Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2019. december 31., kedd

ÚJJÁSZÜLETÉS – Darío meséje

„Mert ma, mert ma, mert van az a vacsora…" – skandálja magában ütemesen Darío és szinte lebeg a Rue de Buci kockakövei fölött, ügyesen egyensúlyozva a válláról lelógó papírhengerekkel a járókelők nyüzsgő raja meg a kávézók ráérős népe között.
Egyébként is olyan, akár egy szellem, legalábbis szeret úgy gondolni magára, mint a város szellemére − „te, cimbora, egy vagy a város vérkeringésével!” szinte hallja barátja, Mortimer hangját, benne a nem szűnő ámulattal −, bár most inkább kedvére való virtuóz táncosként látnia magát, higanytestű, erős és szabad, örök játékosnak… hóha, hó, felkér és felkéretik, egyszer ezzel, egyszer amazzal, de leginkább mindennel és mindenkivel, egész Párizzsal táncol!
Nem minden napja ilyen könnyű és vidám, széles mosolya is inkább olyan, mint a hanyag eleganciával viselt, drága napszemüvege: egy bizonyos szinten már része a kulturáltságnak, munkaeszköz, amit nem hagyhat otthon. Ó, milyen keményen megdolgozott azért, hogy most így érezze magát, mennyit lótott-futott - ahogy szegény, néhai nagyanyja mondogatta, mint a mérgezett egér -, és mennyit tűrt!
De ma, de ma, de ma van az a vacsora!

Az ide költözés egy álom valóra váltása volt, egy álomé, ami mára csak egy tétje nincs ujjgyakorlatnak tűnik, hisz’ nem csupán egy még nagyobb város, hanem a hozzáillő vízió hívja. Párizs befogadta őt, mint ama mesebeli legkisebb fiút, de tudja jól, hogy a Nagy Almába már egészen másként megy: lesz valaki!
Darío nem állt meg az álmodozásnál, komolyan gondolta tervét és rengeteg energiát fektetett a megvalósításába. Afféle irodalmi csodagyereknek indult, egy szál gitáros performanszokat adott elő füstös kis kocsmákban és szavalt zsúfolt slam poetry esteken csillogó szemű, babaarcú fiataloknak meg kiégett exhippiknek, és hallotta ő azt a tapsvihart, nem képzelgés volt!
Akkoriban vette fel a Darío James nevet is, a Rubén Darío nicaraguai költő és James Dean amerikai színész előtt tisztelgő, mégis valami újat megnyilvánítani kívánó, egyedi művésznevet.
Mára már mindenki így szólította és napjában sokszor szólították meg: összenőtt a várossal és összenőtt a telefonjával, összenőtt a művészvilág megannyi színterével és szereplőjével, mindenhol ott volt és sehol sem volt ott igazán.

Húsz évesen, az egyetem mellett kezdett el szervezőként dolgozni előbb abban a kávézóban, ahol az első előadására sor került, majd lépésről lépésre haladt előre egészen addig, míg a város irodalmi életének meghatározó és megkerülhetetlen figurája lett. Csak épp nem úgy, ahogy kigondolta.
Ünnepelt géniusz helyett másokat ünnepelt, pukkantak a pezsgős dugók, koccantak a kávéskanalak a csészék szélén, öblös poharakba folyt a vörösbor, erős kézfogások és szerződések köttettek, itt plakátokat osztott ki, ott meg felolvasóesteken bólogatott hevesen, ösztöndíjak és rangos díjátadó események, kritikusok és prominensek, élő legendák és fiatal felfedezettek között telt az élete, de az ő áttörése még mindig váratott magára.




Most, ahogy befordul a kiadó szürke, boltíves ajtaján abba az épületbe, ahol az élete nagy részét tölti – az irodája valóban a második otthona, bőrkanapéval, mahagóni asztallal és olyan kifinomult stílussal, amit a saját lakásában nem engedhet meg magának – fanyarul elmosolyodik.
Istenem, mennyi idő telt el, mire eljutott idáig! Több mint két évtized. Igyekezett ő, mégis, szinte csigaként araszolt, mint egyik kedvenc sci-fi-filmjében, ahol bizonyos helyeken másként, sokkal lassabban telt az idő, és akár a szereplők, ő is irreálisan megöregedett.  Belül maradt, aki volt, de odakinn mi minden rohant el előtte anélkül, hogy akár csak megérinthette volna!
Határidőket szabott magának, előbb a harmincadik születésnapját, legkésőbb addigra be kellett volna futnia, de még annyit sem tudott elérni, hogy a huszonkét éves korában megjelent szerzői kötetét a nagy kiadó újra kiadja, és végre rendesen terjessze. A második, igencsak utolsó utáni vonalat a negyvenedik születésnapjára húzta meg, amit tavaly be is töltött. Ráncai és ősz hajszálai szaporodtak és a szíve sem volt már elég erős, az állandó nyüzsgés és az alváshiány kétségtelenül nem tett neki jót.
Nagy számvetésekbe nem bocsátkozott, de legalább a kötete a boltokban volt, és ami minden, de minden eddiginél többet ért: lecsaptak rá felülről is! Olyannyira, hogy a legjobb elsőkötetesek ösztöndíjának várományosa volt. Mit várományosa? Már egy hete tudja, főnöke bizalmas kézszorításából és sokat mondó tekintetéből nem volt nehéz kiolvasnia, hogy élete nagy lehetősége végre beköszöntött!

