N'alika, író és tanár blogja önismeretről, művészetről. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2021. május 12., szerda

Felszabadító Kreatív írás: BLOGÍRÁS - Online kurzus - 2021. 06.12-25.

Júniusban két online kurzust tartok: lesz Történetek és Blogírásde a jelenleg állandóan elérhető Regényírásra is jöhetsz! 

S hogy miről szól a Blogírás kurzus?

 

Régóta tervezed a blogolást, de jó lenne felkészülten belevágni? Van már blogod, de szintet lépnél
Szeretnéd megtanulni, hogyan építs fel egy sikeres blogot, amelyben örömöd leled, megtalálod az olvasóid és akár még pénzt is kereshetsz vele?

Akkor gyere velem erre a kalandra! :)

14 nap, mely segít, hogy:

 megtervezd a blogod vagy - ha már van blogod - az alapoktól újragondold 

  megszerezd a legfontosabb technikai és műfaji ismereteket 

 áttekintsd és kipróbáld a blogforma számos lehetőségét

 tisztába jöjj vele, milyen tartalom és forma az igazán Neked való

  fejleszd az írói és kommunikációs készséged, hogy könnyedén kifejezhesd magad és kapcsolódj

 megtedd az első megvalósító lépéseket a blogod létrehozása és a közönséged megtalálása felé :)



Mit kapsz, ha benevezel erre a két hétre?

•  8 komplex gyakorlatot, melyek tartalmazzák a legfontosabb elméleti alapokat és kitölthető munkafüzet formájában segítik, hogy megtervezd a blogod szerkezetét, témáit és fejleszd a megszólalásod. Az anyagok heti bontásban, két modulba rendezve, nyomtatható-összefűzhető pdf formátumban érkeznek el Hozzád és különböző mellékleteket, jegyzeteket, olvasmányokat, eszközlistát is tartalmaznak.

•  A kurzus - az elméleti és technikai tudás megszerzésén túl - arra is inspirál, hogy elmélyülj, befelé figyelj, fókuszálj és úgy cselekedj, hogy amit létrehozol, valóban Belőled szülessen.

 •  Az anyag konkrét lépéseket és praktikus eszközöket ad, hogy ne csupán álmodozz, hanem átlátható, megvalósítható víziót hozz létre, és az energiád tettekbe is forduljon. 

•  A két hét alatt az életed átitatódhat örömmel, önbizalommal és alkotóerővel...

•  ...és támogatást kapsz az útra lépéshez vagy az úton maradáshoz! A 14 nap alatt kísérlek, e-mailben konzultálhatsz velem!
Nem utolsó sorban állandó tagságot nyersz zárt Facebook-csoportunkba, ahol visszacsatolást kaphatsz a többiektől, akár a formálódó blogodról is. 



Több mint tizenkét éve blogolok. A Csendvirágokat négy éve indítottam és igazi szerelem-projekt, amiből  azóta sikeres, egzisztenciát is biztosító vállalkozás született. Íróként, bloggerként és magyar-média szakos tanárként sokoldalú tudással és tapasztalattal rendelkezem a tervezéstől a munkaszervezésen át a marketingig. 
A blogolás egy szabad, kreatív és szuper-izgalmas platform, hogy előlépj azzal, ami Benned van - ráadásul rengetegféle, tényleg az egyéniségedre szabott tartalommal megtölthető és folyamatosan fejleszthető.

Blogíró online kurzusommal szeretettel mutatok Neked is utat, hogy elkezdhesd vagy új szintre emelhesd a saját önkifejezésed és online jelenléted!

"Ezúton szeretnék köszönetet mondani a márciusi blogírás kurzus anyagaiért, nagyon hasznos és inspiráló volt! Tegnapra született meg az új blogom és az első bejegyzésem, ezáltal egy évek óta halogatott tervem valósult meg."  
– Adrienn

>> További résztvevői élmények a kurzusokról!


Részvétel és jelentkezés


A kurzuson való részvétel ára 23.900 Ft.

"Korán kelő", early bird kedvezménnyel 19.900 Ft.

(Amennyiben utalásod május 28-áig, pénteken 20 óráig megérkezik.)

A csatlakozás vége: 
június 11., péntek, 18 óra!

Utalni PayPal-en keresztül vagy számlára is tudsz, a jelentkezésed utáni válaszüzenetben a számlaszámot is elküldöm.



Júniusban Történetek online kurzusra is jöhetsz, a jelenleg állandóan elérhető Regényírásról pedig itt olvashatsz!


Szeretettel várlak! 

N'alika (ejtsd: Náliká; Kupai Eszter), író és tanár, a Csendvirágok blog és kötet szerzője, a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője

Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz bővebben. Rólam pedig itt

Felszabadító Kreatív írás: TÖRTÉNETEK Online kurzus - 2021. 06.12. - 07.08.

Júniusban két online kurzust tartok: lesz Történetek és Blogírásés a jelenleg állandóan elérhető Regényírásra is jöhetsz! 

S hogy miről szól prózaíró "alapkurzusunk", a Történetek?

 

Mindenki szereti a történeteket - legyenek epikus hősköltemények vagy hétköznapi sztorik, szóljanak szabadságról, szerelemről vagy a (nagy) változás egyéb formáiról. 
Az ember elemi igénye a történetmesélés és –hallgatás, a világ és önmaga történeteken keresztüli megértése. 




E különleges, 4 hetes folyamat alatt:
✓  felfedezheted magad a történetalkotáson keresztül 
✓  könnyedén megtanulhatsz olyan kisepikai műfajokban írni, mint a  jegyzet, a karcolat, a mese, a novella, a filmnovella vagy az elbeszélés
✓  nagyot fejlődhet íráskészséged és általában véve önkifejezésed 
✓  új, magasabb perspektívából láthatsz rá az életedre
✓  előkészülhetsz nagyobb ívű, akár most születő projektekre, mint a regényírás, a blogírás, a novella-pályázat vagy a forgatókönyvírás
✓  megélheted a kerek formaadás felszabadító örömét, olyan megvalósulásokkal, melyekkel magad is meglepheted! ;)

FONTOS! A kurzuson való részvétel nem igényel írói előképzettséget, előzetes tapasztalatot, szaktudást!  
Ha érzed a hívást erre a kalandra – akár alkotói fejlődésed, akár önismereti utad, akár mindkettő miatt – gyere és éld át, mit jelent a pillanat erejében megmerítkezni, s létrehozni azt, ami már most Benned van! 

Lépésről lépésre haladunk... Megismerjük, felismerjük és „játékba hozzuk” a bennünk élő archetípusokat (ősképeket). 
Formát bontunk, formát öltünk... Figyelünk és ábrázolunk, és sorra próbáljuk ki a nekünk tetsző prózai műfajokat.

Számos írásmesterségbeli fogást tanulhatsz, mégis ez a folyamat jóval több mint íráskurzus! 
A hatására feltáruló rálátás - alkotóerő és bölcsesség - a sajátod, mellyel nem csak játszva írhatsz és hozhatsz létre akár nagyszabású műveket, de életed változására is hathatsz. 

Hajrá hát, kalandra fel! Fedezd fel és írd újra saját történeted! :)

"Ha egy történet benned van, annak ki kell fejeződnie." - William Faulkner


MIT KAPSZ A KURZUSON?


•  4 hét alatt elvégezhető, de akár több hónapra is elegendő különleges írásgyakorlatot: egy teljes Felszabadító Kreatív írás munkafüzetet, melyet nyomtathatsz és fűzhetsz! 

A pdf formátumú és mp3 anyagokat hetente küldöm el e-mailben, Te osztod be magadnak és a saját tempódban végzed el őket. 
Ha nincs időd mindenre, később is a Tieid maradnak, egy-egy gyakorlatot újra elővehetsz, illetve számos variációs lehetőséget tartalmaznak, melyekkel kedvedre érlelődhetsz, fejlődhetsz tovább.

•  A gyakorlatokban sokoldalú tanári tapasztalataim, műfaji és írástechnikai ismereteim ötvöződnek azzal az intuitív, kreatív és Lélekközpontú minőséggel, amit többek között e blogon keresztül is megismerhettél.

•  A gyakorlatok pontos instrukciókat tartalmaznak, teljesen önállóan végezhetőek, s bár nem vagyok közben fizikailag melletted, mégis, kapsz egy kísérő jelenlétet a leírásuk által. Mindemellett a kurzus négy hete alatt ráadásul e-mailben is konzultálhatsz velem! 

A konzultáció részeként lehetőséged nyílik meghatározott terjedelemig írást küldeni, melyre konstruktív szakmai véleményt adok!

A résztvevőket egy zárt Facebook-csoportba is meghívom, ahol lehet egymással beszélgetni, élményeket és alkotásokat megosztani. A csoportbeli tagságod és lehetőségeid a kurzus után is megmaradnak!


TI ÍRTÁTOK A KURZUSOKRÓL:

„Nagyon imádtam mindegyik gyakorlatot. Minden feladatnak kis hitetlenkedéssel álltam neki, vajon ezt hogyan fogom megoldani? Aztán ahogy a kezembe vettem a tollat és elkezdtem írni, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. 
Igazán találó nevet választottál a kurzusnak: valóban felszabadító az érzés. 
Nagyon örülök, hogy rád találtam és hálás vagyok neked, hogy megalkottad ezt a lehetőséget számunkra... visszahozta az írás szeretetét és a fantázia csodás világát."
          Timi 


"Rájöttem, mit is szeretnék az írással elérni, és körvonalazódott az irány, amerre elindulok."

"Most írom a 3. regényemet, szóval nem mondhatok mást, csak hogy köszönöm. :)"  
KZs

"Az írás lett a terápiám. S nagyon hálás vagyok neked, hogy ezt az eszközt a kezembe adtad!"
          Judit 

"Nemcsak megértettem egyes helyzeteket, de megoldásokat is találtam, melyben a megküldött anyagok és a személyes weboldalad is sokat segített. A megoldások nem kierőszakolt görcsös döntések voltak, hanem csak úgy szépen összeálltak."
Éva

Életem legjobb élményei közé sorolom! Ráterelt egy olyan ismeretlen útra, ami minden nap többé tesz. Köszönöm! :) 
Eszter

>> Még több résztvevői véleményt találsz itt!  

