Vers: TÉLI ÁLOM

Van, hogy hiába várok,
válasz nincsen,
ujjaim közt kihullik
minden kincsem.

Kaleidoszkóp-szerű
mintázatok,
múlt, s jövő nélkül most
könnyű vagyok.

Két lélegzet közt is
szent helyem van -
bevackolom magam,
s megpihenek.

Vers: HÁLA

Köszönöm, Élet a tapasztalatot:

töltő, s fogadó kéz egyszerre vagyok!

Vers: A KALAND

Emlékszel, milyen volt, 
mikor kicsi voltál? 
Amikor nem kellett 
rosszul érezned magad, 
ha valamit nem tudtál. 
Nem ült szégyen szívedre 
azért, amilyen vagy,
nem kellett követned
mások által járt utat.
Eszedbe se jutott, 
hogy egy valaki légy, 
aki fontos, több, 
jobb - aki végre elég.

Tudtad, bármit lehet,

hogy kis testben sem vagy 

gyerek - de valami nagy.

Hogy élni jó és egyszerű, 

csak mert önmagad vagy.

Látod? Ez mit sem változott!

Engedted, s a bűbáj távozott.

Itt állsz megint - üres a pakk.

Vár az erdő, indulj hát, fedezd fel!

Hisz’ ez egy olyan hely, mit csak az lát, 

ki nem akar belőle parcellát.

Szívedből szökellve

feltárul az utad,

élni jó és egyszerű,

ha szereted magad.

Műfordítások: MARY JEAN IRION - EGY HÉTKÖZNAP!

Egy hétköznap! Kezemben tartva, ahogy búcsúzom tőle, rájöttem, több ő, mint közönséges kődarab: hisz’ drágakő, ékszer ez! Háború idején, a halál torkában az emberek a földbe mélyesztik kezük és rá emlékeznek. Betegség és fájdalom idején arcukat párnájukba fúrva utána sírnak. Magány és elhagyatottság idején porig hajolva őt várják. Étel, hajlék vagy erő szűkében égre emelik kezük, s életben érte maradnak.
 
Hétköznap, add, hogy tudatos legyek a kincsre, mi vagy! Add, hogy tanuljak tőled, hogy szeresselek, hogy áldjalak, ízleljelek, mielőtt távozol! Add, hogy ne menjek el melletted valamiféle ritka és tökéletes holnapot üldözve! Add, hogy öleljelek, míg tehetem, hisz’ lesz ez másképp. Egy napon körmeim a földbe mélyesztve vagy arcom a párnába fúrva, porig hajolva vagy égbe nyúlva semmi mást nem akarok majd, mint hogy visszatérj. S akkor majd tudni fogom, amit most csak sejtek: hogy valóban közönséges kődarab vagy, nem ékszer, ám e közönséges kő adja a föld tömör anyagát, s erejével, bőségével még a drágaköveket is megszégyeníti.

A napnak vége, és most aludni fogok.

In: Mary Jean Irion - Yes, World: a Mosaic of Meditation (R. W. Baron Publishing Company, 1970)

Az angol nyelvű eredeti.

Önismeret: MI VAN AZUTÁN? (Filmajánló)

Clint Eastwood méltatlanul mellőzött 2010-es rendezésében a kamera ráérősen követi a szereplők útját. Ám ez az elidőzés cseppet sem felesleges: idő kell hozzá, hogy megismerjünk valakit, s hogy a cselekményszálak aztán finoman és végérvényesen összekapcsolódjanak, mint egy kintsugi tárgyban a korábban összetört, majd arannyal egymáshoz illesztett darabok.

 
George (Matt Damon) médium, aki menekül a képességei elől, már-már összeroskad az elhunyt szeretteikkel kapcsolatba lépni akarók fájdalmától.

Marie (Cécile de France) tévésztár, a tájföldi cunami túlélőjeként váratlan transzencendens élményben részesül, ami gyökerestől fordítja ki addigi életét.

Marcus (Frankie McLaren) gyógyírt keres a pótolhatatlanra, szinte ámokfutóként járja a kóklerekkel teli ezo-spiri segítőipart.

Valami, ami azért nyomasztja a ma emberét, mert mélyen hallgat róla, elfojtja. 

Társadalomként szinte egyáltalán nem foglalkozunk a halállal és azzal, ami azután következik - annak ellenére, hogy hatalmas mennyiségű halálközeli és halál utáni élményanyag, személyes tapasztalatok és kutatások garmadája áll rendelkezésre.

 
Bizonyos szempontból érthető is ez, hisz’ rendszereket és egyéneket, kollektív és személyes egós struktúrákat fenyegetne a változás „veszélye”.
A vallásos és a materiális világképet egyaránt kompromittálná a feltáruló Valóság, a félelmet és biztonságra törekvést kihasználók pedig nem tudnának hatalmat gyakorolni az Önmagukba figyelni kész emberek felett.
 
Ez a film egy kicsit kinyit erre a témára.

Teszi mindezt jól megírt és szerethető karakterekkel, megrázó, egyedi, mégis sokunk számára ismerős töltésű történetekkel, és nagyon szép feloldozással.

 

Magyar feliratos előzetes.

IMDb adatlap.

Vers: NE AGGÓDJ!

Ne aggódj, 

hisz’ gondodat viseli a lét

helyed van itt,

csak kövesd szíved igaz vágyait,

rúgd ki gondolataid díszletfalait,

s kapaszkodj meg abban, ami maradt,

ha pedig végül semmi nem akad,

mi biztonságot ad, hunyt pilláid mögé

zuhanj bátran és add át magad,

mert betölt, s felemel a lét:

szeretve vagy!

Vers: DECEMBER (Hónapok haikui)

Fahéj ízű csend.
Halkan lépve hallani, 
hogy havazni kezd.