Művészet és önismeret. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2019. november 30., szombat

Képzőművészet: ÁTLELKESÍTETT TÁRGYAK - RUNE GUNERIUSSEN INSTALLÁCIÓI

Különös művészeti irányzat a land art, melyben a természet és az ember alkotta formavilág elemei kelnek frigyre. Az új egységet a művész egyéni víziója, a precíz fizikai kivitelezés és a fotózás hármasa teremtik meg, és mindig nagyon fontos ezeknek az installációknak a pillanatszerűsége, hisz’ csak egy meghatározott időben léteznek, létrejöttük után általában hamar lebontják vagy az enyészetre bízzák őket.
Akárhányszor volt szerencsém land art kiállításon járni vagy részt venni ilyen projektekben, mindig nagyon inspirálóan hatott rám és rácsodálkoztam, miért nincs több ilyen alkotás, hiszen valami nagyon elemi módon van ebben jelen az, amiért művészként kifejeződünk.
Ember és természet, idő és tér, megtestesült ige, valóságteremtés: csupa ilyen dolog jut eszembe róla, meg az ősi, szakrális térrendezés, a Stonehenge oszlopai vagy a labirintusok.

A hamarosan kezdődő, decemberi mese-író kurzusunkra készülve kerültek elő nálam Barry Underwood „neonfényes” installációi - lehet, hogy majd írok Róla is, mert nagyon jókat alkot, itt megkukkanthatod őket -, viszont egy korábbi kedvencemre is asszociáltam, akinek a képei még mindig ámulatba ejtenek. Ő egy norvég land art művész, Rune Guneriussen és amint látni fogod, igen jellegzetes stílussal bír. Nem csupán azért, mert ismétlődnek bizonyos tárgyak a képein – lámpákat, könyveket, székeket vagy telefonokat különösen szeret térbe rendezni -, és gyakran az erdő a helyszíne, hanem azért ahogyan komponál.
Az 1977-es születésű Rune alkotásait sokan nevezik szürrealistának, én inkább azt emelném ki Vele kapcsolatban, hogy sajátos módon élővé varázsolja a tárgyakat. Sőt, ami a legizgibb, hogy minden egyes képen történetek sejlenek fel, a maguk gazdagságával, mélységével.

Óhatatlanul ráirányítja a figyelmünket a tárgyainkhoz való viszonyunkra is, ami a mai, folyamatos túlfogyasztást etalonná tévő kultúránkban egyre elkerülhetetlenebb.
Abszurd (mégis logikus) ellentmondás, hogy a tárgy-kultusz növekedésével egyre kevésbé értékeljük a tárgyi környezetünket és egyre kevésbé születnek értékes, időtálló tárgyak (már ami a tömegtermelést illeti).
Pedig a tárgyak is a teremtő energiából származnak, hűen szolgálnak bennünket, aztán - olykor nagyon hamar - hűtlenné válunk hozzájuk.
A képeken bensőséges fényt árasztó, színes lámpák vagy egy-egy tárgy emberi gesztushoz hasonló tartása bennem felidézi, milyen jó érzés, amikor az elengedésre kerülő tárgyaim, egy-egy könyv, ruha vagy régi játék éppen a megfelelő, őt örömmel fogadó tulajdonosához kerül. Vagy, hogy milyen szerelmetes végigsimítani itt és most az általam viselt ruhadarabokon (az újabb kardigánon épp úgy, mint a régi, eleve használtan hozzám került, mégis szuper tartós és csinos farmeron), a koros, de nagyon szépen szolgáló ünnepi abroszunkon vagy a falakat tartó masszív fagerendákon.
A környezettudatosság – ami mindig aktuális, de Karácsony közeledtével talán még inkább azzá válik – szerintem nagy mértékben szól arról, hogy valóban harmonikus viszonyunk legyen nem csak a természettel, aminek a részei vagyunk, hanem az ember alkotta tárgyi környezettel is. Hogy olyan dolgokat vegyünk és úgy használjuk őket, hogy abban szeretet és megbecsülés legyen.

