2018. március 22., csütörtök

Alkotósarok: 10 ÍRÓI TIPP VIRGINIA WOOLFTÓL EMLÉKEZETES KARAKTEREK LÉTREHOZÁSÁHOZ (Íróktól íróknak 3.)

Virginia Woolf (1882-1941) első regénye  szinte napra pontosan 105 évvel ezelőtt jelent meg. [A cikk írásakor, 2018 tavaszán.]
Az én kedvencem Tőle az Orlando - a blogon is írtam róla. Azóta Az órák című film is előkerült egy korábbi, filmes válogatásban, ahol ő az egyik központi karakter és nagy műve, a Mrs. Dalloway nem csak megjeleníti, de formálja is a női sorsokat.
Az alábbi izgalmas anyag Mr. és Mrs. Brown című esszéje alapján készült.
Freddie Moore-nak köszönhető az összeállítás, az eredetijét itt találod! (A kiemelések tőlem származnak.)

Hogyan alkoss emlékezetes karaktereket Virginia Woolf szerint?


1. Gyakorold a „karakter-olvasást” addig, amíg egy egész évet kibírsz anélkül, hogy szétcsúszna az életed!
(Megjegyzés: a „karakter-olvasás” a karakterépítés Woolf-féle „módszere”. Alapja az emberek megfigyelése, a működési módjaikra való ráérzékelés és az ez alapján való megszólaltatásuk irodalmi alakokként. Ez nem csak temérdek munkát, hanem nagyfokú érzékenységet és odaadást is jelent. A mondat ugyanakkor arra is utal, hogy a személyes életednek nem kell rámennie az írásra, azaz nem kell szenvedned ahhoz, hogy meg tudd írni, amit szeretnél. Virginia eléggé megszenvedte.)

2. Tanulmányozz ismeretlen embereket! Engedd, hogy élettörténetük általad kitalált verziója megjelenjen benned – hogy kerültek oda, ahol épp most vannak, hogyan folytatódhat az útjuk?... és így tovább! Töltsd ki a hézagokat! 

3. Hallgatózz! Figyelj oda az emberek beszédmódjára, de a csendjeikre még annál is jobban! 

4. Találj ki karaktereket, akik egyszerre „kicsik és állhatatosak”, „nagyon hősiesek és nagyon törékenyek”! Engedd meg nekik az ellentmondásokat! 


"
I am rooted, but I flow" - részlet A hullámokból, lásd lejjebb hosszabban!

 5. Írj olyan emberekről, akik mély benyomást gyakorolnak rád! Engedd meg magadnak, hogy megszállott legyél emberekkel, témákkal kapcsolatban!

 

6. Egy igazán hihető karakter sosem csak tulajdonságok és életrajzi tények halmaza. (Azaz figyelj, gondolkozz, érezz mélységben, összetettségben - nem véletlenül írja, hogy az életből indulj ki!)

7. Kerülj túl az adott kor felszínes mintáin, illusztráld a karaktereket mélyebb jellemzőkkel! Legyenek bonyolultak! 


Az önismeret esszenciális!

8. Egy megragadó főszereplő olyasvalaki, akit rengeteg különböző jelenet középpontjában el tudsz képzelni. 

9. Találj közös talajt a karaktereiddel – merülj bele az atmoszférájukba! Tanulj átélni! 

10. Ábrázold a karaktereid, ha lehet, szépen, de a fontosabb, hogy mindig hitelesen! (Azaz valódian, őszintén. Törekedj rá, hogy igaziak legyenek - ahogy Moore rámutat: olyan megélésekkel bírjanak, amelyek tényleg ott vannak az emberekben!)
** 
Fordítás: N'alika

Itt a fentebb ígért szöveg:
"Ezer lehetőség tör föl belőlem. Felváltva vagyok pajkos, élénk, bágyadt, búskomor. Mélyen gyökerezem, mégis áramlok."
Virginia Woolf: A hullámok (1931) - részlet (ford. N'alika)

Ez pedig még egy kis ínyencség Virginia Woolf-tól a befogadás kapcsán (a költészet befogadóként való megéléséről szól - gyönyörű!); bónusz: saját szoba - ilyen volt a dolgozószobája. :)

**


A karakterépítéssel a Történetek, A novellaírás művészete és a Gyógyító mese- és haiku-írás kurzusokon is foglalkozunk, a Regényírás anyagában pedig egy egész modul szól erről!

