N'alika, író és tanár blogja önismeretről, művészetről. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2021. február 25., csütörtök

Művészet és önismeret: ALKOTÓNAPLÓ - 2021. január-február

 

2in1 „hajónaplót” nyitottam a blogon, az egyik a befogadásé, avagy az (ön)reflektív műélvezeté, a másik az alkotói folyamatom jelen-pillanataié. Kövesd, ha van kedved, és oszd meg Te is, mit csinálsz! Jöhet honlap, blog, Fb, IG oldal linkje is, vagy szöveges megosztás, kíváncsian fogadom. Megírhatod hozzászólásban akár itt, akár a Facebook oldalaink vagy a zárt csoportunk bejegyzéseinél! 


Január

Foglalkoztat, a Csendvirágok kötet új formába öntése, mert nem vagyok egészen elégedett a kiadóval. Azért nagyon nagy öröm, hogy elkészült a könyv és hogy szeretitek! Karácsony környékén teljesen elfogyott nálam és az Underground-nál is, de már újra lehet rendelni. Csodás visszajelzéseket kaptam az ünnepek alatt és után.


A Zöld lánghoz új és „régi-új” darabok születtek. A Szabadság című vers például két év után előkerült a fiókból; egyik reggel eszembe jutott és meglepetésemre az utolsó két sor átíródásával egészen más színezetet öltött. Az új kép - „kinyújtott kezemben” - annyira sokat dob rajta! (Most nem a fotó-illusztrációra, hanem a költői képre gondolok.) Ezen flesselgettem hosszú percekig, mennyire kifejező ez számomra: van, hogy úgy jelenik meg a felszabadulás, ha elengeded, amihez ragaszkodtál, s van, hogy ki kell nyújtanod a kezed valamiért. De a szitu végülis ugyanaz: a leginkább jó nyitottan tartani. :)


Az Ellenszer címet kapta és szintén átíródott a korábbi Találó(s) kérdés, azt hiszem a mostani, pandémiás idők ihletésére is. Többször volt, hogy túltelítődtem a hatásokkal, főleg az online tér zsizsegésével, a negatív spirálba húzó hírekkel. Jó emlékeztető, hogyan érdemes figyelni.

Januárban rengetegen voltatok a kurzusokon és sokat konzultáltunk. De igyekszem már úgy csinálni, hogy mások támogatása ne menjen a saját alkotómunkám és időm rovására. Szép dolog az egyensúly. :)

Levettem Az Egység meséi hanganyagokat, mert meghallgattunk mostanában pár profi hangoskönyvet (például Szilágyi Tibor Bulgakov-felolvasását), és irtóra elszégyelltem magam. :D Tényleg, ez egy külön műfaj, maradok ilyen tekintetben a kaptafánál. Viszont az egész sorozat gyönyörű most így a blogon (és a Pinteresten is), nagyon elégedett vagyok vele minden szempontból. 

Ezek a borítók. 💗


Természetesen az tud még emelni nagyon sokat, amikor olvassátok és visszajeleztek, legutóbb az Újjászületés és a Négy nővér kapcsán is kaptam ilyeneket, és annyira jó volt! Hálás vagyok, hogy így elmélyedtek bennük, hogy belakjátok ezeket a szövegeket, akár többször elolvasva is!

A hónapban többet olvastam angolul és fordítottam is, Dawna Markova versét például.


Február

Új négysoros a Zöld lángba: az Önbecsülés most az egyik kedvencem! És olyan jó érzés volt leírni, hogy „akarom”! :) Erről is elmélkedtem picit, hogy míg például az Élethivatás kurzuson – melyről a Felszabadítóhoz hasonlóan fantasztikusan jó visszajelzéseket kaptam Tőletek – az merült fel többeteknél, hogy a görcsös akarást sikerült elengedni és ráérezni az áramlásra, addig az is lehet ám egy nagy előrelépés, hogy (újra) merjen akarni az ember. 

A Zöld láng nagyon inspirál. Ciklus lesz vagy kötet? Még nem tudom. Mindenesetre van bennem egy formabontó formai ötlet :), ami Io ihletésére jött… nem akarom még lelőni, hátha tényleg megvalósul. Egyelőre olyan nagyon lazán vagyok az egésszel. Érzem, hogy valami össze fog állni, de erre bőven van még idő; nem kapkodok.

Apropó, idő! Ezt 9 éve írtam, de ma is el lehet meditálgatni rajta. :)


Megint nagy kedvvel fordítok. Egyelőre Fb-re került fel Ingrid Goff-Maidoff Gyémánt című verse és az egyik kedvenc, egyszer már lefordított, de most újra elővett Rúmí-versem. Az utolsó sort csiszoltam hosszan, mert hát nagyon más, hogy csak „friss hajtások fakadnak” (régi verzió) vagy „új magokból” történik mindez. A new seeds szókapcsolat fontossága a(z angolra fordított) eredetiben most világlott fel. Tényleg minden nap (minden pillanatban) új mag-unkat kell formába öntenünk, az éberség friss és jelenvaló, nem régi kondíciók gondozása, nyesegetése. (Persze annak is lehet létjogosultsága, de ez itt másról szól.) 

Végül, de nem utolsó sorban megcsináltam a Csendvirágok könyv és a Felébredés könyv részleteinek feltöltését beleolvasható formában – hú, ez valamiért egy nagyobb technikai bravúrnak bizonyult, de most már tudok pdf-et vágni. :D Hurrá, hurrá, remek lett így! Úgyhogy a kötetben szereplő versek már nincsenek fenn másként a blogon, csak ebben a kis válogatásban. Remélem, sokan rátaláltok a kötetre és szeretni fogjátok!

Sokan jöttetek hozzám Facebook-on a Várakozás című, 4 éve született, de újra megosztott rövid prózám nyomán. Van valami mágikus ebben a szövegben, nekem is sokat adott az újraolvasása. 

Ó, és február 20-án volt 4 éve, hogy elindítottam a Csendvirágok blogot! Picit nézegettem a tavalyi kérdőívet, meg a Vélemények rovatot - mennyi mindent kaptam én is ez alatt az idő alatt! 

S hát a kurzusokkal is bőven foglalkoztam februárban (Bőségtudat volt és a Történetek megy még), remek verseket, rövid novellákat és karcolatokat olvashattam Tőletek, és örömmel bábáskodtam az alkotói kibontakozásotokhoz. Annyira jó látni a lelkesedést és a kitartást rajtatok! Mindkettő kell. Írtam több bejegyzést az Alkotósarokba, pályázatajánlót, írástechnikai cikket és ezeket az új naplókat is. De most már annyira „metába” fordulunk, hogy be is fejezem lassan. :D

Jól indult az év, sokkal több öröm és lehetőség van, mint gondolhatnánk, csak nem mindegy hová – és hogyan – figyelünk! ;)


**

Ha tetszett, adott a bejegyzés, örülök, ha visszajelzel, ahogyan a Te alkotói örömeid-kihívásaid megosztásának is! 

© Csendvirágok 

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 

2021. február 24., szerda

Művészet és önismeret: KULTNAPLÓ - 2021. január-február

 

Két új cikksorozatot is indítok a blogon, ez itt az első, a Kultnapló, míg a második az Alkotónapló címet viseli majd. Személyes, ahogy a címek is utalnak rá, napló-jellegű lesz mindkettő és az [újjáéledt Önismereti írások] rovatban kapnak majd helyet. A művészeti inspirációkat és a műhelytitkokat egyaránt ajánlom a blog rendszeres olvasóinak és a hasonszőrű alkotótársaknak. Azt hiszem, a két csoport tagjai között azért elég nagy az átfedés. :)

Az első rész elég hosszú, lehetséges, hogy majd havonta fogok jelentkezni rövidebb naplókkal, kiderül időközben.

Kívánom, hogy leld bennük örömöd, és ha van kedved, jelezz vissza! Ha Te is megosztanád az aktuális kedvenceid (akár más művészeti ágakból is), tedd meg bátran, akár itt, hozzászólásban, akár a Facebook-poszt alatt!

Én az év első két hónapjában hallgatott, olvasott, látott alkotások közül ezeket találtam feljegyezni valónak:


Január

Zene

Gracie and Rachel: Hello Weakness, You Make Me Strong (2020)

Tavalyi kedvencem volt ez a lemez, de némi pihentetés után újra elővettem és kiderült, hogy cseppet sem untam meg. Ez az akusztikus mini-koncert is nagyon tetszett.

Ani DiFranco: Revolutionary Love (2021)

Vegyesek a benyomásaim, mert van, ami megérint róla, van, ami hidegen hagy, van, ami meg kifejezetten bosszant. :) A Crocus-t, a Simultenously-t és a címadó dalnak ezt a verzióját mindenesetre szeretem.

HAIM: Women In Music Part III (2020)

Ezzel az albummal is ambivalens a viszonyom (már tavaly nyár óta), mert időnként irritál a HAIM-lányok által művelt "újrahasznosítás": igaz csak elemeiben, de a legtöbb dal hasonlít valamire. Visszaköszön Joni Mitchell, Elvis, a Fleetwood Mac, Lou Reed, a Velvet Underground, Janet Jackson, a Savage Garden... és még biztos nem teljes a sor. Ugyanakkor meg van, ami egyszerűen remek, így, ahogy van. ("Még jobb, mint az eredeti"?) Mert mondjuk nem tennék be egy UB40 számot most és Amy Winehouse-t se nagyon, de ez szuper, és nem is ugyanaz. S persze van, ami "alanyi jogon" is kiváló, például ez a dal. Alapvetően a legprofibb és legkiforrottabb lemezük, de az eredetiség-kérdés sokat levon nálam belőle. Mozgáshoz, tánchoz viszont január-februárban az egyik legjobb társam volt a WIMPIII. 


Könyv

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve (1895-96)

Részben újraolvasás volt, de a gyerekkor után, egy már jóval érettebb tekintettel rácsodálkozós fajta. Sokat adott a jellemfejlődés, valamint a közösséghez való tartozás és nem tartozás témájában. A lélekminőségű kapcsolatok és a társadalmi rendszerek különbsége szépen kirajzolódik belőle, és az is, mitől lesz „nagybetűs” Ember az ember. A tavaszi leírásokon lehidaltam, és minimum kétszer (Akela halálakor és a regény végén) nagyon sírtam.

Chris Malbon  "Disney alternatíva" illusztrációja a könyvhöz. (Ide kattintva nagyíthatod!)


