2018. november 11., vasárnap

Az ötlettől a megvalósításig - 10 tipp leendő íróknak - 2. rész

Nagyon örülök, hogy sokan szerettétek, sőt meg is osztottátok a cikksorozat első részét!
Íme, a második fele!
Kívánom, hogy váljék ez is kibontakozásod segítőjévé Lelkedből születő, autentikus utadon!

Nézzük hát tovább az „alapokat”! Írói tippeket sorolok, ám némi fantáziával és rugalmassággal más életterületre is át tudod ültetni, ha Neked épp ott van dolgod! ;)


6.   ÁBRÁZOLÁS – Inkább ábrázolj, mint állíts!

Ha hatásos és élvezetes elbeszélő prózát szeretnél írni, érdemes a közvetlen karakterjellemzés helyett az ábrázolással, például a cselekvések leírásával vagy a dialógusok segítségével bemutatnod a szereplőid.

Tehát nem azt mondod, hogy „X.Y. bátor volt”, hanem egy konkrét élethelyzetet mutatsz be, amelyben ő bátran viselkedett.
Nyilván lehet létjogosultsága a közvetlen jellemzésnek - az arányokat megérzed a gyakorlattal -, összességében mégis inkább az ábrázolásra érdemes törekedni.

"Show, don't tell" - ahogyan az amerikai írás-tanárok fogalmaznak.
A prózád - legyen szó rövidebb novelláról vagy regényről -, attól válik elevenné, ha engeded az olvasót együtt haladni az élménnyel, hogy a jelentés Őbenne születhessen meg.

Mutasd be, amit szeretnél minél érzékletesebben és használd a legkevesebb direkt állítást!


7.  "OFFOLÁS" – Tudj elszakadni attól, amit csinálsz!

Ahogyan az Osho Zen Tarot egyik kártyáján áll:„szökj el a gyárból!” ;)
Alkotni varázslatosan könnyű, ha meg tudod engedni magadnak a teljes nyugalmat, életélvezetet és pihenést. Azaz, ha nem veszed túl komolyan magadat és felismered, ha épp azt csinálod. :)

Kampányszerű „offolások” (kidőlések vagy kényszeres elszigetelődések) helyett inkább figyelj mindig a belső igényeidre!

„Csak lenni” (nem a bambulás, sodródás, pótcselekvés értelmében, hanem tudatosan!) olyan egyszerű, mégis, ebben az erőfeszítés-mentes állapotban ébred fel megannyi ötlet, vízió, alkotások csírái... no és a megvalósításukhoz szükséges tetterő!

Bizony a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon lazítani, szemlélődni, elcsendesedni is „tanulunk”!


8.  SZERKEZET – Gyakorlat teszi az építőmestert! 

Ha érzel magadban egy jó történetet, zongorázd végig / próbáld ki ezeket:
•  Írd le a cselekmény ívét! - Honnan, min keresztül és hová szeretnél eljutni?

•  Tömöríts! – Írj minél rövidebb, egy-két mondatos cselekményösszegzést! Ezzel a lényeglátást is gyakorlod és magad számára is egyértelműsíted, hogyan hangzik, amit elmesélnél.

•  Írj kulcsszavakat! – Vedd sorra, milyen gondolati tartalmakat, minőségeket szeretnél kifejezni! Ez a fogalmi felfűzés első körben hasznosabb lehet, mint bármilyen cselekményvázlat!

•  Találd meg a megfelelő műfajt! – Mi passzol a mondandódhoz leginkább? Rengeteg elbeszélő műfaj létezik a mesétől az elbeszélő költeményen át a novelláig, a karcolattól a filmnovellán át a kis- és nagyregényig. Előbb mindenképp érdemes rövidebb műfajokban kipróbálnod magad és edzetten belevágnod a nagyobba!

Motiváld magad! – Haladj lépésről lépésre, gondolkodj projektekben! Adj be pályázatokat, írj blogot, tűzd ki a céljaid és valósítsd is meg! Hajrá! ;)

9.  ÉLETSZERŰSÉG – „Mondana ilyet a valóságban?”

Mi segít abban, hogy realisztikus légy és hiteles benyomást kelts az olvasódban?
•  Szemlélődj! - Tölts időt azzal, hogy egyszerűen, ítélkezés nélkül megfigyeled a körülötted lévő eseményeket, folyamatokat és emberi viselkedéseket! Akár menj el helyekre kifejezetten ezzel a céllal, például ülj le a parkban egy padra!

•  Mélyülj, foglalkozz önismerettel! - Természetesen ugyanennyire fontos, hogy magad felé nyitott légy!
Ha önmagad kíváncsi felfedezője és gyakorlott szemlélője vagy, az rengeteget fogja érlelni az önkifejezésed is! 
•  Törekedj az életszerű megszólalásra! - Ha dialógusokat írsz, mindig tedd fel magadnak a kérdést: valóban mondanának ilyet a szereplőid? Te mondanád? Ismersz olyan embert, aki mondaná? Törekedj rá, hogy életszerűen fogalmazz!

•  Fejleszd a beleérző képességedet! – A kurzusokon is gyakran adok olyan gyakorlatokat, melyekkel a különböző nézőpontokra való ráérzékelést fejlesztheted, de ezzel magadtól is játszhatsz.
Nemrég írtam a Ne hagyj nyomot! című filmről és linkeltem benne a regény írójával készült interjút, ami több szempontból is hasznos útmutatás. Az egyik amit mond, éppen ez: hosszú időt szánt rá, hogy végiggondolja és megfigyelje magában, hogyan érezhetik magukat a szereplői, hogyan reagálnának a különböző helyzetekre, hogyan változnak és így tovább.
Ahogy a nagy színészek közül is többen rávilágítanak: minden hang és karakter bennünk van, csak rá kell figyelnünk és mintegy kihangosítanunk a „szólamait”! 
•  Szánj időt az anyaggyűjtésre és a kutatómunkára! – Bármiből lehet megírásra érdemes sztori - egy saját álomtöredékből vagy egy újsághírből is!
A realisztikusság feltétele a beleérzés mellett, hogy alaposan utánajárj a dolgoknak.
Sokszor a nagy része annak, amit információként kiderítettél (vagy akár Te magad kitaláltál a karaktereid előéletéről) bele sem kerül a kész műbe, mégis érezhető, plusz dimenziót ad hozzá!

