Csendvirágok

Önazonosság és művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2020. május 21., csütörtök

Playlist: IN / OUT - A bezártság és kiszabadulás dalai (Zenei válogatás)



Na, ez az én „karantén-válogatásom!” :) Az elmúlt két és fél hónap különös tapasztalatai ihlették ezt az összeállítást, olyan újabb és régebbi zenéket válogattam, melyeket gyakran hallgattam mostanában és sokat jelentenek nekem. Több közülük egészen mélyen és érzékenyen érint, beleborzongok, mennyire igaziak és gyönyörűségesek... és ahogy egymás után jönnek, mintegy párbeszédben és tovább is léptetve állapotokat, gondolatokat, érzelmeket… imádom! :)
Minden mozgásban van (sok közülük kifejezetten táncra is hív), én pedig szeretek ezzel az áramlással utazni...

Nehéz időszak volt ez a nagy bezárás, mindenki érezte a bőrén, az is, aki nem él élénk szociális életet és/vagy eleve otthonról dolgozik... (Konkrétan a mi életmódunkat például kevésbé érintette, az introvertáltabb, csendesebb időszaknak meg kifejezetten örültünk.) Mégis, az emberi kollektívával történt, a mi életünkben példátlan horderejű változást, a biztonság és bizalom megrendülését (illetve annak felszínre kerülését, új szintű tudatosítását) éreztük mindannyian.
Ha olvasod a blogot, tudod, hogy bármiről is írok, elsősorban nem a fizikai, hanem a tudati minőségből indulok ki, hiszen tapasztalom, hogy ez meghatározza, formálja és átlényegíti a fizikai megéléseket. A karantén, illetve a bezártság is mindenekelőtt, mint mentális-érzelmi állapot, illetve mint az elme útvesztőjébe - félelmekbe, szorongásba, magányosság érzésbe, illetve az öntudatlan azonosulásokba - való betévedés és (esetleges) beleragadás volt megterhelő. S persze még nincs vége ennek az időszaknak, sőt nagyon sok változás jön, amire úgy szintén áldásos belülről, önmagunkból adva és nem csak sodródva, a külvilágra reagálva válaszolni!
Úgyhogy ezt a mostani válogatást erre a témára hangoltam: arról szól, ahogyan be- és kilépegetünk, továbbáramlunk, felülemelkedünk, netán kiszabadulunk a benső útvesztőinkből. :)
Alapvetésként itt az őszinteség – fantasztikusak ezek az előadók / alkotók, nemcsak a dalaik, de a legtöbb dalszöveg is, ezeket is bemásoltam hozzászólásban! - no, és a mintegy rímként visszacsengő kérdés: mitől és hogyan lehetünk szabadok és egyáltalán, mi a szabadság?
Így vagy úgy ott csilingel ez mindegyik dalban, és főleg abban az egészben, amivé összeáll(hat)nak együtt.

Kívánok izgalmas felfedezést és befogadást hozzájuk és azt, hogy a mostani enyhülésben a számodra legörömtelibb változ(tat)ásokat tudd felismerni, megélni, meglépni!

Ha bármit megosztanál, akár a karantén-időszak, akár a zenék kapcsán, szeretettel várom! :)

N’alika



>> A lejátszási lista innen nyílik!

Ezek szerepelnek rajta:  
01   Joan As Policewoman - The Magic 
02   Stars – Counting Stars On The Ceiling 
03   Nessi Gomes  - These Walls 
04   Ane Brun - To Let Myself Go (Keyhan DM Rework) 
05   Lissie - Pursuit of Happiness (Kid Cudi Cover, Live at Brighton Great Escape) 
06   Alanis Morissette – Smiling (F9 Remix) 
07   The National – I Am Easy To Find 
08   Candi Staton – Hallelujah Anyway (Lars Vocal) 
09   Kodaline – Saving Grace [ezt a videóval együtt is ajánlom!]
10   Roo Panes – A Message To Myself 
11   1 Giant Leap – Freedom 
12   Cat Power – Free 
13   Gemini Rising – Best Case Life 
14   Bat For Lashes - Mountains

**




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.


Műfordítás: SUSAN NOYES ANDERSON - A FA BENNEM

Gyökereim ültesd dús barna földbe,
ágaim nyújtózzanak,
a reggel aranysugarai bennem
minden zugot beragyogjanak!

Leveleim ölelje fényes kék ég,
felhőin hadd lebegjek,
kereső énem végre szabadjára,
fátylát lebontva, szállni engedd!

Most már a Lélek nőjön nagyra bennem,
s terjedjen fény belőlem,
hogy szemem lássa a szent ajándékot,
ha parlagon hever előttem!

Emeljem fejem hegymagasra, szórjak
csúcsról csúcsra új magot,
segíts, hogy jól műveljem földemet, mit
szívemnek szeretni adatott!



A vers 2016-ban jelent meg a szerző, Susan Noyes Anderson honlapján. Itt olvashatod angolul.

Ajánlom hozzá ezt a csodálatos - nem photoshop-os! - fotót Tree Girl oldaláról! :)



**




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg © Susan Noyes Anderson szellemi tulajdona.  

