2019. december 31., kedd

Próza: ÚJJÁSZÜLETÉS - DARÍO MESÉJE (Az Egység meséi 13.)


„Mert ma, mert ma, mert van az a vacsora…" – skandálja magában ütemesen Darío és szinte lebeg a Rue de Buci kockakövei fölött, ügyesen egyensúlyozva a válláról lelógó papírhengerekkel a járókelők nyüzsgő raja meg a kávézók ráérős népe között.
Egyébként is olyan, akár egy szellem, legalábbis szeret úgy gondolni magára, mint a város szellemére − „te, cimbora, egy vagy a város vérkeringésével!” szinte hallja barátja, Mortimer hangját, benne a nem szűnő ámulattal −, bár most inkább kedvére való virtuóz táncosként látnia magát, higanytestű, erős és szabad, örök játékosnak… hóha, hó, felkér és felkéretik, egyszer ezzel, egyszer amazzal, de leginkább mindennel és mindenkivel, egész Párizzsal táncol!
Nem minden napja ilyen könnyű és vidám, széles mosolya is inkább olyan, mint a hanyag eleganciával viselt, drága napszemüvege: egy bizonyos szinten már része a kulturáltságnak, munkaeszköz, amit nem hagyhat otthon. Ó, milyen keményen megdolgozott azért, hogy most így érezze magát, mennyit lótott-futott - ahogy szegény, néhai nagyanyja mondogatta, mint a mérgezett egér -, és mennyit tűrt!
De ma, de ma, de ma van az a vacsora!

Az ide költözés egy álom valóra váltása volt, egy álomé, ami mára csak egy tétje nincs ujjgyakorlatnak tűnik, hisz’ nem csupán egy még nagyobb város, hanem a hozzáillő vízió hívja. Párizs befogadta őt, mint ama mesebeli legkisebb fiút, de tudja jól, hogy a Nagy Almába már egészen másként megy: lesz valaki!
Darío nem állt meg az álmodozásnál, komolyan gondolta tervét és rengeteg energiát fektetett a megvalósításába. Afféle irodalmi csodagyereknek indult, egy szál gitáros performanszokat adott elő füstös kis kocsmákban és szavalt zsúfolt slam poetry esteken csillogó szemű, babaarcú fiataloknak meg kiégett exhippiknek, és hallotta ő azt a tapsvihart, nem képzelgés volt!
Akkoriban vette fel a Darío James nevet is, a Rubén Darío nicaraguai költő és James Dean amerikai színész előtt tisztelgő, mégis valami újat megnyilvánítani kívánó, egyedi művésznevet. Mára már mindenki így szólította és napjában sokszor szólították meg: összenőtt a várossal és összenőtt a telefonjával, összenőtt a művészvilág megannyi színterével és szereplőjével, mindenhol ott volt és sehol sem volt ott igazán.
Húsz évesen, az egyetem mellett kezdett el szervezőként dolgozni előbb abban a kávézóban, ahol az első előadására sor került, majd lépésről lépésre haladt előre egészen addig, míg a város irodalmi életének meghatározó és megkerülhetetlen figurája lett. Csak épp nem úgy, ahogy kigondolta.
Ünnepelt géniusz helyett másokat ünnepelt, pukkantak a pezsgős dugók, koccantak a kávéskanalak a csészék szélén, öblös poharakba folyt a vörösbor, erős kézfogások és szerződések köttettek. Itt plakátokat osztott ki, ott meg felolvasóesteken bólogatott hevesen, ösztöndíjak és rangos díjátadó események, kritikusok és prominensek, élő legendák és fiatal felfedezettek között telt az élete, de az ő áttörése még mindig váratott magára.

Most, ahogy befordul a kiadó szürke, boltíves ajtaján abba az épületbe, ahol az élete nagy részét tölti – az irodája valóban a második otthona, bőrkanapéval, mahagóni asztallal és olyan kifinomult stílussal, amit a saját lakásában nem engedhet meg magának – fanyarul elmosolyodik.
Istenem, mennyi idő telt el, mire eljutott idáig! Több mint két évtized. Igyekezett ő, mégis, szinte csigaként araszolt, mint egyik kedvenc sci-fi-filmjében, ahol bizonyos helyeken másként, sokkal lassabban telt az idő, és akár a szereplők, ő is irreálisan megöregedett.  Belül maradt, aki volt, de odakinn mi minden rohant el előtte anélkül, hogy akár csak megérinthette volna!
Határidőket szabott magának, előbb a harmincadik születésnapját, legkésőbb addigra be kellett volna futnia, de még annyit sem tudott elérni, hogy a huszonkét éves korában megjelent szerzői kötetét a nagy kiadó újra kiadja, és végre rendesen terjessze. A második, igencsak utolsó utáni vonalat a negyvenedik születésnapjára húzta meg, amit tavaly be is töltött. Ráncai és ősz hajszálai szaporodtak és a szíve sem volt már elég erős, az állandó nyüzsgés és az alváshiány kétségtelenül nem tett neki jót.
Nagy számvetésekbe nem bocsátkozott, de legalább a kötete a boltokban volt, és ami minden, de minden eddiginél többet ért: lecsaptak rá felülről is! Olyannyira, hogy a legjobb elsőkötetesek ösztöndíjának várományosa volt. Mit várományosa? Már egy hete tudja, főnöke bizalmas kézszorításából és sokat mondó tekintetéből nem volt nehéz kiolvasnia, hogy élete nagy lehetősége végre beköszöntött!
Az elmúlt napokban szabályosan kényszerítenie kellett magát, hogy úgy dolgozzon, mint eddig, titkos diadalának fénye már annyira átszőtte mindennapi cselekvéseit, hogy a körülötte lévők is gyanítani kezdték: valami megváltozott.

„Ragyogsz, Darío. Mondd, hogy szerelmes vagy! Ugye, megtört a jég?” Lelkes kolléganője kérdésére nevetve felel. „Újjászületek, de nem egy nő által.” – töri le sejtelmesen Anna kedélyét és mélyen a szemébe nézve felhörpinti a maradék feketét. „Megtudod hamarosan.”
Anna már vagy tizenöt éve ismeri, tanúja volt Darío rövid fellángolásainak, „se veled, se nélküled” kapcsolatainak, külföldi utazásokon megélt kalandjainak és ismerte régvolt, nagy szerelmének történetét is, amit ez a sok izgalom elfedni volt hivatott: betöltötte, pont úgy, mint otthon a százéves nagy, kétajtós szekrényét a sok semmire se jó limlom.
Darío tudja, hogy ezek a kapcsolatok afféle pótcselekvések, de azzal nyugtatja magát, hogy a tervezett káosz elválaszthatatlan része az ő kreatív, zabolátlan és nagyra törő természetének.
A tökéletesre vágyna? Még nincs itt a tökéletes, ő pedig nem hajlandó megalkudni! – erről meg van győződve. Gyakran gondol ilyenkor a jó öreg Mortra, aki már háromgyerekes családapa, egyik virágszálának, Dominique-nek pedig épp ő a keresztapja. Ez is egy életút, lehet, hogy sokak számára vonzó, Darío mégsem ilyet akar. Hogy milyet? Szerelem legyen benne mindenképp, de nem bármi áron… és mostanra már nem is rohan sehová, van még mit elintéznie.
Mert - bár erről soha, senkinek nem beszél - legbelül mélyen hiszi, hogy a gondosan megérlelt sikere és az általa ölébe hulló új életkörülményei elhozzák számára azt a Nőt, aki már őt, az igazi Daríót fogja látni és szeretni.
Kicsit kellemetlen, hogy Annának nem beszélhet a terveiről, a konkrét terveiről, hogy előbb befejezi azt a majdnem kész könyvet, lenn, Délen, hogy nem kell tovább tekernie a mókuskereket, mert az ösztöndíj olyan mennyiségű muníciót biztosít, annyi pénzt, szabadidőt és kézzel fogható lehetőséget ad, hogy tényleg minden megváltozik.
Még nem mondhatja el, egy kicsit megváratja a barátait, de hisz’ ő is mennyit várt! Nemsokára viszont minden lapját kiterítheti, bizony, már holnap, mert ma, mert ma, mert ma van az a vacsora!