Két példa: a feljebb említett regény esetében Peter Rocknak bele kellett ásnia magát az off-grid életmód tanulmányozásába, hogy hitelesen tudja megjeleníteni, hogyan élhettek a szereplői az erdőben, milyen lehetőségeik voltak erre. De a szociális ellátórendszert vagy a háborús veteránok pszichológiai kórtörténetét is ismernie kellett, még ha ezekből csak jelzésértékű dolgokat villantott is fel a könyvében. Még arról is mesél, hogy elolvasott néhány olyan könyvet, melyeket szerinte a főszereplő férfi olvashatott - illetve olvasott volna!
 
A másik: ha kitalálsz egy karaktert (akár novellához, akár regényhez, akár bármihez), nagyon sok oldalról meg kell őt ”interjúvolnod”, hogy hiteles, létező személy benyomását keltse az olvasódban.
Tudd mondjuk még azt is, hogy hogyan issza kávéját! :)

10. ÖNELLENŐRZÉS – Légy az első olvasód!

Lehet, hogy már ösztönösen így csinálod, ha nem, érdemes kipróbálni! Önellenőrzés, önszerkesztés = hangos felolvasás magadnak.

Már Tolkien is így csinálta és valószínűleg még nagyon sokan. (Egyébként Tolkien is, C. S. Lewis is a gyerekeinek kitalált, spontán elmesélt, illetve megírt és felolvasott történetekkel is "gyakorolt", hangolódott a nagy művekre.)
Például Peter Elbow híres írás-instruktor is a legfontosabbak között hangsúlyozza a hangos felolvasást.

Tehát: Legyél az első saját olvasód! 

Figyeld meg a szöveget kicsit kívülre lépve: hogy hangzik?
Elég gördülékeny?
Javíts vagy csiszolj rajta érzésed szerint!
A vélemény-kikérésről, bemutatkozásról és a kritikák kezeléséről egy későbbi bejegyzésben írok majd. UPDATE! Ez a bejegyzés is elkészült, itt találod! 
Ha szeretnél a hasonló cikkekről értesülni, iratkozz fel a hírlevelemre, illetve kedveld és kövesd a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalát!

2018. november 6., kedd

Az ötlettől a megvalósításig - 10 tipp leendő íróknak – 1. rész

Ne tévesszen meg a címbeli „leendő” kifejezés: ez az összeállítás épp úgy szól kezdőknek, mint újrakezdőknek vagy épp örök kezdőknek! ;) Utóbbi minőségen azt értem, hogy az ember nem ragad bele egy szerepbe, hanem mindig készen áll másként ránézni a dolgokra és együtt-áramlani az élettel. Ennek igazából több köze van a művészethez, mint az „író” vagy bármely egyéb titulusnak!
A most következő tippeket akkor is érdemes elolvasnod, ha nem az írás a szívszerelmed, hanem valami másban hív a megvalósítás.

A szövegek eredetileg a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán jelentek meg, az Írói tippek című sorozat részeként, saját tapasztalataim éppúgy inspirálták őket, mint tanítványaimé és író-társaimé. Az anyag hatalmas, így két részletben fogom megjelentetni. 
Kívánom, hogy használd valódi örömödre! :)

Nézzük hát, mi minden szükséges az írói kibontakozáshoz!


1.  IDŐSZERVEZÉS – Írj rendszeresen, de adj időt magadnak!

Íme, két elengedhetetlenül fontos dolog, ha vágyad, szándékod, terveid vannak az írással!
A rendszeres írásidő

Felsorolni sem lehet, hány alkotó emelte ki ezt a mégoly’ triviálisan hangzó, mégis alapvető dolgot, amikor az írói trükkjeiről kérdezték! Van, aki időbeli vagy terjedelmi határokat szab magának (Thomas Mann minden nap reggel 8 és dél között írt, Stephen King napi 2000 szót javasol, Neil Gaiman pedig hangsúlyozza, hogy a jó író nem csak akkor ír, ha ihlete van, hanem akkor is, ha nincs. :))

Szerintem nem kell kényszeresen ragaszkodni a formákhoz és módszerekhez, a lényeg, hogy rendszeresen csináld! Ez abban is segít, hogy merj „nem tökéletes” lenni, azaz engedd szabadon áramlani, ami Belőled jön és általad kifejeződésre hivatott. (Erre  rá is szoktunk segíteni a kurzusokon!)
Sokszor kell az elhatározás és egyfajta szigor magunkhoz, hogy a számunkra valóban fontos dolgokra koncentráljunk. Az Alkotósarokban több hasznos cikket találsz a halogatás mögötti félelmek és korlátozó tévhitek feloldásához!

•   Elegendő idő az érlelődésre
Bizony, ezt is meg kell engedni, hisz’ van, hogy nagyobb folyamatoknak kell lezajlaniuk. Létezik a dolgoknak egy belső ideje, rendje… az erre való ráérzéshez ezt a bejegyzést is ajánlom!

Még valami: nekem például a rendszerességgel kevésbé volt gondom, azt viszont meg kellett tanulnom, hogyan hallgassak az intuíciómra azzal kapcsolatban, mikor mutatok meg másoknak egy alkotást. Ez már egy következő fázis, amiről egy külön bejegyzésben írok majd!

A lényeg tehát: erőfeszítés ÉS megengedés – de a kettő a jelenlét-teljes alkotásban, a valódi művészetben természetszerűen fel is oldódik! ;)


 2.   BEFOGADÁS – Olvass sokat és légy tudatos befogadó!

Figyeld meg: Mitől működik számodra egy történet? Mi nyűgöz le egy műalkotásban? Kik és miért inspirálnak igazán?

Az olvasás rengeteget ad ahhoz, hogy jól tudj írni. Válj tudatos befogadóvá, hogy alkothass - és alkoss, hogy befogadhass! (A kettő mélyen egy: ugyanabból a forrásból fakad!)

Számomra egyébként a tárgyi tudás vagy az éles megfigyelések csak akkor számítanak bármit, ha őszinte lelkesedéssel párosulnak. (Anélkül rideg-hideg, élettelen matéria az egész, elme-játék csupán.)

Légy tisztában azzal, mi a szándékod az írással! És azzal is, Te mit szeretsz kapni az olvasástól vagy bármitől, amit jó érzéssel fogadsz be!