 
RÉSZVÉTEL ÉS JELENTKEZÉS 


A kurzuson való részvétel ára 23.900 Ft.

"Korán kelő", early bird kedvezménnyel 19.900 Ft.

(Amennyiben utalásod május 28-áig, pénteken 20 óráig megérkezik.)

A csatlakozás vége: 
június 11., péntek, 18 óra!

Utalni PayPal-en keresztül vagy számlára is tudsz, a jelentkezésed utáni válaszüzenetben a számlaszámot is elküldöm.



Júniusban Blogírás online kurzusra is jöhetsz, a jelenleg állandóan elérhető Regényírásról pedig itt olvashatsz!



Szeretettel várlak! 

N'alika (ejtsd: NálikáKupai Eszter), író és tanár, a Csendvirágok blog és kötet szerzője, a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője

Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz bővebben. Rólam pedig itt

Vers: LÉLEKZET (A Csendvirágok kötetből)

Halkítsd le most a világot,
csak a Valóra figyelj,
túlcsordul újra a csend benn,
ki vagy, akként létezel!

Érintsd meg így a világot,
nincs már mit keresned kell,
átölel, mint puha paplan,
szeretetként lélegzel.

 

**

Ha (több) lélekzethez jutnál... :)

A mindennapok békéjéhez szeretettel ajánlom Neked a Csendvirágok könyvet!


"Napindítóként olvasom, ahol kinyílik. Érzem, ahogy visszahat a napomra." − Éva

"Révbe érés, tiszta eszencia." − Gyöngyi

Szívbemarkolóan felemelő, csilingelő öröm-Forrás!” − Evelin


További információk, vélemények és megrendelésért katt ide!



Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona, a blog bejegyzésének belinkelésével vagy a Csendvirágok Facebook oldaláról szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2021. május 7., péntek

Művészet és önismeret: ALKOTÓNAPLÓ - 2021. március-április


Azért bűvészkedtem ilyen "kávéfoltból szív plecsnis" borítófotót az év második Alkotónaplójához, mert ez az időszak abszolút ilyen volt, illetve erre emlékeztetett: 
Isten (az Élet, a Valóság, a kreatív áramlás… ki-ki a saját szája íze szerinti módon behelyettesítheti :)) útjai kifürkészhetetlenek, de valahogy mindig valami jó jön ki belőlük.
Azt hiszem, ez leginkább a „csoda-faktort” vagy kegyelmi állapotot jelenti az életünkben. Ha bízunk az Áramlásban, ha tiszta szándékunk szerint élünk és egyik lépésünket tesszük a másik után, akkor valahogy minden összeáll, és valahogy mindig minden már most rendben is van. Egyszerre. :) 
A „kifürészhetetlenségről” pedig az jut eszembe, hogy a kegyelmet, a csodát, a varázsütés-szerű helyre kerülés pillanatait egyszerűen nem lehet akarattal előidézni! Sőt, sokszor a konkrét elképzeléseink ellenére, de azokat mindenképp meghaladva jönnek létre. 
Ezt most, a tavaszi, újabb karantén idején is volt alkalmunk ismét gyakorolni és tudatosítaniMár a harmadik ilyen, huzamosabb ideig tartó, több hónapos együttlétünk volt Nimróddal, illetve hármasban non-stop, ezúttal Nimnek "csak" 44 napig nem volt ovi (utolsó éve pedig az iskola előtt). S hát tulajdonképpen a legjobbat sikerült kihozni ebből, minden értelemben. 
Ha valamire, arra biztosan tanított sokunkat az elmúlt, koránával terhelt vagy épp megemelt – nem csak kinek-hogy, hanem akár 2in1 :) - már több, mint egy éves periódus, hogy rajtunk múlik az alapvető hangoltságunk, s ha ez rendben van, minden rendben is lesz. 
És ugye ezt az ismétlődések révén újabb és újabb szinteken tapasztalhattuk.


Ilyesféle, „kifürkészhetetlen” összeállás volt az Autimesék  kisprózai sorozatom születése is márciusban, de tulajdonképpen Nimród egész autizmusát, meg amit az életünkbe hozott mondhatom ilyennek! Ajándék, még ha nem is annak látszott vagy látszik sokszor. 
Ami a szövegeket illeti, három-négy éve meglévő kis részletek, szösszenetek egyszer csak, bumm, összeálltak valami többé, jobbá, mint gondoltam. 
És örül(t)ünk neki, Ti is, szerintem semmire nem kaptam még az alkotásaim közül ennyi pozitív visszajelzést. A könyvre persze igen, de azért mégis meglepett, mennyire vettétek ezt az adást és köszönöm is nagyon!
Hat rövid novellát tettem ki eddig, itt találod őket!

