N'alika, író és tanár művészeti-önismereti blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. november 11., vasárnap

Írói kisokos 1.2.: AZ ÖTLETTŐL A MEGVALÓSÍTÁSIG - 10 tipp leendő íróknak - 2. rész


Nagyon örülök, hogy sokan szerettétek, sőt meg is osztottátok a cikk-sorozat első részét!
Íme, a második fele!
Kívánom, hogy váljék ez is kibontakozásod segítőjévé a Lelkedből születő úton!

Nézzük hát tovább az „alapokat”! Írói tippeket sorolok, ám némi fantáziával és rugalmassággal más életterületre is át tudod ültetni, ha Neked épp ott van dolgod! ;)



6.   ÁBRÁZOLÁS – Inkább ábrázolj, mint állíts!

Ha hatásos és élvezetes elbeszélő prózát szeretnél írni, érdemes a közvetlen karakterjellemzés helyett az ábrázolással, például a cselekvések leírásával vagy a dialógusok segítségével bemutatnod a szereplőid.

Tehát nem azt mondod, hogy „X.Y. bátor volt”, hanem egy konkrét élethelyzetet mutatsz be, amelyben ő bátran viselkedett.
Nyilván lehet létjogosultsága a közvetlen jellemzésnek - az arányokat megérzed a gyakorlattal -, összességében mégis inkább az ábrázolásra érdemes törekedni.

"Show, don't tell" - ahogyan az amerikai írás-tanárok fogalmaznak.
A prózád - legyen szó rövidebb novelláról vagy regényről -, attól válik elevenné, ha engeded az olvasót együtt haladni az élménnyel, hogy a jelentés Őbenne születhessen meg.

Mutasd be, amit szeretnél minél érzékletesebben és használd a legkevesebb direkt állítást!



7.  "OFFOLÁS" – Tudj elszakadni attól, amit csinálsz!

Ahogyan az Osho Zen Tarot egyik kártyáján áll:„szökj el a gyárból!” ;)
Alkotni varázslatosan könnyű, ha meg tudod engedni magadnak a teljes nyugalmat, életélvezetet és pihenést. Azaz, ha nem veszed túl komolyan magadat és felismered, ha épp azt csinálod. :)

Kampányszerű „offolások” (kidőlések vagy kényszeres elszigetelődések) helyett inkább figyelj mindig a belső igényeidre!

„Csak lenni” (nem a bambulás, sodródás, pótcselekvés értelmében, hanem tudatosan!) olyan egyszerű, mégis, ebben az erőfeszítés-mentes állapotban ébred fel megannyi ötlet, vízió, alkotások csírái... no és a megvalósításukhoz szükséges tetterő!

Bizony a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon lazítani, szemlélődni, elcsendesedni is „tanulunk”!



8.  SZERKEZET – Gyakorlat teszi az építőmestert! 

Ha érzel magadban egy jó történetet, zongorázd végig / próbáld ki ezeket:
•  Írd le a cselekmény ívét! - Honnan, min keresztül és hová szeretnél eljutni?

•  Tömöríts! – Írj minél rövidebb, egy-két mondatos cselekményösszegzést! Ezzel a lényeglátást is gyakorlod és magad számára is egyértelműsíted, hogyan hangzik, amit elmesélnél.

•  Írj kulcsszavakat! – Vedd sorra, milyen gondolati tartalmakat, minőségeket szeretnél kifejezni! Ez a fogalmi felfűzés első körben hasznosabb lehet, mint bármilyen cselekményvázlat!

•  Találd meg a megfelelő műfajt! – Mi passzol a mondandódhoz leginkább? Rengeteg elbeszélő műfaj létezik a mesétől az elbeszélő költeményen át a novelláig, a karcolattól a filmnovellán át a kis- és nagyregényig. Előbb mindenképp érdemes rövidebb műfajokban kipróbálnod magad és edzetten belevágnod a nagyobba!

Motiváld magad! – Haladj lépésről lépésre, gondolkodj projektekben! Adj be pályázatokat, írj blogot, tűzd ki a céljaid és valósítsd is meg! Hajrá! ;)


9.  ÉLETSZERŰSÉG – „Mondana ilyet a valóságban?”

Mi segít abban, hogy realisztikus légy és hiteles benyomást kelts az olvasódban?
•  Szemlélődj! - Tölts időt azzal, hogy egyszerűen, ítélkezés nélkül megfigyeled a körülötted lévő eseményeket, folyamatokat és emberi viselkedéseket! Akár menj el helyekre kifejezetten ezzel a céllal, például ülj le a parkban egy padra!

•  Mélyülj, foglalkozz önismerettel! - Természetesen ugyanennyire fontos, hogy magad felé nyitott légy!
Ha önmagad kíváncsi felfedezője és gyakorlott szemlélője vagy, az rengeteget fogja érlelni az önkifejezésed is! 
•  Törekedj az életszerű megszólalásra! - Ha dialógusokat írsz, mindig tedd fel magadnak a kérdést: valóban mondanának ilyet a szereplőid? Te mondanád? Ismersz olyan embert, aki mondaná? Törekedj rá, hogy életszerűen fogalmazz!

•  Fejleszd a beleérző képességedet! – A kurzusokon is gyakran adok olyan gyakorlatokat, melyekkel a különböző nézőpontokra való ráérzékelést fejlesztheted, de ezzel magadtól is játszhatsz.
Nemrég írtam a Ne hagyj nyomot! című filmről és linkeltem benne a regény írójával készült interjút, ami több szempontból is hasznos útmutatás. Az egyik amit mond, éppen ez: hosszú időt szánt rá, hogy végiggondolja és megfigyelje magában, hogyan érezhetik magukat a szereplői, hogyan reagálnának a különböző helyzetekre, hogyan változnak és így tovább.
Ahogy a nagy színészek közül is többen rávilágítanak: minden hang és karakter bennünk van, csak rá kell figyelnünk és mintegy kihangosítanunk a „szólamait”! 
•  Szánj időt az anyaggyűjtésre és a kutatómunkára! – Bármiből lehet megírásra érdemes sztori - egy saját álomtöredékből vagy egy újsághírből is!
A realisztikusság feltétele a beleérzés mellett, hogy alaposan utánajárj a dolgoknak.
Sokszor a nagy része annak, amit információként kiderítettél (vagy akár Te magad kitaláltál a karaktereid előéletéről) bele sem kerül a kész műbe, mégis érezhető, plusz dimenziót ad hozzá!

Két példa: a feljebb említett regény esetében Peter Rock-nak bele kellett ásnia magát az off-grid életmód tanulmányozásába, hogy hitelesen tudja megjeleníteni, hogyan élhettek a szereplői az erdőben, milyen lehetőségeik voltak erre. De a szociális ellátórendszert vagy a háborús veteránok pszichológiai kórtörténetét is ismernie kellett, még ha ezekből csak jelzésértékű dolgokat villantott is fel a könyvében. Még arról is mesél, hogy elolvasott néhány olyan könyvet, melyeket szerinte a főszereplő férfi olvashatott - illetve olvasott volna!
A másik: ha kitalálsz egy karaktert (akár novellához, akár regényhez, akár bármihez), nagyon sok oldalról meg kell őt ”interjúvolnod”, hogy hiteles, létező személy benyomását keltse az olvasódban.
Tudd mondjuk még azt is, hogy hogyan issza kávéját! :)


10. ÖNELLENŐRZÉS – Légy az első olvasód!

Lehet, hogy már ösztönösen így csinálod, ha nem, érdemes kipróbálni! Önellenőrzés, önszerkesztés = hangos felolvasás magadnak.