Rune Guneriussen képein mintha a megunt és kidobott tárgyak találnának menekülőútra és új életre a vadonban. Irodalmi párhuzamok sora is beugrik, a mesék varázslatos világától Örkény telefonfülkééig, no meg a költészet maga és az egyik réges-régi, mégis időtálló alakzat, a megszemélyesítés… milyen jó játékaink voltak idén a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon, az anyagok mellett a zárt Fb-csoportban is! (Emlékeztek "a takaró mesélte" történetekre? ;))
Lelket lehelni az anyagba, Valónkból viszonyulni mindenhez, ami körülvesz, meglátni a fizikain túlmutató szépet a klasszikus értelemben akár kevésbé szépben is – vagy épp megálmodni és formába önteni a még nem létezőt: ez a(z) (élet)művészi minőség, aminek a megtapasztalásáért sokan itt vagyunk. 
S az olykor hajmeresztő, szokatlanban gyönyörködtető, kreatív megvalósítások, mint amilyenekkel a norvég alkotónál is találkozunk arra ösztönöznek bennünket, hogy merjünk merészek lenni. :)


Most pedig jöjjön a tizenöt képből álló válogatásom - örömteli felfedezést kívánok hozzá! Ha tetszett, szívesen fogadom visszajelzésed és beszéljünk a képekről akár itt, akár az Fb-oldalakon! ;)
(Ezeket az elérhetőségeket lásd lejjebb!)





















© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A fotók Rune Guneriussen szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.

2019. november 22., péntek

Lemezajánló: BAT FOR LASHES – LOST GIRLS (2019)

Hú, nagyon, nagyon fel vagyok dobva! :) Ez a lemez most egy meglepetés nekem az év végére, mint egy váratlanul rám talált ajándék. Miközben a múltkori válogatást készítettem, realizáltam, hogy szeptemberben megjelent az új Bat For Lashes-lemez és nem is akármilyen!

Natasha Khan is egy lélektestvér, már a múltbeli dolgai is mély ismerősséggel csengtek bennem, különösen a Fur and Gold című, 2006-os első albuma, de a Two Suns-t (2009) is nagyon szerettem – ha nem ismered Őt és kíváncsi vagy, talán ezzel a dallal érdemes kezdened!
Aztán a darkosabb-drámaibb időszakában kicsit szem elől tévesztettem, de most olyasmivel tért vissza, amit egyszerűen imádok!



A ’79-es születésű, brit-pakisztáni gyökerekkel rendelkező énekesnő-dalszerző gyakorlatilag egy személyben a  Bat For Lashes zenei formáció: gitározik, zongorázik, dobol, komponál, de vizuális és előadóművészként is rendkívül karakteres.
Abszolút papnői kisugárzással bír, finom, "nem evilági" feminin energiája erős, szinte delejes kiállással párosul (emiatt vagy nagyon bejön valakinek a stílusa, vagy nagyon nem, akár az olyan előképei esetében, mint Kate Bush, Björk vagy PJ Harvey).
Zenéje egy különös szintézis, leginkább az elektronika és a hangszeres zene találkozása, indie is, rock is, dark és dream pop is. 
Eddig is bőven merített a ’80-as évek zenei és filmes világából, de az új, ötödik stúdióalbumán, a Lost Girls-ön még meghatározóbb ez a vonulat.

Már a lemez felütése, a Kids In The Dark olyan, mintha egy süllyesztőből előkerült - vagy még inkább: sosem elkészült -, 80-as évekbeli  tinifilm kísérőzenéje lenne. Erre még két lapáttal rátesz a The Lost Boys című 1987-es filmet és Madonna korai időszakát is megidéző videoklip.




A „sosem elkészült film” egyébként szó szerint is értendő, hiszen Natasha Khan nem is lemezt akart eredetileg készíteni, hanem forgatókönyvírónak ment Los Angelesbe. Aztán film helyett valami olyan dolog született, ami egyszerre hasonlít egy soundtrack-re, egy ódára a nagy kedvencekhez, ennél is tovább nézve pedig a Szerelemhez. :)
A legeslegjobb az egészben, hogy úgy van tele életörömmel, hogy az nem valami erőltetett optimizmus és a mélységek tagadása, hanem épp azok által, felemelkedve születik meg az emberben. Amikor nem azért táncolsz, hogy elmenekülj valami elől, hanem mert elég sok sötétséget tapasztaltál már meg ahhoz, hogy tudatossá válj rá, hogyan szeretnél igazán élni.

