A neurodivergens szerzők sokszor egészen karakteres, “fűszeres” látásmódot hoznak be az életünkbe – a megszokottól eltérő ritmust, másféle fókuszt, valamit, ami meglep, kibillent és felszabadít. Sorozatomban olyan szerzőket mutatok be, akiket nagy valószínűséggel az autizmus spektrumon helyeznénk el - már ha az idejükben lett volna diagnózis -, ha pedig
kortársak, akkor vállaltan autisták. Nem a portréjuk megírására vállalkozom, csupán felvillantok néhány "tükörcserepet", hogy lássuk, különös érzékelésmódjuk és önkifejezésük, mit ad a világnak - s talán magunkra is ismerjünk bennük.
EMILY DICKINSON (1830-1886) amerikai költő verseinek nyelvezete nagyon szokatlan, a művek kifejezetten enigmatikusak és olyan húrokat pendítenek meg, mintha egy ismerős hangszer egy másik regiszterén játszana.Nekem az ultrahangot halló denevér analógiája is eszembe jutott már, miközben olvastam.
Julie Brown írja a Writers on the Spectrum: How Autism and AspergerSyndrome Have Influenced Literary Writingcímű könyvében¹, hogy Dickinson – bár nyilvánvalóan akkoriban nem diagnosztizálták – valószínűleg autista volt. Életmódja, magának valósága, megrögzött szokásai (például minden nap fehér ruhát viselt), az érdeklődési területei iránti szenvedélye és önvallomásai mellett leginkább a művei bizonyítják ezt.
Az alábbiakban olyan lírai és szemléleti jegyeket emelek ki, amelyek kifejezetten neurodivergens mintázatokra utalnak – ezek különösen erősen jelennek meg Emily Dickinson költészetében. A példák között találsz szép, megrendítő vagy szokatlanul izgalmas szövegrészleteket is, melyek segíthetnek másként, tudatosabban olvasni és mélyebben érteni őt – és talán egy kicsit önmagadra is rálátni közben.
Túlhallás, túlérzékelés
„Azt hiszem, tetszene neked a gesztenyefa, amellyel a sétám során találkoztam. Hirtelen feltűnt, és azt hittem, virágzik az égbolt. Aztán ott az a zajtalan zaj a gyümölcsösben, amit segítek meghallani az embereknek.”
- Emily Dickinson mentorának, Thomas Wentworth Higginson-nak írt
leveléből²
Az autista érzékelés gyakran intenzívebb vagy részletgazdagabb, mint a tipikus idegrendszeri fejlődésű embereknél – ezt hívjuk túlézékelésnek(vagy hyper-sensitivity-nek). Ez érintheti a hangokat, fényeket, színeket, textúrákat, szagokat, vagy akár a tér észlelését is.
A hallás terén ez azt jelentheti, hogy valaki képes meghallani rendkívül finom zajokat (például a levelek súrlódását, vagy a gyümölcsös „zajtalan zaját”), amit más észre sem vesz. Ugyanakkor ez túlterhelést is okozhat, amikor a világ zaja „túl sok”.
Dickinson szövegében ez a mondat:
„ott az a zajtalan zaj a gyümölcsösben, amit segítek meghallani az
embereknek.”
csodálatos példája annak, amikor a túlérzékelés nem zavaró, hanem kapu egy másik, finomabb valósághoz– amit az írás révén képes megosztani másokkal.
Hiperfókusz
Emily Dickinson rengeteg verse tanúskodik a természet szokatlan megfigyeléséről. A költő sokszor hangsúlyozta azt is, mennyivel jobban érzi magát a természetben, mint az emberek között.
"A pók ezüstgombolyagot tart
és csendben, maga körül táncolva
fűzi szálát gyöngysorból…"
A fenti sorok³ nemcsak a részletekre való koncentrálást példázzák: az izolált belső világ és a kapcsolódás vágya egyszerre sejlik fel bennük. Ez a fajta észlelés sok neurodivergens szerzőnél visszaköszön: mélység, csend, forma, és valami szokatlan logika, ami mégis gyönyörűen működik. Emily versében a selyemszálból egy egész kontinenshez vezető híd válik!