Az elmúlt napokban szabályosan kényszerítenie kellett magát, hogy úgy dolgozzon, mint eddig, titkos diadalának fénye már annyira átszőtte mindennapi cselekvéseit, hogy a körülötte lévők is gyanítani kezdték: valami megváltozott.
„Ragyogsz, Darío. Mondd, hogy szerelmes vagy! Ugye, megtört a jég?” Lelkes kolléganője kérdésére nevetve felel. „Újjászületek, de nem egy nő által.” – töri le sejtelmesen Anna kedélyét és mélyen a szemébe nézve felhörpinti a maradék feketét. „Megtudod hamarosan.”
Anna már vagy tizenöt éve ismeri, tanúja volt Darío rövid fellángolásainak, „se veled, se nélküled” kapcsolatainak, külföldi utazásokon megélt kalandjainak és ismerte régvolt, nagy szerelmének történetét is, amit ez a sok izgalom elfedni volt hivatott: betöltötte, pont úgy, mint otthon a százéves nagy, kétajtós szekrényét a sok semmire se jó limlom.
Darío tudja, hogy ezek a kapcsolatok afféle pótcselekvések, de azzal nyugtatja magát, hogy a tervezett káosz elválaszthatatlan része az ő kreatív, zabolátlan és nagyra törő természetének.
A tökéletesre vágyott? Még nem volt itt a tökéletes, ő pedig nem hajlandó megalkudni! – erről meg volt győződve. Gyakran gondol ilyenkor a jó öreg Mortra, aki már háromgyerekes családapa, egyik virágszálának, Dominique-nek pedig épp ő a keresztapja. Ez is egy életút, lehet, hogy sokak számára vonzó, Darío mégsem ilyenre vágyik. Hogy milyenre? Szerelem legyen benne mindenképp, de nem bármi áron és mostanra már nem is rohan sehová, van még mit elintéznie.
Mert bár erről soha, senkinek nem beszél, legbelül mélyen hiszi, hogy a gondosan megérlelt sikere és az általa ölébe hulló új életkörülményei elhozzák számára azt a Nőt, aki már Őt, az igazi Daríót fogja látni és szeretni.
Kicsit kellemetlen, hogy Annának nem beszélhet a terveiről, a konkrét terveiről, hogy előbb befejezi azt a majdnem kész könyvet, lenn, Délen, hogy nem kell tovább tekernie a mókuskereket, mert az ösztöndíj olyan mennyiségű muníciót biztosít, annyi pénzt, szabadidőt és kézzel fogható lehetőséget ad, hogy tényleg minden megváltozik.
Még nem mondhatja el, egy kicsit megváratja a barátait, de hisz’ ő is mennyit várt! Nemsokára viszont minden lapját kiterítheti, bizony, már holnap, mert ma, mert ma, mert ma van az a vacsora!

Milyen érdekes! Most kifejezetten nem feszeng szűk szabású alpaka öltönyében a Ducasse étterem gigantikus kristálycsillárai alatt, talán most először érzi ilyen, egészen irracionális környezetben is felszabadultnak magát! Igen, pontosan ez illik az alkalomhoz!
Elhatározta, hogy teljesen jelen lesz a ma esti beszélgetésen, nem a szokásos szellemtáncát járja, hanem tudatosan megél minden egyes pillanatot, kiélvezve azt, amiért olyan keményen megdolgozott.
Nem siet és nem odáz el semmit, itt van, a lehető legjobb helyen és időben, a társaság krémjével, azokkal az emberekkel, akik az ő földi őrangyalai és a lehető legtökéletesebb időzítéssel elhangzik a lehető legtökéletesebb mondat...


A novella folytatását a tavasszal megjelenő Csendvirágok kötetben olvashatod!


**

 Az Egység meséi novellasorozat a blogon.


Szeretnél értesülni a könyv megjelenéséről és az új írásaimról?  Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!


💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó, jogtiszta kép.

2019. december 18., szerda

HECTOR A BOLDOGSÁG NYOMÁBAN - Filmajánló és reflexió

Elképesztő, hogy ez a - most már öt éves - film eddig elkerülte a figyelmem! Persze annyira nem meglepő, hisz’ egy kisebb költségvetésű, nem hollywoodi stúdióban, hanem német-kanadai koprodukcióban készült, független moziról van szó, ami nem kapott akkora reklámot.
A másik oka, hogy a perifériára szorult és az értékelései is elég vegyesek (vagy nagyon bejön az embernek vagy teljesen hidegen hagyja és untatja őket), hogy kifejezetten önismereti témájú. Bizony manapság itt tartunk, hogy a „mi az élet értelme?”, „ki vagyok én valójában?” vagy jelen esetben a „mi a boldogság?” olyan jellegű kérdések, melyekre nem tűnik kifizetődőnek építeni sem a szórakoztatóiparban, sem máshol.
Azért vagyunk, akik nagyon is igényeljük ezt és örülünk, amikor ilyen kis igazgyöngyszemekre bukkanunk, mint ez a François Lelord regény-sorozatából készült, Peter Chelsom rendezte film.

„Volt egyszer egy Hector nevű fiatal pszichiáter, aki nem volt igazán elégedett magával…” ez a könyv és a film kezdőmondata is. Ahogy az lenni szokott, ha krízis, hát legyen kövér: Hector (Simon Pegg) nem csupán orvosként, hanem a saját életével kapcsolatban is megfeneklik, mert egyszerre szembesül azzal, hogy sem a páciensein nem tud érdemben segíteni, sem magán.
Viszont – oly’ sokakkal ellentétben – nem áll meg a hárításnál és hasításnál, és nem is menekül el Elméletbe sem, hanem egy nagy utazásra szánja el magát. Több országon átívelő, természetesen sok izgalmat és fordulatot rejtő kalandja során a legkülönbözőbb, tervezett és spontán útitársnak teszi fel a kérdést: „szerinted mi a boldogság?”
Szorgalmasan jegyzetel, miközben sok impulzus éri, számos oldalról megvilágítva a kérdését, a kép pedig egyre árnyalódik. Ám ami még ennél is fontosabb: újra mer tapasztalni és végre megengedi magának, hogy érezzen...




Tartottam egy kicsit attól, hogy kiszámítható lesz a történet, de ez az érzésem nagyjából az első tíz percben elszelelt. Annyira szórakoztató, kedves és remek alakításokkal teli a film, hogy az ismerős mondandó is üdítően hatott és azzal, ahogyan tálalta nem csak lekötött, de meg is tudott lepni.
Simon Pegg-et egyébként is nagyon bírom (még a Spaced című sorozatban meg Edgar Wright többi filmjében zártam a szívemben), sajnáltam, hogy csak üres hollywoodi blockbusterek többnyire ugyanolyan mellékszerepeiben mutatkozik jó ideje, ebben viszont végre sokkal jobban meg tudta mutatni magát.
Teljesen hiteles volt az a karakterív, amit leír a változása, persze az a semmilyenség és szürkeség, amiből indul, elég fájdalmas, amennyiben átérzi az ember. Az egész kinyílása és tapasztalatainak ábrázolása remek és szerintem nincs az az önismereti / spirituális úton járó, aki ne tudna valahogyan magára ismerni benne. Nagyon élő Toni Colette és Christopher Plummer is a maguk kicsi, de fontos szerepében és mindazzal, amit kimondanak / megmutatnak Hectornak. (Főleg az elengedni vágyott ex-barátnőt játszó Colette!)

