N'alika (Kupai Eszter) író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2019. október 30., szerda

NÉHÁNY SZÓ A NEVEMRŐL A MEGÚJULÁS ALKALMÁBÓL

Visszatérő kérdés Tőletek, hogy honnan e szokatlan-szép név, amit használok. Most, hogy a Csendvirágok blog saját domain-t és élettel telibb megjelenést kapott, itt az ideje, hogy erről is szóljak néhány szót. :)

N’alika – amit Nálikának kell ejteni – ahogyan többen megjegyeztétek, valóban nem erről a fizikai síkról származik. Nagyjából öt éve érkezett el hozzám egy meditáció alkalmával, akkoriban, amikor a lehető legtávolabb állt tőlem, hogy újra magamra vegyek bármilyen identitást.

Bár sok kihívást és embert próbáló tapasztalatot rejtett, ma már végtelenül hálás vagyok azért, hogy el mertem engedni mindazt, amivel korábban öntudatlanul azonosítottam magam. És azért is, hogy el mertem kezdeni újra teremteni, de már egészen más módon: belülről kifelé, éber tudatossággal. Lélekjelenléttel. A Csendvirágok blog már ennek a megnyilvánulása.

Az itteni születési és polgári nevem, a Kupai Eszter számomra nem több egy szükséges azonosítónál, melynek segítségével sokak számára megkönnyítem a kapcsolódást, megközelíthetőbbé válok.
Ha valaki Eszternek szólít, rendben van, ám ha valaki kész engem egy kicsit mélyebben is látni-érezni, jöhet a N’alika név! ;)

S hogy mit fejez ki számomra? Azt, hogy szabadon áramlok. Megtestesülök, kiterjedek és tovább mozdulok - úgy, ahogyan annak a Lélekből fakadó rendeltetése van. Otthon vagyok ott, ahol éppen vagyok és abban, amit most csinálok, de sosem ragadok le. Játszom, alkotok.
Ragyogok. :)

Ha kapcsolatba kerülsz velem és nyitott vagy rá, Te is megérezheted és tudatosíthatod a csodát, ami vagy. Magadra emlékeztetlek. A Lelkedből fakadó tiszta örömre és erőre, amivel az egész életed átlényegítheted és létrehozhatod mindazt, ami igazán Belőled születik.

Köszönöm, hogy figyelsz, hogy azzal a tisztelettel és jóindulattal fordulsz felém, amivel én is Feléd, és hogy együtt áramolhatunk! :)

Szeretettel:

N’alika



**

Facebook-oldalaim:




2019. október 22., kedd

Írói kisokos: AZ A FRÁNYA SZERKEZET! – Hogyan alkoss kiváló elbeszélő struktúrát?


Az írói kibontakozás útján járók számára a szerkezet egy igazi, toplistás mumus. :) Pedig nem kell tőle félni, csak gyakorolni, az Írói kisokos legújabb részében be is mutatok hozzá néhány egyszerű utat!

A kurzusok résztvevőinek gyakran mondom, hogy nincs is olyan, hogy szerkezet-alkotási probléma, hisz’ az egész írásfolyamatot célszerűbb olyannak látni, mint amilyen az valójában: egy organikusan felépülő, természetes képződménynek, melyben minden mindennel összefügg.
Ha az életed bármely folyamatára gondolsz, megláthatod, hogy valamennyi azon belüli tapasztalatodnak megvolt a helye és az ideje, mégis, a leglényegesebb mozzanatok révén kirajzolódik belőle egy történet-ív. Persze az életünk nem egy regény vagy film, így ha az utóbbiak szolgai hűséggel próbálják meg imitálni, szükségszerűen elbuknak. Viszont akár az életben, a történetben is az egyén az univerzum középpontja. Ha mást állít egy történet, az elbeszélés akkor sem képzelhető el karakterek és az ő megéléseik adta folyamat nélkül.

Ahhoz, tehát hogy jó történetet írj, alapvetően két dologra van szükséged: karakterre és témára
Harry Potter egy átlagosnak tűnő, mégsem átlagos fiú, akinek a vérében varázserő csörgedezik, meg kell azonban tanulnia, hogyan nézzen szembe félelmeivel, hogy használni tudja az erejét és legyőzze a gonoszt. 
Látod, még  J.K. Rowling híres hétkötetes regénysorozatának lényege is megfogalmazható egyetlen egy mondatban!