Már Tolkien is így csinálta és valószínűleg még nagyon sokan. (Egyébként Tolkien is, C. S. Lewis is a gyerekeinek kitalált, spontán elmesélt, illetve megírt és felolvasott történetekkel is "gyakorolt", hangolódott a nagy művekre.)
Például Peter Elbow híres írás-instruktor is a legfontosabbak között hangsúlyozza a hangos felolvasást.

Tehát: Legyél az első saját olvasód! 

Figyeld meg a szöveget kicsit kívülre lépve: hogy hangzik?
Elég gördülékeny?
Javíts vagy csiszolj rajta érzésed szerint!

A vélemény-kikérésről, bemutatkozásról és a kritikák kezeléséről egy későbbi bejegyzésben írok majd. UPDATE! Ez a bejegyzés is elkészült, itt találod! 
Ha szeretnél a hasonló cikkekről értesülni, iratkozz fel a hírlevelemre, illetve kedveld és kövesd a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalát!

**


Szeretettel várlak!

N'alika



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.


2018. november 6., kedd

Írói kisokos 1.1.: AZ ÖTLETTŐL A MEGVALÓSÍTÁSIG – 10 tipp leendő íróknak – 1. rész

 

Ne tévesszen meg a címbeli „leendő” kifejezés: ez az összeállítás épp úgy szól kezdőknek, mint újrakezdőknek vagy épp örök kezdőknek! ;) Utóbbi minőségen azt értem, hogy az ember nem ragad bele egy szerepbe, hanem mindig készen áll másként ránézni a dolgokra és együtt-áramlani az élettel. Ennek igazából több köze van a művészethez, mint az „író” vagy bármely egyéb titulusnak!
A most következő tippeket akkor is érdemes elolvasnod, ha nem az írás a szívszerelmed, hanem valami másban hív a megvalósítás.

A szövegek eredetileg a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán jelentek meg, az Írói tippek című sorozat részeként, saját tapasztalataim éppúgy inspirálták őket, mint tanítványaimé és író-társaimé. Az anyag hatalmas, így két részletben fogom megjelentetni. 
Kívánom, hogy használd valódi örömödre! :)

Nézzük hát, mi minden szükséges az írói kibontakozáshoz!



1.  IDŐSZERVEZÉS – Írj rendszeresen, de adj időt magadnak!

Íme, két elengedhetetlenül fontos dolog, ha vágyad, szándékod, terveid vannak az írással!
A rendszeres írásidő

Felsorolni sem lehet, hány alkotó emelte ki ezt a mégoly’ triviálisan hangzó, mégis alapvető dolgot, amikor az írói trükkjeiről kérdezték! Van, aki időbeli vagy terjedelmi határokat szab magának (Thomas Mann minden nap reggel 8 és dél között írt, Stephen King napi 2000 szót javasol, Neil Gaiman pedig hangsúlyozza, hogy a jó író nem csak akkor ír, ha ihlete van, hanem akkor is, ha nincs.:))

Szerintem nem kell kényszeresen ragaszkodni a formákhoz és módszerekhez, a lényeg, hogy rendszeresen csináld! Ez abban is segít, hogy merj „nem tökéletes” lenni, azaz engedd szabadon áramlani, ami Belőled jön és általad kifejeződésre hivatott. (Erre  rá is szoktunk segíteni a kurzusokon!)
Sokszor kell az elhatározás és egyfajta szigor magunkhoz, hogy a számunkra valóban fontos dolgokra koncentráljunk. Az Alkotósarokban több hasznos cikket találsz a halogatás mögötti félelmek és korlátozó tévhitek feloldásához!

•   Elegendő idő az érlelődésre
Bizony, ezt is meg kell engedni, hisz’ van, hogy nagyobb folyamatoknak kell lezajlaniuk. Létezik a dolgoknak egy belső ideje, rendje… az erre való ráérzéshez ezt a bejegyzést is ajánlom!

Még valami: nekem például a rendszerességgel kevésbé volt gondom, azt viszont meg kellett tanulnom, hogyan hallgassak az intuíciómra azzal kapcsolatban, mikor mutatok meg másoknak egy alkotást. Ez már egy következő fázis, amiről egy külön bejegyzésben írok majd!

A lényeg tehát: erőfeszítés ÉS megengedés – de a kettő a jelenlét-teljes alkotásban, a valódi művészetben természetszerűen fel is oldódik! ;)


 2.   BEFOGADÁS – Olvass sokat és légy tudatos befogadó!

Figyeld meg: Mitől működik számodra egy történet? Mi nyűgöz le egy műalkotásban? Kik és miért inspirálnak igazán?

Az olvasás rengeteget ad ahhoz, hogy jól tudj írni. Válj tudatos befogadóvá, hogy alkothass és alkoss, hogy befogadhass! (A kettő mélyen egy: ugyanabból a forrásból fakad!)

Számomra egyébként a tárgyi tudás vagy az éles megfigyelések csak akkor számítanak bármit, ha őszinte lelkesedéssel párosulnak. (Anélkül rideg-hideg, élettelen matéria az egész, elme-játék csupán.)

Légy tisztában azzal, mi a szándékod az írással! És azzal is, Te mit szeretsz kapni az olvasástól vagy bármitől, amit jó érzéssel fogadsz be!



3.  JEGYZETELÉS – Naplózz, játssz ötletekkel!

Egyszerű, és aki szeret írni, annak lehet, hogy magától is jön, ugyanakkor nem feltétlenül a hagyományos vagy mindennapos naplóírásra gondolok, inkább arra, hogy légy kész lejegyezni az ötleteid és praktikus módon is biztosítsd ennek a módját.

Ha sokat vagy úton, érdemes egy kisméretű füzetet, naplót vagy jegyzettömböt magadnál hordanod, szerintem nagyon más életérzés, mint mondjuk telefonba jegyzetelni.

Jó, ha van egy író-kuckód, mind a kézzel, mind a géppel íráshoz egy klassz helyed, ahol rend van, pont úgy, ahogyan azt Te szereted.
Próbáld ki azt is, milyen amikor eltérő napszakokban, és helyszíneken írsz! Játssz a különböző hatásokkal, díszletekkel!

Amikor a legutóbbi zeneajánlót készítettem a blogra, olvastam egy szuper-kedves és ide is passzoló ötletet. Stevie Nicks (a Fleetwood Mac énekesnője, Amerikában a blues és country műfajban afféle élő legenda) javasolta a HAIM-lányoknak, hogy vezessenek naplót úgy, hogy a jobb kéz felőli lapra írják az aktuális nap történéseit, a bal kéz felőli lapon pedig „poetizálják”azt.

De mondhatjuk így is: lejegyzel benyomásokat, a mellette lévő lapot pedig üresen hagyod, és azon játszol azzal, mit lehet ebből alkotni. Jó nem? ;)



4.  AZ OLVASÓ – Képzeld magad elé / érezd, kinek írsz!

Az egyik leggyakoribb „hiba”, amibe az ember kevésbé gyakorlott íróként beleeshet, ha túlságosan beleragad az én-közlésbe.
Természetes, hogy magunkból indulunk ki és a saját élményeinket, világlátásunkat akarjuk formába önteni, ha azonban nem csak az íróasztalfióknak szeretnénk írni, fontos emlékeznünk rá, hogy minden szöveg egyben párbeszéd is a mindenkori olvasójával!
Persze ez nem jelenti azt, hogy a másik végletet kellene választanod, azaz az olvasónak való megfelelés miatt olyat és úgy írni, ami nem jön Belőled természetesen!