A magyar fordítás N'alika (Kupai Eszter) szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2020. május 18., hétfő

Az Egység meséi: A SZÉLCSENGŐ – A hercegnő meséje

Kötetben nem szereplő, régi, de újjászületett mesenovella. Fogadd szeretettel és váljék örömödre! :)


Egyszer volt, hol nem volt, Hétszínvirág országában élt egy kis hercegnő. Nyitott szívű és kíváncsi volt, mint hazájában minden gyermek, s akárcsak e föld legtöbb lakója, ahogy cseperedett, egyre több mindent felejtett el abból, amire azelőtt még tisztán emlékezett.

Két dolog volt, ami nem tudott benne elhomályosulni sehogy sem: a teremtett világ szerető csodálata és egy hang emléke, egy szélcsengő hangjáé.
Az életnek örülni és szeretni oly' természetes volt számára, mint az, ahogyan levegőt vett, vagy ahogyan a hegyi patak csörgedezik és a lágy szellő fújdogál atyja birodalmában. Már kicsi korában is átölelt mindent, amivel találkozott. Megölelgette a nagy tölgyfákat kedvenc erdejében, megölelte a fűszálakat, még az apró, lila harangvirágot is. Megölelte a szelíd őzeket és az arany bundás mókusokat, akik annyira szerették, hogy elfeledték, ők egykor vadak voltak és egészen közel jöttek hozzá. Megölelte az udvar szegletében nyújtózkodó, egykedvű, lusta macskákat, a kastély körül tüsténkedő serény szolgálókat, és oly’ sokszor komor, gondterhelt édesapját. Megölelte még az egy darabból faragott, durva kőasztalt is a trónteremben és a madárkákat, ha leszálltak a közelében.
Volt olyan, amelyik engedte, volt, amelyik tovarebbent.

Telt múlt az idő, s a kis hercegnő felnőtt. Még mindig emlékezett a szélcsengő hangjára és arra, hogy ez valamikor valamit jelentett a számára. Réges-régen, talán még kisgyermek korában hallhatta, azt sem tudta, mikor. Nem ismerte a forrását, ám időről időre megszólalt benne a hang, szelíden, finoman, s olyan éteri szépséggel, hogy ilyenkor bizonytalanná vált: találkozhatott-e vele egyáltalán földi élete valóságában. A hang mégis felcsendült benne, általában a legváratlanabb pillanatokban. Nem kellett gondolnia rá vagy felidéznie, egyszerűen csak ott volt, újra meg újra.




Az utóbbi időben a hercegnő egyre többször kapta magát azon, hogy szomorkodik. Bizony szomorú volt, mert amióta felnőtt és gyakran járt a palotán kívül, egyre több szomorú embert látott maga körül. Hétszínvirág ugyan szép és gazdag ország volt, lakói mégsem mutatták sok jelét a boldogságnak. Akadtak persze mosolygós arcok is, ám mintha mindenkit egy titokzatos kór támadott volna meg. Súlyos, ésszel nem is igen magyarázható gondok nyomasztották az embereket, és a hercegnő azt látta: egyszerűen nem tudnak örülni az életnek.

Akadt azonban még valami, ami legalább ennyire aggasztotta: elkezdte zavarni, hogy nem emlékszik, honnan ered a benne időnként még fel-felhangzó szélcsengő hang, és mit üzen neki. Bosszantotta ez a tény, meg akarta fejteni a titkát, meg akarta ragadni, mert úgy sejtette, ez valami csoda. Valami, ami megnyugtatja, de nem csupán úgy, ahogyan édesanyja esti meséi és tenyerének meleg érintése nyugtatta meg, mikor kisgyermek volt, hanem valahogy még ennél is mélyebben.
Tudta, hogy a hang sokkal régebbi, még korábbról származik, mint ő maga, és biztosabb, mint bármi más az általa ismert világban. A szíve azt súgta, e rejtély megoldást hozhatna az egész birodalom különös szomorúságára.

Bánata és zavarodottsága akkor mélyült el igazán, amikor édesapja, aki már öreg király volt, visszavonult, s így a kis hercegnőre szállt Hétszínvirág trónja, annak minden gondjával és felelősségével.
A hercegnő úgy döntött, ő másként fogja igazgatni leendő országát, mint apja tette. A birodalomban nem mentek túl jól a dolgok. Az öreg király szigorú volt és erős, leköszönése után zavar és fejetlenség uralkodott, sokan nem tudták, mi tévők legyenek nélküle. A hercegnő - immáron koronázása előtt álló fiatal uralkodónő - úgy szintén nem tudta, mi lenne a helyes megoldás, egyet azonban biztosan tudott: nem adhat mást, mint ami ő maga. Elvégezte a szükséges teendőket, folytatta apja munkáját, ám kihirdetett még valamit: fogadónapokat tart, jöhet hozzá bárki, és ő szeretettel, s ha igénylik, öleléssel fogadja őket.
Jöttek is sokan, néhány alkalommal kígyózó sorok álltak a palota előtt, ő pedig ölelt-ölelt, egész álló nap. Volt, aki viszonozni tudta ölelését, volt, aki nem, egyesek elégedetlenkedtek, mások boldogan távoztak.