Szokatlan időérzékelés
„Az örökkévalóság a mostokból áll.”
(Forever is composed of nows)⁴
Dickinson költészetében az idő nem lineáris, hanem mozaikszerű, pillanatokból álló élmény . Nem “az óra szerinti” idő foglalkoztatja - például az elmúlás témája sem, vagy nem úgy , mint más lírikusokat -, sokkal inkább a szubjektív belső idő, mely az élmény intenzitása, ismétlődése vagy súlya szerint tágul vagy sűrűsödik.
Ez az időfelfogás különösen jellemző az autisztikus gondolkodásra, ahol a jelen pillanat gyakran minden másnál hangsúlyosabb, az emlékek, érzések pedig nem feltétlenül kronológiai rendben rendeződnek.
A irodalmi konvenciók, szabályok megtörése
Dickinson saját szabály rendszert alkotott: gyakran használt nagybetűket nemcsak mondatkezdésnél vagy tulajdonneveknél, hanem olyan szavaknál is, amelyek számára fontos, erős jelentéssel bírtak(pl. Virágzás, Csoda, Hiány). Mintha minden szónak külön aurája lenne, amit kiemeli őket a többi közül.
A kötőjelek gyakori használata — gyakran pont helyett is — nem csak ritmust ad, hanem elbizonytalanítja a kijelentéseket, mintha nyitva hagyna egy ajtót, és az olvasóra bízná, mi következik. Ez a fajta formabontás nagyon “neurodivergens” módja a világérzékelésnek: fix struktúrák helyett asszociatív, érzékeny logika működik.
A Virágzás — Virág-Lelés
Szembeötlés lehet
Abból aligha sejtenél
Kis Körülményeket
Mik óvják a Rügypattanás
Beltekervényeit
Mik mint Pillangók adatnak
A Délidőnek át
A fragmentált, rétegzett versbeszédre példa a Virágzás - Virág-Lelésis.⁵
Az én-tudat mögött
Az alábbi költemény pedig egy, tapasztalataim szerint nagyon erős autista vonás, az én-tudattal való nem azonosulás egyik, inkább játékos, mint drámai, de azért nagyon beszédes mementója. (Milyen ironikus, hogy maga az „autizmus” szó pont én-központúságot jelent!)
Én senki vagyok! Te ki vagy? (288)
Én senki vagyok! Te ki vagy?
Te is tán senki vagy?
Akkor éppen egy pár vagyunk.
Ne mondd, mert elhírlik - tudod.
A"valaki"-ság sanyarú!
Száz júniuson át
Neved vartyogni békamód,
Hogy csodáljon a láp!
Ebben a versben⁶ Dickinson nemcsak elutasítja a társadalmilag elvárt önmeghatározást („valakinek lenni”), hanem az anonimitást és láthatatlanságot választja szabadságként. Az „én senki vagyok” állítása nem önleértékelés, hanem egyfajta radikális kívülállás, ahol az identitás nem fix címke, hanem fluid tapasztalat.
Ez mélyen rezonálhat az autista én-tudat egyik lehetséges formájával: amikor az identitás nem a külvilág visszajelzéseiben vagy szerepekben gyökerezik, hanem belső megfigyelésen és kapcsolódási vágyon keresztül formálódik.
Dickinson ebben nem elszigetelődik,hanem épp a másik „senkiben”ismer rá valódi társára.
**
1 Julie Brown: Writers on the Spectrum: How Autism and Asperger
Syndrome have Influenced Literary Writing – Jessica Kingsley Pub, 15
Jan. 2010
2 A levél 1862 augusztusi, itt az eredetije. A fordítás saját.
3 Forrás: Magyarul Bábelben - Israel Efraim fordítása. A teljes szöveg itt.
4 Egyik kedvenc sorom Tőle - nincs hivatalos, kanonizált magyar változata,
általában így szokott megjelenni a fordításokban.
5 Forrás: Magyarul Bábelben - Israel Efraim fordítása. A teljes szöveg itt.
6 Károlyi Amy fordítása - In: Emily Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy
fordításai és tanulmányai, Magvető, Budapest, 1981
