Művészet és önismeret. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. december 28., péntek

Könyvajánló: KATHERINE ARDEN - A MEDVE ÉS A CSALOGÁNY


Az év egyik utolsó utáni meglepetése volt ez a regény – köszi, Anita, hogy ajánlottad a Felszabadító Kreatív írás oldalon a „2018 legjobb olvasmányélményei” kérdésemre! ;) 
Katherine Arden amerikai írónő első könyve 2017-ben jelent meg angolul, mára bestseller lett, jó néhány nyelvre lefordították, a magyar kiadás ’18. januári. A mű egy három részes sorozat, a Winternight Trilogy része, ám önmagában is kerek egész. A Blankets - Takarókhoz hasonlóan tökéletes téli olvasmány; bizonyára más időben is működik, mi mindenesetre imádtuk, hogy a decemberi, bekuckózós estéken utazhattunk vele!

„Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé…” (Részlet a könyv fülszövegéből.)


A Medve és a Csalogány a középkori, XV. századi Oroszországba kalauzol el bennünket, s bár vannak benne történelmi tények és valós események is, sokkal inkább a népmesék és mítoszok hagyományából merít és dolgozza fel őket sajátos módon. (Az 1987-es születésű írónő egyébként orosz szakot végzett a főiskolán és egy meghatározó évet Moszkvában töltött.) 
Főhőse, a zöldszemű, vadóc Vaszilisza, egy bojár lánya, aki a messzi Északon él családjával nagy szeretetben, mégis kilógva a sorból. Vérében ugyanis varázserő csörgedezik, anyai nagyanyja öröksége. 
Már gyerekként is az erdőben csatangolva érzi magát elemében, látja a csjertiket, az erdei szellemeket és a házat őrző démonokat, mély egységtudatban él minden létezővel és még a lovakkal is megtanul beszélgetni. 
Ahogy cseperedik, érzékelése finomodik, ereje pedig egyre növekszik. Szükség is van rá, hisz’ világukat hatalmas veszély fenyegeti: ébredezik a Medve, a vérszomjas szörnyeteg, aki az emberek félelméből és kétségbeeséséből nyeri erejét.
Ezen energiák felkorbácsolásában kulcsszerep jut egy Moszkvából érkező, különös ikonfestő papnak, Konsztantin atyának, ám a történethez a Télkirálynak, a rettegett és vonzó Morozkónak is lesz néhány szava…



–  Nem értem.

–  Semmi sem változik, Vászja. A dolgok vannak vagy nincsenek. A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

Történelmi fantasy, egyben dark fantasy a regény, ugyanakkor az izgalmas meseszövés csak az érem egyik oldala, a másik a líraiság: a lélegzetelállítóan tömör és költői leírások, hasonlatok, szóképek. A kettő – próza és líra - egysége teszi A Medve és a Csalogányt gyönyörűvé.
Igazán emlékezetessé pedig az, hogy egyrészt egy igen erős női emancipáció és kiteljesedés-történet – egy nagyszerű női karakterrel! -, másrészt a szabad akarat ajándékát dicsőítő óda.

   – Akkor el vagyok átkozva? – suttogta Vászja rémülten.

  –  Nem értem, mi az, hogy „elátkozva”. Te vagy. És mivel vagy, odamész, ahova akarsz, békébe, feledésbe vagy tüzes gödörbe, de mindig lesz választásod.

Ajánlom Neked, ha szereted a sötétebb hangulatú, de végső soron felemelő varázsmeséket (mint amilyen például Neil Gaiman Csillagpora) vagy az Avalon ködbe vészhez hasonló, világokat egymásba játszató, költői szépségű spirituális beavatás-történeteket. No meg a szláv mitológiát és az orosz regényeket! 

Irtó izgalmas elegy ez, ami az önismerettel és archetípusokkal foglalkozóknak óhatatlanul egy sor tükröt fog mutatni sorsról és döntésekről, női és férfi szerepekről és azok átlényegítéséről, bátorságról és teremtő erőről. 
Én már alig várom a második, Moszkvában játszódó részt! :)


**

Katherine Arden: A Medve és a Csalogány (The Bear And The Nightingale, 2017)

Magyar kiadás: 2018, Alexandra Könyvkiadó, 384 oldal

Fordította: Iváncsics Irma

Nálam: 10/9  (Egy kicsit sok volt a sötétből és reszketésből, és egy kicsit nyúlik az utolsó harmad, de így felejthetetlen, az év egyik legjobbja!)

Az írónő honlapja.

A könyv magyar nyelvű adatlapja a Moly.hu-n.


**

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről? Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.

2018. december 13., csütörtök

Illúzióból a Valóságba: TÚLLÉPNI A CSALÓDÁSON

Hogyan lehet szívből élni és közben nem a szívedre venni a dolgokat? Kitartóan lelkesedni, akkor is, ha úgy érzed, a múltban gyógyíthatatlan sebeket szereztél? Bátran megújulni és előre nézni, amikor a „nem lehet” csüggedése ömlik Rád?

Erre a kérdésre a legjobb választ az elemi, vitális erő adja. Az életerő, mely szétfeszíti a régmúltból megszokott, de már avítt kereteket.
Az életerő, mely ott lüktet az ereinkben, a szívünkben, az elménkben, az itt és most minden lélegzetvételében, elválaszthatatlan magjaként ennek a testnek és tudatnak.

