Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2019. március 23., szombat

KRUMPLIHÉJPITE IRODALMI TÁRSASÁG – Filmajánló és reflexió

Hosszú volt ez a tél, ráadásul – nem tudom, Te hogy vagy vele, nálunk - „extra-elengedős”: érzelmileg megdolgozó, átalakulásra hívó. A februárhoz hasonlóan eddig március is fokozottan igényli tőlünk a figyelmet. Egyrészt mert voltak olyan testi-lelki történések a családban, amikből fontos türelemmel lábadozni, másrészt tapasztaljuk, milyen fontos, hogy mivel, s leginkább hogyan tápláljuk magunkat és egymást.

Az utóbbi időben két, amolyan gyógyító erejű filmet is láttunk, melyek más-más módon, de emlékeztetnek az eredendő harmóniára és megmutatják a rendeződés folyamatát.
A csúcs az Így neveld a sárkányodat 3., amit még moziban is meg tudsz nézni. Mivel csak az első részről írtam eddig és mindkét folytatás zseniális, az van bennem, hogy az egész trilógiáról legyen majd egy bejegyzés, hisz' az egész így együtt a fantasy műfajának azt a Valóságra mutató minőségét képviseli, amiről A Gyűrűk Ura kapcsán is regéltem, és abszolút megéri jobban belemélyedni! ;)

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság pedig olyan, mint egy igazi comfort food – a könyv csodálatos, itt írtam róla, de a filmre is azt mondom, hogy kihagyhatatlan, ha jólesik olyasmit magadhoz venned, ami emberségről, művészetről, szeretetteljes együtt-létezésről szól. Azaz csupa olyan „hagyományos” értékről, melyeknek a tömegszórakoztatásra specializálódott, „gyorskajás” korunkban egyre kevesebb tér jut, pedig de jó is egy kis szívmelegség! S főként az az otthonosság és biztonságérzet, mely abból a tudatból fakad, hogy az, ami itt belül, igazából vagyunk mindig képes felemelkedni!

Mary Ann Schaffer és Annie Barrows levélregénye a második világháborút követő újjáépítés idején játszódik, amikor az emberek a rengeteg szenvedés után végre fellélegezhetnek. Főhősnője a fiatal írónő, Juliet, aki azt érzi, nem tudja ugyanúgy élni az életét, mint eddig és levelezésén keresztül különös barátságot köt egy csapat idegennel, akik a Csatorna-szigeteken, Guernsey-n a német megszállás alatt vészelték át a háborút.




Ahogyan a film nézése közben, most is igyekeznem kell, hogy ne akarjam lépten-nyomon összehasonlítani, miben más vagy jobb a könyv, de azt hiszem, megy is! :)
Mike Newell-nek (Négy esküvő, egy temetés) annyira a vérében van ez a most már „régi vágásúnak” is mondható angol vígjáték, hogy tökéletes arányérzékkel hozza a romantikus, a humoros és a drámai elemek együttesét. Nem mellesleg annyira profi is és úgy süt a munkáiról, hogy a filmezést imádó mesterember készíti őket (ne feledjük, hogy nem csak a Harry Potter-széria negyedik darabját, A Tűz serlegét, de többek között  a Fedőneve: Donnie Brasco-t is Ő jegyzi!), hogy - az átalakítások és az én könyvolvasó "belső mozimhoz" képest kicsit túl képeslapszerű fíling ellenére - lényegre törő és igazából hibátlan módon tálalja ezt a remek történetet.

A comfort food-okra való kollektív igényünk annál nagyobb, minél inkább hiányoznak a kultúránkból, és ez a jelenség nyilván szervesen összefügg a közösségi létforma fokozatos kiüresedésével. Mégis érezzük, nem csupán egy letűnt kort, hanem valami univerzálisan igazat jelenít meg ez a film / könyv.
Az itt ábrázolt közösséget, ha a vészkorszak hozta is össze, az egymásra való őszinte figyelem tartja össze, s ez jóval többet ér, minden megszokásnál vagy akár a vérségi köteléknél is.
Kedvencem, ahogyan az 5 éves Kit-et együtt nevelik – mennyire fontos ez a megtartó tér, szűkebb és tágabb természetes szeretet-közeg egy gyermek számára!