Erre – a lemez valódi üzenetére - mindjárt visszatérek, de néhány szó még a ’80-as évek idézésről. Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a Stranger Things-sorozatot, egészen más az ottani nosztalgia-egyveleg (főleg a legutóbbi évadban), mint az, ahogyan Natasha (hasonlóan az M83-s Anthony Gonzalez-hez) alkot. Nála úgy hat az egész, mintha a jellegzetes ’80’s vibe egy-egy színárnyalatát használná fel egy festő, hogy azokból és másféle színekből valami egészen eredetit alkosson.
Ellentétben egy HAIM-mal, akiket szintén bírok, de azért nagyon más kategóriát képviselnek (vagy Lana Del Rey-jel és még sokakkal) nem pusztán újrahasznosítást kapunk, nem a dallamok vagy maguk a dalok az ismerősek, hanem ezek a színárnyalatok.
Mondjuk, ha az új album kikevert színeit kellene kicsit konkrétabban megragadnom, nekem olyan karmazsinnvörös és persze „Peach Sky” (mint az utolsó előtti dal címe), nyári, kaliforniai naplemente színű… s még több, a kettő közötti, „föld és ég közötti” árnyalat. :)


„Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy sikeres emberi lény legyél, folyamatosan, újra meg újra le kell merülnöd a tudatalattidba. Nem élhetsz csak a valós világban és nem élhetsz csak a mágikus, művészi világban sem. Számomra nagyon fontos ez a beleugrás mindkét világba és annak művészete, hogy egyensúlyt teremtsek közöttük.”
 – mondja Natasha ebben a remek interjúban. Ahol többek között arról is beszél, hogy az örökbefogadott kutyája nyitotta meg az igazi szeretetre és az életébe azóta belépett új társával már egészen más szinten éli a szerelmet, mint a korábbiakkal.

A szerelem csodája és annak kihívása, hogy egy alapvetően szenvedéshez szokott tudat ki tudjon lépni a mintáiból, előre nézzen és életigenlően éljen – ez és ennek a tudatos választása, ami miatt (túl a sok közös lelkesedésünkön) annyira rezonálok ezzel a lemezzel.
A ’80-as évek filmes világa is úgy jön itt a képbe, hogy nem csak a filmekben volt még meg az ártatlanság és a rácsodálkozás, a felfedezés izgalma, hanem magunkban érdemes ahhoz a minőséghez visszatalálnunk (mindegy, milyen hívószak és esetleges díszletek segítségével), amikor így vagyunk képesek nézni a világra.
Tudva, hogy átutazók vagyunk, mégis megélve a vágyat, és élvezve e végességével és „tökéletlenségeivel” teljes élet minden pillanatát. :)

Kedvenceim az albumról: Mountains (ez nekem sírós-katartikus, sokszori hallgatásra is, fantasztikus zárótrack!), Safe Tonight (táncolós, mélyről felszabadító), Peach Sky (szépséges-vallomásos), The Hunger (egyszerűen ütős, az egóról szól, drámai, de felemelő). Kids In The Dark (a beleszeretés, a kezdet…  a Mountains-szel tökéletesen keretezi a lemezt), So Good (tánc, tánc, tánc!), Vampires (a sosem volt Cure-dal, halál és élet, világok találkozása, a „mégsem” és „mégis”) … és igazából az egész! :)




Bat For Lashes Facebook-oldal és Instagram.


**

Bat For Lashes: Lost Girls (2019)

Kiadó: AWAL (Artists Without A Label)

Nálam: 10/10


**


💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a videó sajtóanyagában szereplő kép, illetve lemezborító.

2019. november 20., szerda

Playlist: A SELF-RECOVERY SESSION – Zenék felgyógyuláshoz


Dalban mondom (és mozgom) el… :) Sokszor ugrik be egy gondolatról, állapotról vagy megélésről zenei asszociáció és milyen fantasztikus – hála és rácsodálkozás -, hogy ilyen előadók léteznek! Engem elmondhatatlanul inspirálnak és felemelnek.
Most, az év végéhez közeledve, introvertáltabb és összegző időszakomban megint bensőséges utazásra indultam új és régebbi zenékkel. Ez a gyöngysor fűződött belőle.

Számomra ezt gyógyító, varázslatos és megbékéltető hallgatni. Emlékeztet, hogy érzékenynek lenni jó, hogy elfogadni szükséges, továbbmozdulni pedig áldás. 

Nagyon sok női előadó került bele és olyan férfiak, akik az érzelmi oldalukat nem félnek felvállalni – és valahogy mindegyikben egybesimul az erő és a játékosság.
Több élő felvételt is választottam, mert van egy olyan lendület és jelenvalóság bennük, amit a stúdióban nem lehet megteremteni.
Éteri-szép, dark-os, pszichedelikus, rockos, popos és elektronikus (táncolható) hullámok következnek - és csupa őszinte hang. Imádom őket, leljétek bennük örömötöket Ti is és találjatok kincsekre!

Szeretettel:

N’alika




Ezek a dalok szerepelnek rajta:

01  Firts Aid Kit: Running Up That Hill (Kate Bush Cover, Live at Rock Werchter) 
02  Harry Styles: Lights Up (Saturday Night Live) 
02  Warpaint: Love Is To Die (Live on KPEX) 
04  Bat For Lashes: Kids In The Dark 
05  Grimes: So Heavy I Fell Through The Earth 
06  Sigma feat. Birdy: Find Me (Live at Crashes Plymouth) 
07  Robyn: Ever Again 
08  Nick Cave and the Bad Seeds: Breathless 
09  HAIM: Hallelujah 
10  Tom Waits: Hold On 
11  Eddie Vedder: Can’t Keep 
12  The Cardigans: A Good Horse 
13  Anouk: It's A New Day

**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép. 

2019. november 16., szombat

Önismeret: TESTKÉP-VARÁZSLAT – Avagy hogyan szabadultam meg a súlyfeleslegemtől?

Az utóbbi két önismereti bejegyzésben elsősorban szellemi és érzelmi szinten történt változásokról írtam – úgy, ahogyan én megéltem, remélve, hogy ezzel Neked is tudok adni. Ezt az „újjászületés-sorozatot” most egy nagyon is fizikai témával zárom. Bár az a helyzet, hogy minden, de minden a tudatból indul ki, ezért is választottam a fenti, játékos címet, na meg azért, mert tényleg ilyen könnyed, szinte varázsütés-szerű módon éltem meg a változást.
Amikor tudatilag sikerült átfordulnom egy másik minőségbe, amikor megtörtént a perspektíva-váltás, a test elképesztően gyorsan követte! Nagyjából hét éven át cipelt (de igazából több, mert a várandósság előtt is jojóztam a súlyommal) felesleg ment le egy - maximum másfél hónap alatt, és sokkal stabilabbnak érzem ezt az átalakulást, mint a korábbiakat.

Alapvetően a testemhez való viszonyom változott meg, illetve az, ahogyan benne vagyok, az ezzel kapcsolatos munka pedig már jóval korábban kezdetét vette, csak mindig volt (vagy legtöbbször napok alatt visszajött) egy stressz-faktor, ami egy önszabotáló, félelem-alapú evésmintát aktivizált. (Az „ételbe kapaszkodni”- érzés.) A húszas éveim elején elég sokat sanyargattam magam diétával, túledzéssel, rendszertelen evéssel és folytonos elégedetlenséggel magam miatt, a bűntudat pedig meghatározóvá vált. Valahogy mindig is ott volt.


Bűntudat nélkül, szeretve magam!

Ez egy nagyon nagy tanulság nekem, amit szívesen megosztok (rímel a fent említett két, korábbi írásomra is): amíg a bűntudat lekorlátoz, nincs valódi változás! Megbocsátani magadnak, feloldozódni nem egy nagy happening, azaz nincs mire várni ezzel kapcsolatban! Tapasztalatom, hogy hajlamosak vagyunk nagy történéseket vizionálni, jövőben bekövetkező dolgokra várni az „itt és most” konkrét, kicsinek látszó, de nem is annyira kicsi lépései és ellazulásai helyett.
Egyszerűen meg kell látni őszintén, mi működik, elhatározni a változást, aztán lépni – és a gyakorlatban helyre kerül minden. Beérik a maga legjobb módján és idejében, csak legyünk rajta, legyünk benne!
A testünk ebben nem hogy ellenségünk, hanem csodálatos szövetségesünk, aki a jó szót és tettet fantasztikus módon, sok meglepetést és örömöt okozva képes meghálálni!



