2019. május 26., vasárnap

Alkotósarok: HOGYAN KÉSZÍTS ÉRZÉKLETES LEÍRÁSOKAT? – 2. rész (Írói kisokos 4.2.)


Ígéretemhez híven folytatom a sorozatot – a cikk első részét itt találod -, ezúttal arra helyezve a hangsúlyt, hogyan tudod a helyszínek, a táj vagy a tárgyi környezet leírását elbeszélésed építőelemévé tenni.

Kérdésed merült fel vagy megosztanád az alkotásaid? A Felszabadító Kreatív írás kurzusokon minden fontos fogalmat tisztázunk, újabb trükköket tanulhatsz, és számos gyakorlat segít, hogy Belőled születő és olvasóid magával ragadó történeteket hozz létre!

Folytassuk hát annak vizsgálatát, mitől is működik jól egy leírás!


6.) HASZNÁLD MÁR AZ EXPOZÍCIÓBAN! –  A tér és az atmoszféra megteremtése olyannyira szerves része egy sztorinak, hogy ha nem kezded el időben felépíteni, nagyon hamar elveszítheted az olvasód. Legyen közeg, amibe beléphet; legjobb ha már a bevezetőben, sőt annak is az elején felkelted ennek érzetét néhány jól irányzott mondattal!
Nézd, hogyan hozza létre Hesse már a Sziddhárta felütésével – gyakorlatilag egyetlen mondattal - az eleven, lélegző teret és von be bennünket a történetbe!
„A bráhmánház árnyékában nőtt, növekedett Sziddhárta, a szép bráhmánfi, az ifjú sólyom, nőtt a csónakok közt a folyóparti napsütésben, az árnyas kecsekfűz-erdőben, együtt nőtt barátjával, Govindával, a bráhmánfival.”
(Herman Hesse: Sziddhárta, 1922; Kászonyi Ágota fordítása)

 

7.) ADAGOLJ, KÉSLELTESS, SŰRÍTS! – Míg a 19. századi romantikus és realista nagyregényben természetes volt, hogy hosszú-hosszú leírások szakították meg a cselekményt, a mai olvasó figyelme már másként működik. (Köszönhető ez a mozgókép megjelenésének is, illetve a filmeken edzett észlelésünknek-érzékelésünknek!)
Egy igazán magával ragadó regény dinamikus; a leírások, a párbeszédek és a szereplők aktivitása pedig olyan, mintha egymásba fonódó és váltakozó mintázat lenne annak szövetében.
Figyeld meg, hogy csinálja J.K. Rowling a Harry Potter-ben! Még a varázsvilág izgalmas helyszíneiről sem ír egyetlen helyen sem túl bő lére eresztve, viszont folyamatosan adagolja az információt.
„- Gyerünk, gyerünk, indulás! - parancsolt rá McGalagony az ázott diákseregre. - Vonuljanak be a nagyterembe, de szaporán!  
 Harry, Ron és Hermione csúszkálva-botladozva elindultak a bejárati csarnok jobb oldalán nyíló kétszárnyú ajtó felé. Ron szitkozódott tehetetlen dühében, és ingerült mozdulattal hátracsapta csöpögő fürtjeit. A nagyterem az ilyenkor szokásos ünnepi díszben pompázott. Az asztalok fölött lebegő száz meg száz gyertya fényében aranytányérok és-kupák csillogtak."
(J.K. Rowling: Harry Potter és a Tűz serlege, 2000; Tóth Tamás Boldizsár fordítása) 

8.) LÉGY MÉRTÉKTARTÓ, SEJTESS! – Ahogyan a karaktereid, úgy a helyszínek esetében is igaz: attól, hogy Te tudod, milyenek (szükség is van rá, hogy a lehető legpontosabban meglegyenek benned!), nem kell mindent az olvasó orrára kötnöd! Legyen neki is elegendő játéktere, hogy elképzelje őket magának!
Érdemes jelenetszerűen gondolkodnod és a jelzésértékűnél több, de nem túl sok adalékot közölnöd a térről. 
Nézd, hogy ír André Aciman a tengerről! Egyrészt szerepeltet egyedi jegyeket, olyanokat, melyek csak ebben a pillanatban részei a látványnak, másrészt a téma miatt a párbeszéd alatt is végig érezhetjük a tenger jelenlétét.
„Lejjebb nézve a tenger lélegzetelállító látványa fogadott, az öbölben néhány tajtékcsíkkal, amelyek megannyi óriás delfinként törték meg a hullámokat. Az emelkedőn apró busz kapaszkodott fölfelé, nyomában három egyenruhás biciklistával, akiket szemlátomást igencsak zavart a kipufogógáz. 
– Tudod, kiről tartják úgy, hogy éppen itt a közelben fulladt bele a tengerbe? – kérdezte. 
– Shelley-ről. 
– És azt is tudod, mit tett Mary, a felesége, amikor megtalálták a holttestet? 
Cor cordium, szívek szíve – feleltem arra a pillanatra utalva, amikor egyik közös barátjuk kikapta a lángok közül Shelley szívét, mielőtt a püffedt test teljes egészében a parton rakott máglya tüzének a martalékává válik. De miért vizsgáztat? 
– Van bármi, amit te nem tudsz?”
(André Aciman: Szólíts a neveden, 2007; Szigethy-Mallász Rita fordítása)

