Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2018. május 30., szerda

(2in1) Zeneajánló: BLISS (Az amerikai és a dán formáció)

Gyönyörű zenéket hoztam, éteri szépeket, ráadásul bátor-kísérletezőt is! Nálunk rendszeresen előkerülnek a Bliss albumai, de mindig elcsodálkozom, mennyire kevéssé ismertek, talán én sem tudnék róluk, ha a párom nem mutatja meg annak idején.

Viszont most bennem is rend rakódott, merthogy utánajárva megtudtam, kétféle és bizonyos szempontból nagyon hasonló Bliss zenei formáció létezik! Úgyhogy most egy afféle "2 az 1-ben zeneajánlóként" mindkettőt mutatom! :)


Az A Hundred Thousand Angels című dal és az azonos című, 2004-es lemez ismerős?
A címadó számot spirituális érdeklődésű emberek körében egy időben többször láttam felbukkanni. Az amerikai, new age-es, spirituális (meditációs, relaxációs) zenei vonulathoz sorolt együttes jegyzi, az énekhang Lucinda Drayton-é, aki azóta már inkább szólóban alkot.
De az övék a teljesen instrumentális The Journey című 2005-ös lemez is, ami ambient, igazi, meditatív belső utazás; mi nagyon imádjuk itthon.

Az A Hundred Thousands… lemez alaptémái - megérkezés a jelen pillanatba, gyengédség, támogatás, szeretet, szerelem, gyógyulás - nagyon hasonlóak a másik (zeneileg sokszínűbb, kísérletezőbb, művészileg szerintem izgalmasabb), dán Bliss-éhez, ahogyan az éteri női vokálok is, és mivel egyikük sem túl ismert, ezért akár össze is lehet őket keverni.

Ízelítőként két dal az amerikai Bliss-től:

A HUNDRED THOUSAND ANGELS (A Hundred Thousand Angels, 2004)





NAKED (A Hundred Thousand Angels, 2004)






Még ezeket ajánlom tőlük annyira szépek! -  Sunrise, This Love, Come Into The Light

**

S egy másik Bliss - merthogy gyönyörből, boldogságból miért ne lehetne sok-sok-sok? :)

Ez a Bliss egy dán zenekar, tagjai Dánia mellett Svédországból és az afrikai Bissau-Guinea-ból származnak. Alapvetően három műfaj határán helyezik el őket – világzene, chill out és pop -, kicsit egyik sem, kicsit mindegyik.
Vonósoktól zongorán át harmonikáig és gitárig minden felbukkan a zenéjükben, jellegzetes a női ének és a világzenei atmoszférát adó férfi háttérvokálok is, de nekik is vannak bőven teljesen instrumentális számaik is.
Több elektronikus zenei válogatáson szerepeltek remixeik (például a Buddha Bar-on), illetve filmekben, sorozatokban.
Két albumukon is a Zero7-ből ismert Sophie Baker énekel (a két kedvecemen, a 2002-es Quiet Letters –en és a 2009-es No One Built This Moment –en; ezek simán  Életre szóló zenék ! :)).

A zenekar – melynek állandó tagjai: Steffen Aaskoven, Marc-George Andreson, Salvador „Tchando” Embaldo, Alexandra Hamnede – 2001-től aktív, bár az utolsó albumuk 5 éve, 2013-ban jelent meg.

Három kedvencem tőlük - ismét  nem igényel kommentárt és képet / videót sem! Csak hallgasd a zenét! ;)


WISH YOU WERE THERE (Quiet Letters, 2002)






TRUST IN YOUR LOVE feat. Ane Brun (No One Built This Moment, 2009)






 KISSING (Quiet Letters, 2002)




A YouTube-csatornám Bliss lejátszási listáján ezek mellett a dán zenekar két albumát is megtalálod! Katt ide!

**


(Kövesd "Megjelenítés elsőként" jelleggel, ha szeretnéd látni a posztokat 
- több oldalt is lehet így egyszerre!)

Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2018. május 25., péntek

Adatvédelmi és jogi nyilatkozat

A Csendvirágok blog üzemeltetője a Google Inc. produktuma, a Blogger.com. Amikor először felkeresed a blogot - illetve minden alkalommal, amikor frissítéseket kell közzétenniük -, megkapod és elfogadhatod kibővített Cookie-szabályzatukat, melyben tájékoztatnak az adatkezelési eljárásokról.

Az oldal szerzője és az oldalhoz kapcsolódó vállalkozás képviselője, egyben a vállalkozáshoz tartozó adatkezelés felelőse én vagyok:

Kupai Eszter, KATA alanyi adómentes egyéni vállalkozó (fő tevékenységi körök: írói és művészeti tevékenység, máshová nem sorolt oktatás, máshová nem sorolt személyi szolgáltatás, szaktanári középiskolai tanári tevékenység, könyvkiadás és –terjesztés)

Székhely és levelezési cím: 7400 Kaposvár, Ady Endre utca 11. 2/3. Kamara: SKIK Kaposvár
E-mail cím: kupai.eszter[kukac]gmail[pont]com, bristanalika[kukac]gmail[pont]com
Honlap: https://www.csendviragok.hu Adószám: 67601354-1-34


Kétféle módon gyűjthetek Rólad személyes adatot:


1.) Hírlevél feliratkozás – a MailChimp.com -on keresztül.

Csak az e-mail címed és az általad megadott nevet (keresztnév, becenév vagy ahogyan szólíthatlak) kérem.

A feliratkozással hozzájárulsz, hogy az általad megadott e-mail címre hírlevelet, hirdetést és promóciót küldjek. A hírlevélről bármikor leiratkozhatsz az aktuális e-mail élőláb részén található „itt leiratkozhatsz” linkre kattintva. Innentől fogva az adataid törlésre kerülnek, és nem küldök több hírlevelet.


2.) Számlázással kapcsolatos adatok – szintén a MailChimp.com-on, illetve a Wordpress.com űrlapján vagy adott esetben e-mail-en keresztül gyűjtve, illetve nálam Clear Admin elektronikus számlázó rendszerben és elektronikusan, .excel formátumban tárolva.