Milyen érdekes! Most kifejezetten nem feszeng szűk szabású alpaka öltönyében a Ducasse étterem gigantikus kristálycsillárai alatt, talán most először érzi ilyen egészen irracionális környezetben is felszabadultnak magát! Igen, pontosan ez illik az alkalomhoz!
Elhatározta, hogy teljesen jelen lesz a ma esti beszélgetésen, nem a szokásos szellemtáncát járja, hanem tudatosan megél minden egyes pillanatot, kiélvezve azt, amiért olyan keményen megdolgozott.
Nem siet és nem odáz el semmit, itt van, a lehető legjobb helyen és időben, a társaság krémjével, azokkal az emberekkel, akik az ő földi őrangyalai és a lehető legtökéletesebb időzítéssel elhangzik a lehető legtökéletesebb mondat: „Darío, rád gondoltunk, de nem csupán a szervezői és szerkesztői tapasztalataid miatt, hanem mert művészként is megvan az érettséged, hogy megértsd és valóban támogatni tudd őt. Persze, hogy nem könnyű eset, de abban mindannyian egyetérthetünk, hogy óriási potenciál rejlik benne. Igazi tehetség…”
Várjunk csak, ez nem egészen az a mondat!

„Nem egyszerűen egy ügynöki állást kínálunk neked, hanem arra kérünk, légy a menedzsere, mentora, szellemi partnere és titkos jobbik fele Ángel Écho-nak.”
Hogy mi?! A tejfelesszájú Ángel? A mondjuk rá, hogy tehetséges, de iszonyúan túlértékelt, ostoba kis pöcs? Ez olyan, mint egy rémálom! Darío hebeg-habog. „Az ösztöndíj… azt hittem, arról van szó, nem állásajánlatról. Ki kapja az ösztöndíjat?” „Természetesen Ángel. Ezért is olyan páratlan az ajánlat.”
Kínos csönd. Mintha megakadt volna a lemez, hiba a mátrixban.
Egyszerre minden összeáll! Hát persze, hogy ő, a szoborszerű feminin szépség és a rocksztáros lazaság „minden egyben” megtestesítője, a százezer Instagram-követős kortárs költő – miközben Darío-nak alig háromszázat sikerült összegrundolnia -, az álcinikus poéngyáros, főállású önmarcangoló és polgárpukkasztó úrifiú!
De hát nem számít a mélység, a tapasztalat, a bölcsesség, semmi nem számít?
 
„Á, értem” – szalad ki belőle hirtelen, epénél is keserűbben -, „ilyen fos világot élünk, hogy az Ángel-félék tarolnak, a valódi értékekre pedig senki nem kíváncsi. De tudjátok mi van? Pont ti, nem más, hanem ti kreáljátok ezt a szörnyű, felszínes, gagyi, inger-függésben tartó világot, ezt a buta, primitív fogyasztói mocskot. A magas művészet nevében erre szavaztok, ebbe fektetitek a pénzeteket, ezt sztároljátok. Hát köszönöm… a nagy semmit… én itt végeztem, kiszállok, soha a büdös életben nem ugráltathattok már.”
Mintha nem is ő beszélne, vagy nem az az ő, akinek magát annyi éven át nevelte. Sokkal nyersebb, dühösebb ez a valaki, és ijesztően boldogtalan. Fájdalom hasít belé, mint valami utórengés a hirtelen kimondott szavak nyomában, annak az érzete, hogy nincs ebből megfelelő visszaút, nincs olyan, amivel elégedett lenne, a dübörgő adrenalin alatt pedig valami meglepő, amiről már maga is megfeledkezett, hogy a birtokában van: erő.
„Na, csá” – nem épp a legelegánsabb kilépő, de egy másodperccel sem akar több időt itt tölteni. Kifelé menet kicsit megtántorodik a valószerűtlenül süppedő szőnyegen; jó volna valami szilárd talajt fogni, de ennek esélye most már fényévekre távolodott tőle.

Egy darabig kóvályog az ismerős utcákon, az oly’ sokáig otthonának tekintett művésznegyed azonban már nem fogadja be. Most, hogy végre súlya van a lépteinek, egészen röhejesnek érzi az elmúlt évek veszett lótás-futását, sok hűhó a - szó szerint - semmiért, elárulta őt ez a város, mindent elvett és semmit sem adott, elég most már ebből a színjátékból, ideje hazamenni! De hová? Taxit int és automatikusan mondja be lakásának címét. Mégis, hová máshova?

Idegen, hűvös, nem belakott; szálláshely ez, nem otthon. Csak most veszi észre, hogy bár fenntartotta, mégis mennyire elhanyagolta. Mi végre ez a rengeteg kacat? Semmit sem érez már magához tartozónak, sőt dühíti, irritálja ez az értelmét vesztett, lelketlen díszlet.
Előbb az ösztöndíj-est plakátját tépi le a falról – alaposan miszlikbe aprítja -, majd jönnek az ostoba hűtőmágnesek, meg a ronda kép, amit akkor festett, amikor még azt hitte, festeni is tud.
Hamarosan egy egész halom apróra tört, zúzott, szaggatott semmi fölött kuporog, de még mindig túl nagy súllyal nehezedik rá ez az egész… micsoda ál-élet! Pontosan ezt gyűlölte mindig, ezt a megalkuvást, ezt a szerencsétlen színjátékot és ő is a részese lett. Aktív fenntartója valaminek, amihez semmi köze.
De ma végez mindezzel; ironikus, de tényleg ez az ő nagy estéje. Nincs visszaút, letépi ezt a hazug maszkot magáról, még ha beledöglik is.

Az éjszaka közepén kisteherautót hívni, fizetett segítséggel mindent felpakolni, még baltát is szerezni, a Szajna-part külvárosi, elhagyatott részére hajtatni, miközben egyetlen kérdést sem szegeznek neki, mert nincs is többé semmi szükség rá, hogy magyarázkodjon bárkinek: Párizsban ezt is lehet.
Lehet és ő éppen ezt teszi, de magára maradva a már hajnalpírt villantó, sötétlila, nyári ég alatt, semmiféle megkönnyebbülést nem érez. Akkor is csak átmeneti, örömre még csak nem is hasonlító a jó érzés, amikor végez az öreg szekrény feldarabolásával, tüzet rak és tűzre vet mindent. Ösztönös könnyebbség, ám csak a test érzi, ő mintha végérvényesen elszakadt volna tőle. Elszakadt magától.

Dühe a lángokkal együtt lobog, jöhet minden lom, semmi sem kell többé, nem kellenek a régi gúnyák, a rossz versek, a nevetséges szerelmes levelek – mindig „Ő az igazi” -, az önámító álmok, nem kell a kudarc és nem kell a megalkuvás. Mit is mondott az őrangyalainak ma este? Hogy ők tartják fenn ezt a látszatvilágot? De hisz’ minden, amit rájuk mondott, fokozottan igaz őrá! Ő az, aki alárendelte magát, aki eltékozolta egész eddigi életét, senki sem kényszerítette, hogy ezt tegye, még csak nem is kérte, az ő hazugsága volt minden! Mégis mit várt és mit akart? Hírnevet és pénzt. Elismerést. Sőt, mi több, azt, hogy géniuszként ünnepeljék. Géniuszként… most mélységesen szégyelli magát.
Gyűlöli ezt a szerencsétlen kurafit, akivé lett, aki minden tartást nélkülöz, aki nem hozott létre semmi említésre méltót… akinek nincs értelme tovább élnie. Mint egy áramütés, úgy éri a bizonyosság: véget kell vetnie ennek! Nem tudott élni a lehetőséggel, amit életnek hívnak, itt az ideje, hogy – most az egyszer, mert talán valóban jobb későn, mint soha – méltósággal visszaadja.
Milyen színpadias és mégis mennyire a helyén van minden – fut át rajta, miközben az utolsó lángok is elhalnak. Szürke hamu, tökéletesen élettelen, amorf romhalmaz áll előtte, eltakarítja ezt a mocskot, aztán ideje távozni. Nem lesz búcsúlevél és semmi hasonló, senkinek nem tartozik már semmivel, csupán magának azzal, hogy befejezze.