Először is tehát érdemes tudatosítanod, hogy magadnak ÉS másoknak egyaránt írsz!
Alkotóként nem szólhatunk mindenkihez, viszont megtalálhatjuk azokat a befogadókat, akik összhangban vannak azzal, amit adunk.

Több író tanácsolja, hogy képzeld el AZ ideális olvasódat és írj úgy, mintha ott lenne Veled.
A lényeg szerintem, hogy – főleg nagyobb projekteknél, mint amilyen a regényírás vagy egy blog indítása - hangolódj rá azokra, akikhez szólni szeretnél!
Akár meg is határozhatod magadban, hogy érzésed szerint milyenek, milyen tapasztalatok birtokában vannak, miket szeretnek, mire vágynak, mi bennetek a hasonló stb.

S persze maradj nyitott és rugalmas! A művészet nem üzlet, hanem ahogy feljebb is írtam: sokkal inkább együtt-áramlás az élettel! ;)



5.  JÁTÉK – Kalandozz, próbáld ki magad többféle műfajban!

Akkor leled meg igazán az erőd, ha mersz szabadon formát ölteni és formát bontani!
Ez is éppúgy vonatkozik az írásra, mint az életre! ;)

Szuper, ha vannak elképzeléseid és terveid az írással (vagy más egyébbel) kapcsolatban, de még annál is szuperebb, ha nem ragadsz le és mersz kipróbálni minél több dolgot!

Játssz, kalandozz és tedd bele magad mindig teljesen az adott tevékenységbe!

"Nem minden vándor veszik el" - ahogy Tolkien írta A Gyűrűk Urában... sőt!
A kreatív (lét)minőséghez elengedhetetlen, hogy megengedd a spontenaitást, az ismeretlenbe lépést, a misztériumot!

Ahogyan a külső utazások is intenzív élmények lehetnek, a belső utak során is sokféle, új nézőpontból tekinthetsz magadra, s ha alkotsz, különféle formákon keresztül fejeződhetsz ki.

A Felszabadító Kreatív írás online kurzusokon rengeteg inspirációt, gyakorlatot és variációs lehetőséget kapsz, hogy a legjobbat hozd ki magadból és mindezt élvezettel és könnyedén tehesd!





**


A cikk második részét itt olvashatod!


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.

2018. október 8., hétfő

MIRE JÓ A KREATÍV ÍRÁS? - GYAKORI KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK


Nagy örömömre annyian jelentkeztek - vagy kacérkodtok a jelentkezéssel - és kérdeztek, hogy itt az ideje egy GYIK-nek! Ebben a bejegyzésben tehát a Felszabadító Kreatív írással kapcsolatos gyakori kérdéseket fogom összegyűjteni, és természetesen válaszolok is rájuk! :)



1.  Mi az a kreatív írás?

A kreatív írás angolszász eredetű, de világszerte létező (gyűjtő)fogalom.
Olyan írás tanfolyamokat takar, melyekhez nem szükséges előképzettség, viszont azon az elven alapulnak, hogy az írás és alkotás öröme mindenféle akadémikus tanulmány nélkül MINDENKI számára elérhető.
Ezek a kurzusok nem ígérik, hogy író leszel vagy írásból fogsz megélni, nem kapsz plecsnit, mint mondjuk egy OKJ-s képzés végén. 
Viszont a hatásukra felszabadultan alkothatsz, létrehozhatsz bármit, ami Belőled születik, írástechnikát, önismeretet, irodalmat és sok minden egyebet is tanulhatsz, sőt akár még íróvá is válhatsz! ;)


2.  Segít, ha komolyabb szándékaim vannak az írással?

Persze, hogy igen! Bár játékosság és könnyedség jellemzi őket és arra bátorítanak, hogy merj megszólalni a saját hangodon, a kreatív írás kurzusokat világszerte (főleg) profik tartják.
Gyakran diplomás tanárok és/vagy írók.

Lassan 20 éve tanítok; magyar nyelv és irodalommal, valamint filmelmélet-filmtörténettel kezdtem. Most már nem gimnáziumban és nem szaktantárgyi keretek között teszem, de a kurzusaimba beépültek mind a tárgyi ismereteim, mind a pedagógiai tapasztalataim.
Az első kreatív írás tanfolyamomat 2009 tavaszán indítottam (akkor még fizikai formában, Budapesten), szépirodalmi és egyéb írói munkásságomba pedig betekinthetsz ezt a blogot olvasva és/vagy megvásárolva a könyveimet!
Online kurzusaimmal az alkotói blokkok feloldásától a műfajismereten és stilisztikán át a biztos kézzel való történetvezetésig rengeteg dologban tudok Neked segíteni. Mivel sikeres blogot és prosperáló vállalkozást vezetek, még abban is, hogyan találd meg az (olvasó)közönségedet! 


3.  Nem lesz túl nehéz, ha nem annyira az írástanulás, mint inkább az önismeret a célom?

Jelenleg a résztvevők nagyjából fele elsődlegesen az önismeret szándékával jön a kurzusokra, míg a másik felük kifejezetten az írói fejlődés és kibontakozás miatt. A gyakorlatok több szintűek és úgy alakítom ki őket, hogy mindkét helyzetben sokat adjanak. Másrészt a variációik és mélyítési lehetőségeik miatt rugalmasak.

Ha hív ez a kaland, de úgy érzed, zéró írástapasztalatod van, akkor sem kell tartanod attól, hogy nehéz lesz. 
Pontos instrukciókat adok és ha igényled, segítek!
A tanfolyamok akkor is hasznosak, ha nem az írás a szívszerelmed, hanem a más területen való kiteljesedéshez, vagy általában véve az önbizalom-növeléshez és a felszabadult önkifejezéshez, kommunikációhoz használnád a kreatív írás katalizátorát és eszközeit.



4.  Elég sok a dolgom a mindennapokban. Bírni fogom a tempót? 

Természetesen azt nem tudom megmondani, "bírni fogod-e", mert nagyban függ attól, mik a szándékaid és mennyi energiát teszel bele a kurzusba. Hisz' a gyakorlatok csak ugródeszkák, Te kelted őket életre!
A zárt Fb csoportunkban gyakran esik szó az időszervezésről, de az alkotóerőt korlátozó tévhitekről is - ezekről itt, a blogon is írok, nézz körül az Alkotósarokban!
A tempó tartásában sokat segít a csoport is, rendszeres bejegyzésekkel, fókuszokkal és a közösségi dinamikával.
A tempó egyébként tartható, a visszajelzések alapján sokatoknak sikerül, és azt is szoktam mondani, hogy ha a gyakorlatok kb. 2/3-át elvégzed, már tökéletes flow-élményben lehet részed! :)
Viszont egyáltalán nem gond és nem kapsz kevesebbet, ha teljesen önállóan és akár a megadott 2, 3 vagy 4 hetes időtartam többszöröse alatt végzed el a gyakorlatokat!
Részletes, könnyen követhető instrukciókat adok, a Facebook-csoportbeli tagságod - és az ottani megosztási lehetőséged, valamint a téma-inspirációkhoz és egyéb kiegészítő anyagokhoz való hozzáférésed lehetősége - pedig a kurzus végeztével is megmarad!





