Gyökereim ültesd dús barna földbe,
ágaim nyújtózzanak,
a reggel aranysugarai bennem
minden zugot beragyogjanak!
ágaim nyújtózzanak,
a reggel aranysugarai bennem
minden zugot beragyogjanak!
Leveleim ölelje fényes kék ég,
felhőin hadd lebegjek,
kereső énem végre szabadjára,
fátylát lebontva, szállni engedd!
A Lélek nőjön hatalmasra bennem,
s terjedjen fény belőlem,
hogy szemem lássa a szent ajándékot,
ha parlagon hever előttem!
Emeljem fejem hegymagasra, szórjak
csúcsról csúcsra új magot,
segíts, hogy jól műveljem e földet
mi szívemnek szeretni adatott.
 |
| Tomas Alen Kopera festménye. |
A verset a szerző, Susan Noyes Anderson írásos engedélyével publikálom - köszönet érte!
A versért és az illusztrációért köszönetet mondok a Snowwolf Woodland Nook Facabeook-oldal szerkesztőjének is, aki oly' sok csodára hívta már fel a figyelmem!