Egy épen maradt faággal elkezdi a takarítást, a mozdulatai ösztönösek, teszi a dolgát. Időbe telik, míg lefékez, majd megáll: a hamurengetegből elővillan valami, amiről egyszeriben azt sem tudja, mi, aztán ráébred. Dominíque rajzának egy részlete, egyszerű kis gyerekrajz, nem lehet rámondani, hogy különösebb tehetséggel rajzolták meg a vonalakat. Nyuszi, virág, kislány, valószínűleg az ötévesek jelentős része többet tud már ennél a pont, pont, vesszőcske stílusnál, mégis, ebben a pillanatban úgy látja, mintha nem lehetne tökéletesebb!
Nevetés tör ki belőle, miközben a hamuból kikapart kis papírdarabot – otthon a hűtőszekrény ajtajára tűzte ki -, most a szívéhez szorítja. És a következő pillanatban már a nevetés és sírás furcsa elegyével öleli, nem is a rajzot, saját magát. „Úristen, ez őrület… mit műveltem magammal? Száműztem magam a saját életemből, pedig én egy csoda vagyok, épp ilyen csoda vagyok! Csoda vagyok!”

„Csoda vagyoook! Csodák vagyunk mindannyian!” – üvölti hangosan, bele a hajnali égbe, a hajnali városba. Pár hobó visszahörög: „kussoljál már”, de ő csak nevet, végre tényleg jóízűen. Hogyan fordulhat át minden egy szempillantás alatt, mi ez az egész? Végre azt érzi, hogy él… eddig vegetált! Soha nem volt elég jó a szülei számára, de hisz’ hogyan láthatná meg bárki más a Valódit, ha ő nem azt éli? Sehogyan! Ő sem látta eddig. Hazugságspirálban pörgött és forgott, azt játszotta, hogy más emberek tekintetétől függ az önbecsülése. Elhitte, hogy ha ők érvényesítik, akkor végre elég jó lesz. Elhitte, ezért ez volt a valósága.
Nem látta magát és nem látott másokat, tényleg itt sem volt. Mostanáig. 

Mély levegőt vesz és szinte kidobja magából az ágy. Van valami semmihez sem fogható ezekben az aranyködbe burkolózó nyári reggelekben. Kakaskukorékolás szűrődik be a távolból, mezítláb megy ki a verandára. Mosolyogva konstatálja az előző este történéseit és gyönyörködik az előtte elterülő tájban.
Fél éve, minden egyes nap hálát ad. A lehető legjobb döntése volt, hogy minden pénzét ebbe a csodába fektette, otthagyta Párizst, megvette és kipofozta ezt a házikót és kis birtokot itt, Délen.
Gazdálkodik és vendégeket fogad, amikor kedve tartja - megtalálják a városi létből, főleg Marseilles-ből elvonulni, feltöltődni vágyók. Van, hogy ő maga főzi a vacsorát, elmond nekik egy verset, eljátszik egy dalt, sőt olyan is, hogy együtt örömzenélnek.
Sosem hitte volna, hogy Provence lesz az otthona, ahogyan azt sem, hogy ilyen, mindenre kiható átalakulásban lesz része. Amióta lehullott róla az emberektől való függősége, amióta nem teper az elismerésért, olyan egyszerű és szép élményei vannak a többi átutazóval, mint azelőtt soha.
„Csak bátorság kellett és hogy megkegyelmezzek magamnak.” – gondolja.
És megint a tegnap este mosolya, de nem egy emlék, hanem valami különösen friss. 
Egyik szállóvendégével, Laylával órákon át beszélgettek a csillagok alatt, fesztelenül és jelentőségteljesen. Ez a nő, ez a találkozás, ez a pillanat nem csak valami új, hanem pontosan az, amit annak idején elgondolni sem tudott. Itt van és olyan természetes… minden sejtjével érzi.

Darío bemegy a házba, hogy reggelit készítsen kettejüknek.

2019. október 30., szerda

NÉHÁNY SZÓ A NEVEMRŐL A MEGÚJULÁS ALKALMÁBÓL

Visszatérő kérdés Tőletek, hogy honnan e szokatlan, többetek szerint szép név, amit használok. Most, hogy a Csendvirágok blog saját domain-t és élettel telibb megjelenést kapott, itt az ideje, hogy erről is szóljak néhány szót. :)

N’alika – amit Nálikának kell ejteni – ahogyan néhányan megjegyeztétek, valóban nem erről a fizikai síkról származik. Nagyjából öt éve érkezett el hozzám egy meditáció alkalmával, akkoriban, amikor a lehető legtávolabb állt tőlem, hogy újra magamra vegyek bármilyen identitást.

Bár sok kihívást és embert próbáló tapasztalatot rejtett, ma már végtelenül hálás vagyok azért, hogy el mertem engedni mindazt, amivel korábban öntudatlanul azonosítottam magam. És azért is, hogy el mertem kezdeni újra teremteni, de már egészen más módon: belülről kifelé, éber tudatossággal. Lélekjelenléttel. A Csendvirágok blog már ennek a megnyilvánulása.

Az itteni születési és polgári nevem, a Kupai Eszter számomra nem több egy szükséges azonosítónál, melynek segítségével sokak számára megkönnyítem a kapcsolódást, megközelíthetőbbé válok.
Ha valaki Eszternek szólít, rendben van, ám ha valaki kész engem egy kicsit mélyebben is látni-érezni, jöhet a N’alika név! ;)

S hogy mit fejez ki számomra? Azt, hogy szabadon áramlok. Megtestesülök, kiterjedek és tovább mozdulok - úgy, ahogyan annak számomra Lélekből fakadó rendeltetése van. 

Otthon vagyok ott, ahol éppen vagyok és abban, amit most csinálok, de sosem ragadok le. Játszom, alkotok.
Ragyogok. :)

Ha kapcsolatba kerülsz velem és nyitott vagy rá, a Lelkedből fakadó tiszta örömre és erőre emlékeztetlek. Arra, amivel az egész életed átlényegítheted és létrehozhatod mindazt, ami igazán Belőled születik.

Köszönöm, hogy figyelsz, hogy azzal a tisztelettel és jóindulattal fordulsz felém, amivel én is Feléd, és hogy együtt áramolhatunk! :)

Szeretettel:

N’alika




**

Facebook-oldalaim:




2019. október 22., kedd

Alkotósarok: AZ A FRÁNYA SZERKEZET! – HOGYAN ALKOSS KIVÁLÓ ELBESZÉLŐ STRUKTÚRÁT? (Írói kisokos 5.)


Az írói kibontakozás útján járók számára a szerkezet egy igazi, toplistás mumus. :) Pedig nem kell tőle félni, csak gyakorolni - az Írói kisokos legújabb részében be is mutatok hozzá néhány egyszerű utat!

A kurzusokon résztvevő írótársaimnak gyakran mondom, hogy nincs is olyan, hogy szerkezet-alkotási probléma, hisz’ az egész írásfolyamatot célszerűbb olyannak látni, mint amilyen az valójában: egy organikusan felépülő, természetes képződménynek, melyben minden mindennel összefügg.
Ha az életed bármely folyamára gondolsz, megláthatod, hogy valamennyi azon belüli tapasztalatodnak megvolt a helye és az ideje, mégis, a leglényegesebb mozzanatok révén kirajzolódik belőle egy történet-ív. 
Persze az életünk nem egy regény vagy film, így ha az utóbbiak szolgai hűséggel próbálják meg imitálni, szükségszerűen elbuknak. Viszont ahogyan az életben, a történetben is az egyén az univerzum középpontja. Ha mást állít egy történet, az elbeszélés akkor sem képzelhető el karakterek és az ő megéléseik adta folyamat nélkül.