Az életerő, mely szent: a Lélek ereje. Örökké megújuló forrás, ami még akkor is lüktetni fog, amikor már nem ennek a testnek-tudatnak a megtapasztalásait éled, hanem formát váltottál.
Ott volt, amikor megszülettél, végigkísért minden változáson át, és ott lesz azután is, hogy elhagyod a Föld bolygót.

Sokan félnek ettől az erőtől, mert kontrollálhatatlannak tartják, és attól rettegnek, hogy veszélyes utakra sodorja őket. Pedig az ismeretlenbe lépés mélységes bizalomra hív és folyton-folyvást arra emlékeztet, hogy ami Te vagy, az nem elvehető, ami elhullik, az pedig sosem voltál.






Azért írom ezeket a sorokat, mert oly’ sok a csalódottsága miatt bezárkózott ember, és sokan menekülnek a spirituális tudás légvárába is, a szellemi koncepciók börtönébe.
Igen, én is jártam ott. Onnan lehet tudni, ha beleragadtál, hogy nem érzed azt a végtelenül tágas, odabenn-odakinn egyformán bizsergető energiát, ami tettekre sarkall, igazi, örömteli tettekre.

Ha így van, csak rázd meg magad és menj tovább!

Merj és lépj!  Éld teljes szíveddel, teljes lényeddel az életed, minden téren!

Szeress! Nyiss, vágyj, menj bele a szerelembe és a kapcsolatokba!

Alkoss! Valósítsd meg a csodákat, melyek Benned vannak!

Változz! Engedd el a kapaszkodóidat, lepd meg magad a tudatos érlelődés élményével!

ÉLNI csodálatos. És eközben látod meg, hogy a seb csak illúzió: lényed örök és sérthetetlen. :)



**

Ez volt az Illúzióból a Valóságba című sorozat záró-akkordja. A korábbi írásokat itt találod.


Ha hív a változás, örömmel ajánlom a két januári online kurzust 
a Felszabadítót és az Élet- hívatást!


Szeretettel várlak és kívánok Neked csodás év végét és új kezdetet!

N'alika



 © Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált kép nyilvános megosztóról származó és jogtiszta.


2018. november 18., vasárnap

TÜNDÉRES SOMOGY - "Földelődés" és válogatás első 6 évünk képeiből

Hat éve, hogy Budapestről Somogyba költöztem. Több helyen éltünk ez alatt az idő alatt – volt, hogy kinn, a Zselic lankái között, volt, hogy a Balaton partján – egy valami viszont nem változott:
a Szerelem! :)

Egy csokorra való képet gyűjtöttem most, különböző időszakokból valók, mégis egységbe simulnak: amolyan „tündéres" helyeken készültek.
Számomra amit itt tapasztaltam, igazi "földelő energiának" bizonyult. Olykor elég nyersnek és vadnak éltem meg, kihívások elé állított, de mindig a valódiságra, a természetességre, a földközeliségre ösztönzött. Írásaim jelentős részét is ihlette, ihleti ez a táj.

Hála érte! :)

A várandós-kori kép azért került elő, mert a - nem csak biológiai értelemben vett - anyaság megélése is nagyon kapcsolódik nekem ehhez a térhez és az elmúlt, bő hatéves időszakhoz. Másrészt  olyan szándék-magok elültetése történt mostanában, melyekkel "várandós az idő"... De erről még kora lenne írni, ha formát ölt és itt a helye, a blogon, úgyis beszámolok róla.
Most viszont beszéljenek kicsit a képek! :)


"Tündér-erdő" csillagvirágokkal, Bárduvarnok-Bányán

Nagyjából félidős várandósan, '13. április végén, a Kaposfüred környéki pitypangmezőben

Bánya, ahol az elvonulóhelyünket, a Most Szentélyét üzemeltettük nálam most ezzel a vadrózsával asszociálódik. Tüskés volt, nehéz, de végül gyönyörű virágot hozott. :)

A kezdetektől, 2012 őszétől egyik kedvenc somogyi helyem a desedai arborétum - itt épp rododendron-virágzás idején

Ugyanitt. Ez már sokkal lágyabb, finomabb energetika, mint a bányai ... gyakran kijövünk ide és áldásban lépkedünk :)

Május-júniusban édes szamócát lehet enni a földről, hihetetlen, de olyan bőven teremnek, hogy jóllakásig! 

A völgy, ahol éltünk. (Itt volt a Most Szentélye, Bárdudvarnok-Bányán.)

Ez is nagyon tündéres, és megint a Deseda tó partja...

Egy közeli vízmosás volt a bányai terünknél, ahová többször bevettük magunkat

Őszi csendélet itteni termésekből

Ezt a ködöt soha nem feledem, ahogy megült a völgyben - varázslatos, ugye? :)

Erdő mélyén csatangolva...

Kandalló-tűz mellett melegedve...

És a Balaton ugyan kimaradt ebből a válogatásból, ahogyan a mostani, harmonikus-csendes és óriási fák ölelte belvárosi terünk is, de zárásként, mintegy az évkör végére érve még egy kép a szépséges téli Zselicről, a benne sétáló Io-val! :)

**

Ha szeretnél első kézből értesülni a 2019-ben [UPDATE: most már 2020-ban! :)] esedékes online kurzusokról és személyes foglalkozásokról, iratkozz fel hírlevelemre! 

Szeretettel várom a találkozásunkat!

N'alika

💗



 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg és a fotók a szerző szellemi tulajdonát képezik. 

