Versvideó: HULLÁMAINK

A legutóbbi hírlevelem óta olyan szép és jelentőségteljes visszajelzéseket kaptam a Hétköznapi misztikus versciklusról - köszönöm Nektek! :)

A 2023-ban született versek közül a Hullámaink volt az egyik közös kedvencünk, ehhez készítettem most egy kis versvideót, s ezzel szeretném kifejezni a hálámat az egész éves figyelmedért!

Szeretettel:

N'alika

Vers: NYUGALOM

Egyetlen hatalom
a saját tudatom:
magam választom meg
a hozzáállásom.
Minden létezőnek,
egyként önmagammal 
engedem, hogy élje 
a szabadságot.

Mondhatok igent,
mondhatok nemet,
távolabb léphetek.
közelebb jöhetek.
Én döntöm el, mire
és hogyan figyelek,
felelnem egyért kell:
Magamhoz hű legyek!

Csodás Téli napfordulót és áldásban megélt Ünnepeket Neked!

Szeretettel: N'alika

Próza: ÉBRESZTÉS

Az ablaktábla függőleges résein át beszűrődő fényben nézem őt. Az alvó angyalt nem zavarja, hogy reggel van és mindjárt indulnunk kell. Arcáról ártatlanság sugárzik: önmaga nem-megítélésének tisztasága.

Cirógatásomra macska módra nyújtózkodik egyet, majd hatalmas, derűs mosoly terül szét az arcán. Még csukott szemmel megfogja a kezem, magához húzza, és az oldalára fordulva bekucorodik.

Én is mosolygok, mert emlékezni segít a pillanat. Milyen csodás így, természetesen indítani a napot - a szeretet tudatában!

Érzem, történjen bármi, erre a startkőre mindig ráállhatok.

**

Ennek a kisprózának az eredetije még az első csendvirágok között, 2017-ben született, most nyerte el a megfelelő formáját. :)

Prózáim a blogon.

Vers: BÉKESSÉG

Nem szeretni lehet,
de nagyon kimerítő,
szeretetből fakad
minden, ami feltöltő.

Fényét nem kívülről,
önmagából nyeri,
az egyetlen föld, amin
otthonra lel mindenki.

Vers: ELÉG

Elég annyit tennem,
hogy követem Lelkem.
Elég önösségem,
él egyéniségem,
Istenemberségem,
elégedettségem.

Felszabadító Kreatív írás: ELINDULT AZ INGYENES ŐSZI KREATÍV ÍRÁS KIHÍVÁS!

Kedves Alkotótársam és Olvasóm!

Az őszi időszakra egy izgalmas kihívással és játékkal készültem Neked! Ha régebb óta követsz, ezek a gyakorlatok már részben-egészben ismerősek lehetnek számodra, mert néhányan annak idején az Instagramon is csináltuk ezt a kihívást.
Ugyanakkor én is „újratöltöm”, újraszerkesztem a feladatokat – ahogy a most aktuális prózaíró "nagykurzusunk", a Történetek is megújult tavaly nyáron, itt is új perspektívákat fogok adni valamennyi gyakorlathoz. Sőt, az is sanszos, hogy egészen újak is születnek majd, hisz’ a kreativitás természeténél fogva egy folyamatosan megújuló áramlás! ;)

Azt is biztosan tapasztaltad már, hogy ha jelen vagyunk a pillanatban, ugyanazok a dolgok is mindig új színben tűnnek fel, másképp tekintünk rájuk, mást látunk meg bennük – ahogy magunkban is!

A tanfolyamok újrázói is gyakran beszámolnak róla, hogy ugyanannak a gyakorlatnak a szárnyán egészen más ötletek ébrednek bennük vagy új minőséget tudnak megnyilvánítani, magukat és másokat is meglepve ezzel.

A mostani ősszel - ami a hosszúra nyúlt késő nyár miatt eleve elég szokatlanul kezdődött - szeretnélek arra inspirálni, hogy jobban megnyílj az ÚJDONSÁG varázsára, ezen belül pedig arra, hogy felfedezd, mennyire más minden, ha új, friss szemmel tekintünk rá. 

Ehhez persze némiképp le kell lassítanunk, nem rohannunk sem a jövőbeli céljaink felé, de a múltba révedve sem leragadnunk! :)

Az Ingyenes őszi kreatív írás kihívás nyolc egyedi gyakorlata segíti ezt a megérkezést a pillanatba, és az alkotóerőd újratöltődését is.

A kihívás feladatait szeptember 29-étől nyolc héten át, péntekenként fogom megosztani a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalon - ha szeretnél játszani, kedveld és kövesd ezt az Fb-oldalt, és érdemes a kedvencek közé is sorolnod, hogy  lásd a posztokat!

Mindig pénteken reggel 7 óra magasságában osztom majd meg a gyakorlatot, hogy már a reggeleinket is bearanyozzuk. :) Egy-egy gyakorlat akár 5-10 perc alatt is elvégezhető, de persze nem kell reggel megcsinálnod őket, akkor foglalkozol velük, amikor szeretnél!

>> Tovább a Játékszabályzathoz!

Ami pedig egy nagy bónusz – és ilyet sem csináltam még soha -, hogy azok között, akik mind a nyolc gyakorlatra írnak hozzászólást kisorsolok több értékes nyereményt.

 Az első díj egy teljesen ingyenes részvétel bármelyik kurzusomon! 

(Húha… gondolkodtam egy sort rajta, hogy nem túlzás-e, de úgy vagyok vele, hogy aki beleteszi magát ebbe a játékba nyolc héten keresztül, azt tényleg örömmel jutalmazom meg!)

A második díj egy 10.000 Ft értékű ajándékutalvány, mely bármely kurzusomra és könyvemre felhasználható!

