Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2019. február 19., kedd

Írói kisokos: NICSAK, KI BESZÉL! – Hogyan válasszunk elbeszélői nézőpontot? – 2. rész


Kifejezési formát keresel a Benned mozgó mondandónak, történetnek? Szeretnél prózaíróként kiteljesedni? Regényt, novellát, elbeszélést, mesét készülsz írni? Ha igen, e bejegyzés, melyet most futó Történetek online kurzusunk ihletett, Neked szól! Elárulom, hogy része egy új sorozatnak itt, a blogon, melynek az Írói Kisokos címet adtam, s ahogy látod, a terjedelmes téma miatt ez a cikk máris két részes. Vágjunk hát bele! ;)

A cikk első részét itt találod!

Mielőtt belemerülnénk az ő-elbeszélés világába, itt van még egy közös halmaz, mely játékteret kínál a prózádhoz. A megfigyelő típusú narrátor ellenpólusa a megbízhatatlan narrátor, mely E/1. személyű vagy E/3. személyű elbeszélő egyaránt lehet.
Most kicsit visszakapcsolok oda, amikor arról írtam, hogy gyakori hiba, hogy E/1-et használsz, de túl szubjektíven. Nos, ez esetben olyannyira direkt és egyértelmű a szubjektív szűrő fent léte, hogy egyenesen ez az egyik legmeghatározóbb jegye a szövegnek!
A modern regényirodalomban rengeteg példát találunk a narrátorra, aki sarkít, túloz, szépít vagy direkt rosszul emlékezik, az olvasó tudja ezt és ebből adódik egy végig izgalmas, általában folyamatosan éleződő  kontraszt. Azaz: fikció a fikción belül - a szöveg által teremtett valósággal kontrasztban. :)
Ilyen Salinger Zabhegyezője vagy Ken Kesey-től a Száll a kakukk fészkére. De ennek a típusnak a gyökerei sokkal mélyebben vannak, gondolj csak a csalimesékre vagy a tréfás mesékre!
S egy 18. századi, klasszikus példa: Bürger Münchausen báró kalandjai című regénye.

Az E/3. személyű, azaz ő-elbeszélésnek alapvetően két típusát különböztetjük meg:

1.) Mindentudó elbeszélő 
2.) Korlátozott elbeszélő

A mindentudó elbeszélő nézőpontja alighanem a legösszetettebb és sokrétűbb elbeszélői lehetőség az irodalomban, sőt, gyakorlatilag ez "az" elbeszélés, a történetmesélés alaptípusa!
Már a homéroszi eposzok, az Odüsszeia vagy az Iliász is ily’ módon íródtak, de a regény nagy, klasszikus korszaka, a 18-19. századi romantika és realizmus szinte egy az egyben ide sorolható. No és persze a meseirodalom jelentős része, a családregények, az orosz és francia társadalmi regények, s még annyi minden!
Nagy előnye, hogy az író teljesen szabadon mozoghat szereplői gondolati világában és cselekedeteinek bemutatásában, és hogy nagyon széles spektrumot foghat be, akár sok-sok szereplőt és cselekményszálat mozgatva.
A mindentudó elbeszélőt aztán rendesen kifordítja és ízekre szedi a modern és posztmodern próza, de azért mégsem tud eltűnni a kultúránkból. Érthető módon, hisz’ az elbeszélő itt gyakorlatilag Istent játszik, élet-halál ura, belelát mindenbe, azt és úgy mutat be, amit akar. A befogadó számára pedig egy totális élményt ad, miközben persze az a veszély is fennáll, hogy félúton elveszíti az olvasóját, mert az nem tud olyan mértékben azonosulni a karakterekkel, mint kellene.

Ha széles perspektívára és egy komplex univerzum felépítésére vágysz, válaszd a mindentudó elbeszélő nézőpontját! Ilyenkor persze nagyon fontos, hogy kellően realisztikus is légy – erről már itt is írtam.
S ne feledd, hogy az ezzel a formával járó felelősség is igen nagy! A direkt értékítéletek kerülendők, ugyanakkor nyilván beleszövi az elbeszélő az értékrendjét az ábrázoláson, a szereplők viselkedésén, konfliktusain és a megoldásokon keresztül; az olvasót terelgeti, de a mozgástér érzetét meghagyja neki.
Tolkien A Gyűrűk Urában  ezt úgy oldja meg, hogy a mindentudó elbeszélői nézőpont mellett ún. beágyazott narrációt is alkalmaz. Gondolj bele, milyen lenne a trilógiája ezek nélkül a versek, dalok, elbeszélő költemények nélkül! Nem csak szárazabb vagy egysíkúbb, de tuti nem tudnánk ilyen közel kerülni a szereplőkhöz és átérezni, amit mondjuk egy tündelányba szerelmes halandó férfi vagy egy játékos hobbit érezhet.