Hogy építkezni tudj, jó alapokat kell teremtened, úgyhogy először is lásd tisztán, miből dolgozol! Indulhatunk? ;)

Íme, öt lépés a kiválóan működő elbeszélő szerkezetért:


1. GYAKOROLD A LÉNYEGLÁTÁST A LOGLINE SEGÍTSÉGÉVEL!

Máris itt egy jó kis mankó: a logline egy filmes fogalom (televíziós és mozis eladásokat szolgál), de nekünk nagyon hasznos. Ez a cselekmény egymondatos esszenciája. Feljebb a Harry Potter logline-ját írtam le saját szavaimmal. Amint látod, ez egy többnyire összetett mondat, mely tartalmazza a karaktert, a központi témát – ami egyben a főszereplő legnagyobb kihívása! – és azt is sejteti, hová jut majd el, mik a potenciáljai.

Tipp: Az IMDb filmes oldalon minden filmnél találsz ilyen egymondatos cselekmény-leírást, azzal a különbséggel, hogy ott a végkifejletet kihagyják. Érdemes könyvek, filmek adatlapjait vagy előbbiek tartalomjegyzékeit böngészni, hogy minél több ilyen lényegkiemelő mondattal találkozz. Magyar nyelven filmek esetében a Mafab vagy a Port, könyveknél a Moly vagy a Snitt adatlapjait is ajánlom.
S persze Te is fogd magad és kezdd el megfogalmazni akár általad ismert művek, akár a saját ötleteid rövid –  egy-, két-, maximum hárommondatos – összefoglalását! 

Továbblépés: A logline forma a téma-ötleted tesztelésére is jó. A téma egyébként olyannyira meghatározó dolog, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni! Ez az "alfa és omegád". Hogy valóban megállja-e helyét és mik az igazi lehetőségei, bőven van alkalmad a gyakorlatban megvizsgálni a kurzusokon, a legmélyebben és komplexebben a Haladó próza- és regényíráson! ;)


2. ÉRTSD MEG A REALISZTIKUS MOTIVÁCIÓ FONTOSSÁGÁT!

Nagyon sokszor azon bukik el egy sztori, hogy a karakternek nincsenek megfelelő – inkább úgy mondom: nincsenek megfelelően ábrázolt – motivációi. Mivel ebből nő ki minden később (így a konfliktus és a megoldás kulcsát is tartalmazza!), ez a sava-borsa a történetnek.
Hogy kiinduló példánkra visszatérjünk:
Harry esetében látjuk: az, hogy Voldemort megölte a szüleit, Ő árvaként nőtt fel egy számára idegen közegben, s hogy a végzetes eseménykor különös kapcsolatba került  Vodemorttal  mind része annak a csomagnak, amiből elegendő motiváció kerekedik az egész sorozathoz. 

Tipp: Mindig tedd fel magadnak ezt a két kérdést: 1.) hiteles-e a karaktered motivációja?
2.) érthetően van-e ábrázolva a szövegben?
Előbbiről még azelőtt győződj meg, hogy belefognál a szerkezet építésébe! (Bár ha már benne vagy, az sem gond, jobb későn visszatérni az alapokhoz, mint soha! ;)) A másodikat pedig értelemszerűen már az írás folyamatában, az önellenőrzésed során tudod megfigyelni.
Gondold ezt alaposan végig, jegyzetelj róla sokat, mielőtt elkezdenél mindent kibontani!

Továbblépés:  Ennél a momentumnál azt tapasztalom, fontos az olvasói visszacsatolás, különösen abban az esetben, ha gyakorlatlan vagy még szépíróként. A Felszabadító Kreatív írás kurzusok zárt Facebook-csoportja azért is hasznos, mert remek és konstruktív visszajelzéseket kaphatsz a többiektől s persze tőlem is privát e-mail-es konzultációk során.
Bármelyik kurzusra jössz, az Fb-csoport tagsága és lehetőségei később is a rendelkezésedre állnak! ;)


3. ALKOSS KREATÍV VÁZLATOKAT AZ ELBESZÉLÉSED HÁROM TARTÓPILLÉRÉHEZ!

Honnan, hová és min keresztül szeretnél eljutni? Hogy mennyire fontos ez a kérdés, már ebben a korábbi bejegyzésben is pedzegettem, nézd csak meg! Minden elbeszélő szerkezetnek három tartópillére van: az expozíció vagy bevezetés, a tetőpont és a megoldás. 

Tipp: Segíti a tervezést, ha vázlatokat alkotsz összefüggő ábrákkal, nyilakkal és/vagy vizuális táblát, képek egymás alá tűzésével. (Trükköket, technikákat is mutatok, legtöbbet a Haladó...-n!)