A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 

2018. november 15., csütörtök

Illúzióból a Valóságba: AZ ÍTÉLKEZÉSRŐL

„Az ítélkezés, rossz, értem?” :D Rögtön az elején leszögezem, hogy ez az írás nem erről fog szólni. :)
Elítélni magunkat vagy bárkit azért, mert ítélkezünk egy olyan spirituális svédcsavar, amire akkor tudunk rálátni, ha képesek vagyunk - akár csak egy pillanatra is - kiemelkedni az egós elme falai közül.
Ez a pillanat azonban az örökről szól. :)

Aki arra vágyik legbelül, hogy a Valót élje, nem kerülheti el, hogy elkezdje őszintén megfigyelni a (vélt) maga által formált ítéleteket, sőt az ítélkezés jelenségének mibenlétét.
Naponta sok ezer ítélettel szembesülhetünk, ami így vagy úgy felbukkan a fejünkben, a kérdés nem az, hogy vannak-e, hanem hogy beléjük ragadunk-e, mint légy a légypapírba.
Azaz: azonosulva velük a szűrőjükön keresztül látunk és hozunk döntéseket, vagy inkább igyekszünk a figyelmünket beljebb fordítani… az ítélkezést megelőző csendbe… Önmagunkba.
Minden pillanatban, amikor azonosulunk azzal a gondolattal, hogy valaminek nincs létjogosultsága úgy lennie, ahogyan van, elválasztjuk magunkat a Valóságtól.
Viszont az, hogy valamit vagy valakit jobbnak ítélünk valami vagy valaki másnál, ugyanez pepitában!

S ott a spirituális megfelelés-kényszer is: talán annyira törekszünk nem ítélkezőnek lenni, hogy észre sem vesszük, hogy tagadjuk azt, ami éppen van (nem merjük kimondani, beismerni, meglátni a jelenséget), és ezzel az elemi szabadságunkat korlátozzuk.




Bizony, természetes, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy, ÉS az is természetes, ha változunk és változtatni szeretnénk!
A legnagyobb paradoxonok egyike, hogy egy nemkívánatosnak érzékelt helyzet csak úgy tud valóban megváltozni, ha először elismerjük a létjogosultságát. 
Ha merjük egyszerűen annak látni a dolgokat, amik, és nem küzdünk az ellen, hogy mások úgy viselkednek, ahogyan éppen teszik.
Lehet, hogy nem az ő viselkedésük fog ettől megváltozni, hanem - ahogyan elkezdünk másként figyelni és cselekedni -, a mi tapasztalatunk vesz egy új irányt. Velük vagy nélkülük.

Rengetegszer éltem meg, például párkapcsolatban, hogy mit jelent elengedni a kötélhúzást.
Ha megtörténik az ösztöni szintű reagálás és elindul az egymás fölötti ítélkezés lavinája – mit lavinája, cunamija! :D -, tényleg olyan, mint a fenti, nagyon találó képen: egymásba gubancolódunk, látszólag a másikat, valójában magunkat korlátozva és kínozva.

És mekkora, elképesztően tágas (határtalan!) tér nyílik és erő szabadul fel, ha a pillanatban készek vagyunk megállni és másként cselekedni.
Nem a reakciók mentén, hanem a Valónkra figyelve – és onnan megnyilvánulva. 

Kérdés, hogy merünk-e adott esetben elsők lenni és elengedni azt a kötelet.
No és a magunk felé irányuló, belülről megosztó, ítélkező-elvárásos játszmáknak hasonlóképpen véget vetni. 
Még akkor is, ha meglepetés érhet bennünket – mondjuk megdől az önmagunkról és a világról alkotott képünk! :) 
Mered? ;)

**

A sorozat előző darabjait itt találod.

Felébredés az én illúziójából című, párommal közösen írt könyvünkben 
bővebben szó esik erről a témáról is!

A (mostanában kétheti) hírlevélre itt iratkozhatsz fel.



 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált kép nyilvános megosztóról származó és jogtiszta.


2018. november 11., vasárnap

AZ ÖTLETTŐL A MEGVALÓSÍTÁSIG - 10 tipp leendő íróknak - 2. rész


Nagyon örülök, hogy sokan szerettétek, sőt meg is osztottátok a cikk-sorozat első részét!
Íme, a második fele!
Kívánom, hogy váljék ez is kibontakozásod segítőjévé a Lelkedből születő úton!

Nézzük hát tovább az „alapokat”! Írói tippeket sorolok, ám némi fantáziával és rugalmassággal más életterületre is át tudod ültetni, ha Neked épp ott van dolgod! ;)



6.   ÁBRÁZOLÁS – Inkább ábrázolj, mint állíts!

Ha hatásos és élvezetes elbeszélő prózát szeretnél írni, érdemes a közvetlen karakterjellemzés helyett az ábrázolással, például a cselekvések leírásával vagy a dialógusok segítségével bemutatnod a szereplőid.

Tehát nem azt mondod, hogy „X.Y. bátor volt”, hanem egy konkrét élethelyzetet mutatsz be, amelyben ő bátran viselkedett.
Nyilván lehet létjogosultsága a közvetlen jellemzésnek - az arányokat megérzed a gyakorlattal -, összességében mégis inkább az ábrázolásra érdemes törekedni.

"Show, don't tell" - ahogyan az amerikai írás-tanárok fogalmaznak.
A prózád - legyen szó rövidebb novelláról vagy regényről -, attól válik elevenné, ha engeded az olvasót együtt haladni az élménnyel, hogy a jelentés Őbenne születhessen meg.

Mutasd be, amit szeretnél minél érzékletesebben és használd a legkevesebb direkt állítást!



7.  "OFFOLÁS" – Tudj elszakadni attól, amit csinálsz!