Hetek, hónapok teltek el, közeledett a koronázás napja, a hercegnő azonban úgy érezte, elfáradt és semmit nem sikerült helyrehoznia. A királyságból nyugtalanító hírek érkeztek, lázadozást, készülő felkelést jeleztek. Hétszínvirág lakói nem akartak erőtlen uralkodót, egyre feszültebbek és boldogtalanabbak voltak. A hercegnő nem értette, mi a baj. Mit mulasztott el? Miért nincs öröm a királyságban? "Talán nem vagyok alkalmas az uralkodásra" - gondolta csüggedten.
Néha, épp a legnehezebb pillanatokban az a különös emlék, a szélcsengőhöz hasonló hang térítette magához, titkát azonban még mindig nem sikerült megfejtenie, s minél inkább fel akarta idézni, annál távolabb került tőle. Ahogy múlt az idő, egyre halványabb lett a hangocska, majd egyszer csak eltűnt, mintha soha ott sem lett volna.

Egyszer aztán, amikor egy különösen nehéz nap után végre álomra hajthatta fejét, elaludni mégsem tudott, a hercegnő azt érezte, beszélnie kell a hanghoz, nem baj, ha nem árulja el üzenetét, csak legyen vele. Kérlelni kezdte hát, kitartóan: "Gyere el hozzám, gyere el végre, mindegy, hogyan, csak gyere! Kérlek, gyere el még ma este!" - suttogta, de saját hangja tompán csengett, mintha kietlen tájak sziklafalairól vagy sötét vizek mélyéről verődne vissza. "Vagy egy feneketlen kútból. Nincs benne semmi, csak a kongó üresség." - gondolta a hercegnő.
Úgy érezte, évezredek óta fekszik ugyanitt, egy helyben, a saját ágyában, ezerszínű selyemtakarói koporsódíszek, s ha fel is kel, hogy munkáját végezze, minden, amit tesz, csupán lefojtott árnyék, mozdulatai mozdulatlanok. Tovább kérlelte az oly' rég hallott hangot. "Egyedül vagyok nagyon. Csak te segíthetsz. Gyere el ma éjjel! Gyere el MOST!"
Ahogy eddig, ezúttal sem érkezett válasz sehonnan. Az éjszaka azonban most is jótékony volt vele: mintha csak megesett volna rajta a szíve, puha vánkosával elnyelte szavait. A hercegnő szép arcát párnájába temette, hangtalanul zokogott. Ám tudta, másnap új nap virrad, ahogy azt is, nincs más választása, mint élni, és tovább végezni munkáját. Hisz’ ha cserben hagyná népét, az olyan volna, mintha saját magát hagyná cserben. Valahogy - nem emlékezett rá, hogyan - elaludt.




Reggel aztán nagyon furcsa érzéssel ébredt: mintha nem is ő lenne ő. Valami más volt, megfoghatatlan, rejtélyes üresség itatta át. De nem az a kongó, vigasztalan üresség, mint amit az éjjel tapasztalt, amikor nem érkezett válasz a kérésére, hanem valami friss és szokatlan. Mégis, ősidők óta ismerősnek tetszett ez a mindenféle előjel nélküli, se nem szomorú, se nem vidám állapot. Valahogy természetesnek tűnt. Ahogyan az a váratlan lépés is, amit most tett: hiába volt ez az utolsó napja a koronázásig, egyszerűen lemondta a fogadónapot és kirándulni ment. „Miért nem jutott ez idáig eszembe?” – csóválta a fejét mosolyogva, ahogy nekiindult.

Nemigen volt előtte úticél, csak az érzés, hogy mennie kell, most csak úgy, magáért, még akkor is, ha tudta, lesz, akinek csalódást okoz. Újsütetű bátorság volt az övé, többször meg kellett erősítenie magát, amikor feltámadt benne a bűntudat. Most jött rá, mennyire lefoglalta magát a mindennapokban, így meg sem hallotta ezt a kellemetlen elégedetlenkedőt odabenn, aki folyton-folyvást hajszolta. De most nem engedett neki! „Talán az ölelésekbe is csak előle menekültem” – ütötte meg a gondolat.

Delelőre sem járt a nap, amikor egy gyönyörű, tágas tisztásra érkezett. Fiatal facsemeték és cserjés ligetek szegélyezték, egy része tele volt vadvirággal, s ahogy a belseje felé közeledett, mintha egy finom, puha fű borította természetes szentélyre lelt volna. Leheveredett a földre és semmi mást nem csinált, egyszerűen csak feküdt ott. Annyira elfáradt az elmúlt hónapok – évek, évtizedek? – küzdelmeiben, hogy ezekben a pillanatokban semmit, de semmit nem akart, csak pihenni.

Ekkor történt. „Ölelj át!” – csilingelte valami odabenn. A hercegnő zavartan megérintette a saját karját... aztán már határozottabban, gyengéden végigsimított az arcán – ettől megint mosolyognia kellett, de most úgy igazán -, majd maga köré fonta a karjait.
És tartotta magát ebben a valódi, szívbéli ölelésben, nagyon sokáig. Ó, mennyire, de mennyire jólesett így lennie!

