2023. január 29., vasárnap

Képzőművészet: FÖLDKÖZELI ÁHÍTAT – ELISABETH LADWIG FOTÓKOLLÁZSAI

Még csak január van, de annyi kincset találok benn és kinn, hogy csak kapkodom a fejem! :)

Új kedvencem, Elisabeth Ladwig, akit az aktuális Gyógyító mese-és haiku-írás kurzusra hangolódva, a legutóbbi hírlevelemhez illusztrációkat keresve - az erős karakterek és a mesék keresztmetszetében kutakodva :) - fedeztem fel. 
Elisabeth az Egyesült Államok New Jersey Highlands nevű, délnyugati régiójában él, elmondása szerint e terület természeti szépségei jelentik számára a legfőbb ihletforrást. 

Kollázsetchnikával dolgozik, saját fotóiból és rajzaiból készít izgalmas montázsokat. 
Képei egyszerre mesések, hétköznapiak és - a szó legnemesebb értelmében - spirituálisak. (Ő is egy hétköznapi misztikus. :))
Nem meglepő, hogy több önismereti kártyapaklit is készített belőlük, melyeket kifejezetten intuitív jellegű használatra javasol (nincsenek kirakási módok vagy nagy megfejtések hozzájuk). 
Az önreflexiót velük kapcsolatban az is segíti, hogy arcok ritkán látszanak rajtuk, anonimitás jellemzi őket, mégis erőteljes és egyedi módon fejeznek ki minőségeket, "hogyanokat" - így mindegyik képével hosszan, mélyen lehet utazni. 
Mi Io-val együtt is kipróbáltuk és egészen izgalmas feltárulásokat hoztak! :)

Elisabeth arról is beszél, hogy elég „mindössze” nyitott szívvel-szemmel járni, hogy meglássuk, mekkora csoda ez a Föld, s milyen mélységű tanításokat rejt, hogy itt tapasztalhatunk. 

Nem is szeretnék többet írni a képekről – egyébként mindegyikhez tartoznak rövid, gondolatébresztő írások is a honlapján, illetve a címek is adnak hozzájuk plusz dimenziót -, inkább megmutatok egy csokorra való kedvencet. Nagyobb csokor lett ez, de így is elég nehezemre esett a választás, mert annyira különlegesek.  

Merüljetek el bennük Ti is, megéri rájuk szánni egy kis extra időt, figyelmet, az apró részletek miatt is! 
Nem utolsó sorban az íráshoz vagy egyéb alkotáshoz is sokszintű inspirációt adhatnak! ;)


Empty Nest - Itt írtam hozzá kapcsolódva! ;)

It Belongs To Everyone

Benevolent World

A Safe Place To Land

Procession

Dryad of Death / Rebirth

Dryad of Empowerment

Dryad of Renewal

Starpolish

Gift

Gala

R.S.V.P.

Protection Spell

The Collector

Walk With Me

Forsythia Leviosa

Once In A Lifetime

Thank You
  



**

Hírlevelem, hogy a Csendvirágok inspirációi biztosan elérjenek. ;)

2023. január 19., csütörtök

Vers: HULLÁMAINK

Mikor jelen vagyunk egymás számára
önmagunk lehetünk: 
egyszerre egész mások,
és pont ugyanolyanok.
A hullámok, melyeket vetünk, 
a másikban jelennek meg,
s bennünk folytatódik, amit ő elkezdett.
Egyből kettő lesz, a kettőből egy.
Mindig több, mindig jobb,
mint azt legmerészebb álmainkban gondoltuk!
Mindig ugyanaz, mindig más -
feloldódik az ellentmondás.
Vagyok, vagy, vagyunk:
a termékeny, örök együtt-áramlás!

Catherine PapeSpeak to me of calmer seas

Filmajánló: BAGGER VANCE LEGENDÁJA (2000)

Vannak filmek, melyek első megnézésre nem ütnek akkorát. Olyan „elmegy, de semmi különös” kategóriába soroltam anno Robert Redford most már több mint húszéves rendezését is. Aztán újranézve kiderült, hogy megértem a mondandójára. :)

A film – és az alapjául szolgáló Steven Pressfield regény - két zsánert ötvöz: egyik oldalról sportfilm, a másikról misztikus (inkább spirituális, mint fantasy töltéssel). 
Az amerikai Délen játszódik az első világháború és a gazdasági világválság körüli időkben. Főhőse, Junuh (Matt Damon milyen fiatal még itt!), golfbajnokból megtört háborús veterán, majd – némi lokálpatrióta összefogás és főként egy különös figura, a címszereplő (Will Smith) segítségével - nagy visszatérő lesz.  