3.  JEGYZETELÉS – Naplózz, játssz ötletekkel!

Egyszerű, és aki szeret írni, annak lehet, hogy magától is jön, ugyanakkor nem feltétlenül a hagyományos vagy mindennapos naplóírásra gondolok, inkább arra, hogy légy kész lejegyezni az ötleteid és praktikus módon is biztosítsd ennek a módját.

Ha sokat vagy úton, érdemes egy kisméretű füzetet, naplót vagy jegyzettömböt magadnál hordanod, szerintem nagyon más életérzés, mint mondjuk telefonba jegyzetelni.

Jó, ha van egy író-kuckód, mind a kézzel, mind a géppel íráshoz egy klassz helyed, ahol rend van, pont úgy, ahogyan azt Te szereted.
Próbáld ki azt is, milyen amikor eltérő napszakokban, és helyszíneken írsz! Játssz a különböző hatásokkal, díszletekkel!

Amikor a legutóbbi zeneajánlót készítettem a blogra, olvastam egy szuper-kedves és ide is passzoló ötletet. Stevie Nicks (a Fleetwood Mac énekesnője, Amerikában a blues és country műfajban afféle élő legenda) javasolta a HAIM-lányoknak, hogy vezessenek naplót úgy, hogy a jobb kéz felőli lapra írják az aktuális nap történéseit, a bal kéz felőli lapon pedig „poetizálják”azt.

De mondhatjuk így is: lejegyzel benyomásokat, a mellette lévő lapot pedig üresen hagyod, és azon játszol azzal, mit lehet ebből alkotni. Jó, nem? :)


4.  AZ OLVASÓ – Képzeld magad elé / érezd, kinek írsz!

Az egyik leggyakoribb „hiba”, amibe az ember kevésbé gyakorlott íróként beleeshet, ha túlságosan beleragad az én-közlésbe. A másik, meg ha mindenkinek írni akar. :)

Természetes, hogy magunkból indulunk ki és a saját élményeinket, világlátásunkat akarjuk formába önteni, ha azonban nem csak az íróasztalfióknak szeretnénk írni, fontos emlékeznünk rá, hogy minden szöveg egyben párbeszéd is a mindenkori olvasójával!
Persze ez nem jelenti azt, hogy a másik végletet kellene választanod, azaz az olvasónak való megfelelés miatt olyat és úgy írni, ami nem jön Belőled természetesen!

Először is tehát érdemes tudatosítanod, hogy magadnak ÉS másoknak egyaránt írsz!
Alkotóként nem szólhatunk mindenkihez, viszont megtalálhatjuk azokat a befogadókat, akik összhangban vannak azzal, amit adunk.

Több író tanácsolja, hogy képzeld el AZ ideális olvasódat és írj úgy, mintha ott lenne Veled.
A lényeg szerintem, hogy – főleg nagyobb projekteknél, mint amilyen a regényírás vagy egy blog indítása - hangolódj rá azokra, akikhez szólni szeretnél!
Akár meg is határozhatod magadban, hogy érzésed és eddigi tudásod szerint milyenek, milyen tapasztalatok birtokában vannak, miket szeretnek, mire vágynak, mi bennetek a hasonló stb.

S persze maradj nyitott és rugalmas! A művészet nem üzlet, hanem ahogy feljebb is írtam: sokkal inkább együtt-áramlás az élettel! ;)


5.  JÁTÉK – Kalandozz, próbáld ki magad többféle műfajban!

Akkor leled meg igazán az erőd, ha mersz szabadon formát ölteni és formát bontani!
Ez is éppúgy vonatkozik az írásra, mint az életre!

Szuper, ha vannak elképzeléseid és terveid az írással (vagy más egyébbel) kapcsolatban, de még annál is szuperebb, ha nem ragadsz le és mersz kipróbálni minél több dolgot!

Játssz, kalandozz és tedd bele magad mindig teljesen az adott tevékenységbe!

"Nem minden vándor veszik el" - ahogy Tolkien írta A Gyűrűk Urában... sőt!
A kreatív (lét)minőséghez elengedhetetlen, hogy megengedd a spontenaitást, az ismeretlenbe lépést, a misztériumot!

Ahogyan a külső utazások is intenzív élmények lehetnek, a belső utak során is sokféle, új nézőpontból tekinthetsz magadra, s ha alkotsz, különféle formákon keresztül fejeződhetsz ki.

A Felszabadító Kreatív írás online kurzusokon rengeteg inspirációt, gyakorlatot és variációs lehetőséget kapsz, hogy a legjobbat hozd ki magadból - és mindezt élvezettel és könnyedén tehesd!




A cikk második részét itt olvashatod!

2018. október 20., szombat

Lélekzet

Halkítsd le most a világot,
csak a Valóra figyelj,
túlcsordul újra a csend benn,
ki vagy, akként létezel!

Érintsd meg így a világot,
nincs már, mit keresned kell,
átölel mint puha paplan,
szeretetként lélegzel.

2018. október 6., szombat

Idő

Karneolfényű délutánokban élek.
Az udvarsöprés ritmikus morajában.
Egy mentőautó szirénázásában.
Az ebéd utáni csendes ejtőzésben.
Egy épp most hulló, sárga falevélben.
A sosem voltban, örök létezésben.


2018. szeptember 28., péntek

Íróktól íróknak: 10 INSPIRÁLÓ FELISMERÉS ÍRÓKTÓL, HOGY TE IS ÖRÖMMEL ALKOTHASS

Az Íróktól íróknak sorozat új, hatodik darabja egy válogatás a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán 2018 nyarán-őszén megjelent írói inspirációkból.
Olyan alapvető meglátások, egyéni formán keresztül leszüremlett, mégis univerzális felismerések ezek, melyek segíthetnek, hogy merd azt az utat járni, amire belülről hívást érzel. Merj belekezdeni valamibe, amibe régóta szeretnél, merj rajta maradni az úton - avagy tovább haladni új minőségek megtapasztalása felé -, még akkor is, ha olykor nehéznek tűnik. Mert érdemes, sőt: csodálatos! :)

Az összeállítást nem csak az írás és az irodalom szerelmeseinek ajánlom, hanem mindennemű, szabad és örömteli önkifejezéshez, alkotótevékenységhez.
A kiemelések, a tematikus rendezés és a fordítások egy része tőlem származik (ld. majd lejjebb), s mindenhez írok pár sornyi saját reflexiót is.