Nem a régi időkbe kell visszavágynunk és nincs szükség a múlt idealizálására, viszont azokat a „hogyan”-okat, melyeknek esetleg hiányát érezzük a mindennapjainkban más úton-módon, de tudatosságunk fényével és odaadó cselekvéssel megteremthetjük!

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című film elérhető a Netflixről. Megsúgom azért, hogy már  nem csak letölthető a filmes fájl-megosztókról (ncore-ról legalábbis biztosan), hanem magyar felirat is elérhető hozzá, például innen.  :)

Szívből ajánlom és jó szórakozást kívánok hozzá! :)


**

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society, 2018)

R: Mike Newell

Nálunk: 10/9 




**

  




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.


2019. március 18., hétfő

AZ ÉLET JÁTÉK! – JIMMY LAWLOR FESTMÉNYEI

"Képzelj el egy Salvador Dalít, aki visszanyerte a fele józanságát és Nyugat-Írországba költözött,
és élvezni fogod azt a művészetet, mely nem csupán megközelíthető, de olyan melengető és fantasztikus, akár egy jó álom!" - idézet Jimmy Lawlor honlapjáról.

Kedvelem a szürrealizmust, hisz’ a meghökkentő képzettársítások, az álom logikájához hasonló észlelés és a látszólag feje tetejére állított fizikai világ gyakran többet árul el a valóságról, mint bármilyen realisztikus ábrázolásmódra való törekvés. Jimmy Lawlor festményei egyszerre szürreálisak és nagyon-nagyon szívmelengetőek. Ír származású alkotójuk 1967-ben született, Westportban, Nyugat-Írországban él, s az ottani tájat, közeget és embereket tartja legfőbb ihletőinek.
Imádok rácsodálkozni a képeire – akár azokra is, amiket már ismerek és az épp aktuálisakra is - és engedni, hogy megmozgassanak, meglepetésszerű asszociációkat hívjanak elő bennem.

Leggyakrabban gyermekek vagy idős emberek a szereplői, mintha leginkább ők lennének képesek érzékelni - vagy az ő terükben lenne érzékelhető - a szemmel láthatón és kézzel foghatón túli.
Álom? Nosztalgia? Varázslat? Vagy inkább az alanyi jogon mindenkinek járó játék és csoda! ;)

Gyakran jeleníti meg azt a tudatállapotot, amikor a természet nem egyszerűen közel van, hanem egy veled; amikor épp úgy tökéletesen otthon vagy egy érintés finomságában, a zene élvezetében, a tétlen szemlélődésben vagy egy abszurd ötlettársításban.
Teli van humorral, érdeklődik és élcelődik is, a megfigyelései nyomán pedig egy olyan világ teremtődik meg, mely esetlenségeivel együtt bájos, s melyben lehet és jó is játszani.

Íme, egy csokorra való a festményeiből és még több a honlapján és Facebook-oldalán! Leld bennük örömöd és jelezz vissza, ha tetszettek!


Firefly

The Emperor's New Clothes

The Freedom Of Flight

A Lighter Note

Flower Bed

Lighthouse

Ewe Tube

Drama Queen

A Dust Of Gold

A Delicate Touch

Hare Of The Dog

Autumn Light

Underneath The Blossom Tree




💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A festményekről készült fotók Jimmy Lawlor szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.


2019. március 13., szerda

ÉRZELEM ÉS ÖNTUDAT LUCA GUADAGNINO FILMJEIBEN - Rendezőportré öt filmajánlóval

A blog eddigi két éve alatt rengeteg filmről írtam már, viszont ez az első alkalom, hogy egy rendező egész munkásságát ajánlom figyelmedbe. Luca Guadagnino-t a Szólíts a neveden előtt nem ismertem, azóta azonban – régebbi és újabb filmjeit is látva – az abszolút kedvenc kortárs rendezőm lett. Teljesen visszahozta számomra azt a minőséget, ami miatt tizenévesen beleszerettem a filmművészetbe, s aztán tanulmányaim tárgyául is ezt választottam, vágyva, hogy elmélyedjek benne és tudatosan élvezzem a csodáit. Rég’ nem akadt olyan alkotó, akinek a művei ennyire sok szinten megérintettek volna, úgyhogy nagyon hálás vagyok ezért a meglepetésszerű „találkozásért”. :)