Film

Amiről a fák suttognak (2020; rendezte: Takács Rita)

Lenyűgöző 50 perces dokumentumfilm a Filmdzsungeltől. Nem az első ilyen produkciójuk, a Mérgezett föld is remek volt, de ez, mint meditatív élmény is maradandó. Micsoda gyönyörűséges Rend uralkodik a természetben! S mi vajon hajlandóak vagyunk-e részei lenni ennek az Egységnek? [A filmet azóta feltöltötték a YouTube csatornájukra, ráadásul rendezői változatban - hála érte! - itt megnézheted, ha még nem láttad!]


Képzőművészet

Autumn Skye kanadai festőművész alkotásaihoz tértem vissza többször is. Nem mondom, hogy mindegyik szól hozzám, de némelyik nagyon. Például A „mi” akímiája vagy a Szabadság-üvöltés, de rendszeresen találok felfedezni valót az új megosztásai között. Sokszor még azokban a portrékban is van valami megmozgató, amikkel nem rezonálok teljesen, például a honlapján legfrissebb, Jeshua és Mary Magdalene ihlette, egyszerre különálló és páros képben.

Autumn Sky - Wild Abandon


Február

Zene

To (Be) Love(d) – Zenei válogatás (2018)

3 éve készítettem ezt az összeállítást és hosszabb kihagyás után annyira jólesett (többször is) újrahallgatni! Mindenféle műfajból került bele szám (nem túl sok, 12 összesen) és olyan szép íve van az egésznek. A Szeretet egy, és mégis mennyiféle kifejeződési módja van! Más, amikor megnyílunk egy másik ember szeretetére, más, amikor magunkat öleljük át... s az is, amikor az Isteni szeretetre válunk tudatossá és kicsordul belőlünk a létezésünk öröme. :)

Egy kicsit bontottam is a formákat: sokszor nem csak az ad, ami megtetszik nekünk, hanem, ami ambivalens érzéseket kelt, felkavar, netán taszít. A Big Thief-hez és Adrianne Lenker énekesnő-dalszerző személyéhez ilyen reláció fűzött; talán láttam benne a saját szenvedés-orintált, a sebesüléseihez (alkotói forrásként és/vagy identitásként is) ragaszkodó, már jórészt meghaladott én-részem. És Nessi Gomes is hasonló érzéseket keltett bennem az utóbbi időben, bár Ő nagyon „spirituális”, és mégis… Most szeretettel elengedtem ezeket az energiákat; egy ideig legalábbis biztosan nem kívánom Őket hallgatni. Egyébként sokat köszönhetek Nekik az öngyógyító folyamatomban: Lenker dalai ősszel-télen elsősorban a dühömet segítettek felszínre hozni és tudatosítani, ezáltal a múltat tisztítani, Nessi albuma pedig (még korábban) a depresszióra (önbüntetésre, önszabotázsra) való hajlamo(ma)t.


Könyv

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon (The Invention Of Wings, 2014)

Itt is írtam már erről a regényről, a formai megoldásait dicsérve. Két nő párhuzamos fejlődéstörténete, váltogatott elbeszélői hangokkal: az egyikük egy gazdag birtokos család sarja az amerikai Délen, a másik az a rabszolgalány, akit gyerekként neki ajándékoznak, mégsem engedik, hogy felszabadítsa. Történelmi fikció ugyan, de több benne a valós esemény, mint a kitalált, nagyon alapos munkát végzett az írónő, amikor megrajzolta Sarah Grimké portréját, aki a feminizmus és az abolicionizmus (rabszolgafelszabadítás) mozgalmainak egyik meghatározó alakja, egyfajta „ősanyja” volt. Sarah dilemmáiban női szemmel számos kondicionáltságunkra ráismerhetünk (neveltetésbeli korlátok, önbizalomhiány, tépelődés és a „valláskárosultak” bűntudata – már akinek ismerős, nekem így vagy úgy mind megvolt). A(félig) kitalált Hetty Handful-t és elemi erőt hordozó mamáját (szintén "ősanya" archetípus, csak máshogyan) pedig nem lehet nem szeretni. Élethivatásról, döntésekről, bátorságról, önfelvállalásról és szeretetről mesél ez a regény. No és arról, hogy a szabadság belül rejlik, nem a körülményeinkben – viszont ha felfedezzük és merünk neki teret adni, azokat is szükségszerűen átírja.

A könyvben felbukkanó egyik motívum, a "mesélő takaró" eredetije: Harriet Powers egy 19. században élt rabszolganő volt, aki ilyen különleges kilteken keresztül öntötte formába az élettörténetét. 


Jeff Brown: Love It Forward (2013)

Több dolgot olvastam és hallgattam Jeff-től most év elején, és vannak nagyszerű meglátásai és kompakt, esszenciális kis megfogalmazásai. Például ilyenek. Az a „baj” ezzel a formával (nem baj, csak a hátulütője lehet, főleg, ha valaki nagyon rááll, mint Ő), hogy (relatíve) könnyű ugyan megírni és befogadni, de mivel „kontextus nélküliek”, valahogy a levegőben lógnak, és egy csomó kérdést is felvet(het)nek. Persze ez meg pont arra jó, hogy megmozgassa az embereket... Engem alkotóként is foglalkoztat, hogy egyrészt a közösségi média platformok a rövid, esszenciális üzeneteket várják el, de fontos, hogy ne menjen ez a jelentés rovására, és ne áldozza be az ember a közönség-reakciókért cserébe az (alkotói és egyéb) szabadságát.