1. A SIKERRŐL

Alapvetően siker-orientált világban élünk, de maga a "siker" bizony egy igencsak illuzórikus fogalom. Ha nem vagy rá éber, a társadalom fogja definiálni a számodra, ezért esszenciális fontosságú (nemrég' egy hírlevelemben is írtam erről), hogy saját magunk határozzuk meg, pontosan mit is jelent számunkra a siker.

Nekem nagyon tetszik, amit Maya Angelou amerikai író, költő és emberjogi aktivista (1928-2014) az alábbi, keresetlen egyszerűséggel megfogalmazott!



2. A LELKESEDÉSRŐL

Mindig nagyszerű hallani, ha valaki elégedett azzal, amit csinál és hálás, hogy teheti. Szerintem azzal adhatjuk a legtöbbet az embertársainknak is, ha a lelkesedésünk útját követjük - és ugye milyen szép ez a magyar szó, lelkesedés? :)

Julie Delpy francia-amerikai színésznő, forgatókönyvíró, zenész és rendező (született 1969-ben), többek között a Mielőtt... trilógia társalkotója jó példát mutat arra, amit én is tapasztalok: hogy nagyon is ér felvállalni az örömöd, és mindebből egy anyagi szempontból is prosperáló élet teremthető! 


Fotó: Reuters

3.  A VALÓDISÁGRÓL

Lehet "jól" írni, illetve lehet - bizonyos szűrőkön keresztül szemlélve - kiemelkedően vagy profin csinálni bármit.
Ernest Hemingway amerikai író (1899-1961) szép sorai a Vándorünnep című, Göncz Árpád fordította regényéből viszont arra utalnak, hogy igazi értéke annak van, ami hiteles. S azért hiteles, mert belülről születik, mert számunkra a legigazibbat írjuk.

Nem baj, ha később már másként gondolod és érzed, de írd le azt, ami itt is most igaz a számodra! Ha arra törekszel, hogy valódi légy, akkor nem tévedhetsz el! :)



4.  A SZÓKIMONDÁSRÓL

Őszinteség, önfelvállalás, nyíltság - sokféle aspektusa van annak, hogy egyenes módon kifejezed magad. Bizonyos írók ("írástudók" - ahogy anno Babits fogalmazott) tudatosan vállalnak közéleti szerepet. 

Arundhati Roy 1961-es születésű indiai regényíró (Az Apró Dolgok Istene és A felhőtlen boldogság minisztériuma szerzője) számára felismert igazság, hogy a belső reflexió és a külvilág, a másokra való érzékenység nem elválaszthatóak egymástól.
A szavak erejében - akár művészi alkotásokban, akár újságírással, de a mégoly' hétköznapi kommunikációnkban is - ott az együttérzés lehetősége, s hogy mások felé felemelő szándékkal forduljunk.
Még akkor is, ha ezzel konfrontációt kockáztatunk, ha sokaknak nem tetszik.


A kép és a szöveg forrása: Elle


5.  A TEREMTŐ KÉPZELETRŐL

A legtöbb ember már gyerekként, azaz igen korán megtanulja, hogy ne képzelegjen, mert az "rossz", nem lesz vele "sikeres" (és így tovább), ezért aztán, amikor a saját életére vonatkozó teremtőerejével élnie kellene, gyakran már „első körben” lekorlátozza magát.

Pedig hogyan is teremthetnénk a legnagyobb jót önmagunk és a világ számára, ha még a belső világunkban sem merünk szabadon szárnyalni?

J.K. Rowling (szül. 1965-ben) egyik nagy érdeme, hogy mind Harry Potter regény-sorozatával, mind a saját példájával és abból eredő írói tanácsaival rámutat eredendő  "varázserőnkre".



6.  A MŰVÉSZET GYÓGYÍTÓ EREJÉRŐL

Michael Ende (1928-1995) az egyik kedvenc íróm, A Végtelen történet (melyből az alábbi idézet is származik, Hárs Ernő fordításában) és a Momo pedig a kedvenc regényeim között vannak, többször újraolvasott és még újraolvasandó, örök művek! 
Szerintem az általam írt Az Egység meséi novella-sorozat darabjai, sem pedig a Felszabadító Kreatív írás kurzusok nem születtek volna meg Nélküle. :)

Hogy a mese műfaján keresztül micsoda univerzális, tiszta bölcsesség "hozható át", ami egyáltalán nem csak gyerekeknek szól (ahogyan annak idején a mesék maguk sem gyerekmesék voltak!), arra az Ő munkássága gyönyörű és nagyon inspiráló példa. 



7.  TANÍTÁSRÓL, RÁÉBRESZTÉSRŐL

Frederico Fellini (1920-1993) olasz filmrendező és forgatókönyvíró ars poeticának is beillő sorait kicsit hosszabban, s ezúttal kommentár nélkül idézem:

„Azt hiszem – legalábbis hinni vélem -, hogy semmit sem viselek annyira a szívemen, mint az emberi szabadságot, az egyén megszabadulását azoknak az erkölcsi és társadalmi konvencióknak a szövevényéből, kötelékéből, hálójából, amelyekben hisz, vagy inkább hinni vél, és amelyek megbéklyózzák, korlátozzák, jelentéktelenné, néha akár hitvánnyá teszik.

Ha mindenáron valamilyen pedagógiai jelszót akarnak tulajdonítani nekem, hát az így hangzik: ’Lenni, amik vagyunk.’ Ez pedig önmagunk felfedezését jelenti, ettől tudjuk szeretni az életet.

Szerintem az élet szép, minden tragédiájával és fájdalmával együtt.
Szeretem, jókedvre derít és felvillanyoz. És mindent megteszek, hogy másokkal is megoszthassam ezt az érzést."


Forrás:
Frederico Fellini: Játszani, mint a gyermek, Háttér Kiadó, Budapest, 2003, 86. o. (ford. Schéry András)



7. A "KIFEJEZHETETLEN" KIFEJEZÉSÉRŐL

A következetesen útját járó (élet)művész megtapasztalja, hogy nem is olyan könnyű és magától értetődő hűen kifejezni, ami odabenn van. Ha hitelességre törekszik az ember, előbb-utóbb a szavak (és bárminemű nyelv) korlátozott voltának falaiba ütközik...

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1945), A kis herceg írója szerintem épp arra mutat rá, hogy nem kell megállnunk ott, hogy "erre úgy sincsenek szavak", megtalálhatjuk a módját, hogy kifejezzük a kifejezhetetlen(nek tűnő)t is - ahogyan annak a pillanatban létjogosultsága van!