Ahhoz, tehát hogy jó történetet írj, alapvetően két dologra van szükséged: karakterre és témára
Harry Potter egy átlagosnak tűnő, mégsem átlagos fiú, akinek a vérében varázserő csörgedezik, meg kell azonban tanulnia, hogyan nézzen szembe félelmeivel, hogy használni tudja az erejét és legyőzze a gonoszt. 
Látod, még  J.K. Rowling híres, hétkötetes regénysorozatának lényege is megfogalmazható egyetlen egy mondatban!

Hogy építkezni tudj, jó alapokat kell teremtened, úgyhogy először is lásd tisztán, miből dolgozol! 

Indulhatunk? ;)

Íme, öt lépés a kiválóan működő elbeszélő szerkezetért:


1. GYAKOROLD A LÉNYEGLÁTÁST A LOGLINE SEGÍTSÉGÉVEL!

Máris itt egy jó kis mankó: a logline egy filmes fogalom (televíziós és mozis eladásokat szolgál), de nekünk is nagyon hasznos. Ez a cselekmény egymondatos esszenciája. Feljebb a Harry Potter logline-ját írtam le, a saját szavaimmal. Amint látod, ez egy többnyire összetett mondat, mely tartalmazza a karaktert, a központi témát – ami egyben a főszereplő legnagyobb kihívását is jelenti! –, valamint azt is sejteti, hová jut majd el, mik a potenciáljai.

Tipp: Az IMDb filmes oldalon minden filmnél találsz ilyen egymondatos cselekmény-leírást, azzal a különbséggel, hogy ott a végkifejletet kihagyják. Érdemes könyvek, filmek adatlapjait vagy előbbiek tartalomjegyzékeit böngészni, hogy minél több ilyen lényegkiemelő mondattal találkozz. Magyar nyelven a filmek esetében a Mafab vagy a Port, könyveknél a Moly vagy a Snitt adatlapjait is ajánlom.
S persze Te is fogd magad és kezdd el megfogalmazni akár általad ismert művek, akár a saját ötleteid rövid –  egy-, két-, maximum hárommondatos – összefoglalását! 

Továbblépés: A logline forma a téma-ötleted tesztelésére is jó. A téma egyébként olyannyira meghatározó dolog, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni! Ez az "alfa és omegád". Hogy valóban megállja-e helyét és mik az igazi lehetőségei, bőven van alkalmad a gyakorlatban megvizsgálni a kurzusokon, a legmélyebben és komplexebben a Regényíráson! 


2. ÉRTSD MEG A REALISZTIKUS MOTIVÁCIÓ FONTOSSÁGÁT!

Nagyon sokszor azon bukik el egy sztori, hogy a karakternek nincsenek megfelelő – inkább úgy mondom: nincsenek megfelelően ábrázolt – motivációi. Mivel később ebből nő ki minden (így a konfliktus és a megoldás kulcsát is tartalmazza!), ez a sava-borsa a történetnek.

Hogy kiinduló példánkra visszatérjünk, 
Harry esetében látjuk: az, hogy Voldemort megölte a szüleit, Ő árvaként nőtt fel egy számára idegen közegben, s hogy a végzetes esemény által különös kapcsolatba került Vodemorttal mind része annak a "csomagnak", amiből elegendő motiváció kerekedik az egész sorozathoz. 

Tipp: Mindig tedd fel magadnak ezt a két kérdést: 

1.) hiteles-e a karaktered motivációja?
2.) érthetően van-e ábrázolva a szövegben?

Előbbiről még azelőtt győződj meg, hogy belefognál a szerkezet építésébe! (Bár ha már benne vagy, az sem gond, jobb későn visszatérni az alapokhoz, mint soha! ;)) 
A másodikat pedig értelemszerűen már az írás folyamatában, az önellenőrzésed során tudod megfigyelni.
Gondold ezt alaposan végig, jegyzetelj róla sokat, mielőtt elkezdenél mindent kibontani!

Továbblépés:  Ennél a momentumnál azt tapasztalom, fontos az olvasói visszacsatolás, különösen abban az esetben, ha gyakorlatlan vagy még szépíróként. A Felszabadító Kreatív írás kurzusokon az építő írásvéleményezés sokatok számára bizonyult már a tanfolyam leghasznosabb elemének!


3. ALKOSS KREATÍV VÁZLATOKAT AZ ELBESZÉLÉSED HÁROM TARTÓPILLÉRÉHEZ!

Honnan, hová és min keresztül szeretnél eljutni? 

Hogy mennyire fontos a fenti kérdés, már ebben a korábbi bejegyzésben is pedzegettem. Minden elbeszélő szerkezetnek három tartópillére van: az expozíció vagy bevezetés, a tetőpont és a megoldás. 

Tipp: Segíti a tervezést, ha vázlatokat alkotsz összefüggő ábrákkal, nyilakkal és/vagy vizuális táblát, képek egymás alá tűzésével. (Trükköket, technikákat is mutatok, a Történeteken, a Felszabadítón, s talán legtöbbet a Regényíráson!)

Továbblépés A kurzusokon rengeteg segítséget kaphatsz a szerkezet-alkotáshoz! Ilyen szempontból a Regényírás anyaga a legösszetettebb, egyben legátfogóbb, de a Történetek és a Gyógyító mese- és haiku-írás is jól alapoz. [A cikk megírása óta létrejött egy még technikásabb, kifejezetten a rövid elbeszélésre fókuszáló kurzus, A novellaírás művészete - ebben a leghangsúlyosabb a szerkezettel való foglalkozásunk!] 
S ha már a vizuális átlátást és  a segédeszközöket említettem, mindenképp ajánlom figyelmedbe a Film-Kép-Írás online kurzust, ami nem csak inspiráló távlatokat nyit, de – főleg a montázs-szemlélet révén - a tér, idő, és cselekmény-szervezéshez ad jelentős pluszt!

(A lenti ábra egyébként nem tökéletes, a Megoldást képzeld egy szinttel feljebb - így fejezné ki jobban, hogy bizony nem ugyanoda jutunk vissza, még a keretes szerkezetű műveknél sem!)






4. TANULMÁNYOZD AZ ORGANIKUS SZERKEZETEKET ÉS FEJLŐDÉSI FOLYAMATOKAT!

Vissza az Élethez! :) És a megfigyelő, szemlélő pozícióhoz, a természethez, az önismerethez!  
Írj elbeszélést, novellát, regényt vagy kisregényt (sőt: színdarabot, forgatókönyvet), az egyik leghasznosabb muníciód mind közül az lesz, ha ráéreztél az élet folyamatszerűségére és a folyamatok természetére. 
Ha olvastad, gondold végig, a Harry Potter-regényekben hányféle organikus fejlődési folyamat megy végbe, ami mind-mind szükséges a teljes cselekmény-ívhez! Egy-egy köteten belül ehhez egyszerű, de kiváló keretet biztosít az adott tanév ábrázolása, de a teljes hét kötetre vonatkozóan is találsz ilyen íveket, akár a szereplők személyiségfejlődésére, akár életkori sajátosságaira vonatkozóan!

Tipp: Tanulmányozz egy tetszőleges folyamatot, például ültess el egy növényt és figyeld! De egy saját önismereti folyamat – például célkitűzés és megvalósulás - naplózása is jó ötlet. 

Készíts róla „napról napra” jellegű jegyzeteket! 
Törekedj rá, hogy rövid megfigyeléseket fogalmazz meg!