A másik E/3. személyű típus, a korlátozott elbeszélő esetében az én-elbeszéléshez hasonló módon előttünk alakulnak az események és annyi információnk van, amennyi a történetet mesélő narrátornak.

Íme, ugyanaz a szituáció előbb mindentudó, majd korlátozott narrációval megmutatva: 
„Tamás a parkba érve azonnal észrevette Ritát. A lány egy családi veszekedés után menekült az utcára, elege volt mindenből. Zaklatottan, kisírt szemekkel rótta a köröket.” 
„Tamás a parkba érve azonnal észrevette Ritát, aki zaklatottnak látszott. Közelebb lépve hozzá Tamásnak feltűnt a lány kisírt szeme.”

A korlátozott elbeszélői nézőpont nagy előnye, hogy sokkal jobban belerántja az olvasót a történetbe, mégpedig a szubjektum észlelésein keresztül, mégis tartva egy kis távolságot.
Nem véletlen, hogy a történetmesélő modern irodalom kedvence ez a forma, ilyen gyakorlatilag az összes detektívregény, de hogy magyar példát is hozzak,  Szerb Antal  A Pendragon legendájának és Utas és holdvilágának is ez a motorja. J.K. Rowling a Harry Potter-szériában vagy Neil Gaiman a regényeiben ugyancsak korlátozott elbeszélői nézőpontot alkalmaz.
Előbbi esetében is látjuk, mennyire cselekmény-centrikus ez a nézőpont, viszi magával az olvasót, bele tudjuk magunkat élni kiemelten Harry és kisebb mértékben a többiek szemszögébe is, mégis van annyi kívülmaradás és mozgástér, amivel egy komplexebb univerzum már felépíthető a történet / regény számára.

Ez a forma azért szuper, mert félúton van a cselekménydús, „totálképes”, horizontális történetmesélés (mindentudó narráció) és az inkább nyelvi kompetenciát igénylő, „közelképes”, vertikális elbeszélésmód között (én-elbeszélés). Remek alap novellához, elbeszéléshez, de akár regényhez is, a kurzusokon is gyakran előkerül.
Kezdőknek azt szoktam javasolni, hogy ebben leljenek stabilitást; és tök jól gyakorolható általa a nézőpont-átvitel is. :) (Egyébként Egység-meséim nagyobb része is ebben íródott, vagy a mindentudóval váltakozik – utóbbira lásd például az első mesét, Az Utazóét!)


Fontos, hogy a korlátozott narrációt személyesebbé is lehet tenni, azaz még jobban belevonni a szubjektumba az olvasót – én például így csináltam az Aziza álma című novellában, de ott a jelen idejű forma alkalmazása is hozzájárult ehhez.
Példa a korlátozott, személyes elbeszélői nézőpontra, a fenti szövegek variációjaként: 
„Tamás a parkba érve azonnal észrevette Ritát. ’Mi lehet baj?’ – zakatolt fel benne a kérdés a lány kisírt szemét látva. Óvatosan közelített felé.”
Érzed? :) 

És akkor mindenképp beszéljünk a váltakozó narráció alkalmazásáról is, hisz’ ez is egy csodákat rejtő lehetőség - viszont egyszerre igényel egy erős és kidolgozott történetet és komolyabb nyelvi felkészültséget!
Két példa - az egyik a beágyazott narráció kapcsán említett Tolkien, de ide kapcsolom, mert lényegileg ugyanez. Beleásod magad valamibe, kutatsz, beleélsz, létrehozol egy komplex világot, és megszólalsz a hangjain – azaz egyszerre vagy mindentudó narrátor és egyszerre vagy benne a történetben. Ő ezt a beágyazott szövegeken keresztül valósítja meg, de azért átjön, hogy mi munka ezt végigcsinálni, ugye? ;)
A másik példa, amiről itt, a bogon is írtam, Noah Gordon Az orvosdoktor című regénye, ahol váltakozik a mindentudó, a korlátozott és az én-elbeszélő. Ezért van az, hogy mondjuk 800 oldalon át alig-alig lankad az ember figyelme, pedig közel sem az a Dan Brown-féle tőmondatos, cliffhanger-ekre kihegyezett bestseller-stílus! (Cliffhanger: felfüggesztést jelent; tudod, amikor minden fejezet úgy ér véget, hogy muszáj továbbolvasnod - a lá sorozatok! :)).

S még egy utolsó említés: az ún. paradox elbeszélésmód is létezik, sőt nem is csak a mostani, posztmodern korunkra jellemző képződmény, hisz’ például már Cervantes Don Quijote-éje is ilyen volt. Ennek az elbeszélésmódnak a lényege, hogy akár a végsőkig is elviszi azt a megértést, hogy minden fikció. Maga az elbeszélő is az!
García Márquez A pátriárka alkonya vagy Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényeiben nem tudjuk biztosan, ki és honnan mesél nekünk; mindkét regényben másként, de teljes mértékben összemosódik az, amit valóságnak és az, amit a valóság értelmezésének gondolhatnánk.
Az elbeszélő is olyan, mintha széttörne az a kameralencse, amin keresztül szemlél, és a cserép-töredékekből próbálná összerakni az észleléseken keresztül önmagát.
Nem ezt a formát javaslom kezdésként, az biztos. :) A veszélye mindenképp az, hogy nem tud veled jönni az olvasó, de nyilván ez is egy izgalmas, kísérletező terep.