Alkotósarok: 9 ÍRÓI TIPP GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZTŐL (Íróktól íróknak 2.)

Fogadd szeretettel az Íróktól íróknak sorozat második részét - ezúttal a nagyszerű Gabriel García Márquez-től!
Szereted? Nekem visszatérő kedvencem volt különböző életszakaszokban, tizenhét-tizennyolc évesen imádtam a Száz év magányt, később, a húszas éveim elején úgy gondoltam, jobb regényt aligha lehet írni A pátriárka alkonyánál...

Nagyon klassz dolgokat mondd, nézd!



1.) ÍRJ ARRÓL, AMIT ISMERSZ! 
„Ha egy kezdő írónak kellene tanácsot adnom, azt mondanám, írjon olyasmiről, ami vele történt. Mindig könnyű kiszúrni, hogy olyasmiről ír-e valaki, amit átélt, vagy csak olvasott, hallott róla. Pablo Nerudának van egy verssora: „Istennek hála, éneklés közben nem gondolkodom”- ami számomra a megélés fontosságáról szól.
Mindig megdöbbent, hogy a legtöbb méltatás a műveimmel kapcsolatban azt emeli ki, hogy a munkám fő forrása a képzelet, miközben az igazság az, hogy soha nem írtam le egyetlen sort sem, melynek ne lenne valamilyen valóságos alapja.” 

2.) HASZNÁLD AZ INSPIRÁCIÓ ÉS AZ INTUÍCIÓ EREJÉT!
„Találd meg, ami igazán érdekel és írj arról! Egyszerű, de ez fog előre vinni íróként leginkább. A másik az intuíció, amikor olyan dolgokról is meg tudod állapítani a valóságtartalmukat, melyekről nincs ismereted.” 

3.) MERÍTS A GYEREKKORODBÓL! 
„Rájöttem, hogy minden gyermekkori élményem irodalmi értékkel bírt… azok is, amikre csak sokkal később lettem tudatos.” 

4.) TEREMTS CSODÁT! 
„Írói stílusom szempontjából a legtöbbet nagyanyámtól tanultam, aki olyan dolgokat mesélt, melyek természetfelettinek és fantasztikusnak tűntek, ő mégis teljes természetességgel adta elő őket.” 

5.) VÁLJ ÚJSÁGÍRÓVÁ! 
„Az újságírás és az újságírói szemlélet rengeteget segített: a fikciómat közelebb hozta a realitáshoz.”

Kitalálod, miért a sárga rózsa? :) A Facebook-oldalunkon játszottunk, de a bejegyzés végén is megírom!

6.) HITESD EL!
 
„Az újságírásban egyetlen hamisnak bizonyuló tény aláássa az egész munkát. Ezzel szemben a szépirodalomban egyetlen egy tény legitimálja a munkát!
Az író elkötelezettségén múlik, hogy ezt mire használja. Gyakorlatilag bármit elhitethet az olvasóval.” 

 

7.) BONTSD LE A KORLÁTOKAT! 
„Nem hiszek a szokásos mítoszban, hogy az írónak éhesnek és nyomorultnak kell lennie!” 

8.) TALÁLD MEG AZ ELSŐ MONDATOT! 
„Rengeteg időt töltöttem az első mondatok kitalálásával. Ha a felütés megvan, szinte minden megy magától! Ez definiálja a témád, a stílusod, a hangvételed. 

9.) HAGYD, HOGY AZ ÉLET MEGIHLESSEN! 
„Az élet maga az alkotás legfőbb forrása! Az álmok csak egészen kis szerepet játszanak benne.”

Gabriel García Márquez 1927-2014

Felhasznált források:
Paris Review,  Cultura Colectiva The Write Practice

Fordítás és összeállítás: Nalika



...és a kép alatti kérdésre a megfejtés: 

García Márquez kedvenc virága a sárga rózsa volt, a zakója gomblyukába is tűzte sokszor. Az életteli, élénk sárga szín is afféle kedvence volt, ami többször előkerül a regényeiben, a Száz év magányban például az egyik szereplőt folyton sárga pillangók kísérik. 
García Márquez halálakor a ravatalát rengeteg sárga rózsával díszítették és sokan egy szál sárga rózsával tisztelegtek előtte.

**

Alkotósarok: 14 TIPP STEPHEN KINGTŐL AZ ÍRÁSHOZ (Íróktól íróknak 1.)

Változnak az idők... :) A 2018. januártól futó Felszabadító Kreatív írás kurzusoknak - s nyilván az én belső alakulásaimnak is - köszönhetően egyre többen találtok rá a blogra olyanok, akik írtok vagy más művészeti ágban alkottok, vagy már nagyon szeretnétek belekezdeni.
A Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldala után most valami új indul az anyaoldalon, a Csendvirágokon is!  
Az Alkotósarok menüpontban csupa olyan dolgot találsz majd, mely segít, inspirál, előremozdít és támogat az alkotásban. 
Tudod, bár a szívem csücske az írás, eddig sem csupán erről szólt blog, sőt a művészetre is mindig (a leg)tágabb értelemben utalok. Így bízom benne, hogy ez az "alkotósarok" akkor is segítségedre lesz, ha nem egy konkrét művészeti ág, hanem a bármely életterületen való teremtés, megvalósítás hív. Nézz körbe, mert már most több ilyen univerzális cikket olvashatsz benne!

Ez pedig az új, Íróktól íróknak sorozat első darabja, ahol Stephen King írói tippjeit osztom meg. 
Úgy volt egyébként, hogy csak ráakadtam, nem vagyok SK kifejezett rajongója. Régebben olvastam és kedveltem is tőle több mindent, egy ideje nem, viszont sokszor rácsodálkozom micsoda remek, gördülékeny és nagyon átélhető prózát ír. [Azóta például ide is beválogattam!] 
Az egyik kedvenc filmem pedig egy olyan novellájából készült, ami nem horror - kitalálod, melyik lehet? Itt a válasz egyébként! Szóval írással kapcsolatos anyagokhoz nézelődve bukkantam rá arra, ami most jön és annyira tetszett, hogy gyorsan le is fordítottam. Megszületett ennek az új sorozatnak az ötlete, és nemsoká' jön a folytatás! ;)

Lássuk hát, Stephen King miket tart a legfontosabbak az írással kapcsolatban! (A kiemelések tőlem származnak majd, egy-egy hozzáfűzést pedig szögletes zárójelben írok!)



1.) Ha író akarsz lenni, két dolgot muszáj csinálnod: olvass sokat, és írj sokat! 

2.) A történetek 3 részből állnak: elbeszélés (ami egyik pontból a másikba juttatja a sztorit), leírás (ami érzékelhető valóságot teremt az olvasó számára) és dialógus (ami a beszéden keresztül kelti életre a karaktereket). 
3.) Első az alapszituáció! A karakter mindig lapos és kevéssé meghatározott az elején, idővel bomlik majd ki. 

4.) Mindegy, hogy egy vinyettára írsz, egyoldalas a műved vagy egy olyan epikus trilógiát alkotsz, mint A Gyűrűk Ura, mindig ugyanaz a szabály: egyik szót teszed a másik után. 

5.) A legizgalmasabb alaphelyzetek általában leírhatók egy „mi lenne, ha…?” kezdetű kérdéssel. 

6.) A legjobb történetek végül mindig emberekről szólnak, nem eseményekről. 

7.) A szenvedő igealakot mellőzd! [Fordítói megjegyzés: főleg angolra igaz, hogy gond lehet vele, bár magyarul is szerencsésebb azt mondani, „találkoztak”, mint hogy „a találkozó létrejött”. Az életszerűség és érdekesség, illetve az olvasó bevonása miatt mondja.]


Ez az eredeti szöveg - kattintva nagyobb!

8.) Beszéltesd! Mindegy, hogy rondán vagy gyönyörűen beszél, a karakter egyik legfőbb ismérve a beszédstílusa.
 

9.) A leírás az író képzeletében kezdődik, de az olvasóéban kell befejeződnie. 

10.) A pokolba vezető út jelzőkkel van kikövezve. [Azaz ne használj túl sok jelzőt! :)] 

11.) Merj egyszerű lenni! [Ha valami egyszerű dologra gondolsz, csak a választékosság miatt ne írj helyette valami életszerűtlen rokonértelmű szót! ] 

12.) Tűzz ki napi penzumot magadnak! Ahogyan a testedzésnél, itt se legyen elsőre túl sok – napi ezer szót javaslok. [Milyen vicces ez a Stephen! :D]

13.) Mindig képzeld oda az Ideális Olvasódat, miközben írsz! [Erről például ebben a cikkben is írtam azóta!]

