Az elmúlt néhány év, de különösen az idei sok nehézséget hozott. Tapasztaltam mindenféle krízist – a párom komoly betegségét, gazdasági válságot, a korábban jól működő hirdetési struktúra felbomlását (az MI-alapú, kisvállalkozásokat kiszorító techcéges attitűd miatt), régi, toxikus spirituális és kapcsolati minta visszaköszönését, és a sok munka miatt nem egyszer kiégés közeli állapotot.
Sarkalatossá vált a kérdés, hogy meg tudom-e tartani magam – és ha igen, akkor hogyan, miben nyilvánul ez meg. Ahogy tapasztalom, a megtartásnak az is része, hogy átadva az irányítás kényszerét, fogadni tudjuk a mindig fenntartó, Gondviselő erőt, és mások, a szeretteink vagy épp ismeretlenek segítségét. És az is, hogy ha nagyon nehéz, (akkor is) megadjuk magunknak az én-időt, Lélekidőt, töltődést – hogy magunk felé forduljunk és belülről töltődjünk. Paradoxon, de ez utóbbi nélkül az előbbit sem fogjuk tudni befogadni!
Sok ember - és kifejezetten sok nő – hajszolja túl magát, igyekszik lépést tartani a felgyorsult külső-belső változásokkal.
Az önmagunkra ébredés egyik legfontosabb stádiuma, hogy felismerjük: nem áldozatok vagyunk, hanem teremtők. Nem túlélnünk kell, de nem is megmentenünk magunkat vagy egymást, hanem visszatalálnunk valódi, belső forrásunkhoz – és innen kiáradni.
Ez a legtöbb, amire bárki mást is emlékeztetni tudunk, és ők is minket.
Ha valaki szereti a számok archetipikus olvasatát: 2025 egy 9-es energiájú év, ahol a belső elvonulás, a szó legnemesebb értelmében vett remeteség a kollektívben is gyógyító hatású!
Leválni a tömegtudatosságról és fényünkre találni odabenn önmagában is csodákra képes. Sokszor teljesen megfordítja a folyamatokat, azaz nem egy lehúzó örvényben ücsörgünk már, hanem meg tudunk nyílni a rengeteg potenciálra, ami akár egy nyomasztó helyzetben is, belül is, körülöttünk is, mindig jelen van!
Amikor az Anyamesék megtartó erőről szóló részét írtam, a férjem épp gerinctöréssel feküdt kórházban (szépen gyógyul azóta!), de nagyon szimbolikus is volt az egész tanítás, különösen az a része, hogy ebben a helyzetben is ott a lehetőség, hogy a teremtő minőségemhez forduljak.
Az egyik női őskép, amivel ebben a modulban dolgoztam – és csodás írásgyakorlat is született belőle -, a Medve Anya, Momma Bear. „Ő” az bennünk, aki, ha kell, foggal-körömmel védi a határait, miközben mérhetetlenül gyengéd is. Igen, mindkettő megfér bennünk! Momma Bear-ről most hirtelen nem találtam külön képet, de Angi Sullins W.I.T.C.H. kártyapaklijából a Medicine Woman ugyanő.
Gyönyörű minőség ez a fájdalmakból, sebekből, nehézségekből való gyógyuláshoz is. Üzenete az is, hogy ha másokat vagy a körülményeket hibáztatjuk, elpárolog az erőnk, míg ugyanebből az erőből magunk és mások számára is készíthetünk egyfajta gyógyító esszenciát.
Fáradt, töltődni vágyó anya- és nőtársaim, és mindenki, aki – a szó szoros vagy átvitt értelmében vett - anyaságában, belső anyaképében, gyermekével vagy édesanyjával való kapcsolatában nyitott most a tudatos változásra: szeretettel látlak Titeket az Anyamesék online kurzuson!
Az anyag egyszerre mély és játékos, nem kell hozzá írni tudni, csak egy kis én-időt adni magadnak a mindennapok áramában vagy 3 héten át hetente egyszer (a gyakorlatok összevonhatóak).
December 20-áig azonnal megvásárolható, ráadásul november 15-éig, szombatig bevezető áron és kedvezményes csomagokkal (az Egészséges én-határok és a Tökéletes helyett valódit! minikurzusokkal) is eléred.
Öröm, ha Te is csatlakozol hozzánk, akiknek már adott ez a belső utazás! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése