Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2020. március 31., kedd

Vers: ÖLELÉS

Sosem voltam kívülálló:
minket ugyanaz éltet.
Te bennem élsz -
s én benned élek!


**





MEGJELENT!



További információért és a megrendelésért kattints ide!




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe. A kötet borítófotóját Schäfer Zsófia készítette.




2020. március 30., hétfő

Önismeret: ILYENEK VAGYUNK MI! – A 3. blogszülinapi kérdőív kiértékelése

Először is: nagyon hálás vagyok Nektek, amiért kitöltöttétek ezt az eléggé összetett - inkább 10, mint 5 percet igénybe vevő :) - önismereti kérdőívet! 75-en válaszoltatok a kérdésekre, melyek nagy része szöveges volt, így nekem is eltartott egy darabig, amíg befogadtam és magamban helyre tettem a sok információt. Ami már első blikkre is látszott: az olvasóim engem tükröznek. :) Logikus és természetes is, hogy hasonló hasonlót vonz, a konkrét érdeklődési körnél pedig meghatározóbb a „hogyanunk”, azok a működési módok, ahogyan szemlélünk és cselekszünk.

A legtöbben „régi motoros” úton járók vagytok, 15, 20 éve vagy még több ideje foglalkoztok spirituális önismerettel. Ezekből az adatokból is látszik, hogy velem egykorúak vagy idősebbek vagytok (én most leszek 41, legnagyobb létszámban a 36-45, illetve majd’ ugyanannyian a 46-55 közötti korosztályból olvastok); a kitöltők 84%-a volt nő, 16%-a férfi.
Érdekesség - bár ez inkább csak nekem  -, hogy a kezdeti szakaszból, a blog első évéből morzsolódtak le a legtöbben, ebben az időszakban még nem volt annyira domináns az alkotás és megvalósítás téma, sokkal inkább az ébredéssel, illetve az egón túli létezéssel kapcsolatos írások domináltak. Nehéz lemérnem, mert csak egyszer csináltam egy ennél kevésbé összetett kérdőívet, de szerintem elég nagy a fluktuáció a blog körül. Ez talán abból is fakad, hogy a blog (főleg az énblog) eleve egy olyan műfaj, mely a szerző folyamatos változásait, mint ujjlenyomatokat viseli magán; ha nem kíván az ember „intézményesülni”, ehelyett akar és szeret is fejlődni, akkor ez látszani fog minden megnyilvánulásából, és a körülötte lévőkből is. Azaz belül és kívül is szabad a mozgás. :)




Csodás érzés volt a hosszabb válaszaitokat olvasni, annyira átjött néhány mondatból is, hogy figyelemmel, mélységgel, őszinteséggel vagytok jelen az életetekben Ti is! Közös bennünk a fent említett változni tudás és változásvágy is, és az eredetiségre való törekvés; szinte senki nem horgonyzott le közületek sem egyetlen önismereti módszernél vagy spirituális tanításnál, illetve egyféle látásmódnál.
Magának az önismereti útra lépésnek egyébként szinte mindannyiunknál valamilyen krízis ágyazott meg. A három „best of”: párkapcsolat (szakítás, válás, be nem teljesült szerelem, egyéb drámák), a halál (közeli személy elvesztése) és a betegség (valamilyen személyes tapasztalat az egészség fizikai vagy pszichés megrendülésével kapcsolatban). Katalizátor volt még sokatoknál a szülővé válás és bizonyos könyvek, szellemi inspirációk, de visszatérő válasz - különböző variációkban -, hogy „valahogy mindig is éreztem, hogy többek vagyunk annál, ami látható” (az a bizonyos „öreg lélek” effektus). :)

A legfontosabb felismerésekhez írtatok a leghosszabban, és mivel annyira egyedi válaszok születtek, itt nehezebb dolgom van az összegzéssel. Talán az egyik legjellemzőbb közös pont, hogy a stabilitást sem a materiális dolgokban, sem az ideológiákban nem leltük, ehelyett belül kerestük és fedeztük fel. Sokunknak bizonyosság létünk személyiségen túli, transzcendens dimenziója, ahogyan a teremtőerőnk is, illetve az, hogy itteni tapasztalásunk értelme és kulcsa a szeretet.
A jövőre irányulva a három legerősebb fejlődési szándék, ami visszaköszönt a válaszaitokból (megpróbáltam csoportokba rendezni): 1. önbizalom, önelfogadás, önszeretet 2. önfelvállalás, bátorság a megfeleléskényszer elengedésére, álmok-vágyak megvalósítása 3. jelenlét, nyugalom, béke.

Az általam felvetett témák közül a három kedvencetek: 1. élethivatás, alkotás, önmegvalósítás 2. Önvalóra ébredés, autentikus, önazonos módon élt élet 3. szerelem, párkapcsolati harmónia.
A bejegyzések közül – e kérdőív kitöltői esetében nem meglepő módon :) - az Önismeret rovat vezet, a Film- és a Könyvajánlók holtversenyben a második helyen állnak, a harmadik pedig közel hasonló arányban az Alkotósarok & kurzusok menü.
Sokan jártatok már hozzám Felszabadító Kreatív írás kurzusokra, a legtöbben nem csak egyszer, a kitöltők nagy része pedig hírleveles is.

Legjobban a személyes üzeneteiket élveztem, tényleg, mintha külön kis ajándékcsomagokat bontottam volna fel! Rengeteg őszinte, figyelmes, hálás viszonzást kaptam arra, amit csinálok - és az egy húron pendülés örömét. Boldog vagyok, hogy kapcsolódhatunk és magunkra ismerhetünk egymásban! A fizikai találkozónak és a könyvbemutatónak is betett most a koronavírusos helyzet, majd a megfelelő időben és módon találkozunk azokkal, akikkel találkoznunk kell! ;)
Végezetül még néhány válasz a „levelesládából”,  konkrét kérdésekre. A N’alika név „Náliká”-nak ejtendő és ebben a korábbi bejegyzésben írtam a jelentéséről.
Anno csináltam több kihívást, lehet, hogy lesznek még ilyenek, de az a helyzet, hogy már nem akarok túltáplálni senkit! Visszatérő téma a válaszaitokban is, hogy többen halogattok, tudom, hogy a kurzusokon is gyakran kifogy a kezdeti lendület. Én viszont elsősorban tanítok, nem pedig szolgáltatok (és inspirálok, ami azt jelenti, hogy megosztom mindazt az örömöt, amit élek és felfedezek, hogy sokszorozódjon :)), de a saját kibontakozásotok iránti elkötelezettséget nem pótolhatom. Senkit nem kívánok függővé tenni magamtól és attól, amit adok, ellenben a legeslegjobban azt szeretném, ha sok boldog és szabad ember lenne, aki bízik magában, felvállalta magát, azt csinálja, ami belőle önazonosan jön, és ezért ugyancsak örömmel és szabadon kapcsolódik a többiekhez. A szeretet így tud igazán élni! :)
Vannak speciális témák, amikről kérdeztetek, azoknak, akik adtak nevet-címet válaszolok személyesen, illetve lesz, ami itt is előkerül még!

Köszönöm még egyszer, hogy megosztottátok velem értékes figyelmeteket, gondolataitokat, érzéseiteket! Folytatás hamarosan! ;)

Szeretettel:

N’alika

**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted
ez pedig a Felszabadító Kreatív írás Fb-oldala.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel - 2-3 hetente, általában extra tartalmakkal küldöm!


💗


 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A felhasznált fotók nyilvános megosztóról származó jogtiszta képek.

2020. március 19., csütörtök

Lemezajánló: 1 GIANT LEAP – WHAT ABOUT ME? (2009)

A 1 Giant Leap egy olyan zenei csoda, amiről addig, míg meg nem hallgattad és esetleg végig nem táncoltad valamelyik albumukat, nem sok értelme van beszélni. Azért megkísérlem, leginkább azért, hogy kedvet csináljak hozzá. :)

„Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül is tudjunk imádkozni” – ezt John Lennon mondta, két későbbi honfitársa –  a Faithless egykori alapítótagja, Jamie Catto és Duncan Bridgeman – pedig 2001-ben létrehozta a 1 Giant Leap-et. Két lemezük  jelent meg eddig (egy-egy filmmel / DVD-vel kísérve): a 2002-es, nevükkel azonos című, illetve a 2009-es What About Me?
A 1 Giant Leap név (magyarul „egy óriás lépés”) nagyon találó, hisz’ gigamennyiségű energia van egy-egy projektjük mögött, olyan összetett és annyi embert megmozgató kreatív munka, amihez hasonlót sem igen látni egy mai könnyűzenei formáció esetében.  A What About Me? –t  például 50 (!) különböző helyszínen vették fel a világ körül utazva, rengeteg előadóval közreműködve, az "egység a sokszínűségen keresztül" jegyében. Nem mellesleg ezek a dalok hatalmas energiát szabadítanak fel az emberben is, ha befogadó rá!
Nagyon nehéz ízelítőként egyetlen számot kiemelnem, tekintve, hogy külön-külön nincs is sok minden fenn belőle a YouTube-on, mellesleg minden track 8-10 perces, önmagában is nagyon összetett és némi elmélyülést igényel. De kiteszem ide mondjuk azt, ami most a legnagyobb kedvencünk Io-val (aztán lejjebb az egész lemezt)! 


Igazi összművészeti megvalósításról van szó, mert bár a fenti idézettel a zene szavakon túli tartományára utaltam, a 1 Giant Leap soknyelvű albumai izgalmas dalszövegeket és spoken word betéteket is tartalmaznak. (Az első lemezen például többek között Kurt Vonnegut író és Dennis Hopper színész is szerepeltek.) Zeneileg pedig olyan sokszínűséggel van dolgunk, hogy ha az „elektronika” és  a „világzene” címkéket rá is lehet ragasztani, ezek közel sem írják le azt a több mint 2 órás, hangokat, hangszereket, ritmusokat, népeket és stílusokat egybeolvasztó élményt, ami elénk tárul – és amiből gyönyörű harmónia jön létre.
Az elképesztő eklektikusság ellenére is annyira jellegzetes a hangzásvilág, hogy másodpercek alatt felismerhető, hogy az övék egy dal. S bár egy-egy track-en belül is annyi a váltás, hogy beleszédülhetnénk, mégis inkább egy szerves, „belülről kifelé” építkezésnek érződik az egész, örömzenélésnek és jelenlét-flowban való dzsemmelésnek, mintsem egy nagy koncepció végrehajtásának (bár kétségtelen, hogy komoly és összefogott koncepcióra van mögötte). 

Mi itthon egyszerűen imádjuk (Nimród is úgy pörög rá, mint egy kis dervis! :)), nagyon sokat táncoltunk rá régebben is, amikor csak egy-egy dal, illetve a rövidebb első lemez volt meg, de mióta a 2009-es dupla albumot sikerült újra és végre egészben fellelni, már nem is tudom hányszor lement nálunk.
Mondanom sem kell, hogy nem igazán háttérzene, kell hozzá a figyelem, egyfajta nagyon erős, felismerésekre, transzformációra nyitó áramlás, egészen biztos, hogy ezzel a szándékkal is alkották meg, tényleg beleadva apai-anyait.
Nagyon ajánlom mozgáshoz és/vagy mozgásmeditációhoz; a mostani, „karanténos” időszakban, ha otthon vagy és Magadban is otthon szeretnél lenni, ez a zene sokat segíthet! Érzelmileg nagyon felszabadító, elfogadást, megnyílást, megbékélést hív elő, de nem annyira a „klasszikus spiri”, mantrázós hozzáállással (bár még az is van benne), hanem inkább a művészet, a művészi szabadság erejével.
Ha végigmész ezen az utazáson, talán Te is azt érzed majd, amit én, hogy milyen jó is embernek lenni és tudatosan tapasztalni. Valóban semmihez sem fogható ajándék...
Néhány előadó a What About Me?-ről a teljesség igénye nélkül: Speech, Maxi Jazz, Baaba Maal, Aluta, Michael Stipe, Santana, Alanis Morrisette, Krishna Das, Michael Franti, Eddi Reader, Lila Downs, Daniel Lanois, African Showboys, Boots Riley.

A dalok és előadók listáját itt olvashatod.

Itt pedig máris hallgathatod a teljes albumot!




 Ha tetszett, szokás szerint szeretettel fogadom visszajelzésed; nagyon örülök, ha mást is megérint, megmozgat ez a zene!


**

1 Giant Leap: What About Me (2009)

Kiadó: One World Music - OWM031

Nálunk: persze, hogy 10/10!


**

💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


CSENDVIRÁGOK VIDEÓK - 2020


Április

Harmóniateremtés: TE vagy az erő!




Március

Koronavírus: a jelen időszak ajándéka a tudatos önismeret útján járóknak 




Január

A bőségteremtés három akadálya és a meghaladásuk





Szeretettel várlak az online lehetőségekre!

💗








© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A videók a szerző szellemi tulajdonát képezik. 
A blogbejegyzés belinkelésével vagy a YouTube-on keresztül szabadon megoszthatók.

2020. március 4., szerda

Filmajánló: X+Y – EGY RAGYOGÓ FIATAL ELME

„Csak a szeretet érdekel és csak olyan dolgokkal vagyok kapcsolatban, melyek a szeretet körül forognak” – nemrég olvastam ezeket a sorokat  Marc Chagall festőművésztől és rábólintottam, mert egyre inkább így vagyok ezzel én is: alkotóként, befogadóként és a mindennapi életemben egyaránt. Pár nappal korábban valami hasonlót állapítottunk meg Io-val, miután megnéztük az x+y című brit filmet.
Az alcímként használt egy ragyogó fiatal elme érthető, eladási szempontból pedig jó kapcsolás az ismert Russell Crowe-filmhez, de valójában nem sok köze van hozzá. Talán azért is látom így – egyébként Daniel Tammet nagyszerű könyve és az Árva Brooklyn című regény Tourette-es figurája után megint "a spektrumon" kalandozom! :) -, mert autista gyermeket nevelő szülőként és részben saját bőrömben is tapasztalva ismerősek számomra ezeknek a tudatállapotoknak a kihívásai, főleg a szociális kommunikáció terén. A zseniális matematikai képességek, melyekkel ebben a filmben Nathan bír, fontosból egyre inkább mellékesek lesznek ahhoz képest, hogy a fiú bezártságából kinyílik a világra, sérüléseiből pedig gyógyul - s ahogyan engedi magát megérintődni, a változás megállíthatatlanná válik.

Morgan Matthews rendező korábbi dokumentumfilmjéből (Beautiful Young Minds) James Graham drámaíró írt forgatókönyvet. A fikciós, de valódi megélésekből táplálkozó történetben Nathan enyhe autizmussal él. (Tudjuk ugye, hogy attól, hogy valami esetleg kevéssé látszik kifelé, ez nem jelenti azt, hogy az illető könnyen megbirkózik a kihívásaival?) Édesapja játékosan térképezi fel, hogyan tud felé közelíteni; ő az egyedüli, akivel Nathan képes mélyebben kapcsolódni, ám miután baleset áldozata lesz, a fiú még nehezebben találja az utat az emberekhez. A matematika a szenvedélye, s amikor édesanyjának és tanárának köszönhetően lehetősége nyílik részt vennie a Nemzetközi Diákolimpián igazi, nagy átalakulás veszi kezdetét az életében.