Bagger Vance megtanítja, hogyan játsszon „jól” - nem is az adott sport, hanem a „nagybetűs” Játék tágabb fogalma és tiszta minősége értelmében. Melyben a mező sokkal több a golfpályánál, s ahol az ember boldogságának egyik kulcsa, hogy ráérezzen, része ennek az egyetemes energiamezőnek, része a Rendnek, s át tudja adni magát neki.


Redford helyében valamivel feszesebbre vágtam volna a filmet, s bár Matt Damont és Charlize Theront is bírom, ebben a szerepben is feltalálják magukat, azért a tíz év az tíz év, a harmincasok nem huszonévesek, szóval idősebb színészekre osztottam volna a karakterüket. Na, de nem vagyok Lóbelt Ledfold :D, a filmet pedig nagyon élveztük így is. 

A gyógyulásról, a múlt traumáin való tudatos továbblépésről és a félelmen való felülemelkedésről is szól, de a legjobb benne az, amire kifut! 
A végét nem árulhatom el, mert nem akarok spoilerezni, de még annyit, hogy valahol hihetetlen, hogy nem tudok még egy sportfilmet mondani (de általában véve filmet-könyvet se nagyon), ahol valami hasonló dolog születik meg, mint itt… pedig ez annyira, de annyira esszenciális! 

Remélem, elég talányos maradtam, szóval ha egy finoman tanító, nem is annyira a sportról (de arról is) szóló, tudatos életre inspiráló felemelkedés-sztorit akartok nézni, akkor  jó szívvel ajánlom a Bagger Vance legendáját, a lassan békebelinek és old schoolnak számító, kétezres évek eleji Hollywoodból. :)

**

Bagger Vance legendája (The Legend of Bagger Vance, 2000)

R: Robert Redford 

IMDb adatlap. 

Angol nyelvű előzetes. (Magyarul csak részleteket találtam a YouTube-on, előzetest nem, de a filmet biztos, hogy meglelitek szinkronnal és felirattal is. Hivatalosan azt hiszem, az amazon Prime-on van fenn.)


2023. január 16., hétfő

Önismeret: VAN IDŐ

„Nincs időm semmire.” „Bárcsak utolérném magam!” „Kifutottam az időből.” „Túlvállaltam magam.” „Bár lenne elég időm arra, amit szeretnék!”

Mondtam én is, hallottam másoktól is ezeket a kijelentéseket, de milyen abszurdnak tetszenek most, ahogy az eső csepergését hallgatom! A télre szinte csak az emlékeztet, hogy lámpát kell gyújtanom nappal. Hétfő délelőtt van, a kisfiam iskolában, a férjem a kisszobában meditál, minden mára tervezett munkám sikerült elvégeznem korábban, és ismét tapasztalom: végtelen sok időm van azt tenni, amit szeretnék és úgy tenni, ahogy szeretném.

Az időnk egy részről ott folyik el, ahol meg akarjuk fogni - és pontosan azzal a mozdulattal történik ez, amivel meg akarjuk fogni. Beosztani, okosan eltölteni, spórolni vele, hatékonyan felhasználni, menedzselni, kihozni belőle a maximumot. 
Más részről pedig ott, ahol lemondunk róla:  lemondunk arról, hogy megtöltsük élettel. Ahol pótcselekvésekbe merülünk, olyasmikkel foglalkozva, melyek lekötik ugyan a figyelmünket, birizgálják érzékeinket, sodornak, szenzációt keltenek, végső soron azonban lemerítenek, ahelyett, hogy azt éreznénk, majd' kicsattanunk az erőtől. 

Amikor magunkkal összhangban, egy belső hangoltságból - Önvalónkra hangolt állapotból - cselekszünk, akkor mindig azt érezzük, hogy van időnk és van erőnk. Azt tesszük, amit valóban szeretnénk és elégedettek vagyunk magunkkal. Szinte észrevétlenül, menet közben töltődünk végtelen tisztaságú és intenzitású energiával. 
Azt érezzük, mindenre jut időnk, s közben mégis, egy egészen időtlen állapotban lebegünk. 