Továbblépés: Mindig része a folyamatnak a kiindulópont, az ok és okozat, a poláris erők (hatás-ellenhatás) bekapcsolása, a hullámzások (fentek és lentek) váltakozása, a késleltetés, a nyugvópont... 
Hogy ezeket mélyebben megismerd és megértsd - no meg, hogy kapj olyan különleges fogódzókat, mint a plot-horgony, a keretes-tematikus szerkezetek és egyebek - megint csak a kurzusokon való munkát ajánlom, különösen A novellaírás művészetét és a Fantasy, sci-fi, filmnovellaírást! Mind önismereti, mind alkotói szempontból nagyon értékes tapasztalatokhoz juttatnak. 

A Lélek-óra Versíró kurzuson pedig kifejezetten ezek az organikus folyamatok, a természet, a képalkotás és az érzelmek a témáink – ha prózaíróként akarsz fejlődni, ugyanolyan sokat adhat ez a megközelítés, mint egy lírikus alkatnak! 


5. ÉPÍTSD FEL AZ ÖT PILLÉRT!  

Nincs plot-struktúra (azaz igazán jól működő cselekmény) enélkül az ötösfogat nélkül: expozíció, konfliktus, kibontakozás, tetőpont, megoldás. 

Kicsiben és nagyban is érdemes foglalkoznod velük és sokat gyakorolni, hogy átlásd, mi a legjobb megvalósítási mód a Te sztorid elmeséléshez. 

Ezt a hasznos anyagot talán épp Neked készítettem! :) Katt rá, hogy nagyobb felbontásban lásd! 



Az infografikát le is töltheted - innen pdf formátumban, innen pedig nagyobb felbontású képként!


Tipp Megint csak a megfigyelés és a vázlatírás! Tanulmányozd a regények (akár az említett Harry Potter-széria egy kötetének) struktúráját! Nézz meg egy-egy fejezetet is, hogyan épül fel!
És rakd össze a saját történeted vázlatát! 
Javaslom, ne egy komplex nagyregénnyel kezdd az alkotást, inkább rövid novellával, elbeszéléssel! Ne vedd el a saját kedved, ha pedig van múltbeli kudarcod, elakadásod, rázd meg magad és kezdd újra - megéri!

Továbblépés: Gyere A novellaírás művészete kurzusra, ahol megtanulhatod, mi kell az igazán klassz pillérekhez, gyakorolhatsz, rengeteget tanulhatsz a rövid elbeszélő műfajról, konstruktív visszajelzéseket kaphatsz - röviden szintet léphetsz novellaíróként!

A legközelebbi novellaíró kaland május 13-án startol, a részletekért katt ide!

2019. szeptember 26., csütörtök

Alkotósarok: 10 BÁTORÍTÓ ÜZENET A KREATÍV ÉLETHEZ – KOMPROMISSZUM-MENTES MŰVÉSZEKTŐL (Íróktól íróknak 9. )

Az Íróktól íróknak sorozatba szántam e válogatás első képeit, aztán úgy alakult, hogy "(Nem csak) íróktól (nem csak) íróknak :)), szóval még az eddigieknél is univerzálisabb és több mindenre használható lett. 
Mindig figyelem az aktuális energiákat és azokat a témákat, amiket Ti dobtok fel a kurzusokon, így ezekre is reflektálok az írásokban. Mindazonáltal az „elég jónak lenni”, a magunkkal szemben támasztott elvárások kérdése, a hibázástól való félelem és a kudarcok utáni felállás rendszeresen kerül elő, és azt tapasztalom, hogy ezek húzódnak meg leggyakrabban az önszabotázs hátterében is.
Na meg, még ennél is mélyebben az ismeretlentől, a kiszámíthatatlantól való félelem.

A kontrollálás kényszerét elengedni, mégis ihletetten, a belső sugallatainkat követve irányítani, más szavakkal: tudatosnak lenni, de átadni magunkat a lelkünk vezérlésének – ez bizony művészet. :) Így a címbeli kreativitás sokkal többet jelent annál, minthogy egy konkrét művészeti ágban alkotunk. Inkább arra utal, hogy élünk a teremtőerőnkkel és engedjük, hogy valóban önazonosan nyilvánuljunk meg életünk minden területén. 

A mai bejegyzéshez tíz olyan alkotótól választottam szöveget, akik mertek kockázatot vállalni a művészi szabadságukért és létrehozni olyan dolgokat, melyeket egyáltalán nem volt evidens létrehozniuk, amikkel a környezetüket is kizökkenthették a megszokottból.
Ismét felfűztem őket egy szálra, akár egy gyöngysort, s kívánom, hogy legyen segítségedre a nehéz időkben épp úgy, mint az átlagos hétköznapokban, hogy könnyedén szelhesd a habokat!

Íme, hát a tíz bátorító üzenet, kiegészítve az én olvasatommal! 


1. EMLÉKEZTESD MAGAD, MIÉRT IS CSINÁLOD!

Esszenciális, amit Kurt Vonnegut amerikai író a maga eredeti módján megfogalmazott, figyelj csak!
„Gyakorolj bármilyen művészetet, zenét, éneket, táncot, színészetet, rajzot, festést, szobrászatot, költészetet, prózaírást, esszét, riportot, mindegy, hogy jól vagy rosszul megy, ne pénzért és hírnévért, hanem hogy megtapasztald és rájöjj, mi van belül; hogy kiteljesedjen a lelked!

Komolyan mondom! Kezdd el most azonnal, alkoss és csináld az életed hátralévő részében! Rajzolj egy vicces vagy szép képet Ms. Lockwood-ról és add oda neki! Táncolj otthon iskola után, énekelj a zuhany alatt és így tovább és tovább! Alkoss egy arcot a krumplipürédből! Játszd el, hogy te vagy a Drakula gróf!

Itt egy megbízás ma estére, remélem, Ms. Lockwood nem vág meg emiatt. Írj egy hat soros verset, mindegy miről, csak rímeljen! Nem lehet korrekt teniszt játszani háló nélkül. Legyen a tőled telhető legjobb! De senkinek ne beszélj róla, ne mutasd meg, ne szavald el még a barátnődnek, a szüleidnek vagy Ms. Lockwood-nak se, oké?

Tépd össze ici-pici darabokra és dobd ki egymástól jó távol eső kukákba! Meglátod, máris dicsőséges jutalmat kaptál a versedért. Megtapasztaltad a növekedést, többet tudtál meg magadról, és tettél a lelked kiteljesítéséért.”


2. LEGYÉL KEGYES MAGADHOZ!

Ugyan Frida Kahlo alábbi sorai nem a festészetről szólnak (itt írtam Róla a kiállításai kapcsán), úgy érzem, az attitűd miatt helyük van ebben a válogatásban!
Önmagunk elszabotálása ezerféleképpen és területen történhet a párkapcsolattól a hivatáson át a pénzteremtésig, a lényeg, hogy ilyenkor nem engedünk teret annak, amivel valóban összhangot érzünk.
Ezért olyan fontos felvállalni és kinyilatkoztatni az igényeinket, elsősorban önmagunk felé, és semmiképp sem másokat – embereket, helyzeteket – kinevezve, hogy váltsák ezt valóra nekünk.
Ha szenvedsz valamitől, gondolja arra, hogy végső soron ki más kegyelmezhetne meg Neked, ha Te nem teszed? Ha a szándék megvan, ha a „hogyan”-ba beleállsz és cselekszel, az Élet mindent tökéletesen elrendez! 
„Olyan szerelmet érdemelsz, aki kócosan is akar, mindennel együtt: minden okkal, ami hirtelen felébreszt és minden démonnal, ami nem hagy aludni. (…)

Olyan szerelmet érdemelsz, aki figyel, ha énekelsz, támogat, ha szégyelled magad és tiszteli a szabadságod; aki veled repül és nem fél lezuhanni sem.

Olyan szerelmet érdemelsz, aki hazugságok helyett reményt, kávét és költészetet hoz az életedbe.”
A teljes Frida-szöveget ide fordítottam le!



