Az írás és az olvasás
önmagunk és a világ értelmezésének eszköze, s még ezen belül is annyi minden lehet! Művészi önkifejezés, szellemi táplálék, szórakoztatás, tájékoztatás. Inspiráció, befolyásolás, sőt manipuláció. A siker kulcsa, kényszeres függőség vagy épp önmagunk rejtett zugaiba bevilágító és a tudat fényével felszabadító gyógyír.
Örömmel készítettem el ezt a válogatását, hisz’ szívem csücske az írás, nem csak egyéni utam részeként, hanem tanítva is – utóbbi csúcsa számomra a jelenleg is futó
Felszabadító Kreatív írás kurzus-sorozat.
Az összeállítás során jó néhány gyöngyszemet fedeztem fel újra, remélem Te is így leszel ezzel.
Bár a legutóbbi tematikus filmes írásnál,
A nagy találkozásnál igyekeztem csupa olyan művet felsorakoztatni, ami még nem szerepelt a blogon, a mostani dobogósok már nem újak itt.
Ez van; a téma iránt ösztönösen vonzódva persze, hogy a kedvenc filmjeim között szerepel már pár ilyen. Viszont most több filmet gyűjtöttem és az ismerősöket is kicsit más szemszögből mutatom majd be! ;)
Jó szórakozást, felfedezést vagy újra-felfedezés kívánok Neked, és szokás szerint: ha eszedbe jut bármi, amit kihagytam, vagy ha Te is szereted ezeket és megosztanál valamilyen meglátást, szólj hozzá bátran!
+1:
KRUMPLIHÉJ PITE IRODALMI TÁRSASÁG (
The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society, 2018, R: Mike Newell)
Pár hete mutatták be Angliában Mike Newell (
Négy esküvő, egy temetés, Fedőneve: Donnie Brasco, Harry Potter és a Tűz serlege) új filmjét, és a
hangulatos előzetese alapján meg is előlegezem ide +1 –nek!
Magyar forgalmazója még nincs ennek a II. világháború idején játszódó,
dráma, vígjáték és romantikus film között egyensúlyozó darabnak, de mire nálunk is nézhető lesz, legalább van idő elolvasni Mary Ann Shaffer és Annie Barrows magyarul már 2010-ben megjelent, azonos című regényét.
Állítólag az irodalom és a szerelem gyógyír benne a háború okozta sebekre, sok dicsérő szót olvastam róla, kíváncsi vagyok rá. UPADATE: Azóta elolvastam és imádtam! :)
Itt írok róla. UPADATE2:
Itt pedig a filmről!
15.
ALKONY SUGÁRÚT (
Sunset Boulvard, 1950, R: Billy Wilder)
Sokáig az egyik kedvenc filmem volt, most is szívesen nézem újra. Igazi "nagy film", ám nem biztos, hogy mindenkinek csúszik az ’50-es évek stílusa – ezért inkább a filmtörténetben is szívesen kalandozó
cinefileknek ajánlom!
Az írás és művész-lét szempontjából leginkább arra hívja fel a figyelmet, hogy
nem érdemes eladnunk magunkat sem a pénz, sem a siker reményében.
A tehetséges, ám szegény forgatókönyvíróval az előbbi történik, amikor egy újra tündökölni vágyó, nárcisztikus Hollywood-i dívához szegődik.
A film mondandójával és izgalmas elbeszélésmódjával rengeteg rendezőt és írót megihletett, hatásával David Lynch életművétől az
Amerikai szépségig számos helyen találkozhatunk.
14.
TORTÚRA (
Misery, 1990, R: Rob Reiner)
Stephen King regényeiben van bőven önreflexió, én ezt a darabot választottam, de a
Ragyogás és az
Állj mellém! is megemlítendő, hisz’ mindkettőben fontos szerepet játszik az írás és az írói létmód.
A
Tortúra egy remek és feszes thriller, a műfaj afféle mintadarabja. A sokkal horrorisztikusabb
Ragyogáshoz hasonlóan
az írói lét árnyoldaláról szól, csak itt nem a tudatalattiból feltörő démonok, hanem
a külvilágból érkező legnagyobb ellenfél okozza a parát: az olvasó. :D
Pontosabban a
rajongó olvasó, aki egy pillanat alatt tud átváltozni alárendelődő alázatosból kegyetlen diktátorrá, s akinek - King kedvencét, a
„mi lenne, ha” alaptézist kimaxolva - egy autóbaleset folytán a markába kerül az író.