Nagyon tetszik Szabó T. Anna két tavaszi, illetve tavaszváró verse, a Február is, de még jobban a Plasztika

Sokat gyönyörködtem a költészetben és fordítottam is január-februárban (többek között Dawna Markovát, Ingrid Goff-Maidoff-ot és Rúmít), de ezeket majd az Alkotónaplóba teszem! 


Film

Igazán jó új filmeket még mindig nem láttunk, de voltak nagyon klassz újranézéseink. Magunkat is meglepve vettünk egy nagy tévét, szóval most minden új. :D Mindenesetre az Avatárt és az Utazókat még az eddigi alkalmaknál is jobban élveztük. 

Érdekes módon egy olyan film vezetett nagyobb szellemi feltárulásokhoz, ami nem tetszett, Tom Tykwer Parfümje. (Amit én most először láttam, bár néhány gyerekkori, horrorisztikus beleolvasás-élmény formájában kísértett.) [Közben írtátok többen, mennyire meghatározó élmény volt Nektek könyvben, azt hiszem, én túl korán "szagoltam bele". :)] Ahogy néztük, eleinte lenyűgözött, mondhatni megvett kilóra a film, aztán egyre többször éreztem azt, hogy "nem, ilyen nincs"; illetve "ha lenne, akkor nem ilyen lenne". Később, a feldolgozás folyamatában eszembe jutott Picasso-nak az a gondolata, hogy a művészet olyan hazugság, ami a valóságra mutat. (Azóta megkerestem"A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot." De többféleképpen is fordították.) És az is, hogy bizony változik, mi számunkra a valódi. S hogy az elképzelések és a megvalósulások között mekkora a különbség! Lassan már a pár évvel ezelőtt még annyira imádott Luca Guadagnino-ból is kiábrándulok; azt hiszem, a Szólíts a neveden már pont ezért nem működne nálam, de talán újra kellene néznem. Egyre inkább azt érzem, hogy ha papíron (gondolatban, elképzelésben, elmében) működik egy konstrukció, majdnem biztos, hogy nem fog a gyakorlatban. A valódi művészetet számomra a hamistól ez a fajta hitelesség és közvetlenség, "organikusság" különbözteti meg, amiről például itt is írtam: "meg kell lennie" valaminek, s akkor (alázattal) átadod magad a folyamatnak, vagy kitalálod és „kimókulod”, ahogyan (szerinted) lennie kellene. Nem ugyanolyan minőségű az eredmény. A Parfüm – Egy gyilkos története szerintem "papírízű" (a sokféle ízből-illatból, a szenzációs filmnyelvi orgiából végül így maradt meg nekem), esztétikus, de túlzottan hatásvadász és a katarzist csak imitálja. 


Képzőművészet

Rupchand Kundu lenti festménye, amit az Aziza álmához illusztrációkat keresve találtam.

Marney Ward virágai (még mindig és újra), Deborah DeWitt meghitt, "könyves" festményei, és Lisa Aisato-tól legutóbb ez a kép

Elena Kotliarker ukrán művész mesés színkavalkádja, újabban pedig Stephanie Pui-Mun Law egyszerre keleties és nyugatias, éteri világa.

Rupchand Kundu - Nature Of Beauty


**

Ha tetszett, adott a bejegyzés, örülök, ha visszajelzel, ahogyan a Te kedvenceid megosztásának is! Hamarosan jövök az Alkotónaplóval!




Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!

2021. február 20., szombat

Rövid széppróza: VÁRAKOZÁS

- Türelem! – súgta belül egy alig hallható hang.

- De mégis: hogyan várakozzam?

A csend volt a válasz.

- Na persze, ezzel aztán boldogulok! – bosszankodott.

Zavarta ez a belső zsizsegés, saját ide-oda kapkodása. Maga se tudta mire vélni e furcsa izgalmat, hisz’ látszólag semmi nem volt még a horizonton.

- Pont ez az: semmi! És mégis: annyi minden, ami felesleges… - sóhajtotta.

Ha leült, hogy elcsendesedjen, ezernyi gondolat rohanta meg. Meditációjának korábban bevált módja most működésképtelennek bizonyult: mintha medúza-fejeket próbálna lekaszabolni a figyelmével, a gondolatcsápok minduntalan visszanőttek.

Egy reggel aztán elege lett; mint ázott kutya a bundáját, megrázta magát és kiment a természetbe.

Úgy kortyolta a friss levegőt, akár szomjas vándor a forrás vizét, s az öreg fák törzsét üdvözült mosollyal ölelte, mint régóta nem látott kedvesét a szerelmes.

Egyszer csak felfedezett egy kis rügyet. Miközben gyengéden, alig érintve végigsimított rajta, eltelt az érzéssel: hisz’ csupán ez az, amihez kedve van most, hogy csendben figyelje! Ahogy nézte, egészen beleszeretett...

Később, amikor továbbhaladt még mindig a szívében hordta. Itt volt, egy volt vele. Mire visszaért a városba, a feszültség elmúlt. Kérdései feloldódtak a mindennapi cselekvésben. 

Nem volt hová sietni. Lassabban, figyelmesebben tett-vett; egyszerű, hétköznapi mozdulatok voltak, valahogy mégis egészen mások, mint azelőtt. 

