Vers: HULLÁMAINK

Mikor jelen vagyunk egymás számára
önmagunk lehetünk: 
egyszerre egész mások,
és pont ugyanolyanok.
A hullámok, melyeket vetünk, 
a másikban jelennek meg,
s bennünk folytatódik, amit ő elkezdett.
Egyből kettő lesz, a kettőből egy.
Mindig több, mindig jobb,
mint azt legmerészebb álmainkban gondoltuk!
Mindig ugyanaz, mindig más -
feloldódik az ellentmondás.
Vagyok, vagy, vagyunk:

a termékeny, örök együtt-áramlás!

Vers: JANUÁR (Hónapok haikui)

Nem éles kezdet,
lágyan ringató bölcső -
épül az erő.

Vers: TELJESSÉG

Nem vágyom többre, mint a teljességre.
Egy úti célra úgy, hogy nincs hova mennem.
Egy kertre, hol bárkit vendégül láthatok,
s egyedül lehetek, ha úgy hozza kedvem.
Egy üstre, ami mindig csordultig tele,
belőle adhatok és hozzátehetek.
Egy tál levesre, minek az illatával 
jól lakom, mégis örömmel ehetek.
Nem vágyom többre, mint hogy tapasztaljak,
fejlődve, de már most is elégedetten.
Nem vágyom többre annál, ami van,
mindegy, hogy megnyilvánult-e vagy még nincsen.

Vers: HORIZONT

Előttem a horizont,
bennem szándékmagok,
újra megszült énemnek
energiát adok.

Kitárom a két karom,
bátran kiáradok -
örömmel elfogadom,
mindazt, amit kapok.

Benn és kinn is végtelen,
áldott mindennapok!
Létrehozom, s élvezem,
mire hívva vagyok.