13.
FEDEZD FEL FORRESTERT! (
Findig Forrester, 2000, R: Gus Van Sant)
A film két, közhelyesnek is tekinthető dolgot mesél el elég ízlésesen és mértéktartóan, a Gus Van Sant-től megszokott színvonalon.
Az egyik, hogy
a tehetség a legváratlanabb helyeken bukkan fel és dacolnia kell a körülményekkel.
A másik, hogy egy bizonyos ponton milyen fontos egy jó mentor – és hogy
mentor és mentorált között az inspiráció kölcsönösen áramlik! Sean Connery jutalomjátéka.
12.
BRIDGET JONES NAPLÓJA (
Bridget Jones’ Diary, 2001, R: Sharon Maguire)
Azt hiszem, ezt nem lehet nem szeretni és megunni sem, legalábbis a romantikus vígjátékok kedvelőinek semmiképpen. :-)
Ami pedig az írást illeti, ne becsüljük le azt a szerepét, amit önismereti és önsegítő (felemelő) eszközként betölthet!
Ez a könyv és film a maga bohókás és (ön)ironikus módján
kedvet csinál az önreflexióhoz és végső soron a változáshoz / változtatáshoz.
11.
SPOTLIGHT: EGY NYOMOZÁS RÉSZLETEI (
Spotlight, 2015, R: Tom McCarthy)
Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb oknyomozó újságírós / megtörtént eseményeken alapuló filmje, egy percnyi leülés nincs benne.
Letaglóz, elgondolkodtat és egy zűrzavaros és sok tekintetben immorális időszakban mutat némi fényt az alagút végén.
Az írástudók felelőssége ez is:
az igazság megalkuvás nélküli
feltárása. Ahogy Orwell mondta (nem szó szerint idézem): a
valódi újságírás mindenképp olyan dolgot mutat be, amiről valaki nem akarja, hogy megjelenjen, a többi propaganda.
10.
JULIE & JULIA – KÉT NŐ, EGY RECEPT (
Julie & Julia, R: Nora Ephron, 2009)
Könnyed, de tartalmas vígjáték, „napfényes”, de nem gejl francia hangulattal és két nagyszerű színésznővel, Meryl Streep-pel és Amy Adams-szel.
Óda a gasztronómiához és
a blogger léthez, avagy
minden messzire vezető és átlényegítő kaland egy lépéssel indul.
Van benne egy nagy adag életigenlés és remekül váltogatja az 1950-es és 2000-es évek cselekményszálait.
Két regény és két - valódi - élettörténet adaptációja, szórakoztató és motiváló.
(A kép kivételesen nem a filmből van, de imádom. :))
9.
A SEGÍTSÉG (
The Help, 2011, R: Tate Taylor)
A film cselekménye az USA déli részén, Mississippi államban játszódik az 50-es évek végén, a feketék emancipációját megelőző időszakban. Skeeter (Emma Stone) szembekerülve a környéken dívó női mintával újságíró szeretne lenni, ráadásul – személyes érintettségénél is fogva –
belenyúl a darázsfészekbe, amikor a fekete cselédek és gazdag, fehér munkaadóik viszonyáról készül interjúkötetet írni.
A későbbi
A számolás jogához hasonlóan a
feel-good hangulat és a humor sem hiányzik a filmből, de összességében drámaibb és keményebb.
Remek a színészgárda – Viola Davis és Jessica Chastain a legjobbak! -, időnként kissé túllő a célon, de összességében elgondolkodtató és inspiráló darab, ahol
az írás az igazság elmondásának eszközeként sokak számára hoz lelki felszabadulást.
8.
ÉJFÉLKOR PÁRIZSBAN (
Midnight In Paris, 2011, R: Woody Allen)
Az utóbbi Woody Allen-vígjátékok közül az egyik legszórakoztatóbb, még úgy is – vagy épp úgy -, hogy Owen Wilson nem egy színészóriás. Ez is amolyan „nem lehet nem szeretni” jellegű, bájos darab, a művészet naaagy korszakai iránt rajongóknak kötelező.