A harmadik díj pedig bármelyik könyvem egy példánya!

A tanfolyamokat (a 12 időszakos és egy állandó lehetőséget) a kurzusnaptárban találod, a négy könyvem pedig innen éred el.

A sorsolás időpontja november 24., péntek 20 óra. Az ajándékokat 2024. május 30-áig (azaz a játék végétől számított 6 hónapon belül) használhatod fel.

Pénteken el is indult a játék és máris felülmúlta a várakozásaimat! Annyira csodás, ahogy mindenki a saját egyedi módján kelti életre a gyakorlatot és megosztja magát a többiekkel!

Megérintő... 

Kapcsolódj be Te is bátran, és olvasd el a többiek írásait is!

>> Tovább a kihívás első heti gyakorlatához!

Alkotósarok: 7 ÖNKORLÁTOZÓ HIT AZ ÉLETHIVATÁSRÓL - ÉS A MEGHALADÁSUK

2021 áprilisi, hírleveles cikk.

Viszonylag rég' írtam Neked, de most ismét lett mondanivalóm. :) Egy olyan téma kapcsán szeretnék Veled megosztani néhány meglátást, ami igencsak gyakran kerül elő a kurzusok résztvevői között - nem véletlenül, hisz' az egyik szívügyem. Az élethivatás (sokkal inkább így referálok már rá, mintsem "életfeladatként") jóval több, mint egy hozzánk illő foglalkozás megtalálása, pláne a karrierépítés!

A minap egy kis társaságban arról beszélgettünk, hogy mindannyian azt a mintát kaptuk a családunkból, hogy a hivatásbeli kiteljesedés egyenlő a szakmai ranglétrán való előrelépésekkel, illetve alapvetően az anyagi (pénz- és/vagy elismerésbeli) sikerrel.
Azt nyilván tudod, hogy én nem a materiális megközelítést képviselem, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a "bentről kifelé" - azaz a láthatatlan, lelki valóságból az anyagra, s nem fordítva - irányuló megvalósítással az anyagi síkon is sokkal nagyobb elégedettségben és konkrét, fizikai jólétben is tudok létezni. Míg amikor az igazodás kényszere határozta meg a törekvéseim, jellemzően vagy az örömöm vagy a pénzem hiányzott. :)

Az alábbi önismereti cikkben összeszedtem azokat az (ön)korlátozó hiteket, melyekkel eddig legtöbbször találkoztam az élethivatás-téma kapcsán, s melyekből bizony van kiút! Sőt, a - talán nem is tudatosított, mégis igen kellemetlen - szorításukon túl egy sokkal-sokkal tágasabb, szabadabb és boldogabb élet vár ránk!
Úgyhogy ha érdekel a téma, dőlj hátra kényelmesen, esetleg vegyél magadhoz egy teát vagy egy pohár finom frissítőt... jó olvasást és megfigyeléseket! ;)


1.) Az élethivatás egy fix kategória. - Az ego már csak olyan, hogy szeretne valami nagyon biztosat, miközben sosem elég neki az, ami van. Ha boldogok szeretnénk lenni, ezért is érdemes nem "rá" alapozni, hanem arra, ami túlmutat rajta: a Lelkünk hívására. :) Másrészt, ha merünk változni (élni!), természetes, hogy a hivatásunk is változik. Mélyül és tisztul az utunk, egyre inkább kikristályososik, mi és hogyan passzol hozzánk - ugyanakkor rugalmasan tovább is változik, velünk együtt.

Erről személyes példákon keresztül beszélek abban a videóban is, melyet többször linkeltem már, például a mostani kurzus leírásában is benne van! 

2.) Az élethivatásod egy beazonosítható, meglévő foglalkozás. - Sokan azért válnak frusztrálttá ettől a témától és akár "le is fagyhatnak" már korai kereső időszakukban, mert csak az előttük lévő (vagy eléjük tárt), általuk beazonosított foglalkozásokban, állásokban, lehetőségekben tudnak gondolkodni.
5, 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy lehet azt és úgy csinálni, amit későbbi életszakaszaimban csináltam / csinálok. Gimis tanárként fogalmam sem volt a szabadúszó lét lehetőségeiről (nyilván a kihívásairól sem), vagy mondjuk budapesti tanfolyamokat tartva az online kurzusokról. De tulajdonképp' olyan foglalkozás sem volt, mint, amit most csinálok, a lényegét tekintve én találtam ki magamnak! :)

Szóval simán lehet, hogy az a konkrét hivatás, ami valóban önazonos Veled vagy nincs most épp a horizontodon, mert még nem értél meg rá, hogy észrevedd, vagy még egyáltalán nem is létezik! De ha teszed egyik lépésed a másik után, ott lesz - ez egészen biztos!

3.) Elkerülhető az önismereti út és a folyamatos önreflexió. - Ha valódira vágysz, akkor tuti nem! És az én értelmezésemben ez nem valami kőbe vésett dolog, hogy "de hisz' én ismerem magam", hanem nagyon is dinamikus, és olyan mélységei vannak, hogy ihaj! :)
Ha nem vagy boldog és elégedett azzal, amit csinálsz, akkor bizony vannak dolgok, amikkel még nem néztél szembe, amiket még nem léptél meg!

Nem véletlenül ilyen hangsúlyosan önismereti út az Élethivatás kurzusom, és talán csalódnak is azok, akik mindenképp valamilyen instant megoldást várnak arra, az akár már nagyon kínzó kérdésre, hogy mi a hivatásuk. 