14.) Ha az örömért csinálod, örökké csinálhatod! 


Fordította: N’alika (Kupai Eszter)

A fordítói jogok fenntartva. Ha szeretnéd megosztani, innen vagy az Fb-ről megteheted, de ne másolj!



Csendvirágok hírlevél.


Szeretettel várlak az aktuális Felszabadító Kreatív írás kurzusokra!


Katt ide a kurzusnaptárért!

2018. március 20., kedd

Alkotósarok: A 7 LEGGYAKORIBB TÉVHIT AZ ALKOTÁSRÓL - ÉS A MEGHALADÁSUK

Írói blokk, alkotói válság, „üres lap szindróma”... sokkal inkább: önkorlátozó minták! Melyek azok a hitek, hitrendszerek, melyek az önbizalom és önértékelés nehézségeit, kreatív erőink elakadását okozzák? És a lényeg: hogyan léphetünk tovább rajtuk?
Meghatározó múltbeli tapasztalom, hogy mennék előre, de mintha belülről visszatartana valami.
Kamaszkoromig imádtam írni, aztán bő tíz évre abbahagytam (csak az egyetemen kötelező esszéket és szakdolgozatokat írtam - egyébként egyre lelkesebben -, fiatal tanárként pedig a diákjaimnak segítettem). Majd nagyjából tizenkét évvel ezelőtt [a cikk írása óta öt év eltelt, szóval tizenhét :)] úgy döntöttem, kibontom magam a masszív leblokkoltságból.

Érdekes volt, mert ez az alkotói krízis nálam elsősorban a magánéleti nehézségekben ütközött ki. Magyarán nem úgy gondoltam magamra, mint akinek írni vagy alkotnia kellene, de nem csinálja. Csak azt éreztem, hogy valami feszít belül, valami kifejezésre, elkezdésre törekedne bennem, de nem megy, nem érzem magam késznek rá.

Belevágni nem volt könnyű, mert a komfortzónából való kilépés sosem az, az ismeretlen mindig ijesztő. A magamba fektetett munkának azonban nagyon hamar el kezdett realizálódni az eredménye és olyan dolgokat hozott, melyek messze felülmúlták az elképzeléseimet!
Újra írtam, megszülettek első novelláim, elbeszéléseim, majd a kisregényem, később a blogjaim, honlapjaim, melyeken publikálni kezdtem. Emellett számos más művészeti ágban is kipróbáltam magam a festéstől a rajzoláson át a táncig (éveken át csináltam mindegyiket). A barátaimmal közösen Együtt Utazók Alkotói Műhelye néven alapítványt hoztunk létre, később egyedül is vállalkozásba fogtam, ez volt a Belső Forrás.

Aztán megismertem a párom (azóta férjem és gyermekem édesapja) és - számos más közös alkotás mellett - könyvet írtunk együtt. Majd 2017-ben megszületett a Csendvirágok blog, melynek alkotásai olyan könnyedén gördülnek, mint korábban semmi soha... :) ...és így tovább. 

Azért meséltem ezt el, mert éppen ezek miatt a megélések miatt tudok segíteni Neked, hogy belekezdj, amibe igazán szeretnél. Ha úgy tetszik, megszüless (újjászüless) alkotóként, vagy továbblépj, ha úgy érzed, megrekedtél valahol.
Ebben a bejegyzésben azokat a tévhiteket szedtem össze, melyeket saját tapasztalataimból és mások alkotói útját  támogatva megfigyeltem. 

Lássuk hát, milyen gondolatok akadályoznak bennünket leginkább a szabad önkifejezésben - és hogyan oldhatók fel! 
Vagy inkább: oldódnak fel, mintegy maguktól, a gyakorlatban - mert ha beindul a flow, akkor már olyan könnyedén és örömmel megy minden, hogy ihajj! :) Ám ehhez mi kellünk! 




1.)
„Zseninek kell lennem, hogy csináljam.”


A leggyakoribb önkorlátozó gondolatminta – egész gondolatkör vagy hitrendszer – nem meglepő módon arról szól, hogy nem tartjuk magunkat "elég jónak".
Az önleértékelés jelentősége és mértéke nagyon sokáig tudattalan, egészen addig, míg el nem kezdjük megfigyelni és leleplezni - a gyakorlatban!