 


Egy firenzei nyáréjszaka atmoszférája (saját fotó). Milyen lenne ezt írásban kifejezni?
 


9.) HASZNÁLD A SZEREPLŐD TÜKREKÉNT! – Egy jó leírás nem véletlenül szerepel a történetben, hanem azért, mert létjogosultsága van. Remekül ábrázolhatod vele karaktered érzés- és gondolatvilágát, illetve annak változásait. 
Milyen lehetőségeket rejt például egy esőáztatta táj leírása?
„Az ég csak szállt lefelé; kinéztem a kisablakon. A felhők betakarták a lignitdombot, és a lehajlott női fej elsüllyedt. 
Gyönyörűek a csendes esőnek ezek a csupa bánat órái, mintha eső verné pillangólelked, és elsüllyedne a földbe. Eszedbe jut minden keserű emlék, ami szívedbe lerakódott – barátoktól való elválások, asszonyok mosolya, amely tovatűnt, remények, amelyek szárnyukat vesztették, akár a pillangók, csak a hernyójuk marad meg, és ez a hernyó most a szíved leveleire mászik, és azokat rágja.”
(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög, 1963; fordította: Papp Árpád és Szabó Kálmán)

10.) HASZNÁLD A CSELEKMÉNY ELŐREMOZDÍTÓJAKÉNT! 
 És egy „jolly joker”: szuper, ha a művedben a tér maga is úgy „viselkedik”, mint egy aktív szereplő! Az, ahogyan a karaktereid a külvilágot észlelik, az események tükrében változhat, az észlelésük pedig magára a cselekményre is visszahathat. 
Ennek a dinamikának a szemléltetésére nézzük meg, hogyan folytatódik a Zorbász fenti jelenete!
„És lassan, az esőből és a nedves földből újra szívembe kúszott fel idegenbe, messze a Kaukázuson túlra szakadt barátom emléke. Fogtam a tollat, lehajoltam a papírra és elkezdtem beszélgetni vele, hogy áttörhessek az eső függönyén, és elűzzem a bánatot…”
(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög, 1963; fordította: Papp Árpád és Szabó Kálmán)

Tetszett az írás és hasznosnak találtad? Ne tarts magadban, fontos a visszajelzésed! ;)

2019. május 24., péntek

Alkotósarok: HOGYAN KÉSZÍTS ÉRZÉKLETES LEÍRÁSOKAT? – 1. rész (Írói kisokos 4.1.)


Amikor elbeszélő szöveget írunk, hajlamosak lehetünk csak a cselekményre koncentrálni, pedig a jól működő, erős atmoszféra cseppet sem másodlagos! Szerves része a történet-formálásnak, "kitágítja" a karaktereinket és nem csupán megágyaz az olvasó érdeklődésének, hanem vezeti is azt.

Az Írói kisokos legújabb részében tíz olyan tippet gyűjtöttem össze, melyek segítségedre lehetnek a lehető legérzékletesebb próza létrehozásában, alátámasztásként pedig csupa remek irodalmi példát hoztam.
Leld bennük örömöd, váljanak hasznodra a kibontakozásod folyamatában! Ha pedig továbblépnél a tettek mezején, szeretettel ajánlom Neked a Felszabadító Kreatív írás online kurzusokat, melyeken rengeteg gyakorlatot és támogató segítséget kaphatsz, hogy megvalósítsd, ami Benned van!

Íme, hát az érzékletes leírások kulcsai!