Érezte, hogy a kis rügy ott ragyog benne, s majd épp a megfelelő pillanatban virágot bont. Szeretete iránta nem csak neki, minden élőnek szólt.

- Milyen különös! – szaladt ki belőle felszabadult mosollyal. – Mindennek eljön az ideje, s mégis: nincs olyan pillanat, amelyben ne lenne ott a virágzás.


**

Ha tetszett az írás, ezeket is ajánlom figyelmedbe:

Négy nővér - mesenovella

Aziza álma - novella

Csendvirágok verses és novellás kötet

Ha szeretnél értesítést kapni a friss megjelenésekről, iratkozz fel a blog e-mailes követésére a jobb oldali sávban és/vagy két-háromheti hírlevelemre, itt!


© Csendvirágok 

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

  Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2021. február 8., hétfő

Írói kisokos 6.: AZ ELEJE, A KÖZEPE, MEG A VÉGE - 17 tipp a lenyűgöző cselekményért

„Legyen eleje, közepe és vége” – hányszor hallottam ezt! Meg ugye a bevezetés-tárgyalás-befejezés szentháromságot, az általános iskolai első magyar óráktól kezdve és úgy mantrázva, mintha csupán erre a tudásra lenne szükség egy remek írás elkészültéhez. Mindhárom rész stimmeljen, végülis ennyi, egyszerű, nem? :) Oké, de mégis hogyan? 
 
Az Írói kisokos előző részét az elbeszélő szerkezetnek szenteltem, ami nélkül nincs igazán klassz cselekményszövés. Minden mindennel összefügg - így a mostani cikk sem egy légüres térben lóg :) -, s persze a cselekményvezetés egy olyan téma, amit a gyakorlat mezején lehet csak kikristályosítani, ezért sokat, sokféleképpen foglalkozunk vele a kurzusokon. Ezzel a mostani bejegyzéssel inkább néhány megfigyelést, tapasztalatot és írásmesterségbeli fortélyt szeretnék Veled megosztani, melyek segítségével, ha már írsz elbeszélőszövegeket, bármilyen szinten is érezd most magad, ügyesebbé és magabiztosabbá válhatsz. 
 
A lenti szempontokra akkor is érdemes figyelned, ha rövidebb történeten – például novellán, elbeszélésen, mesén – dolgozol, s persze a kisregényed, regényed esetében is mindenképp! Ha mélyülni és fejlődni szeretnél, gyere a kurzusokra! A Történetek (legközelebb júniusban), A novellaírás művészete és a Regényírás a leginkább elbeszélésre koncentráló tanfolyamok, de a Felszabadító Kreatív íráson úgy általában mindent megtalálsz, ami támogat az alapozástól a profivá, sőt művésszé válás folyamatában! 
 
És akkor nézzük most az elejét, a közepét, meg a végét! :) 
 

A FELÜTÉS TITKAI

Tavaly szeptemberi Facebook-játékunkban az első mondatok nyomába eredtünk. A közösen összedobott példáinkat használva összefoglaltam, mire érdemes ügyelned - gyakorlatilag bármely elbeszélő műfaj esetében -, ha emlékezetes felütést szeretnél írni.

A jó első mondat:

•    megragadja a figyelmet – gyakran van benne valami egyedi, talányos, nem szokványos. Gondolj arra, hogy valószínűleg Te is többnyire az első mondat alapján hozol döntést mondjuk egy online novella elolvasására vagy egy könyv megvásárlására, de még egy blogbejegyzés elolvasása esetén is. Önellenőrzésként tedd fel a kérdést, Téged megfogna-e, amit írtál! :)
Példa: „Camelot, Camelot - mondtam magamban. - Nem emlékszem rá, hogy hallottam volna már ezt a szót. Valószínűleg a bolondokháza neve.” (Mark Twain: Egy jenki Artúr király udvarában)

•  „kipattintja Pandora szelencéjét" – ahogy Stephen King írja, az első mondatnak két dolgot kell elérnie: az ember végig akarja olvasni és legyen kíváncsi a folytatásra! 
Példa: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács-fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt.” (Ottlik Géza: Iskola a határon) Tűkön ülünk, hogy megtudjuk, mit motyogott, ugye? :)

•    beleránt a cselekménybe – ahogy a példákból láttuk, gyakran in medias res ("a közepébe vágva") kezdünk, valami érdekes és/vagy izgalmas történés kellős közepén 
Példa: „Villámként hasított belém a fájdalom - a következő pillanatban pedig már a földön találtam magam." (Elizabeth Haich: Beavatás)

•    mozgalmas – szerencsés dolog aktivitással, mozgásban lévő karakterekkel belevágni, mert rögtön „viheted magaddal” az olvasót is
Példa: "A feketébe öltözött ember a sivatagon keresztül menekült, a harcos pedig követte." (Stephen King: A Setét torony)

•    lefekteti a játékszabályokat – bár egy elbeszélő mű bevezetésében térről és időről mindig kell információt kapnunk, s ez gyakran az első mondatok sajátossága is, még fontosabb az atmoszféra és a stílus. Ahogy Ben Blatt mondja, mindig van egy saját törvénye a műnek, amiről egyértelműen tájékoztatni kell az olvasót. Az egyedi miliő, amit az író az ő fiktív világával teremt, már a felütéssel megjelenik.
Példa:  "Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."  (Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában)  Tudjuk, de legalábbis sejtjük, mire számíthatunk. :)
+1: Mint minden, ami művészet: ha a művészi önkifejezés igényével írod, akkor ez is misztérium! Azaz nem kell (nem is lehet!) patikamérlegen kimérni, görcsölni rajta pedig nem érdemes. Lehet, hogy eleve ebből születik az egész mű (García Márquez erre esküdött a saját első mondatai kapcsán; nekem is mindig nagy beindító, ha megvan), de az is, hogy útközben vagy a végén egyszer csak magától meglesz a tökéletes első mondatod. (Én úgy is jártam, hogy amiről azt hittem, az első mondat, az utolsó lett. :)) A fenti tudás hasznos, de engedd meglepni magad!  


