Az ablaktábla függőleges résein át beszűrődő fényben nézem őt. Az alvó angyalt nem zavarja, hogy reggel van és mindjárt indulnunk kell. Arcáról ártatlanság sugárzik: önmaga nem-megítélésének tisztasága.
Cirógatásomra macska módra nyújtózkodik egyet, majd hatalmas, derűs mosoly terül szét az arcán. Még csukott szemmel megfogja a kezem, magához húzza, és az oldalára fordulva bekucorodik.
Én is mosolygok, mert emlékezni segít a pillanat. Milyen csodás így, természetesen indítani a napot - a szeretet tudatában!
Érzem, történjen bármi, erre a startkőre mindig ráállhatok.
2017-2023