5.  Pontosan hogyan zajlik az online kurzus?

Modulokba rendezett e-tananyagokat küldök, általában nyomtatható pdf fájlokat és letölthető, mp3 formátumú hanganyagokat. Hetente egy e-mail-t kapsz a szokott időben, 2, 3 vagy 4 héten át.
Az anyagot a végén össze is fűzheted munkafüzetté. 
A jelenleg állandó lehetőségként elérhető Regényírás 5 modulból álló, terjedelmes, mégis praktikus lépésekre lebontott anyagát viszont egyben kapod meg, már a jelentkezésed és befizetésed után.

Meghívlak egy zárt Facebook-csoportba is, melynek tagsága opcionális, viszont a tapasztalatok alapján nagyon megéri, hisz' megoszthatjátok magatokat egymással, támogatást adhattok és kaphattok. 



6.  Ellenőrzöd a feladatokat? 

Nem. Egyrészt a gyakorlatoknak nincs helyes vagy helytelen megoldásuk! :) Másrészt a Felszabadító Kreatív írás online kurzusok anyagai teljesen önállóan végezhetőek, lépésről lépésre felépített, összetett gyakorlataik pedig számos olyan szempontot tartalmaznak, melyek segítségével ellenőrizni tudod magad. 
Mindemellett a kurzusok teljes időtartama alatt él az online, e-mail-es konzultáció lehetősége! Ha elakadnál, ha kérdésed merül fel a kurzusanyaggal kapcsolatban (bármilyen, semmi nem ciki!), ha megosztanál velem valamit, írhatsz nekem és figyelemmel, örömmel, személyre szabott támogatással válaszolok!



7.  Tartasz majd fizikai programot is?

Még nem tudom, de szólok, ha igen. (Itt, a blogon, illetve hírlevélben.) Most nagyon élvezem és az életkörülményeim miatt is ideális (auti kisfiunk kisebb óraszámban van csak oviban), hogy ilyen különleges, a Ti önállóságotokat is jobban támogató formáját találtam meg a tanításnak. Aminek ráadásul az országból bárhonnan, s még országhatárokon, akár óceánokon is túlról részesei lehettek. :)




8.  Hányféle kurzus van és mitől extrák?

Már tízféle, mutatom őket:

  •  Felszabadító 
  •  Történetek 
  •  A novellaírás művészete 
  •  Film-Kép-Írás 
  •  Gyógyító mese- és haiku-írás 
  •  Lélek-óra Versíró kurzus
  •  Regényírás 
  •  Élethivatás 
  •  Bőségtudat 
  •  Blogírás 

Általában havonta teszek fel egy, újabban két kurzust. A változtatás jogát természetesen fenntartom, de igyekszem legalább négy hónapra előre érvényes menetrendet adni!

Mindegyik kurzus különleges, mert másra irányulnak, a gyakorlatok teljesen egyediek, a non plus ultra pedig az a szellemi és spirituális dimenzió, amivel az önismereti úton - minden írástechnikai tudást felülmúlóan - ajándékozhatnak meg. Vagyis Te magadat, velük! :)

A kurzusoknak nincs előfeltételük, egyedül a Regényírásnál vannak javaslataim - ne legyen már kifejezetten alkotói blokkod és egyszerű történetet fel tudj építeni - így lesz sikered. Ha ezekben nehézségeid vagy hiányosságaid vannak, tudsz jönni előbb egy másik, az igényeidhez passzolóbb kurzusra.
Ha a döntésben szeretnél segítséget, keress bátran!


Nézd meg az aktuális lehetőségeket!


9.  Melyik kurzus a nekem való? Hogyan válasszak programot / milyen sorrendben csináljam meg őket?

Olvasd el az aktuális menetrendet (a leírásokat), hangolódj rájuk és válassz! 
Az az izgi, hogy nem szintek vannak, hanem témák. Bármelyiket megcsinálhatod és akár mindegyiket is, bármilyen sorrendben. Garantáltan nem fogsz unatkozni és rengeteget változol, bontakozol!



10.  Milyen korosztálynak ajánlod a kurzusokat?

14 éves kortól bármeddig, nincs felső határ!  Illetve a Gyógyító mese- és haiku-írást akár már 10 éves kortól is, de ha kiskorút (18 év alattit) íratsz be vagy 18 év alatt jelentkezel, mindenképp egyeztessünk előtte!



11. Nem lehet dátumtól függetlenül is megvásárolni az anyagokat?

Nem, kivéve a Regényírást.

Ha épp nincs meghirdetve olyan kurzus, amilyet szeretnél, várnod kell rá - de kérdezhetsz tőlem privátban, illetve "leadhatod az igényed"! Utóbbit figyelembe veszem az új naptár tervezésekor is.



12. Mire jó mindez? Mit tudok kezdeni azzal, amit itt tanultam?

Megint csak írtam erről sokat a blogon az Alkotósarok menüpontban, s ajánlom figyelmedbe azokat a beszámolókat, melyeket a kurzusok résztvevői írtak arról, mit kaptak - itt találod őket.


Szeretettel várlak a kurzusokon:
N’alika (ejtsd: Náliká; Kupai Eszter), író, tanár, szabad alkotó, a Csendvirágok blog és kötet szerzője


💮






2018. szeptember 28., péntek

Íróktól (nem csak) íróknak - 6. rész: 10 INSPIRÁLÓ FELISMERÉS, HOGY TE IS ÖRÖMMEL ALKOTHASS


Az Íróktól íróknak sorozat hatodik darabja ezúttal egy válogatás a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán az elmúlt hónapokban megjelent írói inspirációkból.
Olyan alapvető meglátások, egyéni formán keresztül leszüremlett, mégis univerzális felismerések ezek, melyek segíthetnek, hogy merd azt az utat járni, amire belülről hívást érzel - merj belekezdeni, rajta maradni, avagy tovább haladni új minőségek megtapasztalása felé -, még akkor is, ha olykor nehéznek  tűnik.

Az összeállítást nem csak az írás és irodalom szerelmeseinek ajánlom, hanem mindennemű, szabad és örömteli kifejeződéshez, egyéni hangod felvállalásához és a Rajtad keresztül kibontakozó megvalósításhoz! :)



1. A SIKERRŐL

Alapvetően siker-orientált világban élünk, de ez bizony egy igencsak illuzórikus fogalom, amit ha nem vagy rá éber, a társadalom definiál a számodra.

Nekem nagyon tetszik, amit Maya Angelou amerikai író, költő és emberjogi aktivista (1928-2014) a maga keresetlen egyszerűségével megfogalmazott!





2. A LELKESEDÉSRŐL

Mindig nagyszerű hallani, ha valaki elégedett azzal, amit csinál és hálás, hogy teheti. Azzal adhatjuk a legtöbbet embertársainknak is, ha a lelkesedésünk útját követjük (ugye milyen szép ez a magyar szó? :))

Julie Delpy francia-amerikai színésznő, forgatókönyvíró, zenész és rendező (született 1969-ben), többek között a Mielőtt... trilógia társalkotója jó példát mutat rá, hogy nagyon is ér felvállalni az örömöd és mindebből anyagi szempontból is prosperáló élet teremthető!


Fotó: Reuters


3.  A VALÓDISÁGRÓL


Lehet "jól" írni, illetve lehet - bizonyos szűrőkön keresztül szemlélve - kiemelkedően vagy profin csinálni bármit.
Ernest Hemingway (1899-1961) szép sorai a Vándorünnep című Göncz Árpád fordította regényéből viszont arra utalnak, hogy igazi értéke annak van, ami hiteles. Mert belülről születik.

