Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2019. november 30., szombat

ÁTLELKESÍTETT TÁRGYAK - RUNE GUNERIUSSEN INSTALLÁCIÓI

Különös művészeti irányzat a land art, melyben a természet és az ember alkotta formavilág elemei kelnek frigyre. Az új egységet a művész egyéni víziója, a precíz fizikai kivitelezés és a fotózás hármasa teremtik meg, és mindig nagyon fontos ezeknek az installációknak a pillanatszerűsége, hisz’ csak egy meghatározott időben léteznek, létrejöttük után általában hamar lebontják vagy az enyészetre bízzák őket.
Akárhányszor volt szerencsém land art kiállításon járni vagy részt venni ilyen projektekben, mindig nagyon inspirálóan hatott rám és rácsodálkoztam, miért nincs több ilyen alkotás, hiszen valami nagyon elemi módon van ebben jelen az, amiért művészként kifejeződünk.
Ember és természet, idő és tér, megtestesült ige, valóságteremtés: csupa ilyen dolog jut eszembe róla, meg az ősi, szakrális térrendezés, a Stonehenge oszlopai vagy a labirintusok.

A hamarosan kezdődő, decemberi mese-író kurzusunkra készülve kerültek elő nálam Barry Underwood „neonfényes” installációi - lehet, hogy majd írok Róla is, mert nagyon jókat alkot, itt megkukkanthatod őket -, viszont egy korábbi kedvencemre is asszociáltam, akinek a képei még mindig ámulatba ejtenek. Ő egy norvég land art művész, Rune Guneriussen és amint látni fogod, igen jellegzetes stílussal bír. Nem csupán azért, mert ismétlődnek bizonyos tárgyak a képein – lámpákat, könyveket, székeket vagy telefonokat különösen szeret térbe rendezni -, és gyakran az erdő a helyszíne, hanem azért ahogyan komponál.
Az 1977-es születésű Rune alkotásait sokan nevezik szürrealistának, én inkább azt emelném ki Vele kapcsolatban, hogy sajátos módon élővé varázsolja a tárgyakat. Sőt, ami a legizgibb, hogy minden egyes képen történetek sejlenek fel, a maguk gazdagságával, mélységével.

Óhatatlanul ráirányítja a figyelmünket a tárgyainkhoz való viszonyunkra is, ami a mai, folyamatos túlfogyasztást etalonná tévő kultúránkban egyre elkerülhetetlenebb.
Abszurd (mégis logikus) ellentmondás, hogy a tárgy-kultusz növekedésével egyre kevésbé értékeljük a tárgyi környezetünket és egyre kevésbé születnek értékes, időtálló tárgyak (már ami a tömegtermelést illeti).
Pedig a tárgyak is a teremtő energiából származnak, hűen szolgálnak bennünket, aztán - olykor nagyon hamar - hűtlenné válunk hozzájuk.
A képeken bensőséges fényt árasztó, színes lámpák vagy egy-egy tárgy emberi gesztushoz hasonló tartása bennem felidézi, milyen jó érzés, amikor az elengedésre kerülő tárgyaim, egy-egy könyv, ruha vagy régi játék éppen a megfelelő, őt örömmel fogadó tulajdonosához kerül. Vagy, hogy milyen szerelmetes végigsimítani itt és most az általam viselt ruhadarabokon (az újabb kardigánon épp úgy, mint a régi, eleve használtan hozzám került, mégis szuper tartós és csinos farmeron), a koros, de nagyon szépen szolgáló ünnepi abroszunkon vagy a falakat tartó masszív fagerendákon.
A környezettudatosság – ami mindig aktuális, de Karácsony közeledtével talán még inkább azzá válik – szerintem nagy mértékben szól arról, hogy valóban harmonikus viszonyunk legyen nem csak a természettel, aminek a részei vagyunk, hanem az ember alkotta tárgyi környezettel is. Hogy olyan dolgokat vegyünk és úgy használjuk őket, hogy abban szeretet és megbecsülés legyen.

Rune Guneriussen képein mintha a megunt és kidobott tárgyak találnának menekülőútra és új életre a vadonban. Irodalmi párhuzamok sora is beugrik, a mesék varázslatos világától Örkény telefonfülkééig, no meg a költészet maga és az egyik réges-régi, mégis időtálló alakzat, a megszemélyesítés… milyen jó játékaink voltak idén a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon, az anyagok mellett a zárt Fb-csoportban is! (Emlékeztek "a takaró mesélte" történetekre? ;))
Lelket lehelni az anyagba, Valónkból viszonyulni mindenhez, ami körülvesz, meglátni a fizikain túlmutató szépet a klasszikus értelemben akár kevésbé szépben is – vagy épp megálmodni és formába önteni a még nem létezőt: ez a(z) (élet)művészi minőség, aminek a megtapasztalásáért sokan itt vagyunk. 
S az olykor hajmeresztő, szokatlanban gyönyörködtető, kreatív megvalósítások, mint amilyenekkel a norvég alkotónál is találkozunk arra ösztönöznek bennünket, hogy merjünk merészek lenni. :)


Most pedig jöjjön a tizenöt képből álló válogatásom - örömteli felfedezést kívánok hozzá! Ha tetszett, szívesen fogadom visszajelzésed és beszéljünk a képekről akár itt, akár az Fb-oldalakon! ;)
(Ezeket az elérhetőségeket lásd lejjebb!)





















© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A fotók Rune Guneriussen szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.

2019. november 25., hétfő

FELSZABADÍTÓ KREATÍV ÍRÁS - KURZUSNAPTÁR 2020. 1. FÉLÉV!

Kedvesek!