Mónika írta a múltkori kurzus kapcsán, hogy valamiféle "megvilágosodásra" vágyott és hogy váltani tudjon a 20 éve meglévő, biztonságot adó, de valójában sosem inspiráló munkahelyéről. Ehelyett mást kapott: egy rakás felismerést, és megoldandó - de megoldható! -, "önmunkát". És ezt lehetetlen megspórolni!

Ő így fogalmazott:

"Legfontosabb mind közül a magammal való viszony, az életemben való élés, létezés. És ebben kaptam a legtöbbet a kurzusodtól, hogy ráláttam magamra. 
Úr Isten, fogtam a fejem... elképesztő volt így látni magam, de ma már azt is tudom, hogy ebből mi volt, ami nem az enyém, és egyre inkább letisztul, hogy mi az."

4.) Túl idős vagy változtatni. - A váltás / változtatás bizony kockázattal jár, de nem nagyobb kockázat-e, ha elkerülöd azt, amire hívást érzel, ha megalkudsz valamivel, amit nem élvezel? Csak azért, mert az emberek többsége belemerevedik egy szerepbe és minél idősebbek, annál kevésbé hajlandóak változni, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne! Tényleg, addig a pontig, amíg lélegzel, amíg itt vagy ebben a fizikai tudat-test formában, van lehetőséged változtatni és úgy élni az életedet, ahogyan igazán szeretnéd! Nagyon szeretem ezt Osho-tól (a Zen Tarot Szivárványok 9 - Beérés című kártyája): "A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy 'nem megfelelő pillanat'." 5.) Sok idő kell a megvalósításhoz. - Gyakran említem a lépésről lépésre építkezést és fontos az érlelődés is (írás kapcsán is sokszor mondom), és igen: van egy időbeli kifutása az anyagi megvalósításoknak. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csiga tempóban haladna az ember! A Lélekből születő teremtés megsokszorozza az erőt és olyan ugrásokat - kész "dimenzióugrásokat" :) - eredményezhet, amire nem is gondoltunk volna!  6.) Mindenképp a piac diktál. - Vagy a munkaadó, de a lényeg: a lehetőségeket kézben tartók mások, nem Te vagy. Elhiszem, hogy ez egy nagyon racionális elgondolás és azt sem tagadom, hogy számos dologra kell figyelnünk azon kívül, hogy mi, személyesen mit szeretnénk, ám ez mégsem jelenti azt, hogy az erőnket ki kell adnunk a kezünkből és másra osztani a "mindenható" szerepét! Nem, nem vagyunk mindenhatók sem (lásd majd az utolsó pontot is!), viszont a valódi erőnk felfedezése és megélése nélkül tényleg mindig csak térdelni fogunk a körülményeink előtt.  Bátorságra és kezdeményező-készségre szükség van ahhoz, hogy sikerre vigyük az élethivatásunkat, ez azonban nem "személyiség-függő": előhívhatjuk magunkból és fejleszthetjük is! A kurzusaim jelentős része ebben is segít. ;) 7.) Mindent egyedül kell csinálnod. - Ennek a megdöntése nálam egy sarkalatos pont volt, és nem csak a fizikai értelemben vett segítségkérés és elfogadás témája. Azt hiszem, sokkal inkább a tudatosságbeli átállás és annak megélése, hogy nem egyedül teremtek, hanem (többféle értelemben is) társ-teremtek. Hogy amit csinálok, az túlmutat a "kicsi énen", hogy ez bizony egy gyönyörű, nagy, közös projekt. (A szó fizikai és spirituális értelmében egyaránt!) De erről már nem ejtek most több szót, sokkal inkább ajánlom figyelmedbe 2023 novemberétől állandóan elérhető online kurzusunkat, mely a saját tapasztalataidhoz vezet, ha beleállsz! ;) Legközelebb 2024. áprilisban!  >> Tovább a kurzusnaptárhoz!

ÚJ ÉLETRE KELT A BŐSÉG-DAL GÓZON ÉVA MEGZENÉSÍTÉSÉBEN!

Nagy megtiszteltetés ért és hatalmas öröm: Gózon Éva, a Virágzó Énekegyüttes és az Édes Málé Trió tagja, énekes, zenész, zenetanár megzenésítette a Bőség-dal című versemet!

Annyira csodás lett, nézd, hallgasd! 

Szeptember 23-án, a pécsi Őszi napéjegyenlőség / Mabon Ünnepen élőben is elhangzik majd, és Évi meg is tanítja a résztvevőknek, közös énekléssel. 

A Bőség - a színtiszta Léleköröm - már csak ilyen, hogy megsokszorozza önmagát, és csak árad és árad. Áradjon hát, menjen még mélyebbre és még magasabbra, és legyen még többeké az élmény! Nyisson kapukat, segítse az életünk átlényegülést, a Lélek ragyogását! :)

Próza: ELÉGEDETTSÉG

„275 méter. Most a 300-ért úszom. 325, 350… Most a 400-ért. 650 méternél jobb az időm, mint a múltkor volt! Jól van, csak így tovább! Mindjárt 800!”

Úgy érzi, muszáj számolnia. Az ötvenméteres medencében könnyebb dolga lett volna, de abban nem volt szabad sáv, és sajnos itt is osztoznia kell egy hevesen kartempózó, fitt öregúrral.  Az, hogy minden huszonöt métert lajstromba vesz, valahogy még nevetségesebbé teszi az egész mizériát.

„Számolnom kell, mert meg akarom haladni a tegnapi önmagam!” – gondolja. Persze ő most igazából pihenni, ellazulni jött az uszodába, na de ha már itt van, érdemes jól csinálnia és beleadnia, amit tud. Majd utána napozik egy félórát, aztán jöhet három kör szauna. „Meglesz az a pihenés is!” – nyugtatja magát. A múltkori, áramló mozgásélményre vágyik, az egyszerre könnyed és mély jelenlétre a testében. Tudja ő, hogy ez a természetes, hisz’ sokszor tapasztalta már, de egy ilyen fárasztó munkahét után sokkal nehezebb átadnia magát.