Nem baj, ha később már másként gondolod, érzed, írd le azt, ami itt is most igaz számodra! Törekedj arra, hogy valódi légy, akkor nem tévedhetsz el! :)




4.  A SZÓKIMONDÁSRÓL

Őszinteség, önfelvállalás, nyíltság -  sokféle aspektusa van annak, hogy egyenes módon kifejezed magad. Bizonyos írók ("írástudók" - ahogy anno Babits fogalmazott) tudatosan vállalnak közéleti szerepet. 

Arundhati Roy 1961-es születésű indiai regényíró (Az Apró Dolgok Istene és A felhőtlen boldogság minisztériuma szerzője) számára felismert igazság, hogy a belső reflexió és a külvilág, a másokra való érzékenység nem elválaszthatóak egymástól.
A szavak erejében - akár művészi alkotásokban, akár újságírással, de a mégoly' hétköznapi kommunikációnkban is - ott az együttérzés és mások felemelő szándékú segítésének lehetősége.
Még akkor is, ha ezzel esetleg konfrontációt kockáztatunk.


A kép és a szöveg forrása: Elle


5.  A TEREMTŐ KÉPZELETRŐL

A legtöbb ember már gyerekként, igen korán megtanulja, hogy ne képzelegjen, mert az "rossz", nem lesz vele "sikeres" (és így tovább), ezért aztán, amikor a saját életére vonatkozó teremtőerejével élnie kellene, gyakran már „első körben” lekorlátozza magát.

Pedig hogyan is teremthetnénk a "több mint legnagyobb jót" önmagunk és a világ számára, ha még belső világunkban sem merünk szabadon szárnyalni?

J.K. Rowling (szül. 1965-ben) egyik nagy érdeme, hogy mind Harry Potter regény-sorozatával, mind saját példájával és abból eredő írói tanácsaival rámutat eredendő a "varázserőnkre".




6.  A MŰVÉSZET GYÓGYÍTÓ EREJÉRŐL

Michael Ende (1928-1995) az egyik kedvenc íróm, A Végtelen történet (melyből az alábbi idézet is származik, Hárs Ernő fordításában) és a Momo pedig a kedvenc regényeim között vannak, többször újraolvasott és még újraolvasandó, örök művek! 
Az általam írt Az Egység meséi novella-sorozat darabjai, sem pedig a Felszabadító Kreatív írás kurzusok nem születtek volna meg Nélküle.

Hogy a mese műfaján keresztül micsoda univerzális, tiszta bölcsesség "hozható át", ami egyáltalán nem csak gyerekeknek szól (ahogyan annak idején a mesék maguk sem gyerekmesék voltak!), arra az Ő munkássága gyönyörű és nagyon inspiráló példa. 
(És nézd ezt a jelenlét-ragyogást a szemében! ;))
 



7.  TANÍTÁSRÓL, RÁÉBRESZTÉSRŐL

Frederico Fellini (1920-1993) olasz filmrendező és forgatókönyvíró ars poeticának is beillő sorait kicsit hosszabban, s ezúttal kommentár nélkül :) idézem:


„Azt hiszem – legalábbis hinni vélem -, hogy semmit sem viselek annyira a szívemen, mint az emberi szabadságot, az egyén megszabadulását azoknak az erkölcsi és társadalmi konvencióknak a szövevényéből, kötelékéből, hálójából, amelyekben hisz, vagy inkább hinni vél, és amelyek megbéklyózzák, korlátozzák, jelentéktelenné, néha akár hitvánnyá teszik.

Ha mindenáron valamilyen pedagógiai jelszót akarnak tulajdonítani nekem, hát az így hangzik: ’Lenni, amik vagyunk.’ Ez pedig önmagunk felfedezését jelenti, ettől tudjuk szeretni az életet.

Szerintem az élet szép, minden tragédiájával és fájdalmával együtt.
Szeretem, jókedvre derít és felvillanyoz. És mindent megteszek, hogy másokkal is megoszthassam ezt az érzést."




Forrás:
Frederico Fellini: Játszani, mint a gyermek, Háttér Kiadó, Budapest, 2003, 86. o. (ford. Schéry András)






9. A "KIFEJEZHETETLEN" KIFEJEZÉSÉRŐL

A következetesen útját járó (élet)művész megtapasztalja, hogy nem is olyan könnyű és magától értetődő hűen kifejezni, ami "odabenn" van. Ha hitelességre törekszik az ember előbb-utóbb a szavak (és bárminemű nyelv) korlátozott voltának falaiba ütközik...

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1945), A kis herceg írója szerintem épp arra mutat rá, hogy nem kell megállnunk ott, hogy "erre úgy sincsenek szavak", megtalálhatjuk a módját, hogy kifejezzük a kifejezhetetlen(nek tűnő)t is - ahogyan annak a pillanatban létjogosultsága van!


A szöveget fordította: Pődör László


8. A KIFEJEZÉS KORLÁTAIRÓL - ÉS SZABADSÁGÁRÓL

Murakami Haruki 1949-ben született japán regényíró is meglátta, hogyan konstruáljuk a valóságot az emlékezettel és a fiktívnek titulált történetek mesélésével egyaránt. 
Nagyon tágas, amikor az ember ráérez erre... s bizony szédítő is! ;)

„Az emlékezés olyan, mint a fikció, vagy másképpen: a fikció olyan, mint az emlékezés.
Nagy felismerés volt számomra, amikor elkezdtem fikciót írni, hogy az emlékeink fikciónak tűnnek, és ez fordítva is igaz.

Egyik esetben sem számít, milyen nagy erőfeszítéssel próbálsz mindent a megfelelő formába önteni, az összefüggés elvándorol, lehet ilyen is, olyan is, míg végül teljesen feloldóik.

Ott maradsz egy kupac macskával, akik egymás hegyén-hátán nyüzsögnek. Élettel teliek és reménytelenül labilisek.
És aztán kiteszed ezeket a dolgokat, mint eladható darabokat, elnevezed őket befejezett alkotásoknak. Időnként őszintén zavarba ejtő még csak rágondolnom is, belepirulok.”





10.  A BESZÉDRŐL ÉS A CSENDRŐL

S végül jöjjön a költő...! :) Pilinszky János gyönyörű szavaival zárom ezt a válogatást.

"Ha van is tudománya, maga a nyelv nem tudomány. Elsőrendűen: közlés és összeköttetés.
Kimeríthetetlen eszköz arra, hogy hírt adjak magamról másoknak, s azonos szinten híreket szerezzek másokról a magam számára.
A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet.

Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művészete. Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja – előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul, s ha tovább él is, ez az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál.
A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere, s az így támadt betegséget nem gyógyíthatja semmiféle tudós kezelés, nyelvészkedő gond, szerkezeti elemzés.

Mindez azt is jelenti azonban, hogy a beszéd véghetetlenül több is, mint a szigorúan filológiai értelemben vett nyelvi kifejezésformák. A világ is „beszél”, csak meg kell hallanunk a szavát. Sőt: ezzel kezdődik minden beszéd. Hallgatással. Meghallgatással. Tehát újra csak: nyitottsággal, vagyis szeretettel.

De minden beszéd legmélyén csönd lakik. Isten minden beszédet felülmúló csöndje, az a legfőbb és kimondhatatlan beszéd, mely szavainkban örökösen megtestesülni kíván, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az Ige testet öltött közöttünk.
Ezért írhatta Pierre Emmanuel hasonló, de sokkalta gazdagabb elmefuttatásai során, hogy „minden gondolat – emberi szó – erőfeszítése végső határán: imádság”.
S ugyaninnét Simone Weil nagyszerű definíciója a költői zsenialitásról, mely szerint „zseni az, aki szereti az igazságot, még akkor is, ha nem jutna tovább a puszta dadogásnál”.