LAPOZZUNK! – AVAGY MITŐL JÓ EGY ÁTMENET?

Courtney Peppernell írja: „Nem hagyhatsz ki fejezeteket, egyszerűen nem így működik az élet. Végig kell olvasnod minden sort, találkoznod minden szereplővel. Nem fogod mindet élvezni. A fenébe, néhány fejezet talán hetekre megríkat. Olvasni fogsz olyan dolgokat, amiket nem akarsz, és lesznek olyan pillanataid, amikor mindent megtennél, hogy ne legyen vége az oldalnak. A történetek forgatják a világ kerekét. Éld a tied, ne maradj ki belőle.” (Pillow Thoughts, 2016, ford. N’alika)

Nagyon jó az analógia, hiszen a regény is az életet imitálja, de most az önismereti fókuszról mozduljunk el kicsit az írói felé. „Imitálja”, tehát nem ugyanaz a kettő. Szép is lenne! :) Így is épp elég nagy kihívás tud lenni, hogy mondjuk végigolvassunk egy hatszáz oldalas regényt, benne a főszereplő körüli szövevényes hálóval, mellékszereplők, hatások és látszólag jelentéktelen, néha talán unalmas helyzetek és események sokaságával. Aztán a végére jó esetben  összeáll, aminek össze kell, megszületik az „aha élmény”. De legyen szó nem csupán regényről, hanem rövidebb elbeszélésről vagy novelláról, szerzőként el kell érned, hogy a „lapozzunk!” gondolat ne azt jelentse az olvasód fejében, hogy halálra unja magát, hanem, hogy minden fejezet vagy szakasz végén a továbbolvasás igénye és izgalma fejeződjön ki benne. :)

Ezúttal egyetlen mű, legutóbbi olvasmányélményem, Sue Monk Kidd Szárnyak nélkül szabadon (The Invention Of Wings, 2014) című regénye alapján szedtem össze a meglátásaim, mert ez a könyv – az angol azt mondaná, mind-blowing – iskolapéldája a pergő cselekménynek. Viszont szépirodalmi jelleggel, nem ponyvaként!


Továbbolvasásra késztet bennünket, mert:

jelenetszerűen ábrázol - nem is feltétlenül filmszerűen (hiszen a látvány és a többi kézzelfogható érzet mellett a belső világra is nagy hangsúlyt helyez), inkább a klasszikus regényekre jellemző formában, irodalmi jelenetekkel haladunk előre. De valóban egyik jelenet jön a másik után és ez egészen bevon bennünket a cselekménybe. Ami fura, hogy szinte teljesen mellőzi a leírásokat, csak néhány mondatnyiak; én általában nagyon szeretem a lírai szépségű leírásokat, de mégsem hiányoltam most, nagyon dinamikus az egész. (Valószínűleg azért választotta ezt a formát, mert a belső folyamatok  hangsúlyosabbak, mint a külső események, és ezáltal válnak befogadhatóbbá, érthetőbbé.)

✓  elliptikusan építkezik – sűrít, egyrészt úgy, hogy egy-egy fejezet vége és a következő eleje között is kihagy eseményeket, másrészt a nagyobb ívet tekintve is. Van 4-5 nagyobb szerkezeti egység, melyek más időszakban játszódnak és közöttük általában 3-5 év telik el. Mindig izgalmas egy új ilyet olvasni és azon tanakodni, mit változtak a szereplők, mi minden történ(hetet)t. Van, amit kifejthetne hosszabban, de az ilyen ugrásoknak köszönhetően pár mondat jut rá és tök jó ez így.

✓  semmit nem ír túl – na, ehhez kell a profizmus és az arányérzék, illetve az a tapasztalat, amivel már egy érettebb személyiség és alkotó rendelkezik (nem véletlen, hogy Delia Owens-hez, az Ahol a folyami rákok énekelnek írójához hasonlóan Kidd is late bloomer, azaz idősebben kezdett el kibontakozni és ez előnyére vált; ezt a regényét 65 évesen írta). Szóval nagyon takarékos és tömör. 
Egy példa: egy szörnyű baleset történik az egyik szereplővel, s mielőtt megtörténik, részletesen ábrázolja a helyszínt és a karakter benyomásait, ám azt, ahogy történik, teljesen kihagyja. A következő fejezet már azzal kezdődik, hogy a másik szereplő szemszögéből látjuk, hogy hazahozzák a lányt és csúnyán sérült a lába. Jóval később néhány mondatnyi visszaemlékezés erejéig felidézi magában, hogyan élte meg a balesetét, de ott sem öncélú, sem túl részletező az ábrázolás, inkább olyan szempontból van jelentősége, hogyan járult hozzá a jellemének formálódásához. Nagy lehetett volna a kísértés, hogy például az ehhez hasonló, a rabszolgaság szörnyűségeit részletező jeleneteket túlírja (mint Esi Edugyan tette a Washington Blackben, ez a könyv szerintem jó példa a rosszra, azért is, mert nincs benne erős, valódi karakter, mi le is tettük).  A kevesebb gyakran nem csak több, de ütősebb és hatásosabb is tud lenni.