Itt a Felszabadító Kreatív írás online kurzusok 2020 első felére tervezett menetrendje! Ha már egy ideje együtt utazunk, látni fogjátok, hogy nagyon sok újdonság következik és igencsak izgalmas dolgok.
Amennyiben új vagy itt, ajánlom figyelmedbe a Mire jó a kreatív írás? - Gyakori kérdések című bejegyzést! Ebben összegeztem mindazt az információt, melyre a kurzusokkal kapcsolatban eddig igény merült fel.
Az elmúlt két évben kinőttük magunkat, nagyon boldog és hálás vagyok a fejlődésért! :)
Tartalmilag és formailag is szükségessé vált a továbblépés, egyrészt úgy, hogy a meglévő hat kurzus mellé újabbak jönnek, melyek között lesz kifejezetten önismereti fókuszú is, és több írásmesterségbeli fejlődést segítő. A négy- illetve háromhetes forma mellé pedig érkezik a kéthetes, mely nemcsak időben-energiában, de árban is "könnyebb falat" - a színvonalat azonban nem adjuk le, sőt! ;)

A kurzusokhoz továbbra is hozzátartozik a privát Facebook-csoportban való részvétel lehetősége. Én várhatóan valamivel kevesebbet fogok posztolni, ám a csoport él és virul, s tele van már értékes tartalommal.
A kurzusok ideje alatt a csoportban, illetve e-mailben kérdezhettek - kapacitásom szerint - válaszolok, az írások véleményezésére fordítható időm azonban a növekedés arányában értelemszerűen kevesebb lett. A 3 és 4 hetes kurzusok esetében megmarad ez a fajta konzultációs lehetőség, mégpedig úgy, hogy fejenként egyszeri alkalommal tudtok nekem írást küldeni konstruktív véleményezésre, és kurzustól függően maximalizálni fogom a küldhető anyagok oldalszámát is.
Tavasz végére vagy inkább nyárra fizikai találkozót és egyéb, offline programot is tervezek, erről is tájékozódhattok majd a hírlevélből.
A részletes kurzusleírásokat a szokásos módon, azaz nagyjából 4 héttel a kezdés előtt teszem majd fel a blogra, és a csoportokba való jelentkezést is ekkor nyitom meg.
Az alábbi naptárral és rövid leírásokkal azonban már előre láthatjátok, mi következik az eljövendő hónapokban, rá tudtok hangolódni a tanfolyamokra, és ha jönni szeretnétek, időben lépni, hisz’ fél év alatt a legtöbb lehetőségből csak egy alkalmat tartok. 
A téli időszak fokozottabban késztet bennünket a befelé figyelésre és kedvez az érlelődést igénylő alkotó, megvalósító folyamatoknak...
Ha érzed a Lelkedből születő, szabad önkifejezés hívását, gyere, tarts velem  
- íme, az új kurzusnaptár! :) 
[UPDATE! A lejárt lehetőségeket leveszem, az aktuális kurzusokat láthatod!]



03  Március:

•   2020. 03.11. – 03.31.: LÉLEK-ÓRA – 3 hetes online versíró kurzus
A mindennapi élet átlényegül ezzel a különleges, belső utazással, melyet elsősorban a  költészet szerelmeseinek ajánlok, no és azoknak, akik az érzelmi önkifejezésükben és kommunikációjukban kívánnak fejlődni. A kurzus erős verstani alapokat ad, teljesen kezdő szintről is elvégezhető, de  komolyabb mesterségbeli fogásokat is elsajátíthatsz vele, sőt kísérletezésre is inspirál.
Csatlakozás: 03. 10. (kedd, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 02.28. (péntek, 20 óra)
          A kurzusra a jelentkezés elindult! >> Katt a részletekért!


   2020. 03.11. – 03.24.:  BLOGÍRÁS - 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
Szeretnél blogot indítani vagy most készülsz arra a szintre lépni, hogy tudatosabban csináld a blogolást? A beinduláshoz remek katalizátor lesz ez a két hét, sok mankóval, hasznos anyaggal és inspirációval, hogy az ötleteid a Hozzád legjobban passzoló formába önthesd, elérhesd az olvasóid és akár sikeres vállalkozást is építhess a blogodra!
Csatlakozás03. 10. (kedd, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 02.28. (péntek, 20 óra)
          A kurzusra a jelentkezés elindult! >> Katt a részletekért!


2020. 03.11. – 03.24.: FANTASY – 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
A Felszabadító Kreatív írás első, kifejezetten műfajismereti kurzusát azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni és hatékony módon alkotni a fantasy-ben. A gyakorlatok segítenek a zsáner közhelyeit elkerülni, hogy valóban Belőled születő, autentikus módon alkothass, és arra is útmutatást kapsz, mi az, ami az olvasó számára működőképes.
[UPDATE! Ez a kurzus terveim szerint egy állandó - vagy hosszabb időn át elérhető - lehetőség lesz. Részletei várhatóan március második felében kerülnek fel a honlapra, és ekkortól meg is tudjátok vásárolni!]


04  Április

•  2020. 04.10.– 30.:  GYÓGYÍTÓ MESE- ÉS HAIKU-ÍRÁS – 3 hetes online kreatív írás kurzus
Az egyik kedvenc kurzusotok a bennünk lévő, örök gyermek öröméről és biztonságérzetéről szól. :) Meditációs és írás-gyakorlatok, valamint - az elbeszéléstechnikai és műfaji alapokat megadó - elméleti segítség járul hozzá, hogy könnyedén létre hozhasd saját meséid és verseid.
Csatlakozás: 04. 09. (csütörtök, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 03.27. (péntek, 20 óra)


•  2020. 04.10.– 23.:  ELBESZÉLŐ SZERKEZET – 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
Ha rövid történeteket, novellát, elbeszélést, mesét írnál, és kifejezetten az foglalkoztat, hogyan tudod az ötleteid jól működő cselekménnyé formálni, ez a Te kurzusod! A két hét anyaga nem fedi a Haladó próza- és regényírás elbeszélő szerkezetről szóló modulját, újat, mást ad, így regényt tervezőknek vagy azon dolgozóknak is ajánlom a letisztuláshoz, fejlődéshez!
Csatlakozás: 04. 09. (csütörtök, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 03.27. (péntek, 20 óra)


•  2020. 04.10.– 23.:  SCI-FI - 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
A kurzust azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni és hatékony módon alkotni a science fiction műfajában. A gyakorlatok segítenek a zsáner közhelyeit elkerülni, hogy valóban Belőled születő, autentikus módon alkothass, és arra is útmutatást kapsz, mi az, ami az olvasó számára működőképes.
[UPDATE! Ez a kurzus terveim szerint egy állandó - vagy hosszabb időn át elérhető - lehetőség lesz. Részletei várhatóan április második felében kerülnek fel a honlapra, és ekkortól meg is tudjátok vásárolni!]