Bízom benne, hogy sikerült megvilágítanom az alapokat az elbeszélésmód tekintetében. Ha hasznosnak találtad a segítséget, örülök, ha visszajelzel! :)


Hív a gyakorlat? Itt vannak az ugródeszkáid, hogy létrehozd a Belőled születő alkotásokat!



Az aktuális Felszabadító Kreatív írás lehetőségeket itt találod!


**


💗

© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált fotók nyilvános megosztó jogtiszta képei.

2019. február 18., hétfő

Írói kisokos: NICSAK, KI BESZÉL! – Hogyan válasszunk elbeszélői nézőpontot? – 1. rész


Kifejezési formát keresel a Benned mozgó mondandónak, történetnek? Szeretnél prózaíróként kiteljesedni? Regényt, novellát, elbeszélést, mesét készülsz írni? Ha igen, e bejegyzés, melyet most futó Történetek online kurzusunk ihletett, Neked szól! Elárulom, hogy része egy új sorozatnak itt, a blogon, melynek az Írói Kisokos címet adtam, s ahogy látod, a terjedelmes téma miatt ez a cikk máris két részes.
Vágjunk hát bele! ;)

Ha van egy elmesélésre kívánkozó történeted, fontos hogy megfelelő elbeszélésmódot válassz hozzá.
Az írás afféle alkímiai folyamat - lehet, ha engeded. Azaz a megfigyeléseidből kibontakozó mondandód hozza létre a történetet, és ez a képlékeny-forrongó „matéria” vagy belső tartalom választ magának formát. Ezzel együtt a formaismeret, a formaadás tudatossága nem elhanyagolható!

Minden történetnek van elbeszélője vagy narrátora, aki a versek lírai énjéhez hasonlóan nem azonos a szerzővel, s akár hangsúlyosan lép elő, akár rejtőzködik, szócsöve a mondandónak.
Nyelvi megformálás szempontjából egy narratív (vagyis elbeszélő) szépirodalmi szöveg esetében alapvetően kétféle elbeszélés-mód közül szoktunk választani:

1. Én-elbeszélés – azaz E/1. személyű 
2. Ő-elbeszélés – azaz E/3. személyű

Természetesen ennél többféle elbeszélő is létezik, elviekben minden szám és személy, ami grammatikailag lehetséges. Az E/2. személyű elbeszélésmódra példa Steve Jackson és Ian Livingstone Kaland, játék, kockázat című interaktív fantasy könyv-sorozata, az én gyerekkoromból. :)
Ennek a formának a következetes használata nem csak erőteljesen bevonja az olvasót, de oly’ mértékben függ is tőle, hogy bár sokunk szerint igen nagy élvezeti érték rejlik benne, érthető módon kevesen merik használni.
Próbáld ki rövid formában - ha kísérletezni szeretnél, mindenképp érdemes! Építeni azonban csak akkor építs rá, ha kifejezetten megvan erre a célközönséged!

Az én-elbeszélés esetében a narrátorod lehet a történet főhőse vagy egy másik, kevésbé érintett szereplő, aki szemtanú a történet folyamában. Hogy két világirodalmi klasszikust említsek: az elsőre példa Charlotte Brontë Jane Eyre-ja, a másodikra F. Scott Fitzgerald-tól A nagy Gatsby.
Az én-elbeszélés legfőbb sajátossága, hogy a cselekmény úgy formálódik előttünk, hogy mindig csupán annyit tudunk meg, amennyit a narrátorunk is tud.
Lehet játszani az időbeli távolsággal is, azzal, hogy a szereplő később emlékezik vissza a történtekre. Itt ügyesnek kell lenni abban, hogy a múltbeli énnel való azonosulás illúziója is hiteles legyen, hisz' ha nagyon memoár-jellegű a szöveg, nehezebb átélni!

Ennek az elbeszélő-formának a legnagyobb ereje az a páratlan meghittség, ami az elbeszélő és az olvasó között az én-közlés következtében kialakulhat.