Azt mondom, „lebegünk” vagy „szárnyalunk”, mégsem írom le jól, mert súlya van a lépteinknek, érzékeljük a földet, a testünket, a fizikai valóságunkat, és nem utolsó sorban a körülöttünk lévő embereket, társakat is. Sőt, természetes módon együtt is tudunk velük működni.



A Lélekjelenlétben megtapasztaljuk annak paradoxonát, hogy az idő nem létezik, mégis mindennek megvan az ideje. Most esik az eső, de nem egyenletesen; néha halkabban dobol a tetőn, néha erősebben megindul, pár óra múlva valószínűleg el is áll. Most ezzel az írással foglalkozom, aztán majd valami egész mással fogok. Nem akarom megjósolni előre vagy alaposabban megtervezni, mivel, csak ráhangolódom a saját, nyugodt áramlásomra, a saját tökéletes ritmusomra és ebben teszem egyik lépésem a másik után. 

Egy olyan világban élünk, ami folyamatosan azzal bombáz bennünket, hogy az időnk nem elég, hogy sietnünk kell, jobban teljesítenünk, sőt versenyeznünk az idővel, még a saját életkorunkkal is – és persze, hogy alulmaradunk. Győztes pozícióval kecsegtet minket az elkülönült én ritmusa, ám borítékolja a kudarcot, az állandó vereségérzetet. Ez az „apró betűs rész”, amiről a szenzációk hajszolása közepette oly’ könnyen megfeledkezünk!
Ha nem figyelünk és hagyjuk, hogy ezek az illuzórikus elképzelések irányítsanak bennünket, állandóan ki fogunk zökkenni a saját időnkből. 
A legtöbb ember még rá sem érzett ennek az ízére, pedig a különbség zongorázható! 

Íme, három dolog, amivel rendszeresen taníthatod magad érezni és élni a saját időd!

Foglalkozz művészettel - befogadóként, alkotóként vagy mindkettőként! Arra késztet majd, hogy megállj vagy lelassulj, hogy mélyülj, megérkezz. 
A valódi művészet ki fog rántani minden megfelelés-kényszerből, minden előzetes elképzelésből arra vonatkozóan, ahogyan csinálni akartad, vagy ahogyan gondolkodtál róla. Meg sem érzed majd, hogy telik az idő, mégis: olyan tartalommal telik meg, amitől valami elkezd megváltozni Benned. 

Az idő – ha „jól”, azaz szívvel-lélekkel éljük – maga az élet, az élet pedig állandó változás. Ha vannak rutinjaid, hagyj bennük elegendő teret magadnak, amiben teljesen szabadon tudsz megnyilvánulni. Szokj rá a spontenaitásra, a szabadságra! Nagyon szokatlan? Kezdd csak egész kicsiben! Mire vágysz ma? Mi esne úgy igazán jól? Pezsdítsd fel az életenergiád, csináld meg, még akkor is, ha nem illik a menetrendedbe, ha nem racionális! 

Mozogj, cselekedj, gondolkozz, érezz úgy, ahogyan Neked jólesik, ne másokhoz igazodva, feladatokat, koncepciókat végrehajtva! Ha feladataid vannak, amiket úgy érzed nem tudsz, nem lehet lepasszolni, hát azokon belül kezdd el megélni ezt a „máshogyant”  – jelenléted a pillanatban oldószer!

S végül, de nem utolsósorban: legyen prioritásod az Önmagadra való hangolódás! A mellkasod mögött, a homlokod mögött, az ágyékod mögött, épp ebben, a mostani lélegzetvételedben és minden egyes gondolatod mögött ott a Végtelen! A Végtelen, ami ki akar fejeződni, és ami pontosan úgy fejeződik ki, ahogyan az tökéletes. 

Erre tudatossá válni, ennek átadni magad csodává teszi a legegyszerűbb vagy épp a legborongósabb hétfőt is. 

Lélegezz bele, figyelj bele, mozdulj bele! 

Mire inspirál?

Rajtad áll, mit is kezdesz ezzel a csodával! ;)


**


2023. január 15., vasárnap

Felszabadító Kreatív írás: GYÓGYÍTÓ MESE- ÉS HAIKU-ÍRÁS - Online kurzus - 2023. 02.14. - 03.06.