Néhány esőcsepp hullott az arcára. Nagy levegőt vett, egészen olyat, mintha kómából ébredve először lélegezne. Egy másodperc törtrésze alatt, mely egyben végtelennek tetszett, kiszökött belőle minden gondja és reménysége. Mintha egész hercegnőségétől szabadult volna meg, mégis azt érezte, soha nem volt még ennyire tisztán ő maga!
A szélcsengő hangja finoman átrezgett rajta és vele együtt mindenen, aztán néma csöndbe hullt. Nem kellett többé keresnie, ott volt minden fűszálban, minden esőcseppben, minden csillanásban és érintésben. A földön, melyen feküdt, az égen, mely ráborult, őbenne és minden embertársában.
Ami körülvette most, ölelte, pontosan olyan érzéssel, mintha ő ölelte volna saját magát.
Hiszen ösztönösen is így ölelt és szeretett mindenkit, csak épp arról feledkezett meg, honnan ered ez az ölelés!




Másnap királynőt koronáztak Hétszínvirágban. Hosszú ideig uralkodott az egykori kis hercegnő, de nem volt már egyedül. Időközben megismerkedett a szomszéd ország fiatal királyával, akivel első ölelésükkor magukra ismertek egymásban és szerelemre lobbantak.
Igazi, bölcs vezetőkként, a gyengédség és erő egyensúlyával kormányozták egyesített birodalmaikat, szerették népüket, de sosem feledkeztek meg arról, hogy szeretetüket önmaguk iránt is kifejezzék. Adódtak ugyan nehézségek és kihívások, ám az emberek csakhamar hozzászoktak a változásokhoz. Sokan emlékezni kezdtek az örömre, mely mindig is ott volt bennük és megtanulták, hogyan állítsák azt egyszerre önmaguk és mások szolgálatába.

Hétszínvirág országából így lett Ezerszín földje, melynek lakói békében és kifogyhatatlan bőségben éltek, s minden ház tornácán egy-egy szélcsengő csilingelt.



💮

Ha tetszett a mese, nagyon örülök és sokat jelent, ha visszajelzel! ;)


Ez a történet ugyan nem, de 7 másik novella és 48 vers szerepel a kora tavasszal megjelent, első Csendvirágok kötetben!

  A könyvről itt olvashatsz és meg is rendelheted!

Facebook -oldalamat itt követheted.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

  Minden jog fenntartva! A szöveg és a képek egy része a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotók nyilvános megosztó jogtiszta képei.



2020. május 14., csütörtök

Önismeret & könyvajánló: HARRIET LERNER – A HARAG TÁNCA


„Csak akkor ismerjük meg igazán kapcsolatainkat, amikor meg akarjuk változtatni őket.” (182. o.)
Hogy ez a könyv csak most talált rám! Vagy én lettem rá most készen. :) Mindenesetre nagy találkozás volt!
Úgy történt egyébként, hogy Brené Brown, akit nagyon kedvelek egyik legutóbbi podcast-jében Harriet Lerner-rel beszélgetett a bocsánatkérésről, és egyrészt amit Lerner legújabb könyve kapcsán szemezgettek a témáról, nagyon összhangban volt a saját tapasztalataimmal (megtanulni „jól” bocsánatot kérni, úgy, hogy közben a helyemen vagyok, sem alá, sem fölé nem megyek a másiknak, egyáltalán megtanulni valóban bocsánatot kérni – nos, ez olyasmi, amivel a közelmúltban ismerkedtem csak meg mélyebben. :)) Másrészt, nagyon tetszett, ahogy Harriet beszélt (nyugodt, önironikus, szellemes és komoly is volt egyben, mondjuk Brené pörgése is kellett ehhez), szóval kíváncsi lettem Rá, és a Dance Of Anger című, 1985-ös könyvére, amire Brené szuperlatívuszokban hivatkozott.

Csodálkozom, hogy csak most hallottam először erről a könyvről, pedig magyar fordításban is megjelent A harag tánca címmel, 1997-ben, és nem is tartott sokáig beszereznem.
Ha volt egy olyan érzelem, ami az ébredést követően és a beteljesült szerelemben, párkapcsolati helyzetben, saját családot alapítva, nagyon sok (szinte) minden korábbi dolgot leformatálva és újrakalibrálva - tehát az elmúlt közel 8 évemben – engem legjobban megpróbált, az a harag volt. Az azzal való szembesülés, hogy létezik bennem, hogy kitör vagy befelé ordít, és hogy bizony kezdenem kell vele valamit.


 