05  Május

•  2020. 05.12.– 06.08.:  FELSZABADÍTÓ - 4 hetes online kreatív írás kurzus
A kurzusok névadója az alkotással kapcsolatos gátlások elengedéséről és az íráskészség újraélesztéséről szól, a szabad áramlást segítő írás- és meditációs gyakorlatokkal. Mindhárom irodalmi műnemben kalandozunk és számos műfajt kipróbálunk!
Csatlakozás: 05. 11. (hétfő, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 04.24. (péntek, 20 óra)


•  2020. 05.12.– 06.02.:  FILM-KÉP-ÍRÁS – 3 hetes online kreatív írás kurzus
Fotó, film és irodalom határmezsgyéin kalandozunk, megtanuljuk, hogyan lehet a kép katalizátorunk és vonhatjuk be kifejezőeszközeit az írásba, vagy hogy hogyan ábrázolhatunk montázs-szemlélettel. A művészeti mellett ez is önismereti út: meditációs gyakorlatok segítik a látásunk, tisztánlátásunk és szellemi megértésünk fejlődését!
Csatlakozás: 05. 11. (hétfő, 18 óra), early bird jelentkezéssel: 04.24. (péntek, 20 óra)


•  2020. 05.12.– 23.:  YOUNG ADULT - 2 hetes online kreatív írás kurzus - ÚJ!
A kurzust azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni és hatékony módon alkotni az ifjúsági irodalom új, young adult és new adult (al)műfajaiban, mely a tinédzserek és fiatal felnőttek érettséget igénylő, különleges élethelyzetein keresztül reflektál a világra. A gyakorlatok segítenek ennek a folyamatosan formálódó, de nagyon népszerű zsánernek a közhelyeit elkerülni, hogy valóban Belőled születő, autentikus módon alkothass, és arra is útmutatást kapsz, mi az, ami az olvasó számára működőképes.
[UPDATE! Ez a kurzus terveim szerint egy állandó - vagy hosszabb időn át elérhető - lehetőség lesz. Részletei várhatóan május második felében kerülnek fel a honlapra, és ekkortól meg is tudjátok vásárolni!]


 

Állandó lehetőség!
Öt modulból álló "nagy falat", elsősorban azoknak ajánlom, akik regényen vagy kisregényen dolgoznak. Összefoglaló és sorvezető, elmélet és gyakorlat egységben a karakterépítéstől a szerkezeten és elbeszélői nézőpontokon át a dialógus- és monológírásig, valamint a leírásokig. Az anyagot akkor igényelheted, ha már jártál hozzám kurzusra!

 >> RÉSZLETEK ÉS JELENTKEZÉS!




Ha kíváncsiak vagytok, másoknak mit adtak a Felszabadító Kreatív írás kurzusok, ajánlom a Vélemények menüben való böngészést!

Szeretettel várlak Benneteket a kurzusokra 2020-ban is!


N’alika






2019. november 22., péntek

Lemezajánló: BAT FOR LASHES – LOST GIRLS (2019)

Hú, nagyon, nagyon fel vagyok dobva! :) Ez a lemez most egy meglepetés nekem az év végére, mint egy váratlanul rám talált ajándék. Miközben a múltkori válogatást készítettem, realizáltam, hogy szeptemberben megjelent az új Bat For Lashes-lemez és nem is akármilyen!

Natasha Khan is egy lélektestvér, már a múltbeli dolgai is mély ismerősséggel csengtek bennem, különösen a Fur and Gold című, 2006-os első albuma, de a Two Suns-t (2009) is nagyon szerettem – ha nem ismered Őt és kíváncsi vagy, talán ezzel a dallal érdemes kezdened!
Aztán a darkosabb-drámaibb időszakában kicsit szem elől tévesztettem, de most olyasmivel tért vissza, amit egyszerűen imádok!



A ’79-es születésű, brit-pakisztáni gyökerekkel rendelkező énekesnő-dalszerző gyakorlatilag egy személyben a  Bat For Lashes zenei formáció: gitározik, zongorázik, dobol, komponál, de vizuális és előadóművészként is rendkívül karakteres.
Abszolút papnői kisugárzással bír, finom, "nem evilági" feminin energiája erős, szinte delejes kiállással párosul (emiatt vagy nagyon bejön valakinek a stílusa, vagy nagyon nem, akár az olyan előképei esetében, mint Kate Bush, Björk vagy PJ Harvey).
Zenéje egy különös szintézis, leginkább az elektronika és a hangszeres zene találkozása, indie is, rock is, dark és dream pop is. 
Eddig is bőven merített a ’80-as évek zenei és filmes világából, de az új, ötödik stúdióalbumán, a Lost Girls-ön még meghatározóbb ez a vonulat.

Már a lemez felütése, a Kids In The Dark olyan, mintha egy süllyesztőből előkerült - vagy még inkább: sosem elkészült -, 80-as évekbeli  tinifilm kísérőzenéje lenne. Erre még két lapáttal rátesz a The Lost Boys című 1987-es filmet és Madonna korai időszakát is megidéző videoklip.




A „sosem elkészült film” egyébként szó szerint is értendő, hiszen Natasha Khan nem is lemezt akart eredetileg készíteni, hanem forgatókönyvírónak ment Los Angelesbe. Aztán film helyett valami olyan dolog született, ami egyszerre hasonlít egy soundtrack-re, egy ódára a nagy kedvencekhez, ennél is tovább nézve pedig a Szerelemhez. :)
A legeslegjobb az egészben, hogy úgy van tele életörömmel, hogy az nem valami erőltetett optimizmus és a mélységek tagadása, hanem épp azok által, felemelkedve születik meg az emberben. Amikor nem azért táncolsz, hogy elmenekülj valami elől, hanem mert elég sok sötétséget tapasztaltál már meg ahhoz, hogy tudatossá válj rá, hogyan szeretnél igazán élni.