Luca Guadagnino kémiát teremt a filmvásznon, ami – mint minden határozott szerzői attitűd – kétélű fegyver: vagy nagyon rezonál vele a befogadó, vagy hanyatt-homlok menekül előle. A mozi számára nem elsősorban történetmesélés, hanem érzéki tapasztalat. Olyan összművészeti kifejezésmód, melyben a kamerahasználattól a szereplők mozdulatain (és táncán!) át a zenéig, a helyszínektől a ruhadarabokon át a dialógusokig minden jelentőséggel bír. Hogy mi mozgatja őt leginkább, arról így nyilatkozott:

"Úgy vélem, a szépség egy túlértékelt koncepció. Ami túlértékelt benne az a gondolat, hogy a szépség valami objektív dolog. Ebből a nézőpontból engem egyáltalán nem érdekel; és különösen érdektelen számomra a 'stílus'.
Ami érdekel, az a formaöltés, a dolgok alakja. És az az elköteleződés mozgat, hogy soha ne adjam fel a dolgok jelentése utáni kutatást. Ebből gyakran kijöhet valami, amit szépségnek és stílusnak neveznek, de sosem innen kezdem."

* (Forrás, fordítás tőlem – K.E.N.)

Luca Guadagnino 1971-ben született Palermóban, Szicíliában, olasz apa és algériai anya gyermekeként. A család 1977-ig Etiópiában élt, ahol az apa tanárként dolgozott. Luca bölcsészkarra járt, irodalmat tanult, majd történelem és filmelmélet szakon végzett Rómában.
Rendezőként ’99-ben debütált a The Protagonists című rövidfilmmel, majd több dokumentumfilm után 2005-ben elkészült első nagyjátékfilmje, a Melissa P. – Minden este 100-szor, kefével. Megosztó film egy megosztó olasz regényből (Melissa Panarello önéletrajzi ihletésű naplóregényéből), melyben egy tinédzser lány érzelmi magára hagyatottságában a szexuális kiélésben keres vigaszt.
Bár Guadagnino azt mondja, reméli, hogy nincs stílusa, azért a rá jellemző nagyon markáns rendezői jegyek már ebben a filmjében megjelennek. Például az, hogy leplezetlenül imádja a főszereplőit, mindegy, hogy a szó megszokott értelmében szimpatikus karakterek-e vagy sem. Nem csak közel megy hozzájuk, de szinte beléjük olvad, miközben tud kinn is lenni. Fontos, hogy nem tökéletesnek mutatja be őket, hanem szeretni valónak – félnek, hibáznak, függnek, fájnak, de nincs az az Isten, hogy ez a szerető tekintet elforduljon tőlük.
Tudom, hogy ez a nézők jelentős részének egyszerűen túl sok, túl bevonó, túl érzelmes, akár giccsnek is vélhetik, de számomra épp ez a legvonzóbb Guadagnino világában.

Tilda Swinton igazi múzsája a rendezőnek, akivel a ’99-es The Protagonists óta rendszeresen együtt dolgozik, eddig öt közös filmjük volt. A kritikai sikert tíz évvel később meghozó Io sono l’amore – a magyar forgalmazásban a Szerelmes lettem címet kapta – egy csúcsgazdag olasz gyáriparos család életébe betekintő dráma, a színésznő jutalomjátéka, sok-sok kiváló alakítása közül az egyik legemlékezetesebb.
Guadagnino a 60-as évek olasz filmművészetének felvállalt örököse. Antonioni, Visconti, Bertolucci mind visszaköszönnek nála - elsősorban az európai szerzői filmeket meghatározó hosszú beállításaikkal és azzal a megoldással, ami a mostani filmekből már annyira hiányzik: nem csak hangsúlyos a kamera használata, de rajta is marad a szereplőkön, a környezeten vagy olyan momentumokon, melyek a cselekmény szempontjából „holt időt” jelentenek, mégis nagyobb mélységbeli ábrázolást és pszichológiai hitelességet tesznek lehetővé. Mégsem érezzük egy pillanatra sem epigonnak, s ahogyan amerikai kedvence, Brian De Palma fülledt hangulatú közelképei, kamerájának szintén igen hangsúlyos jelenléte, feszes történetmesélése és egész atmoszférája fellelhető a műveiben, eszközei hasonlósága ellenére mindaz, amit és ahogyan elmond, egészen más.


