Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2017. január 30., hétfő

SZÓLÍT A SZÖRNY - Filmajánló és reflexió

Gyönyörű film arról, hogyan éli meg egy 12 éves, érzékeny, „művészlelkű” kisfiú az anyukája elvesztését – számomra néhány (markáns) „hajszál híjánnal”, mert megáll egy ponton.
Vizuálisan lenyűgöző, a forgatókönyv 10 pontos (egyszerre sodró és a részleteket realistán kiemelő – nem csoda, hisz’ a regény társ-írójának munkája!; hasonlóan A szoba című filmhez ki tudták aknázni ezt a nagy lehetőséget), mindemellett a színészi alakítások is nagyon rendben vannak.

Ami bennem egyértelmű hiányérzetet hagyott a filmnél, hogy a misztikum nem tud több lenni, mint az én-tudat (az ego) belső világának kivetülése. Erős emberi érzelmeket látunk – félelem, fájdalom, elfojtás-kitörés, kötődés, bátorság – de az érzelmek tánca csak felszíni játék, amíg nem tudjuk ki az, aki táncol és miért!

Ezt annyi mindenre elmondhatnám, ahol ott a tehetséges alkotó, ott a „szpirit”, mégsem mer továbblátni a kis világa határain, feltenni a nagy kérdéseket és belemenni. Mi a halál? Mi az élet? Mi a lélek? Mik vagyunk? Mi a szeretet (azon túl, hogy kötődöm, ragaszkodom, függök)? Mi van a „kertem végén túl”? A mintáimon, világképemen, szüleimtől-tanáraimtól megörökölt, egy-két kora-kamasz inspirációt még esetleg befogadó készletemen túl?


Azt látom, hogy ez a sok tehetséges alkotó (személyesen is ismerek / ismertem jó párat) nem tud tovább menni, mert a személyiség korlátait elfogadja valóságnak. Ezért például ez a film is (akárcsak Patrick Ness Chaos Walking-regénytrilógiája, de tényleg milliónyi más példát mondhatnék Neil Gaiman-től több mai, zseniális alapokkal bíró sorozatig, zenészig stb.) egy szenvedélyes, szép fuldoklás, némi levegővétellel a végén.

Ha már fantasy, például még A Gyűrűk Ura (könyv és film is) hordoz egy túltekintést, a kozmikus rend tudatát, a transzcendens minőségét, ami egészen máshová emeli.
A Lélek nem a (szükségszerűen!) traumatizált személyiség, hanem az Örökkévaló… csodálatos, amikor egy műalkotáson keresztül át tud ragyogni ez a megértés! S a megértés persze, hogy nem fakadhat másból, mint megélésből...

Mindezzel együtt a sok ponton félreértéssel terhelt, relatív szépségben is lehet gyönyörködni, s vihet közelebb önmagunk megértéséhez - ezért ajánlom ezt a filmet.

Önmagában az, hogy van lehetőségünk alkotni, teremteni, tenni, kifejezni magunkat egy olyan őrületes szabadság, aminek az erejére ráébredve már a sokak által annyira keresett boldogság fele megvolna!
Ha arra is ráébrednének, kik (mik) vagyunk valójában, akkor pedig az Egész. :-)

**

Szólít a szörny (A Monster Calls, 2016)
Rendezte: J.A. Bayona

Nálam: 10/7,5

IMDb

A film előzetesét itt találod.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos filmplakátról való.

2017. január 8., vasárnap

FELTÁMADÁS - Antaro meséje (részlet)

Részlet a novellából:

"Játék… Antaro szinte el is felejtette mit jelent ez a szó! Hosszan kellett ízlelgetnie, annyira távolinak tűnt. De valami benne, nagyon halványan kezdett emlékezni… Valéria szavai olyanok voltak, mintha egy jégbefagyott tó felszínéhez érne az első napsugár.

