Vers: BŐSÉG-DAL

Hullanak a kételyek,
tágra nyílt  a világ.
Ölelem a végtelent,
Lelkem nem szab határt.

Erőm már a sajátom,
többé el nem adom.
Aki szeret, így szeret,
boldog vagyok: hagyom.

Terített asztalával
kényeztet az Élet.
Magamból hívok létre
valódi bőséget!