Az én-elbeszélésnek azonban nem csak előnye, de hátránya is fakadhat ebből a közelségből. Bár azt gondolhatnánk, az olvasó jobban azonosul egy E/1. személyben írt szöveggel, ez bizony nem feltétlenül igaz! Nálunk, a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon is gyakran előjön, hogy ha egy elbeszélésben túlzottan szubjektív vagy (például belebújsz ugyan egy karakterbe, E/1. személyben mesélsz, ám akár közvetlen, akár közvetett módon ítéleteket fogalmazol meg, önigazolsz), akkor ott vissza kell nyesni ebből. Vagy kirándulni az E/3. személyű, azon belül is a személytelenebb formába, és esetleg majd később visszatérni az előzőhöz.
Javasolni szoktam, hogy kezdetnek mindkét verzióban próbáld ki magad, és számos feladatot is mutatok rá, hogy könnyebb legyen választani, illetve „csak” azért is, hogy gyakoroljunk! ;)

A másik előny és egyben hátrány az én-elbeszélésnél, hogy nagyfokú nyelvi kifinomultságot, érettséget igényel.  Két példa, amiről a blogon is írtam. Az egyik André Aciman Szólíts a neveden című tudatáram-regénye, ami a főszereplő, Elio szemszögéből mesél, de bravúrosan összetett módon: költőien, időben egyszerre előre haladva és szabadon mozogva, kevésbé cselekményesen, azonban a belső világot, Elio megéléseit és változásait mélységében ábrázolva.
A másik példa a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című levélregény Mary Ann Shaffer-től és Anne Barrows-tól. Itt sok különböző én szólal meg – bár van egy főhősünk és az ő én-közlései dominálnak, ő fogja össze a szálakat. Ez a forma megint csak igényli azt a nyelvi felkészültséget, ami nélkül nem lehetne hitelesen megszólaltatni ennyiféle hangot.

Még egy fontos különbségtétel az én-elbeszélés tekintetében: egy én-elbeszélő is lehet szubjektívebb és objektívebb - megbízhatatlan elbeszélő vagy megfigyelő. (A megbízhatatlan narrátorról a cikk második részében lesz szó).  Bár ún. megfigyelő típusú narrátorokat többségében E/3. személyű közlésben ismerünk, a fentiek közül A nagy Gatsby is jó példa,  ahol az E/1. személyű elbeszélőnk, Nick Carraway is tekinthető annak, mint az események tanúja.
Összességében elmondható, hogy az én-elbeszélés egy izgalmas és sok lehetőséget rejtő „hogyan”. Szerencsés választás, ha kevésbé érzed magad történet-centrikusnak vagy egyszerűbb a sztorid; ha személyes és bensőséges utazást szeretnél nyújtani az olvasódnak, illetve ha kihasználnád a mélységbeli ábrázolásban rejlő erőt (tudati, pszichológiai vetület).

Ha hasznosnak találtad a cikket és örömöd lelted benne, jelezz vissza! :)

Hamarosan olvashatod a bejegyzés folytatását is, melyben továbbmegyünk: megismerjük az ő-elbeszélés legfontosabb típusait, szövegszerű példákat is mutatok és további inspirációt kaphatsz a választáshoz!



**



Felszabadító Kreatív írás a Facebook-on.

Hírlevél-feliratkozás - hogy ne maradj le semmiről! :) 



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.

2019. február 14., csütörtök

Festmény: BÚZÁS TÜNDE KÉZMŰVEI

Amikor felvettem a kapcsolatot Tündével és Ő megtisztelt azzal, hogy válogassak szabadon ehhez a bejegyzéshez a munkái közül, még nem sejtettem, milyen nagy fába vágom a fejszém. Ahogy egyre jobban beleástam magam eddigi életművébe a Facebook-oldalán lapozgatva, egyre nagyobb gondban voltam, mit tegyek fel – vagyis inkább, mint hagyjak ki. :) Már az első, általam látott darabjaiba beleszerettem, de igazán nem számítottam rá, hogy ennyi szépség talál rám!
Tünde világa telis-tele színnel: ez talán az első benyomás, amivel találkozunk. Aztán eszünkbe juthat a mesék birodalma és a gyermekkor, majd a modernizmus olyan nagyjai, mint Chagall, Picasso vagy Modigliani. Tüzetesebben vizsgálva aztán már egyszerre gyönyörködhetünk egyediségében és a kulturális utalások finom szőttesében. Abban a gazdag motívumkincsben, amit oly’ természetesen, mégis egészen meglepő eredménnyel használ.

Számomra a legmegkapóbb a „nagybetűs” Érzéssel átitatott látásmódja. Azé az Érzésé, ami sok-sok különböző érzelmet és aspektust tud átfogni és együttérzően megtartani - mégpedig úgy, hogy észreveszi és megmutatja az ártatlanságukat.  Persze pont ez a tartomány az, amiről nemigen lehet beszélni, sokkal inkább nézni, befogadni és még tovább nyílni általuk. S hogy mire? Egy olyan gyógyító minőségre, ami csak abból tud áradni, ami valódi szeretettel készült!

Amikor ilyesmit szemlélhetek, hatalmas hála van bennem! Kívánom, hogy sokan találjatok rá Búzás Tündére és a hozzá hasonló alkotókra, kapjanak minél nagyobb teret a szívekben, tudatokban, otthonokban!