Ahogyan az Osho Zen Tarot egyik kártyáján áll:„szökj el a gyárból!” ;)
Alkotni varázslatosan könnyű, ha meg tudod engedni magadnak a teljes nyugalmat, életélvezetet és pihenést. Azaz, ha nem veszed túl komolyan magadat és felismered, ha épp azt csinálod. :)

Kampányszerű „offolások” (kidőlések vagy kényszeres elszigetelődések) helyett inkább figyelj mindig a belső igényeidre!

„Csak lenni” (nem a bambulás, sodródás, pótcselekvés értelmében, hanem tudatosan!) olyan egyszerű, mégis, ebben az erőfeszítés-mentes állapotban ébred fel megannyi ötlet, vízió, alkotások csírái... no és a megvalósításukhoz szükséges tetterő!

Bizony a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon lazítani, szemlélődni, elcsendesedni is „tanulunk”!



8.  SZERKEZET – Gyakorlat teszi az építőmestert! 

Ha érzel magadban egy jó történetet, zongorázd végig / próbáld ki ezeket:
•  Írd le a cselekmény ívét! - Honnan, min keresztül és hová szeretnél eljutni?

•  Tömöríts! – Írj minél rövidebb, egy-két mondatos cselekményösszegzést! Ezzel a lényeglátást is gyakorlod és magad számára is egyértelműsíted, hogyan hangzik, amit elmesélnél.

•  Írj kulcsszavakat! – Vedd sorra, milyen gondolati tartalmakat, minőségeket szeretnél kifejezni! Ez a fogalmi felfűzés első körben hasznosabb lehet, mint bármilyen cselekményvázlat!

•  Találd meg a megfelelő műfajt! – Mi passzol a mondandódhoz leginkább? Rengeteg elbeszélő műfaj létezik a mesétől az elbeszélő költeményen át a novelláig, a karcolattól a filmnovellán át a kis- és nagyregényig. Előbb mindenképp érdemes rövidebb műfajokban kipróbálnod magad és edzetten belevágnod a nagyobba!

Motiváld magad! – Haladj lépésről lépésre, gondolkodj projektekben! Adj be pályázatokat, írj blogot, tűzd ki a céljaid és valósítsd is meg! Hajrá! ;)


9.  ÉLETSZERŰSÉG – „Mondana ilyet a valóságban?”

Mi segít abban, hogy realisztikus légy és hiteles benyomást kelts az olvasódban?
•  Szemlélődj! - Tölts időt azzal, hogy egyszerűen, ítélkezés nélkül megfigyeled a körülötted lévő eseményeket, folyamatokat és emberi viselkedéseket! Akár menj el helyekre kifejezetten ezzel a céllal, például ülj le a parkban egy padra!

•  Mélyülj, foglalkozz önismerettel! - Természetesen ugyanennyire fontos, hogy magad felé nyitott légy!
Ha önmagad kíváncsi felfedezője és gyakorlott szemlélője vagy, az rengeteget fogja érlelni az önkifejezésed is! 
•  Törekedj az életszerű megszólalásra! - Ha dialógusokat írsz, mindig tedd fel magadnak a kérdést: valóban mondanának ilyet a szereplőid? Te mondanád? Ismersz olyan embert, aki mondaná? Törekedj rá, hogy életszerűen fogalmazz!

•  Fejleszd a beleérző képességedet! – A kurzusokon is gyakran adok olyan gyakorlatokat, melyekkel a különböző nézőpontokra való ráérzékelést fejlesztheted, de ezzel magadtól is játszhatsz.
Nemrég írtam a Ne hagyj nyomot! című filmről és linkeltem benne a regény írójával készült interjút, ami több szempontból is hasznos útmutatás. Az egyik amit mond, éppen ez: hosszú időt szánt rá, hogy végiggondolja és megfigyelje magában, hogyan érezhetik magukat a szereplői, hogyan reagálnának a különböző helyzetekre, hogyan változnak és így tovább.
Ahogy a nagy színészek közül is többen rávilágítanak: minden hang és karakter bennünk van, csak rá kell figyelnünk és mintegy kihangosítanunk a „szólamait”! 
•  Szánj időt az anyaggyűjtésre és a kutatómunkára! – Bármiből lehet megírásra érdemes sztori - egy saját álomtöredékből vagy egy újsághírből is!
A realisztikusság feltétele a beleérzés mellett, hogy alaposan utánajárj a dolgoknak.
Sokszor a nagy része annak, amit információként kiderítettél (vagy akár Te magad kitaláltál a karaktereid előéletéről) bele sem kerül a kész műbe, mégis érezhető, plusz dimenziót ad hozzá!

Két példa: a feljebb említett regény esetében Peter Rock-nak bele kellett ásnia magát az off-grid életmód tanulmányozásába, hogy hitelesen tudja megjeleníteni, hogyan élhettek a szereplői az erdőben, milyen lehetőségeik voltak erre. De a szociális ellátórendszert vagy a háborús veteránok pszichológiai kórtörténetét is ismernie kellett, még ha ezekből csak jelzésértékű dolgokat villantott is fel a könyvében. Még arról is mesél, hogy elolvasott néhány olyan könyvet, melyeket szerinte a főszereplő férfi olvashatott - illetve olvasott volna!
A másik: ha kitalálsz egy karaktert (akár novellához, akár regényhez, akár bármihez), nagyon sok oldalról meg kell őt ”interjúvolnod”, hogy hiteles, létező személy benyomását keltse az olvasódban.
Tudd mondjuk még azt is, hogy hogyan issza kávéját! :)


10. ÖNELLENŐRZÉS – Légy az első olvasód!

