MÉLTÓ ÉLET – Önmagunk és egymás tiszteletéről

 „Járj a földön tisztelettel, és a szépség bizalommal melléd szegődik.” – John O’Donohue

A tisztelet olyan minőség bennünk, melyre fontos emlékeznünk ahhoz, hogy teljes életet élhessünk. Az igazi tiszteletnek semmi köze a társadalmi ranghoz, tekintélyhez, de a teljesítményünkhöz sem, aminek, ha van valódi mércéje, az csakúgy nem valamilyen külső sztenderd, hanem a Lelkünk öröme.

Nem kell kiérdemelnünk, hogy tiszteletre méltóak legyünk – mindannyian hatalmas erőfeszítéseket teszünk itt, az emberlétben azért, hogy boldoguljunk! Ki-ki a tőle telhető legjobb módon él, küzd, bízik és keresi azt, amitől az elkülönültség fájdalma oldódhat benne. Nem kevésbé tiszteletre vagy szeretetre méltó egyikünk sem azért, mert épp azt tapasztalja, amit, és úgy tapasztal, ahogyan képes rá.

A szeretet forrása egyszerre van bennünk és vesz körül bennünket mindenütt - akkor, amikor erre önmagunkban ráismerünk, kezdjük el odakinn is egyre természetesebben meglátni. Egy őszi reggelen a simogató napfényben. Erdei sétánkon, a színről színre változó levelekben. A háziállatunk üdvözlő ujjongásában. Egy idegen kedves gesztusában, aki segíteni próbál nekünk a hivatalban. Egy magába zárkózott, megtört tekintetű társunkban, aki talán már attól megnyugszik, hogy ítéletünk helyett az elfogadásunkat érzi.

S aztán az odakinn felfedezett szépség még több szépséget nyit meg bennünk, árad vissza, önmagunk felé – mert ilyen a természete. Nem ismer határt benn és kinn között, mégis: tudatunk-testünk határainak tiszteletben tartására is tanít bennünket.

Ha megtiszteljük magunkat a Léleknek szánt idővel, térrel, és mindenekelőtt figyelemmel, ragyogása megsokszorozódik. Elönt a hála, hogy azok lehetünk, akik, és hogy itt tapasztalhatunk - pontosan így, ahogyan történik.

Látjuk a forma egyedülálló szépségét, korlátaival és szabadságával együtt. Érezzük, hogy minden és mindenki alanyi jogon teljes és méltó - és mégis micsoda öröm, hogy választhatjuk a hozzánk illőt, a számunkra méltót, az önazonosat!

Ahogy ezt tudatosítjuk, még bátrabban és könnyedebben tehetjük.

Méltányoljuk önmagunkat és méltányolunk minden létezőt, egyszerűen azért, akik vagyunk.

Tisztellek és csodállak – miként tisztelem és csodálom önmagam. 😊