Számomra most (is) nagyon aktuális az, hogy mindegy, milyen tudást gyűjtöttél össze magadról, a világról, másokról, merj ártatlanul, nyitott szívvel-tudattal közelíteni, figyelni és lenni.
Nem kell ehhez külső utazásra indulnunk (bár van, amikor az segít bennünket hozzá nélkülözhetetlen tapasztalatokhoz), viszont az életünkben, épp ott, ahol vagyunk jelen lehetünk egyfajta Utazói minőségben (mint az első Egység-mese angyala :)), felismerve és befogadva az "úttalan út" ajándékait és ez nagyon izgalmas. Egyre jobban tudom értékelni és élvezni a nem beragadást, a koncepciókon túli, szabad formaöltést! Ami nem egy spirituális lebegés a dolgok felett, hanem belemenetel az élet sűrűjébe.

Ezzel az örömteliséggel ajánlom minden önmagára és emberi mivoltunk lényegére kíváncsi tudatnak ezt a jópofa, de cseppet sem súlytalan, nagyszerű filmet! Ha tetszett mondjuk az Életrevalók, az Az a hülye szív vagy szereted a nagy változásról szóló vígjátékokat, ezt is szeretni fogod!

...s persze zárszóként adja magát a kérdés: szerinted mi a boldogság? ;)



A teljes film magyar szinkronnal innen azonnal megnézhető. (Bár ez is rendben van, de talán egy fokkal jobb minőségben is megtalálod más online megosztókon.)


**

Hector a boldogság nyomában (Hector and the search for happiness, 2014)

R: Peter Chelsom

IMDb adatlap.

Angol nyelvű előzetes.

Nálunk:  legalább 10/9, de kedvenc lett, akár többször nézős is lesz! :)



**




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.


2019. december 11., szerda

Képzőművészet: A PILLANAT BŐSÉGE - ERIC WERT FESTMÉNYEI

„Csendélet, ami megmozgat” – ez volt az első gondolatom, miután az első ámulaton túljutottam Eric Wert fantasztikusan élettel teli, hiperrealisztikus festményeit szemlélve. És: „Lust For Life”, ahogy Iggy Pop énekelte. :)

Lenyűgözően színesek, szinte kézzelfoghatóak, a valódiságot már-már felülmúlóan túlcsordulóak az 1976-os születésű amerikai művész főleg gyümölcsöket, zöldségeket és virágokat ábrázoló kompozíciói. A Föld ajándékainak csodálata és az apró részletek pontosságra törekvő megmutatása nem meglepő: Eric Wert a Chicagói Természettudományi Múzeum illusztrátoraként kezdte a pályáját, természettudományos érdeklődése és tanulmányai megelőzték a festészetit.

Képei a 17. századi holland mestereket idézik (Meg Loaks fotóin is visszaköszöntek, akiről nyáron írtam), viszont van bennük néhány meglepő csavar. Önmagában mondjuk az sem szokványos, hogy káposztákban meg pagoda-karfiolokban gyönyörködjünk. :)
Aztán, ami még hamar feltűnhet, az valami  tökéletlenség-féle, egyenesen a színpompás tökéletesség kellős közepén. Eldőlt vagy törött vázákból lógnak ki, gyakran oldalukon fekszenek vagy fejükön állnak a virágcsokrai, szétplaccsan a görögdinnye, föld feketéje pettyezi a sárgarépákat…
A mulandóság, az esetlegesség, a „most még itt van, de már nem sokáig” érzete lengi be őket. 

Most van itt… ismerd fel, éld meg!” – jut eszembe és mosolyra késztet. Nem egy felszínes ingerre adott válasz ez, inkább jelentőségteljes, ha úgy tetszik, komoly mosoly. Látni a teljeset, az üdét, a bőségeset és látni a mulandót, a keretet adó, megtartó, mégis minduntalan elköszönő formát.
A felbomlás határán táncolunk. A festményeken mindkettő ott van, épp ezért annyira különlegesek és megszólítóak.

Észrevesszük-e, mi mindenünk van?
Megtöltjük a mennyiséget minőséggel?
Elfogadjuk, kiélvezzük, elengedjük, amit a pillanat ad?

Figyelmes gyönyörködést kívánok úgy a képekben, mind a mindennapi életed valóságában! :)

Szokás szerint kíváncsi vagyok, Neked hogy tetszenek, írd meg, ha van kedved!


Facebook és Instagram oldalai.


















**


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A festményekről készült fotók Eric Wert szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.


2019. december 4., szerda

Könyvajánló: DANIEL TAMMET - SZÁMOKBAN LÉTEZÜNK

Milyen módon függ össze a nyelvünk a számolási szokásainkkal, és hogy tükrözi mindez a gondolkodásmódunkat? Hogyan mérte meg Archimédész, hogy mennyi homokszem férne el az Univerzumban, és főleg: miért? :) Mire emlékeztet bennünket a hópelyhek végtelenül bonyolult és egyedi szerkezete? Mi a kapcsolat Dante, a haiku műfaja és a prímszámok között?
Hogyan hatott Shakespeare-re és Tolsztojra korának matematikája? Na és hogyan itathatja át a mi hétköznapi észlelésünket, ha tudatossá válunk rá: a matematika művészet és mindenütt jelen van?

Minderre választ kaphatunk Daniel Tammet magyar nyelven most megjelent könyvéből, melynek eredeti, 2012-es kiadása a Thinking In Numbers (Számokban gondolkodni) címet viselte.
Februárban nagy lelkesedéssel írtam Daniel Kék napon születtem című önéletrajzi művéről: fantasztikus látásmódjáról, és arról a sok erőfeszítéssel és meglepő fordulatokkal teli fejlődéstörténetről, amit halmozottan hátrányos helyzetéből kiemelkedve  (autizmus, Savant-szindróma, epilepszia, kilencgyermekes, szegény családból való származás) bejárt.
Daniel ma Párizsban él, író és a fejlődés iránt továbbra is elkötelezett. Érzékeny megfigyelései, nyitottsága és nyughatatlan intellektusa úton tartják, miközben az erre fogékonyakat – magamból kiindulva biztos vagyok benne :) - elképesztő módon inspirálja.
Ezt a könyvét is legszívesebben receptre írnám fel mindenkinek, aki vágyik rá, hogy mélységében érzékelje az életet - ne csupán a fejéből kinézve vagy ösztönlényként, automatikus cselekvésekbe merülve, hanem a szívével is. A teljes lényével. Mert ez az út hazavezet és minden pillanata a végtelenre nyit ablakot.