Erre – a lemez valódi üzenetére - mindjárt visszatérek, de néhány szó még a ’80-as évek idézésről. Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a Stranger Things-sorozatot, egészen más az ottani nosztalgia-egyveleg (főleg a legutóbbi évadban), mint az, ahogyan Natasha (hasonlóan az M83-s Anthony Gonzalez-hez) alkot. Nála úgy hat az egész, mintha a jellegzetes ’80’s vibe egy-egy színárnyalatát használná fel egy festő, hogy azokból és másféle színekből valami egészen eredetit alkosson.
Ellentétben egy HAIM-mal, akiket szintén bírok, de azért nagyon más kategóriát képviselnek (vagy Lana Del Rey-jel és még sokakkal) nem pusztán újrahasznosítást kapunk, nem a dallamok vagy maguk a dalok az ismerősek, hanem ezek a színárnyalatok.
Mondjuk, ha az új album kikevert színeit kellene kicsit konkrétabban megragadnom, nekem olyan karmazsinnvörös és persze „Peach Sky” (mint az utolsó előtti dal címe), nyári, kaliforniai naplemente színű… s még több, a kettő közötti, „föld és ég közötti” árnyalat. :)


„Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy sikeres emberi lény legyél, folyamatosan, újra meg újra le kell merülnöd a tudatalattidba. Nem élhetsz csak a valós világban és nem élhetsz csak a mágikus, művészi világban sem. Számomra nagyon fontos ez a beleugrás mindkét világba és annak művészete, hogy egyensúlyt teremtsek közöttük.”
 – mondja Natasha ebben a remek interjúban. Ahol többek között arról is beszél, hogy az örökbefogadott kutyája nyitotta meg az igazi szeretetre és az életébe azóta belépett új társával már egészen más szinten éli a szerelmet, mint a korábbiakkal.

A szerelem csodája és annak kihívása, hogy egy alapvetően szenvedéshez szokott tudat ki tudjon lépni a mintáiból, előre nézzen és életigenlően éljen – ez és ennek a tudatos választása, ami miatt (túl a sok közös lelkesedésünkön) annyira rezonálok ezzel a lemezzel.
A ’80-as évek filmes világa is úgy jön itt a képbe, hogy nem csak a filmekben volt még meg az ártatlanság és a rácsodálkozás, a felfedezés izgalma, hanem magunkban érdemes ahhoz a minőséghez visszatalálnunk (mindegy, milyen hívószak és esetleges díszletek segítségével), amikor így vagyunk képesek nézni a világra.
Tudva, hogy átutazók vagyunk, mégis megélve a vágyat, és élvezve e végességével és „tökéletlenségeivel” teljes élet minden pillanatát. :)

Kedvenceim az albumról: Mountains (ez nekem sírós-katartikus, sokszori hallgatásra is, fantasztikus zárótrack!), Safe Tonight (táncolós, mélyről felszabadító), Peach Sky (szépséges-vallomásos), The Hunger (egyszerűen ütős, az egóról szól, drámai, de felemelő). Kids In The Dark (a beleszeretés, a kezdet…  a Mountains-szel tökéletesen keretezi a lemezt), So Good (tánc, tánc, tánc!), Vampires (a sosem volt Cure-dal, halál és élet, világok találkozása, a „mégsem” és „mégis”) … és igazából az egész! :)




Bat For Lashes Facebook-oldal és Instagram.


**

Bat For Lashes: Lost Girls (2019)

Kiadó: AWAL (Artists Without A Label)

Nálam: 10/10


**


💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a videó sajtóanyagában szereplő kép, illetve lemezborító.

2019. november 20., szerda

A SELF-RECOVERY SESSION – Zenék felgyógyuláshoz (Válogatás)


Dalban mondom (és mozgom) el… :) Sokszor ugrik be egy gondolatról, állapotról vagy megélésről zenei asszociáció és milyen fantasztikus – hála és rácsodálkozás -, hogy ilyen előadók léteznek! Engem elmondhatatlanul inspirálnak és felemelnek.
Most, az év végéhez közeledve, introvertáltabb és összegző időszakomban megint bensőséges utazásra indultam új és régebbi zenékkel. Ez a gyöngysor fűződött belőle.

Számomra ezt gyógyító, varázslatos és megbékéltető hallgatni. Emlékeztet, hogy érzékenynek lenni jó, hogy elfogadni szükséges, továbbmozdulni pedig áldás. 

Nagyon sok női előadó került bele és olyan férfiak, akik az érzelmi oldalukat nem félnek felvállalni – és valahogy mindegyikben egybesimul az erő és a játékosság.
Több élő felvételt is választottam, mert van egy olyan lendület és jelenvalóság bennük, amit a stúdióban nem lehet megteremteni.
Éteri-szép, dark-os, pszichedelikus, rockos, popos és elektronikus (táncolható) hullámok következnek - és csupa őszinte hang. Imádom őket, leljétek bennük örömötöket Ti is és találjatok kincsekre!

Szeretettel:

N’alika




Ezek a dalok szerepelnek rajta:

01  Firts Aid Kit: Running Up That Hill (Kate Bush Cover, Live at Rock Werchter) 
02  Harry Styles: Lights Up (Saturday Night Live) 
02  Warpaint: Love Is To Die (Live on KPEX) 
04  Bat For Lashes: Kids In The Dark 
05  Grimes: So Heavy I Fell Through The Earth 
06  Sigma feat. Birdy: Find Me (Live at Crashes Plymouth) 
07  Robyn: Ever Again 
08  Nick Cave and the Bad Seeds: Breathless 
09  HAIM: Hallelujah 
10  Tom Waits: Hold On 
11  Eddie Vedder: Can’t Keep 
12  The Cardigans: A Good Horse 
13  Anouk: It's A New Day

**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép. 

2019. november 16., szombat

TESTKÉP-VARÁZSLAT – Avagy hogyan szabadultam meg a súlyfeleslegemtől?

Az utóbbi két önismereti bejegyzésben elsősorban szellemi és érzelmi szinten történt változásokról írtam – úgy, ahogyan én megéltem, remélve, hogy ezzel Neked is tudok adni. Ezt az „újjászületés-sorozatot” most egy nagyon is fizikai témával zárom. Bár az a helyzet, hogy minden, de minden a tudatból indul ki, ezért is választottam a fenti, játékos címet, na meg azért, mert tényleg ilyen könnyed, szinte varázsütés-szerű módon éltem meg a változást.
Amikor tudatilag sikerült átfordulnom egy másik minőségbe, amikor megtörtént a perspektíva-váltás, a test elképesztően gyorsan követte! Nagyjából hét éven át cipelt (de igazából több, mert a várandósság előtt is jojóztam a súlyommal) felesleg ment le egy - maximum másfél hónap alatt, és sokkal stabilabbnak érzem ezt az átalakulást, mint a korábbiakat.