Borítófotók munkafázisban.


Sokan voltatok a kurzusokon, áprilisban konkrétan rekordot döntöttünk, és megint szuper jó, bensőséges és számomra is  inspiráló beszélgetéseket folytattunk  - talán legtöbbet az Élethivatáson, de A novellaírás művészetén és a Gyógyító mese- és haiku-íráson is. 

S megint a "kávéfolt" esete: többször felmerült a hibázás vagy a „nem tökéletesség” kérdése, a "nem vagyok készen, mégis úgy érzem, csinálnom kell”. És azt hiszem, ez is egy erős impulzus és üzenet a mostani időkben, ami a mindennapi életünkben és a kurzusaimon keresztül is megnyilvánul: 
hogy TÉNYLEG oké, ha nem vagy épp oké! :) Hogy lehetsz valódi, hagyhatod a tökéletesség maszlagot. 
Erről én is sokat tanulok, tapasztalok és olyan nagy szabadság, akkora öröm ez, amikor megengeded magadnak, hogy olyan lehess, amilyen vagy! Hatalmas csavar az élettől, hogy csak innen tudsz valóban változ(tat)ni. Hogy önazonosan változhatsz (hogy ez a szókapcsolat nem oximoron, csak paradoxon! :D)

No, ez a napló most elég önismereti jellegű lett, de a hangsúly talán azért erősödik itt is, mert újra kedvem lett önismereti(bb) szövegeket is írni és feltenni ide. Lett megint ilyen menü és egy új írás is, a családról. (A naplók is itt kapnak helyet ezentúl.)

Hogy miért bontottam le a régi rovatot, annak van köze az előbb említett tökéletesség-hajsza témájához. Ezt a „mit hogy csinálj” észosztó energiát egyre-egyre távolodni éreztem már magamtól, s inkább olyasmivé ért össze bennem, hogy finomabb utakon tanítani nekem sokkal testhez állóbb, mint kinyilatkozatni.
A költészet bölcseleti, tanító része, az aforizmák azért is jöttek (van a kötetben is jópár), mert a művészet nyelve nem akar Tőled semmit. Egyszerűen ott van, ha kell, megérinted vagy hagyod, hogy megérintsen (inkább mindkettő), de a direkt (spirituális) tanítástól már ódzkodom, annyira félrevihet, annyira sok illúzió és szenvedés forrása. Sem klasszikus értelemben vett tanítóként, sem tanítványként nem kérem, köszi. :) 

Szóval bizonyos szempontból "óvatos duhajként" írok ezentúl direkt önismereti bejegyzéseket, miközben a kurzusokhoz kapcsolódóan van egy csodásan személyre szabott, magától megvalósuló flow, amiben kölcsönösen tudunk egymásnak adni, s ahol megvalósul az, amit én az "igazi tanításon" értek:
rámutatás, a potenciálok segítése, a fejlődés természetes motorjának emlékeztető "belendítése".  
És ennyi. A többi a Te dolgod, a Te utad, életed, legyél az, aki vagy, legyél szabad és önálló! :)

 

Fordítottam is megint, föltettem a Facebook-oldalra egy tavaly tavasszal hírlevélben már elküldött Rúmí-szöveget, gyönyörű! És felfedeztem egy amerikai indián költőnőt, Joy Harjo-t, eléggé megizzadtam a versével… basszus, na, tényleg az adott nyelven lehet legjobban érezni, élvezni, kifejezni a költészetet! 
A próza szerintem más, valamivel könnyebben gördül más nyelven is, talán a történetmesélés univerzálisabb megértéssel párosul, míg a lírai, az érzelemvilág jobban kötődik a nyelvi réteghez? 
Nem tudom biztosan, de elgondolkodtató, és kíváncsi vagyok, Te hogy látod! ;)

Ennyi fért most bele alkotás-ügyileg a két hónapba – ja, még egy újabb „a régi újjászületett” érzés az Autimeséken kívül: a Nem félni élni című, szintén három éves, a kötetből kimaradt vers. Kapott egy új ritmust és harmadik versszakot; jó érzés volt. 

Ami még szuperség, hogy egyre többen és egyre bátrabban léptek színre a blogjaitokkal és szerzői oldalaitokkal, születnek a művek és bár a Kultnaplóban is írhattam volna, mert végülis oda tartozik, most itt említem meg, mennyire örülök ennek! 
Ibolya, „Örök álmodozó” szépséges, lélekemelő versei, Évi Igazságmorzsáinak embersége és természettel való egysége, Ivett Delfintáncának humora és megkapó őszintesége egyaránt megörvendeztetett mostanában.
Szóval hajrá, Írótársak, élvezettel, örömmel a Végtelenbe és tovább! Többiek, a Ti kibonatkozásotokat is ünneplem, és ha beindulnak a projektek, blogok, oldalak, szóljatok, kíváncsian olvaslak Benneteket! ;)

Ez volt az év második Alkotónaplója, a következő majd valamikor nyár derekán jön.