Lehet, hogy már ösztönösen így csinálod, ha nem, érdemes kipróbálni! Önellenőrzés, önszerkesztés = hangos felolvasás magadnak.

Már Tolkien is így csinálta és valószínűleg még nagyon sokan. (Egyébként Tolkien is, C. S. Lewis is a gyerekeinek kitalált, spontán elmesélt, illetve megírt és felolvasott történetekkel is "gyakorolt", hangolódott a nagy művekre.)
Például Peter Elbow híres írás-instruktor is a legfontosabbak között hangsúlyozza a hangos felolvasást.

Tehát: Legyél az első saját olvasód! 

Figyeld meg a szöveget kicsit kívülre lépve: hogy hangzik?
Elég gördülékeny?
Javíts vagy csiszolj rajta érzésed szerint!

A vélemény-kikérésről, bemutatkozásról és a kritikák kezeléséről egy későbbi bejegyzésben írok majd. UPDATE! Ez a bejegyzés is elkészült, itt találod! 
Ha szeretnél a hasonló cikkekről értesülni, iratkozz fel a hírlevelemre, illetve kedveld és kövesd a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalát!

**



Szeretettel várlak!

N'alika



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.


2018. november 6., kedd

AZ ÖTLETTŐL A MEGVALÓSÍTÁSIG – 10 tipp leendő íróknak – 1. rész

 
Ne tévesszen meg a címbeli „leendő” kifejezés: ez az összeállítás épp úgy szól kezdőknek, mint újrakezdőknek vagy épp örök kezdőknek! ;) Utóbbi minőségen azt értem, hogy az ember nem ragad bele egy szerepbe, hanem mindig készen áll másként ránézni a dolgokra és együtt-áramlani az élettel. Ennek igazából több köze van a művészethez, mint az „író” vagy bármely egyéb titulusnak!
A most következő tippeket akkor is érdemes elolvasnod, ha nem az írás a szívszerelmed, hanem valami másban hív a megvalósítás.

A szövegek eredetileg a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán jelentek meg, az Írói tippek című sorozat részeként, saját tapasztalataim éppúgy inspirálták őket, mint tanítványaimé és író-társaimé. Az anyag hatalmas, így két részletben fogom megjelentetni. 
Kívánom, hogy használd valódi örömödre! :)

Nézzük hát, mi minden szükséges az írói kibontakozáshoz!



1.  IDŐSZERVEZÉS – Írj rendszeresen, de adj időt magadnak!

Íme, két elengedhetetlenül fontos dolog, ha vágyad, szándékod, terveid vannak az írással!
A rendszeres írásidő

Felsorolni sem lehet, hány alkotó emelte ki ezt a mégoly’ triviálisan hangzó, mégis alapvető dolgot, amikor az írói trükkjeiről kérdezték! Van, aki időbeli vagy terjedelmi határokat szab magának (Thomas Mann minden nap reggel 8 és dél között írt, Stephen King napi 2000 szót javasol, Neil Gaiman pedig hangsúlyozza, hogy a jó író nem csak akkor ír, ha ihlete van, hanem akkor is, ha nincs.:))

Szerintem nem kell kényszeresen ragaszkodni a formákhoz és módszerekhez, a lényeg, hogy rendszeresen csináld! Ez abban is segít, hogy merj „nem tökéletes” lenni, azaz engedd szabadon áramlani, ami Belőled jön és általad kifejeződésre hivatott. (Erre  rá is szoktunk segíteni a kurzusokon!)
Sokszor kell az elhatározás és egyfajta szigor magunkhoz, hogy a számunkra valóban fontos dolgokra koncentráljunk. Az Alkotósarokban több hasznos cikket találsz a halogatás mögötti félelmek és korlátozó tévhitek feloldásához!

•   Elegendő idő az érlelődésre
Bizony, ezt is meg kell engedni, hisz’ van, hogy nagyobb folyamatoknak kell lezajlaniuk. Létezik a dolgoknak egy belső ideje, rendje… az erre való ráérzéshez ezt a korábbi bejegyzést is ajánlom!

Még valami: nekem például a rendszerességgel kevésbé volt gondom, azt viszont meg kellett tanulnom, hogyan hallgassak az intuíciómra azzal kapcsolatban, mikor mutatok meg másoknak egy alkotást. Ez már egy következő fázis, amiről egy külön bejegyzésben írok majd!

A lényeg tehát: erőfeszítés ÉS megengedés – de a kettő a jelenlét-teljes alkotásban, a valódi művészetben természetszerűen fel is oldódik! ;)


 2.   BEFOGADÁS – Olvass sokat és légy tudatos befogadó!

Figyeld meg: Mitől működik számodra egy történet? Mi nyűgöz le egy műalkotásban? Kik és miért inspirálnak igazán?

Az olvasás rengeteget ad ahhoz, hogy jól tudj írni. Válj tudatos befogadóvá, hogy alkothass és alkoss, hogy befogadhass! (A kettő mélyen egy: ugyanabból a forrásból fakad!)

Számomra egyébként a tárgyi tudás vagy az éles megfigyelések csak akkor számítanak bármit, ha őszinte lelkesedéssel párosulnak. (Anélkül rideg-hideg, élettelen matéria az egész, elme-játék csupán.)

Légy tisztában azzal, mi a szándékod az írással! És azzal is, Te mit szeretsz kapni az olvasástól vagy bármitől, amit jó érzéssel fogadsz be!