Valójában az ego a komfortzónában maradáshoz talál egy jó érvet magának (ne feledjük, hogy a kellemetlen, a fájdalmas, a hiányos is lehet komfortzóna, sőt nagyon gyakran az is - a lényeg, hogy ismerős, megszokott legyen!) Magyarán azért nem mozdulsz tovább, mert elhitted, hogy ez Neked úgy sem sikerülhet. Úgy gondolod, az, amit szeretnél, csak kevesek kiváltsága.

Valójában ez egy kollektív hitrendszerből fakad, mert a társdalom számára a lelkük hangját követő, alkotó egyéniségek borítják a status quo-t, azaz a bevált mintákat! Hisz' ha az ember nem áll be a sorba, nem irányítható.
A feloldás: Egyrészt nézd meg őszintén ezt a „zseni” és „tehetség” dolgot! Címkék, melyeket számos esetben utólag, a haláluk után osztanak ki az alkotókra. Másrészt a művészi önkifejezés hajtóereje nem a valakivé válni akarás szándéka, hanem a Lélek öröme! Ha ezt, a tiszta lelkesedést felleled önmagadban és ebből cselekszel, semmi nem állíthat meg, hogy boldog és szabad életet élj!

 

2.) „Ha belekezdek, tuti felkopik az állam, mert ebből nem lehet megélni.”

Az egzisztenciális félelem elég meghatározó visszatartó erő tud lenni, és annál inkább az, minél többen azonosulnak vele tudattalanul.
Neveltetésünktől, szűkebb családi és társadalmi környezetünktől nagyban függ, mit sajátítottunk el ezzel kapcsolatban, de hasonlóan ahhoz, amit az előző hiedelemnél leírtam, érdemes belátni, hogy ez is csak egy gondolat, aminek épp az ágyaz meg a fizikai valóságban, hogy a legtöbb ember szentírásként tekint rá.
Szerencsére sokan vannak olyanok is, akik még a saját félelmeiken is túlragyogva merik követni, amire belülről inspirációt éreznek.
A feloldás: Ha ezt a kihívást tapasztalod, érdemes lehet megkeresni és megtalálni a számodra pozitív példákat, olyanokat, akik ennek a tézisnek az ellenkezőjét bizonyították. Persze, könnyebb lenne művészként (vagy életművészként) boldogulni, ha a családból lennének ilyen mintáink, de ha ott nincsenek, tovább kell tekinteni! Ne is azért, hogy utánozd őket, hanem hogy konstatáld: nem igaz, amit mások vagy a fejedben lévő hang állít - hogy lehetetlen, tuti kicsúszik alólad a talaj, és nem fog sikerülni. Hogy mondjak is egy példát: az megvan, ugye, hogy J.K. Rowling hogyan kezdte el írni a Harry Potter-könyveket?

 

3.) „Majd ha meglesz hozzá az anyagi bázisom / elegendő szabadidőm / kellő önbizalmam / tudásom, belevágok.”

Nem akarlak elkeseríteni, de ez a „tuti nem”. Én legalábbis senkit nem láttam még, aki „majd megcsinálta”. Persze bármit el lehet később kezdeni, de a legtöbben, akik ezt mondják, mire odáig eljutnának, hogy csinálják, kiégnek.
Mindenkinél, aki akár a művészi önkifejezésben, akár más jellegű, alkotó önmegvalósításban „kiengedte a szellemet  a palackból”, láttam önmeghaladást, nagy ugrást, olyan komfortzóna-elhagyást, ami bizony nem mindig volt számára kellemes.
A feloldás: Ugorj… vagy lépj – mindegy hogy nevezzük, de menj bele, vágj bele és tedd egyik lépésed a másik után!
Persze nem kell össze-vissza kapkodni, és lehetsz, sőt legyél is kegyes magaddal! A letisztuláshoz, erőgyűjtéshez és kiinduló muníciókhoz tudok én is segítséget adni Neked a kurzusokkal. ;)

 

4.) „Már annyi mindent felépítettem, nem hagyhatom veszni…”