Szeretettel üdvözöllek és ha aktuális számodra valamelyik kaland, várlak a májusi Felszabadító és Lélek-óra Versíró kurzusokra, valamint harmadik, jelenleg állandó lehetőségként a Regényírásra!



**


Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

 Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A felhasznált fotók nyilvános sajtóanyagból származnak.

2021. május 3., hétfő

Művészet és önismeret: KULTNAPLÓ – 2021. március-április


Az év első Kultnaplóját szerettétek, jó visszajelzéseket kaptam, köszönöm; most jövök a március-áprilisi kedvencekkel! Elég hektikus hónapok voltak - miként az időjárás is -, egy csomó „lyukra futással”, például elkezdtem (vagy kezdtünk) több könyvet, de néhány alkalom után el lettek engedve. Egyre érzékenyebben tapasztaljuk, mennyire nem mindegy, mivel és hogyan tápláljuk magunkat. És hiába: van olyan is, hogy valami régen ízlett (volna), de ma már nem. :) A kevésbé finom vagy hamar felejtős falatokról nem fogok írni, csak arról, ami tényleg megmozgatott és jó szívvel emlékszem rá.

A Kultnaplót és az Alkotónaplót ezentúl a nemrég újraéledt Önismeret rovatban találod!


Március

Zene

Chocolate – Original Motion Picture Soundtrack by Rachel Portman 

Annyira jólesett hallgatni, különösen ezt! Instant életöröm-zene, a márciusi újabb karantén és a harmadik hullám idején extra dózisban kellett az ilyesmi. 

Down To The Ground – Love Is In The Air – Zenei válogatás

Mint ahogy ezt a korábbi, tavaszváró, vérpezsdítő, mégis elringató mixet is jó volt felidézni, sőt végigtáncolni.

Love Yourself – Zenei válogatás

Meg ezt, a '19 nyarán készített lejátszási listát. Szeretek újra rálelni a korábbi válogatásaimra, egy-egy előadót is eszembe juttatnak, akit nem hallgatok magamtól mostanában, viszont tök jó elővenni akár egy album, akár csak néhány szám erejéig.


Könyv

Edith Eva Eger: A döntés (The Choice, 2017)

Kétségtelenül ez a könyv volt rám legnagyobb hatással idén tavasszal. Vagy egy éve a polcomon van, aztán Brené Brown podcast interjúja a szerzővel megadta a végső lökést, hogy elolvassam. Hú, kemény volt, és olyan szempontból ambivalens, hogy egyrészt igen: a traumafeldolgozás, a felelősségvállalás és a továbblépés iskolapéldája, és mint ilyen, engem is lenyűgöz. Értékes, fontos könyv, ami akár életeket is menthet és bizonyára ment is; önismereti úton járóknak úgyszólván egy „kötelező darab”. Engem a belső folyamataimban a megbocsátásra inspirált egy új szinten, amiért óriási hála! 

Ami az érem másik oldala, hogy zavart, mennyire ignorálja Ő is (ahogy szinte valamennyi, általam ismert pszichológus-szerző) az Önvalót.  A legtöbb ember, amikor "magára" referál, teljesen megszokott, hogy a pszichét, az adott, és lényegileg változatlannak hitt személyiségét érti alatta. És sajnos még a „lélek” dimenziójával foglalkozók többsége sem akar (mer, tud…) mélyebbre menni, mögé nézni ennek az egésznek. Pedig a „ki vagyok én?” kérdése a legesleginspirálóbb lehetne és olyan utakra, összefüggésekhez és felfedezésekhez vezethetne, amikre az ember alapvető azonosulása és kondicionáltsága miatt egyáltalán nem is gondolna! (Huszonkettes csapdája, illetve paradoxon: nyílni kell, hogy nyílj, változni, hogy változz!) Engem kicsit bosszantott – amellett, hogy a személyiség valóságát és az önképünk egészségét, az egész „emberi oldalunkat” nemhogy tagadom, de nagyon fontosnak tartom! -, hogy csakis a régi én visszakapása, illetve meggyógyítása játszott itt szerepet a törekvésekben. A transzcendens sugallata, a szeretet, a kegyelem megérzése beköszön azért több helyen, ezek számomra a legerősebb részek. 


Film

Csupa újrázás; rendhagyó uborkaszezon van, sorozatokat meg nem nézünk.

Super 8 (2011) – Az a fajta varázslat, amikor a ’80-as évek (új-hollywoodi ifjúsági filmjeinek) hangulata és motívumkincse többé válik, mint puszta újrahasznosítás vagy utánérzés. (És pont ezt nem tudta kiegyensúlyozottan és elég kreatívan hozni a Stranger Things.) J. J. Abrams itt valami frisset és érzelemdúsat alkotott; nekem most az elengedés (gyászfeldolgozás, illetve újrakezdés) motívuma tetszett, meg persze a gyerekszínészek játéka.