„Amikor leesik a hó, az ember meglátja, amit addig csak nézett. A villanypóznák és a veranda lépcsői, a facsonkok és a vezetékek felöltik saját arcukat. Azt látjuk, hogy milyenek, nem azt, hogy mire valók. Görbületük, szögleteik, a ritmusuk vezeti a pásztázó tekintetet; az erdőjáró megáll és rácsodálkozik az ágak, kerítések, az elágazó ösvények geometriájára. Aztán csak csóválja a fejét és csendben ámul.”
(108. oldal, Ember a hóban)
 


Sosem gondoltam, hogy egy matematikáról szóló könyv nekem ennyit adhat, őszintén szólva, eleinte némi idegenkedéssel ültem le vele. Aztán már azon kaptam magam, hogy alig várom a következő estét, amikor újra vele utazhatok, a reggeli kávénál pedig – meg úgy random húszszor napközben – erről elmélkedtem, hosszas kiselőadásokat és spontán felolvasásokat tartva a páromnak - hogyan szőhetem tovább a gondolatokat :) Annyira bennem maradt, hogy egészen biztosan újra fogom még olvasni!
Az egyik legnagyobb blamázs, sőt mondhatni katasztrófa, hogy nem Daniel és a hozzá hasonló, Valóságra nyitott tudatok tanítanak nekünk matematikát. Lúdbőrözök, milyen lenne az oktatás, ha a helyükre kerülnének a dolgok! A jelen formájában a(z iskolai) matematikából (is) pont csak a lényeg vész el. Semmi gond, csak a Lélek.... De ebben a huszonöt esszében – mind egy kis gyöngyszem – visszatér belé és ránk mosolyog. :)

Rövid szövegek sorakoznak, melyek mindegyikében rácsodálkozhatunk egy sor dologra, az információkat és a mégoly’ elvont matematikai műveleteket pedig teljesen életszerűvé varázsolja a sok konkrét példa, a mindennapok sűrűjéből szóló analógia.  Mindeközben azt vehetjük észre, hogy a kíváncsiság nő bennünk, hogy nagy „aha” élményes bólogatásokkal meg „azta” felkiáltásokkal konstatáljuk az összefüggéseket, sőt, ahogyan én is tapasztaltam, elkezdhetünk Danielhez hasonló módon érzékelni.
Ő egyébként hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy minden emberben meglévő képesség (szinesztéziának is hívják, ebben a videóban beszél róla). A lényeg, hogy a különböző érzékterületek természetes módon összekapcsolódnak bennünk, és így erőteljesebb egység-szemléletben tudjuk látni és kifejezni a dolgokat.
Daniel világrekordja, amivel tulajdonképp’ híres lett - a pi 22.000 tizedesjegyig való megtanulása és előadása – szerepel ugyan a Kék napon születtem című könyvben -, de nagyon érdekes volt, hogy ebben a kötetben, egy különös esszé-novella formájában mennyire ütött, valóban teljesen újszerű élmény volt olvasni, mintha egy másik síkról mesélte volna el az egészet.
Itt egy kis részlet ebből:

„A pi misztrériumával szemben igyekszem összehúzni magam, amennyire csak lehetséges. Kiürült állapotomban minden egyes jegyet közelről vehetek szemügyre. Nem a részletek kellenek, nem akarom darabokra törni a számot. A számjegyek párbeszédeire figyelek; az egybefüggő egész érdekel. 
A harang nem ismeri az időt, de mozgása irányítható, úgy hogy el tudja mondani, tizenkét óra van – hasonlóan egyetlen ember sem tud végtelen sok számjegyet megjegyezni, de belső mozgása irányítható, úgy, hogy el tudja mondani a pit. 
’Három, egy, kettő, egy, kettő, három, kettő, kettő, három, három, egy…’
Miközben mondom a szavakat, megpróbálom pontosan számba venni a belső képeket és az érzéseimet, Szeretném, ha a hallgatók is látnák a formákat és a színeket, ki akarom mutatni, mit érzek, mindenkinek, aki most itt van ebben a teremben. Meg akarom osztani a magányomat azokkal, akik most rám figyelnek és engem hallgatnak. Meghitt lesz a hangom.” 
(180. o., A csodálatos pi számról)

Daniel rámutat, hogy a sokak szerint legracionálisabb tudományterületek igazi áttöréseket elérő gondolkodói valójában a legnagyobb misztikusok voltak – mint a fekete lyukak titkát megfejtő indiai matematikus, Ramanujan vagy a fizikus Albert Einstein - és ugyanúgy a „nagybetűs” Szépet és Igazat keresték, mint a művészek. Bármibe is tesszük bele magunkat, ha igazán odaadóan műveljük, Istenhez jutunk… a végtelenhez.
A legszebb ebben az esszékötetben, hogy a hatalmas, végtelenül tágas dolgok itt nem csak „papíron működnek”. Danielt példaképeihez hasonlóan nem taszítja a "kicsi" sem, nem menekül az absztrakcióba – lásd Szerb Antal Utas és holdvilágának professzorát, aki csak az elméletet tartja elég „zöldnek” és valósnak -, hanem mindvégig az élő, lélegző, hétköznapi, emberi élet talaján marad. Illetve azon IS. Ezért annyira klassz és valódi.

A kötetben egyedül a jegyzetek keltettek bennem némi disszonanciát. Egyrészt nem értem, miért kellett efféle hosszas közbevetésekkel megtörni az olvasásélményt (a könyv végére rendezni szimpatikusabb lett volna, mint lábjegyzetben az oldalakra), másrészt a stílus annyira nem passzolt a szöveghez, sőt nem egyszer méltatlannak éreztem. (Például van, ahol indoklás nélkül csak annyit ír: ez nem így van. De kb. így. Időnként nagyon alapos, máskor slendrián és néha elég leiskolázó is szerintem.)