3.  JEGYZETELÉS – Naplózz, játssz ötletekkel!

Egyszerű, és aki szeret írni, annak lehet, hogy magától is jön, ugyanakkor nem feltétlenül a hagyományos vagy mindennapos naplóírásra gondolok, inkább arra, hogy légy kész lejegyezni az ötleteid és praktikus módon is biztosítsd ennek a módját.

Ha sokat vagy úton, érdemes egy kisméretű füzetet, naplót vagy jegyzettömböt magadnál hordanod, szerintem nagyon más életérzés, mint mondjuk telefonba jegyzetelni.

Jó, ha van egy író-kuckód, mind a kézzel, mind a géppel íráshoz egy klassz helyed, ahol rend van, pont úgy, ahogyan azt Te szereted.
Próbáld ki azt is, milyen amikor eltérő napszakokban, és helyszíneken írsz! Játssz a különböző hatásokkal, díszletekkel!

Amikor ezt a zeneajánlót készítettem a blogra, olvastam egy szuper-kedves és ide is passzoló ötletet. Stevie Nicks (a Fleetwood Mac énekesnője, Amerikában a blues és country műfajban afféle élő legenda) javasolta a HAIM-lányoknak, hogy vezessenek naplót úgy, hogy a jobb kéz felőli lapra írják az aktuális nap történéseit, a bal kéz felőli lapon pedig „poetizálják”azt.

De mondhatjuk így is: lejegyzel benyomásokat, a mellette lévő lapot pedig üresen hagyod, és azon játszol azzal, mit lehet ebből alkotni. Jó nem? ;)



4.  AZ OLVASÓ – Képzeld magad elé / érezd, kinek írsz!

Az egyik leggyakoribb „hiba”, amibe az ember kevésbé gyakorlott íróként beleeshet, ha túlságosan beleragad az én-közlésbe.
Természetes, hogy magunkból indulunk ki és a saját élményeinket, világlátásunkat akarjuk formába önteni, ha azonban nem csak az íróasztalfióknak szeretnénk írni, fontos emlékeznünk rá, hogy minden szöveg egyben párbeszéd is a mindenkori olvasójával!
Persze ez nem jelenti azt, hogy a másik végletet kellene választanod, azaz az olvasónak való megfelelés miatt olyat és úgy írni, ami nem jön Belőled természetesen!

Először is tehát érdemes tudatosítanod, hogy magadnak ÉS másoknak egyaránt írsz!
Alkotóként nem szólhatunk mindenkihez, viszont megtalálhatjuk azokat a befogadókat, akik összhangban vannak azzal, amit adunk.

Több író tanácsolja, hogy képzeld el AZ ideális olvasódat és írj úgy, mintha ott lenne Veled.
A lényeg szerintem, hogy – főleg nagyobb projekteknél, mint amilyen a regényírás vagy egy blog indítása - hangolódj rá azokra, akikhez szólni szeretnél!
Akár meg is határozhatod magadban, hogy érzésed szerint milyenek, milyen tapasztalatok birtokában vannak, miket szeretnek, mire vágynak, mi bennetek a hasonló stb.

S persze maradj nyitott és rugalmas! A művészet nem üzlet, hanem ahogy feljebb is írtam: sokkal inkább együtt-áramlás az élettel! ;)



5.  JÁTÉK – Kalandozz, próbáld ki magad többféle műfajban!

Akkor leled meg igazán az erőd, ha mersz szabadon formát ölteni és formát bontani!
Ez is éppúgy vonatkozik az írásra, mint az életre! ;)

Szuper, ha vannak elképzeléseid és terveid az írással (vagy más egyébbel) kapcsolatban, de még annál is szuperebb, ha nem ragadsz le és mersz kipróbálni minél több dolgot!

Játssz, kalandozz és tedd bele magad mindig teljesen az adott tevékenységbe!

"Nem minden vándor veszik el" - ahogy Tolkien írta A Gyűrűk Urában... sőt!
A kreatív (lét)minőséghez elengedhetetlen, hogy megengedd a spontenaitást, az ismeretlenbe lépést, a misztériumot!

Ahogyan a külső utazások is intenzív élmények lehetnek, a belső utak során is sokféle, új nézőpontból tekinthetsz magadra, s ha alkotsz, különféle formákon keresztül fejeződhetsz ki.

A Felszabadító Kreatív írás online kurzusokon rengeteg inspirációt, gyakorlatot és variációs lehetőséget kapsz, hogy a legjobbat hozd ki magadból és mindezt élvezettel és könnyedén tehesd!



Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel.

**

A cikk második részét itt olvashatod!


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.

2018. október 28., vasárnap

Mesék a szabadságról: NE HAGYJ NYOMOT! (Filmajánló és reflexió)

2004-ben, az USA Oregon állambeli Portland városában a rendőrök előállítottak két embert: egy apát – egykori háborús veteránt - és a 13 éves lányát. Akkor már 4 éve éltek a városhoz közeli, mégis vadregényes nemzeti park területén.
Az esetről szóló újsághír annyira megérintette Peter Rock írót (és kreatív írás tanárt! :)), hogy regényt írt belőle My Abandonment címmel. Debra Granik (többek között A hallgatás törvénye rendezőnője és Jennifer Lawrence felfedezője) pedig, Anne Rossellini-vel közös forgatókönyve alapján csodálatos filmmé transzformálta.