„Talán be kellene szereznem végre egy okosórát, akkor nem kellene számolnom.” – jön a megoldási javaslat.

Elmélkedéséből egy újabb úszótárs érkezése zökkenti ki - most már hárman tempóznak a két sávban. A következő fordulónál a kezdődő fejfájás jeleit veszi észre magán. Jobban belegondolva már reggel erre ébredt, mégsem tudott nemet mondani a késztetésnek, hogy hasznosan töltse ezt a napot. 

 „Miért csinálod, ha nem okoz örömöt?” – a hang egyszerre szól valahonnan messziről és odabentről. Az emlékeztető hatására mintha levenné a lábát a gázpedálról, lassulni engedi elméje pörgését. 

Ahogy eltűnik belőle a cselekvésnek feszülő nyomás, érdekes dolgot tapasztal: nem siet, mégis ugyanúgy halad. Befejezte a számolást és a feje sem fáj. Már egyenesen úgy érzi, a víz az alapeleme: egy delfin könnyedségével szeli a hullámokat!

Percek telnek el így, csodás gondolattalanságban és kiegyensúlyozott ritmusban, amikor újra bekapcsol az ismerős minta: a kellemetlenkedő hajcsár most izomfejlesztésről és anyagcsere fokozásról hadovál. Tekintete önkéntelenül a nagy falióra számlapjára tapad, agya lázasan méricskélni kezdi az elvégzett és még hátralévő penzumot.

„Na, most már elég!” - nevet.

Figyelmével könnyedén végigpásztázza magát belülről. Hagyja, hogy a felgyülemlett energia szabadon szétoszoljon és belakja minden porcikáját. 

Az idő most mintha teljesen lelassulna, ő pedig beúszik a számok közé. Kikerüli az ötösöket, szlalomozik egyet a hatosok és hetesek között, átáramlik a nyolcasok dupla hurkán – aztán kibukkan a nulla tág kapuján. 

Csak az Öröm marad, és vezeti. 

Pontosan ott van, ahol lennie kell. 

Vers: A KALAND

Emlékszel, milyen volt, 
mikor kicsi voltál? 
Amikor nem kellett 
rosszul érezned magad, 
ha valamit nem tudtál. 
Nem ült szégyen szívedre 
azért, amilyen vagy,
nem kellett követned
mások által járt utat.
Eszedbe se jutott, 
hogy egy valaki légy, 
aki fontos, több, 
jobb - aki végre elég.

Tudtad, bármit lehet,

hogy kis testben sem vagy 

gyerek, hanem valami nagy.

Hogy élni jó és egyszerű, 

csak mert önmagad vagy.

Látod? Ez mit sem változott!

Engedted, s a bűbáj távozott.

Itt állsz megint, üres a pakk.

Vár az erdő, indulj hát, fedezd fel -

bizony, ez olyan hely, mit csak az lát, 

ki nem akar belőle parcellát!

Szívedből szökellve

feltárul az utad,

élni jó és egyszerű,

szeresd bátran magad!

10 RANDOM TÉNY RÓLAM

Abból indulok ki, hogy én szeretek ilyeneket olvasni, szóval talán Te is! :) Olyanokat fogok írni, amit nem mondtam még, vagy nem így. 

1.  A kedvenc számom a 4-es. Ez a születési számaim összege is és mindig jó érzés leírva látnom. A különböző tarot kártya értelmezések közül a kedvencem az Osho Zen Tarot IV-ese (Rebel / Lázadó). Itt és most egyébként négy könyvet jegyzek szerzőként, 44 éves vagyok és nemsoká’ 4444 lesz a Csendvirágok Facebook-oldal követőinek száma! :)

2.  Egy megyeszékhely melletti kis faluban nőttem fel, sokáig a fővárosban éltem, most pedig egy másik megyeszékhelyen, Kaposváron lakom. Az évek során egyre fontosabb lett számomra a természet kézzelfogható közelsége, de az életterem „élhetősége”, a barátságos környezet és emberek is. Nagyon szeretem az itteni közeget!

3.  Már gyerekként is elutasítottam a húst és alig ettem, de kb. 13 éves korom óta tudatosan is vegetáriánus vagyok. A férjemmel mindketten imádunk sütni-főzni, no meg enni, főleg az olasz és indiai ízek és a teljesen saját ételköltemények dominálnak a konyhánkban.

4.  Huszonévesen két alkalommal hátizsákkal, egyedül beutaztam „fél Európát”. Ezek és más úti élményeim is hozzájárultak az írói fejlődésemhez, na, meg a sok kapcsolódás és kapcsolat!

5.  Az egyik legmeghatározóbb tudásnak, amire eddig ebben az életben szert tettem az energiamunkát tartom. Ha egy mondatot emelnék ki abból, amit mesterek révén tanultam, akkor Peggy Phoenix Dubro, az EMF Kiegyenlítő Technika tanítójának emlékeztetőjét idézném: „A szabadságod kulcsa a teljes jelenlét a testedben.”

6.  Mindig is különcnek, kívülállónak éreztem magam. Azt gondoltam, hogy „fura” vagyok, meg „túl spirituális”, meg „túl érzékeny”, és szégyelltem ezeket (no, nem "saját kútfőből, hanem mások nézőpontjával azonosulva), viszont sokáig iszonyú jól tudtam kompenzálni. A legnagyobb lépésem magam felé az volt, hogy elkezdtem szeretni és felvállalni az egyediségem, elengedni azokat, akik ezt nem becsülték és igényelni az olyan társakat, akik igen. :)

7. A most 9 éves, nem-verbális autista kisfiunk lénye és nevelése segített legjobban megnyílni az önszeretetre, önbecsülésre, valamint arra, hogy a játszmamentességet és a tiszta értékeket tudjam meglátni és választani minden körülmények között. 