✓  váltogatja az elbeszélői hangokat - itt két elbeszélői hang van jelen, és a Sarah és Hetty által elmesélt, párhuzamos és összefonódó történetvezetés nagy előnyére válik a cselekménynek. Sokszor olyan, mintha egyikük a másik szájából venné ki – vagy sokkal inkább adná tovább – a szót, ezáltal egy szép, organikus szövet az egész. A narráció megválasztása sarkalatos pont, nem egyszer fordult elő a kurzusokon is, hogy ugyanaz a  szövegetek egy látszólag pici, gyakorlatilag óriási váltással (az elbeszélői hang megváltoztatásával) egészen más hatást tudott elérni. Mint ahogy az életben is nagyon sokat számít a nézőpontunk és hogy vált(oz)tatni tudjuk. :)

✓  működik a "mini-narratíva" – egy-egy fejezeten belül (ahogyan egy novellánál mondjuk egy szerkezeti egységen belül) is van egy íve az eseményeknek. Bevezetés, konfliktus, kibontakozás, tetőpont, megoldás: amint nagyban, úgy kicsiben! Ez megint csak nem egy patikamérlegen kimérendő dolog, de a folyamatszerűségre és erre a dinamikára lehet és kell is figyelni, ezzel is foglalkozunk a kurzusokon! 
+1: és persze itt is van egy jolly joker. Szerintem elsődlegesen azért tudott ilyen regényt írni Kidd, mert imádta a témáját és valóban szenvedélyesen érdekelte, hogy működnek a karakterei, a belső változásaik és az, amit a hivatásuk (elhívatásuk) révén el tudnak érni a világban. Szóval Te is arról írj, azt írd, ami a Te témád, ami Téged inspirál, megszólít, elvarázsol – és ez a lelkesültség nagy eséllyel át fog ragadni az olvasódra is! 

ÜTŐS BEFEJEZÉSEK – HOGY MŰKÖDJÖN A VÉGE

„Minden jó, ha a vége jó.”  :) Az alábbi infografikán hét befejezéstípust gyűjtöttem össze Neked, rövid magyarázattal. 
Megfigyelheted, melyek működnek legjobban a Te sztoridban, illetve azt is, hogy a kedvenc alkotásaid hogyan értek véget. Egyik, másik vagy több kombinációja is lehet a végkifejlet, s persze még ennél is jóval nagyobb a lehetőségek tárháza.

A képre kattintva nagyobb méretben láthatod a szöveget! A Pinterest oldalamon pedig további írással kapcsolatos infografikákat és egyéb szuperségeket is találsz!


Ha adott Neked a cikk, örülök, ha kifejezed! 

Szeretnél fejlődni? Az aktuális naptárban láthatod a jelenlegi és a közelgő lehetőségeket!

Szeretettel várlak!




© Csendvirágok 

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 

2021. február 2., kedd

Alkotósarok: ÉBREDEZÉS - A 8 legjobb irodalmi pályázat 2021 tavaszán

Nono, ez a kép talán még egy kicsit túlzás - élvezzük is, ha épp van, a ropogós fehér hótakarót, a korán sötétedő délutánokat meg a bekuckózást, hisz' ezeknek is megvan a maguk szépsége. De ilyenkor már általában kezd kicsit elegünk lenni, nyújtózkodunk a meleg és a fény felé, és jól jön egy kis extra motiváció. 

Kiválogattam hát az aktuális irodalmi pályázatok közül azokat, melyek érzésem szerint a legjobban passzolnak a Felszabadító Kreatív írás résztvevőihez, úgyhogy ha épp végeztetek a kurzusokkal vagy ha valami kis megmérettetésre, téma-ötletre, továbbléptetésre vártok, szemezgessetek és dobjátok fel magatokat ezekkel! Csak jó érzéssel, nem rágörcsölve, a lehető legszabadabban! ;)

Szokás szerint a határidők sorrendjébe rendezem, röviden összefoglalom és ajánlom őket; részletes leírásuk a címbeli linkekről érhető el. Élvezetes alkotást Nektek és ha tanulnátok, fejlődnétek, kibontakoznátok, találkozzunk a kurzusokon! 

UPDATE! Bő két héttel később frissítettem az összeállítást, van, ami már lekerült, de új is, csekkoljátok! 

 

1.) FEBRUÁRI HAIKU-PÁLYÁZAT  - A Magyar Haikunap kiírása - Határidő: február 28.

Érdemes odafigyelni a műfaj szerelmeseinek a Magyar Haikunap minden hónapban kiírásra kerülő pályázatára. Mindig egy darab haikuval lehet nevezni, az aktuális hónapra megadott feltételekkel. A legjobb versírókat oklevéllel és online megjelenéssel díjazzák. Kihívásnak is veheted, illetve ha a haiku formában (még) jobban elmélyednél, új dolgokat tanulhatsz róla. Februárban például az utamakura nevű díszítőeszközt kell alkamazni a haikudban, azaz a "hely szellemének" kell érződnie benne. (Bővebb info a fenti linken.)