Beau Taplin sorai: „A tested nem templom. A templomok lerombolhatók és kifoszthatók. A tested erdő – juhárfa-lombok sűrű szövedékével és az aljnövényzetből előtörő vadvirágok illatával. Mindig visszanősz, újra meg újra, mindegy mennyire voltál lerombolódva.”



Ráhangolódva, tudatosan

Én úgy szoktam teremteni, hogy hangolódom, kinyilatkoztatom, amit és ahogyan véghez szeretnék vinni és a vezetést a Léleknek adom át. Aztán pedig cselekszem. :)  Mindig mindent, ami igazi - és így igazán működőképes tud lenni -, így, önátadásban, megadásban vittem és viszek véghez.
Elég megmosolyogni valónak találtam, amikor rájöttem, hogy ezzel a témával kapcsolatban ezt eddig nem is csináltam! Most viszont igen, tehát az is hangsúlyos része az egésznek, hogy nem egy külső, mondjuk a mainstream média által sulykolt testkép-ideálnak való megfelelés irányított.
Hanem az a szándék, hogy a legharmonikusabban, azaz a szervezetem harmóniájának legmegfelelőbb módon, na és a legkönnyedebben, szinte észrevétlenül, de mégis észrevehetően, örömmel és felszabadultan menjen végbe a változás. (Két vers jutott még eszembe, az egyik a Test, amit egy korábbi, elfogadásba belekóstoló szakaszban írtam, a másik a Készenlét, ami nemrég újjá is született, és a fent leírt teremtési folyamatról szól. Mindkettőt az azóta megjelent Csendvirágok kötetben olvashatod!)

Ha foglalkoztat a téma, akkor biztosan arra is kíváncsi vagy, mit változtattam a fizikai síkon, ez is szerves része a „hogyan”-nak, úgyhogy folytatom. :)


Öröm alapú mozgással

Egyrészt egész évben elég sokat és rendszeresen mozogtam, év elején egy nagy, újrakezdő svunggal kicsit túl is toltam az edzéseket, szóval úgy nyár eleje óta elkezdtem tudatosan kerülni a túlhajtásokat és fokozatosan egyensúlyba kerültem. Az örömre koncentrálok elsődlegesen, de van ebben szisztematikusság is, mert manapság általában minden másnap edzek itthon, kb. 40-45 percet (ez heti 3-4 alkalom). A fele legalább súlyzós edzés, a többi cardio (főleg tánc). Sokat és figyelemmel nyújtok, lélegzem, figyelek – szóval jól érzem magam. :)
(Nagyon sok ingyenes edzés-videó van fenn YouTube-on, én a FitnessBlendert szerettem meg, meg Keiara LaShae-t, de sok minden mást is csinálok, van, amikor csak teljesen szabad mozgást. Vagy pilatest, ami kötöttebb - mikor, mi jön, elég széles és bővül is a repertoár. Nyáron mondjuk sokat úsztam, a klóros víz most egyelőre nem hív, de lehet, hogy majd az is lesz megint.) [UPDATE! Azóta teljesen mellőztem az edzés-videókat, jó katalizátorok voltak, de idén, 2020-ban szinte minden mozgásom önálló volt, nem más által vezetett. A zene mozdító-inspiráló erejével azért örömmel éltem, ez a lemez egyébként azóta is a Nr. 1. nálam, ha mozgásról van szó! :) ]


