2018. szeptember 28., péntek

Alkotósarok: 10 INSPIRÁLÓ FELISMERÉS ÍRÓKTÓL, HOGY TE IS ÖRÖMMEL ALKOTHASS (Íróktól íróknak 6.)

Az Íróktól íróknak sorozat új, hatodik darabja egy válogatás a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán 2018 nyarán-őszén megjelent írói inspirációkból.
Olyan alapvető meglátások, egyéni formán keresztül leszüremlett, mégis univerzális felismerések ezek, melyek segíthetnek, hogy merd azt az utat járni, amire belülről hívást érzel. Merj belekezdeni valamibe, amibe régóta szeretnél, merj rajta maradni az úton - avagy tovább haladni új minőségek megtapasztalása felé -, még akkor is, ha olykor nehéznek tűnik. Mert érdemes, sőt: csodálatos! :)

Az összeállítást nem csak az írás és az irodalom szerelmeseinek ajánlom, hanem mindennemű szabad és örömteli önkifejezéshez, alkotótevékenységhez.
A kiemelések, a tematikus rendezés és a fordítások egy része tőlem származik (ld. majd lejjebb), s mindenhez írok pár sornyi saját reflexiót is.


1. A SIKERRŐL

Alapvetően sikerorientált világban élünk, de maga a "siker" bizony egy igencsak illuzórikus fogalom! Ha nem vagy rá éber, a társadalom fogja definiálni a számodra, ezért esszenciális fontosságú (nemrég' egy hírlevelemben is írtam erről), hogy saját magunk határozzuk meg, pontosan mit is jelent számunkra a siker.

Nekem nagyon tetszik, amit Maya Angelou amerikai író, költő és emberjogi aktivista (1928-2014) az alábbi, keresetlen egyszerűséggel megfogalmazott!



2. A LELKESEDÉSRŐL

Mindig nagyszerű hallani, ha valaki elégedett azzal, amit csinál és hálás, hogy teheti. Szerintem azzal adhatjuk a legtöbbet az embertársainknak is, ha a lelkesedésünk útját követjük - és ugye milyen szép ez a magyar szó, lelkesedés? :)

Julie Delpy francia-amerikai színésznő, forgatókönyvíró, zenész és rendező (született 1969-ben), többek között a Mielőtt... trilógia társalkotója jó példát mutat arra, amit a saját utamon én is tapasztalok: hogy nagyon is ér felvállalni az örömöd, és mindebből egy anyagi szempontból is prosperáló élet teremthető! 


Fotó: Reuters

3.  A VALÓDISÁGRÓL

Lehet "jól" írni, illetve lehet - bizonyos szűrőkön keresztül szemlélve - kiemelkedően vagy profin csinálni bármitErnest Hemingway amerikai író (1899-1961) szép sorai a Vándorünnep című, Göncz Árpád fordította regényéből viszont arra utalnak, hogy igazi értéke annak van, ami hiteles. 
S azért hiteles, mert belülről születik, mert számunkra a legigazibbat írjuk.

Nem baj, ha később már másként gondolod és érzed, de írd le azt, ami itt is most igaz a számodra! Ha arra törekszel, hogy valódi légy, akkor nem tévedhetsz el! 



4.  A SZÓKIMONDÁSRÓL

Őszinteség, önfelvállalás, nyíltság - sokféle aspektusa van annak, hogy egyenes módon kifejezed magad. Bizonyos írók ("írástudók" - ahogy anno Babits fogalmazott) tudatosan vállalnak közéleti szerepet. 

Arundhati Roy 1961-es születésű indiai regényíró (Az Apró Dolgok Istene és A felhőtlen boldogság minisztériuma szerzője) számára felismert igazság, hogy a belső reflexió és a külvilág, azaz az önmagunkra és másokra való érzékenység nem elválaszthatóak egymástól.
A szavak erejében - akár művészi alkotásokban, akár újságírással, de a mégoly' hétköznapi kommunikációnkban is - ott az együttérzés lehetősége, s hogy mások felé felemelő szándékkal forduljunk.
Még akkor is, ha ezzel konfrontációt kockáztatunk vagy ha sokaknak nem tetszik.


A kép és a szöveg forrása: Elle


5.  A TEREMTŐ KÉPZELETRŐL

A legtöbb ember már gyerekként, azaz igen korán megtanulja, hogy ne "képzelegjen", mert az rossz, nem lesz vele sikeres (és így tovább), ezért aztán, amikor a saját életére vonatkozó teremtőerejével élnie kellene, gyakran már első körben lekorlátozza magát.

Pedig hogyan is teremthetnénk a legnagyobb jót önmagunk és a világ számára, ha még a belső világunkban sem merünk szabadon szárnyalni?

J.K. Rowling (szül. 1965-ben) egyik nagy érdeme, hogy mind Harry Potter regény-sorozatával, mind a saját példájával és abból eredő írói tanácsaival rámutat eredendő  "varázserőnkre".



6.  A MŰVÉSZET GYÓGYÍTÓ EREJÉRŐL

Michael Ende (1928-1995) az egyik kedvenc íróm, A Végtelen történet (melyből az alábbi idézet is származik, Hárs Ernő fordításában) és a Momo pedig a kedvenc regényeim között vannak, többször újraolvasott és még újraolvasandó, örök művek! 
Szerintem az általam írt Az Egység meséi novella-sorozat darabjai, d talán maga a Felszabadító Kreatív írás kurzusok nem születhettek volna meg Nélküle. :)

Hogy a mese műfaján keresztül micsoda univerzális, tiszta bölcsesség "hozható át", ami egyáltalán nem csak gyerekeknek szól (ahogyan annak idején a mesék maguk sem gyerekmesék voltak!), arra az Ő munkássága gyönyörű és nagyon inspiráló példa. 