A nyelv elsőrendűen nem a nyelvészet, még csak nem is a költészet, hanem az ember megszentelődésének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének a gondja.
A többi csak irodalom, és csak filológia."


Néhány szó a szavakról; megjelent az Új Ember című folyóirat 1968. november 24-ei lapszámában.

A szöveg forrása.




Ahol nem jelöltem fordítót, én fordítottam a szöveget - N'alika (Kupai Eszter)


**

Alkotósarok a blogon további inspirációkkal.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!

Felszabadító Kreatív írás Fb-oldal.

Csendvirágok Fb-oldal.

(Kövesd őket 'Megjelenítés elsőként' jelleggel - több oldalt is lehet így egyszerre!)



Ha pedig hív az önkifejezés nagy kalandja, ajánlom figyelmedbe 2020 nyári alkotó és önismereti online kurzusokat!



Szeretettel várlak!

💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)


Bizonyos jogok fenntartva! A szövegek az adott szerző és fordító szellemi tulajdonát képezik; források megjelölve.
A blogbejegyzés  szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A felhasznált képek általában nyilvános megosztók jogtiszta képei vagy sajtóanyagokból,könyvborítókról származnak, eltérő esetben a forrás megjelölve.

2018. július 31., kedd

Íróktól (nem csak) íróknak - 5. rész: 21 TIPP J.K. ROWLING-TÓL ÍRÁSHOZ, ALKOTÁSHOZ


Ma 53 éves Joanne Kathleen Rowling, a Harry Potter-regények írónője. Főhősének születésnapja is ez a dátum, s bár csak véletlenül alakult úgy, hogy épp ma találtam Tőle fordítani valót, ismét eszembe juttatta, mennyire nincsenek "véletlenek". :) [UPDATE! A cikk 2 éves, a dátumoknak épp most nincs aktualitása, de a lényeg a lényeg... :))]

Ahogy már itt is pedzegettem, szerintem nagyon jó példa az ő életútja és regénysorozata arra, mit jelent teremteni, ráadásul sokkal nagyobbat, mint amire azelőtt úgy hittük, képesek vagyunk.
Jó példa a kitartásra és a kudarctól, veszteségtől, anyagi bizonytalanságtól, értéktelenségtől való félelmek elengedésére is, ennek üzenete az alábbi válogatásban is hangsúlyos lesz!

A Harry Potter-sorozat első darabja, a Harry Potter és a bölcsek köve című regény 21 évvel ezelőtt, 1997 júniusában jelent meg először Angliában. Én már első éves egyetemistaként olvastam, de cseppet sem volt olyan érzésem, hogy ez a könyv csak gyerekeknek való lenne. Imádtam mind a hét kötetet, s mivel angolul (is) olvastam őket, remek motiváció volt a nyelvtanulásra, illetve az angolban való fejlődésre is.
Hálás vagyok J.K. Rowling-nak, hogy az olvasás és írás szeretetét - sőt még a spirituális természetünk iránti érdeklődést is! - annyi emberben felébresztette!
Te szereted a Harry Potter-könyveket? Mit adtak Neked? Ha van sztorid róluk, ne habozz megosztani hozzászólásban itt vagy a Facebook-oldalunkon

Most pedig íme, egy nagy csokorra való tipp Jo-tól, mely egyrészt persze hasznos az írni vágyóknak és már íróknak, de a tágabb értelemben vett alkotóknak és az önmegvalósítás útját járóknak is ajánlom!
Fogadd szeretettel és oszd tovább jó érzéssel, ha úgy érzed, valakinek segíthet!





TANÁCS ÍRNI VÁGYÓ GYEREKEKNEK:

1. „Amikor gyerekek kérnek tőlem írói tippeket, mindig azt mondom nekik, olvassanak annyit, amennyit csak tudnak. Jane Austen is ezt a tanácsot adta egy fiatal barátjának, úgyhogy jó társaságban vagyok.” [Elárulom, hogy Jane Austen is benne lesz a sorozatunkban! ;)]

A MOTIVÁCIÓRÓL:
2. „Csak írom, amit írni akartam. Írom, ami lenyűgöz. Ez teljesen magamnak szól. Soha, a legvadabb álmaimban sem vártam ekkora népszerűséget.” 
3. „Írj arról, amit ismersz! Az érdeklődési köröd, az érzéseid, a hiteid, a barátaid, a családod, akár a háziállataid is mind a nyersanyagaiddá lesznek, amikor elkezdesz írni. És fejleszd ki magadban az egyedüllét szeretetét, mert az írás az egyik legmagányosabb szakma a világon!” 
4. „Ne akarj úgy írni, mint én! Csináld úgy, ahogyan csak Te tudod, erre senki más nem képes! És fejezd be a könyved!” (Egy elakadt írónak szóló tanács a Twitteren, aki arról panaszkodott, nem megy neki az írás, és bár úgy tudná csinálni, mint J.K. Rowling vagy Stephen King.)


A CÉLKÖZÖNSÉGRŐL:
5. „Nem egy célközönséggel a fejemben írtam. Az izgatott, mennyire élvezem, hogy Harry-ről írhatok.  Sosem gondoltam, hogy gyerekeknek írok –a gyerekkönyvek választottak ki engem. Úgy gondolom, ha jó könyvet írsz, azt bárki olvashatja.”


AZ ÖNFELVÁLLALÁSRÓL:

6. „Befejeztem, hogy másnak tettessem magam, mint ami vagyok és elkezdtem az összes energiám abba a munkába fordítani, ami valóban fontos volt számomra.”

7. „Ne hagyd, hogy a hozzáállásuk megtörje az ambíciód! Használd inkább üzemanyagként!” (Egy egyiptomi kislánynak a Twitteren, aki elmesélte, hogy kinevetik azért, mert író akar lenni.)


A MUNKAMÓDSZEREKRŐL:

8. „Légy könyörtelen védelmezője az írásra fordított idődnek, ne csússz bele például abba, hogy eleget tégy az ilyenkor megállíthatatlanul érkező ’fontos’ és ’elhúzódó’ találkozóknak!
Az a vicces, hogy bár évek óta az írás a munkám, mégis úgy tűnik, a mai napig meg kell küzdenem a ráfordított időért. Néhány ember nem nagyon fogja fel, hogy békésen kell üldögélnem és könyveket írnom, inkább mindenféle előzetes egyeztetés nélkül felbukkannak, mint ahogy a gombák nőnek. Ezért néha úgy kell védelmeznem az írás-időmet, mint a Magyar Mennydörgőnek az elsőszülött tojását.”

9. „Van, hogy  ’elfekvő’ időben jönnek az ötletek. Szó szerint bárhol dolgozhatsz. Én például több karakter nevét utazás közben, például repülőn ülve találtam ki. Egyszer egy hányós zacskóra írtam fel. Amikor elmeséltem a gyerekeknek, az egyikük azt mondta, ez milyen gusztustalan. Aztán felvilágosítottam, hogy nem használtam előtte.”

10. „Dolgoznod kell! Ez a szerkezet megalkotásáról szól. És az önfegyelemről.  Olyan halálosan fontos dolgokról, melyekről azt mondta a tanárod a suliban, hogy szükséged lesz rá. Igen, valóban szükséged van rá.” [Na, ezért is gyertek megtanulni szerkezetet alkotni! ;) "Kicsiben", most júliusban vagy "nagyban", jelenleg bármikor!]

11. „Amikor újraolvasod a múlt heti írásod, a trükk, hogy mindig állj meg és dobj be egy kekszet, mielőtt leesne a vércukrod az ’ennek minden egyes szava értéktelen” gondolatától!”