A szöveget fordította: Pődör László


8. A KIFEJEZÉS KORLÁTAIRÓL - ÉS SZABADSÁGÁRÓL

Murakami Haruki 1949-ben született japán regényíró is meglátta, hogyan konstruáljuk a valóságot az emlékezettel és a fiktívnek titulált történetek mesélésével egyaránt. 
Nagyon tágas, amikor az ember ráérez erre... s bizony szédítő is! 

„Az emlékezés olyan, mint a fikció, vagy másképpen: a fikció olyan, mint az emlékezés.
Nagy felismerés volt számomra, amikor elkezdtem fikciót írni, hogy az emlékeink fikciónak tűnnek, és ez fordítva is igaz.

Egyik esetben sem számít, milyen nagy erőfeszítéssel próbálsz mindent a megfelelő formába önteni, az összefüggés elvándorol, lehet ilyen is, olyan is, míg végül teljesen feloldóik.

Ott maradsz egy kupac macskával, akik egymás hegyén-hátán nyüzsögnek. Élettel teliek és reménytelenül labilisek.
És aztán kiteszed ezeket a dolgokat, mint eladható darabokat, elnevezed őket befejezett alkotásoknak. Időnként őszintén zavarba ejtő még csak rágondolnom is, belepirulok.”



10.  A BESZÉDRŐL ÉS A CSENDRŐL

S végül jöjjön a költészet, jöjjön a költő...! :) Pilinszky János gyönyörű szavaival zárom ezt a válogatást.

"Ha van is tudománya, maga a nyelv nem tudomány. Elsőrendűen: közlés és összeköttetés.
Kimeríthetetlen eszköz arra, hogy hírt adjak magamról másoknak, s azonos szinten híreket szerezzek másokról a magam számára.
A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet.

Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művészete. Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja – előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul, s ha tovább él is, ez az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál.
A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere, s az így támadt betegséget nem gyógyíthatja semmiféle tudós kezelés, nyelvészkedő gond, szerkezeti elemzés.

Mindez azt is jelenti azonban, hogy a beszéd véghetetlenül több is, mint a szigorúan filológiai értelemben vett nyelvi kifejezésformák. A világ is „beszél”, csak meg kell hallanunk a szavát. Sőt: ezzel kezdődik minden beszéd. Hallgatással. Meghallgatással. Tehát újra csak: nyitottsággal, vagyis szeretettel.

De minden beszéd legmélyén csönd lakik. Isten minden beszédet felülmúló csöndje, az a legfőbb és kimondhatatlan beszéd, mely szavainkban örökösen megtestesülni kíván, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az Ige testet öltött közöttünk.
Ezért írhatta Pierre Emmanuel hasonló, de sokkalta gazdagabb elmefuttatásai során, hogy „minden gondolat – emberi szó – erőfeszítése végső határán: imádság”.
S ugyaninnét Simone Weil nagyszerű definíciója a költői zsenialitásról, mely szerint „zseni az, aki szereti az igazságot, még akkor is, ha nem jutna tovább a puszta dadogásnál”.

A nyelv elsőrendűen nem a nyelvészet, még csak nem is a költészet, hanem az ember megszentelődésének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének a gondja.
A többi csak irodalom, és csak filológia."


Néhány szó a szavakról; megjelent az Új Ember című folyóirat 1968. november 24-ei lapszámában.

A szöveg forrása.


Ahol nem jelöltem fordítót, én fordítottam a szöveget - N'alika (Kupai Eszter)

Remélem, tetszett a válogatás, öröm, ha adott, s az is, ha visszajelzel! :)

2018. június 22., péntek

Szent Iván-éj – A Vándor meséje


Hajnalban indult útnak. A tikkasztó nyári hőségben, egy újabb álmatlan forgolódással töltött éjszaka után végre megérkezett a vihar. Olyan volt, mint egy újraélesztés az égből. Mintha egy láthatatlan, mégis kézzelfoghatóvá vált erő felrázná a mesterséges kómából, melybe magát helyezte, mélyen elrejtőzve a temérdek érzés és gondolat elől, melyek puszta létét elviselhetetlennek tartotta.
Tudta, hogy lépése mások számára menekülésnek hat majd, sőt ő maga is annak tekintette. Épp úgy taszította az emberek gyarlósága, mint a sajátja.
Pedig csak kis megalkuvásokkal kezdődött, amolyan szükséges kompromisszumokkal, amiket a létfenntartást szolgáló pénz és az ahhoz szükséges munka miatt mindenki megtenni kényszerül.
Egy idő után azonban tarthatatlanná vált a helyzet: mintha a rendszer rabszolgájaként egyszerre kellett volna leigáznia önnön lelkét és másokét. Megcsömörlött.

Az éledező reggel első hangjaira hagyta maga mögött a várost, azzal az érthetetlen bizonyossággal, hogy soha többé nem lesz része az ismerős zsibongásnak.
A mindennapos rutin, a beinduló forgalom zaja, az öltönyével együtt magára erőltetett, örökké kényelmetlen szerep, az öntudatlan, hangyaszerű igyekvés valami felé, hogy aztán az égvilágon semmi ne történjen, s ő unottan omoljon elegáns legénylakásának cellájában a tömeges magány kábultságába: mindez már most egy előző élet homályos emlékképének tetszett.
Nem tudta, hová tart, sem azt, mit eszik majd, talán ha háromnapi élelem lapult a hátizsákjában egy váltás ruha mellet. Ingóságait nem vitte magával és nem volt kitől elbúcsúznia. Szülei meghaltak, szerelme hosszú ideje nem akadt, sosem mondta ki, de tulajdonképpen már lemondott arról, hogy valakivel megossza az életét. 
Kapcsolataiban kimért közönnyel vagy jól megfontolt célzással odavetett kedvességgel érte el, amire szüksége volt, a valódi figyelem és szeretet csak akadályozták volna.

Most ment, egyéb támpont híján azzal az egyetlen, de határozott szándékkal, hogy lesz, ami lesz, továbbáll innen. Mint mindig, amikor nem foglalta le agyát munkával, videojátékokkal vagy a neten való szörfözéssel, kénytelen volt a benne zakatoló műsorra figyelni. Ezúttal a szokásosnál tovább tartott, hisz’ már órák óta baktatott. Nem is tűnt olyan kibírhatatlannak, legalább elfedte szíve sajgását. Még nem állt készen, hogy szembenézzen vele.
Az időközben megszelídült eső cseppjei simogatták arcát és vállát, a szürkésbarna égbolt mintha kissé felderült volna. Sóhajtott. Vajon merre vezeti az út?