Amennyiben feliratkozol egy online kurzusra vagy kiadványaim közül vásárolsz, a számlázás miatt szükségem van két személyes adatodra: a teljes nevedre és a lakcímedre.
A számlát alap esetben elektronikusan, pdf formátumban állítom ki és küldöm el.

A számlázás miatt szükséges személyes adatokat a jogszabályi háttérnek megfelelően 10 évig kell megőriznem.

Az adataidat semmilyen körülmények között nem adom ki harmadik félnek!


Tájékoztatlak továbbá, hogy a hatályos adatvédelmi törvények értelmében a személyes adataid kezelésével kapcsolatban bizonyos jogokkal rendelkezel. Ilyen jog a tájékoztatás, a helyesbítés,  a törlés, a betekintés, és a tiltakozás az adatkezelés ellen (olyan adatkezelés esetén, amikor az adatkezelés alapja a hozzájárulás).
Ezekről a jogokról bővebben itt olvashatsz: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/679 RENDELETE (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról.

Amennyiben bármelyik fenti jogoddal élni szeretnél, ezt e-mailben kérheted tőlem, és legkésőbb 15 napon belül intézkedem.

Ha további kérdésed van az adatkezeléssel kapcsolatban, fordulj hozzám bizalommal - elérhetőségeimen megtalálsz!

Ha jogsértést tapasztalnál jogorvoslatért  a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordulhatsz (székhely: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/c., postacím: 1530 Budapest, Pf. 5., telefon: 06 -1- 391-1400, e-mail: ugyfelszolgalat@naih.hu) vagy a lakóhelyed, illetve tartózkodási helyed szerint illetékes Törvényszékhez.


Üdvözlettel:

Kupai Eszter (N'alika), Csendvirágok

Kaposvár, 2018. május 25.


Az adatvédelmi nyilatkozatot mindig megtalálod a blogon a Kapcsolat menüpontban.


2018. május 15., kedd

5 KÉRDÉS, MELY SEGÍT TISZTÁBA JÖNNÖD AZ ÉLET-HÍVATÁSODDAL

Sokan kérdeztetek már az életfeladat - vagy ahogy itt, a blogon gyakran nevezem: az élet-hívatás - témájában. Három alapvető félreértést látok ezzel kapcsolatban.

Az első egy elemi hitrendszer - részben spirituális hitekkel függ össze, de nem kell hozzá spirituális érdeklődésűnek vagy vallásosnak lenned, hogy a múltból beivódjon. Így hangzik: „van valami, rajtam kívül álló erő, ami eldönti, mit kell csinálnom”.
Ez egyébként egy alapvető tekintélyelv, amire a „világi porondon" – családban, iskolákban, munkahelyeken – ugyanúgy kondicionálódtunk: másvalaki mondja meg, hogy nekünk mi a jó és mit kell tennünk.
Nem bízunk magunkban, a saját meglátásainkban, érzéseinkben, holott a belső iránytűnket senki más nem ismeri és nem is tudja kezelni helyettünk! 
Úgyhogy az első és legfontosabb segítség, amit adhatok – vagy bárki adhat - az, hogy merj hallgatni arra, amit Te legbelül igaznak érzel!

A második nagy tévhitet abban látom, hogy az életfeladatot egy fix kategóriaként, illetve konkrét tevékenységként értelmezzük – és aztán vagy foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá, vagy csak az eleve általunk ismert kategóriákban gondolkodunk. Ebben a videóban is beszélek erről, saját példáimmal is megvilágítva.
A lényeg, hogy a minőségre érdemes odafigyelni! A „hogyan”-ra a dolgok mögött.
A forma ezután szinte magától jelenik meg, s ahogyan lépésről lépésre cselekszünk, minden összeáll!

A harmadik a magyar társadalomra különösen jellemző, de a tágabb kollektívában is jelenlévő hit:
„abból, amit szívvel-lélekkel csinálsz, nem – vagy csak nagyon ritkán - tudsz megélni”.
Azaz csak a meglévő és bevált sémákban, illetve a biztonságosnak és hasznosnak ítélt rendszerekben lehet és kell gondolkodni. Az „önmegvalósítás” legyen hobbi vagy az anyagi biztonság megteremtése után vágj bele. Illetve ha belevágtál, akkor azt is csak bizonyos rendszerekhez alkalmazkodva, azok részeként tudod megtenni.
Ennek a hitrendszernek az átragyogását és az anyagban való könnyed teremtést már sokszor megtapasztaltam, de még számomra is okoz kihívást. Azonban egyértelműen érzem, hogy ez az út és működik. „Mindössze” a jelenlétünk (Lélekjelenlétünk) kell hozzá. :)






És most lássuk az 5 beindító, tisztába jövetelt segítő kérdést! Csinálhatod gyakorlatokként is, némi időt szánva rájuk, fennhangon kimondva vagy írásban megválaszolva őket!

Élvezetes feltárulást kívánok hozzá! ;)

1.) Mi az, amit (már) gyerekként (is) nagyon szerettél csinálni? Olyan tevékenységekre gondolok, melyekhez ösztönösen vonzódtál és különösen nagy szenvedéllyel töltöttek el… Ha megvan(nak), vonatkoztass el kicsit a konkrét tevékenységi formá(k)tól, és vizsgáld meg a minőséget, ami kifejeződött benne / bennük! 
Például: "Gyerekként imádtam a természetet vizsgálni, órákig gyönyörködtem a falevelekben, virágokban, termésekben. Természettudományos pályára mentem, de ez nem okozott igazi örömöt. A kíváncsiság, a felfedezés, a csodálkozás volt ezekben a dolgokban a legfontosabb számomra. Most is szeretnék felfedezni dolgokat, leginkább ez és ez érdekel..." vagy: "Nem az inspirált, hogy többet tudjak meg a dolgokról, hanem maga a természet. A természet szeretetére, megbecsülésére szeretnék másokat ráébreszteni, engem ez tölt el örömmel."