Emlékezetes helyszín és beállítás a Szólíts a neveden című filmből

A Szerelmes lettem is ugyanarról szól, amit valamennyi Luca Guadagnino-film megmutat, csak más-más megközelítésben, ebben az esetben leginkább a melodráma műfajához illeszkedő módon: az érzelmek megélése a maguk teljességében, őszintén, a fájdalmakkal együtt létfontosságú ahhoz, hogy az ember egészséges életet élhessen.
Szereplői gyakran élnek elfojtásban, függésben – mint az orosz bevándorlóból lett milánói „új-arisztokrata”, Emma karaktere vagy a Vakító napfényben (2015) elképesztően erős négyes-fogatából (Tilda Swinton, Ralph Fiennes, Matthias Schoenaerts, Dakota Johnson) mindenki.
Ezzel a meghatározó, visszatérő motívummal egyszerre sugallja, hogy mekkora annak a tétje, hogy valaki megengedi-e magának, hogy valódi, magához és másokhoz csontig hatolóan őszinte legyen – ahogyan azt is, hogy érthető, ha nem.

A Szólíts a neveden (2017) is egy mediterrán nyár hangulatába kalauzol bennünket, mint a thrillerbe hajló Vakító napfényben, ismét fantasztikusan jó és élő karakterekkel. Bár Elio és Oliver ártatlanságát úgy tűnhet, kellemesebb nézni, mint Marianne-ék élethazugságait, azért a meg- és felrázó erőből itt is jócskán kapunk, csak másként.
Műegészként ez a filmje és a Sóhajok (Suspiria, 2018) működik leginkább. Bár én a maguk kisebb tökéletlenségeivel együtt (mind megtörik valamennyire a történetmesélés szempontjából) az első három nagyjátékfilmet is remeknek látom, tény, hogy Guadagnino-nak mostanra sikerült igazán kiforrnia. Külön kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik majd a Szólíts a neveden, milyen változási / érési stádiumok érdeklik annyira, hogy a regényíró Aciman-nal és a többiekkel továbbszövik ezt a történet.

Benn és kinn - Szerelmes lettem (Tilda Swinton)


Egy barátom azt mondta, hogy a Suspiria számára elsősorban „az egyéniség filmje” és abszolút aláírom, gyakorlatilag valamennyi Guadagnino-filmre kiterjesztve. Egy eltompult-tompított, tömegtudatosságba süllyesztett kollektívában kitűnik, mennyire erős individuumokat mutat nekünk és milyen összetett módon ábrázolja a viszonyokat – s valóban nem csak a ”pozitív” szereplőire gondolok (ha vannak egyáltalán olyanok), hanem valamennyiükre.
Így tudjuk megérteni a dinamikákat és azt is, hogy csakis az önfelvállalás útja vezethet olyan tapasztalásokhoz, ami képessé tesz bennünket a változásra és változtatásra.

Végül, de nem utolsó sorban most sem mehetek el szó nélkül amellett, mekkora összjáték, mennyi zseniális művész kiegyensúlyozott együttműködése, amit Luca Guadagnino filmjeiben láthatunk.
Irtó nagy alázattal áll a saját és mások munkájához és lelkesedése hozza össze olyan alkotókkal, mint – a sok példa közül egy – Thom Yorke, aki még sosem csinált filmzenét (visszautasította például Brad Pittet, Edward Nortont és Finchert a Harcosok klubjával), majd Luca közel egy éven keresztül rágta a fülét, a Suspiriához írt zenéje pedig több mint csodálatos lett.
Az ilyen nagy teljesítmények sosem egy ember munkáját dicsérik, de ahogyan a filmvásznon, úgy az alkotói folyamatban is elengedhetetlen a kémia.
Számomra nagyon szívderítő, hogy vannak művészek, akik ilyen odaadással dolgoznak és élnek.