E KÜLÖNLEGES 3 HÉT HATÁSÁRA:

•   felfedezheted magad a mese- és versíráson keresztül 
•   könnyedén megtanulhatsz kerek irodalmi formákat létrehozni és izgalmas műfajokban próbálhatod ki magad
•   nagyot fejlődhet íráskészséged és általában véve önkifejezésed      
•   felszabadultabb, örömtelibb és elfogadóbb minőségben élhetsz
•  megajándékozhatod magad és a világot azzal, ami a Lelkedből születik

 


Miért mese- és haiku-írás? Bizonyára hallottál már a mesék gyógyító erejéről. A meseterápia - az adott élethelyzetre illő mesék olvasásával és a hozzájuk kapcsolódó mély-elemző beszélgetésekkel - komoly önismereti eszköz lehet, tapasztalataim szerint azonban a meseírás még ennél is továbbvisz! 
haiku pedig a pillanat művészete, olyasmi ami a történetekből való kilépésben és a jelenben való elmerülésben lesz segítségünkre. :)

Nem kell "írni tudnod"! Ezt a háromhetes folyamatot úgy állítottam össze, hogy írástapasztalattal vagy "írói vénával" nem rendelkezők számára épp úgy maradandó élményt nyújthasson, mint az írás szerelmeseinek!
Két olyan műfajt helyeztem a középpontba, melyekben alkotni könnyű, áramló és természetes lehet, ugyanakkor igazán jó mesét és haiku-t írni kihívás is. ;)

Miért gyógyító? Mert mindkét műfaj fantasztikusan alkalmas az önfeltáró belső utazásra. Azaz, ha végigmész ezen a folyamaton, örömteli és játékos módon lezajló, mégis mélyreható változásokra számíthatsz!
A "gyógyító" minőség emlékeztetés eredendő Teljességedre, egészségedre, melyből merítve szabadon alakíthatod az életed.
Ha elakadásokat tapasztalsz a meséidben, ráláthatsz az okukra és felülírva korlátozó mintáidat továbbléphetsz egy örömtelibb, Teljességedből fakadó életbe.  

Lépésről lépésre haladunk, így nyugodtan elfelejtheted a "nekem nehezen megy" vagy "nincs tehetségem hozzá" jellegű gondolatokat! 

Gyermeki részed, "belső gyermeked" is élvezni fogja ezt a  kalandot! :)

Számos írásmesterségbeli fogást is tanulhatsz, mégis ez a lehetőség jóval több mint írás-kurzus!  
Rajta, hát! Alkosd magad újra a mese és a haiku varázslatos, mégis Valóságra mutató, múltat feldolgozó és jelenbe hívó műfajaival! 


MIT KAPSZ A KURZUSON?


•  3 hét alatt elvégezhető, de akár több hónapra is elegendő különleges írásgyakorlatot: egy teljes Felszabadító Kreatív írás munkafüzetet, melyet nyomtathatsz és fűzhetsz! 

A pdf formátumú írott és mp3 hanganyagokat hetente küldöm el e-mailben, Te osztod be magadnak és a saját tempódban végzed el őket. Nem kell online lenned, minden anyagot letölthetsz!
Ha nincs időd mindenre, később is a Tieid maradnak, egy-egy gyakorlatot újra elővehetsz, illetve számos variációs lehetőséget tartalmaznak, melyekkel kedvedre érlelődhetsz, fejlődhetsz tovább.

•  A gyakorlatokban sokoldalú tanári tapasztalataim, műfaji és írástechnikai ismereteim ötvöződnek azzal az intuitív, kreatív és Lélekközpontú minőséggel, amit többek között e blogon keresztül is megismerhettél.

•  Bár nem vagyok közben fizikailag melletted, mégis, kapsz egy kísérő jelenlétet – egyrészt a gyakorlatok leírásán keresztül, másrészt úgy, hogy ha elakadnál, kérdésed merül fel vagy megosztanál velem valamit, a kurzus három hete alatt e-mailben fordulhatsz hozzám.
KÜLÖNLEGES LEHETŐSÉG! Meghatározott terjedelemben írást vagy írásokat küldhetsz, melyekre személyre szabott és építő véleményezést adok! 
Ez az építő visszacsatolás visszaidézi korábbi, fizikai tanfolyamaim légkörét, miközben élvezzük az online kommunikáció, no meg a tér- és időszervezés előnyeit is. :) 
Amit adok, az szakmailag és emberileg is olyan muníció lehet számodra, mely hosszútávon segít, hogy szabadabban, belülről megerősödve, egyben tudatosabban és profibban legyél képes alkotni. 