A felismerések és változtatások folyamatosan történtek, a párommal, majd a kisfiunkkal való közös tapasztalások – és az, ahogyan ezekbe beleálltam - elképesztő nagy transzformáló erővel bírtak...
S hát ez a folyamat zajlik azóta is, aminek következtében sok más kapcsolatom (igazából valamennyi) jelentősen megváltozott, és nem csak azért, mert egy sor „hatalmas elengedés” történt, hanem legfőképpen a hozzáállásmódom egyre tudatosabb átalakítása miatt.
Visszatérek még néhány személyes reflexióval ehhez, de most jöjjön Harriet könyve, aminek az egyik legnagyobb ereje az őszinte, együttérző, de cseppet sem mismásoló szókimondás, ami ha olvasod, folyamatos szembesülésre – és ami ugyanennyire fontos – változtatásra hív!
„…a düh nem jogos vagy jogtalan, értelmes vagy értelmetlen. Haragunk egyszerűen csak létezik. Ha megkérdezzük, vajon 'Jogos-e a düh, amelyet érzek?', mintha azt kérdeznénk: 'Jogomban áll-e, hogy szomjas legyek? Hiszen csak negyedórája, hogy megittam egy pohár vizet – most még semmiképpen nem lehetek szomjas. És különben is, mi értelme lenne megszomjaznom, ha nincsen mit innom?'
A harag éppen olyan érzés, mint az összes többi – létrejöttének mindig van valamilyen oka, ami megérdemli a figyelmünket és tiszteletünket. Jogunk van minden érzéshez, és ez alól a harag sem kivétel.
Mégis felmerülhetnek azonban a dühvel kapcsolatban olyan érzések, amelyeket érdemes lehet feltennünk. (…) (17. o.)
A harag tánca ezeknek a kérdéseknek az egyéni feltárásában segít, hogy ráláthassunk kapcsolati dinamikáinkra, illetve a mögöttük húzódó okokra, és képesek legyünk konstruktív erővé fordítani a haragot. Ami így hozzájárul, hogy mélyebben megismerjük az „igen”-jeinket és megugorjunk olyan személyiségbeli változtatásokat, melyek a fejlődésünket szolgálják.
Nem feszültségcsillapításról meg dühkezelésről van tehát szó, hanem a saját erőnk megéléséről!
Ahogyan a fenti idézet is rámutat, különösen (és nem véletlenül) a nők számára tabu a harag, a két jellegzetes megküzdési mód a jó kislányos, alárendelődő szerep (Harriet ezt „a kedves hölgy szindrómának” nevezi), illetve a nyíltan vagy hát mögött vádaskodó (zsörtölődő, netán kitörő) „hárpia”. Ugyanakkor mindkettő csak konzerválja a meglévő viszonyokat és visszatartja az embert a valódi változtatástól! Attól, ami igazán ijesztő az ember (nem csak a nők!) számára: élni az önállóság erejével.

Nagyon üdítő, hogy Lerner olyan feminista pszichológus, aki nem a patriarchátus ostorozásával vagy a női nem magasztalásával van elfoglalva (ez utóbbi manapság a spiritualitásban valami elképesztő mértékben dívik, ezzel egyébként szintén el lehet szabotálni a valódi változást), hanem a személyes felelősség és az önismeret szintjéről kiindulva vizsgálja meg a helyzeteket. És ez igazából nem csak üdítő, hanem a szabadság tágassága, friss levegője „fúj” belőle. Nemrég írtam le magamnak múltbeli tapasztalatok kapcsán, milyen egyszerre látni, hogy minden csak így lehetett, ahogyan volt (determinálva az ego látásmódja, viselkedésmintái által) ÉS mindeközben ezerféleképpen máshogy is lehetett volna! Ez a sors és szabad akarat dilemmájának természetes feloldódása is, amikor meglátjuk a pillanatban, hogy sok-sok lehetőségünk van mindig és közben evidens, hogy azt választjuk, ami velünk összhangban van. De ekkor már tudatosan (egyébként magától értetődően, dilemma nélkül) lépünk! És amikor így teszünk, tuti, hogy nem fogjuk megbánni, amit tettünk, mert önazonosan cselekedtünk.
 „Ha egy-egy kapcsolatunk állandó haraggal vagy keserűséggel tölt el bennünket, az annak a jele, hogy tisztáznunk, erősítenünk kellene egyéniségünket. Felül kell vizsgálnunk énünket, mégpedig gondolataink, érzéseink és vágyaink fényében; el kell döntenünk azt is továbbá, mit szeretnénk megváltoztatni az életünkben.” (43. o.)
Éles meglátás az is, hogy nőként (és lánygyermekként is) mennyire erősen kondicionált a kapcsolatokért, azok összetartásáért való cselekvés az egyéniséggel szemben, illetve annak vágya, hogy szeressünk és szeressenek - akár azzal szemben is, hogy mi a valóság, az igazság, a helyes, a vállalható a számunkra. Mennyire meghatározóak a családi mintáink (és mennyire jót tesz, ha szembenézünk velük, első lépésként a megfigyeléssel!), s hogy mennyire nagy kihívás sokunknak megtalálni az egyensúlyt az összetartozás és az egyéniség között.
Harriet arról is ír, mit jelent a túlteljesítés-alulteljesítés „húzd meg, ereszd meg” játéka egy kapcsolatban, milyenek a háromszögeink (amikor egy másik személlyel vezetjük le azt a feszültséget, ami igazából más valakivel áll fenn), vagy, hogy miért könnyebb másért felelősséget vállalni, mint magunkért (nőként tipikus), és hogyan lehet ebből kijönni.
Meg hogy mondjuk hiába tudjuk, hogy érdemes "én-üzenetekkel" kommunikálnunk (amikor a saját nevünkben, a saját érzéseinkről, véleményünkről stb. beszélünk), de ehhez mindenekelőtt tudatos egyéniség kell. Az esetleges bizonytalanságainkkal elfogadással és önszeretettel szembenézni viszont nem csak felemelő, de a tisztázás első lépése is.