Jelesül a 20-as évek Párizsa elevenedik meg az
alkotói válságban lévő Allen-alteregónak.
Milyen is lenne, ha találkozhatnánk, sőt összebarátkozhatnánk az idoljainkkal? Ha szakmai tanácsokat kaphatnánk Hemingway-től, Dalí-tól, Gertrud Stein-től vagy Fitzgerald-éktól? Összességében a limonádé és magas művészet fúziója remekül működik a filmben és még a
köldöknéző, múltba révedő, jelenbeli döntések elől menekülni próbáló központi figura tanulsága sem marad el. Élni mindenesetre klassz. Főleg Párizsban. :P
7.
SAJÁT SZAVAK (
Freedom Writers, 2007, R: Richard LaGravanese)
Az írás, mint a pedagógia eszköze, ami egy bátor, fiatal tanárnő (Hilary Swank) kezében, spontán ötlettől vezérelve hatalmas átalakulást hoz a gettóban élő, fekete tinédzserek számára. Egyrészt, hogy feldolgozhassák múltjukat és erőszakkal, fenyegetéssel átitatott mindennapjaikat, másrészt, hogy kitörhessenek a szenvedésből. (Én annak idején a későbbi, hasonló témájú, de végtelenül depresszív
Detachment után néztem és ha nem is könnyed, de üdítő volt. Ráadásul igaz történet alapján készült!)
6.
AZ ÓRÁK (
The Hours, 2002, R: Stephen Daldry)
Az irodalom generációkon átívelő hatása…
Virginia Woolf és regénye, a
Mrs. Dalloway ihletése különböző korszakokban.
A művészi hajlam, az élénk belső világ és a külvilág összeütközése, valamint a
depresszió központi téma a filmben, mindez igen különleges, idősíkokat összekapcsoló,
lírai elbeszélői stílusban bomlik ki előttünk – így ez a film azoknak ad, akik erre fogékonyak.
A szereplők a szenvedésből kivezető utat keresik és gyógyulnak a felismerés által: az időbe vetett tudat döntése, hogy gyönyörként vagy kínként éli meg, amit élnie adatott. Ez sokszor olyan lépések felvállalásával jár, amivel áldozatot hozunk és konfrontálódunk, de
minden önazonos döntés jobb, mint az elfojtás. S a "miért"-ek sokszor csak kellő időbeli távlatból tárulnak fel...
Számomra arra is rámutat, hogy
az írás és a művészet (mint a poláris világban minden :))
mennyire kétélű: lehet menekülés is a valóság elől és tisztánlátáshoz, megértéshez is vezethet
5.
CAPOTE (
Capote, 2005, R: Bennett Miller)
Még egy nyomasztó dráma, kevesebb kiút-mutatással, de zseniális karakterrajzzal, színészi alakítással és forgatókönyvvel. Fókuszban ismét az
írói lét sötét oldala: amikor
a tehetség megszállott egoizmussal és nárcizmussal párosul, és csak az a fontos az alkotó számára, hogy meg tudja írni a művét, amivel még nagyobbá válik – mindegy, milyen áron.
A
sztáríró, Truman Capote (
Hidegvérrel, Álom luxuskivitelben) figurája és élettörténete ihlette film, mely a
Hidegvérrel elkészültéhez vezető két éves időszakot, Capote különös „tanulmányi kirándulását” és két, gyilkosságért elítélt bűnözővel való kapcsolatát dolgozza fel - nem kellemes, de mindenképp mélyre menő filmélmény.
Philip Seymour Hoffman Ocar-díjjal is jutalmazott alakítása delejes, felejthetetlen.
4.
VESZEDELMES VISZONYOK (
Dangerous Liaisons, 1988, R: Stephen Frears)
Az írás itt is a naggyá válás eszköze csak másként: a
manipuláció révén az ego hatalmi játszmáinak legfőbb
fegyvere.