Alapvetően a testemhez való viszonyom változott meg, illetve az, ahogyan benne vagyok, az ezzel kapcsolatos munka pedig már jóval korábban kezdetét vette, csak mindig volt (vagy legtöbbször napok alatt visszajött) egy stressz-faktor, ami egy önszabotáló, félelem-alapú evésmintát aktivizált. (Az „ételbe kapaszkodni”- érzés.) A húszas éveim elején elég sokat sanyargattam magam diétával, túledzéssel, rendszertelen evéssel és folytonos elégedetlenséggel magam miatt, a bűntudat pedig meghatározóvá vált. Valahogy mindig is ott volt.


Bűntudat nélkül, szeretve magam!

Ez egy nagyon nagy tanulság nekem, amit szívesen megosztok (rímel a fent említett két, korábbi írásomra is): amíg a bűntudat lekorlátoz, nincs valódi változás! Megbocsátani magadnak, feloldozódni nem egy nagy happening, azaz nincs mire várni ezzel kapcsolatban! Tapasztalatom, hogy hajlamosak vagyunk nagy történéseket vizionálni, jövőben bekövetkező dolgokra várni az „itt és most” konkrét, kicsinek látszó, de nem is annyira kicsi lépései és ellazulásai helyett.
Egyszerűen meg kell látni őszintén, mi működik, elhatározni a változást, aztán lépni – és a gyakorlatban helyre kerül minden. Beérik a maga legjobb módján és idejében, csak legyünk rajta, legyünk benne!
A testünk ebben nem hogy ellenségünk, hanem csodálatos szövetségesünk, aki a jó szót és tettet fantasztikus módon, sok meglepetést és örömöt okozva képes meghálálni!



Beau Taplin sorai: „A tested nem templom. A templomok lerombolhatók és kifoszthatók. A tested erdő – juhárfa-lombok sűrű szövedékével és az aljnövényzetből előtörő vadvirágok illatával. Mindig visszanősz, újra meg újra, mindegy mennyire voltál lerombolódva.”



Ráhangolódva, tudatosan

Én úgy szoktam teremteni, hogy hangolódom, kinyilatkoztatom, amit és ahogyan véghez szeretnék vinni és a vezetést a Léleknek adom át. Aztán pedig cselekszem. :)  Mindig mindent, ami igazi - és így igazán működőképes tud lenni -, így, önátadásban, megadásban vittem és viszek véghez.
Elég megmosolyogni valónak találtam, amikor rájöttem, hogy ezzel a témával kapcsolatban ezt eddig nem is csináltam! Most viszont igen, tehát az is hangsúlyos része az egésznek, hogy nem egy külső, mondjuk a mainstream média által sulykolt testkép-ideálnak való megfelelés irányított.
Hanem az a szándék, hogy a legharmonikusabban, azaz a szervezetem harmóniájának legmegfelelőbb módon, na és a legkönnyedebben, szinte észrevétlenül, de mégis észrevehetően, örömmel és felszabadultan menjen végbe a változás. (Két vers jutott még eszembe, az egyik a Test, amit egy korábbi, elfogadásba belekóstoló szakaszban írtam, a másik a Készenlét, ami nemrég újjá is született, és a fent leírt teremtési folyamatról szól.)

Ha foglalkoztat a téma, akkor biztosan arra is kíváncsi vagy, mit változtattam a fizikai síkon, ez is szerves része a „hogyan”-nak, úgyhogy folytatom. :)


Öröm alapú mozgással

Egyrészt egész évben elég sokat és rendszeresen mozogtam, év elején egy nagy, újrakezdő svunggal kicsit túl is toltam az edzéseket, szóval úgy nyár eleje óta elkezdtem tudatosan kerülni a túlhajtásokat és fokozatosan egyensúlyba kerültem. Az örömre koncentrálok elsődlegesen, de van ebben szisztematikusság is, mert manapság általában minden másnap edzek itthon, kb. 40-45 percet (ez heti 3-4 alkalom). A fele legalább súlyzós edzés, a többi cardio (főleg tánc). Sokat és figyelemmel nyújtok, lélegzem, figyelek – szóval jól érzem magam. :)
(Nagyon sok ingyenes edzés-videó van fenn YouTube-on, én a FitnessBlendert szerettem meg, meg Keiara LaShae-t, de sok minden mást is csinálok, van, amikor csak teljesen szabad mozgást. Vagy pilatest, ami kötöttebb - mikor, mi jön, elég széles és bővül is a repertoár. Nyáron mondjuk sokat úsztam, a klóros víz most egyelőre nem hív, de lehet, hogy majd az is lesz megint.)


Öröm alapú táplálkozással

A kaja részén most ősszel sikerült változtatnom, az említett benső elhatározást és ihletettséget követve. Fontos, hogy tényleg nem sanyargatom magam, semmiféle tiltó listám nincs, nem diétázom, csak nagyobb figyelemmel és egyébként nagy élvezettel eszem.
A kenyér és pékáruk helyett elkezdtem másféléket enni, de azokat sem vonom meg magamtól, csak mondjuk néhány  alkalommal eszem őket a héten, nem naponta.
Reggelire legtöbbször kásákat fogyasztok (rizs-, köles-, zab- stb.) szezonális gyümölcsökkel, magvakkal, aszalványokkal. Vagy házi készítésű müzlit, granolát, chia pudingot és hasonlókat, általában növényi tejekkel. Az étkezésem leginkább növényi alapú (kb. 70%-ban biztosan), de vegetáriánus vagyok, nem vegán. (Tojást már szinte alig, mondhatni nem eszem.)
A párommal mindketten nagyon-nagyon imádunk a konyhában alkotni, főzni és enni, szóval minden nap valami csoda-kreáció kerül az asztalunkra.
Vacsira leggyakrabban saláta, párolt vagy grillezett zöldség vagy leves jön nekem, változatos módon elkészítve, tényleg nincs két egyforma verzió. A saliba sovány sajtot (grillsajt, orda, cottage cheese, esetleg feta, mozzarella) teszek vagy sült tofut, magvakat. Nem szoktam éhezni vagy megvárni, amíg leesik a vércukor szintem (ez szerintem típusfüggő is), nekem kell általában délelőtt (néha délután is) egy kis snack, mondjuk Korpovit keksz joghurtsajttal vagy zöldségkrémmel.
Általában egy kávét iszom, reggel (ritkábban kettőt), növényi tejjel és agave sziruppal. Ebéd után egy-egy kocka csoki befigyel, ha kívánom. Süti, ahogy kijön, egy-két alkalommal a héten biztosan. Esti filmnézéshez heti párszor egy kis utóvacsi-nasi, a pisztácia régi-új kedvenc mostanában.
Az biztos, hogy kevésbé eszem mértéktelenül, mint korábban, de mindig kellemesen jóllakott vagyok. Forrásvizet iszom, meg teákat, édesítés nélkül (az mindig is így volt).