Harmadnapon, a várostól már jókora távolságra, a sokadik falu határában gyümölcsszedő munkásokkal találkozott. Talán ennyi hallgatás is feszítőnek bizonyult számára, talán máris hiányzott neki az emberi szó, mindenesetre beszédbe elegyedett velük.
Idén hamar megérett a barack, máris késésben vannak a szürettel - tudta meg, s úgy döntött, besegít nekik. Valami ösztönös, magától értetődő érzéssel jött a kapcsolódás, a munkát pedig most először, hogy nem az „övé” volt, szinte élvezte, sem a meleg, sem a társaság nem zavarta.
Egész álló nap dolgoztak, közben nem is kívánt mást, csak a friss, lédús őszi barackot ette, a délután végére pedig természetesnek tűnt, hogy enged a meghívásnak és velük marad estére.
Együtt zötykölődtek be a faluba, elhelyezték az utolsó fuvar betakarított gyümölcsöt, aztán alkalmi vendéglátójánál, egy szűkszavú, de jóindulatú, napcserzette bőrű ácsnál lezuhanyozott.
Kimosta ruháját, tisztát váltott, majd csatlakozott az asszonyokkal és gyermekekkel kiegészült kinti társasághoz.
Mintha valami réges-régi történetbe érkezett volna, amiről már azt sejtette, kihalt a világból, most mégis valóságosnak tetszett! Tüzet raktak a nyári égbolt alatt, vacsoráztak és kedélyesen beszélgettek. Parázson sült, széntől kormos krumplit és nyársról csöpögő szalonnazsíros kenyeret evett hagymával, s bár általában nagyon kritikus volt az emberekkel, most azt vette észre, hogy elégedetlenség helyett könnyed mosollyal figyeli őket.
Egyszerű boldogság parányi szikrája kezdett növekedni a mellkasában. Jól mulatott, de hiába kínálták a falubeliek közül többen is szállással a szimpatikus vándort, ő inkább mindent megköszönve a csillagok alatt tért nyugovóra.

Korán kelt, érezte, hogy nincs maradása, szomorúság és nyugtalanság különös keverékével hagyta el a falut az első narancsszín reggeli fényeknél.
Újabb háromnapi zarándoklás után ért az erdő szélére. Meglepetésére szinte mágneses erővel hívta a vadon. Mihez fog ott kezdeni, egyáltalán mit keres, fogalma sem volt.
Nehezen kapta el a ritmust, úgy tűnt végleg el is vétette. Amikor a gyerekkorát idéző, első pillanatban örömmel üdvözölt vízmosáson gázolt át, tüskés indák akadtak belé, karját-arcát megvágták, ő pedig hangosan szitkozódott. Még a madarak hangja is kaotikus csörömpölésnek tűnt, a természet idilljének nyoma sem volt.
Később már nem csak barátságtalannak találta a közeget, hanem kifejezetten ellenségesnek. Nem lelt ösvényt, és már túlságosan mélyen járt az erdőben, hogy visszaforduljon. Csak ment, mint a veszett vad, azzal az egyre erősödő tudattal, hogy bizony nincs más választása, itt kell éjszakáznia.
Mire ráesteledett, sikerült egy úgy-ahogy megfelelőnek tűnő tisztást találnia, de a rémület addigra teljesen úrrá lett rajta.

Mitől fél annyira? – rázta meg magát. Hisz’ napok óta falvak, szántóföldek és kisebb erdőségek mellett gyalogol, a szabad ég alatt éjszakázik és bárki ráronthat, kirabolhatja. Jobban ijeszti az erdő ereje, mint az emberek fenyegetése?
Nem tudott elaludni, minden apró zajra, távoli vadcsörtetésre felriadt, még a tücsökciripelés is zavarta. Felült, szemlélődött, lazítani próbált szorongásán. A fák sziluettje tiszta csillagfénnyel ragyogó égboltot és finom ezüst holdkorongot tárt elé, az élénk nyári éjben szentjánosbogarak járták táncukat. Ahogy figyelmesen fürkészte az égboltot, még egy hullócsillagot is látott. Valami határtalan, megértő kedvesség sugárzott mindenből. Ekkor rájött, hogy a nyugtalanság, ami tüskeként szúrta, nem volt más, mint saját maga. Amilyen messzire vissza tudott emlékezni, mindig nehéz volt elviselnie önnön társaságát, s az évek során egyre bírhatatlanabb lett.
De most, ebben a minden látszaton és kényelmetlen gondolaton túl is oly’ áldásos nyáréjszakában úgy döntött, nem áll meg az ismerős küszöbön, kivert kutyaként gubbasztva a saját háza táján. Itt marad az erdőben, szembenéz magával, találjon bármit, de nem megy tovább, amíg meg nem könnyűl. Ha nem megy, hát jöjjön a halál!
Sosem érzett még ehhez fogható elszántságot! Egészen felvillanyozta, de ez már nem a korábbi zaklatott vibrálás volt, hanem a minden idegszálában ott lakozó éber készenlét.

Virradatra azért újra tapasztalta a nehézség visszatértét, de nem adta fel. Napközben az erdőben barangolt, felfedezte zugait. Ahogy telt az idő, egyre otthonosabbá vált számára. Már meg tudta különböztetni az erdő hangjait, és az egyes madarak csiripelését is. Gyönyörűséggel érintette a smaragdzöld fényű puha mohát, rácsodálkozott az apró gombákra, a kemény páncélú bogarakra, és ha nyulat vagy őzet látott. Forrásvizet ivott, szedret és faepret evett.
„Mindennek helye és ideje van, minden épp így jó” – gondolta egyik reggel. Ahogy napközben egyre inkább megszerette az erdőt, éjjel saját démonjaival barátkozott.
Jött sorra a veszteség, a kudarc, a szégyen, a megbánás, a bűntudat… gyakran, oly’ éles fájdalommal, mintha kígyó mart volna belé. A kiváltó történések távolinak tetszettek, de az érzések cseppet sem voltak múltbeliek. Néha szinte letaglózták.