Az első próbálkozásokkal kudarcot vallott Ámonnál, de nem adta fel: valami mindig tovább hajtotta. Volt némi erőlködés jellege a dolognak, különösen, ahogy Ámon rendszerint egy mozdulattal söpört le minden nagyszerű játék-ötletet, amivel Antaro előállt számára.

Tél volt épp, és hatalmas, legalább félméteres hó esett, szűz-fehér, vaskos takaró ereszkedett a völgyre. Antaro kirándulni vitte Ámont, s útközben egyszer csak történt valami: az öreg, aki mindig biztonsággal közlekedett mindenütt és tudta a dolgok és tevékenységek megfelelő rendjét, belecsúszott egy árokba, de úgy, hogy szó szerint nyakig ült a hóban… és láss csodát: mérgelődés helyett egy hatalmas nevetés robbant ki belőle!
Nevetett magán, az elmúlt év gyürkőzésén… és ahogy tovább engedte ezt a nevetést, már az egész életének lázas komolyságán, kötelességtudó erőfeszítésén nevetett… Annyira önfeledten kacagott, hogy egy szempillantás alatt kikerült Antaro, a szerzetes szerepéből… a kacagása pedig annyira ragadósnak bizonyult, hogy Ámon is vele nevetett.
Egy hatalmas ragyogás volt a kettejük közös nevetése, és hömpölygött és gurgulázott tovább, mintha az örökkévalóság sem szabhatna neki határt.
Antaro számára csak ezután tudatosult, hogy ő még nem is hallotta nevetni a kisfiút, de bizony arra sem emlékezett, ő mikor nevetett ilyen jóízűt utoljára!




Ez a téli kirándulás gyökeresen megváltoztatott mindent! Antaro és Ámon játszótársak lettek.
Napról napra jött a spontán játék… kukoricacsuhé bábokkal előadott rögtönzött színdarab, este a kandallóban ropogó fahasábokba belelátott mesék, odakinn hóvár-építés, fogócska… és még több játék, nevetés, beszélgetés, barkácsolás, alkotás.

Mire tavasz lett, nem csak a hótakaró olvadt le a tájról, hanem Antaro szívének korábban befagyott tava is egészen felengedett."



Szeretnél értesülni az új írásaimról?  Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!

 Az Egység meséi novella-sorozat eddigi darabjait itt olvashatod



💗


© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.


2017. január 2., hétfő

KÖSZÖNTŐ - és Sarah tűzvirágai

„A lélekjelenlét az otthonom”- írtam le az imént, s rögtön tudtam: lehetetlenre vállalkoznék, ha meg akarnám örökíteni akár csak egyetlen pillanatnyi csodáját annak, amit a tiszta létezés jelent.
Nem vállalkozom ilyesmire, hisz’ ez badarság volna: mintha csak a végtelen tágasságú teret próbálnám meg apró kartondobozokba csomagolni. Hogy mit teszek akkor? Híradásokat küldök a jelenből.

Megosztom Veled e csend-virágokat, melyek nem az „én csendem”, s nem az „én virágaim”, mégsem mondhatom azt, hogy mindannyiunké. Hisz’ oly’ kevesen merjük érezni, hallani, látni a Valót…

Pedig itt van, s nem csupán körülvesz, hanem legbelülről éltet, mindannyiunkat.

Írom hát a leírhatatlant, azt, ahogyan élem, s amint felvillan a megfoghatatlan, magadra ismerhetsz benne(m).

Szeretettel:

N'alika




A blog illusztrációjaként Sarah Illenberger Flowerwork című sorozatának fotóit a szerző írásos engedélyével használom.

A projektről itt olvashatsz és megnézheted a többi képet!

A választásom okát, s részben a Csend-virágok elnevezés forrását is felismerheted a Felébredés az én illúziójából című könyvben, melyet Kedvesemmel közösen írtunk.

A könyvről itt tudhatsz meg többet.






© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A fotó Sarah Illenberger szellemi tulajdonát képezik, forrása az alkotó honlapja.