Továbblépés A kurzusokon rengeteg segítséget kaphatsz a szerkezet-alkotáshoz! Ilyen szempontból a Haladó próza- és regényírás anyaga a legösszetettebb, egyben legátfogóbb, de a Történetek és a Gyógyító mese- és haiku-írás is jól alapoz. S ha már a vizuális átlátást és  a segédeszközöket említettem, mindenképp ajánlom figyelmedbe a Film-Kép-Írás online kurzust, ami nem csak inspiráló távlatokat nyit, de – főleg a montázs-szemlélet révén - a tér, idő, és cselekmény-szervezéshez hiánypótló pluszt ad!
Kétszer tartom az évben, novemberben lesz az idei utolsó, itt írok róla!






4. TANULMÁNYOZD AZ ORGANIKUS SZERKEZETEKET ÉS FEJLŐDÉSI FOLYAMATOKAT!

Vissza az Élethez! ;) És a megfigyelő, szemlélő pozícióhoz, a természethez, az önismerethez!  
Írj elbeszélést, novellát, regényt vagy kisregényt (sőt: színdarabot, forgatókönyvet), az egyik leghasznosabb muníciód mind közül az lesz, ha ráéreztél az élet folyamatszerűségére és a folyamatok természetére. 
Ha olvastad, gondold végig a Harry Potter-regényekben hányféle organikus fejlődési folyamat megy végbe, ami mind-mind szükséges a teljes cselekmény-ívhez! Egy-egy köteten belül ehhez egyszerű, de kiváló keretet biztosít az adott tanév ábrázolása, de a teljes hét kötetre vonatkozóan is találsz ilyen íveket, akár a szereplők személyiségfejlődésére és életkori sajátosságaira vonatkozót!

Tipp: Tanulmányozz egy tetszőleges folyamatot, például ültess el egy növényt és figyeld! De egy saját önismereti folyamat – például célkitűzés és megvalósulás - naplózása is jó ötlet. 
Készíts róla „napról napra” jellegű jegyzeteket! Törekedj rá, hogy rövid megfigyeléseket fogalmazz meg!

Továbblépés: Mindig része a folyamatnak a kiindulópont, az ok és okozat, a poláris erők (hatás-ellenhatás) bekapcsolása, a hullámzások (fentek és lentek) váltakozása, a késleltetés, a nyugvópont... Hogy ezeket mélyebben megismerd és megértsd - no meg, hogy kapj olyan különleges fogódzókat, mint a plot-horgony, a keretes-tematikus szerkezetek és egyebek - megint csak a kurzusokon való munkát ajánlom! Mind önismereti, mind alkotói szempontból nagyon értékes tapasztalatokhoz juttatnak. 
A novemberi Lélek-órán pedig kifejezetten ezek az organikus folyamatok, a természet, a képalkotás és az érzelmek lesznek a témáink – ha prózaíróként akarsz fejlődni, ugyanolyan sokat adhat ez a megközelítés, mint egy lírikus alkatnak! 


5. ÉPÍTSD FEL AZ ÖT PILLÉRT!  

Nincs plot-struktúra enélkül az ötösfogat nélkül: expozíció, konfliktus, kibontakozás, tetőpont, megoldás. Kicsiben és nagyban is érdemes foglalkozni velük és sokat gyakorolni, hogy átlásd, mi a legjobb megvalósítási mód a Te sztorid elmeséléshez.

Tipp Megint csak a megfigyelés és a vázlatírás! Tanulmányozd a regények (akár az említett Harry Potter-széria egy kötetének) struktúráját! Nézz meg egy-egy fejezetet is, hogyan épül fel!
És rakd össze a saját történeted vázlatát! Javaslom, ne egy komplex nagyregénnyel kezdd az alkotást, hanem rövid novellával, elbeszéléssel! Ne vedd el a saját kedved, ha pedig van múltbeli kudarcod, elakadásod, rázd meg magad és kezdd újra - megéri!

Továbblépés: Gyere a kurzusokra, ahol megtanulhatod, mi kell az igazán klassz pillérekhez, gyakorolhatsz, megvalósíthatsz egy sor dolgot és rengeteg konstruktív visszajelzést kaphatsz! 

Készen állsz? Akkor kalandra fel! ;)

Szeretettel várlak bármelyik lehetőségre!


💗

Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel! 

Alkotósarok a blogon további inspiráló és hasznos bejegyzésekkel!