Lényeg a lényeg: a könyv nagyszerű! Olvassátok el és ne ijedjetek meg akkor sem, ha hozzám hasonlóan inkább bölcsész-művész aggyal gondolkodónak hittétek magatokat, mert tényleg érthető - ami kevésbé, azt meg annyira élvezetesen teszi oda, hogy kedvetek támad megérteni.
S hát végső soron mi másért vagyunk itt - fantasztikus módon, mulandó formában és végtelenként, a kötött és a kötetlen táncát járva -, ha nem azért, hogy a felfedezzünk? ;)

„Minél tovább gondolkodom a költészet és a prímszámok közös titkain, annál meglepőbb, hogy ezt a kapcsolatot meglepőnek tartjuk. Hiszen olyan természetes, ha jobban belegondolunk. A költészet is kiszámíthatatlan, és a prímszámok is azok, nehéz hozzájuk férni és gazdag jelentést hordoznak, mint egy emberi élet. 
Gyakran homályban marad ez az élettel gazdag minőség, amely összekapcsolja őket. Az igazat megvallva töméntelen vers pihen bebalzsamozott antológiák lapjain; valahogy úgy, ahogy a prímszámok sokasága tengődik a matematikusok formuláiba zárva. Tudós szakértők gyűjteményei őrzik őket, nem irányul rájuk figyelem, nem sugárzik feléjük szeretet. 
És mégis, oly tisztán látni Dante asszonyát, ahogy bejárja az emlékezet tájait, vagy Basó virágot majszoló lovát: mindennél valóságosabbak. Szabadon, akár a prímszámok, a rímek mankói és az irodalmi kánonok fölött, a klisék ballasztjait hátrahagyva elébe fordulnak a várakozásainknak.” 
(223. o., Prímszámok verstana)

Köszönet az Európa Könyvkiadónak a recenziós példányért!


**

Daniel Tammet: Számokban létezünk (Thinking In Numbers, 2012)

Magyar kiadás: 2019, Európa Könyvkiadó; 313 oldal

Fordította és jegyzetekkel ellátta: Pataki János

Nálam: 10/10


**

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről és rendszeres extra tartalmakat kapni?




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.

2019. november 30., szombat

ÁTLELKESÍTETT TÁRGYAK - RUNE GUNERIUSSEN INSTALLÁCIÓI

Különös művészeti irányzat a land art, melyben a természet és az ember alkotta formavilág elemei kelnek frigyre. Az új egységet a művész egyéni víziója, a precíz fizikai kivitelezés és a fotózás hármasa teremtik meg, és mindig nagyon fontos ezeknek az installációknak a pillanatszerűsége, hisz’ csak egy meghatározott időben léteznek, létrejöttük után általában hamar lebontják vagy az enyészetre bízzák őket.
Akárhányszor volt szerencsém land art kiállításon járni vagy részt venni ilyen projektekben, mindig nagyon inspirálóan hatott rám és rácsodálkoztam, miért nincs több ilyen alkotás, hiszen valami nagyon elemi módon van ebben jelen az, amiért művészként kifejeződünk.
Ember és természet, idő és tér, megtestesült ige, valóságteremtés: csupa ilyen dolog jut eszembe róla, meg az ősi, szakrális térrendezés, a Stonehenge oszlopai vagy a labirintusok.

A hamarosan kezdődő, decemberi mese-író kurzusunkra készülve kerültek elő nálam Barry Underwood „neonfényes” installációi - lehet, hogy majd írok Róla is, mert nagyon jókat alkot, itt megkukkanthatod őket -, viszont egy korábbi kedvencemre is asszociáltam, akinek a képei még mindig ámulatba ejtenek. Ő egy norvég land art művész, Rune Guneriussen és amint látni fogod, igen jellegzetes stílussal bír. Nem csupán azért, mert ismétlődnek bizonyos tárgyak a képein – lámpákat, könyveket, székeket vagy telefonokat különösen szeret térbe rendezni -, és gyakran az erdő a helyszíne, hanem azért ahogyan komponál.
Az 1977-es születésű Rune alkotásait sokan nevezik szürrealistának, én inkább azt emelném ki Vele kapcsolatban, hogy sajátos módon élővé varázsolja a tárgyakat. Sőt, ami a legizgibb, hogy minden egyes képen történetek sejlenek fel, a maguk gazdagságával, mélységével.

Óhatatlanul ráirányítja a figyelmünket a tárgyainkhoz való viszonyunkra is, ami a mai, folyamatos túlfogyasztást etalonná tévő kultúránkban egyre elkerülhetetlenebb.
Abszurd (mégis logikus) ellentmondás, hogy a tárgy-kultusz növekedésével egyre kevésbé értékeljük a tárgyi környezetünket és egyre kevésbé születnek értékes, időtálló tárgyak (már ami a tömegtermelést illeti).
Pedig a tárgyak is a teremtő energiából származnak, hűen szolgálnak bennünket, aztán - olykor nagyon hamar - hűtlenné válunk hozzájuk.
A képeken bensőséges fényt árasztó, színes lámpák vagy egy-egy tárgy emberi gesztushoz hasonló tartása bennem felidézi, milyen jó érzés, amikor az elengedésre kerülő tárgyaim, egy-egy könyv, ruha vagy régi játék éppen a megfelelő, őt örömmel fogadó tulajdonosához kerül. Vagy, hogy milyen szerelmetes végigsimítani itt és most az általam viselt ruhadarabokon (az újabb kardigánon épp úgy, mint a régi, eleve használtan hozzám került, mégis szuper tartós és csinos farmeron), a koros, de nagyon szépen szolgáló ünnepi abroszunkon vagy a falakat tartó masszív fagerendákon.
A környezettudatosság – ami mindig aktuális, de Karácsony közeledtével talán még inkább azzá válik – szerintem nagy mértékben szól arról, hogy valóban harmonikus viszonyunk legyen nem csak a természettel, aminek a részei vagyunk, hanem az ember alkotta tárgyi környezettel is. Hogy olyan dolgokat vegyünk és úgy használjuk őket, hogy abban szeretet és megbecsülés legyen.

Rune Guneriussen képein mintha a megunt és kidobott tárgyak találnának menekülőútra és új életre a vadonban. Irodalmi párhuzamok sora is beugrik, a mesék varázslatos világától Örkény telefonfülkééig, no meg a költészet maga és az egyik réges-régi, mégis időtálló alakzat, a megszemélyesítés… milyen jó játékaink voltak idén a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon, az anyagok mellett a zárt Fb-csoportban is! (Emlékeztek "a takaró mesélte" történetekre? ;))
Lelket lehelni az anyagba, Valónkból viszonyulni mindenhez, ami körülvesz, meglátni a fizikain túlmutató szépet a klasszikus értelemben akár kevésbé szépben is – vagy épp megálmodni és formába önteni a még nem létezőt: ez a(z) (élet)művészi minőség, aminek a megtapasztalásáért sokan itt vagyunk. 
S az olykor hajmeresztő, szokatlanban gyönyörködtető, kreatív megvalósítások, mint amilyenekkel a norvég alkotónál is találkozunk arra ösztönöznek bennünket, hogy merjünk merészek lenni. :)


Most pedig jöjjön a tizenöt képből álló válogatásom - örömteli felfedezést kívánok hozzá! Ha tetszett, szívesen fogadom visszajelzésed és beszéljünk a képekről akár itt, akár az Fb-oldalakon! ;)
(Ezeket az elérhetőségeket lásd lejjebb!)





















© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A fotók Rune Guneriussen szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.

2019. november 25., hétfő

FELSZABADÍTÓ KREATÍV ÍRÁS - KURZUSNAPTÁR 2020. 1. FÉLÉV!

Kedvesek!

Itt a Felszabadító Kreatív írás online kurzusok 2020 első felére tervezett menetrendje! Ha már egy ideje együtt utazunk, látni fogjátok, hogy nagyon sok újdonság következik és igencsak izgalmas dolgok.
Amennyiben új vagy itt, ajánlom figyelmedbe a Mire jó a kreatív írás? - Gyakori kérdések című bejegyzést! Ebben összegeztem mindazt az információt, melyre a kurzusokkal kapcsolatban eddig igény merült fel.
Az elmúlt két évben kinőttük magunkat, nagyon boldog és hálás vagyok a fejlődésért! :)
Tartalmilag és formailag is szükségessé vált a továbblépés, egyrészt úgy, hogy a meglévő hat kurzus mellé újabbak jönnek, melyek között lesz kifejezetten önismereti fókuszú is, és több írásmesterségbeli fejlődést segítő. A négy- illetve háromhetes forma mellé pedig érkezik a kéthetes, mely nemcsak időben-energiában, de árban is "könnyebb falat" - a színvonalat azonban nem adjuk le, sőt! ;)

A kurzusokhoz továbbra is hozzátartozik a privát Facebook-csoportban való részvétel lehetősége. Én várhatóan valamivel kevesebbet fogok posztolni, ám a csoport él és virul, s tele van már értékes tartalommal.
A kurzusok ideje alatt a csoportban, illetve e-mailben kérdezhettek - kapacitásom szerint - válaszolok, az írások véleményezésére fordítható időm azonban a növekedés arányában értelemszerűen kevesebb lett. A 3 és 4 hetes kurzusok esetében megmarad ez a fajta konzultációs lehetőség, mégpedig úgy, hogy fejenként egyszeri alkalommal tudtok nekem írást küldeni konstruktív véleményezésre, és kurzustól függően maximalizálni fogom a küldhető anyagok oldalszámát is.
Tavasz végére vagy inkább nyárra fizikai találkozót és egyéb, offline programot is tervezek, erről is tájékozódhattok majd a hírlevélből.
A részletes kurzusleírásokat a szokásos módon, azaz nagyjából 4 héttel a kezdés előtt teszem majd fel a blogra, és a csoportokba való jelentkezést is ekkor nyitom meg.
Az alábbi naptárral és rövid leírásokkal azonban már előre láthatjátok, mi következik az eljövendő hónapokban, rá tudtok hangolódni a tanfolyamokra, és ha jönni szeretnétek, időben lépni, hisz’ fél év alatt a legtöbb lehetőségből csak egy alkalmat tartok. 
A téli időszak fokozottabban késztet bennünket a befelé figyelésre és kedvez az érlelődést igénylő alkotó, megvalósító folyamatoknak...
Ha érzed a Lelkedből születő, szabad önkifejezés hívását, gyere, tarts velem  
- íme, az új kurzusnaptár! :) 
[UPDATE! A lejárt lehetőségeket leveszem, az aktuális kurzusokat láthatod!]



03  Március:

•   2020. 03.11. – 03.31.: LÉLEK-ÓRA – 3 hetes online versíró kurzus
A mindennapi élet átlényegül ezzel a különleges, belső utazással, melyet elsősorban a  költészet szerelmeseinek ajánlok, no és azoknak, akik az érzelmi önkifejezésükben és kommunikációjukban kívánnak fejlődni. A kurzus erős verstani alapokat ad, teljesen kezdő szintről is elvégezhető, de  komolyabb mesterségbeli fogásokat is elsajátíthatsz vele, sőt kísérletezésre is inspirál.
Csatlakozás: 03. 10. (kedd, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 02.28. (péntek, 20 óra)
          A kurzusra a jelentkezés elindult! >> Katt a részletekért!


   2020. 03.11. – 03.24.:  BLOGÍRÁS - 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
Szeretnél blogot indítani vagy most készülsz arra a szintre lépni, hogy tudatosabban csináld a blogolást? A beinduláshoz remek katalizátor lesz ez a két hét, sok mankóval, hasznos anyaggal és inspirációval, hogy az ötleteid a Hozzád legjobban passzoló formába önthesd, elérhesd az olvasóid és akár sikeres vállalkozást is építhess a blogodra!
Csatlakozás03. 10. (kedd, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 02.28. (péntek, 20 óra)
          A kurzusra a jelentkezés elindult! >> Katt a részletekért!


2020. 03.11. – 03.24.: FANTASY – 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
A Felszabadító Kreatív írás első, kifejezetten műfajismereti kurzusát azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni és hatékony módon alkotni a fantasy-ben. A gyakorlatok segítenek a zsáner közhelyeit elkerülni, hogy valóban Belőled születő, autentikus módon alkothass, és arra is útmutatást kapsz, mi az, ami az olvasó számára működőképes.
[UPDATE! Ez a kurzus terveim szerint egy állandó - vagy hosszabb időn át elérhető - lehetőség lesz. Részletei várhatóan március második felében kerülnek fel a honlapra, és ekkortól meg is tudjátok vásárolni!]