Azt hiszem, ennyi és elég alaposan leírtam mindent (egyébként többen kérdeztétek, az adta a közvetlen inspit, hogy ilyenről írjak – köszi! ;)), de a leglényegesebb, ami igazán megkönnyít mindent, az tényleg az attitűd! És minden csiszolódik, „finom-hangolódik” folyamatosan.
Igazából tökre élvezem a testápolást meg az öltözködést, meg mindent (és persze klassz, hogy a 38-40 helyett megint 36-osat hordok mindenből), szóval jó itt lenni az anyagi síkon, de nem beleragadva.
Sem megtagadva, sem beleragadva. És azt is látom, hogy valóban örülni neki csak így lehet. :)


Semmi különös, csak egy gyors pillanatkép elinduláskor. :)

Remélem, adott ez a bejegyzés! Ha igen, örülök, ha kifejezed.
Szép napot és nagyszerű változásokat Neked abban, amiben szeretnél és úgy, ahogyan kívánod! :)

Szeretettel:

N’alika


**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted!

(Ha szeretnéd megkapni a frissítéseket, a követési beállításoknál érdemes 
a "Megjelenítés elsőként"-et választani - egyszerre több oldalt is lehet így követni!)



💗


 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált képek saját fotók, illetve nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.

2019. november 15., péntek

SZÍVHEZ SZÓLÓ LEVÉL

Ezek a sorok az én öngyógyító folyamatomnak részeként születtek, mégis úgy érzem, mások segítségére is lehetnek. Közre adom hát, inspiráljon Téged is, ha valamilyen módon hasonló cipőben jársz és szeretnél megújulni! :)

Örömmel:

N'alika






Drága Szívem!

Köszönöm, hogy ilyen régóta szolgálod eme földi kifejeződésemet.

Köszönöm, hogy általad annyi különleges, pótolhatatlan élményt szereztem, hogy érezhetek, s egyáltalán itt lehetek: elevenen lüktetve, szárnyalva, lelkesedve és folyton-folyvást nyitva a létezés csodájára.

Hála, hogy annyi csalódásként megélt tapasztalat után is mindig képes voltál megújulni és nem adtad fel. Te mindig itt voltál nekem, akkor is tisztán, erővel dolgoztál, kapuid akkor is tárva voltak a világra, amikor tudatom bekeményedett és úgy éreztem, ennél többet már nem tudok elviselni.

Sajnálom, hogy sokszor megterheltelek, hogy annyi mindent magamra vettem. Hogy kudarcként fogtam fel, ha a mások felé való fordulásom nem talált nyitott szívekre.

Most már elfogadom, hogy így volt, és többé nem nyomlak le a bűntudat súlyával azért, mert az vagyok, aki vagyok.

Elfogadom, hogy tanulok és fejlődöm, miközben minden pillanatban a tőlem telhető legtökéletesebbet adom.

Elfogadom, hogy mindig a legtökéletesebbet kapom - és szabadságomban áll azt kezdeni vele, amit csak szeretnék.

Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá, mit jelent a kiegyensúlyozottság, az öröm és a természetesség.

Köszönöm, hogy hazahívsz abba az állapotba, melyben tényleg otthon vagyok, s ahol a könnyedség és a nyugalom mindig magától értetődő.

Már nem hagylak cserben soha. Nagyra becsüllek.



**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted!

(Ha szeretnéd megkapni a frissítéseket, a követési beállításoknál érdemes 
a "Megjelenítés elsőként"-et választani - egyszerre több oldalt is lehet így követni!)



💗


 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.

2019. november 13., szerda

A „MÍNUSZOS ÖNKÉPTŐL” A TUDATOS FORMAÖLTÉSIG – Hogyan hagytam magam mögött a spirituális (és egyéb) megfelelési kényszereket?


Hú, ez egy olyan téma, ami régóta kikívánkozik belőlem, nagyon mély oldódást éltem meg az utóbbi időben ezzel kapcsolatban.
Gyakorlatilag az egész 2019-es évem az egészséges formaöltésről szól(t), s ennek részeként olyan dolgokat teremtettem meg kézzelfogható formában, amikért korábban hiába küzdöttem, mindig kudarcba fulladtam. Például prosperáló és folyamatosan fejlődő vállalkozást és elegendő pénzt abból, amit 100%-osan önazonosan, szívvel-lélekkel csinálok. Vagy azoktól a feleslegektől való megszabadulást, amik egy bő tíz kilós túlsúlyt is jelentettek a testemen. 
Könnyedséget, élvezetet, jóllétet és jólétet akartam megélni az anyagi létezésben - és itt van, élem! :)
Az embertársaimmal való kapcsolódásom minősége és maguk a kapcsolataim is egészen megváltoztak, és ez több igen nehéz, fájdalmas és „sok lépcsős” elengedéssel járt. Ám végső soron csakis az történt, amire valóban vágytam, minden tapasztalatra szükség volt ahhoz, hogy továbbléphessek. 
Rengeteg erő, tér és lehetőség szabadult fel és rengeteg örömteli visszaáramlás jelent meg az életemben, például Tőletek, akik olvastok és/vagy kurzusokra járt(at)ok hozzám. Épp tegnap frissítettem a Vélemények menüpontot itt, a blogon (korántsem a teljesség igényével) és újra rácsodálkoztam, mennyire fantasztikus ez az egész és milyen jó érzés megengednem, hogy az „adni” és „kapni” egyensúlyában éljek. :)