A Harry Potter-széria amerikai (és magyar) kiadásának borítógrafikái Mary GrandPré-től

A KUDARCRÓL:

12. „Lehetetlen, hogy időnként ne valljunk kudarcot valamiben. Ha nem így van, az azt jelenti, olyan óvatosan élünk, hogy az már nem is élet, és ennél nagyobb kudarc nincs.”

13. „Kitettem az első elutasító levelemet a konyhám falára, mert ez olyasmi, amiben a legtöbb kedvenc írómmal osztozom.”

14. „Nem volt veszítenivalóm és néha ez tesz elég bátorrá, hogy megpróbáld.”


A KITARTÁSRÓL:

15. „Hat éves korom óta írok. Ez egy késztetés, szóval nem igazán tudom megmondani, honnan jön a vágy, mindig is megvolt. Az első könyvvel való áttörésem a kitartásomnak volt köszönhető, mert rengeteg kiadótól kaptam visszautasítást.”

16. „Nem voltam hajlandó feladni addig, amíg minden egyes kiadó vissza nem utasít, de azért gyakran féltem attól, hogy ez tényleg megtörténik.”

17. „Az állhatatosság abszolút fontossággal bír, nem csak azért, hogy megírd, amit kell, hanem hogy túléld a visszautasítást és a kritikát.”


CSALÁDRÓL ÉS ÖNMEGVALÓSÍTÁSRÓL: 

18. „A legkisebb gyerekem megkérdezte a minap: ’Mami, ha választanod kellene köztünk és az írás között, melyiket választanád? Azt feleltem: ’Nos, Titeket választanálak, de nagyon, nagyon mogorva lennék.”


ARRÓL, AMI MISZTIKUM, SŐT MISZTÉRIUM:

19. „Van, hogy egy ötlet csak úgy megjelenik. Máskor pedig meg kell izzadnom, van, hogy szinte véreznem, kell érte. Rejtélyes folyamat ez, de remélem, soha nem jövök rá, hogy működik. Ahogy már valószínűleg észrevettétek, szeretem a misztikumot.”

 

ARRÓL, HOGY NINCS HIÁBAVALÓ PRÓBÁLKOZÁS:

20. „Még akkor is, ha az, amit leírtál, nem találja meg a közönségét, olyasmire fog tanítani, amit máskülönben nem tudtál volna megtanulni. (És egyébként is: ha valami nem talál közönségre, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz!)”


ÉS A TEREMTŐERŐNKRŐL:


21. „Nincs szükségünk varázslatra, hogy megváltoztassuk a világot, már most hordozzuk magunkban azt a hatalmat, amire szükségünk van: megvan a hatalmunk, hogy jobbat képzeljünk el.”

**

Felhasznált források:  Bustle, Mashable 

Válogatás, szerkesztés és fordítás: N'alika (Kupai Eszter)

Ráadás szuperség: a PrinterInks infografikája megmutatja, mennyi idő alatt írták meg regényeiket olyan népszerű írók, mint J.K.Rowling, J.R.R. Tolkien vagy Antoine De Saint-Exupéry.
Meglepődtem néhányon! Ha van kedved, beszélgessünk itt, a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán!

**



Szeretnéd Te is remek történeteket írni? 


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)


Bizonyos jogok fenntartva! A szövegek az adott szerző szellemi tulajdonát képezik; források megjelölve. A fordítás a fordító szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!

A felhasznált képek nyilvános megosztók jogtiszta képei vagy sajtóanyagokból származnak.

2018. június 22., péntek

Az Egység meséi 10.: SZENT IVÁN-ÉJ – A Vándor meséje



Az Egység meséi egy novellasorozat a Csendvirágok blogon. Valamennyi történet önálló, kerek egész, ha mindet elolvasod, mégis többet kapsz, mint a részek összege. :)

A tizedik novella becsült olvasási ideje 10 perc.

Ha szeretnél képi inspirációt is, fedezd fel a történethez készült Pinterest táblát!



     Hajnalban indult útnak. A tikkasztó nyári hőségben, egy újabb álmatlan forgolódással töltött éjszaka után végre megérkezett a vihar. Olyan volt, mint egy újraélesztés az égből. Mintha egy láthatatlan, mégis kézzelfoghatóvá vált erő felrázná a mesterséges kómából, melybe magát helyezte, mélyen elrejtőzve a temérdek érzés és gondolat elől, melyek puszta létét elviselhetetlennek tartotta.
   Tudta, hogy lépése mások számára menekülésnek hat majd, sőt ő maga is annak tekintette. Épp úgy taszította az emberek gyarlósága, mint a sajátja.
  Pedig csak kis megalkuvásokkal kezdődött, amolyan szükséges kompromisszumokkal, amiket a létfenntartást szolgáló pénz és az azzal járó munka érdekében mindenki megtenni kényszerül.
Egy idő után azonban tarthatatlanná vált a helyzet: mintha a rendszer rabszolgájaként egyszerre kellett volna leigáznia önnön lelkét és másokét. Megcsömörlött.

     Az éledező reggel első hangjaira hagyta maga mögött a várost, azzal az érthetetlen bizonyossággal, hogy soha többé nem lesz része az ismerős zsibongásnak.
   A mindennapos rutin, a beinduló forgalom zaja, az öltönyével együtt örökké kényelmetlen, magára erőltetett szerep és az öntudatlan, hangyaszerű igyekvés valami felé, hogy aztán az égvilágon semmi ne történjen, s ő unottan omoljon elegáns legénylakásának cellájában a tömeges magány kábultságába: mindez már most egy előző élet homályos emlékképének tetszett.
   Nem tudta, hová tart, sem azt, mit eszik majd, talán ha háromnapi élelem lapult a hátizsákjában egy váltás ruha mellet. Ingóságait nem vitte magával és nem volt kitől elbúcsúznia. Szülei meghaltak, szerelme hosszú ideje nem akadt, sosem mondta ki, de tulajdonképpen már lemondott arról, hogy valakivel megossza az életét. Kapcsolataiban kimért közönnyel, jól megfontolt célzással odavetett kedveskedéssel érte el, amire szüksége volt, a valódi figyelem és a szeretet csak akadályozták volna.
   Most ment, egyéb támpont híján azzal az egyetlen, de határozott céllal, hogy lesz, ami lesz, továbbáll innen. Mint mindig, amikor nem foglalta le agyát munkával, videojátékokkal vagy a neten való szörfözéssel, kénytelen volt a benne zakatoló műsorra figyelni. Ezúttal a szokásosnál tovább tartott, hisz’ már órák óta baktatott. Nem is tűnt olyan kibírhatatlannak, legalább elfedte szíve sajgását. Még nem állt készen, hogy szembenézzen vele.
   Az időközben megszelídült eső cseppjei simogatták arcát és vállát, a szürkésbarna égbolt mintha kissé felderült volna. Sóhajtott. Vajon merre vezeti az út?