Tünde legközelebbi kiállítása áprilisban lesz, erről is informálódhattok, ha követitek az oldalát.
Ez pedig a boltja közvetlen linkje, ahol festményeket és velük illusztrált tárgyakat, ruhákat is vehettek Tőle.

És akkor jöjjön egy kis válogatás ismerkedésként! :)


valami tavasz

Narkisszosz

Narkisszosz (részlet)



madárkirály 2

egyedül

nyári madár

a paradicsomban



madarak voltunk, földre szálltunk

tavasz

kék város

szemüveges angyal macskával

**




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A festményekről készült fotók Búzás Tünde szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó Facebook-oldala.

2019. február 11., hétfő

FILMKRITIKÁK BETŰRENDBEN

Ez itt a blogon eddig megjelent összes filmkritika – inkább filmajánló és reflexió :) – katalógusa, ábécé-rendben. A címekre kattintva olvashatod őket!


0, 1, 2…

20. századi nők20th Century Women, 2016
500 nap nyár(500) Days Of Summer, 2009

A, Á

Across The Universe – Csak a szerelem kellAcross The Universe, 2007
A család kicsi kincseLittle Miss Sunshine, 2006
A fény völgye The Valley Of Light, 2007
A Gyűrűk Ura (trilógia)The Lord Of The Rings, 2001, 2002, 2003
A könyvelőThe Accountant, 2016
A könyvtolvajThe Book Thief, 2013
A levélíró (The Letter Writer, 2011)
Anya és gyermek Mother and Child, 2009
Amélie csodálatos élete - Le fabuleux destin d'Amélie Poulain, 2001
Amerikai szépségAmerican Beauty, 1999
Alkony sugárútSunset Boulvard, 1950
A nagy halBig Fish, 2003
A nagy szépség – La grande bellezza, 2013
A nőHer, 2013 Itt is!
A nyár királyaiKings Of Summer, 2013
A pentagon titkaiThe Post, 2017
Aranyhaj és a nagy gubancTangled, 2010
A segítségThe Help, 2011
A szem tükrébenI Origins, 2014
A szeretet szimfóniájaAugust Rush, 2007
A viskó The Shack, 2017
Az a hülye szív - Dieses bescheuerte Herz, 2016
Az emlékek őreThe Giver, 2014
Az élet habzsolva jóThe Spectacular Now, 2013
Az élet ízeiThe Hundred-Foot Journey, 2014
Az igazi csodaWonder, 2017
Az igenemberYes Man, 2008
Az orvosdoktor Der Physician, 2013
Az órákThe Hours, 2002
AvatárAvatar, 2009 Itt is!
Állj mellém!- Stand By Me, 1985
Árva Brooklyn - Motherless Brooklyn, 2019

B

Benjamin Button különös életeThe Curious Case Of Benjamin Button, 2008
Billy ElliotBilly Elliot, 2000
Bridget Jones naplójaBridget Jones’ Diary, 2001

C, Cs

CapoteCapote, 2005
Captain FantasticCaptain Fantastic, 2016 Itt is!
CigánykerékSomersault, 2004
CroodékThe Croods, 2013
Coco Coco, 2017
Csillagok között – Interstellar, 2014
CsillagporStardust, 2007
Csodálatos fiúBeautiful Boy, 2018

D

Dan és a szerelemDan In Real Life, 2007
Derült égből szerelemLove Happens, 2009
Don JonDon Jon, 2013
Donnie DarkoDonnie Darko, 2001
DűneDune, 1984

E, É

Eddie, a sasEddie The Eagle, 2016
Egy egyesült királyságA United Kingdom, 2016
Egy makulátlan elme örök ragyogásaEternal Sunshine Of A Spotless Mind, 2004
Eleven testekWarm Bodies, 2013
Elveszett jelentésLost in Translation, 2003
Eszeveszett birodalomThe Emperor’s New Groove, 2000
Édesek és mostohák Stepmom, 1998
Ég velünk!Keeping The Faith, 2000
Éjfélkor Párizsban Midnight in Paris, 2011
ÉletrevalókIntouchables, 2011
Én, Earl és csaj, aki meg fog halniMe, Earl and the Dying Girl, 2013
ÉrkezésArrival, 2016
ÉvszakokLes saisons, 2015



F

Fedezd fel Forrestert!Finding Forrester, 2000
Fejben járó bűnRuby Sparks, 2012
FelhőatlaszCloud Atlas, 2012 Itt és itt is!
FelforgatókönyvStranger Than Fiction, 2006
Forrest GumpForrest Gump, 1994
FrequenciesFrequencies / OXV The Manual, 2013