04  Április

•  2020. 04.10.– 30.:  GYÓGYÍTÓ MESE- ÉS HAIKU-ÍRÁS – 3 hetes online kreatív írás kurzus
Az egyik kedvenc kurzusotok a bennünk lévő, örök gyermek öröméről és biztonságérzetéről szól. :) Meditációs és írás-gyakorlatok, valamint - az elbeszéléstechnikai és műfaji alapokat megadó - elméleti segítség járul hozzá, hogy könnyedén létre hozhasd saját meséid és verseid.
Csatlakozás: 04. 09. (csütörtök, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 03.27. (péntek, 20 óra)


•  2020. 04.10.– 23.:  ELBESZÉLŐ SZERKEZET – 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
Ha rövid történeteket, novellát, elbeszélést, mesét írnál, és kifejezetten az foglalkoztat, hogyan tudod az ötleteid jól működő cselekménnyé formálni, ez a Te kurzusod! A két hét anyaga nem fedi a Haladó próza- és regényírás elbeszélő szerkezetről szóló modulját, újat, mást ad, így regényt tervezőknek vagy azon dolgozóknak is ajánlom a letisztuláshoz, fejlődéshez!
Csatlakozás: 04. 09. (csütörtök, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 03.27. (péntek, 20 óra)


•  2020. 04.10.– 23.:  SCI-FI - 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
A kurzust azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni és hatékony módon alkotni a science fiction műfajában. A gyakorlatok segítenek a zsáner közhelyeit elkerülni, hogy valóban Belőled születő, autentikus módon alkothass, és arra is útmutatást kapsz, mi az, ami az olvasó számára működőképes.
[UPDATE! Ez a kurzus terveim szerint egy állandó - vagy hosszabb időn át elérhető - lehetőség lesz. Részletei várhatóan április második felében kerülnek fel a honlapra, és ekkortól meg is tudjátok vásárolni!]



05  Május

•  2020. 05.12.– 06.08.:  FELSZABADÍTÓ - 4 hetes online kreatív írás kurzus
A kurzusok névadója az alkotással kapcsolatos gátlások elengedéséről és az íráskészség újraélesztéséről szól, a szabad áramlást segítő írás- és meditációs gyakorlatokkal. Mindhárom irodalmi műnemben kalandozunk és számos műfajt kipróbálunk!
Csatlakozás: 05. 11. (hétfő, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 04.24. (péntek, 20 óra)


•  2020. 05.12.– 06.02.:  FILM-KÉP-ÍRÁS – 3 hetes online kreatív írás kurzus
Fotó, film és irodalom határmezsgyéin kalandozunk, megtanuljuk, hogyan lehet a kép katalizátorunk és vonhatjuk be kifejezőeszközeit az írásba, vagy hogy hogyan ábrázolhatunk montázs-szemlélettel. A művészeti mellett ez is önismereti út: meditációs gyakorlatok segítik a látásunk, tisztánlátásunk és szellemi megértésünk fejlődését!
Csatlakozás: 05. 11. (hétfő, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 04.24. (péntek, 20 óra)


•  2020. 05.12.– 23.:  YOUNG ADULT - 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
A kurzust azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni és hatékony módon alkotni az ifjúsági irodalom új, young adult és new adult (al)műfajaiban, mely a tinédzserek és fiatal felnőttek érettséget igénylő, különleges élethelyzetein keresztül reflektál a világra. A gyakorlatok segítenek ennek a folyamatosan formálódó, de nagyon népszerű zsánernek a közhelyeit elkerülni, hogy valóban Belőled születő, autentikus módon alkothass, és arra is útmutatást kapsz, mi az, ami az olvasó számára működőképes.
[UPDATE! Ez a kurzus terveim szerint egy állandó - vagy hosszabb időn át elérhető - lehetőség lesz. Részletei várhatóan május második felében kerülnek fel a honlapra, és ekkortól meg is tudjátok vásárolni!]


 

Állandó lehetőség!
Öt modulból álló "nagy falat", elsősorban azoknak ajánlom, akik regényen vagy kisregényen dolgoznak. Összefoglaló és sorvezető, elmélet és gyakorlat egységben a karakterépítéstől a szerkezeten és elbeszélői nézőpontokon át a dialógus- és monológírásig, valamint a leírásokig. Az anyagot akkor igényelheted, ha már jártál hozzám kurzusra!

 >> RÉSZLETEK ÉS JELENTKEZÉS!




Ha kíváncsiak vagytok, másoknak mit adtak a Felszabadító Kreatív írás kurzusok, ajánlom a Vélemények menüben való böngészést!

Szeretettel várlak Benneteket a kurzusokra 2020-ban is!


N’alika






2019. november 22., péntek

Lemezajánló: BAT FOR LASHES – LOST GIRLS (2019)

Hú, nagyon, nagyon fel vagyok dobva! :) Ez a lemez most egy meglepetés nekem az év végére, mint egy váratlanul rám talált ajándék. Miközben a múltkori válogatást készítettem, realizáltam, hogy szeptemberben megjelent az új Bat For Lashes-lemez és nem is akármilyen!

Natasha Khan is egy lélektestvér, már a múltbeli dolgai is mély ismerősséggel csengtek bennem, különösen a Fur and Gold című, 2006-os első albuma, de a Two Suns-t (2009) is nagyon szerettem – ha nem ismered Őt és kíváncsi vagy, talán ezzel a dallal érdemes kezdened!
Aztán a darkosabb-drámaibb időszakában kicsit szem elől tévesztettem, de most olyasmivel tért vissza, amit egyszerűen imádok!



A ’79-es születésű, brit-pakisztáni gyökerekkel rendelkező énekesnő-dalszerző gyakorlatilag egy személyben a  Bat For Lashes zenei formáció: gitározik, zongorázik, dobol, komponál, de vizuális és előadóművészként is rendkívül karakteres.
Abszolút papnői kisugárzással bír, finom, "nem evilági" feminin energiája erős, szinte delejes kiállással párosul (emiatt vagy nagyon bejön valakinek a stílusa, vagy nagyon nem, akár az olyan előképei esetében, mint Kate Bush, Björk vagy PJ Harvey).
Zenéje egy különös szintézis, leginkább az elektronika és a hangszeres zene találkozása, indie is, rock is, dark és dream pop is. 
Eddig is bőven merített a ’80-as évek zenei és filmes világából, de az új, ötödik stúdióalbumán, a Lost Girls-ön még meghatározóbb ez a vonulat.

Már a lemez felütése, a Kids In The Dark olyan, mintha egy süllyesztőből előkerült - vagy még inkább: sosem elkészült -, 80-as évekbeli  tinifilm kísérőzenéje lenne. Erre még két lapáttal rátesz a The Lost Boys című 1987-es filmet és Madonna korai időszakát is megidéző videoklip.