A Facebook-on is megtalálsz, itt és itt. 



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.



2019. október 17., csütörtök

Könyvajánló: KATHERINE ARDEN – A LÁNY A TORONYBAN

Úgy tűnik, ez az év nálunk a fejlődésregényeké, hisz’ Io-val közös olvasmányaink közül ez már a negyedik emlékezetes darab az Armada, a Kék napon születtem és az Ahol a folyami rákok énekelnek után. Akkora öröm együtt növekedni egy regénnyel, végigélve belül azt az érési folyamatot, amin az alkotó és az általa vezetett karakter is átmegy! Ez a regény-sorozatok igazi potenciálja, mégis ritka, hogy valaki olyan színvonalon tudja kiaknázni, mint Katherine Arden.
Nagyon vártuk már A Medve és a Csalogány folytatását, elő is rendeltük és bizony nem csalódtunk: a Winternight Trilogy (magyarul: Az északi erdő legendája) második darabjával az írónő emelte a tétet, nekünk pedig megint szerzett egy izgalmas hetet, amikor estéről estére együtt utazhattunk Vászjával.

„Szabadságra vágyom – szólalt meg nagy sokára, szinte csak önmagának. – De otthonom is szeretném, hogy legyen, és egy célom. Bár nem hiszem, hogy bármelyiket is megkaphatnám, nemhogy mindkettőt. És nem akarok hazugságban élni.” 

Továbbra is a történelmi fantasy világában járunk, melyben különös módon egyesül az orosz középkor és a népmesék motívumkincse egy nagyon is modern fejlődéstörténettel, a középpontban pedig egy remek és sokoldalú női karakterrel. A műfajbeli előképek között minden bizonnyal ott A Gyűrűk Ura, az Avalon ködbe vész, Neil Gaiman világa vagy a Harry Potter-sorozat, sőt még Mulan története is felsejlik, mégsem lehet elmarasztaló szavunk az eredetiség kapcsán, hisz’ Katherine Ardennek saját mondanivalója, elhivatottsága és stílusa van.
A Medve és a Csalogány kapcsán elsődlegesen a líraiságot, az érzékeny és szépen ábrázolt megfigyeléseket emeltem ki, ezúttal ezek kicsit háttérbe szorultak ugyan, ám amikor felvillannak, annál varázslatosabbak, a történetszövés pedig nagyon sokat fejlődött az első regényhez képest.

A lány a toronyban történetének nagy része Moszkvában és környékén játszódik, terhelve az erősödő tatár fenyegetéssel, udvari intrikákkal és egy furcsa kísértethistóriával. A gyermekkorral együtt Vászja nemcsak szülőfaluját, Lesznaja Zemlját és annak zölderdős-mesés közegét hagyta maga mögött, hogy testvérei, Szása és Olga után Moszkvába menjen, hanem másmilyen dilemmák is foglalkoztatják. A helyét keresi a világban, próbál beilleszkedni, hogy boldoguljon, ám ez egy olyan korban, amikor a nők helye a férfiaktól elkülönített termekben van, szerepük pedig a férfiak uralta világ szolgálata, cseppet sem magától értetődő.
Mivel Vászja olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amik miatt a hozzá hasonlókat boszorkányként szokták megégetni, a legjárhatóbb útnak az tűnik számára, ha álruhában közlekedik és férfinak adja ki magát. Morozko, a fagydémon még mindig mellette áll, sőt kapcsolatuk tovább mélyül; a csjertik - akik a kereszténység előretörésével és a nagyvárosi közegben egyre halványulnak - és csoda-lova, Szolovej is tudnak Neki segíteni, ám hazugsága és bizonyos döntései miatt sokszoros árat kell fizetnie.





„Miért fából faragsz tárgyakat – kérdezte -, mikor jégből is tudsz, puszta kézzel? 
„Áldjon meg az Isten Vaszilisza Petrovna – szólalt meg, határozottan gúnyosan. – Vagy nem ezt kell mondani reggel? Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, melyekért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre.” 