A „hálózaton túli”, azaz off-grid életmódról szóló filmet
ajánlottam már itt, a blogon, ez volt a 2016-ban készült Captain Fantastic. A Ne hagyj nyomot! ugyanezt a témát feszegeti, középpontjában pedig szintén a szülő-gyermek kapcsolat áll.
Mindkét mű azt a dilemmát hangsúlyozza, mit tehet egy szülő, ha azt érzi, nem akarja a jelenkori társadalomba, elvárások és színjátékok irreális világába tuszkolni a gyermekét, hanem lát rá alternatívát, hogy egy mélyebb összhang állapotában nevelje fel. Hogyan reagál erre a többségi társadalom, akiknek a szabályaival szükségszerűen ütközni fog, és hogyan a (kamasz) gyerek, aki kíváncsi a világra és joga van a saját bőrén tapasztalnia?
És egyáltalán: mi lehet az alternatíva? Meddig mehetünk el; hol végződik a szülő és hol kezdődik a gyermeki, de mégis szuverén tudat, az ő saját igényeivel?




Míg a Captain Fantastic-ben volt valami meseszerű bohémség, a Ne hagyj nyomot! lecsupaszított és egyszerű. Bár mindkettő a független filmek kedvelőinek való, ez lassabb és valamivel realisztikusabb is.
A történetről igyekszem a lehető legkevesebbet elárulni, mert a maga egyszerűségében is elég fordulatos és sok finom megfigyelni valót tartalmaz, amit nem szeretnék helyetted megtenni. :)
Nagyon elfogytak a szavaim utána, de több héttel a megtekintése után is rendesen bennem maradt… Más korban és élethelyzetben játszódik ugyan, mégis az utóbb látott filmek közül leginkább a Mária Magdolnához tudom hasonlítani, annyira tiszta és emberi.

Két csendes karakter viszi a filmet. A titokzatos múltú, poszttraumás stressz-szindrómától gyötört apuka (Ben Foster az egyik legalulértékeltebb, nagyszerű színész) és lánya, Tom (Thomasin Harcourt Mackenzie – Granik újabb nagy felfedezettje) együtt és külön is felejthetetlenek!
Tom nyitottsága, világhoz való viszonyulása megejtően szép, valójában ez a természetes, így létezhetnénk mindannyian.

Számomra önmagában az a tény, hogy ilyen filmek, mint a Ne hagyj nyomot! elkészülhetnek, bizonyítéka, hogy van még ereje az igaz értékeknek és az emberiség, mint közösség, a megszokottól talán nagyon eltérő formában, de túl fogja élni jelenlegi krízisét.


S mivel ez az írás a Mesék a szabadságról sorozat része, szokás szerint kérdezek a végén:

Te mitől - és főleg - hogyan érzed magad igazán szabadnak?

Fogalmazd meg, ahogyan itt és most jön Belőled a pillanatban! :)


**

Ne hagyj nyomot! (Leave No Trace, 2018)

R:  Debra Granik

Nálunk: 10/9,5

IMDb adatlap.

Magyar feliratos előzetes.

(A filmet Magyarországon szeptemberben mutatták be a miskolci CineFest-en. Már nézhető az online megosztókon.)

 **






© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2018. október 23., kedd

LOVING VINCENT - Filmajánló és reflexió

Két remek filmet is láttunk a napokban, így most kicsit a „bőség zavara” effektus áll fenn, azt sem tudom hirtelen, melyiket ajánljam előbb. :) A Loving Vincent –tel kezdem, amit tavaly karácsony táján ugyan bemutattak a magyar mozikban, hozzánk sajnos nem ért el és csak most volt alkalmunk megnézni, hogy felkerült az online filmmegosztó oldalakra.

Annyira különleges darab, hogy már csak mint hatalmas odaadással készült, igazi szerelem-projektet is látni kell – nekünk legalábbis rögtön ez volt az érzésünk, miután elolvastuk, hogyan készült.
Egy angol-lengyel házaspár, Hugh Welchman és Dorota Kobiela írta és rendezte, 100 képzőművész dolgozott rajta mintegy hat éven át, hogy 65.000 (!) képkockányi, valódi festményből létre jöjjön a Van Gogh-stílusában hullámzó és vibráló mozivarázslat!

A Loving Vincent egy gyönyörű hommage "a modern művészet atyjának". 
Te tudtad, hogy Van Gogh mindössze 28 évesen kezdett el festeni és 37 éves korában bekövetkezett tragikus haláláig lázas sietségben, nap mint nap alkotva hozta létre mintegy 800 képből álló életművét?
S azt, hogy a bátyján kívül senki nem hitt benne, sikertelen művész és magányos ember volt, aki nem is álmodhatott róla, hogy majd több százmillió dollárokért kelnek el a képei és bögrékre meg textilszatyrokra nyomtatják őket?


Forrás: LovingVincent.com

Nézve a Vincent utolsó napjairól emblematikus festményein, figuráin és helyszínein keresztül mesélő, sok nézőpontú történetet, mélyen megérintődtem azon a paradoxonon, hogy a szeretet és elfogadás hiánya egyszerre tud felhajtóerő lenni az egyén kiteljesedéséhez és csodálatos megvalósításaihoz – és halálos seb.
Min múlik, hol a határ, mikor elég az elég és érik be / meg a tudat, hogy kiszálljon eme körforgásból...? 

A tömeg-tudatosságba süllyedt, elszürkült és felszínessé vált ember számára érthetetlen, ha valaki nyitott szívvel, egyedi látásmóddal, érzékenységgel él, ez az értetlenség pedig gyakran arrogáns dühöt vált ki belőle és inkább belerúg. 
Én is tapasztaltam ezt és azt is, hogy gyógyír erre csakis a felébredés az illúziókból - még a "szegény énből" is! -, azaz: a jelenléte annak, ami vagyunk. 
Akkor történik meg, amikor már készek vagyunk nem azonosulni, sem mások, sem a magunk ítéleteivel. Amikor készek vagyunk kilépni a reakciók körforgásából, mert már nem bántjuk, hanem őszintén, mélységesen szeretjük magunkat.