1.) HASZNÁLD MIND AZ ÖT ÉRZÉKED! – Gyakran csak a látványra koncentrálunk, pedig az igazán jó irodalmi szöveg a többi érzéket is játékba hozza! Ha illat, íz, tapintás és hang is szerepel a leírásaidban, sokoldalúbban és mélyebben fogod tudni megragadni az olvasód.
Figyeld meg, mennyit ad az alábbi pár sorhoz az íz-érzékelés bevonása!
„Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.”
(Joanne Harris: Csokoládé, 1985; Szántó Judit fordítása)

2.) HASZNÁLJ SZÓKÉPEKET! – A szóképek nem csupán költői eszközök: a hasonlatoknak, metaforáknak, megszemélyesítéseknek vagy metonímiáknak a prózában is jelentős szerepük lehet. Fejleszd a lírai oldalad, gazdagítsd a kifejezésmódod velük!
Nézd csak a lenti példát! Mennyivel egyszerűbb lenne azt mondani: „holdfény világította be az udvart” és mennyivel izgalmasabb a szöveg így!
 „Az udvar tele volt holddal, minden pocsolyában csillogott egy.” 
(Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene, 1997; Greskovits Endre fordítása)

3.) HASZNÁLJ MEGLEPŐ KÉPZETTÁRSÍTÁSOKAT! – Leírásaid egészen új dimenzióba helyezheted az asszociációiddal. Nem csupán az a fontos, hogy használj hasonlatokat, hanem, hogy egyediek legyen a hasonlataid; ezt pedig úgy érheted el, ha mersz egymástól látszólag távol eső képzeteket is együtt szerepeltetni. 
Ugye, hogy mennyire más az alábbi szöveg, mintha például csak azt mondaná Atwood: „mindig gyorsan, szenvedélyesen olvasok”! :)
„Mindig gyorsan olvasok, csaknem felületesen; az éhezők falánkságával vetem rá magam a betűkre, annyira igyekszem a lehető legtöbbet magamba szívni a következő hosszú koplalásig. Ha szex volna, egy heves, gyors menetnek felelne meg valami sikátorban.”
(Margaret Atwood: A szolgálólány meséje, 1985; Mohácsi Enikő fordítása)

4.) TALÁLD MEG AZ ISMERŐS ÉS AZ EGYEDI EGYENSÚLYÁT! – Amikor helyszín-leírásokat készítesz, fontos, hogy legyen benne olyan elem, amit az olvasód be tud azonosítani, és olyan is, ami igazán különlegessé teszi. A jó leírás elengedhetetlen, hogy bevonódjon a történetbe! 
Figyeld meg a példán, melyek benne a megszokott és a teljesen szokatlan elemek!
„Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. Macondo akkor húsz vályog- és bambuszházból álló falu volt egy folyó partján, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött.
(Gabriel García Márquez: Száz év magány, 1967; Székács Vera fordítása)

5.) TALÁLD MEG A HÉTKÖZNAPI ÉS A MISZTIKUS EGYENSÚLYÁT! -  Igazán dús és élvezetes atmoszférát teremthetsz azzal, ha mersz a látható dolgok mögé érzékelni, ugyanakkor a kézzelfogható valóság talaján is megmaradni. A kettő összekapcsolása és váltogatása az olvasódban is kellően tágas játékteret teremt.
Figyeld meg, Stephen King mennyi hétköznapi képpel mélyíti el a nem hétköznapi sejtelmét, s mennyivel közelebb hozza így hozzánk!
„A halál ott ólálkodik mindenütt: a földimogyorós zacskóban, a félrenyelt húsfalatban, a kezed ügyébe eső cigarettás dobozban. Ő mindig ott van a közeledben; ahány ellenőrzőpont csak van a halandó és az örökkévalóság között, Ő ott áll mindegyiknél. Rozsdás tű, mérges bogár, áram alatt lévő földelt vezeték, erdőtűz, görkorcsolya, amelyen a hülyönc kis kölykök egyenesen beleszáguldanak a forgalmas útkereszteződésbe - neki mindegy.
(Stephen King: Állattemető, 1983; Szántó Judit fordítása

A cikk második részében azt mutatom be, hogyan tudod a leírásaid a leghatékonyabb módon a cselekményed szolgálatába állítani! A jól működő regényhez, elbeszéléshez vagy novellához mindkettő egyformán szükséges: a megragadó atmoszféra és az is, hogy az atmoszféra segítségével folyamatosan előrehaladjon a történet.

2019. május 15., szerda

Vers: DERŰ-DAL

Esik és fúj, de ne maradj lenn,
figyelj most arra, ami itt benn,
izzik és lüktet, szabad és szép,
derűs és tágas, mint a kék ég!

Látod, hogy van egy tiszta lapod?
Minden más lesz, ha megragadod!
Nosza, formáld a történeted,
azzá, mivé csak te teheted!

**


Ez a vers az első Csendvirágok-érából való. Az ekkor született alkotások nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.

2020-ban megjelent, Csendvirágok című verses-novellás kötetem itt vásárolhatod meg.