2.) Mi az, amit a személyiségedben a legnagyobb kihívásnak, akadálynak, visszatérő elakadásnak érzel? Bizony, épp ezekben a látszólagos „törésekben” lakoznak a legnagyobb erősségeink! 
Level2: Próbáld ki, hogy azokat a jegyeket, melyeket magadban visszahúzó erőként vagy nehézségként szoktál beazonosítani, ezúttal potenciálként is meglátod!
Mire hívnak ekkor? 
Például: "Érzékeny vagyok és kevés az önbizalmam, gyakran leértékelem magam. Az ebben rejlő potenciál: mélyen érző vagyok, művészi képességekkel / nagyfokú empátiával rendelkezem. Ha a kételkedő hangtól magamban el tudok vonatkoztatni, akkor ezt és ezt csinálom legjobb érzéssel..."


3.) Ha a pénz egyáltalán nem lenne tényező, mit csinálnál legszívesebben? 
Másként is megkérdezem: mi az, amit akkor is örömmel csinálnál, ha sem a pénz, sem a – még egy kis csavar ;) - elismerés, dicséret nem számítana?
Egyszerűen csak azért csinálnád, mert annyira Belőled jön, a Teljességedből fakad… 

4.) Ha lenne egy mindent valóra váltani képes varázstárgyad és bármit létrehozhatnál vele, mire használnád? Mondd ki (vagy írd le), mit teremtenél vele és hogyan éreznéd magad!
Majd engedd meg, hogy a Benned lévő, tiszta teremtőerőre ne valami külsődleges dologként tekints, hanem akként, ami egy Veled... Érezd! Te vagy
(Ezt a varázspálcás játékot tavaly az egyik első, spontán videómként fel is vettem. Na, hát annyira nem dicsekszem a performanszommal – nem is annak szántam -, de a lényeg átjön! :) Szóval, ha úgy érzed, inkább itt csinálnád meg, katt a 2 és fél perces videóra!)

5.) Mit teremtesz MOST? Fejezd be az elkezdett mondatokat! Engedd, hogy megmutatkozzon, ami Benned van, hogy megjelenjenek a valódi szándékaid - könnyedén és erővel!


Ez a kis gyakorlat a Felszabadító - Kreatív írás oldalra készült,
de nem csak az írói kurzusokon működik!


Remélem, élvezted a gyakorlatokat! Örülök, ha visszajelzel! :)



**






© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Az illusztrációként felhasznált fotók nyilvános megosztókról származó, jogtiszta képek.

2018. május 12., szombat

CRAIG THOMPSON: BLANKETS – TAKARÓK – Könyvajánló és reflexió

Hát ez is eljött: a korán berobbanó magyar nyárban (újra) átélhetjük a michigani telet! 15 évvel megjelenése után, május 13-án, a Vad Virágok Könyvműhely gondozásában magyarul is elérhetővé válik minden idők egyik legszebb és legmeghittebb hangulatot árasztó illusztrált regénye, a Blankets –Takarók.

Már réges-rég’ beleszerettem és még mindig itt pihen a polcon a kedvencek között az angol kiadás, sőt, a blogon már Craig Thompson újabb zseniális dobásáról, a 2011-es Habibi-ről is írtam.
Viszont, ha megtörtént e kisebb csoda, hogy lelkes és kitartó emberek jóvoltából elkészült a magyar kiadás (ó, mennyiszer beszéltünk erről annak idején a barátnőmmel, hogy meg kellene csinálni, de jó, hogy másoknak is eszébe jutott és végig is vitték!), nem állhatom meg, hogy ne ajánljam figyelmetekbe ezt a monumentális művet! :-)

Igen, a Blankets annak is bizonyítéka, hogy a nagyon személyes is lehet nagyszabású, a magánmitológia is epikus: ha a kitárulkozás egy bizonyos mélységben és odaadással történik az már univerzális minőség!
Önéletrajzi regényt írt Thompson, ráadásul olyan művet, ahol az irodalmi szöveg és a rajz külön és együtt is rendkívüli. Apró részleteket is felidéző, rejtett zugokba is bevilágító érzelmi-szellemi utazást vezérel le saját gyerek-, kamasz és fiatal felnőttkorába,
ám az őszinteség, ahogyan mindezt elénk tárja, túlvisz az ő személyes történetén; magunkra ismerhetünk benne.



A Blankets az első nagy szerelem és az első veszteség, valamint a tudatos önmeghatározás legnagyobb lépésének könyve. Az ember életének azon momentumairól szól, amikor a készen kapott és evidensnek tűnő szülői és társadalmi mintáit meg meri kérdőjelezni, elkezd mélyre ásni magában, szembenéz a démonaival és először engedi felszabadulni magát a benne lakozó Erő által.

A vallásos neveltetés dogmáitól, főleg a bűntudattól gyötört fiatal főhős képes követni a szíve hangját, tulajdonképpen fellelni magában azt a krisztusi minőséget, aminek már semmi köze ahhoz, amit az egyház rápakolt, s ami minden hamisságot eloszlat.
Képes a művésszé válás útját választani és megtenni mindent a kibontakozásáért, még akkor is, ha a szülei elítélik ezt az utat és ő maga is önbizalomhiánnyal, a kicsiség érzésével küzd.
És képes az első gyönyörű egymásra találás utáni sokkoló kudarcon átragyogni, hálával és megbékéléssel.
Kapcsolataink vezetnek bennünket valódi transzformációhoz: olyan szintugrásokhoz, melyeket egymás érintése és az egymásnak való odaadás tapasztalata nélkül elképzelni sem tudnánk!

A Blankets engem 15 éve kísér: keserves szakítás után volt gyógyír; később ösztönzött, hogy már érettebb fővel újra merjek vágyni az igaz szerelemre; adtam ajándékba coming of age történetként volt diákjaimnak és emlékeztetett a művészet és a Lélek Földön való megtestesülésének paradox csodájára…

Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki még nem ismeri és ezek a hívószavak megérintették!

A magyar kiadás közvetlenül a kiadótól is megrendelhető, ezen a linken mindent megtalálsz róla!




Craig Thompson: Blankets - Takarók (2003)

Magyar kiadás: 2018. május 13., Vad Virágok Könyvműhely, 592 oldal

Nálam: 10/10


**




(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, kövesd az oldalakat 'Megjelenítés elsőként' jelleggel! 
Több oldalt is lehet így egyszerre!)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.