TI ÍRTÁTOK A KURZUSOKRÓL:


„Sikerült tényleg beleadnom magam és mindegyik írás egy kapu volt önmagamhoz. Leginkább valamiféle tehermentesítő írásterápiának éltem meg… Ami a feladatokat illet, örömöm telt abban, hogy ennyiféle szemmel nézhettem magamra. Szeretném megköszönni a lehetőséget és a létrejött szabadságot, amiben kifejezhettem magam."   
− J. Eszter  


"Először megijedtem a feladatoktól, előjött az "üreslap" szindróma, de a meditáció beindította a fantáziámat. Első olvasásra nehéznek tűntek a feladatok, de a végén kikerekedtek. Örülök, hogy jelentkeztem és megismerkedtem Veled." :)  
− Sz. Timi  

 

 "Nagyon örültem, hogy olvashattam meséket újra. Nagyon élveztem, hogy kitalálhattam egy karaktert és azt útnak indíthattam, kalandozhattam vele. Nagyon inspirálóak voltak a művészeti elemek, amiket megosztottál a csoportban. Köszönöm ismét ezt a szellemi, lelki kalandozást! :)"  

 K. Edina 

 

„Annyi inspirációt, értő figyelmet, elfogadást, szeretetet kaptam N'alikától, annyi mindent tanultam ihletett pillanatokról, a csend varázsáról, az eredetiség erejéről és az útmutatók iránti alázatról...
Elindultam egy járatlan úton, blogot és egy új oldalt indítottam. Vágyom az ÚJ TAPASZTALATból meríthető inspirációra. Köszönök mindent!” 
AAdrienn (KenderKóc) 
Még több résztvevői véleményt olvashatsz, ha ide kattintasz!


RÉSZVÉTEL ÉS JELENTKEZÉS



A kurzuson való részvétel ára 27.900 Ft.

A csatlakozás vége február 13., hétfő, 18 óra!

Utalni számlaszámra és PayPal-en keresztül is tudsz, a jelentkezésnél kiválaszthatod az opciót, de az automatikus válasz e-mailben elküldöm mindkettőhöz az adatokat!



Ne feledd, februárban is várlak az állandó lehetőségre, a Regényírás online kurzura is!


Szeretettel várlak! 

N'alika (ejtsd: Náliká; Kupai Eszter)
, író és tanár, a Csendvirágok blog és verses-
novellás kötet szerzője, a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője


Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz bővebben. Ne feledd, a Regényírás kurzus mindig elérhető! ;)

Rólam pedig itt



* A kurzus önismereti eszközöket ad, a "gyógyító" jelzőt "személyiségfejlesztés" vagy "rekreáció" értelemben használom. Ha egészségi problémával küzdesz, vedd figyelembe, hogy nem helyettesíti az orvosi kezelést!

2023. január 12., csütörtök

Vers: JANUÁR

Nem éles kezdet,
lágyan ringató bölcső -
épül az erő.

Marissa Strickland - Metamorphosis Diptych Series (2019) / Etsy bolt


Képzőművészet: AZ ERDŐ LELKE - HIRO ISONO FESTMÉNYEI

Vannak művészek, akiknek a világa annyira megérint, hogy ez már több is, mint érintés: alkotásuk látva, olvasva vagy egyéb módon befogadva megnyílik a szívem és magamra ismerek abban, amit létrehoztak. 

Különleges, a mindennapokat átalakító élmény ez, amit rendkívüli módon imádok mindkét oldalról megélni: úgy is, mint alkotó (amikor az én szövegemhez kapcsolódik így valaki), és úgy is, mint befogadó. Művész és műélvező. :)

Hiro Isono képeit felfedezve egyből beütött ez a katarzis és tudtam, hogy írnom kell róla, főként pedig megmutatnom, itt, a blogon. 
Én sosem hallottam Róla ezelőtt, a Pinteresten nézelődve ugrott fel egy képe és alaposan utána kellett járnom, hogy megtudjam, ki is Ő. Vagyis ki volt, hiszen 1945 és 2013 között élt Japánban. Az 1993-as Secret of Mana című Nintendo-játék illusztrátora, látványtervezője volt, aztán még számos digitális, illetve vegyes technikával készült festmény és rajz alkotója. Kiadott több könyvet, amiben ezek fellelhetők, de alapvetően az említett japán videojátékkal kötik össze a nevét és szinte csak a gamer szubkultúrában ismert. 