7.  TANÍTÁSRÓL, RÁÉBRESZTÉSRŐL

Frederico Fellini (1920-1993) olasz filmrendező és forgatókönyvíró ars poeticának is beillő sorait kicsit hosszabban, s ezúttal kommentár nélkül idézem:

„Azt hiszem – legalábbis hinni vélem -, hogy semmit sem viselek annyira a szívemen, mint az emberi szabadságot, az egyén megszabadulását azoknak az erkölcsi és társadalmi konvencióknak a szövevényéből, kötelékéből, hálójából, amelyekben hisz, vagy inkább hinni vél, és amelyek megbéklyózzák, korlátozzák, jelentéktelenné, néha akár hitvánnyá teszik.

Ha mindenáron valamilyen pedagógiai jelszót akarnak tulajdonítani nekem, hát az így hangzik: ’Lenni, amik vagyunk.’ Ez pedig önmagunk felfedezését jelenti, ettől tudjuk szeretni az életet.

Szerintem az élet szép, minden tragédiájával és fájdalmával együtt.
Szeretem, jókedvre derít és felvillanyoz. És mindent megteszek, hogy másokkal is megoszthassam ezt az érzést."


Forrás:
Frederico Fellini: Játszani, mint a gyermek, Háttér Kiadó, Budapest, 2003, 86. o. (ford. Schéry András)



7. A "KIFEJEZHETETLEN" KIFEJEZÉSÉRŐL

A következetesen útját járó (élet)művész megtapasztalja, hogy nem is olyan könnyű és magától értetődő hűen kifejezni azt, ami odabenn van. Ha hitelességre törekszik az ember, előbb-utóbb a szavak (és bárminemű nyelv) korlátozott voltának falaiba ütközik...

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1945), A kis herceg írója szerintem épp arra mutat rá, hogy nem kell megállnunk ott, hogy "erre úgy sincsenek szavak", megtalálhatjuk a módját, hogy kifejezzük a kifejezhetetlen(nek tűnő)t is - épp úgy, ahogyan annak a pillanatban létjogosultsága van!


A szöveget fordította: Pődör László


8. A KIFEJEZÉS KORLÁTAIRÓL - ÉS SZABADSÁGÁRÓL

Murakami Haruki 1949-ben született japán regényíró is meglátta, hogyan konstruáljuk a valóságot nemcsak a fiktívnek mondott történetek mesélésével, de az emlékezetünkkel is!
Nagyon tágas, amikor az ember ráérez erre... s bizony szédítő is! 

„Az emlékezés olyan, mint a fikció, vagy másképpen: a fikció olyan, mint az emlékezés.
Nagy felismerés volt számomra, amikor elkezdtem fikciót írni, hogy az emlékeink fikciónak tűnnek, és ez fordítva is igaz.

Egyik esetben sem számít, milyen nagy erőfeszítéssel próbálsz mindent a megfelelő formába önteni, az összefüggés elvándorol, lehet ilyen is, olyan is, míg végül teljesen feloldóik.

Ott maradsz egy kupac macskával, akik egymás hegyén-hátán nyüzsögnek. Élettel teliek és reménytelenül labilisek.
És aztán kiteszed ezeket a dolgokat, mint eladható darabokat, elnevezed őket befejezett alkotásoknak. Időnként őszintén zavarba ejtő még csak rágondolnom is, belepirulok.”



10.  A BESZÉDRŐL ÉS A CSENDRŐL

S végül jöjjön a költészet, jöjjön a költő...! :) Pilinszky János gyönyörű szavaival zárom ezt a válogatást.

"Ha van is tudománya, maga a nyelv nem tudomány. Elsőrendűen: közlés és összeköttetés.
Kimeríthetetlen eszköz arra, hogy hírt adjak magamról másoknak, s azonos szinten híreket szerezzek másokról a magam számára.
A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet.

Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művészete. Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja – előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul, s ha tovább él is, ez az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál.
A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere, s az így támadt betegséget nem gyógyíthatja semmiféle tudós kezelés, nyelvészkedő gond, szerkezeti elemzés.

Mindez azt is jelenti azonban, hogy a beszéd véghetetlenül több is, mint a szigorúan filológiai értelemben vett nyelvi kifejezésformák. A világ is „beszél”, csak meg kell hallanunk a szavát. Sőt: ezzel kezdődik minden beszéd. Hallgatással. Meghallgatással. Tehát újra csak: nyitottsággal, vagyis szeretettel.

De minden beszéd legmélyén csönd lakik. Isten minden beszédet felülmúló csöndje, az a legfőbb és kimondhatatlan beszéd, mely szavainkban örökösen megtestesülni kíván, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az Ige testet öltött közöttünk.
Ezért írhatta Pierre Emmanuel hasonló, de sokkalta gazdagabb elmefuttatásai során, hogy „minden gondolat – emberi szó – erőfeszítése végső határán: imádság”.
S ugyaninnét Simone Weil nagyszerű definíciója a költői zsenialitásról, mely szerint „zseni az, aki szereti az igazságot, még akkor is, ha nem jutna tovább a puszta dadogásnál”.

A nyelv elsőrendűen nem a nyelvészet, még csak nem is a költészet, hanem az ember megszentelődésének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének a gondja.
A többi csak irodalom, és csak filológia."


Néhány szó a szavakról; megjelent az Új Ember című folyóirat 1968. november 24-ei lapszámában.

A szöveg forrása.


Ahol nem jelöltem fordítót, én fordítottam a szöveget - N'alika (Kupai Eszter)

Remélem, tetszett a válogatás, öröm, ha adott, s az is, ha visszajelzel! :)