A Felszabadító, a Gyógyító mese- és haiku-írás és a Lélek-óra kurzusok résztvevőinek leginkább!

 

2.) VALAMI TAVASZ - A Litera-Túra Művészeti Magazin novella- és verspályázata - Határidő: március 15.

Szerzőnként három, még sehol nem publikált verssel és két novellával nevezhettek a Litera-Túra pályázatára; a nevezési díj 2000 Ft. Egy klassz antológiába kerülhettek általa. 

Novellistáknak, lírikusoknak és mindenkinek, akit megihlet az egyre időszerűbb tavaszodás vágya. :) 

 

3.) SZÓ-KINCS 2021 – Az Aposztróf Kiadó irodalmi pályázata - Határidő: március 15.

A kurzusok résztvevői közül többen köszönhetitek első megjelenéseiteket az Aposztróf pályázatainak. Az idei, Könyvhétre időzített antológiába is be lehet kerülni versekkel és/vagy novellákkal, egy szerző legfeljebb két művel nevezhet. Tematikus megkötés nincs!

Felszabadítósoknak is jó próbatétel lehet, de addigra a februári Történetek is véget ér! ;)

 

 

4.) KARANTÉNNOVELLA - Irodalmi verseny 2021 - Határidő: április 12.

A pandémiához, a koronavírus-járványhoz és a járvány miatti bezártsághoz kapcsolódó novellák megírására írt ki pályázatot a Gyermekjóléti Alapítvány és az Országos Mécs László Irodalmi Társaság. A versenyen 14 éven felüliek indulhatnak, maximum 5 oldalas novellákkal. Megjelenést, pénz- és könyvjutalmat lehet nyerni.

Felszabadító, Történetek és A novellaírás művészete csapattagok figyelmébe.

 

5.) "AZ IGAZSÁGRA VEZETŐ ÚT" - A Szent Domonkos Rend vers- és novellapályázata - Határidő: április 30. 

A rend alapító atyja, Szent Domonkos halálának és a rend magyarországi megtelepedésének 800. évfordulója alkalmából hirdették meg a pályázatot, ezzel a gondolattal: "Hisszük, hogy az igazság, bárki is fogalmazza meg, hívő vagy nem hívő, mindig és természetéből fakadóan Istenhez vezet, így a pályaműveken keresztül is a nagybetűs Igazsághoz, Istenhez szeretnénk közelebb kerülni." Versekkel és novellákkal lehet pályázni, az elismerés pénzjutalommal is jár. Kitétel, hogy valamilyen domonkos renddel kapcsolatos személy, helyszín vagy dolog legalább említés szintjén megjelenjen a műben; konkrét példák a kiírásban.

Különösen a Lélek-óra és A novellaírás művészete kurzusok a témára fogékony résztvevőinek (utóbbiból az aktuális tanfolyamunk véget is ér akkorra).


6.) “NEKIVÁG!” - Rejtő Jenő irodalmi pályázat - Határidő: április 30. 

A Stílus és Technika oldal írástechnikai pályázatára Rejtő Jenő munkásságát alapul véve olyan történetek megírását várják, ahol az adott művet a rejtői humor jellemzi. Nem a helyszíneket és motívumok hasonlóságát, hanem kifejezetten a stílusjátékot várják el, bármely irodalmi műfajban (kaland, krimi, romantikus, detektív, fantasy, sci-fi, jelenet stb.) Antológiában való megjelenés a győztesek jutalma.

A novellaírás művészete és a Regényírás a téma iránt lelkes résztvevőinek figyelmébe.

7.) „REGÉNYES TERMÉSZET” – Irodalmi pályázat ifjúsági regények megalkotására - Határidő: május 15.

Az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és a Magyar Írószövetség felhívása kétség kívül az első pályázati félév "legnagyobb dobása", hiszen a dobogósok között tíz millió forintnyi pénzjutalmat osztanak szét. Szépirodalmi igényű ifjúsági regényekkel lehet pályázni, melyek témája a klímaváltozás és a környezetvédelem, a témában való érzékenyítést, tudatosítást, motiválást nyújtják a fiatal korosztálynak.

Leginkább a Regényírás résztvevőinek.


8.) "DUPLÁN SZÉP" - Fotó és szépirodalmi prózaíró pályázat - Határidő: június 30.

Az Élő Irodalom – Élő Könyv Műhely és a Túra-Társ-Kereső Fb oldal közös pályázatán fotóval és történettel lehet pályázni, mégpedig a kettővel együtt. Ha szeretnél az elbeszéléseddel kedvet csinálni egy számodra különleges helyszínnek, két művészeti ágban alkotni valami egyedit és megjelenő kötetbe kerülni, vágj bele!

Felszabadító, Történetek, na meg Film-Kép-Írás kalandoroknak!

**

Alkotósarok a blogon írói inspirációkkal és kreativitást segítő írásokkal.




Ezekre a tanfolyamokra várlak 2021. áprilistól augusztusig:

>> Itt az új kurzusnaptár!






© Csendvirágok 

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotók nyilvános megosztók jogtiszta képei.