2018. május 10., csütörtök

A LEGJOBB FILMEK AZ ÍRÁS ÉS AZ IRODALOM EREJÉRŐL

Az írás és az olvasás önmagunk és a világ értelmezésének eszköze, s még ezen belül is annyi minden lehet! Művészi önkifejezés, szellemi táplálék, szórakoztatás, tájékoztatás. Inspiráció, befolyásolás, sőt manipuláció. A siker kulcsa, kényszeres függőség vagy épp önmagunk rejtett zugaiba bevilágító és a tudat fényével felszabadító gyógyír.

Örömmel készítettem el ezt a válogatását, hisz’ szívem csücske az írás, nem csak egyéni utam részeként, hanem tanítva is – utóbbi csúcsa számomra a jelenleg is futó Felszabadító Kreatív írás kurzus-sorozat.

Az összeállítás során jó néhány gyöngyszemet fedeztem fel újra, remélem Te is így leszel ezzel.
Bár a legutóbbi  tematikus filmes írásnál, A nagy találkozásnál igyekeztem csupa olyan művet felsorakoztatni, ami még nem szerepelt a blogon, a mostani dobogósok már nem újak itt.
Ez van; a téma iránt ösztönösen vonzódva persze, hogy a kedvenc filmjeim között szerepel már pár ilyen. Viszont most több filmet gyűjtöttem és az ismerősöket is kicsit más szemszögből mutatom majd be! ;)
Jó szórakozást, felfedezést vagy újra-felfedezés kívánok Neked, és szokás szerint: ha eszedbe jut bármi, amit kihagytam, vagy ha Te is szereted ezeket és megosztanál valamilyen meglátást, szólj hozzá bátran!

+1:

KRUMPLIHÉJ PITE IRODALMI TÁRSASÁG (The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society, 2018, R: Mike Newell)

Pár hete mutatták be Angliában Mike Newell (Négy esküvő, egy temetés, Fedőneve: Donnie Brasco, Harry Potter és a Tűz serlege) új filmjét, és a hangulatos előzetese alapján meg is előlegezem ide +1 –nek!
Magyar forgalmazója még nincs ennek a II. világháború idején játszódó, dráma, vígjáték és romantikus film között egyensúlyozó darabnak, de mire nálunk is nézhető lesz, legalább van idő elolvasni Mary Ann Shaffer és Annie Barrows magyarul már 2010-ben megjelent, azonos című regényét.
Állítólag az irodalom és a szerelem gyógyír benne a háború okozta sebekre, sok dicsérő szót olvastam róla, kíváncsi vagyok rá. UPADATE: Azóta elolvastam és imádtam! :) Itt írok róla. UPADATE2: Itt pedig a filmről! 


15. ALKONY SUGÁRÚT (Sunset Boulvard, 1950, R: Billy Wilder)

Sokáig az egyik kedvenc filmem volt, most is szívesen nézem újra. Igazi "nagy film", ám nem biztos, hogy mindenkinek csúszik az ’50-es évek stílusa – ezért inkább a filmtörténetben is szívesen kalandozó cinefileknek  ajánlom!
Az írás és művész-lét szempontjából leginkább arra hívja fel a figyelmet, hogy nem érdemes eladnunk magunkat sem a pénz, sem a siker reményében.
A  tehetséges, ám szegény forgatókönyvíróval az előbbi történik, amikor egy újra tündökölni vágyó, nárcisztikus Hollywood-i dívához szegődik.
A film mondandójával és izgalmas elbeszélésmódjával rengeteg rendezőt és írót megihletett, hatásával David Lynch életművétől az Amerikai szépségig számos helyen találkozhatunk.


14. TORTÚRA (Misery, 1990, R: Rob Reiner)

Stephen King regényeiben van bőven önreflexió, én ezt a darabot választottam, de a Ragyogás és az Állj mellém! is megemlítendő, hisz’ mindkettőben fontos szerepet játszik az írás és az írói létmód.
A Tortúra egy remek és feszes thriller, a műfaj afféle mintadarabja. A sokkal horrorisztikusabb Ragyogáshoz hasonlóan az írói lét árnyoldaláról szól, csak itt nem a tudatalattiból feltörő démonok, hanem a külvilágból érkező legnagyobb ellenfél okozza a parát: az olvasó. :D
Pontosabban a rajongó olvasó, aki egy pillanat alatt tud átváltozni alárendelődő alázatosból kegyetlen diktátorrá, s akinek - King kedvencét, a „mi lenne, ha” alaptézist kimaxolva - egy autóbaleset folytán a markába kerül az író.


13. FEDEZD FEL FORRESTERT! (Findig Forrester, 2000, R: Gus Van Sant)

A film két, közhelyesnek is tekinthető dolgot mesél el elég ízlésesen és mértéktartóan, a Gus Van Sant-től megszokott színvonalon.
Az egyik, hogy a tehetség a legváratlanabb helyeken bukkan fel és dacolnia kell a körülményekkel.
A másik, hogy egy bizonyos ponton milyen fontos egy jó mentor – és hogy mentor és mentorált között az inspiráció kölcsönösen áramlik! Sean Connery jutalomjátéka.


12. BRIDGET JONES NAPLÓJA (Bridget Jones’ Diary,  2001, R: Sharon Maguire)

Azt hiszem, ezt nem lehet nem szeretni és megunni sem, legalábbis a romantikus vígjátékok kedvelőinek semmiképpen. :-)
Ami pedig az írást illeti, ne becsüljük le azt a szerepét, amit önismereti és önsegítő (felemelő) eszközként betölthet!
Ez a könyv és film a maga bohókás és (ön)ironikus módján kedvet csinál az önreflexióhoz és végső soron a változáshoz / változtatáshoz.


11. SPOTLIGHT: EGY NYOMOZÁS RÉSZLETEI (Spotlight, 2015, R: Tom McCarthy)

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb oknyomozó újságírós / megtörtént eseményeken alapuló filmje, egy percnyi leülés nincs benne.
Letaglóz, elgondolkodtat és egy zűrzavaros és sok tekintetben immorális időszakban mutat némi fényt az alagút végén.
Az írástudók felelőssége ez is: az igazság megalkuvás nélküli feltárása. Ahogy Orwell mondta (nem szó szerint idézem): a valódi újságírás mindenképp olyan dolgot mutat be, amiről valaki nem akarja, hogy megjelenjen, a többi propaganda.