3. MERJ KOCKÁZTATNI!

Az ismeretlenbe belegyalogolni, a megszokott rutinokat és automatizmusokat elengedni bármilyen félelmetes is tud lenni, szükséges ezen az úton. Tilda Swinton skót színésznő szerint az egyik legnagyobb áldás abban van, amikor erre megnyílunk. Ezt magam is így látom! 
Tildáról egyébként több filmajánlóban írtam, többek között itt. [UPDATE! Azóta elengedtem a filmajánlókat a blogról, de jó időszak volt. :)]
„A káosz nagy barátja vagyok. Ez minden, ami van nekünk… Úgy értem, az egész koncepció az élet menedzseléséről abszurd… az élet kockázat, az élet lehetőség, az élet az, hogy nyitottak vagyunk a lehetőségekre.

A legjobb dolgok az életemben – és valószínűleg mindenki más életében is -, abból fakadtak, amikor nyitott voltam rá, hogy a rutinos utamról lefújjon a szél.”


4. VEDD LE A FÓKUSZT AZ „ÉN”-RŐL!

Nem arról van szó, hogy nyomd el és tagadd meg az egót, ami egy spirituális zsákutca, szintén az önszabotázs egy formája, hanem arról, amire gyakran önátadásként utalok, például ebben a legutóbbi bejegyzésben is. Martha Graham, a kortárs tánc megújítója, a Graham-technika kifejlesztője így ír erről:
„Csak egyetlen egy létezik Belőled, ez a kifejeződés egyedi.
És ha elzárod, senki máson keresztül nem tud megmutatkozni, elveszik. A világban nincs máshol jelen.

Nem feladatod, hogy megmond, mennyire jó ez vagy mennyire értékes, ahogyan az sem, hogy összehasonlítsd mások kifejeződésével.
A Te feladatod, hogy a magadét tisztán tartsd, hogy a csatorna nyitva legyen.

Még csak hinned sem kell magadban vagy a munkádban. Nyitva kell tartanod magad és ébernek lenned arra, ami motivál. Tartsd nyitva a csatornát!
Egyetlen művész sem maradéktalanul vagy mindig elégedett. Épp ez a különös, Isteni kielégületlenség, az áldott nyugtalanság visz bennünket tovább és tesz minket élőbbé.”


5. LÉPJ TÚL A FÉLELMEN!

Nagyon jókat mondott Nina Simone is, lefordítottam Tőle egy csokorra való rámutatást – itt találod őket  -, kétségtelenül az egyik legnagyszerűbb, amit magadért tehetsz, ha nem engeded, hogy visszatartson a félelem attól, amit igazán szeretnél!



6. NE BONYOLÍTSD TÚL!

Sokszor tényleg az tart vissza bennünket a cselekvéstől vagy a jólléttől, hogy túlgondoljuk a dolgokat. Belegabalyodunk a definíciókba magunkról és a világról és ezeket keresztül látunk. Szeretem azt a szellősséget és szabad levegőt, ami Ani DiFranco énekesnő legjobb dalait, lemezeit is átitatja. Bizony, még a művészetet sem kell idealizálni, sőt üdvös elengedni a koncepcióinkat! ;)



7. ŐRIZD A FÜGGETLENSÉGED!

Ha már egyszer ráéreztél, mi van a megfelelés-kényszeren túl, igen nagy kincsre leltél. Ne engedd, hogy akár a kritika, akár az elismerés elhomályosítsa, amit Te belül érzel. Az igazi iránytű Nálad van! 

Zadie Smith kortárs angol írónőtől is többet fordítottam, íróknak, írni vágyóknak különösen ajánlom ezt az összeállítást!



8. NYÍLJ MEG A TÁMOGATÁSRA!


Elsősorban és mindenekelőtt magaddal kell jóban lenned és önmagadban fellelni az erőt. Mindezzel együtt a támogatásért igenis kinyújthatod a kezed, mert ennek a lehetősége mindig ott van! Tapasztaljuk a kurzusok résztvevőivel a zárt Fb csoportban és a privát levelezéseinkben is, mennyit tudunk így adni egymásnak…

Stephen King írói tippjei közül korábban i fordítottam egy csokorra valót, itt olvashatod!



9. MERJ HIBÁZNI!

Fontos dolgot hangsúlyoz a fiatal színész, Timothée Chalamet (számomra emlékezetes szerepeiről írtam korábbi filmajánlókban) Frank Ocean zenésznek adott interjújában.
Az alkotói gátak feloldásához elengedhetetlen, hogy megengedjük magunknak az egyenetlen teljesítményt, netán a bénázást is. :)
FO: Melyik felfogást osztod? Hogy az, amit csinálsz, valamiképp benned van, mint egy adottság, valami, amiben igazán jó vagy? Vagy úgy érzed, bármit is szeretnél csinálni, ha eldöntöd és igazán hiszel benne, jól fog menni? 
TC: Inkább az elsőre szavazok. Mindig is úgy éreztem, nem tudok nem játszani, mégis, hogy valóban eljussak ide, szükségem volt tanárokra, közülük is kifejezetten egy tanárra, aki segített elfogadnom, ha hibázom. 
Rosszul csinálni és túllépni rajta – ez az, ami megnyitotta nálam a gátakat. Játszottam egy színdarabban New York-ban, 15 évesen, egy nagyon nehéz, de elképesztően hasznos sulis év után ekkor oldódott ki bennem valami. Szenvedélyesen szeretem a zenét is. Szeretnék rengeteg kreatív dolgot csinálni, nem is feltétlenül zenélni, de írni és rendezni mindenképp. Nagyon-nagyon türelmes leszek magammal ezzel kapcsolatban.


10. ADD TOVÁBB!

John O’Donohue ír költő, író, filozófus szavai számomra elsősorban arra mutatnak rá, hogy a jóindulatú és támogató attitűdöt magam és mások felé egyaránt megnyilváníthatom. S hogy milyen felemelő és változásokat előmozdító így élni. :) 
„Az egyik legszebb ajándék a világon a bátorítás ajándéka. Amikor valaki bátorít téged, segít túllépni azon az akadályon, amin máskülönben lehet, hogy nem tudnál túllépni. Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor mély bizonytalanságban vagyunk. Amikor az ilyen időszakokban magadra vagy hagyva, az összezavarodottságot és a káoszt olyannak érzed, mint a gravitációt.

Amikor egy barát bátorít téged, fény és világosság látogat meg, és képes vagy megtalálni a lépcsőt és az ajtót a sötétben.
A bátorítás, amit érzel, elsősorban nem a baráti szavakból vagy gesztusokból származik, hanem a jelenlétből, amivel beburkol, hogy megtaláld a rejtekajtód.

A bátorító jelenlét meg tud érteni téged és átérzi, milyen a te helyzetedben lenni. Nincsenek ítélkező szavak, csak megkönnyebbülés és felszabadulás.”
A szöveg forrása az Eternal Echoes című könyv.


**

Remélem, tetszett az összeállítás! Ha igen, örülök, ha kifejezed és annak is, ha tovább adod a blog hírét! 

A fordítások mindegyikét én készítettem, ezért kérlek, csak tőlem (innen vagy az Fb-oldalról) oszd meg őket!

**


Ha pedig szeretnél mind alkotásban, mind önismeretben nagyot fejlődni, szeretettel ajánlom figyelmedbe a Felszabadító Kreatív írás online kurzusokat!

2019. szeptember 17., kedd

Alkotósarok: "ENNEK MEG KELL LENNIE" - AZ ALKOTÁS ALKÍMIÁJA

Sokféle motivációból alkothat az ember és mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Mégis, csodálatos, felemelő és a személyiségedre nézve mélyen transzformáló hatású, amikor az egyetemes alkotóerő csatornájává válsz.

Ilyenkor azt érzed: ennek meg kell lennie, függetlenül attól, milyen lesz a végeredmény!
Nem dolgod, hogy megítéld vagy, hogy a fogadtatásán gondolkozz. 
Nem azért csinálod, mert „megéri”, még csak célod sincs vele. 
Nem tudod, mire visz ki ez az egész, sőt, van benne valami nagy és ismeretlen, ami először talán félelmetes.