Egyik éjjel olyan mélyre ment saját ingoványában, amennyire csak tudott. Úgy érezte, az erők szétfeszítik, ő mégsem állt meg, hagyta, hogy a gondolatok és érzések jöjjenek és menjenek. Rendületlenül figyelte őket, teljes nyitottsággal arra, ami következik.
Mint egy felajzott húr, szétpattanni készült… Már nem tudott többé ellenállni.
Egy pillanatra átfutott rajta, hogy bizony mindjárt meghal. De ez a valami, amivel korábban magát azonosította - a temérdek emlékkel, szokással és rá jellemző tulajdonsággal - akár egy élet álma egyszer csak kiengedett.
A tudata mélyén lehorgonyzott, s mindent betöltő képzelet-lufi felrobbant.
A megfoghatatlan feszülés, mely sosem hagyta magát és a világot akként lenni, amilyen valójában volt, eleresztette.
Csend maradt a helyén. Békés, megengedő elfogadás.

Az erdő rejtelmes harmóniája táplálta és gyógyította meg, vagy ő saját magát? Mindegy volt! Ahogyan az égre nézett, azt látta, hogy csillagokkal pettyezett búrája a legszeretőbb erőként borul felé, alatta a föld ugyanez a megtartó erő volt… s ő?
Mint kiszabadult szellem a palackból, tudata túlterjedt a testén… mindennek a része volt és minden ő maga volt! Énjéhez való kötődésével együtt megszűnt a gondolatok zakatolása… végtelen csend lett belül… s kívül élet. Öröm.
Körbenézett és a távoli horizonton, valamelyik faluból Szent Iván-éji tüzet látott.
Ó, milyen rég’ megkapta már a létezés ajándékát, mégis, csak most bontotta ki a csomagot!

Tudta, hogy holnap tovább indul, új emberként, s egy új élet felé.

2018. május 25., péntek

Adatvédelmi és jogi nyilatkozat


A Csendvirágok blog üzemeltetője a Google Inc. produktuma, a Blogger.com. Amikor először felkeresed a blogot - illetve minden alkalommal, amikor frissítéseket kell közzétenniük -, megkapod és elfogadhatod kibővített Cookie-szabályzatukat, melyben tájékoztatnak az adatkezelési eljárásokról.

Az oldal szerzője és az oldalhoz kapcsolódó vállalkozás képviselője, egyben a vállalkozáshoz tartozó adatkezelés felelőse én vagyok:
Kupai Eszter, KATA alanyi adómentes egyéni vállalkozó (fő tevékenységi körök: írói és művészeti tevékenység, máshová nem sorolt oktatás, máshová nem sorolt személyi szolgáltatás, szaktanári középiskolai tanári tevékenység, könyvkiadás és –terjesztés)

Székhely és levelezési cím: 7400 Kaposvár, Ady Endre utca 11. 2/3. Kamara: SKIK Kaposvár
E-mail cím: kupai.eszter[kukac]gmail[pont]com, csendviragok[kukac]gmail[pont]com
Honlap: https://www.csendviragok.hu
Adószám: 67601354-1-34

Kétféle módon gyűjthetek Rólad személyes adatot:


1.) Hírlevél feliratkozás – a MailChimp.com -on keresztül.

Csak az e-mail címed és az általad megadott nevet (keresztnév, becenév vagy ahogyan szólíthatlak) kérem.

A feliratkozással hozzájárulsz, hogy az általad megadott e-mail címre hírlevelet, hirdetést és promóciót küldjek. A hírlevélről bármikor leiratkozhatsz az aktuális e-mail élőláb részén található „itt leiratkozhatsz” linkre kattintva. Innentől fogva az adataid törlésre kerülnek, és nem küldök több hírlevelet.


2.) Számlázással kapcsolatos adatok – szintén a MailChimp.com-on, illetve a Wordpress.com űrlapján vagy adott esetben e-mail-en keresztül gyűjtve, illetve nálam Clear Admin elektronikus számlázó rendszerben elektronikusan tárolva.

Amennyiben feliratkozol egy online kurzusra vagy kiadványaim közül vásárolsz, a számlázás miatt szükségem van két személyes adatodra: a teljes nevedre és a számlázási címedre.
A számlát alap esetben elektronikusan, pdf formátumban állítom ki és küldöm el. 

A számlázás miatt szükséges személyes adatokat a jogszabályi háttérnek megfelelően 10 évig kell megőriznem.

Az adataidat semmilyen körülmények között nem adom ki harmadik félnek!


Tájékoztatlak továbbá, hogy a hatályos adatvédelmi törvények értelmében a személyes adataid kezelésével kapcsolatban bizonyos jogokkal rendelkezel. Ilyen jog a tájékoztatás, a helyesbítés,  a törlés, a betekintés, és a tiltakozás az adatkezelés ellen (olyan adatkezelés esetén, amikor az adatkezelés alapja a hozzájárulás).
Ezekről a jogokról bővebben itt olvashatsz: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/679 RENDELETE (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról.

Amennyiben bármelyik fenti jogoddal élni szeretnél, ezt e-mailben kérheted tőlem, és legkésőbb 15 napon belül intézkedem.

Ha további kérdésed van az adatkezeléssel kapcsolatban, fordulj hozzám bizalommal - elérhetőségeimen megtalálsz!

Ha jogsértést tapasztalnál jogorvoslatért  a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordulhatsz (székhely: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/c., postacím: 1530 Budapest, Pf. 5., telefon: 06 -1- 391-1400, e-mail: ugyfelszolgalat@naih.hu) vagy a lakóhelyed, illetve tartózkodási helyed szerint illetékes Törvényszékhez.


Üdvözlettel:

Kupai Eszter (N'alika), Csendvirágok

Kaposvár, 2018. május 25.


Az adatvédelmi nyilatkozatot mindig megtalálod a blogon a jobb oldali sáv alján, valamint a kurzusokra való feliratkozás űrlapján!


2018. április 4., szerda

10 tipp Neil Gaiman-től íróknak és szabadúszóknak

Ó, hát Neil Gaiman-t nagy élvezet olvasni, akkor is, ha csak beszél az írásról. Nekem a legutóbbi emlékezetes könyvélményem tőle az Óceán az út végén volt, még 2013-ban, egyik örök kedvencem pedig a Csillagpor - bár a belőle készült film szerintem azon ritka esetek egyike, amikor az adaptáció felülmúlja az eredetit.

Az 1960-as születésű Gaiman korunk egyik legnépszerűbb fantasy, képregény és sci-fi írója.
Az Íróktól íróknak sorozat 4. részében Tőle válogattam és fordítottam egy sor nagyon inspiráló és hasznos szöveget. [A cikksorozat jelenleg újraszerkesztés alatt van, ezért nem is linkelem. De ezt a részt biztosan el tudod olvasni!]