10. JULIE & JULIA – KÉT NŐ, EGY RECEPT (Julie & Julia, R: Nora Ephron, 2009)

Könnyed, de tartalmas vígjáték, „napfényes”, de nem gejl francia hangulattal és két nagyszerű színésznővel, Meryl Streep-pel és Amy Adams-szel.
Óda a gasztronómiához és a blogger léthez, avagy minden messzire vezető és átlényegítő kaland egy lépéssel indul.
Van benne egy nagy adag életigenlés és remekül váltogatja az 1950-es és 2000-es évek cselekményszálait.
Két regény és két - valódi - élettörténet adaptációja, szórakoztató és motiváló.
(A kép kivételesen nem a filmből van, de imádom. :))


9. A SEGÍTSÉG (The Help, 2011, R: Tate Taylor)

A film cselekménye az USA déli részén, Mississippi államban játszódik az 50-es évek végén, a feketék emancipációját megelőző időszakban. Skeeter (Emma Stone) szembekerülve a környéken dívó női mintával újságíró szeretne lenni, ráadásul – személyes érintettségénél is fogva – belenyúl a darázsfészekbe, amikor a fekete cselédek és gazdag, fehér munkaadóik viszonyáról készül interjúkötetet írni.
A későbbi A számolás jogához hasonlóan a feel-good hangulat és a humor sem hiányzik a filmből, de összességében drámaibb és keményebb.
Remek a színészgárda – Viola Davis és Jessica Chastain a legjobbak! -, időnként kissé túllő a célon, de összességében elgondolkodtató és inspiráló darab, ahol az írás az igazság elmondásának eszközeként sokak számára hoz lelki felszabadulást.


8. ÉJFÉLKOR PÁRIZSBAN (Midnight In Paris, 2011, R: Woody Allen)

Az utóbbi Woody Allen-vígjátékok közül az egyik legszórakoztatóbb, még úgy is – vagy épp úgy -, hogy Owen Wilson nem egy színészóriás.  Ez is amolyan „nem lehet nem szeretni” jellegű, bájos darab, a művészet naaagy korszakai iránt rajongóknak kötelező.
Jelesül a 20-as évek Párizsa elevenedik meg az alkotói válságban lévő Allen-alteregónak.
Milyen is lenne, ha találkozhatnánk, sőt összebarátkozhatnánk az idoljainkkal? Ha szakmai tanácsokat kaphatnánk Hemingway-től, Dalí-tól, Gertrud Stein-től vagy Fitzgerald-éktól? Összességében a limonádé és magas művészet fúziója remekül működik a filmben és még a köldöknéző, múltba révedő, jelenbeli döntések elől menekülni próbáló központi figura tanulsága sem marad el. Élni mindenesetre klassz. Főleg Párizsban. :P


7. SAJÁT SZAVAK (Freedom Writers, 2007, R: Richard LaGravanese)

Az írás, mint a pedagógia eszköze, ami egy bátor, fiatal tanárnő (Hilary Swank) kezében, spontán ötlettől vezérelve hatalmas átalakulást hoz a gettóban élő, fekete tinédzserek számára. Egyrészt, hogy feldolgozhassák múltjukat és erőszakkal, fenyegetéssel átitatott mindennapjaikat, másrészt, hogy kitörhessenek a szenvedésből. (Én annak idején a későbbi, hasonló témájú, de végtelenül depresszív Detachment után néztem és ha nem is könnyed, de üdítő volt. Ráadásul igaz történet alapján készült!)


6. AZ ÓRÁK (The Hours, 2002, R: Stephen Daldry)

Az irodalom generációkon átívelő hatása… Virginia Woolf és regénye, a Mrs. Dalloway ihletése különböző korszakokban. A művészi hajlam, az élénk belső világ és a külvilág összeütközése, valamint a depresszió központi téma a filmben, mindez igen különleges, idősíkokat összekapcsoló, lírai elbeszélői stílusban bomlik ki előttünk – így ez a film azoknak ad, akik erre fogékonyak.
A szereplők a szenvedésből kivezető utat keresik és gyógyulnak a felismerés által: az időbe vetett tudat döntése, hogy gyönyörként vagy kínként éli meg, amit élnie adatott. Ez sokszor olyan lépések felvállalásával jár, amivel áldozatot hozunk és konfrontálódunk, de minden önazonos döntés jobb, mint az elfojtás. S a "miért"-ek sokszor csak kellő időbeli távlatból tárulnak fel...
Számomra arra is rámutat, hogy az írás és a művészet (mint a poláris világban minden :)) mennyire kétélű: lehet menekülés is a valóság elől és tisztánlátáshoz, megértéshez is vezethet


5. CAPOTE (Capote, 2005, R: Bennett Miller)

Még egy nyomasztó dráma, kevesebb kiút-mutatással, de zseniális karakterrajzzal, színészi alakítással és forgatókönyvvel. Fókuszban ismét az írói lét sötét oldala: amikor a tehetség megszállott egoizmussal és nárcizmussal párosul, és csak az a fontos az alkotó számára, hogy meg tudja írni a művét, amivel még nagyobbá válik – mindegy, milyen áron.
A sztáríró, Truman Capote (Hidegvérrel, Álom luxuskivitelben) figurája és élettörténete ihlette film, mely a Hidegvérrel elkészültéhez vezető két éves időszakot, Capote különös „tanulmányi kirándulását” és két, gyilkosságért elítélt bűnözővel való kapcsolatát dolgozza fel - nem kellemes, de mindenképp mélyre menő filmélmény.
Philip Seymour Hoffman Ocar-díjjal is jutalmazott alakítása delejes, felejthetetlen.