Az amerikai kiadás és Lerner többi könyvének fotója.
Forrás: Harriet Lerner Facebook-oldala


Ami nagyon érdekes tapasztalatom – erről egyébként írtam az ősszel, például itt meg itt is -, látni mondjuk magamon, hogy a spirituális énkép (ideális önképem) milyen szinten erősített rá az elfojtásokra, és hogy valóban üdvös (és sokszor nagyon nehéz) ezekből az elképzelésekből és a magunkkal kapcsolatos ködös elvárásokból kiébredni, hogy hiteles életet élhessünk, beleértve a kapcsolatainkat is, illetve azt, ahogyan jelen vagyunk bennük.
Ilyen szempontból egyébként vitatkoznék Harriet-tel (aki nagyjából annyi idősen írta ezt az első könyvét, mint én vagyok most), igaz, ez alapvetően egy pszichológiai könyv - de a nagyon olvasmányos, önsegítő fajtából, könnyen érthető szöveggel és elképesztően sok és tűpontosan leírt, tisztán átlátható és a saját életünkre alkalmazható példával! -, hátterében a Bowen-féle családrendszer-elmélettel, Gordonnal… S ugye 35 évvel ezelőtt írta, a New Age meg a non-duális spiri vonal is később robbant be, mindkettő önmagunk legjobb verziójának elérésével kecsegtetve és hajtva sokunkat (csak az előbbi a szuperego, utóbbi a „szuper nem ego” önképével :)). Egy szó mint száz, szerintem nem kell (ennyire) kényszeresen ragaszkodunk bizonyos kapcsolatok megjavításához, sokszor valóban az a feloldás, ha elengedjük őket. (Ő nagyon - szerintem túl - kevés olyan példát említ, ahol ez lett a végkifejlet.)
Persze igazán nem mindegy, hogyan történik ez, és ezer százalék, hogy az, ami gondot okozott, vissza fog térni más kapcsolatainkban (akár új személyekkel) egészen addig, míg tényleg fel nem oldjuk, meg nem lépjük magunkban!

„Ha mérgesek vagyunk, személyeket, nem kapcsolati jellegzetességeket tekintünk gondjaink okozójának.” (153. o.)
Ez is egy kulcsmondat és rámutat, hogy nem a személyek, hanem a mi „hogyan”-jaink a kiindulópontok (nem mondja, hogy ezek hívják be az adott személyeket, de persze hogy…), no meg ez:
„Hiszen nem vehetünk rá valaki mást, hogy változtassa meg egy olyan táncban eljárt lépéseit, amelyet réges-régen ugyanúgy táncol; ha azonban mi kezdünk másképp lépegetni, a tánc sem folyhat úgy tovább, mintha mi sem történt volna.” (27. o.)

Azt még nagyon fontos elmondanom a könyvről, hogy legnagyobbrészt gyakorlati példákkal van tele és konkrét kérdésekkel, illetve megfigyelni és cselekedni hívó tippekkel, olyanokkal amiket nem csak nem szeretnék, de nem is tudnék itt lelőni. Nagyon sok „aha élményt” és ráismerést tartalmaz, és annak ellenére, hogy nem vagyok az ilyen „ezt minden nőnek olvasnia kellene” típusú ajánlók híve… azt hiszem, ezt tényleg minden nőnek olvasnia kellene! :)) Vagy legalábbis sok nőnek.
Nekem nagyon jól jött, egyfajta összegzésként és továbblépésként is, úgyhogy ha ez a téma megszólít, meleg szívvel ajánlom az önfeltáráshoz és a lehető legörömtelibb változásodhoz!

Ha ismered vagy elolvastad, írj, nagyon kíváncsi vagyok a meglátásaidra - egyébként nem csak a könyvvel, hanem általában véve a témával kapcsolatban is! ;)

**


Harriet Goldhor Lerner: A harag tánca - Útmutató nőknek kapcsolataik megváltoztatásához  

Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997

Fordította: Dobi Ildikó és Endreffy Júlia

Nálam: 10/9

Adatlap a Moly.hu-n.


**

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről és rendszeres extra tartalmakat kapni?



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrása megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos könyvborítók.


2020. május 13., szerda

BLOGÍRÁS - Online kurzus - 2020. 06.12-25.

Régóta tervezed a blogolást, de jó lenne felkészülten belevágni? Van már blogod, de szintet lépnél
Szeretnéd megtanulni, hogyan építs fel egy sikeres blogot, amelyben örömöd leled, megtalálod az olvasóid és akár még pénzt is kereshetsz vele?

Akkor gyere velem erre a kalandra! :)



14 nap, mely segít, hogy:


- megtervezd a blogod vagy - ha már van blogod - az alapoktól újragondold 

megszerezd a legfontosabb technikai és műfaji ismereteket 

- áttekintsd és kipróbáld a blogforma számos lehetőségét

- tisztába jöjj vele, milyen tartalom és forma az igazán Neked való

-  fejleszd az írói és kommunikációs készséged, hogy könnyedén kifejezhesd magad és kapcsolódj

- megtedd az első megvalósító lépéseket a blogod létrehozása és a közönséged megtalálása felé :)





Mit kapsz, ha benevezel erre a két hétre?

•  8 komplex gyakorlatot, melyek tartalmazzák a legfontosabb elméleti alapokat és kitölthető munkafüzet formájában segítik, hogy megtervezd a blogod szerkezetét, témáit és fejleszd a megszólalásod. Az anyagok heti bontásban, két modulba rendezve, nyomtatható-összefűzhető pdf formátumban érkeznek el Hozzád és különböző mellékleteket, jegyzeteket, olvasmányokat, eszközlistát is tartalmaznak.