8.  Régebben nagyon versengő voltam, de ma már játszani is „win-winre” szeretek. A kedvencem egy önismereti társasjáték, ami a Kedvesem egyik zseniális találmánya, együtt fejlesztettük tovább, mi minden héten játsszuk és elárulom, hogy hamarosan Ti is játszhattok majd vele (és akár velünk is)! ;) 

9.   Imádok öltözködni. Egy időben annyira elfordultam a materiális dolgoktól, hogy akár egy krumpliszsákban is járhattam volna, nem érdekelt, mert lényegtelen volt. A lényege(me)n most sem változtat, de élvezem. :)

10.  A N’alika nevet úgy kell ejteni, hogy Náliká, és lótuszt jelent. 8 éve használom, a magánéletben is, nemcsak íróként és tanárként. Amikor megérkezett hozzám, nem tudtam, hogy van egy ilyen szanszkrit szó (egyben név is, aposztróf nélkül) és a „a lótusz szárát” is jelenti. Passzolónak érzem, mert a benn és a kinn, az Ég és a Föld, a Lélek és az anyagi megvalósulás energiáit "kötöm össze" én is. :)

Köszönöm a figyelmed! 

Remélem, tetszett ez a kis rendhagyó trivia! Talán van, ami magadra is emlékeztet? ;)

Örülök, ha visszajelzel! :)

Vers: A MAI NAP IS ÜNNEP

Köszönöm, drága rózsa, az illatod,
hogy épp itt, épp most nekem adod.
Napfény, a balzsamod, eper, az ízed,
Gaia, az otthonom, ezernyi színed.

Tüdőm, hogy lélegzel, elmém, hogy forogsz, 
lábam, hogy elviszel, szívem, hogy dobogsz.
Lelkem, hogy vezetsz, sosem hagysz el, 
társak, hogy elhalmoztok szeretettel.

Köszönöm, hogy szépség él bennem,
és ahová nézek, ott terem.

Próza: ÁTKELÉS - RÉSZLET A FOLYÓ / VISSZATÉRÉS CÍMŰ KISREGÉNYBŐL

„Futó ismeretségek, különös figurák, mint a Santa Maria Novella pályaudvaron Roberto, a lelkes brazil, aki minden nyelven tanul és beszél is egy kicsit, és egészen eksztatikus hangulatba jön, hogy végre egy igazi magyarral társaloghat. Néhány, talán épp most születő barátság és álomba illő újra találkozások más városokból ismert egyedül utazókkal. Elizabeth, az amerikai lány, akinek annyira tetszett Antony koncertje, Rómában szembejön velem; egymás nyakába ugrunk, döbbenten nevetünk és két órán át beszélgetünk, mielőtt ki-ki másfelé indul tovább. 

Antony and the Johnsons a bolognai Piazza Santo Stefanón, meleg nyári éjszaka, boldogság. Azért kétszer is telefonálok a koncert közben, annak a két embernek, akit a legjobban hiányolok innen – és az életemből. Persze azt is tudom, jó ez így, és minden rendben lesz.

Koraeste a gyönyörű Padovában. Több bicikli, mint amennyit Amszterdamban láttam, áhítat egy kis karmelita templomban, könnyű spritz olajbogyóval, és a táncórájuk után a csatornaparton pizzázó kedves fiatalok. 

Poggibonsiban várok a buszállomáson, nem tudom, mire, mert elment az utolsó járat. Tíz perccel korábban érkezett, ez is csak itt történhet meg, épp a mosdóban voltam, így lekéstem. A kezdeti sokk azonban alig pár percig tart: valami furcsa, eddig nem tapasztalt szabadság- és biztonságérzettel veszem tudomásul, hogy így történt, és elhatározom, hogy jól fogom érezni magam. Középkorú, helyi férfiak bámulnak, de ahelyett, hogy kikezdenének velem, inkább meglepetést és félszeg érdeklődést veszek észre rajtuk. Aztán, fél tizenkettő körül, a semmi közepén egyszer csak megjelenik egy utolsó utáni busz! Majdnem üres, olyan, mint valami szellemjárat, nem is ezen az útvonalon szokott közlekedni, most mégis itt van. Felszállok és másfél óra múlva Firenzében vagyok, az ostellóban, az ágyamban. 

Vigyáznak rám."

A folyó / Visszatérés már kapható! Találj rá Te is, és hagyd, hogy magával ragadjon! :)

>> Katt A folyóért!

ARS POETICA

 „Az embereket nem érdekli az alkotásod, addig, amíg el nem mondod nekik, miért érdekelje őket.” – így szól a mai művészetmarketing egyik alaptézise, engem pedig elgondolkodtat a „miérteken”.

Miért írok? Miért csobog a patak, süt a nap, fakad a forrás?

Miért olvasol? Miért figyel az ember jó érzéssel arra, ami természetes, és töltődik belőle örömmel?

Amióta megtanultam írni és olvasni, író és olvasó ember vagyok. Mindig író és tanár akartam lenni; mindig is írtam, lelkesen, szenvedéllyel, az ön- és világértelmezés igényével, felfedezni akarva azt, ami bennem van és azt, amibe beleszerettem.

Amikor úgy hittem, blokkolt a kreativitásom, esszéket, tanulmányokat, naplót írtam, amikor újra kezembe vettem a „saját tollam” – egyben a sorsom – jöttek a novellák, regények; később magamat is egészen meglepve a versek, mesék és még számos, nehezebben bekategorizálható, új megvalósulás.