Valamennyi képén az élő-lélegző természet, azon belül is legtöbbször az erdő és az esőerdő a főszereplő. De ennek a térnek mi, a szemlélődők is részei vagyunk, annyira megnyit és bevon a tisztasága, a békéje. 
Gyakran vehetünk észre a képein apró emberalakokat, gyermekeket, akiknek a pozíciójával könnyen azonosulhatunk, vagy például itt, a lenti sorban az utolsó képen egy fotelt, amibe képletesen azonnal belehuppanhatunk. :)
 
Nicholas Roerich festményein éreztem hasonló jelenlétet - spirituszt, Lélekjelenlétet –, hogy érzi és vissza tudja adni az adott tér lényegét, legmélyebb esszenciáját (Roerichnél ez a tér jellemzően a Himalája volt).

Szóval hosszú idő után Hiro Isono képeivel indítom újra a képzőművészetről szóló bejegyzéseket a blogon (a Művészeti ajánlók menüpontban találjátok majd őket, ahol lesznek újra rövidebb film-, zene- és könyvajánlók is – írom, ahogy majd áramlik). 

Gyönyörködjetek bennük Ti is, s ha tetszettek, örülök, ha megosztjátok, mi van Bennetek! ;)

(Ha jobban beléjük merülnétek, az egyes képekre kattintva nagyobb méretben láthatjátok őket.)



















**

A blog megújulásával a hírlevelem is átalakul. Ha már feliratkoztál, akkor az adataid frissítésével (minden korábbi levél alján megtalálod ezt a linket), ha még nem, akkor pedig az új regisztrációkor tudod beállítani, milyen témákról szeretnél hallani a jövőben! 

(Jellemzően a kurzusokat, írástanítást és a blogbejegyzéseim, saját alkotásaim választottam így el, mert az érdeklődők két halmaza nem feltétlenül fedi egymást.)

2023. január 4., szerda

Vers: TELJESSÉG

Nem vágyom többre, mint a teljességre.
Egy úti célra úgy, hogy nincs hova mennem.
Egy kertre, hol bárkit vendégül láthatok,
s egyedül lehetek, ha úgy hozza kedvem.
Egy üstre, ami mindig csordultig tele,
belőle adhatok és hozzátehetek.
Egy tál levesre, minek az illatával 
jól lakom, mégis örömmel ehetek.
Nem vágyom többre, mint hogy tapasztaljak,
fejlődve, de már most is elégedetten.
Nem vágyom többre annál, ami van,
mindegy, hogy megnyilvánult-e vagy még nincsen.


Vers: HORIZONT

Előttem a horizont,
bennem szándékmagok,
újra megszült énemnek
energiát adok.

Kitárom a két karom,
bátran kiáradok -
örömmel elfogadom,
mindazt, amit kapok.

Benn és kinn is végtelen,
áldott mindennapok!
Létrehozom, s élvezem,
mire hívva vagyok.


Jimmy Lawlor - The Power of Self (2023)

2023. január 1., vasárnap

ILYEN VOLT 2022 - ÍGY LÉPEK ÁT 2023-BA

 


2022 számomra egy igen megpróbáló év volt. Sokszor szembesültem váratlan, „ezt nem láttam jönni” típusú történésekkel és ezekben a helyzetekben helyt kellett állnom – a legnagyobb ajándék pedig az volt, hogy Lélekjelenlétben tudtam maradni vagy sikerült abba kerülnöm. Így meg tudtam látni bennük az áldást, s onnantól már minden - elképzeléseket felülmúló módon :) - csodálatossá vált. 


Önismereti feltárulások és magánélet

Eléggé küzdöttem a spirituális egóval. Azzal, hogy a múltban mindig „jól”, „emelkedetten”, „feltétel nélkül szeretően”, mondhatni egy eszmény, egy ideológia szerint tökéletesen akartam csinálni a dolgokat. Ezt az önképet vártam el magamtól és mások is tőlem (nem meglepő módon több olyan emberrel barátkoztam, akik szintén ezt a játékot játszották), s hál’ Istennek nem sikerült megfelelnem sem magamnak, sem nekik. :)

Ennek az egész spirituális megfeleléskényszernek a gyökerei még kisgyerekkoromhoz, a vallásos világképhez, a bűntől, rossztól, bukástól való félelemhez nyúltak vissza. Nagyon hamar elhittem, hogy nem vagyok jó, és hogy nagyon kell tepernem azért, hogy ezt valamiképp’ kompenzálni tudjam. 
A húszas éveim második felétől a spirituális önismeret, a magamra ébredés, a megtisztulás, az Önmagamba való hazaérkezés lett az elsődleges törekvés bennem, és ahogy megtapasztaltam, minden, amibe energiát fektetünk, eredményt hoz. 