A második regény igazi erőssége, hogy a legnagyobb fantasykhez méltóan tapasztalataink, akaratunk, döntéseink és változásunk dinamikáját vizsgálja - mindezt úgy, hogy közben végig szórakoztat, elvarázsol, elborzaszt, egy szóval: inspirál. :)
Női formán keresztül tapasztalva különösen együtt tudok rezegni Vászja megéléseivel, de a többi női és férfi figura működése is hiteles, remekül ábrázolt, és sok olyan momentum van a könyvben, ami a nemeken túlmutató emberi választásokra irányítja a figyelmet. A nehézkes, alárendelődő mintáinkkal és a megoldási kísérleteinkkel való szembenézéshez, s ezen keresztül a továbblépéshez különösen sokat ad!
Nagyon kíváncsian és most már tűkön ülve várjuk a trilógia befejező részét! Bár ez a mű kiforrottabb, mint az előző rész és sok tekintetben túlszárnyalja azt, A Medve és a Csalogány vége lekerekítettebb volt, jobban működik önálló könyvként is. Most olyasféle hiányérzetet hagyott bennem a lezárás, amiről az jutott eszembe, milyen lett volna, ha A két torony után sokkal később kerül a kezembe A király visszatér. De hát tudjuk, hogy az életben is folyamatok vannak és minden valódi változás kitartást és türelmet érdemel. :)

„- Örökké – mondta lágyan Vászja. A reggeli nap fénye rézsúton sütött rá megégett kézfejére, és egy kis színt vitt Olga szürkés, sápadt orcájára. Vászja úgy érezte, mintha a fény valahogy belülről simogatná.”
Katherine Arden mindkét regényét ajánlom azoknak, akik szeretik a mesék és a költészet világát, foglalkoztatják őket az emberi kapcsolatok, és nem félnek szembenézni a sötétséggel.
Hisz’ veszíthetünk bármit, ha önmagunkat felvállalva ránézünk az életünkre, végül mindent rendben találunk. Ha pedig merünk kérdezni és cselekedni, a köd eloszlik, és nincs az az ismeretlen, amiben ne tudnánk megvetni a lábunk. ;)

**

Katherine Arden: A lány a toronyban (The Girl In The Tower, 2017. december 5.)

Magyar kiadás: 2019, Alexandra Könyvkiadó, 429 oldal

Fordította: Iváncsics Irma

Nálaunk: 10/9,5  


**

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről és rendszeres extra tartalmakat kapni?

Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve.

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.

2019. október 8., kedd

JOKER – Filmajánló és reflexió

Kényelmetlen film. Napokkal később is dolgozik bennem – dolgozom vele. Szűröm át magamon és engedem feloldódni. Visszatérni oda, ahonnan eredendő módon a Joker is érkezett.
Réges-rég voltam utoljára egyedül moziban; hogy így néztem meg ezt a filmet bármennyire is spontán jött, nem véletlen. A Joker antihős film és anti-képregénymozi, az, amire a szórakoztatóiparnak most a legkevésbé és mégis, a leginkább szüksége van. Olyan, mint egy személyre szóló, a nézővel különös intimitást teremtő kamaradráma, ráadásul a szuggesztív díszletek és a nem elhanyagolható mellékszereplők ellenére is inkább egy lecsupaszított monodráma.
Joaquín Phoenix nem egyszerűen kiemelkedő színészi teljesítményt nyújt, hanem a nagybetűs értelemben vett Művészet erejével hat. Felejthetetlen.

Todd Phillips (eddig csupa vígjátékot rendezett, többek között a Másnaposok-filmeket) a Batman-főgonosz előtörténetét úgy abszolválja, hogy jöjjön bármilyen későbbi feldolgozás, ezután egészen biztosan nem tudjuk ugyanúgy nézni ezt a sagát.
A sztori egyébként majdnem olyan sovány, mint amennyire Joaquín lefogyott a szerep kedvéért, ezt hiányosságként is fel lehet róni a készítőknek, mert a színészet csúcsa és a zseniális atmoszféra ellenére nem sikerült egy összetettebb és nagyobb ívű történetet összerakniuk.
Így marad a karakterábrázolás, az antihős születése. Ő Arthur Fleck, aki már a film felütésekor is nagyon meg van csúszva, és ugye Heath Ledger szintén korszakalkotó Jokere óta tudjuk: az őrület olyan, mint a gravitáció…
Phillips újraértelmezésében Arthur egy sérült személyiségű fiatalember, mélyen elfojtott gyermekkori titkokkal és téveszmékkel, aki hiába próbál másokhoz kapcsolódni, figyelem és együttérzés helyett közönyt vagy megvetést kap. A pszichopata Joker figurája számára egy menekülőút, egyben annak visszaigazolása, hogy képes nyomot hagyni a világban. Hogy végre Ő is látszódik.