Az IMDb remek, 5 perces kisfilmje Luca Guadagnino –ról:



**

Melissa P. - Minden este 100-szor, kefével (Melissa P., 2005)
IMDb. Előzetes.

Szerelmes lettem (Io sono l’amore / I Am Love, 2009)
IMDb. Előzetes.

Vakító napfényben (A Bigger Splash, 2015)
IMDb. Magyar feliratos előzetes.

Szólíts a neveden (Call Me By Your Name, 2017)
IMDb. Magyar feliratos előzetes. Itt írtam róla bővebben; a könyvről itt.

Sóhajok (Suspiria, 2018)
IMDb. Előzetes. Itt írtam róla bővebben.

Luca Guadagnino videó-válogatásom a YouTube-on. (bővül!)


**

  


© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


2019. március 12., kedd

CÍM NÉLKÜL

Nincs, ki szítsa a tüzet benned,
egyetlen vagy, ki megteheted.
A Nap felkel, de csodát benne,
elméd nem lát, csak tiszta szíved.

Akarsz-e élni, úgy igazán,
kibontva magad a sűrűből?
Teszel-e, ha nincs jóváhagyás,
csak ami születik, Lélekből?

Igenjeidből terem a mag,
lépéseiddel hajt ki utad.
Alkot, de nem köt az, aki vagy -
ismerd meg magad, szabad tudat!


**

Csendvirágok Facebook-oldal


Hírlevél


MEGJELENT!



További információért és a megrendelésért kattints ide!



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Borítófotó © Schäfer Zsófia

2019. március 8., péntek

Fotóművészet: TÁGULÓ ÉRZÉKELÉS - FRAN RODRÍGUEZ VILÁGA

Fran Rodríguez képei újra meg újra visszaköszönnek nálam. Most, hogy az első, kifejezetten
a költészetnek szentelt online kurzusra készülök [azóta ismét, már negyedik alkalommal rendezem meg a Lélek-órát, nézd!] - és ismét az Ő egyik alkotására asszociáltam, végképp elérkezettnek látom az időt, hogy bemutassam Neked a művészetét. :)

Ismered ezt a vicces infografikát? ("Csodák előfordulása" a kamera feltalálása előtt és után... majd a photoshop feltalálása előtt és után. :D) Bár a photoshop folyamatos "varázslási lehetőséget" ad az alkotóknak, kevesen használják olyan módon, hogy nem a manipulációs hatás az elsődleges cél, hanem a művészi.
A spanyol Fran Rodríguez - vagy kimondhatatlan szerzői nevén: lacabezaenlasnubes :) - számára a photoshop az ábrázolás eszköze. S bár egyértelműen és felvállaltan a szürrealizmus örökségét folytatja, amivel nincs egyedül a digitális képalkotással foglalkozó fotósok között, mégis van egy egyedisége, felismerhető stílusa a képeinek, amit nagyon szeretek.
A kollázstechnikán túl a kozmikus távlatok hétköznapi helyzetekkel való párosítása is ismerős alaptéma, Lana Del Rey 2017-es, Love című videója is ebből a stílusirányzatból merít.

Fran Rodríguez képei egyszerre markánsak és kifinomultak. Bennem befogadóként az az egyértelmű érzés kíséri őket, hogy e megoldások Nála jóval többek jópofa ötletnél vagy stílusjegynél, sokkal inkább egy gondolkodás- és érzékelésmód kifejezésének szolgálatában állnak.
Ahogyan honlapján is írja, régóta nem az foglalkoztatja, amit "normalitásnak" tartanak, tudja, hogy a hétköznapi észlelésünk csupán a jéghegy csúcsa és a felszín alattira való figyelem inspirálja.
Számomra Ő egy igazi felfedező, akinek a képeit szemlélve nyílik a perspektíva, tágul a tudat és megmutatkozik e különös paradoxon mindkét oldala: az  ember egyszerre érzékeli és konstruálja a valóságot.
Élvezetes elmerülést kívánok a képeiben! További alkotásait megtalálod a honlapján és ha falra akasztanád vagy ajándékoznád, meg is vásárolhatod a fotóit szép, letisztult kivitelben, aláírásával hitelesítve.