A lényed forrásából fakadó vágy hajt, hogy kifejeződj, hogy formát adj, hogy pont az szülessen meg, aminek lennie kell, s ez felülírja a félelmet.

Átadod magad annak, ami egyszerre nagyobb nálad és mégis Te vagy. Elönt az öröm, az erő és a bátorság.
A „kicsi én” hiheti azt, hogy ezt nem lehet megcsinálni, hogy ő kevés, hogy nem fogják értékelni - már nem ő irányít, s bizony el is tűnt a pillanatban.


Teszed egyik lépésed a másik után.
Olyan, mintha minden magától menne, közben mégis tudatosan irányítod az energiát. 
A részletek sorra megjelennek előtted, pont a megfelelő időben mindent meg tudsz válaszolni, amit még nem láttál előre, kibontakozik előtted az út...
Végül pedig magad is megleped az eredménnyel. :)

A fentieket nem csak saját tapasztalatból tudom, hanem több száz csodás embertársamat kísértem rövidebb-hosszabb ideig ezen az úton, és mindenkinél így működött.
Ami a „non plus ultra”, hogy ez nem csak a konkrét művészeti ágakban való alkotással van így, hanem minden teremtő, megvalósító folyamattal!

Aki erre egyszer igazán ráérez és engedi az említett transzformáló hatást munkálkodni - s minden életterületén tudatosan így nyilvánul meg -, annak egész élete művészetté válik! 
Ez pedig maga a szeretet, az öröm és a szabadság. A Lélekjelenlétben élt élet.

Mi az hát, amiről most úgy érzed, „meg kell lennie”?
Mik azok a történetek, melyeket el kell mesélned? 
Mi az, amire hivatott vagy - és épp így, ebben a formában csak Te vagy rá hivatott? 

 

2019. július 27., szombat

Próza: NYÁRI BINGÓ



Úgy úszol a tiszta vizű tóban, mint fáradt utazó, aki a szomját oltja: minden pórusoddal hálásan szívod magadba a hűs nedűt.

Engeded, hogy átjárjon a Nap melege, túlcsordulsz erővel és tudod: annyi van belőle, hogy bőven jut mindenkinek.

Egyszerre vagy a pitypang-pihét felkapó könnyű szellő és maga a pihe: rájössz, hogy nem kell azonosulnod a benned felmerülő gondolattal.

Hagyod, hogy meglepetések érjenek, rácsodálkozol a világra; illatok, ízek, mosolyok, érintések árasztanak el: a Szerelem mindig jelen idejű!

Annyi ötleted van, mint tenger-réten a fűszál, annyi társad és lehetőséged a megvalósításra, hogy táncra perdülsz: tudatosan játszani élvezet!

Mersz könnyekig meghatódni, viszonzásvárás nélkül ölelni, abbahagyni valamit, amitől csak rosszul éreznéd magad, idétlennek lenni, jót nevetni magadon, megbocsátani és továbblépni, hiszen éled: a változás természetes.

Éjjel pedig, amikor felnézel a párás-dús lombok keretezte égre, a távoli Csillagtestvéreknek már itthonról üzensz haza, és csak ennyit mondasz: itt vagyok, ragyogok!

2019. június 24., hétfő

Felszabadító Kreatív írás: REGÉNYÍRÁS - Online kreatív írás kurzus (Jelenleg állandóan elérhető lehetőség!)


Regényen, kisregényen, nagyobb ívű elbeszélésen dolgozol? 

Nem okoz már gondot, hogy egyszerűbb formába öntsd az ötleteid, rövid elbeszélő szövegeket írj?

Szeretnél továbblépni egy új szintre?

Akkor Neked szól a Felszabadító Kreatív írás jelenleg egyetlen állandóan elérhető lehetősége
 
Hisz' a "nagy ugráshoz" mindig a MOST a legmegfelelőbb idő! ;)



A REGÉNYÍRÁS KURZUSON MEGTANULHATOD:

✓  hogyan hozz létre hiteles és emlékezetes karaktereket
✓  hogyan alkoss lebilincselő elbeszélő szerkezetet
✓  hogyan használd a sztoridhoz legmegfelelőbb elbeszélői nézőpontot 
✓   hogyan írj életszerű és dinamikus párbeszédeket és monológokat
✓   és hogyan teremts leírásaiddal az olvasódat magával ragadó atmoszférát!


MIT KAPSZ A KURZUSON?


•  5 modulba rendezett, akár 5 hét alatt is elvégezhető, de teljesen szabadon beosztható anyagot, mely elméleti részt és 25 különleges, komplex írásgyakorlatot tartalmaz.

A pdf formátumú, nyomtatható és összefűzhető anyagokat egyszerre küldöm el e-mailben.

•   Ezúttal még ajánlott időbeli korlát sem köt, teljesen önállóan és a Neked legmegfelelőbb tempóban dolgozol. Egy-egy gyakorlatot később is újra elővehetsz, illetve számos variációs lehetőséget és írói tippet tartalmaznak, melyekkel kedvedre érlelődhetsz, fejlődhetsz tovább.

•  Ha már ismersz, tudod, milyen minőségre számíthatsz. A Regényírás kurzus anyaga nagyobb szabású az eddigieknél. Ötvöződnek benne sokoldalú tapasztalataim: 20 évnyi tanítás (magyar nyelv és irodalom, mozgóképkultúra és médiaismeret, kreatív írás), valamint több mint három évtizednyi írás (többek között két könyv megírása és kiadása, regény, kisregény, színdarabok és számos rövid szépprózai mű megalkotása). 

Annak idején nagyon örültem volna, ha valaki ilyen tudásanyaggal támogat meg, melynek segítségével stabilitást kapok, de szabadon alkothatok - viszont ugyancsak öröm, hogy most én támogathatlak Téged! :)

•  Míg a korábbi online kurzusok egy-egy terület kibontásában és elmélyítésében segítenek, ezzel a tanfolyammal egy olyan sorvezetőt kapsz, mely igen komoly segítség a Belőled születő, nagyobb lélegzetvételű művek megalkotásához!

•  Bár nem vagyok közben fizikailag melletted, mégis, kapsz egy kísérő jelenlétet, egyrészt a gyakorlatok leírásán keresztül, másrészt, ha elakadnál vagy kérdésed merül fel útközben, e-mailes konzultáció formájában szívesen segítek továbbáramolni! :) 



TI ÍRTÁTOK A REGÉNYÍRÁS KURZUSRÓL


"Rengeteg segítséget kaptam a kurzus anyag által! És szárnyakat!!!   Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki írni akar!

Lehullottak rólam a gátlások a fikcióval kapcsolatban, és elkezdtem írni. Csak jöttek az ötletek, a gondolatok. (...) És ami a jó: annyira benne vagyok az alkotásban, hogy igazából más dolgok nem is tudnak nagyon felzaklatni."

Cs. Judit 


"Nagyon szuper a regényíró kurzus, szinte 'le sem tudom tenni'! Igazán nagy segítség, jó mankó ahhoz, hogy a történetemet sikerüljön formába önteni. :)

Hálás köszönet,

P. Kati"


"Régóta tervezett lépés, hogy részt vegyek egy kurzuson, ami támogat megvalósítani a regényemet... A kapott "tananyag", vagy ahogy N'alika nevezte, "sorvezető" pontosan az a segítség, amire szükségem volt."

- T. Edit


"Köszönöm szépen, nem is ragoznám túl, mert PONTOSAN EZ AZ AMIT KERESTEM! Szuper anyag tényleg! :)"

D. Gábor 
 




RÉSZVÉTEL ÉS JELENTKEZÉS 


A kurzus ára 29.900 Ft


Jelentkezésednél kiválaszthatod, hogy számlaszámra szeretnél utalni vagy PayPal-en keresztül. (Mind a számlaszámot, mind a PayPal linket elküldöm a válasz e-mailben!)





Készen állsz?

Akkor kalandra fel, irány a Végtelen! ;) Valósítsd meg - és múld felül - írói álmaid! 