Miért vonzódunk vajon ehhez a figurához? Magamról mindenesetre elmondhatom, hogy a Batman-képregények és filmes feldolgozások, különösen Christopher Nolan trilógiája nagy hatást gyakorolt rám, abban pedig sokakkal osztozom, hogy a valaha volt egyik legütősebb antihősnek Jokert tartom. Nicholson, Ledger és Phoenix mind újraértelmezték és továbbvitték ezt a karaktert, a mostani feldolgozás nagy érdeme, hogy minden eddiginél jobban a mélyére nézett.
Jokerből az emberi elszigetelődés fájdalma üvölt. Eredendően egyikünk sem akar elszigetelődni, azonban ez a mai társadalom a „hulljon a férgese” elv alapján működik. A (kontra)szelekció ráadásul nem csupán azokat érinti, akik már abban a stádiumban vannak, hogy itt és most képtelenek integrálódni a többség által képviselt normához, hanem alapvetően mindenkit, aki kilóg a kívánatosnak ítélt sorból. Magam is sokat szenvedtem, különösen az ignorálástól és nem túl rég’ sikerült az őszinteség és öngyógyítás szándékával, a tudatosság erejével felemelkednem ebből, s nem mondom, hogy nem köszönnek vissza ennek árnyai.
Az integrációra visszatérve: vannak segítők, akik lelkiismeretesen dolgoznak, tisztelet Nekik, de a kérdés elemibb. Hová integrálunk? Milyen minőségbe? Valóban a lélektől teljesen elszakadt társadalom a normális és egészséges? Mi, néhányan egészen más alapokon éljük az életünket, az egyéni utunkon jutottunk ide és megyünk tovább rajta, de egyelőre nagyon kevesen vagyunk.
A rendkívül nagy létszámú többség pedig még mindig mélyen alszik és hiszi, hogy öntudatlan bábként sodródni és a készen kapott válaszokkal azonosulni normális.
Hogy miért? Mert iszonyú erős a félelem, éppen a kitaszítottságtól való félelem.
Kezdődik a családi miliőnkkel, a készen kapott és nem megkérdőjelezett megalkuvásokkal és folyik tovább, mint a csapból, hat ki mindenre.
Még a spiritualitásunk is gyorskaja, sőt már előre meg is emésztette valaki más helyettünk. Igazából nekem már nem az, de látod, mégis többes számban szólok, mert hosszú, hosszú idő alatt olyan kevés emberrel találkoztam, aki mert mondjuk valóban önálló gondolatokat megfogalmazni, mélyre menni, őszintének lenni magával, figyelni a másikra és valóban önazonosan megnyilvánulni  – és ilyen szempontból is áldásosak a kurzusok, mert jó néhány ilyen résztvevőjük volt, van és lesz! :)

Visszatérve a filmre: nem csak az emberi ego (egyik) sötét oldalára, de a jelenkori  kollektív folyamatokra is igen jól ráérez. Ez azért érdekes, mert közben a 80-as években játszódik és a vizualitása főleg a 70-es évekbeli Scorsese-filmekből merít (zárójelben írom, de cseppet sem zárójeles: rengeteg ad hozzá Hildur Guðnadóttir zenéje, legalább oly’ módon fáj hallgatni, mint Phoenix-et nézni – és ezt most dicséretként mondom).
 A film már elérte a célját, ha a kényelmes, szuperhősfilm-fogyasztó (több generációt is magában foglaló) nézőréteget kilökdösi a komfortzónájából. A kicsit tudatosabbak pedig elkezdhetik végre elismerni és feloldozni magukban ezt a kitaszított, szeretetéhes gyermeket. Égetően nagy szükség van erre, nézzétek meg a politikai, gazdasági és egyéb vezetőinket!

Nem tudunk odakint építkezni, mert azok az alapjaink illuzórikusak lesznek. Csak bentről kifelé, ezek viszont stabilak és csodálatos eredményeket hordozók. Legyen így!


**

Joker (Joker, 2019)

R: Todd Phillips

Magyar nyelvű előzetes.

IMDb adatlap.

Nálam: 10/8 - Nehezemre esik az értékelés. Nem tudom nem szeretni. Lehúzó, de van benne valami katartikus is, ami a jó színházra emlékeztet. Kíséri egy „lehetett volna nagyobb” érzet, sőt, egy „ez nagyon arcba mászó” is, ilyen értelemben nem nagy alkotás. Meglátom még ezt a pontozást, talán egy újranézéssel… :) UPDATE: Fél év után sem jött bennem az újranézés igénye. A hatás a film után közvetlenül jóval erősebb volt. Ha láttad, írj, kíváncsi vagyok a véleményedre! ;))


**





© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.