Cosmic Love

Kids

Everyday

I am dawn

Floating

Laberinto

Multiverse

Holy Night

Monolit 2

Swing

Pantheism

Stare

The Walk

Wood

**






© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A fotók Fran Rodríguez szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.

2019. március 1., péntek

Könyvajánló: DANIEL TAMMET - KÉK NAPON SZÜLETTEM

Daniel Tammet fantasztikus képességei által vált ismertté. Kivételes számolási tehetsége, memóriája és nyelvérzéke keltették fel iránta az érdeklődést és ihlették a róla szóló, 2005-ben készült dokumentumfilmet, mely az Agyember (Brainman) címet viseli, utalva az Esőember (Rain Man) című híres mozira. Utóbbiban a Dustin Hoffmann alakította főszereplő is savant-szindrómás és különleges érzéke van a matematikához és az adatok megjegyzéséhez, ám ezen kívül sok hasonlóság nincs közte és Daniel között.

A Kék napon születtem Daniel memoárja, melyet 2006-ban, 27 évesen írt. Amikor a Kedvesemmel hírét vettük a megjelenésnek, beleolvastunk, majd megnéztük ezt a 2011-es TED-videót, ahol Daniel a szinesztéziáról, mint észlelési módról beszél nem haboztunk, máris előrendeltük a könyvét. :) Meglepően hamar megérkezett, úgyhogy még a hivatalos, február 28-ai megjelenés előtt elolvashattuk - majd' egy szuszra, néhány nap alatt és nagyon nagy örömben!

Daniel-t amellett, hogy savant, az autizmus spektrumzavar Asperger-szindróma ágával is diagnosztizálták, sőt gyerekként súlyos epilepsziás rohamoktól is szenvedett.
Könyve egy elképesztő fejlődéstörténetfolyamatosan egymásba játszó külső és belső változások egyszerű, keresetlen elmesélése.
Lépésről lépésre felidézi azt az utat, ahol a látszólag ok nélkül hosszan és keservesen síró csecsemőből, a saját kis világában intenzíven tapasztaló furcsa kisgyermeken és a másokkal alig-alig kapcsolódó, szorongó, alapvető szociális kódokat nem értő kamaszból egy egyre nyíló, tanuló, szeretetét kifejezni tudó, csodálatos, kreatív felnőtté vált.
„Emlékszem, ahogy egyedül állok az iskolai játszótér szélét pettyező fák árnyékában, és a háttérbe húzódva figyelem, ahogy a többi gyerek rohangál, kiabál. játszik. Tízéves vagyok, és tudom, hogy más vagyok mint ők, egy olyan módon, amit sem kifejezni, sem felfogni nem vagyok képes. A gyerekek zajosak és gyorsan mozognak, egymásnak ütköznek és lökdösik egymást. Én folyton félek, nehogy megüssön valamelyik labda, amit gyakran a levegőbe dobnak vagy rúgnak, és ez az egyik oka, amiért jobban szeretek inkább a játszótér szélén álldogálni, távol az iskolatársaimtól. Kivétel nélkül minden játékidőben ezt teszem, ezért hamar élcelődés tárgya és elterjedt nézet lesz, hogy Daniel a fákkal beszélget és furcsa gyerek."



Nem sok esély mutatkozott arra, hogy Daniel képes lesz önálló életet élni, hisz' rengeteg olyan dolog jelentett neki lebírhatatlannak tűnő akadályt, ami egy átlagos idegrendszeri fejlődéssel rendelkező ember számára szinte magától megy - a beszédértéstől és kommunikációtól kezdve a tájékozódáson át a fogmosásig vagy később a borotválkozásig.
Az egyik kulcs ahhoz, hogy ezeken felülkerekedhessen a szülei szeretete és elfogadása volt, ami olyan mértékű üzemanyagot jelentett számára - és jelent a többi autista és nem autista gyermek számára is -, aminek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Mind a saját tempójú fejlődési folyamataihoz szükséges nyugalmat, mind az érdeklődési körének megfelelő tevékenységek és a benne rejlő potenciálok kiaknázásának ösztönzését megkapta tőlük. Pedig nem voltak anyagilag tehetősek, de még igazán iskolázottak sem, ráadásul egy rakás gyereket neveltek még rajta kívül.