G, Gy


H

Halhatatlan szeretőkOnly Lovers Left Alive, 2013
Három óriásplakát Ebbing határábanThree Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017
Hector a boldogság nyomában - Hector and the Search for Happiness, 2014)
Hegyek közöttThe Mountain Between Us, 2017
Hétköznapi párPerfect Sense, 2011
HoldfényszelenceBox of Moonlight, 1997
HolnapoliszTomorrowland, 2015
Holt költők társaságaDead Poets’ Society, 1989 Itt is!
HumanHuman, 2015

I, Í

Idétlen időkigGroundhog Day, 1993 Itt is!
In Your EyesIn Your Eyes, 2014
Így neveld a sárkányodat! How To Train Your Dragon, 2010

J

Jane EyreJane Eyre, 2011
Joker - Joker, 2019
Julie & Julia – Két nő, egy receptJulie & Julia, 2009

K

KapcsolatContact, 1997
Katwe királynőjeQueen Of Katwe, 2016
KezdőkBeginners, 2010
Kincsem, 2017
Kisasszonyok  –  Little Women, 2019
Köztünk az űr The Space Between Us, 2017
Krumplihéjpite Irodalmi TársaságThe Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society, 2018 Itt is!
Kszi, SimonLove, Simon, 2018

L, Ly

Lesz ez még így se!As Good As It Gets, 1997
Lopott szavakWords, 2012
Loving VincentLoving Vincent, 2017

M

Majdnem híres Almost Famous, 2000 Itt is!
Mária MagdolnaMary Magdalene, 2018
Mátrix (trilógia)The Matrix, 1999, The Matrix: Reloaded, 2003; The Matrix: Revolutions, 2003
MegaagyMegamind, 2010
Megáll az idő, 1982
Melissa P. - Minden nap 100-szor, kefével - Melissa P., 2005
Mielőtt felkel a napBefore Sunrise, 1995
Mielőtt lemegy a napBefore Sunset, 2004
Miss SloaneMiss Sloane, 2016
Monsieur Ibrahim és a Korán virágai - Monsieur Ibrahim et les fleurs du Coran, 2003
Moulin Rouge!Moulin Rouge!, 2001
Mr. ChurchMr. Church, 2016
Mulan - Mulan, 2020
MustangMustang, 2015

N, Ny

Ne hagyj nyomot!Leave No Trace, 2018
NyárutóLabor Day, 2013
NoéNoah, 2014
Nyomd bébi, nyomd! – Baby Driver, 2017


O, Ó, Ö, Ő

OkostojásRushmore, 1998
Oroszlán Lion, 2016


P, Q, R

S

Saját szavakFreedom Writers, 2007
SóhajokSuspiria, 2018
Spotlight: Egy nyomozás részleteiSpotlight, 2015
Stranger Things (sorozat) - 2016, 2017
Summerland - Summerland, 2020


Sz

Szerelmes lettem - Io sono l'amore / I Am Love, 2009
Szilaj, a vad völgy paripájaSpirit: Stallion of the Cimarron, 2002
Szólít a szörnyA Monster Calls, 2016
Szólíts a nevedenCall Me By Your Name, 2017


T, Ty

Testről és lélekről , 2017
Then Came You, 2019
Titanic Titanic, 1997
Truman ShowThe Truman Show, 1998
Tudatlan tündérekLe fate ignoranti, 2001


U, Ú, Ü, Ű

Ugyanúgy más, mint énSame Kind Of Different As Me, 2017
Utazók Passengers, 2016
Út a vadonbaInto The Wild, 2007
Úttalan út - Interstate 60: Episodes From The Road, 2002


V, W, X, Y

Vademberek hajszája Hunt for the Wilder People, 2016
VadonWild, 2014
Vakító napfényben - A Bigger Splash, 2015
Vakrandim az élettel - Mein Blind Date mit dem Leben, 2017
Veszedelmes viszonyokDangerous Liaisons, 1988
Wonder Boys – Pokoli hétvége – Wonder Boys, 2000 Itt is!
X+Y - Egy ragyogó fiatal elme - x+y- A Brilliant Young Mind, 2014

Z, Zs

Zöld könyv – Útmutató az élethezGreen Book, 2018
Zuhanás The Fall, 2006


**

Ha szeretnél értesülni az új ajánlókról, iratkozz fel hírlevelemre!

Csendvirágok a Facebook-on.

Ha szeretnéd támogatni a blogot, nyugodtan hívj meg egy kávéra! ;)



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szövegek a szerző szellemi tulajdonát képezik. 
A blogbejegyzések belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók általában hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.


2019. február 10., vasárnap

Téli filmcsomag: UTAZÓK & AZ EMLÉKEK ŐRE & A KÖNYVELŐ & CSODÁLATOS FIÚ & AZ A HÜLYE SZÍV

Még mindig tél van, a február pedig - ha csak épp nem süt a nap - tipikusan hordozza a „legyen már vége!” életérzést. Itt egy kis filmes mentőcsomag nyúlós szürke időre, amivel be lehet kuckózni együtt, egyedül, párral, családdal, bárhogy. :) Van közöttük sci-fi és romantika, nem csak kamaszoknak szóló kamaszfilm, csavaros thriller, élet írta, megrázó dráma és szívmelengető, nevettető is.
Zömében korábbi, néhány éves, online is nézhető darabok, de van, amit (még vagy már) moziban is el lehet csípni.