Öröm alapú táplálkozással

A kaja részén most ősszel sikerült változtatnom, az említett benső elhatározást és ihletettséget követve. Fontos, hogy tényleg nem sanyargatom magam, semmiféle tiltó listám nincs, nem diétázom, csak nagyobb figyelemmel és egyébként nagy élvezettel eszem.
A kenyér és pékáruk helyett elkezdtem másféléket enni, de azokat sem vonom meg magamtól, csak mondjuk néhány  alkalommal eszem őket a héten, nem naponta.
Reggelire legtöbbször kásákat fogyasztok (rizs-, köles-, zab- stb.) szezonális gyümölcsökkel, magvakkal, aszalványokkal. Vagy házi készítésű müzlit, granolát, chia pudingot és hasonlókat, általában növényi tejekkel. Az étkezésem leginkább növényi alapú (kb. 70%-ban biztosan), de vegetáriánus vagyok, nem vegán. (Tojást már szinte alig, mondhatni nem eszem.)
A párommal mindketten nagyon-nagyon imádunk a konyhában alkotni, főzni és enni, szóval minden nap valami csoda-kreáció kerül az asztalunkra.
Vacsira leggyakrabban saláta, párolt vagy grillezett zöldség vagy leves jön nekem, változatos módon elkészítve, tényleg nincs két egyforma verzió. A saliba sovány sajtot (grillsajt, orda, cottage cheese, esetleg feta, mozzarella) teszek vagy sült tofut, magvakat. Nem szoktam éhezni vagy megvárni, amíg leesik a vércukor szintem (ez szerintem típusfüggő is), nekem kell általában délelőtt (néha délután is) egy kis snack, mondjuk Korpovit keksz joghurtsajttal vagy zöldségkrémmel.
Általában egy kávét iszom, reggel (ritkábban kettőt), növényi tejjel és agave sziruppal. Ebéd után egy-egy kocka csoki befigyel, ha kívánom. Süti, ahogy kijön, egy-két alkalommal a héten biztosan. Esti filmnézéshez heti párszor egy kis utóvacsi-nasi, a pisztácia régi-új kedvenc mostanában.
Az biztos, hogy kevésbé eszem mértéktelenül, mint korábban, de mindig kellemesen jóllakott vagyok. Forrásvizet iszom, meg teákat, édesítés nélkül (az mindig is így volt).

Azt hiszem, ennyi és elég alaposan leírtam mindent (egyébként többen kérdeztétek, az adta a közvetlen inspit, hogy ilyenről írjak – köszi! ;)), de a leglényegesebb, ami igazán megkönnyít mindent, az tényleg az attitűd! És minden csiszolódik, „finom-hangolódik” folyamatosan.
Igazából tökre élvezem a testápolást meg az öltözködést, meg mindent (és persze klassz, hogy a 38-40 helyett megint 36-osat hordok mindenből), szóval jó itt lenni az anyagi síkon, de nem beleragadva.
Sem megtagadva, sem beleragadva. És azt is látom, hogy valóban örülni neki csak így lehet. :)


Semmi különös, csak egy gyors pillanatkép elinduláskor. :)

Remélem, adott ez a bejegyzés! Ha igen, örülök, ha kifejezed.
Szép napot és nagyszerű változásokat Neked abban, amiben szeretnél és úgy, ahogyan kívánod! :)

Szeretettel:

N’alika


**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted!

(Ha szeretnéd megkapni a frissítéseket, a követési beállításoknál érdemes 
a "Megjelenítés elsőként"-et választani - egyszerre több oldalt is lehet így követni!)



💗


 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált képek saját fotók, illetve nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.

2019. november 4., hétfő

Alkotósarok: JELENLÉT ÉS ALKOTÁS – 10 perces ötletek, hogy az őszi / téli időszakban is flow-ban maradhass



Bár idén nagyon lassan - de legalábbis furcsa, váltakozó ütemben - köszönt be az igazi ősz (az udvarunkon lévő hatalmas, ölelő hársfán még alig van néhány barna levél!), már itt a "bekuckózós" idő érzete. Egyre korábban sötétedik, a reggelek lassan aranyfényűből szürkés-ködösre váltanak, s talán valamivel nagyobb odafigyelést igényel, hogy az ember derűsen és tetterővel élhesse a mindennapokat.
Nem kellenek különös körülmények ahhoz, hogy megnyíljunk a pillanatok meghittségére és a bennünk lévő alkotóerőre. Mindannyian egyedi potenciállal rendelkezünk ahhoz, hogy életünket olyanná tegyük, amilyenné igazán szeretnénk, hogy megéljük és létrehozzuk mindazt, amivel mély összhangot érzünk.
Minden szezonnak megvan a szépsége, s ha az adott időszak értékeire koncentrálunk, nem korlát, hanem ugródeszka lesz önmagunkhoz.
Íme, néhány egyszerű ötlet, melyek a legzordabb, cidri időben is segítenek rövid idő alatt feltöltődnöd, hogy áramlásba kerülhess – vagy épp benne maradhass! ;)