És itt most vissza kell mennem úgy hét évet az időben a saját élettörténetemben – ám ha szívesen olvasol és rezonálsz azzal, amit és ahogy írok, látni fogod, hogy ez  korántsem csak rólam szól. Ahová kifut, az nagyon is mindannyiunké!
Szóval hét évvel ezelőtt kiléptem a történetből. Minden történetből. Mondhatni „kilépődtem”, mert annyira nem magamnak csináltam, miközben meg mégis... :) Ha érted ezt a furcsa paradoxont, akkor kacsintok Feléd, ha nem érted, akkor is azt mondom, olvass tovább, mert a legmélyen ez egy közös „igenünk”. (Ha még nem érted, akkor fogod - nem is érteni, sokkal inkább élni!)
Felismertem, hogy nem vagyok azonos a személyiségemmel és feltárult, hogy az, aki / ami vagyok, micsoda. Nem tudom leírni, mert nem szó, próbálok utalni rá a blog nevének első tagjával, meg sok verssel, novellával… talán átjön, talán sokan érzitek, tudjátok, hogy van ez... mindenesetre nem akarom túlmagyarázni.

Mindenkori otthon-tér: a természet. A jelenlét békéjének illusztrálásához sosem találok szebbet. :)

De ezzel nem volt - és most sincs - vége! ;) Először is jött egy jelentős életszakasz, amikor a Semmi – vagy pontosabban kifejezve és ahogy a könyvünkben, Io-val együtt leírtuk: a „Semminden” -, az Abszolút bűvöletében éltem. Nem akartam újra belerögzülni egy én-tudatba (ahogyan a párom sem – csoda, ha egy fantasztikus, „jelenbe oldószerként” működő, szeretetbomba, autista kisfiunk született? :) És már hat éves!)

Később tudatosult, miféle hit éledt újra bennem és vert tanyát a mindennapok talaján: úgy nevezem most, hogy spirituális megfeleléskényszer.
Te találkoztál (magadban vagy „kívül”) ehhez hasonló gondolattal: „jujj, ez olyan egós”? Törekedtél rá kényszereresen, hogy ne legyél az? Na, ugye, akkor tudod, miről beszélek! :)

A spirituális megfeleléskényszer új, "ébredés utáni" szintje nagyjából úgy jelent meg számomra, hogy választhatok: vagy az egóban vagyok, vagy jelen. Az ego pedig nem más, mint az alapvető személyiségem, ami rendelkezik egy erős hiánytudattal, alacsony önbecsüléssel, azzal az érzettel, hogy engem nem szeretnek, bántanak, megsértenek, ignorálnak vagy nem értékelnek, hiába dolgozom és küzdök egy csomót, s  hogy mindemellett nekem mindig kedvesnek, jónak és tisztának kell lennem.
A másik verzió, az „igazi” pedig az volt, hogy a Való, a Lélekjelenlét él általam, ez vagyok én és pont. Teljesen áttetsző, üres, az, ami legfeljebb egyre „azabb” – amennyiben egyre többször és folyamatosan tudom ezt élni. Egyre megvilágosodottabb, ugye. :) 
Néha elkapott az ego-transz, alapvetően intenzívebb, fájdalmasabb fellángolásokkal, mint a magamra ébredésem előtt, nyilván azért mert már tudatos voltam arra, mi történik.

Aztán lassan három évvel ezelőtt elkezdődött valami ÚJ, azért mert elkezdtem. Egyszerűen nem bírtam már azt a nyomást, amit magamra helyeztem, alkotni és kifejeződni akartam.
A Csendvirágok blog ekkor született meg és megadtam magamnak a lehetőséget, hogy formát öltsek, hogy megjelenjek művészként, íróként, majd ismét a tanári minőségemben is, de már egészen másként, mint azelőtt.
Elkezdtem tehát újra, tudatosan formát ölteni. Kijöttem az Abszolút, a spirituális tökéletesség bűvöletéből (erről Io-val közösen is írtunk A mennyország elengedése című mesénkben, utalva rá, hogy milyen nagyszerű is szabadon tapasztalni!), és fokról fokra ráébredtem, hogy nem két út van, ahogyan korábban láttam, hanem bizonyos értelemben végtelen!  
A jelenlét kontra ego distancia helyett megszületett a teljesen tudatos formaöltés nem csak az írásaimban, hanem az életemben is: az egyéniségem felvállalása és a mintáim átalakítása. Rájöttem – és ebben a kisfiunk, az anyagi kihívások és egy sor, bennem csalódást keltő, múltbeli mintákat felélesztő kapcsolat is segített -, hogy az önképünk igenis fontos és szerves része az itteni kifejeződésünknek!


Ezüstjuharok a Deseda-parton, kora novemberben.

