A
sámán túl sokat számolt fel neked
a saját lélegzetedért.
A segítő egy csésze alá rejtette a lelked
és összekeverte a sajátjával.
A guru lenyúlta a Shaktid,
a mézeshetetek alatt.
Sírva és megszégyenülve tért vissza hozzád.
Mindeközben a balosok becsaptak, mert
elhitették veled, hogy valaki áldozata vagy,
a fasiszták meg azt ígérték, újra naggyá tesznek,
ha a zászlójukat szolgálod és egy AR-15-öst cipelsz.
A jógatanár azt mondta, a tested Isten,
de a Felemelkedett Mestereket csatornázó médium
ragaszkodott hozzá, hogy a hús csupán illúzió.
Úgyhogy elmentél egy elvonulásra Balira,
amit egy non-duális tanító tartott, aki egykor
profi teniszjátékos volt és Marvinnak hívták, de most már
Ánandának hívja magát, és az egész hét azzal telt,
hogy emlékeztetett, ő ugyan nem tanít neked Semmit,
hisz’ nincs tanító és nincs tanítvány.
Mégis bűntudatod volt, amikor megkérted a bankod,
vonja vissza azt az 5000 dolláros csekket, szóval
inkább küldtél neki még egyet és lenulláztad magad.
Talán ezért mentél vissza a templomba
és próbáltál bűnösként tekinteni magadra,
mert ha az vagy, akkor végre valaki megment.
De nem volt Semmi, amitől meg kellett volna menteni.
Mihez kezdesz hát most, hogy követtél már
mindenféle ösvényt, és itt kötöttél ki
újra, ebben az öreg, de folyton növekvő dzsungelben?
Ne légy cinikus, barátom!
Csak vedd le a cipőd és kóborolj egész éjjel,
mezítláb a holdfénycserepeken,
a Vérző Kígyógombák között,
amiket Mycena haematopusnak hívnak,
burjánzó mélyerdei virágok és cédrusgyökerek ringatásában.
Hallgatózz bele legsötétebb óráid hangjaiba,
oda, ahol a bagolyszárnyak suhogása és a varjúkárogás is elhal,
ahol a prérifarkasmama üvöltésévé válsz,
és addig veszel el benne, amíg már azt kiáltod:
„Itthon vagyok! Itthon vagyok!”
Fred LaMotte
blogja, ahonnan a köteteit és eléred, és
Facebook-profilja, lenyűgöző versekkel, mint a fenti, 2022-ben született mű is.