Most azonban, egy évtizeddel a mindent új megvilágításba helyező – ahogy az angol mondaná, game changer – spirituális felébredés-élményem után, ismét valamiféle „vedlésben”volt részem. Úgy levetni nagyon elemi beidegződéseket – például ezt az alapvetően női, jókislány-szerepre épülő, vallásos-sprituális tökéletesség eszményt -, hogy nem vonom ki magam a világból (ahogy régen elvonulva, szinte minden korábbi dologra nemet mondva tettem), hogy ezúttal „nem öntöm ki a gyereket a fürdővízzel együtt”, hogy teljesen beleállok és belakom embervoltom, hogy mindenestül igent mondok magamra – hát ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint a megvilágosodás. :)

Azt hiszem, itt az emberlétben az okozza a nehézséget, hogy - bár a vetítés egy nagyon erős késztetésünk, nagyon „adja magát” - mégse vetítgessük a múltat a jelenre (és így a jövőre).
Azért, mert egykor sérültünk, mert bántottuk magunkat, s mert bántottak minket (ezt sem kell elhazudnunk, sőt, erő kell a kimondásához, de szükséges!), ne mondjunk nemet magára a kapcsolódásra. Azért, mert színjáték, őszintétlenség, méltánytalanság volt valahol az életünkben (akár a spiritualitás, akár a család vagy a baráti kapcsolatok területén), ne mondjunk nemet a lényünkben lévő természetes elhivatottságra: a lelkesedésünkre, arra hogy a magunk legjobb módján megéljük ezeket. 

Lehet, hogy egészen más szereplőkkel, új körülményekkel szeretnénk már ezt tenni, de a kulcs, hogy egy új „hogyannal” történjen - úgy, ahogy mi magunk teremtjük, nemcsak reagálunk a régi mintáinkból. 
A különbség „mindössze” annyi, hogy már tudatosak vagyunk, de ez a különbség szavakkal leírhatatlanul magasabb minőséget teremt!



2022-ben többször előfordult, hogy a rengeteg elengedni való között olyasmiket is kukáztam, amiket nem kellett volna, amikkel kapcsolatban „csak” az attitűdöm megváltoztatására volt szükség. Ilyen volt decemberben a szerzői Facebook-oldalam letörlése, majd visszavétele, és ilyen volt egész évben a spiritualitás, mint téma, az erről való beszéd, írás, ha úgy tetszik, a saját, spirituális tanítói aspektusom. 
Ami természetes módon jön belőlem, és csak azért, mert iszonyúan csalódtam abban, amit spiritualitás címén manapság az emberek többsége (különösen a mester-tanítványi struktúra örve alatt) művel, nekem nem kell elszabotálnom magamban ezt a hajlandóságot. 


Tanári hivatásom és munkám

Idén megéltem azt is, hogy újra „csak” tanár, csak írástanár vagyok (elengedve a spirituális önismereti kurzusokat) - persze ezt továbbra is a saját utamon és módomon csináltam, az autentikus önkifejezésben támogatva azokat, akik nálam tanulnak. De alapvetően azzal a szándékkal voltam, s vagyok jelen a Felszabadító Kreatív írás kurzusokkal, hogy jó szövegek, az íróiknak elégedettséget hozó szövegek szülessenek. 
Az egyik legnagyszerűbb élményem a Fantasy, sci-fi és filmnovellaírás online kurzus megalkotása és kétszeri megrendezése volt, de a Történetek anyagának átdolgozását és a többi kurzus megtartását is imádtam.

Izgalmas volt az is, hogy „második ember” lehettem: Io Lélekközpontú öngyógyítás című könyvének megszületését és sikerre vitelét a saját hatáskörömben maradva támogathattam. 
Io könyve és módszere csodálatos, nekem is nagyon sokat segített és segít a mindennapokban. Már annyira szerves része az életünknek és annyira komoly előrelépéseket hozott a családi körben többünknek is, hogy csak áldani tudom. 