Az összeállítást egyébként nemcsak íróknak ajánlom, hanem általában véve alkotóknak és szabadúszóknak is, bármilyen területen is járják az önkifejezés és önmegvalósítás időnként könnyed, máskor kicsit rögös útját. :)

Nézzük, Neil Gaiman szerint mire érdemes ügyelnünk, ha örömünk szeretnénk lelni abba, amire elhivatottságot érzünk! (Az alcímek és kiemelések tőlem származnak majd.)




1.  SZÁMOLJ A VISSZHANGTALANSÁG LEHETŐSÉGÉVEL!
„Amikor belekezdesz, szembe kell nézned a sikertelenség lehetőségével. Meg kell erősödnöd, hogy megtanuld, nem minden projekt éli túl. 
A szabadúszó lét és a művészetnek szentelt élet néha olyan, mintha palackba rejtett üzeneteket szórnál szét egy lakatlan szigeten, remélve, hogy valaki egyszer kinyitja és elolvassa őket és valamit bele is tesz neked válaszul: elismerést, felkérést, pénzt vagy szeretetet. 
És el kell fogadnod annak lehetőségét is, hogy beleteszel száz dolgot minden egyes üvegcsébe, mégis bontatlanok maradnak.”

2.  LÉGY TUDATOS A SIKERESSÉGTŐL VALÓ FÉLELEMRE IS!
„Nehéz dolog a sikertelenség témája, de a sikeré még inkább az lehet. 
Még egy kisebb siker esetén is előfordulhat, hogy úgy érzed, valamit megúsztál általa. Ez az imposztor szindróma, amit a feleségem, Amanda "Svindli Rendőrségnek" keresztelt el. 
Én például sokáig biztos voltam benne, hogy egyszer majd kopogtat az ajtómon egy férfi csíptetős mappával a kezében (valamiért mindig ilyennel képzeltem el), és közli, hogy most mindennek vége, lebuktam és mehetek keresni egy igazi munkát. Nem olyat, ahol kitalálok dolgokat és leírom őket, meg nekem tetsző könyveket olvashatok, hanem valami egészen mást. És én majd csendben elsétálok munkát keresni, aminek semmi köze nem lesz a kreativitáshoz.”

3.  NE A PÉNZ LEGYEN AZ ELSŐDLEGES SZEMPONTOD!
"Bármikor, amikor a pénz volt a fő oka, hogy megcsináltam egy munkát, valami mindig totálisan félrement. (Ezt a leckét 23 éves koromban kezdtem el tanulni, amikor is megrendeltek tőlem egy Duran Duran életrajzi könyvet.) 
És bármikor, amikor lelkesedve vágtam bele, amikor úgy éreztem, érdekel a téma, izgalmas és jó szórakozás lesz, még ha a dolgok nem is alakultak tökéletesen, sőt még akkor is, ha nem kaptam érte semennyi pénzt, elégedettség volt bennem. 
Ez olyasmi, amit hajlamos vagyok elfelejteni, amikor meglóbálnak előttem egy csekket valami csodálatos pénzösszeggel, pedig fontos."

4.  FOGD FEL KALANDNAK!


(A képre kattintva nagyobb méretben olvashatod!)
Még több ínyencséget találsz - többek között Neil Gaimantől is - a Felszabadító Kreatív írás Fb-oldalán! 



5.  AKKOR IS ÍRJ, HA NEM INSPIRÁL SEMMI!
"Ha író akarsz lenni, akkor is írnod kell, amikor nem vagy inspirált állapotban. Írd le  azokat a jeleneteket, amik nem inspirálnak! 
Az a furcsa, hogy hat hónappal vagy egy évvel később visszanézve nem fogsz emlékezni, hogy ezt azért írtad-e le, mert valami inspirált vagy csak azért, mert épp ez a rész következett és le kellett írnod. 
A folyamat lehet mágikus, de leginkább úgy néz ki, hogy egyik szót teszed a másik után."

6.  KOVÁCSOLJ ERŐT AZ ELUTASÍTÁSBÓL!
"Először nagyon dühbe gurultam, aztán eltökéltem, hogy annyira jót fogok írni, amit még a létező leghülyébb, legirritálóbb ajtónálló sem lesz képes elutasítani."

7.  ÍRJ - ÉS TUDD BEFEJEZNI!
"Írj! És fejezd be, amit írsz! Bármit is kell befejezned, tegyél pontot a végére!"

8.  TUDJ ELFOGULATLAN LENNI!
"Olvasd úgy, mintha most olvasnád először! 
Mutasd meg olyan barátaidnak, akiknek tiszteled a véleményét és szeretik az ilyen jellegű dolgokat!"

9.  JAVÍTSD ÉS LÉPJ TOVÁBB!
"A tökéletesség hajszolása olyasmi, mintha a mindig előtted lévő horizontot üldöznéd. Miután megtetted, amit tudtál, mozdulj - lépj tovább a következő dologra!"

10.  ÍRD A TE TÖRTÉNETEDET!
"Az írás fő szabálya, hogy ha elég belső bizonyossággal és határozottsággal csinálod, bármit megtehetsz. (Ez úgy általában véve az életre is igaz.)  
Szóval írd meg a történeted úgy, ahogyan annak meg kell íródnia! Meséld el őszintén és a tőled telhető legjobban! Azt hiszem, nincs más szabály. Semmi, ami ennél jobban számítana."

Fordítás és összeállítás: N’alika 

Felhasznált források: NeilGaiman.comMentalfloss.comBrainpickings.orgGoodReads.com


"Szóval írd meg a történeted úgy, ahogyan annak meg kell íródnia! Meséld el őszintén és a tőled telhető legjobban! Azt hiszem, nincs más szabály. Semmi, ami ennél jobban számítana."

Egy remek végszó Neil Gaiman-től! :)

2018. február 3., szombat

Hazaérkezés

Nincsen sietés
Édes pihenés
Békés figyelés
Csöndes nevetés
Csak a létezés
Hazaérkezés.

2018. január 19., péntek

Hívogató

Múlt nincs.
Lét van.
Gyújtsd meg!
Lobban.
Nem majd.
Mostan.
Szíved
dobban.

Chantal Lefebvre - Rainbow Flames (flickr)