4.  VESZEDELMES VISZONYOK (Dangerous Liaisons, 1988, R: Stephen Frears)

Az írás itt is a naggyá válás eszköze csak másként: a manipuláció révén az ego hatalmi játszmáinak legfőbb fegyvere.
Choderlos de Laclos 18. századi levélregénye egy félelmetes alkotás, az irodalomtörténet egyik zseniális klasszikusa. Félelmetes abban az értelemben, ahogyan a férfi és női psziché mélyén lakozó erőkre rávilágít, ahogyan egyszerre találhatunk bizarr élvezetet abban, amit a szálakat mozgató, másokat titkon irányító főszereplők tesznek, másrészt rájuk is láthatunk, mint egy jó Shakespeare-drámában. A bukás és a katarzis garantált.
A film nem tud akkorát szólni, mint a könyv és a levelezésben kibontakozó izgalmas szellemi küzdelmeket sem hozza vissza, de azért mindenképp ezen a listán a helye.
A regény még számos színházi és filmes feldolgozást megélt, valószínűleg nem megy ki a divatból, amíg emberi ego létezik.  :)


3. WONDER BOYS – POKOLI HÉTVÉGE (Wonder Boys, 2000, R: Curtis Hanson)

Erről a filmről már lelkendeztem itt, szerintem minden írással foglalkozó / művész embernek érdemes látnia, de úgy általában, mid-life crisis-os érés-történetként is remek.
Az írás szempontjából sok esszenciális témát vonultat fel egyben: az alkotói válságot, az első könyv / siker nyomását, a mentor-mentorált, az író-szerkesztő kapcsolatot, a rivalizálást, a depressziót, a múltba révedést, a megfeleléskényszert, a kallódó tehetséget, a züllést – és szerencsére a kiutat is mindebből.
Mindezt fanyar humorral, remek párbeszédekkel és alakításokkal. Számomra megunhatatlan.
Képi világának érdekessége, hogy teli van hidakkal – melyek szintén a változást, újba való átkelést jelképezik. Az utolsó hidas jelenet mindent visz, de nem lövöm le, hátha nem láttad még!


2. FELHŐATLASZ (Cloud Atlas, 2012, R: Tom Tykwer, Lana & Lilly Wachowski)

Már kétszer is volt szó róla a blogon (itt és itt), de ebben a válogatásban is helye van, hisz’ központi motívum benne a leírt szó jelentősége, az őszinte megnyilatkozások és az irodalmi művek korszakokon átívelő, inspiráló hatása.
Így vagy úgy, de mindegyik cselekményszálban sorsformáló szerepe van az írásnak: a tengeren hánykolódó Adam Ewing naplója, Robert Frobisher zeneszerző szerelméhez írt önvallomásai, melyek aztán az oknyomozó újságírónő, Teresa kezébe kerülnek (a könyvben az ő története is egy bűnügyi regény), az öregek otthonába csukott író emlékiratai vagy Somni kinyilatkozatásai, melyek a nagy világégés után áthagyományozódva vallásos szövegekké lesznek...
Írás felel írásra és mindig a megfelelő helyen és időben hat. Meghallja, érti, akinek kell. ;)


1.  HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA (Dead Poets’ Society, 1989, R: Peter Weir)

Klasszikus, örök film! Coming of age témában is alap, itt írtam már róla, mai kamaszoknál is működik.
A Lélek-központú élet szenvedélyes kiáltványa, s az egyik oka egyébként, hogy anno a tanári pályát választottam. :-)
Az irodalom – és általában véve a művészet – inspiráló hatásáról, szabadságról, önfelvállalásról és önkifejezésről kevés erősebb művet alkottak filmen.
Minden drámaisága, szomorúsága ellenére is felemelő, John Keating pedig az egyik legnagyszerűbb karakter és minőség, amit Robin Williams színészként örökül hagyott.


**

Említésre méltó filmek még írás / irodalom és hatása témában:

Az elnök emberei (1976), Párnakönyv (1996), Szerelmes Shakespeare (1998), Majdnem híres (2000), Adaptáció (2002), Felforgatókönyv (2006), Populaire kisasszony (2012), Lopott szavak (2012), A nő (2013), A könyvtolvaj (2013), A Pentagon titkai (2017)


**




(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, kövesd az oldalakat 'Megjelenítés elsőként' jelleggel! 
Több oldalt is lehet így egyszerre!)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.

2018. május 7., hétfő

10 DOLOG, AMIVEL A MŰVÉSZET SEGÍT, HOGY ÖNMAGAD ÉLD

Először egy kis tisztázás, mert nem biztos, hogy mindannyian ugyanazt értjük a címben foglaltakon.
Az én szóhasználatomban a "magadat élni" egy alapvető, mély békét és megérkezettséget jelent. 
Természetesen mindig önmagad vagy - Babiczky Tibor Levegővétel című versének gyönyörű, ráérzékelő utolsó soraival: „...s amit látni akartunk, / mindvégig az volt, ami néz” -, a kérdés, hogy tudatos vagy-e rá.
Alapvető kondicionáltságunk folytán gyerekkorunktól azonosulunk egy önképpel (és hozzá kapcsolódóan egy világképpel), felépül a személyiségünk, ami gondolati, érzelmi és viselkedésbeli minták gyűjteménye, s aztán automatikusan működik (bőven írtunk erről a Felébredés az én illúziójából című könyvünkben).
Mindenki egy páratlan, egyedi formán keresztül fejeződik ki, ami csodálatos lehetőség az Önvalóból élt életre, ha úgy tetszik, a bennünk lüktető Isteni szikra kibontakoztatására.
A személyiség ehhez egy ugródeszka, azonban e minőség maga nem egyenlő a személyiségünkkel!
Önmagad élni itt és most annyit jelent, hogy valódi vagy. Jelen van Benned egy tiszta szándék és készenlét, hogy azt éld, aki valóban vagy. Hajlandó vagy befelé figyelni és hajlandó vagy akként cselekedni, amit onnan érzel.
Ilyen egyszerű. :)

Lássuk, miért olyan nagyszerű katalizátor ehhez a művészet!





1.) A művészet az emberiséggel egyidős tevékenység, sok-sok változó korszakon keresztül is mindig az Isteni szikrát képviselte a Földön. A művész alapvetően a transzcendenst, a megfoghatatlan lényeget fordítja le felfoghatóvá.
Épp ezért a művészet nemcsak pallérozza az elmét és a szívet, hanem kifinomulttá is válsz általa: olyan szellemi és érzelmi táplálékhoz jutsz, ami az elkülönülés illúziófátylát (a világ és közötted, valamint a vélt és Valós önmagad között feszülőt) elvékonyítja.