Daniel sokáig nem tudott nekik beszélni arról, milyen csodálatosan összetett módon érzékeli a világot, hogyan él meg egy pillanatot vagy milyen kérdések foglalkoztatják, mégsem mondtak le róla. Például ezt is csak felnőttként tudta megfogalmazni:
„Amikor egy számsorra nézek, a fejem kezd megtelni színekkel, alakzatokkal és textúrákkal, amelyek spontán módon egy vizuális tájat alkotva fonódnak egybe. Ezt mindig gyönyörűnek látom; gyerekkoromban gyakran órákat töltöttem egyhuzamban számokból álló tájak felfedezésével a képzeletemben.”
Ami számunkra igazán megérintő volt a könyvben az nem is Daniel "szuperképességeinek" köre, bár kétségtelen, hogy okkal kelti fel tudósok és átlagemberek érdeklődését mondjuk az, hogy 22 500 tizedesjegyig megtanulta és felmondta a pi-t, vagy hogy egy hét alatt megtanult izlandiul (tíz másik nyelven beszél még).
Az igazán megérintő és fantasztikus a "hogyan"-ja; például az, amiért megtanulta a számsort vagy amiért megírta ezt a könyvet (és azóta még többet - tavaly karácsonykor a hatodik könyve jelent meg, egy verseskötet, amit a párjával közösen jegyeznek). És ezt nem szeretném elárulni, mert nem akarlak megfosztani attól az olvasói élménytől, hogy magad fedezd fel!

Nagyon ritka kincs, amikor valaki ilyen őszinteséggel beszél magáról, az pedig egészen különleges, ahogyan egy autizmus spektrumzavarral élő tudat észlel és amit adni képes a világnak - csak észre kellene venni, mekkora csodák ők! A "zavar" vagy a "rendellenesség" - netán a "betegség" - címkéi egészen szürreálisnak tűnnek, amikor magunk is mélyebben tapasztalunk a Valóságról és látjuk azt a hihetetlen érzelmi, spirituális és sok esetben értelmi intelligenciát, mellyel rendelkeznek.
Daniel memoárjából felviláglik, milyen egy egészen transzparens én-tudat (az ő egójuk nagyon máshogy rögzül, ösztöni szinten, miközben sok tekintetben elképesztően nyitottak, Valóság-látók, érzékelők), milyen erősségekkel rendelkezik és milyen kihívásokkal küzd, s hogy mennyire fejlődőképes, egyben mennyit tanít a környezetének.

Daniel Tammet útja és egész lénye elképesztően inspiráló! Szívből ajánlom minden szülőnek, pedagógusnak, aki autizmussal vagy más kihívással élő gyermeket nevel, de igazából mindenkinek, aki nyitott erre az inspirációra.
A legfantasztikusabb könyv, amit autizmus témáról és autizmussal élő embertől olvastam!


„A szerelem egyértelműen megváltoztatott, nyitottabbá tett mások iránt és már sokkal jobban odafigyelek az engem körülvevő világra. Megerősítette bennem azt is, hogy hinnem kell magamban, hinnem kell abban, hogy képes vagyok felnőni és napról napra fejlődni.”

**

Daniel Tammet: Kék napon születtem - Egy autista zseni memoárja (Born on a Blue Day - Inside the Extraordinary Mind of an Autistic Savant, 2006)

Európa Könyvkiadó Budapest, 2019

Fordította: Lelik Krisztina; 270 oldal

Nálunk: 10/10! :)


**

További könyvajánlók a blogon. 

Csendvirágok a Facebook-on.

Hírlevél-feliratkozás - hogy ne maradj le semmiről! :)

💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve.

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos könyvborító, illetve a könyv sajtóanyagában szereplő portréfotó.