•  A kurzus - az elméleti és technikai tudás megszerzésén túl - arra is inspirál, hogy elmélyülj, befelé figyelj, fókuszálj és úgy cselekedj, hogy amit létrehozol, valóban Belőled szülessen.

 •  Az anyag konkrét lépéseket és praktikus eszközöket ad, hogy ne csupán álmodozz, hanem átlátható, megvalósítható víziót hozz létre, és az energiád tettekbe is forduljon. 

•  A két hét alatt az életed átitatódhat örömmel, önbizalommal és alkotóerővel...

•  ...és támogatást kapsz az útra lépéshez vagy az úton maradáshoz! A kurzus során jelenlétem kísér és egy alkalommal lehetőséged nyílik e-mailben is konzultálni velem. Mindennek a tetejébe állandó tagságot nyersz zárt Facebook-csoportunkba, ahol visszacsatolást kaphatsz a többiektől, akár a formálódó blogodról is. Hisz' együtt tanulni és együtt örülni a legjobb, és milyen jó, hogy ezt online is megtehetjük! ;)





Tizenegy éve blogolok. A Csendvirágokat három éve indítottam és igazi szerelem-projekt, amiből  azóta sikeres, egzisztenciát is biztosító vállalkozás született. Íróként, bloggerként és magyar-média szakos tanárként sokoldalú tudással és tapasztalattal rendelkezem a tervezéstől a munkaszervezésen át a marketingig. 
A blogolás egy szabad, kreatív és szuper-izgalmas platform, hogy előlépj azzal, ami Benned van - ráadásul rengetegféle, tényleg az egyéniségedre szabott tartalommal megtölthető és folyamatosan fejleszthető.

Blogíró online kurzusommal szeretettel mutatok Neked is utat, hogy elkezdhesd vagy új szintre emelhesd a saját önkifejezésed és online jelenléted!


"Ezúton szeretnék köszönetet mondani a márciusi blogírás kurzus anyagaiért, nagyon hasznos és inspiráló volt! Tegnapra született meg az új blogom és az első bejegyzésem, ezáltal egy évek óta halogatott tervem valósult meg."  
– Adrienn

Részvétel és jelentkezés


A kurzuson való részvétel ára: 20.900 Ft

Early bird, "korán kelő" ár: 16.900 Ft 

(Amennyiben utalásod vagy a róla szóló igazolás május 27-éig, szerdán 20 óráig megérkezik hozzám!) 

Utalni PayPal-en keresztül is tudsz vagy e-mailben számlaszámot küldök (az opciót a jelentkezésnél kiválaszthatod).

A csatlakozás vége: június 11., csütörtök, 18 óra!





Júniusban Történetek kurzust is tartok, Haladó próza- és regényírás online kurzusra, valamint Egyéni írásfejlesztésre is jöhetsz! ;)


Szeretettel várlak!


N'alika (Kupai Eszter), író és tanár, a Csendvirágok blog szerzője és a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője

Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz, rólam bővebben pedig itt.



Felszabadító Kreatív írás: TÖRTÉNETEK - Online kreatív írás kurzus - 2020. 06.12. - 07.09.


Mindenki szereti a történeteket - legyenek epikus hősköltemények vagy hétköznapi sztorik, szóljanak szabadságrólszerelemről vagy a nagy változás egyéb formáiról. 
Az ember elemi igénye a történetmesélés és –hallgatás, a világ és önmaga történeteken keresztüli megértése. 






E különleges, 4 hetes folyamat alatt:

•   felfedezheted magad a történetalkotáson keresztül 
•   könnyedén megtanulhatsz olyan kisepikai műfajokban írni, mint a  jegyzet, a karcolat, a mese, a novella, a filmnovella vagy az elbeszélés
•   nagyot fejlődhet íráskészséged és általában véve önkifejezésed 
•   új, magasabb perspektívából láthatsz rá az életedre
•   előkészülhetsz nagyobb ívű, akár most születő projektekre, mint a regényírás, a blogírás, a novella-pályázat vagy a forgatókönyvírás
•   megélheted a kerek formaadás felszabadító örömét, olyan megvalósulásokkal, melyekkel magad is meglepheted! ;)

FONTOS! A kurzuson való részvétel nem igényel írói előképzettséget, előzetes tapasztalatot, szaktudást!  
Ha érzed a hívást erre a kalandra – akár alkotói fejlődésed, akár önismereti utad, akár mindkettő miatt – gyere és éld át, mit jelent a pillanat erejében megmerítkezni, s létrehozni azt, ami már most Benned van! 

Lépésről lépésre haladunk... Megismerjük, felismerjük és „játékba hozzuk” a bennünk élő archetípusokat (ősképeket). 
Formát bontunk, formát öltünk... Figyelünk és ábrázolunk, és sorra próbáljuk ki a nekünk tetsző prózai műfajokat.

Számos írásmesterségbeli fogást tanulhatsz, mégis ez a folyamat jóval több mint írás-kurzus! 
A hatására feltáruló rálátás - alkotóerő és bölcsesség - a sajátod, mellyel nem csak játszva írhatsz és hozhatsz létre akár nagyszabású műveket, de életed változására is hathatsz. 