Csokoládé (2000) – Ez volt a márciusi feel good mozink, pont amikor újra kitört a karantén; mindketten rég’ láttuk, én szerintem legalább 15 éve, Io talán 20 is. A hónapkezdésről a „márciusi szélre” asszociáltam Joanne Harris regényéből, és innen idéződött fel a film. :) Könnyed, de nem súlytalan, élveztük. Érdekes, hogy bő 20 éve a CGI még mennyire nem volt öncélú, sokkal inkább a történetmesélést és a fantáziát szolgálta. (És hogy mennyire lefárasztott Az Igazság Ligája új, rendezői változata a maga 4 órás „bálványimádásával”. Azért hozom kontrasztban példaként, mert a humánumot és a valódi érzelmeket hiányoltam belőle, ami például ebben a Lasse Hallström-filmben – és például a tavaly év végén újranézett, szintén ’90-es évek végi Árvák hercegében is megvolt. Tudom, egészen más műfaj, de mégis, nekem a szuperhősös filmeket is teljesen hazavágja ez a sajátosság. Tényleg, nagyjából Nolan Dark Knight-trilógiája meg a Joker a kivételek ez alól.)

Ready Player One (2018) – Tök jól „spielbergesítette” a saját regényét Ernest Cline (ő írta a forgatókönyvet is): olyan, mintha egy párhuzamos univerzumban született történet-mása lenne az eredetinek. Az különösen tetszik, ahogyan az együttműködést, igazi csapatjátékot kidomborítja például a könyv sztorijához képest. Meg hát nyilván befolyásol, hogy részben ezen a filmnyelven nőttem fel (Spielberg-filmek, Kincsvadászok stb.), szeretem, szeretjük őket. Ez az egyszerre téttel bíró, mégis könnyed, humorral teli és az anyagiak által még nem korrumpált (és ez mindig egy vízválasztó döntés a filmekben!), gyermeki – itt inkább már kamaszos – érzésvilág köszön vissza, csak futurisztikus-mesés díszletek között (a Holnapolisz is ilyesmi). 

Adaline varázslatos élete (2015) – „Most aztán feltekerték a lehetetlent a maximumra” – mondta anno Io erről a filmről és nagyon nevettünk. :D Egy modern tündérmese és változás-történet, szép dizájnnal (Blake Liveley ruhái, kabátjai, a régi könyvek, tapéták, tiszta vintage wonderland... romantikus írói vénával megáldottak imádhatják :)). Jó kis életigenlő darab, semmi nagy megfejtés, nem is annyira okos, inkább érzelmes, de lehet szeretni!


Képzőművészet

A Pinterest oldalamra gyűjtögettem szuper fotókat, több albumban is megtalálod őket, például itt és itt. Imádtam a portrékat, a kreatív fotó-varázslatokat (ami nem feltétlenül photoshop!), és különösen Gabriela Herman életörömről mesélő képeit.


Tavaaasz! Bár többször lett volna ilyen idő, de sebaj. :) Gabriela Herman fotója.



Április

Zene


A tavalyi „karantén-mixem”, a belső-külső szabadságról, szabadulásról, csodajó zenékkel. Mozgáshoz is előkerült, meg a 1 Giant Leap is, nagyon szeretem még mindig, különösen a második albumukat!

AIR-t hallgattam hosszú idő után újra, de nem nosztalgiával, inkább afféle „örök-jelen” fílinggel. Ez és ez ilyen nekem!

Warm Bodies (Eleven testek)  soundtrack, wow, mennyire jó! – Ezt ide is feltettem. Az egyik kedvencem róla ez a szám.

Shut Up I’m Writing – Zenei válogatás íráshoz(!) – Nem én készítettem, 8tracks-en találtam, bár már nem volt fenn, nyomoznom kellett utána kicsit. Nagyon jó hangulat, esős, alkotós délelőttökre kifejezetten passzol!

Podcast-eket hallgattam, a Puzsér Róbert és Horváth Oszkár-féle Önkényes mérvadó okozott kellemes perceket, különösen a Rozsda és csont című film elemzése, meg a magyarság(tudat)ról szóló epizód. 

Ó, és Nina Simone Feeling Goodja egy jeltolmács, Anne Magalães által megelevenítve, elmozogva - csodás! Itt is van.


Könyv

Sok verset olvastam, angolul is, főleg Mary Olivert és kortársakat (nagyon jó ez a magazin-blog is, most fedeztem fel), fordítottam is (majd az Alkotónaplóban leírom, miket!). Együtt olvastunk fantasy és sci fi novellákat (például ebből a válogatásból, nagyon egyenetlen, de voltak jó pillanatok) és Zafónt (szintén - stilárisan remek, a történet szempontjából szerintem "meh", pedig nem az első próbálkozásom volt vele).

S épp most olvasom újra Virginia Woolf Orlandóját. Hú, hát vegyesebb, mint gondoltam, a narráció néha kicsit már fárasztóan modoros, de azért még mindig az a mágikus művész-regény. Woolf a karakterformálásban tényleg elképesztő, és olyan szeretni való Orlando! Ezek a mondatok például: „Ezer gyertya égett benne anélkül, hogy ő maga csak egyet is meggyújtott volna.”