Fogalmam sincs, hol, hogyan tapasztal most az egykor Vincent formát öltött tudat, de hogy ebből az Ő emberi minőségét olyan szépen értő-érző, tiszta szeretetből visszaáramlott felé, az biztos!

Művészetért lelkesedő művész-lelkeknek ajánlom a filmet. :)


PS: Ahogyan ezt a blogot is. Fanyalgók, értetlenek, kötekedők és sértegetők kíméljenek! Egy hete épp ezért léptem ki a Filmpszichológia Fb-csoportból is.

Ez itt szeretet-tér, az kapcsolódjon, aki érzi és értéket lát benne! Köszönöm, hogy itt vagy és így vagy itt! ;)

**

Loving Vincent (2017)

R: Hugh Welchman és Dorota Kobiela

Nálam: 10/8,5 – Bár nagyon vitt magával és ötletesnek tartom a történetet, túl erősnek éreztem a „bűnügyi nyomozásos” jelleget. Viszont az egészet összességében sokkal jobban szerettem annál, minthogy egyszerűen egy pontszámra váltanám :)

**







© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók a film sajtóanyagában szereplő kép.

2018. október 21., vasárnap

Festészet: JELEN-VALÓSÁG NICHOLAS ROERICH KÉPEIN

Nicholas Roerich munkásságára ez a kissé felemás cikk hívta fel a figyelmünket.
A szerző, a tőle megszokott módon mindent, ami „spirituális” vagy csak számára érthetetlen, jól begyakorolt cinizmussal fogad, ám ezzel együtt is hála, hogy megírta: a csodák mindenféle úton-módon eljutnak az emberhez! :)

A Kedves volt az, aki Roerich fotóját meglátva és a Shambala iránti szenvedélyéről olvasva hívást érzett és beleásta magát az életműbe.
Régi történelmi tanulmányaimból emlékeztem a Roerich-paktumra, az 1935-ben született pánamerikai megállapodásra, melyet 35 ország írt alá a béke és a kultúra védelmében - Nicholas Roerich volt a kieszközlője. Azt azonban nem tudtam, hogy az orosz származású, előbb Finnországba, Angliába, majd az Egyesült Államokba emigráló Nyikolaj és Jelena (Nicholas és Helena) micsoda örökséget hoztak létre.
Egyszerre voltak ösztönzői mások művészi önkifejezésének, óvták a kulturális értékeket, hatalmas gyűjtő- és rendszerező munkát végeztek Kelettől Nyugatig, és alkottak maguk is.
Megalapították az Agni Jóga szellemi iskolát, jó barátságot ápoltak Helena Blavatsky-val és a Teozófiai Társasággal és több alkalommal utaztak – volt, hogy éveken át tartó - expedícióra Indiába és Tibetbe.

Nicholas Roerich (1874-1947) írói, régészeti és filozófiai tevékenysége is izgalmas, ám legkiemelkedőbb a festészete, mely elképesztően hatalmas, több mint 7000 darabból álló életművet jelent! Számos képe megnézhető élőben a a New York-i Roerich Museumban, melynek a honlapja is tanulmányozásra érdemes; én most egy 15 képből álló válogatást mutatok Nektek.
Szépen megfigyelhető rajtuk a változás is, ahogyan a korai modernizmusra jellemző, szecessziós-szimbolista stílus egyre sajátosabbá, egyben letisztultabbá válik.

Roerich-et a minden életterületre kiterjedő Teljességre törekvés, a szellemi-spirituális tapasztalatok és a belső, tudati Rend igénye vitte előre. Ennek a hajtóerőnek és odaadásnak köszönhető a festményein tükröződő egyszerre finom és erőteljes jelenlét.
Eszembe jutott ennek kapcsán két nagyszerű magyar kortársa, Csontváry és Gulácsy, akik szintén ösztönös tehetséggel és különleges érzékeléssel alkotó, misztikus művészek voltak, ám nem (kifejezetten) szellemi útkeresők / úton járók. Sokszor nüansznyinak tűnik, mégis érezhető a különbség a látomás (látomásos művészet) és a látás, illetve egy látásmód kifejezése és a dolgokban lévő eredendő harmónia felfedezése között... 

Hogy valóban megtalálta-e Roerich Shambalát, úgy vélem, mellékes. Hisz' a képei festésekor azt a minőséget élte és a nyitott szívvel-tudattal befogadó néző számára azt is közvetíti, amit keresett.

Fogadd őket figyelemmel, leld bennük örömöd és jelezz vissza a Facebook-on, a bejegyzés alatt, ha Neked is tetszenek! :)


The Rite Of Spring, 1913

Song Of The Morning, 1920

Bridge Of Glory, 1923


Buddha, The Conqueror, 1925

Mother Of The World, 1925

Elijah, The Prophet, 1930

Himalayas, 1933

The Mount Of Five Treasures (Two Worlds), 1933

Path To Shambala, 1933

 Most Sacred (Treasures Of The Mountain), 1933

Star Of The Morning, 1933

Compassion, 1936

Star Of The Hero, 1936

Stronghold Of The Spirit

Self-Portrait With Guga Chohan

**


Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A festményekről készült fotók Nicholas Roerich örököseinek szellemi tulajdonát képezik.