Hajrá hát, kalandra fel! Fedezd fel és írd újra saját történeted! :)


"Ha egy történet benned van, annak ki kell fejeződnie." - William Faulkne

MIT KAPSZ A KURZUSON?


•  4 hét alatt elvégezhető, de akár több hónapra is elegendő különleges írásgyakorlatot: egy teljes Felszabadító Kreatív írás munkafüzetet, melyet nyomtathatsz és fűzhetsz! 

A pdf formátumú anyagokat hetente küldöm el e-mailben, Te osztod be magadnak és a saját tempódban végzed el őket. 
Ha nincs időd mindenre, később is a Tieid maradnak, egy-egy gyakorlatot újra elővehetsz, illetve számos variációs lehetőséget tartalmaznak, melyekkel kedvedre érlelődhetsz, fejlődhetsz tovább.

•  A gyakorlatokban sokoldalú tanári tapasztalataim, műfaji és írástechnikai ismereteim ötvöződnek azzal az intuitív, kreatív és Lélekközpontú minőséggel, amit többek között e blogon keresztül is megismerhettél.

•  Bár nem vagyok közben fizikailag melletted, mégis, kapsz egy kísérő jelenlétet – egyrészt a gyakorlatok leírásán keresztül, másrészt úgy, hogy a kurzus 4 hete alatt konzultálhatsz velem
A résztvevőket egy zárt Facebook-csoportba is meghívom, ahol lehet egymással beszélgetni, élményeket és alkotásokat megosztani. A csoportbeli tagságod és lehetőségeid a kurzus után is megmaradnak!



TI ÍRTÁTOK A KURZUSOKRÓL:


„Nagyon imádtam mindegyik gyakorlatot. Minden feladatnak kis hitetlenkedéssel álltam neki, vajon ezt hogyan fogom megoldani? Aztán ahogy a kezembe vettem a tollat és elkezdtem írni, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. 
Igazán találó nevet választottál a kurzusnak: valóban felszabadító az érzés. 
Nagyon örülök, hogy rád találtam és hálás vagyok neked, hogy megalkottad ezt a lehetőséget számunkra... visszahozta az írás szeretetét és a fantázia csodás világát."
          Timi 


"Rájöttem, mit is szeretnék az írással elérni, és körvonalazódott az irány, amerre elindulok."

"Most írom a 3. regényemet, szóval nem mondhatok mást, csak hogy köszönöm. :)"  
KZs

"Az írás lett a terápiám. S nagyon hálás vagyok neked, hogy ezt az eszközt a kezembe adtad!"
          Judit 

"Nemcsak megértettem egyes helyzeteket, de megoldásokat is találtam, melyben a megküldött anyagok és a személyes weboldalad is sokat segített. A megoldások nem kierőszakolt görcsös döntések voltak, hanem csak úgy szépen összeálltak."
Éva

Életem legjobb élményei közé sorolom! Ráterelt egy olyan ismeretlen útra, ami minden nap többé tesz. Köszönöm! :) 💗 
Eszter

           >> További véleményeket és élménybeszámolókat 


RÉSZVÉTEL ÉS JELENTKEZÉS 





A kurzuson való részvétel ára: 23.900 Ft

Early bird, "korán kelő" ár: 19.900 Ft 

(Amennyiben utalásod vagy a róla szóló igazolás május 27-éig, szerdán 20 óráig megérkezik hozzám!) 

Utalni PayPal-en keresztül is tudsz vagy e-mailben számlaszámot küldök (az opciót a jelentkezésnél kiválaszthatod).

A csatlakozás vége: június 11., csütörtök, 18 óra!



Júniusban Blogírás kurzust is tartok, Haladó próza- és regényírás online kurzusra, valamint Egyéni írásfejlesztésre is jöhetsz! ;)



Szeretettel várlak!



N'alika (Kupai Eszter), író és tanár, a Csendvirágok blog és kötet szerzője, a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője

Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz bővebben, rólam pedig itt

2020. május 7., csütörtök

Műfordítás: MARY OLIVER - AGGÓDTAM

Mary Oliver: Aggódtam

Aggódtam sokat, terem-e majd a kert, a folyók
jó irányba folynak?  A föld úgy forog-e,
miként tanították, s ha nem,
vajon kijavíthatnám?

Igazam volt? Tévedtem? Meg lesz ez bocsátva?
Hogy csinálhatnám jobban?

Képes leszek-e valaha énekelni? Hisz’ még a verebek is
tudnak, míg az én esetem, nos,
reménytelen.

Homályosodik a szemem vagy csak képzelem?
Reumát kapok majd,
szájzárat, demenciát?

Végül rájöttem, az aggódás nem visz sehová.
Úgyhogy feladtam. Fogtam öreg testemet,
kivittem a reggeli fénybe,
és dalra fakadtam.


Mary Jane Oliver amerikai költőnő (1935-2019) verse 2010-ben megjelent Swan: Poems and Prose Poems (Hattyú: Versek és prózaversek) című kötetéből.

Az angol nyelvű szöveg forrása.



**




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg © Mary Jane Oliver örököseinek szellemi tulajdona.  A magyar fordítás N'alika (Kupai Eszter) szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!