Nagyon elgondolkodtatott, hogy épp az Itthon című, a testben való jelenlétről és a Földön való harmonikus létezésről szóló versem (Facebook-os) illusztrációjánál futottam bele egy „igazi vagy mesterséges kép?” dilemmába. Egész pontosan olyan képet választottam, amiről nem tudtam eldönteni, hogy mesterséges intelligenciával hozták-e létre vagy sem - végül sanszosnak ítéltem és töröltem.
Hogy miért? A rövid válasz az, hogy az én ízlésemnek művi,
mesterkélt. Jobban vonzódom a természetességhez, főleg, ha a test, a természet, a környezet, általában véve a fizikai valóságban jelenlévő dolgok fényképes vagy
videós ábrázolásáról van szó.
A hosszabb az, hogy ez egy aggasztóan szabályozatlan
terület. Nem kívánok aggodalmat táplálni, nem is teszem, arra viszont
művészként és művészetet tanító pedagógusként is fontosnak érzem felhívni a
figyelmet, hogy ez a téma sokkal nagyobb tudatosságot igényel! Nemcsak az alkotó,
hanem a befogadó (felhasználó, fogyasztó – nos, ezek a szavak már utalnak rá,
mennyire öntudatlan a dolog) részéről is.
Művész-oldalról sokan tiltakoznak és nem véletlenül, mert
nincs megfelelő jogi szabályozás, sőt Amerikában nemrég pert is vesztettek festők,
akiknek a képeit engedély nélkül használták fel MI-s kép- és videokészítő programok, vagyis az őket birtokló cégek.
(Meg szokták itt különböztetni a generatív MI-t és az MI használatát. Előbbi, vagyis
a modellekből és mintákból tanuló és abból újat létrehozó, tulajdonképpen önálló
döntésekkel operáló verzió a nagyobb probléma, de az utóbbi is felvet kérdéseket. Yuval Noah Harrari részletesen ír erről Nexus című könyvében.)
Befogadói oldalról egy nagyon komoly határvonal szerintem –
és etikai, jogi, sőt ontológiai szempontból is az MI forradalom egyik legnagyobb kérdése -, hogy valami, ami nem valós, valósnak akar-e
látszani.
Ha leülsz filmet nézni, a nyitó képek – például a filmstúdió
logója, a készítők neve – kontextusba helyezik a filmet. Minden műalkotás
befogadásánál van egy keretezés, egy közmegegyezés, így megvan a lehetőséged,
hogy tudatosan merülj bele a fikcióba. Tudatosan azonosulj, menj vele együtt, s
lépj ki belőle, dolgozd fel, ahogy szükséges.
A közösségi médiát elárasztó, MI-vel készített képek, videók
és szövegek esetében nincs ilyen. Nem tudod például, hogy egy természetfilmet látsz-e
vagy valós képek alapján generált, mégis mesterséges madarak csicseregnek és repülnek. Csak a virtuális és művi elemeket megfigyelve és felismerve veszed észre, hogy ez a helyzet. Nem a
nyilvánvaló fikcióra gondolok – bár a jelölésre és a nemzetközi szabályozásra
ott is szükség lenne–, hanem arra a mindent elárasztó, egyelőre főleg
képi-videós, de egyre inkább az írott és beszélt nyelvet is veszélyeztető
dömpingre, ami egyértelműen valódinak mutatja magát, de nem az. Hatást vált ki,
manipulál, viszont egyre nehezebb felismerni (a photoshop használatát jóval könnyebb
volt), és emiatt még a korábbinál is kihívásosabbá válik a tudatos médiahasználat.
Vajon szépek ezek a képek és egyéb alkotások? Nyilván a válasz szubjektív, a kérdés pedig esztétikai, filozófiai és spirituális jellegű is.
Lehet, hogy tud a generatív MI verset írni, de a tapasztalás mélysége és a lelki érettség nincs ott ezekben a szövegekben. Viszont, aki a felszínen marad, egyre kevésbé fogja érezni a különbséget.
Ha megfigyelem magamban, azt látom, hogy számomra a szépség elsősorban a lélek ragyogásából fakad.
Abból, ahogyan a Való, az Isteni emberi formán keresztül és a természetben is,
sokféle módon manifesztálódva jelen van. A szervetlen tudatformával való
kapcsolódásban egyelőre ezt nem érzem. Az MI az elme kiterjesztése, tükre, de a
tapasztalatom azt mondatja velem, mi nem csupán az elménk vagyunk. Nem csupán gondolatok,
információk, minták és panelek összessége - a valónk ennél mélyebben honol.
Saját működési módunkat, belső világunkat megvizsgálva azt is
megláthatjuk, hogy bizony gondolat és gondolat között is van különbség! Honnan
ered, mi hatja át, felismerés ez vagy valamilyen "újra rágott csont", felhasznált panel? S a kifejeződés egyéb módjai? Egy akár kicsit félszeg,
de valódi mosoly számomra például ezerszer értékesebb egy tökéletesen
szerkesztett művinél.
Tudom, hogy sokan másképp gondolják és ez nem baj. Kíváncsi
vagyok, merre halad tovább a változás, de a tudatosság megőrzését – sőt ébresztését,
művelését, finomhangolását – magunkban igen fontosnak tartom. Ez ihlette ezt az írást is. Köszönöm, hogy elolvastad, s ha van kedved, oszd meg a te meglátásod!
**
További, alkotással és önismerettel kapcsolatos bejegyzésekért és extra tartalmakért iratkozz fel hírlevelemre!
Ajánlom Írókörünket is, ahol pont a kapcsolódás, a különböző világok találkozása az aktuális témánk, és az egyik ottani gyakorlat is megmozgatott most engem. :)
.jpg)
.png)