A film lassan, csendesen építkezik, megint csak nem való az instant szórakozásra vagy hollywoodi drámákra vágyóknak, inkább a finom rezdülésekre fogékony megfigyelőknek.
Az autizmus-témában azt szeretem – és speciálisan ezt is adja nekem a gyermekünkkel való mindennapi tapasztalás -, hogy elemi erővel késztet az önreflexióra. Tegye fel a kezét, akinek nincs kihívása a szeretet megélésével, adásával és befogadásával a kapcsolatban! Bingó! De mi van, ha nem a „szeretni és szeretve lenni” képessége a „sérült” az énünkben, hanem az önkifejezésünk és a kommunikációnk az, ami figyelmet és a fejlődést igényli? Ez egy egészen más és alapvetően szeretettelibb, ezáltal építőbb hozzáállás mind magunkhoz, mind egymáshoz! ;)

Egy kicsit sokat markolnak az alkotók, mivel nem csak a remek szimbolikára lehetőséget adó autizmust (Asperger szindrómát), hanem a gyermekkori traumát is bekapcsolják a történetbe, szerencsére azonban még azon a határvonalon maradnak, ahol nem veszti hitelét a mondandó.
Végső soron minden kérdésre a szeretet a válasz, a szeretet nyit meg a még több szeretetre, a valódi változásra. Mindez belülről indul, jöhet - és szükséges is - külső hatás, de igent mondanunk rá és lépnünk mindig nekünk kell.

Asa Butterfield generációjának egyik legjobb filmszínésze; kedvencem a mostani fiatalok közül Saoirse Ronan és Timothée Chalamet mellett. Gyakran játszik traumatizált és abból kimozduló karaktereket, mint a Then Came You-ban is, de igazából jóval szélesebb skálán mozognak az alakításai, mint ahogyan az első blikkre tűnik. Ez a film talán a legjobbja, az ő játéka kulcs, de valamennyi szereplő fontos.




A „sok apróság” közül, ami egésszé áll össze végül, két kedvencem emelem ki. A szocializálódni próbáló különcök gyülekezete (az olimpiai matekcsapat brit részlege) egyszerre szívszorító és édes; a kamaszság esetlensége, a beilleszkedni akarás görcse, kegyetlensége és fájdalma... - bennem a kérdés: muszáj így felnőnünk? Másként megtörténnie ennek csak érzelmileg is felnőtt, valóban felelős tanárokkal lehetne. (És szülőkkel persze, itt most csak az olimpiai edzőtáboros utazásra gondolok, ahol szülők nincsenek jelen. De az egész társadalmi-intézményi struktúránk elcseszett, a kiüresedés, a lélektelen díszletek miatt. Hisz' fontosabb tartozni valahová – bárhová -, mint azt tudni, hogy kik vagyunk és hogyan, hová kapcsolódunk.)

A másik, számomra nagyon megérintő az anyuka Sally Hawkins által játszott karaktere. Basszus… persze, itt nyilván visszacsatolok azokra az anyai (szülői)  megpróbáltatásokra, amiket egyébként nem csak egy autival, nem csak egy kamasszal, hanem úgy általában véve is nehéz megélni.
(Az utóbbi időben kijutott nekünk ebből bőven, és azt a transzformáló, folyamatosan a jelenbe és önnön hitelességembe hívó erőt, amit a gyermeknevelés jelent, nem cserélném el más tapasztalatra. Még akkor sem, ha néha bizony azt mondom, nem véletlenül nem akartam sokáig gyereket…)
A Hawkins által megformált szereplő ráadásul egyedülálló anyuka, akinek egy szuper apuka megfoghatatlan magasságokba emelt emlékével kellene „versengenie”.
Hogy hogyan éli meg az anyaságát, hogyan ábrázolja ezt a film, nem árulom el, de azt sem, hogyan szerepel végül Nathan a diákolimpián és miként alakulnak a kapcsolatai.

Nézd meg, érdemes! Ha pedig adott a film, örülök, ha megosztod velem! :)


Az x+y - Egy ragyogó fiatal elme című filmet ezen a linken is megleled! (Be kell kapcsolni hozzá a magyar feliratot, amit a videólejátszón a kis billentyűzet ikonra és az "X+Y" feliratra kattintva tehetsz meg!)


**

X+Y – Egy ragyogó fiatal elme (x+y – A brilliant young mind, 2014)

R:  Morgan Matthews

Nálam: 10/9,5

IMDb adatlap.

Előzetes.
💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát, a film sajtóanyagából származó jelenetfotó, illetve nyilvános megosztó jogtiszta képe.