Az, amit spiritualitásnak neveznek, már kisgyerekként mélyen evidens volt számomra: a lelkiségem, az anyagon túli valóságom az, ami a valódi, míg anyagba belekötődnöm, személyiségen keresztül és testben élnem, ahogy cseperedtem, egyre nehezebbnek, fájdalmasabbnak, küzdelmesebbnek tűnt.

Bár sosem hagyott el egy finom, de határozott benső bizonyosság - egy érzés arról, ami vagyok -, elveszítettem önmagam.

Kamaszként és fiatal felnőttként az írás segített haza-haza pillantani vagy csak közelebb kerülni magamhoz; bátrabb, őszintébb, könnyedebb tudtam lenni írásban, mint szóban, és jobban tudtam figyelni.

Az első olyan írásom, ahol tudatosult, hogy valami szavakon túliról írok, az egyik szakdolgozatom volt, melyben a filmzene kapcsán legmagasabb szintű „hangként” és esszenciaként a csendhez jutottam el.

Amikor tíz év intenzív spirituális önismereti út és önkeresés után szertefoszlott az egóval való azonosulásom és magamra ébredtem, harminchárom voltam és már javában írtam újra szépirodalmi műveket, sőt tanítottam is az írást. Ezután hosszabb időre leálltam ezekkel, nem vágytam önkifejezésre, az írást is csak szükséges eszközként, illetve a spirituális tanítói szolgálatomhoz és könyvíráshoz használtam.

Aztán teljes önátadásban és megadásban elindult a Csendvirágok. De tényleg úgy, mint ahogy a virág bújik ki a földből vagy folyik a folyó. Nem volt vele semmi szándékom, nem fűzött hozzá semmi érdek, de jó és természetes volt megosztani azt, ami létrejött.

A valóságról írtam és írok - a Valóról, ahogy ma is nevezem, mert a kisbetűs valóság mögött ott a nagy, az emberiben az Isteni.

Egy ideig az Isteni jobban érdekelt, le akartam fejteni magamról mindent, ami illúzió, ami nem én vagyok.

Aztán jött a nálam nagyobb, tiszta lét-öröm, és annak a tudata, hogy az Isteni az emberin keresztül szemléli önmagát, és hogy számomra már nincs semmiféle ellentmondás vagy feszülés abban, hogy Isten és ember is vagyok, ahogy mindenki. Hogy hatalmas és kicsi is vagyok, erős és esendő. Hogy én nélküli vagyok és van énem is, amit magam teremthetek újjá. Hogy hallgathatok és szavakba is önthetem azt, ami van – tökéletesen szabadon.

És ha most visszatérek a művészetmarketingre, mosolyognom kell, mert hogy lehet ezt eladni, hogy lehet érdekeltté tenni benne az olvasót, hogy olvassa? Egyáltalán kell-e ezt tenni? Nem. Nem szükséges.

Miközben persze jó érzés, felemelő és örömteli, amikor valaki rezonál egy írásomra, amikor magára ismer benne – jelentsen bármit is ez a magára ismerés.

De tudom, minden beképzeltség nélkül, hogy ez egy magas tudatosságbeli szint. Érettség kell ahhoz, hogy akár az előbb leírtakat értelmezni vagy érzékelni tudja valaki. Érettség kell ahhoz, hogy ez a minőség őszintén vonzza, inspirálja, hogy ez okozzon neki örömöt. Ezt pedig nem lehet siettetni, sem erőltetni.

Az, amit íróként kifejezek, a valóságról szól, arról, ami vagyunk. Arról, ami valódi bennünk, és arról, ahogyan - minden színjátékon és szerepen túl - valóban tudunk kapcsolódni magunkhoz és egymáshoz.

Ez finom és megfoghatatlan, nem nagyon lehet még beazonosítani sem, nemhogy megmondani, mit nyersz vele.

Valódi önmagadra emlékezni, „rá” figyelni a művészet által milyen érzés?

Ha megpendíti a benső húrjaid, ha magadra ismersz abban, amit mondok, akkor ez történik, és ez öröm számomra.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kicsit hosszabb ars poeticát! :)

Szeretettel üdvözöllek:

N'alika

Próza: ...IÓ, CIÓ... EXPEDÍCIÓ! - RÉSZLET A FOLYÓ / VISSZATÉRÉS CÍMŰ KISREGÉNYBŐL

"A lista Akácnál, nálam meg a legszükségesebb felszerelési tárgyak. A kivétel a térkép, amit mi ketten rajzoltunk több héten keresztül, és amit ő most le is terít magunk mellé a földre.

A táskámból sorban előkerül minden:

- egy nagy fémkulacs, bögrékkel

- fém evőeszközök

- egy kis üveg narancslekvár (arra az esetre, ha hirtelen és nagyon megéheznénk)

- egy nagyító (tűzgyújtáshoz)

- színes madártollak (álcázáshoz)

- egy kis tégelyben összekevert sár és festék (szintén)

- gyurma (tömítést készíteni)

- egy kisméretű láda (bizonyos, megszerzendő dolgok biztonságos tárolására)

- egy házilag eszkábált, áram nélkül működő hajszárító (távol tartja a szúnyogokat és természetesen arra is jó, hogy útközben megszárítsunk ezt-azt)

- 'A KINCS'

Kétségtelenül utóbbi a legfontosabb tárgy az összes közül. Akkor találtam, amikor ez idáig a legmesszebbre merészkedtem a búzaföldön és tulajdonképpen egy közepes nagyságú, lapos, piros kő, amely attól különleges, hogy felmelegszik, ahogy a célunkhoz közelítünk.