1.  Vedd fel az eső vagy a hóesés ritmusát! – Engedd meg magadnak, hogy lelassulj, sőt merj bambulni, „csak úgy” lenni! :) Szemléld, ahogyan az esőcseppek végigmossák az ablaktáblákat és benedvesítik a tetőcserepeket... de ha nem esik, akkor is csinálj ilyen „fejből kinézős”, nyugodt session-öket! Miért kellene mindig lefoglalnod magad valamivel? Hiszed vagy sem, ezek a mégoly’ irracionális tevékenységek kaput nyitnak arra, ami igazából van (és vagy). Ne sajnáld hát rájuk az időt! ;)


2.  Igyál meg egy forró italt figyelemmel! – Tea, kávé, forró csoki... mi a kedvenced? Vagy a jól bevált helyett alkotsz egy új kreációt? Jöhet valamilyen kényeztető ital, a lényeg, hogy légy benne egészen abban, ahogyan elkészíted és abban is, ahogyan magadhoz veszed!
Az ilyen egyszerű momentumokkal is gyakorlod mind az összpontosítást, mind az ellazulást a pillanatban!


3.  Keress és hallgass új zenéket! – Szentelj figyelmet annak, amit hallgatsz, fogadd be, nyílj meg, mélyülj el benne! (Ha új felfedezni valókat keresel, ajánlom a blog zene-rovatát, nagyon sok mindent meg is hallgathatsz innen vagy a YouTube csatornám listáiról!)


4.  Mozgasd át magad! – Biztos, hogy tíz perc szabad mozgásra mindig van időd, de ha csak öt percre, akkor se hagyd ki! Nyújtózz lágyan, hosszú be- és kilélegzések közepette! Érezz és lényegülj bele a testedbe, mintha a legkényelmesebb ruhádban élvezkednél! :)


5.  Írj automatikus írással egy szösszenetet! – Nem kell „jónak” lennie, nem kell hozzá cél, csak engedd, hogy szaladjon a toll a papíron vagy az ujjad a klaviatúrán! Figyeld és játssz vele: mi születik most Rajtad keresztül a pillanatban?


6.  Sétálj a szabadban! – Öltözz fel melegen és menj ki egy kis feltöltő sétára! Légy közel a természethez, lélegezz egyként vele, hagyd, hogy szertehulljon a fejedben lévő képzetek halmaza, Érintődj meg - és aztán cselekedj újult erővel!


7.  Írj ötlet-listát! – Nem teendő-listát! ;) Most, amikor ezt írom, kevesebb, mint két hónap van hátra az évből! Nyilvánítsd ki magadnak, mi az, amit igazán szeretnél megvalósítani - legyen szó teremtésről, alkotásról vagy élményről! Melyek azok a dolgok, amikkel szeretnéd megajándékozni magad és megkoronázni ezt a 2019-es évet?


8.  Kezdj el valamit! „Egy nap Elméletbe költözöm, mert Elméletben minden jól működik.” (Raphaëlle Giordano) :D Szoktál halogatni számodra fontos dolgokat? Nevess egy jót Te is az előbbi idézeten és tegyél meg egy megvalósító lépést az ötlet-listádról MOST! Ettől fogsz igazi szárnyakat kapni, nem egy külső motivátortól - a Te tetteidet semmi nem pótolja! ;)


9.  Mutass meg magadból valami igazit! – Ossz meg valakivel vagy valakikkel olyasmit magadból, amiről azt érzed, ez a Te egyedi értéked, a felszínen túlmutat és őszinte örömmel árad belőled!
Hidd el, nem az igazodással, a sablonokkal, a megfeleléssel, hanem a valódiságoddal adod a legtöbbet mind magadnak, mind a világnak!


10. Pihenj tudatosan! – Lazulj el, kapcsolj ki úgy, ahogyan azt tested és tudatod számára a legtáplálóbbnak érzed! Ez utóbbi egy fontos kulcs és lehet, hogy őszinte megfigyelésére, esetleg szokások átalakítására hív. Jó, ha a pihenésre is ráhangolódsz, hogy olyat és úgy csinálj, ami valóban feltölt!

Nyugodtan csináld ezeket rendszeresen és többszörözd meg az időt, amit ráfordítasz arra, ami Téged épít, inspirál és örömteli módon fejleszt! Meg fog térülni! ;)


Csodás téli napokat kívánok Neked! :)

Szeretettel:



💗

Facebook-oldalaim:




>> Itt az új, 2020. májustól szeptemberig esedékes kurzusnaptár!







© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotók nyilvános megosztók jogtiszta képei.