Choderlos de Laclos 18. századi
levélregénye egy félelmetes alkotás, az irodalomtörténet egyik zseniális klasszikusa. Félelmetes abban az értelemben, ahogyan
a férfi és női psziché mélyén lakozó erőkre rávilágít, ahogyan egyszerre találhatunk bizarr élvezetet abban, amit a szálakat mozgató, másokat titkon irányító főszereplők tesznek, másrészt rájuk is láthatunk, mint egy jó Shakespeare-drámában. A bukás és a katarzis garantált.
A film nem tud akkorát szólni, mint a könyv és a levelezésben kibontakozó izgalmas szellemi küzdelmeket sem hozza vissza, de azért mindenképp ezen a listán a helye.
A regény még számos színházi és filmes feldolgozást megélt, valószínűleg nem megy ki a divatból, amíg emberi ego létezik. :)
3.
WONDER BOYS – POKOLI HÉTVÉGE (
Wonder Boys, 2000, R: Curtis Hanson)
Erről a filmről már lelkendeztem
itt, szerintem minden írással foglalkozó / művész embernek érdemes látnia, de úgy általában,
mid-life crisis-os érés-történetként is remek.
Az írás szempontjából sok esszenciális témát vonultat fel egyben: az
alkotói válságot,
az első könyv /
siker nyomását, a mentor-mentorált, az író-szerkesztő kapcsolatot, a rivalizálást, a depressziót, a múltba révedést, a megfeleléskényszert, a kallódó tehetséget, a züllést – és szerencsére a kiutat is mindebből.
Mindezt fanyar humorral, remek párbeszédekkel és alakításokkal. Számomra megunhatatlan.
Képi világának érdekessége, hogy
teli van hidakkal – melyek szintén a változást, újba való átkelést jelképezik. Az utolsó hidas jelenet mindent visz, de nem lövöm le, hátha nem láttad még!
2.
FELHŐATLASZ (
Cloud Atlas, 2012, R: Tom Tykwer, Lana & Lilly Wachowski)
Már kétszer is volt szó róla a blogon (
itt és
itt), de ebben a válogatásban is helye van, hisz’ központi motívum benne
a leírt szó jelentősége, az őszinte megnyilatkozások és az irodalmi művek korszakokon átívelő, inspiráló hatása.
Így vagy úgy, de mindegyik cselekményszálban
sorsformáló szerepe van az írásnak: a tengeren hánykolódó Adam Ewing naplója, Robert Frobisher zeneszerző szerelméhez írt önvallomásai, melyek aztán az oknyomozó újságírónő, Teresa kezébe kerülnek (a könyvben az ő története is egy bűnügyi regény), az öregek otthonába csukott író emlékiratai vagy Somni kinyilatkozatásai, melyek a nagy világégés után áthagyományozódva vallásos szövegekké lesznek...
Írás felel írásra és mindig a megfelelő helyen és időben hat. Meghallja, érti, akinek kell. ;)
1.
HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA (
Dead Poets’ Society, 1989, R: Peter Weir)
Klasszikus, örök film!
Coming of age témában is alap,
itt írtam már róla, mai kamaszoknál is működik.
A Lélek-központú élet szenvedélyes kiáltványa, s az egyik oka egyébként, hogy anno a tanári pályát választottam. :-)
Az irodalom – és általában véve a művészet – inspiráló hatásáról,
szabadságról, önfelvállalásról és önkifejezésről kevés erősebb művet alkottak filmen.
Minden drámaisága, szomorúsága ellenére is felemelő, John Keating pedig az egyik legnagyszerűbb karakter és minőség, amit Robin Williams színészként örökül hagyott.
**
Említésre méltó filmek még írás / irodalom és hatása témában:
Az elnök emberei (1976),
Párnakönyv (1996),
Szerelmes Shakespeare (1998),
Majdnem híres (2000),
Adaptáció (2002),
Felforgatókönyv (2006),
Populaire kisasszony (2012),
Lopott szavak (2012),
A nő (2013),
A könyvtolvaj (2013),
A Pentagon titkai (2017)
**
(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, kövesd az oldalakat 'Megjelenítés elsőként' jelleggel!
Több oldalt is lehet így egyszerre!)
© Csend-virágok - https://www.csendviragok.huSzerző: N'alika (Kupai Eszter)Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátokvagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.