Film

A márciusi újranézések után még mindig nem kattantunk rá az új filmekre. Eleve nincs most sok (máskor ez a csúcs-fesztiválszezon, sok tavaly év végi, izgalmas premierrel), de alig fogott meg valami, a legtöbb annyira sem, hogy nekiálljunk. Viszont az újranézéseinkben kifejezetten fantasztikus, „az idővel egyre jobb” kategóriájú, 10 pontos filmek jöttek! Ezekről mind írtam annak idején a blogon hosszabban (bár már nincsenek fenn ezek az ajánlók, de nem ismételném magam). Most csak egy-egy sorban szóluk róluk, illetve azt emelem még ki, hogy mindegyik a változásról szól, van benne szerelem és szeretet, egyszerre viccesek és komolyak, és annyira felemelőek, hogy kár lenne kihagyni őket! ;)


Az egyik legjobb pillanat Joseph Gordon-Levitt Don Jonjából. :)


Eleven testek (2013) - Posztapokaliptikus románc, avagy vannak "melegedő szívű" zombik odakinn! Reményt keltő! :)

Don Jon (2013) - Kigyógyulás a pornófüggésből és a családi, társadalmi mintákra való rálátás - nagyszerű!

Az a hülye szív (2017) - Igaz történet egy súlyosan szívbeteg kissrác és egy léha aranyifjú barátságáról, ami mindkettejüket átalakítja. 

És volt még Serendipity, ami talán nem egy „nagy film”, de olyan jó töltésű, a maga műfajában jeles! Nemrég mutatta Io, nekem kimaradt anno. És van benne Nick Drake, pont ami az én egyik nagy „szerelem-hívó” számom is volt: ez! :)


Képzőművészet


Képzőművészeti albumot is nyitottam a Pinteresten, már sok szépség került bele, itt találod. Hans Walor festményei tetszettek nagyon, például ez (egy indián költő verséhez kerestem illusztrációt, így fedeztem fel), és az alábbi.


Hans Walor - Genesis (2015)


**

Ha adott a válogatás, örülök a visszajelzésednek, és a Te megosztásaidnak is!

Két-háromheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!

A Facebook-on is követheted a Csendvirágokat!

Jövök majd a tavaszi Alkotónaplóval is! :)



Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

 Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A felhasznált fotók nyilvános sajtóanyagból származnak, egyéb esetekben a forrásokat mindig feltüntetem!

2021. május 2., vasárnap

Önismeret: A CSALÁD MINT LÉLEKKÖZÖSSÉG

Gondolatok Anyák napján, nem csak Anyák napjára...

Nagy örömmel és hálával élem az anyaságom és mindazt, amit ezen keresztül megtapasztalhatok, ugyanakkor az Anyák napja szokását a Nőnaphoz hasonlóan egy alapvető képmutatásnak érzem a társadalmunkban. Ugyanezzel az erővel lehetne Apák napja (tudom, van is, de mégsem bír akkora jelentőséggel, legalábbis nálunk), Férfi nap, vagy a Család napja – de vajon nem fölösleges széttagolásai-e ezek annak, amit nem kellene széttagolni? A természeti ünnepek mások, azokkal jobban együtt rezdülök, de mi szükség „kép mutatásra”, ami annyi illúzió forrása? 

Az Anyák napjában – a Nők napjához hasonlóan – érzek egy össznépi „mosakodást” és a felelősséget az anyákra, nőkre hárító attitűdöt is. Mintha a gyermeknevelés a nők feladata és érdeme lenne elsősorban, sőt akár kizárólagosan, s mintha az a működésmód, amit készen kapottként elfogadtunk, eleve jó lenne. Más szavakkal: kell egy kis ego-turbózás a nőknek, hogy tudják, mi a dolguk. Senkit nem akarok anyaságában megbántani, örömeit, értékeit elvitatni, mégis valami másról szeretnék most írni: a családról mint esszenciáról.

Mindig izgatott, hogy a tradíciók mögé nézzek, a saját mintáim mögé is, és rájöjjek arra, mi az, ami oszthatatlan, kikezdhetetlen és valódi. És minden esetben arra jutok, hogy ez sem fizikai kondíciókban, sem szellemi ideológiákban, sem a materializmusban, sem a spiritualitásban nem található meg önmagában. Ez olyasmi, ami sokkal egyszerűbb, egyúttal sokkal megfoghatatlanabb, és pontosan ezért könnyebb kihasználni, félreérteni vagy akár visszaélni vele. Ez pedig a szeretet - ám ahogy leírom, máris bekapcsolhat egy halom elképzelést olyan dolgokról, amiknek semmi közük hozzá. (Léleknek vagy Valónak is mondhatom, de ugyanez a lehetőség ebben az esetben is fennáll.)

Mégsem tudok jobbat: szeretettel nevelni, szeretetből táplálni, ez az a szülői minőség – más árnyalatokkal és fókuszokkal, de apai és anyai módon egyaránt! -, ami számomra a család lényegét, origóját jelenti.