És basszus ráláttam, hogy a spiritualitás (illúziója) milyen szinten szolgálta ki az én - ki tudja hány élet óta cipelt, de ebben, a mostani életben bizony nagyon meghatározó – alárendelődő, megfelelés-kényszeres (máskor impulzívan kitörő vagy épp túlkompenzáló, alá-fölérendelődésekkel operáló) önképemet! Óriási blamázs volt! :) Gyakorlatilag konstans bűntudatot éreztem azért, mert nem kerestem olyan emberek társaságát, vagy mondjuk ki: megszakítottam olyan kapcsolataimat (persze kommunikációt és sokszor tényleg rengeteg megoldási kísérletet, sőt küzdelmet követően), amelyekben nem éreztem összhangot. Amelyekben azt láttam, a másik ember képtelen engem így, ahogy vagyok elfogadni vagy (ha nem is volt rá tudatos, de) rendszeresen ártott nekem. 
Nagyjából úgy festett a dolog, hogy én vagyok a fura, a lila, a bölcsész, a művész, a spiri, a hibbant, illetve bizonyos (spiri baráti) körökben az arrogáns, a nem elég alázatos, a túl egós… és így tovább. Szóval egy olyan valaki, akinek az ilyen-olyan dolgairól jobb esetben inkább ne beszéljünk, nézzünk arrébb, ignoráljuk. Esetleg feddjük meg nyíltan vagy beszéljük ki titokban a háta mögött (kinek-kinek habitusától függően), hogy milyen szarul csinálja a dolgait, mert vagy a materiális vagy a spiri világképünk koncepciói szerint ő nem oké így.  Ezért lehettem mások szemében „felelőtlen”, „hiteltelen” vagy épp egyszerűen „nevetséges”, sőt „beteg” (szülői reakció) vagy „arrogáns” és „bántalmazó, mérgező kapcsolatban élő” (az ún. legjobb barátnő által elterjesztve) és még egy sor dolog. S közben nekem ezeket az embereket nehezemre esett egyszerűen elengedni vagy egyáltalán: természetes, egészséges módon, magamat felvállalva kiállnom magamért. Én jóban akartam lenni velük. Szeretetben akartam lenni. Adni akartam, s persze kapni is, de leginkább „szeretetteljesnek lenni”. 
Így visszagondolva valamiféle spirituális jackpotra vágytam, ami nem is mint váratlan főnyeremény üti meg az ember markát, hanem kemény melóval kidolgozza magának és akkor aztán majd minden kapcsolata rózsás-arany fényben tündököl. 
Esetleg Neked is ismerős ez? ;)

A lényeg, hogy a mínuszos önképem azért tudott működni – és azért is kaptam folyton visszaigazolást rá más emberek tükréből -, mert mindig, ugyanahhoz a múltbeli szerepmintához tértem vissza, és ami a leggroteszkebb, hogy ezt a legmeghatározóbb módon a spirituális (és egyéb) koncepcióim miatt tettem! Az volt bennem, hogy egy fejlett tudat, illetve egy „elég jó ember” az mindenkire mindig mosolyog, kedves, figyelmes, sőt, tök ájtatos, „spread-eli a love-ot” (bocs: sugározza a szeretetet) és nem akar senkitől semmit -  zéró elvárással bír, hiszen ő csak VAN!

Aztán a kapcsolati és egyéb tapasztalataimnak - szóval igazából az Életnek – hála, durván kifutottam ezzel az egésszel. Annyiszor jöttek vissza olyan ájtatos spiri „baráti” energiák, akik csak használni akartak – a teljes klónozásig menően, egyikük két éve szemérmetlenül másol -; annyiszor szembesültem azzal, hogy azon hisztizem magamban vinnyogva vagy kitörve, hogy alárendelődöm a páromnak vagy a gyerekemnek, vagy puffogok a politikán, mindegy, csak áldozatnak, sértettnek, mínuszosnak érezhessem magam…

És a lényegi felismerés: hogy mindez nem változik meg addig, amíg mindig csak menekülök a Csendbe, a jelenlét békéjébe, hanem el kell kezdenem ÚJRA TEREMTENI és tök tudatosan meghatározni, hogyan, milyen formában kívánok tapasztalni – és aztán rugalmasan, könnyedén, folyton változva, fejlődve együtt áramlani az élettel. Magammal - magamként.


Kedves csatangolásaink közben, a mostani, új formában. :)

2017, aminek az elején a blogot elindítottam egy nagy kezdet volt és mérhetetlen hála van bennem az elmúlt közel három évért – igazából mindenért, előtte is, utána is, mert tényleg nem egy lózung, hogy mindig minden elképesztően RENDBEN VAN! :) Aztán 2018 egy hatalmas áttörés hozott a teremtőerőmben a Felszabadító Kreatív írás kurzusokkal, idén meg…  egyrészt valóban arattam és aratok, másrészt az alárendelődő személyiségmintáimat egy sor szarsággal együtt (beleértve reagálás-módokat, pótcselekvéseket és kapcsolatokat is) úgy söpörte ki az élet, hogy ihajj. 
Nem mondom, hogy nem volt baromi fájdalmas ezeket megélni, de azt sem, hogy nem volt egészen felszabadító, és nem hozott egy csomó fantasztikus, új dolgot - mert dehogynem! 

Szóval ezt akartam leírni Neked. Ne szabotáld el magad, se materiális, se spirituális indokból!
Ez a földi lét nem arról szól, hogy szívatnunk kell magunkat! Merd levetni az illúzióid, a legszebb spiriket is, mert azok is szűrők és bizony, el tudnak zárni az egyéni szabadságod és örömöd megélése elől, ami az egyik legcsodálatosabb - és egyben legmélyebben spirituális - tapasztalat! 
Nem kell szenvedni, nélkülözni, harcolni vagy félni attól, hogy hiányt szenvedünk.
Nem kell megfelelnünk senkinek, sem kompromisszumot kötnünk, sem alá-, sem fölérendelődnünk.
Szabadok vagyunk. Egészek, erősek. Teljesek.
Végtelen teremtőerővel rendelkezünk.
Isten megtestesülései vagyunk.
Isteni utazók.
Isten gyermekei, részei és „ő” maga.
A Való.

Semmi több nem kell, csak az, hogy ezt felismerjük. Innentől minden élvezetes módon megy, magától. Addig is megy, addig is magától, csak kevésbé élvezetes módon. :)
A szenvedés lét-örömbe való átfordulásának kulcsa, hogy igent merjünk mondani a formára is. Annak, aki nem annyira szellemi-spirituális beállítottságú, mint én és a blog olvasóinak többsége vagyunk, először persze pont a formán túlira kell igent mondaniuk; ez, amiről most beszélek inkább már azoknak szól, akik nagyon is megtették ezt, csak felülírta mindenféle múltbeli ego-program. Jellemzően az önszabotázs, ezzel találkoztam legtöbbször.

Írd magad újra a jelen tiszta lapján, légy őszinte és bátor! 
Ölts formát, fejeződj ki mindenestül tudatban-testben, önazonosan.
Határozd meg a legörömtelibb módon, hogyan szeretnél létezni - és áramolj tovább, szabadon! 

Mindezt megteheted!
Ha a Lelked vezetésére bízod magad, soha nem tévedsz el!

Élvezetes játékot és csodákat kívánok! :)

Szeretettel:

N’alika



💗


 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg és a fotók a szerző szellemi tulajdonát képezik. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!