Közös pontjuk ama bizonyos nagy – tudati - változás: kilépés-történetek ezek mind a javából, s mindegyik a maga a sajátos módján. Na meg, hogy így vagy úgy, de a szív és szívre való figyelem bennük a kulcs!

Jó szórakozást, elmélyülést, felfedezést vagy épp újra-felfedezést kívánok hozzájuk! S ha van kedved, írd meg, szeretted-e őket és miért! :)


UTAZÓK 

Miről szól? A nem túl távoli jövőben lehetségessé válik a kolonizáció: 5000 utas tart egy hiperszuper űrhajón az új élet felé, majd’ 100 éves hibernációban. Valakik azonban felébrednek a mély álomból – bár jóval előbb, mint kellene.

Miért és kiknek ajánlom? Mi nagyon szerettük az Utazókat elsőre is, most pedig kifejezetten üdítő volt újranézni.  Az alapvetően egyszerű – de azért fordulatos – cselekmény és karakterek miatt inkább azoknak ajánlom, akiket nem rettent a hollywoodi szórakozás, viszont szeretik, ha egy történet szimbolikájában jóval több van annál, mint ami a felszínen látszik.
Ez a film a címkézésével ellentétben a klasszikus értelemben véve igazából se nem sci-fi, se nem romantikus. Sokkal inkább szól magányról és szerelemről, a jelen pillanat értékének felismeréséről, tudattalan és tudatos döntéseinkről és szabad akaratról.
Ajánlom párban vagy egyedül nézni; előbbi esetében beszélgessetek utána egy jót, utóbbinál engedd, hogy megnyisson az életre! ;)

Utazók (Passengers, 2016), R: Morten Tyldum; nálam: 10/9; IMDb adatlapmagyar szinkronos előzetes.


AZ EMLÉKEK ŐRE

Miről szól? Jonas egy olyan világban él, ahol az emberek ösztöni és érzelmi reakcióit kordában tartják. A társadalomban mindenki tudja, hol a helye, a szabályok követésében pedig segít a technológia. Általános jólét van, a konfliktusok és háborúk kora véget ért.
A felnőttkor küszöbén mindenkit beosztanak abba a munkakörbe, ami az ő személyiségének legmegfelelőbb hivatás, Jonas viszont olyan feladatot kap, aminek hatására egész addigi ön- és világképe alapjaiban rendül meg.

Miért és kiknek ajánlom? Lois Lowry regényére még akkor kaptam fel a fejem, amikor a gimiben, ahol tanítottam egy szuper magyartanár kolléganőm ezt adta fel kötelező olvasmánynak és dolgozta fel a nyolcadikosaival. Évekkel később Io-val és részben a gyerekekkel együtt olvastuk, tetszett és aztán a film egy picit alul maradt a könyvhöz képest.
Most, amikor a 15 évesünk kérésére közösen újranéztük, kifejezetten élveztük és még több figyelemre méltó dolgot találtunk benne, mint korábban. Az emlékek őre egyszerre disztópia és felnőtté válás-történet, remek és továbbgondolható sztorival, izgalmas cselekménnyel és egy kifejezetten jó Jeff Bridges-alakítással.
Kamaszoknak / kamaszokkal épp úgy ajánlom, mint a tudatosság útján járó és valódiságra vágyó felnőtteknek!

Az emlékek őre (The Giver, 2014), R: Phillip Noyce; nálam: 10/8,5; IMDb adatlap; magyar szinkronos előzetes.


A KÖNYVELŐ

Miről szól? Christian Wolff egy rejtélyes figura. Látszatra semmi különös nincs benne, a legszürkébb, bár szakmáját igen jól értő könyvelő. Titkos életében azonban a legkeményebb maffiózók pénzét mossa tisztára, magányos farkasként éli az életét és menekül az emberi kapcsolatok elől.
Egy új megbízás kapcsán aztán sikerül beletenyerelnie egy igen kényes ügybe, ráadásul másodmagával. Egyszerre üldözik a rosszfiúk és a rendőrség, miközben sorsformáló döntéseket kell meghoznia a lehető leggyorsabban.