Szeretettel várlak!




Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz és megtalálod az aktuális lehetőségeket is!


2019. június 5., szerda

Vers: SZABADON ENGEDŐ

Köszönöm, hogy tanítottál
teljesnek lennem nélküled,
köszönöm, hogy megtehetem:
most elengedem a kezed.

Bennem élsz, de mi mégis
más úton megyünk tovább,
szabad vagy, ahogy én is,
szeretetem ragyog rád.



2019. május 26., vasárnap

Alkotósarok: HOGYAN KÉSZÍTS ÉRZÉKLETES LEÍRÁSOKAT? – 2. rész (Írói kisokos 4.2.)


Ígéretemhez híven folytatom a sorozatot – a cikk első részét itt találod -, ezúttal arra helyezve a hangsúlyt, hogyan tudod a helyszínek, a táj vagy a tárgyi környezet leírását elbeszélésed építőelemévé tenni.

Kérdésed merült fel vagy megosztanád az alkotásaid? A Felszabadító Kreatív írás kurzusokon minden fontos fogalmat tisztázunk, újabb trükköket tanulhatsz, és számos gyakorlat segít, hogy Belőled születő és olvasóid magával ragadó történeteket hozz létre!

Folytassuk hát annak vizsgálatát, mitől is működik jól egy leírás!


6.) HASZNÁLD MÁR AZ EXPOZÍCIÓBAN! –  A tér és az atmoszféra megteremtése olyannyira szerves része egy sztorinak, hogy ha nem kezded el időben felépíteni, nagyon hamar elveszítheted az olvasód. Legyen közeg, amibe beléphet; legjobb ha már a bevezetőben, sőt annak is az elején felkelted ennek érzetét néhány jól irányzott mondattal!
Nézd, hogyan hozza létre Hesse már a Sziddhárta felütésével – gyakorlatilag egyetlen mondattal - az eleven, lélegző teret és von be bennünket a történetbe!
„A bráhmánház árnyékában nőtt, növekedett Sziddhárta, a szép bráhmánfi, az ifjú sólyom, nőtt a csónakok közt a folyóparti napsütésben, az árnyas kecsekfűz-erdőben, együtt nőtt barátjával, Govindával, a bráhmánfival.”
(Herman Hesse: Sziddhárta, 1922; Kászonyi Ágota fordítása)

 

7.) ADAGOLJ, KÉSLELTESS, SŰRÍTS! – Míg a 19. századi romantikus és realista nagyregényben természetes volt, hogy hosszú-hosszú leírások szakították meg a cselekményt, a mai olvasó figyelme már másként működik. (Köszönhető ez a mozgókép megjelenésének is, illetve a filmeken edzett észlelésünknek-érzékelésünknek!)
Egy igazán magával ragadó regény dinamikus; a leírások, a párbeszédek és a szereplők aktivitása pedig olyan, mintha egymásba fonódó és váltakozó mintázat lenne annak szövetében.
Figyeld meg, hogy csinálja J.K. Rowling a Harry Potter-ben! Még a varázsvilág izgalmas helyszíneiről sem ír egyetlen helyen sem túl bő lére eresztve, viszont folyamatosan adagolja az információt.
„- Gyerünk, gyerünk, indulás! - parancsolt rá McGalagony az ázott diákseregre. - Vonuljanak be a nagyterembe, de szaporán!  
 Harry, Ron és Hermione csúszkálva-botladozva elindultak a bejárati csarnok jobb oldalán nyíló kétszárnyú ajtó felé. Ron szitkozódott tehetetlen dühében, és ingerült mozdulattal hátracsapta csöpögő fürtjeit. A nagyterem az ilyenkor szokásos ünnepi díszben pompázott. Az asztalok fölött lebegő száz meg száz gyertya fényében aranytányérok és-kupák csillogtak."
(J.K. Rowling: Harry Potter és a Tűz serlege, 2000; Tóth Tamás Boldizsár fordítása) 

8.) LÉGY MÉRTÉKTARTÓ, SEJTESS! – Ahogyan a karaktereid, úgy a helyszínek esetében is igaz: attól, hogy Te tudod, milyenek (szükség is van rá, hogy a lehető legpontosabban meglegyenek benned!), nem kell mindent az olvasó orrára kötnöd! Legyen neki is elegendő játéktere, hogy elképzelje őket magának!
Érdemes jelenetszerűen gondolkodnod és a jelzésértékűnél több, de nem túl sok adalékot közölnöd a térről. 
Nézd, hogy ír André Aciman a tengerről! Egyrészt szerepeltet egyedi jegyeket, olyanokat, melyek csak ebben a pillanatban részei a látványnak, másrészt a téma miatt a párbeszéd alatt is végig érezhetjük a tenger jelenlétét.
„Lejjebb nézve a tenger lélegzetelállító látványa fogadott, az öbölben néhány tajtékcsíkkal, amelyek megannyi óriás delfinként törték meg a hullámokat. Az emelkedőn apró busz kapaszkodott fölfelé, nyomában három egyenruhás biciklistával, akiket szemlátomást igencsak zavart a kipufogógáz. 
– Tudod, kiről tartják úgy, hogy éppen itt a közelben fulladt bele a tengerbe? – kérdezte. 
– Shelley-ről. 
– És azt is tudod, mit tett Mary, a felesége, amikor megtalálták a holttestet? 
Cor cordium, szívek szíve – feleltem arra a pillanatra utalva, amikor egyik közös barátjuk kikapta a lángok közül Shelley szívét, mielőtt a püffedt test teljes egészében a parton rakott máglya tüzének a martalékává válik. De miért vizsgáztat? 
– Van bármi, amit te nem tudsz?”
(André Aciman: Szólíts a neveden, 2007; Szigethy-Mallász Rita fordítása)

 


Egy firenzei nyáréjszaka atmoszférája (saját fotó). Milyen lenne ezt írásban kifejezni?
 


9.) HASZNÁLD A SZEREPLŐD TÜKREKÉNT! – Egy jó leírás nem véletlenül szerepel a történetben, hanem azért, mert létjogosultsága van. Remekül ábrázolhatod vele karaktered érzés- és gondolatvilágát, illetve annak változásait. 
Milyen lehetőségeket rejt például egy esőáztatta táj leírása?
„Az ég csak szállt lefelé; kinéztem a kisablakon. A felhők betakarták a lignitdombot, és a lehajlott női fej elsüllyedt. 
Gyönyörűek a csendes esőnek ezek a csupa bánat órái, mintha eső verné pillangólelked, és elsüllyedne a földbe. Eszedbe jut minden keserű emlék, ami szívedbe lerakódott – barátoktól való elválások, asszonyok mosolya, amely tovatűnt, remények, amelyek szárnyukat vesztették, akár a pillangók, csak a hernyójuk marad meg, és ez a hernyó most a szíved leveleire mászik, és azokat rágja.”
(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög, 1963; fordította: Papp Árpád és Szabó Kálmán)

10.) HASZNÁLD A CSELEKMÉNY ELŐREMOZDÍTÓJAKÉNT! 
 És egy „jolly joker”: szuper, ha a művedben a tér maga is úgy „viselkedik”, mint egy aktív szereplő! Az, ahogyan a karaktereid a külvilágot észlelik, az események tükrében változhat, az észlelésük pedig magára a cselekményre is visszahathat. 
Ennek a dinamikának a szemléltetésére nézzük meg, hogyan folytatódik a Zorbász fenti jelenete!
„És lassan, az esőből és a nedves földből újra szívembe kúszott fel idegenbe, messze a Kaukázuson túlra szakadt barátom emléke. Fogtam a tollat, lehajoltam a papírra és elkezdtem beszélgetni vele, hogy áttörhessek az eső függönyén, és elűzzem a bánatot…”
(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög, 1963; fordította: Papp Árpád és Szabó Kálmán)

Tetszett az írás és hasznosnak találtad? Ne tarts magadban, fontos a visszajelzésed! ;)