A szendvicseket ráérek holnap reggel becsomagolni, ahogyan a teknősbéka-mintás, saját kezűleg kirojtozott pizsamám se hoztam magammal. Azt már eldöntöttem, hogy ezt fogom viselni az expedíción, mert egy fontos alkalomról van szó. A kedvenc darabom: a színei pont olyanok, mint a fogkrémé - világoszöld és rózsaszín -, az anyaga pedig nagyon kényelmes, azt hiszem, flanel.

Muszáj megállapítanom, hogy Akác már megint gondolt olyasmikre, amikre én nem: például meleg ruha is van nála, egy régi, de működőképes távcső, meg svájci bicska és jó erős kötöző zsineg. És szótár, ha esetleg oroszul kellene beszélnünk.

Borzas hozott néhány képregényt, amiket a bátyjától kölcsönzött titokban, meg egy csomó süteményt a nagyijától. Ezeknek holnap nem sok hasznát vesszük, de ma még azért annyi időnk van, hogy átnézzük az X-Men-eket, és a süti nagy részét is elfogyasszuk.

Még egyszer megvitatunk mindent, aztán kifutunk a napsütésbe. Teszünk egy ellenőrző sétát a rétsáv mentén, később pedig megcélozzuk a nagyszüleim udvarát.

A kertet a Borzas által kifejlesztett fáról-fára módszerrel szeljük át.

Talán furcsának tűnhet, de ez a nagy melák csak a szárazföldön mozog egy kissé nehézkesen, az egyik gyümölcsfáról a másikra való lendülésben olyan ügyes, mint egy valódi akrobata. Minket is ő tanított meg így közlekedni.

Utolsó megbeszélésünk már a garázstetőn zajlik, ahová csodával határos módon sikerül észrevétlenül feljutnunk. Innen lehet a legjobban belátni úti célunkat.

Közöttünk, a levegőben szinte tapintható az izgalom. Nem csoda, hisz’ ott, ahová holnap megyünk, még soha nem jártunk!

Akác jutott eddig a legközelebb hozzá egy felderítőútja során, és arról számolt be, hogy van egy tó, valahol a búzaföld közepén. Különleges hely, még rágondolni is az, kicsit borzongató ugyan, de alig várom, hogy lássam! A terep viszont igen nehéz, mert egyrészt a tó közelében hatalmas, elektrosztatikus szúnyogok nyüzsögnek, másrészt meg a legváratlanabb helyeken eshetünk bele egy kiszáradt kútba, vagy ami még annál is rosszabb: egy mocsárba! Ő is így járt, ezért nem jutott el végül a tóig, és csak minden erejét megfeszítve tudott elmenekülni a mocsár fogságából. Ezért viszünk most kötelet, így ha kell, ki tudjuk húzni egymást.

Lassan itt a vacsoraidő, legjobb lenne együtt elfogyasztani, mondjuk krumplit sütni kinn, a szabad ég alatt, ahogy egyszer régen. Igaz, akkor olyan későig maradtunk, hogy mindannyian kikaptunk. Mivel semmiképp sem akarunk holnapra büntetést, most sajnos haza kell mennünk.

Még egy kézfogás és szétszéledünk, a szélrózsa minden irányába."

A folyó / Visszatérés című kisregényem e-könyv formájában jelent meg tavasszal - találj rá Te is!

>> Tovább A folyóhoz!

Próza: NYUGVÓPONT

Kora nyári séta a belvárosban. Lépteim monoton ritmusa, szándékolt szándéktalanságom békét teremt. A hétvége csöndjében a gondolatok elcsitulnak, az azonosulás örvényébe vonzó kígyók visszahúzódnak.

Még nem forró a meleg, pedig mindjárt delel a nap. A bőröm leheletnyi szellő simogatja, bizsergeti a hajszálakat a tarkómon.

Lépek és lélegzem.

Milyen sokfélék vagyunk, mennyi világ - mennyi tökéletes lehetőség, hogy tapasztaljunk!

És mekkora áldás, hogy itt vagyok, birtokolva az egyetlent, ami valóban az enyém: tudatosságom, melynek révén minden pillanatban szabadon dönthetek, miként élem meg a forma táncát!

Vasárnapi ebédek illatát érzem. Ablakról ablakra másmilyen ételekről mesélnek, mégis ugyanolyan a kigőzölgésük.

Mosolyogva emlékszem: talán külön asztaloknál ülünk, de egy család vagyunk.

Alkotósarok: MIÉRT ÉRDEMES BLOGOT ÍRNI (MÉG 2023-BAN IS)?

Épp egy nagyszabású cikket olvasok, mely a legújabb blogolási trendekről és ingyenes eszközökről szól - jól jön minden plusz anyag a júniusi Blogírás kurzushoz! 

Ennek kapcsán gondolkodtam el, hogy mit jelent nekem a blogolás, és hogy akik rátaláltunk erre a formára, miért tartunk ki, újulunk meg és élvezzük annyira ezt az egészet, rendületlenül. :)

Úgy 17 éve, amikor lelkes blogolvasó, majd lassan egy évtizede blogger is lettem (még nem a Csendvirágokkal), nagyon más volt a médiakörnyezet és úgy általában véve az életünk. Ezt nem csak a korom miatt mondom, bár nyilván van ennek egy generációs vetülete is. Egy biztos: a közösségi média boom-ja, mindenekelőtt a Facebook, de a Twitter, a YouTube, az Instagram és a TikTok (meg még egy sor másik, rövidebb-hosszabb ideig maradó divathullám) nagyon megváltoztatta az online kommunikációt, és mind a befogadói, mind a szövegalkotói szokásainkat.

