Szeretem az Imbolc (ejtsd IM-bolk) ünnepét a kelta évkörön: február 1-jét megelőző sötétedéskor kezdődik és egyfajta ébredés-ünnep. A magok csírázni kezdenek, kibújnak az első hóvirágok, lassan, de biztosan tavaszodunk.
Mindeközben nálunk épp hófelhők közelegnek, üzenve, hogy a természetes folyamatok nem lineárisak: van bennük hullámzás és kacskaringó bőven.
Egyúttal arra is emlékeztetnek, hogy kelta évkör ide vagy oda, mi Magyarországon más éghajlaton élünk, így nem meglepő, ha az igazi kikeletet majd csak bő egy hónap múlva, március elején kezdjük el érzékelni.
Most még csak felsóhajtunk: jó volna már egy kis napfény vagy még több! Jöjjön a tavasz, megújulás!
Félbehagyott jegyzetek? „Majd később” – ígéretek? Tavasz-listák? Teljesen rendben! Ez nem lustaság, csak ritmusérzék!
Talán te is úgy vagy vele, mint én, hogy annyi ötlet, megvalósulni kívánkozó teremtés mozog már odabenn, mégsem a kiáradásra, inkább a csöndes, fokozatos, türelmes haladásra int a lelkem.
Mi az, amit tehetünk magunkért ebben az átmeneti időszakban?
1. Először is magának az átmenetnek a tisztelete mind a belső világunkban, mind, ha a külvilágra tekintünk. Igen, van olyan, hogy valami vagy valaki időt kér. Hogy óvnunk kell, mert érni vágyik. Nem kell előrerohannunk és kiáradnunk, csak mert megszoktuk a teljesítést, vagy félünk a lemaradástól.
Figyeld meg: hol, miben sürgeted magad, ahol most nem kellene? Emlékeztesd magad, hogy a saját tempódban haladni mindennél többet ér!
2. Fontos elfogadnunk azt is, hogy nem kell feltétlenül produktívnak lennünk. A pihenés, a kimerülőben lévő téli raktárak feltöltése, a figyelmes tudati és testi táplálás nem luxus, hanem alapfeltétel a harmonikus működéshez.
Mit kíván valóban a tested? Milyen mozgást, milyen ételt és mennyit? Ne elgondold, érezd!
3. Érdemes kevesebb ingert vennünk magunkhoz és sokkal többet jelen lennünk abban, amit csinálunk. Inkább lassan tennünk-vennünk, mint impulzívan.
Gondoljunk magunkra csírázó magként, mely lassan növekszik. Amit szeretettel, örömmel gondoznunk kiváltság.
Milyen tevékenységek esnek jól? Még egy tartalmat gyártanánk, még egy ügyféllel beszélgetnénk, vagy épp egy csendes félórát adnánk magunknak? Rajtunk múlik, minek engedünk teret-időt.
4. A mag szó szerint újjászületik, teljesen eltűnik, amikor növénnyé válik – nekünk sem kell magunkkal cipelni semmi régit. Ez az időszak a tisztulásról is szól, mely által felkészítjük magunkat a tavaszi kiáradásra.
A következő kérdések nem a nagy felismerésekről szólnak, őszintének, egyszerűnek lenni pont elég!
Mi az, ami idejét múlt számodra, és mi a jelenvaló öröm? Mik az igenjeid a jövőre? Az írás segít minket a tisztánlátásban, a prioritásaink felállításban - naplózó jelleggel vagy szabad ötleteléssel egyaránt.
Hogyan bánunk magunkkal, a fiatal erővel, ami mocorogni kezd bennünk? Ami megújul, megújít és teremt.
A tél-tavasz átmenet rámutat, hogy nemcsak események sorozatából áll az életünk, hanem állapotokból, s bizony ezeken az állapotokon, megélési módokon igen sok múlik!
Sokszor pont azért nem tudunk olyan sikeresen teremteni vagy azért nem érezzük magunkat jól a bőrünkben – akkor sem, ha a felszínen úgy tűnik, minden rendben -, mert ezekre az állapotokra nem voltunk tudatosak.
Az átmeneti időszakok akkor válnak látványossá, ha figyelmet adunk nekik, az írás pedig csodás eszköz erre!
**
Az Átjárók - 21 napos kreatív írás kihívás legközelebb 2027 elején várható,
nézd meg, milyen lehetőségekre jöhetsz a közeljövőben!
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál több, csak a hírleveleseknek készített cikket tőlem,
.jpg)