Miért ajánlom és kiknek? Ezt a filmet már annyira sokan ajánlották és mindig kihagytuk valamiért, de most végre sikerült megnézni és hát valóban remek!
Az ellenérzés egyik oka az volt, hogy bizonyára ismét valami nagyon sztereotip dolgot fogunk majd látni-hallani az autizmusról (hisz’ a Ben Affleck megformálta főhős ún. magasan funkcionáló auti), és mondjuk ez részben azért igaz is. A másik, hogy sok benne az erőszak és hát ez is tagadhatatlan.
Mégis annyira sokrétű és bravúrosan, szinte észrevétlenül mélyre vivő ez a film, hogy ihajj!  Mindvégig izgalmas és csavaros, az akcióthriller és krimi mellett egy komoly emberi dráma is, általános nevelési kérdéseket is feszeget, az autizmus-témában is megmozgató, sőt még a humor is része a képletnek.
Itt sem fogok spoilerezni, ha nem láttad és ezek a paraméterek bejönnek, nézd meg, nem fogod megbánni! :)


A könyvelő (The Accountant, 2016), R: Gavin O’Connor; nálam: 10/9; IMDb adatlap; magyar szinkronos előzetes.


CSODÁLATOS FIÚ

Miről szól? David Sheff, a sikeres újságíró ezúttal nem egy cikkhez gyűjt anyagot. Fia, Nic életéért küzd minden lehetséges módon, de a metamfetamin-függőség poklába nem követheti. Hogyan lesz egy átlagos – vagy inkább átlagon felüli – képességű, érzékenységű, jómódú, alapvetően megtartó családi környezetből származó fiúból drogos?
Mit tehet a szülő, ha a gyereke gyógyulási esélyei egyszámjegyűek? Mi lehet kiút a függőségből?

Miért és kiknek ajánlom? Na, ez nem egy könnyű film. Engem eleinte kicsit bosszantott, hogy nem a szokásos, lecsupaszított, nyers drogdrámát kapom, hanem minden olyan szép. Szép Nic (Timotheé Chalamet) és az apjával való viszonya, szép a házuk, a féltesók és mindig szól a zene, ami a gyakran beállásait kíséri. Ráadásul a kedvenc zenéimmel van tényleg túlzsúfolva a film (a Sigur Rós-tól a Mogwai-on át Zola Jesus-ig) és ez irtó erős hatás.
Viszont számos olyan dolgot ragad meg, illetve olyan módon ábrázolja a témát, ami hiánypótló, sőt megkockáztatom: zseniális.
Ami legjobban tetszett – bármennyire is szívbe markoló nézni -, az a függés ciklikus jellegének az ábrázolása. Igazából ez is indokolja a hangsúlyos zene használatot, mert a film részben nem narratív, azaz nem hagyományos cselekmény-mesélő, inkább olyan, mint egy videoklip dialógusokkal és iszonyú erős színészi alakításokkal. (Steve Carrell-t, és a Carrell-Chalamet párost nagyon jogosan illeti meg a méltatás!) Az apa és fiú félúton való mindig-majdnem, egykor tán teljesen való találkozásai körül forgunk, velük együtt keresve és nem lelve az oldódást.
Mégis mutat kiutat a film, bár talán nem egészen úgy, ahogyan számítunk rá...
Szintén fontos, hogy arra is rávilágít, a függőség nem válogat: társadalmi státusz vagy egyéb külsőségek ellenére is rengetegen belecsúsznak, azt a bizonyos űrt pedig csak az eleve bennünk lévő élet töltheti be. 
A drámák és igaz történetek kedvelőinek, szülőknek és drogprevencióként kamaszokkal nézni is ajánlom.

Csodálatos fiú (Beautiful Boy, 2018), R: Felix van Groeningen; nálam: 10/8,5; IMDb adatlap; magyar feliratos előzetes:


AZ A HÜLYE SZÍV

Miről szól? Lenny nagy király, csak épp elpartizza az életét. Szívsebész apja ultimátumot ad neki: vagy istápolja halálos beteg páciensét, a kamasz David-et, vagy el kell hagynia a papa-hotelt.
Lenny óriási próbatételek elé kerül, de David sem kerülheti el a változást.

Miért is kiknek ajánlom? A végére hagytam a szívem csücskét, egyszerűen imádtuk ezt a filmet!
Ez a német Életrevalók, legalábbis lényegét tekintve. Formailag kevésbé stílusos, de nem is kell annak lennie, inkább amolyan „németesen” letisztult és keresetlen.
Súlyos élethelyzeteket mutat be, mégis kedves, humoros, szórakoztató és nagyon-nagyon igazi módon szívhez szóló. És hát mondanom sem kell, hogy ez is élet írta történet!
Nem is nagyon akarok róla sokat mondani nézd meg! :) (Úgy 14 év fölött ajánlom kamaszoknak / velük együtt is.)


Az a hülye szív (Dieses bescheuerte Herz / This Crazy Heart, 2017), R: Marc Rothemund; Nálam: 10/9,5 IMDb adatlap.; magyar szinkronos előzetes.


Remélem, tetszett az ajánló! Ha igen, örülök, ha kifejezed! :)


**

 


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szövegek a szerző szellemi tulajdonát képezik. 
A blogbejegyzések belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók általában hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.