A „sosem elkészült film” egyébként szó szerint is értendő, hiszen Natasha Khan nem is lemezt akart eredetileg készíteni, hanem forgatókönyvírónak ment Los Angelesbe. Aztán film helyett valami olyan dolog született, ami egyszerre hasonlít egy soundtrack-re, egy ódára a nagy kedvencekhez, ennél is tovább nézve pedig a Szerelemhez. :)
A legeslegjobb az egészben, hogy úgy van tele életörömmel, hogy az nem valami erőltetett optimizmus és a mélységek tagadása, hanem épp azok által, felemelkedve születik meg az emberben. Amikor nem azért táncolsz, hogy elmenekülj valami elől, hanem mert elég sok sötétséget tapasztaltál már meg ahhoz, hogy tudatossá válj rá, hogyan szeretnél igazán élni.

Erre – a lemez valódi üzenetére - mindjárt visszatérek, de néhány szó még a ’80-as évek idézésről. Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a Stranger Things-sorozatot, egészen más az ottani nosztalgia-egyveleg (főleg a legutóbbi évadban), mint az, ahogyan Natasha (hasonlóan az M83-s Anthony Gonzalez-hez) alkot. Nála úgy hat az egész, mintha a jellegzetes ’80’s vibe egy-egy színárnyalatát használná fel egy festő, hogy azokból és másféle színekből valami egészen eredetit alkosson.
Ellentétben egy HAIM-mal, akiket szintén bírok, de azért nagyon más kategóriát képviselnek (vagy Lana Del Rey-jel és még sokakkal) nem pusztán újrahasznosítást kapunk, nem a dallamok vagy maguk a dalok az ismerősek, hanem ezek a színárnyalatok.
Mondjuk, ha az új album kikevert színeit kellene kicsit konkrétabban megragadnom, nekem olyan karmazsinnvörös és persze „Peach Sky” (mint az utolsó előtti dal címe), nyári, kaliforniai naplemente színű… s még több, a kettő közötti, „föld és ég közötti” árnyalat. :)


„Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy sikeres emberi lény legyél, folyamatosan, újra meg újra le kell merülnöd a tudatalattidba. Nem élhetsz csak a valós világban és nem élhetsz csak a mágikus, művészi világban sem. Számomra nagyon fontos ez a beleugrás mindkét világba és annak művészete, hogy egyensúlyt teremtsek közöttük.”
 – mondja Natasha ebben a remek interjúban. Ahol többek között arról is beszél, hogy az örökbefogadott kutyája nyitotta meg az igazi szeretetre és az életébe azóta belépett új társával már egészen más szinten éli a szerelmet, mint a korábbiakkal.

A szerelem csodája és annak kihívása, hogy egy alapvetően szenvedéshez szokott tudat ki tudjon lépni a mintáiból, előre nézzen és életigenlően éljen – ez és ennek a tudatos választása, ami miatt (túl a sok közös lelkesedésünkön) annyira rezonálok ezzel a lemezzel.
A ’80-as évek filmes világa is úgy jön itt a képbe, hogy nem csak a filmekben volt még meg az ártatlanság és a rácsodálkozás, a felfedezés izgalma, hanem magunkban érdemes ahhoz a minőséghez visszatalálnunk (mindegy, milyen hívószak és esetleges díszletek segítségével), amikor így vagyunk képesek nézni a világra.
Tudva, hogy átutazók vagyunk, mégis megélve a vágyat, és élvezve e végességével és „tökéletlenségeivel” teljes élet minden pillanatát. :)

Kedvenceim az albumról: Mountains (ez nekem sírós-katartikus, sokszori hallgatásra is, fantasztikus zárótrack!), Safe Tonight (táncolós, mélyről felszabadító), Peach Sky (szépséges-vallomásos), The Hunger (egyszerűen ütős, az egóról szól, drámai, de felemelő). Kids In The Dark (a beleszeretés, a kezdet…  a Mountains-szel tökéletesen keretezi a lemezt), So Good (tánc, tánc, tánc!), Vampires (a sosem volt Cure-dal, halál és élet, világok találkozása, a „mégsem” és „mégis”) … és igazából az egész! :)




Bat For Lashes Facebook-oldal és Instagram.


**

Bat For Lashes: Lost Girls (2019)

Kiadó: AWAL (Artists Without A Label)

Nálam: 10/10


**


💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a videó sajtóanyagában szereplő kép, illetve lemezborító.

2019. november 20., szerda

A SELF-RECOVERY SESSION – Zenék felgyógyuláshoz (Válogatás)


Dalban mondom (és mozgom) el… :) Sokszor ugrik be egy gondolatról, állapotról vagy megélésről zenei asszociáció és milyen fantasztikus – hála és rácsodálkozás -, hogy ilyen előadók léteznek! Engem elmondhatatlanul inspirálnak és felemelnek.
Most, az év végéhez közeledve, introvertáltabb és összegző időszakomban megint bensőséges utazásra indultam új és régebbi zenékkel. Ez a gyöngysor fűződött belőle.

Számomra ezt gyógyító, varázslatos és megbékéltető hallgatni. Emlékeztet, hogy érzékenynek lenni jó, hogy elfogadni szükséges, továbbmozdulni pedig áldás. 

Nagyon sok női előadó került bele és olyan férfiak, akik az érzelmi oldalukat nem félnek felvállalni – és valahogy mindegyikben egybesimul az erő és a játékosság.
Több élő felvételt is választottam, mert van egy olyan lendület és jelenvalóság bennük, amit a stúdióban nem lehet megteremteni.
Éteri-szép, dark-os, pszichedelikus, rockos, popos és elektronikus (táncolható) hullámok következnek - és csupa őszinte hang. Imádom őket, leljétek bennük örömötöket Ti is és találjatok kincsekre!

Szeretettel:

N’alika




Ezek a dalok szerepelnek rajta:

01  Firts Aid Kit: Running Up That Hill (Kate Bush Cover, Live at Rock Werchter) 
02  Harry Styles: Lights Up (Saturday Night Live) 
02  Warpaint: Love Is To Die (Live on KPEX) 
04  Bat For Lashes: Kids In The Dark 
05  Grimes: So Heavy I Fell Through The Earth 
06  Sigma feat. Birdy: Find Me (Live at Crashes Plymouth) 
07  Robyn: Ever Again 
08  Nick Cave and the Bad Seeds: Breathless 
09  HAIM: Hallelujah 
10  Tom Waits: Hold On 
11  Eddie Vedder: Can’t Keep 
12  The Cardigans: A Good Horse 
13  Anouk: It's A New Day

**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.