Életutam eddig eltelt részének egyik legnagyobb átalakulása az volt, hogy a „kapcsolat, mint szükséglet és teher” hitéből a „kapcsolat, mint szabad és természetes együttáramlás” érzésvilágába mozdultam át, tudatosan. Ez merőben átformálta azt, ahogyan kapcsolódom, azt, ahogyan megélem, hogy együtt vagyunk, s persze a kapcsolataimat is.

Hozzájárult mindehhez, hogy a férjemmel már egy nagyon ártatlan minőségben tudtunk egymással találkozni, azt követően, hogy a régi ego-struktúráink összeomlottak, és valóban meg tudtunk nyílni a Szerelemre. Transzformáló, sokszor fájdalmas, egyszerre földelő és szárnyakat adó volt az azóta eltelt 9 év. A kisfiunk hamar megérkezett – már 7 és fél éves, s ahogy az Autimesék sorozatból tudhatod, autista, igen különleges tanítónk. :) 

Úgyhogy a múltból hozott, fel nem dolgozott traumáinkkal való szembenézést, az egyéni és közös oldódást és az új, már szabadon megalkotott mintáinkat (és azok további formálását) javarészt hármasban élhettük és élhetjük meg. 

2017-ben írtunk egy mesenovellát Io-val, Ohana – A család meséje címmel, sokan olvastátok, szeretitek. Ha az itt leírtak rezonálnak Benned és még nem ismered, ajánlom figyelmedbe! Ebben a történetben megvalósul az a természetes együttáramlás, amiről család kapcsán beszélek, s azt hiszem, a művészet nyelvén - akár az életből vett, akár kitalált sztorikat mesélve, akár lírában - könnyebben, talán kevésbé félreérthető módon lehet szólni ezekről a dolgokról. 

Sajnos vagy nem, az együttáramló, egymást természetes módon támogató, felemelő, mégis saját hatáskörünkben maradó, lényünkhöz hű energiához az embernek fel kell nőnie. És fel is lehet, hál’ Istennek, csak az nagyon fontos, hogy ne hitegessük magunkat, hanem merjük őszintén meglátni a működéseinket és 100%-osan felelősséget vállalni önmagunkért!


A család azért tud „csalásként” üzemelni ma, gyakorlatilag rendszerszinten (az esetek túlnyomó többségében a család egy üzem, üzlet!), mert nem szabad emberek társulnak egymással, alapítanak és működtetnek családot, hanem a félelem motiválja őket.

Egy kapcsolat akkor tiszta, ha meghaladtad – és a jelenben meg tudod haladni - magadban a félelmet, hogy egyedül maradsz. Az attól való szorongást, hogy ha őszinte vagy, ha felvállalod magad, hogy ha azt teszed, ami Veled összhangban van, akkor kitaszítanak.

Ez részben nagyon is konkrét, fizikai, egzisztenciális félelem, részben elvontabb, ontológiai, spirituális természetű, de egy részünket tekintve mindannyian rettegünk a magunkra hagyottságtól és az ellehetetlenüléstől, és vágyunk tartozni valahová. Ezekkel az ösztöni erőkkel és kényszerekkel pedig nem könnyű szembenézni és akár ezek ellenére is önazonosan cselekedni - gyakran felér (egy vagy több) „kis halállal”.

Azonban bármi, amit szeretnél, akkor lesz valódi, s Tőled ilyen formán elvehetetlen, elidegeníthetetlen – legyen téma a spiritualitás, a szerelem, a kapcsolatok, a hivatás, az alkotás, a szülőség, a család és még sorolhatnám -, ha Te magad az vagy! Minden más csak púder és máz, amivel leginkább a régmúlt sebeinket és a múlt ismétlődésétől való félelmeinket próbáljuk elfedni.

A valódi családban egyszerre szeretjük, becsüljük és támogatjuk magunkat és egymást. Ezért tűnik úgy, hogy eltérő egyéniségek vagyunk ugyan (mint az Ohana szereplői vagy akár mi is :)), mégis egyként rezdülünk. S azért tudunk egy konfliktusból, dilemmából vagy nehézségből - mert azok bizony vannak! - harmóniába átfordulni (mint a szervezet, mely mindig egészségre törekszik és kiegyensúlyozza magát), és mindenből a legjobbat kihozni, mert az alapjaink rendben vannak.

Nem a világban, nem egymásban, hanem Való magunkban gyökereznek.


**

Ha adott az írásom, örülök, ha visszajelzel!

Újraéled az Önismereti írások rovat a blogon, de a régi cikkeket már nem teszem fel, itt találod majd az új írásokat. 

Két-, mostanában inkább háromheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel. Mivel a blog e-mailes követési lehetősége a szolgáltató változtatásai miatt megszűnik, még inkább érdemes! 



Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

  Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A felhasznált fotók nyilvános megosztóról származó, jogtiszta képek.

A szöveg a blogbejegyzés belinkelésével vagy a Facebook oldalról szabadon osztható, más módon felhasználni tilos!