2.) A művészet megnyit a Valóságra. Akár alkotsz, akár tudatos figyelemmel befogadod az alkotásokat, ráérezhetsz a Forrásra, melyből minden születik. Egyszerre érezheted ezt belül, magadban és minden létezőben - mindenben, ami körülvesz! A művészet az Egység valóságáról üzen.

3.) A műalkotásokban és az alkotás folyamatában felfedezheted éned különböző aspektusait, sőt azt a minőséget is, ami ezeken a szerepeken és mintákon túl van. (Ez a mindent megelőző és átlátó „Nagy Alkotó”, az Isteni Való, melyből minden teremtés fakad.)

4.) A művészet tükre egy nagyon mély megértéshez vezet a Benned és a világban tapasztalt működésekkel kapcsolatban. Feltárulhatnak rejtett motivációid, a nagy alkotások révén átélt katarzisok pedig segíthetnek változnod és változtatnod azon, amin szeretnél. Rendet tenni az életedben. :-)

5.) Amikor alkotsz, a személyiséged feloldódik a folyamatban: flow, áramlás van. A „kisbetűs én” nincs ott, s ha tudatosan figyelsz, a „nagybetűs” felragyog! Épp ezért a művészet az egyik legszebb és legkönnyebb meditációs forma. Ha éberséggel vagy benne, sokkal több, mint valamiféle relaxáció, hiszen valódi hazahívó erővel bír.

6.) A művészet által egyszerre ölelheted magadhoz a megörökített - történetbe, képbe, táncba vagy költeménybe foglalt - múlandót és az Örököt. Ez az egész megélése, mely szintén a spontán jelenlét tapasztalatához vezet. S ez a tapasztalat közvetlen, hisz’ sok szinten átéled, nem csak gondolkodsz róla! 

7.) Az alkotás folyamata által fejlődik az önkifejezésed, tisztábban tudod kommunikálni és formába önteni azt, aki vagy, s amire hívatott vagy.

8.) Ha alkotsz, sokkal magabiztosabbá és erősebbé válsz – s mindez természetszerű, nem egy felvett szerep, hanem Belőled fakad.

9.) Ha alkotsz és kifejezed, amire belülről hívva vagy, a körülötted lévőknek is azt adhatod, ami a „több mint legnagyobb jó”. Ha minél több ember így cselekedne és művészeti ágtól vagy formától függetlenül, de művészi ihletettséggel és igényességgel teremtené, ami belőle fakad, sokkal élhetőbb és örömtelibb hely lenne a világ!

10.) A művészet nem korlátozódik a művészeti ágakra vagy konkrét műalkotásokra! A művészet a „hogyan”, ami életed minden apró mozzanatát átitathatja – ha engeded. Magadból tárul fel, mégpedig pillanatról pillanatra! Egy mozdulat, egy érintés, egy ölelés, egy ebédkészítés: minden lehet művészet, természetes, tisztán áradó… :)

Szeretettel várlak a Felszabadító Kreatív írás online kurzusok átlényegítő kalandjaira, függetlenül attól, hogy az írás-e a szíved csücske vagy valami egészen más. Nem kell hozzá semmiféle előképzettség, tudás vagy nagy truváj. ;) 
Próbáld ki, éld át, alkoss, élvezd! 

**

Találkozzunk itt is!

Csend-virágok hírlevél (átlagosan kéthetente küldöm).



(Mindkét Fb-oldalt "Megjelenítés elsőként" jelleggel érdemes követned, hogy megkapd a posztokat - több oldalt is lehet így egyszerre!)



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.


2018. május 1., kedd

ANDRÉ ACIMAN: SZÓLÍTS A NEVEDEN - Könyvajánló és reflexió

Sokszor úgy vagyok vele, hogy ha túl nagy a felhajtás valami körül, ösztönösen arrébb ugrok. Előfordul, hogy két ellentétes hang felesel a fejemben, mert ilyenkor bennem is dolgozik a FOMO (fear of missing out = kimaradástól való félelem), a másik én-rész meg parnasszoszi távolságtartással viszonyulna mindenhez, ami „trendi”.
Szerencsére, ha egyszerűen csak jelen vagyok, minden úgy siklik, mint kés a vajban, és úgy élem meg, hogy pont a legjobbkor, pont a legjobb módon és pont a legjobbal találkozom. :)

Most ilyen találkozás volt André Aciman 2007-ben megjelent Szólíts a neveden című regénye.
Nem sokon múlott, hogy a filmet is kihagyjam, a megnézése után pedig nem voltam benne biztos, elolvasva adna-e még valami pluszt a történet. Nemrég aztán utamba került ez a rövid interjú a regény 1951-es születésű, olasz-amerikai írójával - és nagyon megfogott.
Egyrészt kiderül belőle, hogy heteroszexuálisként írta meg két férfi szerelmét, de nem a meleg vonal  volt benne számára érdekes, hanem az ábrázolás miatt választotta ezt a megoldást: így tudta érzékeltetni a kapcsolat összetettségét és időbeli elhúzódását, és elmondani a szerelemről mindazt, amit szeretett volna.
A másik érdekesség, hogy mindössze négy hónap alatt, szinte egy szuszra írta meg a könyvet, a harmadik pedig (ami már egy hosszabb interjúban szerepelt), hogy őt egészen meglepték az olyan  visszajelzések, hogy például sokan sírnak a művén.
E „kis színes” mozaikok után belevágtam és engem is azzal az impulzivitással vitt magával a szöveg, ahogyan ő írhatta, mert nagyon gyorsan elolvastam.

A „nulladik”(újra)felismerésem az, hogy bár imádom a filmeket, és ennek a műnek a filmváltozata egy fantasztikus "több mint adaptáció", mégis mennyire mást ad az irodalom! 
A történetről most nem írok, hisz’ a film kapcsán már kitértem rá, annyit fontos hozzátenni, hogy a könyv cselekménye nem zárul le ott, ahol az előbbi, hanem még húsz évet felölel.


„Keresztüllátott mindenkin, mégpedig éppen azért, mert mindig a saját, leginkább eltitkolni vágyott tulajdonságaihoz hasonlót kereste az emberekben.”