Viszont blogot írni még ma is menő, sokan olvasunk jelenleg is blogokat, és nem tudom, Te hogy vagy vele, nekem kifejezetten igényem, hogy régi-új kedvenceimet rendszeresen megnézzem / felfedezzem.
Eleve jobban szeretek blogokat olvasni, mint a Facebook-ot görgetni vagy az agyonpolitizált és/vagy elbulvárosított hírportálokat, magazinokat bújni. És picit önző is vagyok, amikor blogíró kurzust indítok, mert szeretnék magyar nyelven is több igényes, klassz tartalmat olvasni, eredeti hangokat hallani. :)

Szerintem ez a 3 legfőbb oka, hogy a blog formának nem csak létjogosultsága, de jelentősége is van manapság:

1.) Értéket teremthetsz vele. 

Ez így nagyon általános és talán fellengzősen is hangzik, mégis így van. Nem pusztán  fogyasztók vagyunk - illetve rajtunk áll, hogy csak azok vagyunk-e vagy ennél többet szeretnénk! 

A fogyasztói mentalitásunkat egyébként érdemes tudatosan górcső alá venni és átalakítani, főleg, ha esetleg azon nyavalygunk, hogy sok olyan hatás ér bennünket, amit üresnek, sekélyesnek vagy manipulatívnak érzünk.

A blog kitűnő platform arra, hogy megmutassuk magunkat.  Elképesztő sokszínűségre ad lehetőséget, és igen tágas út: gyakorlatilag bármiről írhatunk, szinte bármit és szinte bárhogyan kinyilváníthatjuk, ami fontos nekünk.
Persze ez mégsem egészen így működik, vannak trükkök és megfontolni valók, és a kurzuson abban is segítek, hogy az alapjaid tiszták legyenek. Vagyis, hogy rájöjj és ki is tudd fejezni, mi az, amit valójában szeretnél ezzel a formával.

2.) Független lehetsz a segítségével. 

Ezt már első blogom írása idején is éreztem és fontosnak tartottam, amikor még úgy tűnt - akkor csupán az okostelefonok első hulláma köszöntött be, legalábbis Magyarországon -, hogy majd mindannyian nyithatunk egy ablakot a nagyvilágra, mindannyian "csinálhatunk médiát".
Valójában ennél sokkal bonyolultabb, hierarchizáltabb a piaci helyzet, és épp ezért nehezebb is boldogulni benne, mint gondoltuk, főleg a nagy techcégek egyre erősödő uralma idején, mégis, továbbra is óriási lehetőségeket rejt a saját blog!

Ha (csak) a Facebook-oldaladra vagy más közösségi média csatornádra koncentrálsz, teljesen ki vagy szolgáltatva az algoritmusnak, ami kevés embernek jelenít meg, azoknak is csak ideig-óráig. Még egy nap sem telik el, a szuper tartalmad eltűnik a süllyesztőben.
Míg a blogod egyben a védjegyed és a névjegyed - lényegében bármit csinálsz, nem csak, ha író vagy! Ezek az anyagok alakíthatóak, rendezhetőek, kereshetőek és teljesen ingyen vagy fillérekből tartalmilag és formailag is igényes, akár honlapszerű online teret kreálhatsz magadnak. Ami aztán organikusan járja a maga útját és fejlődik, s amit felfedeznek és megszeretnek azok, akiket illet. :)

Az alkotásaimra és a kurzusaimra is sokan találtak rá reklámozás nélkül, "véletlenül", netes böngészés közben. Kaptam ingyen könyveket kiadóktól, amikor recenziókat írtam, csak úgy, mert tetszett, amit írok (és persze jól jött nekik is az organikus reklám), nem is beszélve a vállalkozásomat érintő folyamatos előrelépésekről, amiket jelentős részben a blognak köszönhettem, köszönhetek. 

Igen, bele kell tenni az energiát - és nem feladni az elején, vagy ha szükséges, újrakezdeni 

 -, bele is kell jönni, a kezdeti gyerekbetegségeket túlhaladni, viszont egy idő után sok minden önjáróvá, könnyűvé lesz, miközben élvezed és Téged is inspirál az egész. 
És milyen jó már, hogy bárkit a blogodra irányíthatsz, ami a Te tered a virtuális világban, nem vagy kiszolgáltatva mindenféle más energiáknak, reklámmentes lehetsz... és így tovább!

 

3.) Építkezhetsz és épülhetsz általa. 

Megint csak többféle, sokféle értelemben. Mert ahogyan fejlődsz, úgy fejlődik, alakul (és átalakul) Veled együtt a blogod is. Személyiségfejlesztő hatása is van, mert elköteleződsz valaminek a teremtésére és folyamatosan reflektálhatsz magadra. Magában a blogolásban is fejlődhetsz és rengeteg örömteli kapcsolódásra tehetsz szert.

A blog interakció az olvasóiddal - a kurzuson a célközönséged megtalálásáról is lesz szó, nem csak szó, gyakorlat is ! ;) -, adhatsz vele, kaphatsz általa és bármit szeretnél felépíteni - akár a szerzői reputációd (például íróként, fotósként, vagy bármilyen összművészeti megvalósításban), akár a vállalkozásod, a saját, eredeti kis - vagy nem is olyan kis :) - tered, megteheted.
Ha szívvel-lélekkel és kellő alázattal csinálod, lesznek olvasóid és sok olyan dologgal lepheted meg magad, amire kezdetben nem is számítottál. 

Ha szeretnéd magad jobban beleásni a témába, ha úgy érzed, eljött a Te időd: 

>> Tovább a februári  Blogírás online kurzushoz!

**

 Az aktuális és közelgő tanfolyamokról itt olvashatsz, ha pedig szeretnéd, hogy kapcsolatban maradjunk, iratkozz fel tartalmas hírlevelemre!