   Harmadnapon, a várostól már jókora távolságra, a sokadik falu határában gyümölcsszedő munkásokkal találkozott. Talán ennyi hallgatás is feszítőnek bizonyult számára, talán máris hiányzott neki az emberi szó, mindenesetre beszédbe elegyedett velük.
   Idén hamar megérett a barack, máris késésben vannak a szürettel - tudta meg, s úgy döntött, besegít nekik. Valami ösztönös, magától értetődő érzéssel jött a kapcsolódás, a munkát pedig most először, hogy nem az „övé” volt, szinte élvezte, sem a meleg, sem a társaság nem zavarta.
   Egész álló nap dolgoztak, közben nem is kívánt mást, csak a friss, lédús őszi barackot ette, a délután végére pedig természetesnek tűnt, hogy enged a meghívásnak és velük marad estére.
  Együtt zötykölődtek be a faluba, elhelyezték az utolsó fuvar betakarított gyümölcsöt, aztán alkalmi vendéglátójánál, egy szűkszavú, de jóindulatú, napcserzette bőrű ácsnál lezuhanyozott.
  Kimosta ruháját, tisztát váltott, majd csatlakozott az asszonyokkal és gyermekekkel kiegészült kinti társasághoz.
  Mintha valami réges-régi történetbe érkezett volna, amiről már azt sejtette, kihalt a világból, most mégis valóságosnak tetszett! Tüzet raktak a nyári égbolt alatt, vacsoráztak és kedélyesen beszélgettek. Parázson sült, széntől kormos krumplit és nyársról csöpögő szalonnazsíros kenyeret evett hagymával, s bár általában nagyon kritikus volt az emberekkel, most azt vette észre, hogy elégedetlenség helyett könnyed mosollyal figyeli őket.
   Egyszerű boldogság parányi szikrája kezdett növekedni a mellkasában. Jól mulatott, de hiába kínálták a falubeliek közül többen is szállással a szimpatikus vándort, ő inkább mindent megköszönve a csillagok alatt tért nyugovóra.

     Korán kelt, érezte, hogy nincs maradása, szomorúság és nyugtalanság különös keverékével hagyta el a falut az első narancsszín reggeli fényeknél.
   Újabb háromnapi zarándoklás után ért az erdő szélére. Meglepetésére szinte mágneses erővel hívta a vadon. Mihez fog ott kezdeni, egyáltalán mit keres, fogalma sem volt.
   Nehezen kapta el a ritmust, úgy tűnt végleg el is vétette. Amikor a gyerekkorát idéző, első pillanatban örömmel üdvözölt vízmosáson gázolt át, tüskés indák akadtak belé, karját-arcát megvágták, ő pedig hangosan szitkozódott. Még a madarak hangja is kaotikus csörömpölésnek tűnt, a természet idilljének nyoma sem volt.
   Később már nem csak barátságtalannak találta a közeget, hanem kifejezetten ellenségesnek. Nem lelt ösvényt, és már túlságosan mélyen járt az erdőben, hogy visszaforduljon. Csak ment, mint a veszett vad, azzal az egyre erősödő tudattal, hogy bizony nincs más választása, itt kell éjszakáznia.
  Mire ráesteledett, sikerült egy úgy-ahogy megfelelőnek tűnő tisztást találnia, de a rémület addigra teljesen úrrá lett rajta.
  Mitől fél annyira? – rázta meg magát. Hisz’ napok óta falvak, szántóföldek és kisebb erdőségek mellett gyalogol, a szabad ég alatt éjszakázik és bárki ráronthat, kirabolhatja. Jobban ijeszti az erdő ereje, mint az emberek fenyegetése?
   Nem tudott elaludni, minden apró zajra, távoli vadcsörtetésre felriadt, még a tücsökciripelés is zavarta. Felült, szemlélődött, lazítani próbált szorongásán. A fák sziluettje tiszta csillagfénnyel ragyogó égboltot és finom ezüst holdkorongot tárt elé, az élénk nyári éjben szentjánosbogarak járták táncukat.          Ahogy figyelmesen fürkészte az égboltot, még egy hullócsillagot is látott. Valami határtalan, megértő kedvesség sugárzott mindenből. Ekkor rájött, hogy a nyugtalanság, ami tüskeként szúrta, nem volt más, mint saját maga. Amilyen messzire vissza tudott emlékezni, mindig nehéz volt elviselnie önnön társaságát, s az évek során egyre bírhatatlanabb lett.
   De most, ebben a minden látszaton és kényelmetlen gondolaton túl is oly’ áldásos nyáréjszakában úgy döntött, nem áll meg az ismerős küszöbön, kivert kutyaként gubbasztva a saját háza táján. Itt marad az erdőben, szembenéz magával, találjon bármit, de nem megy tovább, amíg meg nem könnyűl. Ha nem megy, hát jöjjön a halál!
 Sosem érzett még ehhez fogható elszántságot! Egészen felvillanyozta, de ez már nem a korábbi zaklatott vibrálás volt, hanem a minden idegszálában ott lakozó éber készenlét.
   Virradatra azért újra tapasztalta a nehézség visszatértét, de nem adta fel. Napközben az erdőben barangolt, felfedezte zugait. Ahogy telt az idő, egyre otthonosabbá vált számára. Már meg tudta különböztetni az erdő hangjait, és az egyes madarak csiripelését is. Gyönyörűséggel érintette a smaragdzöld fényű puha mohát, rácsodálkozott az apró gombákra, a kemény páncélú bogarakra, és ha nyulat vagy őzet látott. Forrásvizet ivott, szedret és faepret evett.
   „Mindennek helye és ideje van, minden épp így jó” – gondolta egyik reggel. Ahogy napközben egyre inkább megszerette az erdőt, éjjel saját démonjaival barátkozott.
Jött sorra a veszteség, a kudarc, a szégyen, a megbánás, a bűntudat… gyakran, oly’ éles fájdalommal, mintha kígyó mart volna belé. A kiváltó történések távolinak tetszettek, de az érzések cseppet sem voltak múltbeliek. Néha szinte letaglózták.

    Egyik éjjel olyan mélyre ment saját ingoványában, amennyire csak tudott. Úgy érezte, az erők szétfeszítik, ő mégsem állt meg, hagyta, hogy a gondolatok és érzések jöjjenek és menjenek. Rendületlenül figyelte őket, teljes nyitottsággal arra, ami következik.
Mint egy felajzott húr, szétpattanni készült… Már nem tudott többé ellenállni.
   Egy pillanatra átfutott rajta, hogy bizony mindjárt meghal. De ez a valami, amivel korábban magát azonosította - a temérdek emlékkel, szokással és rá jellemző tulajdonsággal - akár egy élet álma egyszer csak kiengedett.
   A tudata mélyén lehorgonyzott, s mindent betöltő képzelet-lufi felrobbant.
A megfoghatatlan feszülés, mely sosem hagyta magát és a világot akként lenni, amilyen valójában volt, eleresztette.
  Csend maradt a helyén. Békés, megengedő elfogadás, hiszen… minden jól van!
  Az erdő rejtelmes harmóniája táplálta és gyógyította meg, vagy ő saját magát? Mindegy volt! Ahogyan az égre nézett, azt látta, hogy csillagokkal pettyezett búrája a legszeretőbb erőként borul felé, alatta a föld ugyanez a megtartó erő volt… s ő?
Mint kiszabadult szellem a palackból, tudata túlterjedt a testén… mindennek a része volt és minden ő maga volt! Énjéhez való kötődésével együtt megszűnt a gondolatok zakatolása… végtelen csend lett belül… s kívül élet. Öröm.
   Körbenézett és a távoli horizonton, valamelyik faluból Szent Iván-éji tüzet látott.
Ó, milyen rég’ megkapta már a létezés ajándékát, mégis, csak most bontotta ki a csomagot!
   Tudta, hogy holnap tovább indul, új emberként, s egy új élet felé.



Az Egység meséi novellasorozat további darabjait itt találod!

Facebook-oldalamat itt követheted.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!


2020 tavaszán megjelent első verses-novellás kötetem! 


💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

  Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!