Már e fenti, Oliverre vonatkozó, s a történet elején található jellemzésből átjött, hogy a regényben sokrétűbben és mélyebben látom majd visszaköszönni a címbeli egymásban való magunkra ismerés motívumát, mint a filmben.
Hisz' ez az alkotás épp az erre való ráérzékelésről és az egység megélésének vágyáról szól -  mindehhez pedig a művészet, a természet és persze a szerelem a főszereplők ugródeszkái.


A 2018-as, első magyar kiadás borítója.

Elmondom, mi tetszett a legjobban Aciman regényében: az, hogy rátapint a Valóságra azáltal, hogy a szerelmet lét-állapotként, sőt, a létezés természetes állapotaként jeleníti meg.
A szerelem egyenlő azzal, hogy otthon vagy a világban, nincs hiányérzeted, élvezed azt, ami van. Teljes nyitottságban vagy, ugyanakkor folyamatos kapunyílást is tapasztalsz, újra meg újra rácsodálkozol az életre.
Ezt az instant lét-örömöt, amiben feloldódik a valakinek szóló szerelem és semmilyen birtoklás és kötés nincs, a film csak pedzegette, illetve a hangsúlyt a Crema-i csoda-villában töltött hat hétre és a viszony beteljesülésére helyezte.
Itt is ez dominál, de a négy részből egy teljes egészében Rómában játszódik, és bár Elio és Oliver számára a szerelmük a katalizátor önmaguk és a világ örömteli észleléséhez, nem csak kettejükről szól.

Ami legalább ennyire tetszett, az a szerelem „relatív valóságának”, rendkívül sokféle árnyalatának, illetve a szerelem utáni hajszának a bemutatása. Ha úgy tetszik, a fent leírt „nagybetűs” szerelemben lakozó és/vagy ahhoz vezető sokféle „kisbetűs” szerelem-tapasztalat nagyon őszinte és gyönyörű ábrázolása.

„Olyan akartam lenni, mint ő? Vagy egyenesen ő maga akartam lenni? Vagy azt akartam, hogy az enyém legyen? 
Vagy az 'olyan', az 'enyém' és az 'ő maga' egyszerűen értelmezhetetlen szavak a vágy kuszaságában, ahol megérinteni valakit és azzá válni, akit megérinteni vágyom, valójában egy és ugyanazon dolog, csupán két partja annak a folyónak, ami az 'én'-től folyik a 'te' felé, majd vissza, és ebben a végtelen körforgásban a szív kamrái valami, a vágy süllyesztőiéhez, az einsteini féreglyukakéhoz és a személyiségnek nevezett duplafenekű fiókéhoz hasonló, szédítő logika szerint működnek, amelynek értelmében a valódi és a vágyott életünk közötti, az önmagunk és a vágyott másik közötti legrövidebb út leginkább M. C. Escher kéjes kegyetlenséggel megtervezett, kifacsarodó lépcsőházaihoz hasonlít?"

Túlcsorduló élvezet volt számomra olvasni az időtlen olasz nyár – egyébként filmszerű felvillanásokkal teli, nagyon érzékletes - bemutatását, de ezeket a mondatokat még annál is jobban szerettem! :)

Luca Guadagnino filmjéről itt írtam.

Aciman hitelesen és több mint átélhetően, inkább végtelen ismerősséggel, újraélhetően ábrázolja a fiatal szerelmes ember megéléseit és azt a transzformációt, érési folyamatot, amit egy meghatározó kapcsolat indít be. (Itt a felnőtté válással párhuzamosan, egyben húsz év távlatából is visszatekintve a mégoly' apró mozzanatokra.)
Jelen van benne a már-már őrjítő vonzódás, de a taszítás is: a vágy az eggyé válásra, az ismeretlennek való önátadás igénye és a rettegés az elutasítás miatt.
A „másik”, aki hol teljesen idegen, sőt ellenség, hol az ismerősnél is ismerősebb. 
A szexualitás - igen, ez egy rendkívül erotikus regény, bár a testiségnek az érzelmi megélés szemszögéből van szerepe, azért is hat annyira.
(A szerelemnek való megadás misztériumához képest aztán nagy kontraszt és zavar okozója is a testiség, ezen a szinten is integrálódni kell. S ez is milyen mélyen igaz és univerzális tartalom - az író zsenialitása, hogy így tudta ábrázolni!)
A függőség többféle arca, de az egymásban való magunkra ismerés, a feloldódás és felszabadulás, szerepeken és identitáson túli tapasztalata is... és a beteljesülést követő, ugyancsak veszélyes ego-csapdák: a veszteség fájdalmába és a nosztalgia illúziójába való belesüllyedés.
Az örök szerelem mítosza, ami lényegét tekintve valós és gyönyörű, de ez egy létélmény, ami bennünk van, nem pedig egy személy függvénye, s amíg ezt hisszük - miként Elio is elhiszi -, szenvedünk.

„Azokban a hetekben, amikor azon a nyáron egymás mellé sodródtunk, kettőnk élete alig ért össze ugyan, mégis sikerült átjutnunk a túlsó partra, ahol megáll az idő, és a menny a földig hajolva megadja mindazt, ami születésünk óta égi járandóságunk.”

Csodálatos volt számomra mind a relatív, mind az abszolút szerelem tapasztalat megjelenítése, illetve felvillantása, valamint az egész átölelése. Végső soron ez a szerelem és az élet ünneplése (és a bátorítás ennek mindenestül való megélésére - lásd Elio apjának nagy monológját), amire a film is kifut, viszont itt a karakterrajz jóval mélyebb.
A Szólíts a neveden egy én-regény / tudatfolyam-regény, melyben Elio belső világán keresztül tárulkozik fel a több idősíkot egymásba játszató történet.

Nem azon van a hangsúly, mi is zajlott odakint, hanem azon a katarzison, amit a szerelem keresése és beteljesülése kiválthat belőlünk…
S ez, ha merjük „kiolvasztani a megfagyott időt” (ebben az esetben az élményhez és személyhez kötött boldogságot), még tovább is vezethet!

**

André Aciman: Szólíts a neveden (Call Me By Your Name, 2007)

Magyar kiadás: Athenaeum Kiadó, 2018,  304 oldal

Fordította: Szigethy-Mallász Rita

Nálam: 10/9

**



(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, kövesd 'Megjelenítés elsőként' jelleggel, 
több oldalt is lehet így!)

Hírlevél.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.