Kedvencek a blogról

2022-ben néhány, szívemnek igen kedves új darabbal befejeztem a Zöld láng ciklust és A gyógyulás versei alcímet adtam neki. Megszületett a Hétköznapi misztikus hívószava és számos új verse, többek között a Hónapok haikui sorozat. 
A legtöbbet osztott újabb versem a Megáll, mozdul volt, régiek közül pedig a Szabadon engedő
Szerettem Az Egység meséi vizuális tablóit csinálni (ez volt a Vasárnapi mesék sorozat a Facebookon), felidézni ezeket a történeteket. Azt hiszem az autizmus témájú, A Csillaggyermekek meséje volt a legnépszerűbb, az én személyes kedvencem a novellasorozatból az Újjászületés. :)
Műfordításaim is születtek, ezeket majd fokozatosan teszem fel a blogra, további új dolgokkal együtt.

Az év folyamán letisztultabbá tettem, újraszerkesztettem a blogot. Írtam néhány ütős cikket az Alkotósarokba, és huszonkét hírlevelet, amikbe szintén beletettem apait-anyait. :) 
A nyilvános cikkeim közül az én kedvencem a ciklustudatosságról szóló volt, Ti is nagyon jó visszajelzéseket adtatok erre is, de talán legjobban az őszi neves, karakterépítős bejegyzés mozgatott meg Benneteket.


Kurzusok és vállalkozás

Rengetegen jöttetek kurzusokra, és nagyon elégedett vagyok azzal is, ahogy vezettem őket, meg tényleg olyan csodásak voltak a konzultációink, a Veletek való beszélgetés, a szövegeitekkel való foglalkozás, minden - szóval Ti, és az együttáramlásunk!

Megtisztelve érzem magam és áldottnak abból a szempontból is, hogy gyakorlatilag egy gazdasági válság közepén, egy igen feszítő külvilági környezetben tudok és tudunk anyagilag (is) fejlődni, hogy öt éve így van ez már, de az elmúlt három évben még nagyobb sikertörténet számunkra a vállalkozásunk. 
Ez nem dicsekvés, de büszkeség, és azért is osztom meg, mert megint annak a bizonyítéka, amit feljebb írtam, hogy minden, amibe energiát fektetünk, megtérül, de ha ezt tudatosan tesszük, akkor meg exponenciális a hatás. 


Alkotások, melyek inspiráltak

Film, könyv, zene, képzőművészet: néhány kedvencem 2022-ből. Balról jobbra haladva: CODA (2021), Long Weekend (2021), Az ezüst jégkorcsolya (2020), Andy Weir: A Hail Mary-küldetés (2021), Io: Lélekközpontú öngyógyítás (2022), Réz Anna: Mardos (2022), Rosie Thomas: Lullabies for Parents (2022), Viktor Kalinin orosz festő és Marcin Piwowarski lengyel grafikus munkássága. Tőlük a Pinterest-oldalamra is válogattam képeket, ezt az öt dalt pedig rongyosra hallgattam idén. :)


Zárszó

Nem is tudom, mikor írtam hasonlót ide a blogra. Talán ’18-ban zártam így az évet, aztán ’19-ben volt még valami ilyesmi, de '20 tavaszától már ez az említett vedlés kezdődött el, és biztos, hogy több mindent bontottam le – töröltem mondjuk a blogról meg a szerzői oldalamról -, mint amennyi új posztot feltettem. 
Azt hiszem, a könnyedségről, a kapcsolódásról, meg a könnyed kapcsolódásról is fog szólni az új évem. :)

Ha van kedvetek, szóljatok hozzá akár itt, akár a Csendvirágok Facebook-oldalán a kommentszekcióban! 

A Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán pedig az (új) év szava kapcsán kérdezlek Titeket, írjatok ott is, kíváncsi vagyok - arra is, milyen évetek volt, meg arra is, milyet szeretnétek! :)

Zárásként azt mondom, amit ott írtam: kívánok Nektek – ahogy magamnak is - az új évvel megújulni tudást, a legigazibb régi vagy új álmaitok megvalósítását, ehhez friss kezdetet és a lehető legtámogatóbb, önmagatokat szerető, becsülő attitűdöt!

Szeretettel:

N’alika