Pedig a formaöltéshez képesnek kell lenni formát bontani, az (újjá)születéshez meghalni, elengedni, lenullázni akár.  Ez baromi félelmetes tud lenni, és könnyű beszélni róla, viszont meg lehet és gyakran meg is kell csinálni (vagy megtörténik).
Én ezek nélkül a nagy elengedések nélkül nem tudtam volna olyan, számomra csoda-dolgokat megvalósítani, mint ez a blog, de ami ennél jóval fontosabb: nem találtam volna valódi, belső szabadságra!
A feloldás: Értsd meg, de leginkább érezd át az elengedés igazságát, az ebben rejlő erőt! Maga az alkotás, például az írás is egy "kis halál", hiszen, ha valaminek formát adsz, utána azzal a témával (vagy pontosan úgy) már nem fogsz foglalkozni, azt magad mögött hagyod.
Ne félj ettől, hisz’ az élet része, éld meg az elengedéseket, mert nem az vagy, amit felépítesz! Azt, ami Benned Valódi, senki és semmi nem veheti vagy rombolhatja le!

 

5.) „Ha megélem az igazi erőmet, nem fognak szeretni.”

Szintén nagyon erős, tudattalan önkorlátozó félelem, hiszen a személyiség függ a többiek jóváhagyásától, megerősítésétől, az energiától, amit elismerés, elfogadás, anyagi vagy egyéb jutalom révén belőlük nyer (vagy reméli, hogy fog). Csakhogy ez nem egyenlő ám a szeretettel!
Én azt tapasztalom, hogy amilyen mértékben csökkent bennem a másoknak való megfelelés kényszere, egyrészt úgy virágoztak ki a támogató kapcsolatok, és morzsolódtak le azok, ahol már nem tudtunk együtt haladni, ahol elvárások, felülkerekedés, irigység és egyéb játszmák voltak jelen. 
Alapvetően nagyon sok támogató erőt kaphatunk egymástól, jóval többet, mint ahogyan azt sokszor hisszük, viszont az igazi áramlásban, Lélekjelenlétben nem csak a kritikáktól, de a dicséretektől sem függünk!
A feloldás: Beleállni az erődbe, abba, ami vagy. És ehhez elengedhetetlen az önismeret. Szembenézni, mi mit vált ki belőled, nem sodródni, tisztán, éberen létezni… s ez a szándékkal kezdődik!
Legyél tisztában azzal, mit szeretnél, mit jelent számodra itt és most a siker vagy az elégedettség, és ennek szellemében, magad szeretve és felvállalva cselekedj! 

 

6.) „Úgy kell csinálnom, mint X.Y., mert neki bevált.”

Csodálatos, egyedi kifejeződés mindenki! Inspirálódhatunk egymástól, de autentikus lény vagy, olyan hanggal, témával, formával, olyan szépséggel, erővel, amiből nincs még egy!
A feloldás: Merj önálló lenni! Hallgasd meg azokat, akiket hitelesnek tartasz,  meríts erőt a konstruktív kritikából (ha nem az, mondj rá nemet bátran!), de ne függj senkitől!
Mi és hogyan akar megnyilvánulni Rajtad keresztül? Bízz a belső iránytűben, a Lélek vezetésében! Ez a legeslegtöbb, mégpedig elképzeléseket felülmúló! :)

 

7.) „Ha nem sikerül azonnal, azt jelenti, hogy rosszul csinálom.”

Ó, dehogy! Van az a híres mondás, miszerint az a különbség a mester és a kezdő között, hogy a mester többször hibázott, mint ahányszor a kezdő egyáltalán elindult.
Ezzel együtt a "kezdőség" is nagyon fontos szerintem, vagyis az a tiszta, ártatlan állapot, amikor hagyod megszületni, aminek tényleg meg kell, nem a fejedbe vett elképzeléseket akarod valóra váltani. Néha egész más érkezik ihletből, mint, amit kitervelnénk, és sokkal, de sokkal nagyszerűbb lesz.
A feloldás: Azok, akiket esetleg csodálsz, hogy milyen könnyedek, nem ma kezdték. Hagyd a tökéletesség hajszolását, nyílj meg a Való minőségedre és onnan élvezettel fogsz alkotni.
És bizony nem egy majdani célért, hanem úgy, hogy benne vagy… minden egyes pillanatban! :)
Online kurzusaimon élesben kipróbálhatod, mit jelent szabadon áramolni és létrehozni a Belőled születő alkotásokat!