N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. január 31., szerda

ZÁRD BE A BESZÉD AJTAJÁT... (Teliholdas Rúmí-fordításom)


Dzsalál ad-dín RÚMÍ: Zárd be a beszéd ajtaját - nyisd ki a szeretet ablakát!

Van az a csók, mit egész életünkkel vágyunk:
Lélekérintésnek adni földi testet.
Tengervíz könyörög a gyöngynek, törje kagylóhéját,
s a liliom szenvedéllyel hívja a vadonkedvest.

Éjjel kinyitom ablakom, a Holdat kérem,
arcát érintse enyém,
s ő lélegezzen belém…

Zárd be a beszéd ajtaját -
nyisd ki a szeretet ablakát!

A Hold sosem az ajtón át érkezik,
mindig az ablakon.






There is some kiss we want with our whole lives,
the touch of Spirit on the body.
Seawater begs the pearl to break its shell.
And the lily, how passionately it needs some wild darling!
At night, I open the window and ask the moon to come
and press its face against mine.
Breathe into me.

Close the language-door,
and open the love-window.

The moon won’t use the door,
only the window.




**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

A fordítás N'alika (Kupai Eszter) szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.


2018. január 28., vasárnap

COCO – Filmajánló és reflexió

Hú, de élvezem most ezt, hogy csúcsszuper filmek jönnek, vannak! :) A Három óriásplakát…-ról a múltkor áradoztam, azóta másodszor is megnéztem, most pedig itt a legutóbbi családi mozizásunk, mely úgyszintén a 2017-es év egyik legjobbja, és nem csak az animációs filmek között, hanem simán általánosságban is!
Tudom, hogy ilyenkor magasra teszem a lécet, de tényleg ne hagyjátok ki a Coco-t, nem egy szimpla gyerekfilm! Sőt, alapvetően nem is mondanám annak, kell egy bizonyos érettség, hogy minden ízében átélhetővé váljon. Korosztályi szinten 7-8 éves kor felett ajánlanám bátran (bár attól is függ, milyen filmekhez szokott a csemeténk, és igazából semmi rémisztő nincs benne)... és felnőtteknek talán még többet ad.

A történet főhőse, Miguel 12 éves, és mindene a zene. Viszont csak titokban gitározhat és álmodozhat a fellépésről, mert a családjában tiltva van. Generációkkal odébb történt, Miguel ük-nagymamájával, hogy a papa lelépett zenélni és ő egyedül maradt. S mivel a család összetartó, és jövedelmező cipész-bizniszt épített, száműzték a muzsikát és a művészlelkületet az életükből.
Egészen addig klappol is minden, míg Miguel személyében az önkifejezés ellenállhatatlan vágya formát nem ölt, és ő akár még a család általi kitaszítottságot is vállalja.
A kalandok azonban csak most kezdődnek…



Az alaphelyzet egy ismerős Pixar-sémának tűnik, leginkább a szintén szuper L’ecsót juttathatja eszünkbe: éld meg, valósítsd meg az álmaid, mindegy, milyen lehetetlennek is tűnik!
A film viszont ennél tovább megy, úgy félóránál csavar egy jó nagyot az egész sztorin, később meg - tökéletes ritmusban adagolva a fordulatokat - még egyet, még nagyobbat, hogy csak pislogjunk.
Nem azt kapjuk, amit várunk, hanem annál jóval többet.

Hogy pontosan mit, azt elárulni nem fogom, de az, hogy szem nem marad szárazon, elsősorban nem a hollywood-i klisék „gombnyomogatásos” következménye, hanem a művészi ábrázolásé.

Milyen örökséget kapunk a felmenőinktől – nem a szó szoros, hanem mindenekelőtt átvitt értelmében? És legfőképpen: mit kezdünk ezzel a mintakészlettel? Hajlandóak vagyunk-e a szívünk hívását követni? Hajlandóak vagyunk-e őszintén megvizsgálni, mit miért csinálunk, és szembenézni a valósággal, még ha ennek az illúzióink elvesztése is az ára?
És hajlandóak vagyunk-e megtörni az öntudatlan körforgásban lévő mintákat?

Amellett, hogy a Coco egy nagyjátékfilmes mércével nézve is pazar, élvezetes, színes, kifinomultan igényes mozi, üdítően elrugaszkodik a megszokott kulturális sémáktól. Miyazaki filmjeit is eszembe juttatta a mexikói világ – más kontinens, más kultúra, de rendkívül inspiráló és mélyrevivő.
S bár a felnőtteket emlegettem a bevezetőben, meggyőződésem, hogy nagyon sokrétű és megmozgató módon lehet ezt különböző életkorú gyerekekkel is feldolgozni! Nekünk legalábbis ilyen volt, és most is bennem cseng ennek az öröme.

Köszönet és hála az alkotóknak ezért a gyógyító csodáért!
És hála csodálatos őseimnek, itt és most a fantasztikus Anyukámnak, s a szeretett Zsuzsó mamának és a drága Papinak - ők jutottak eszembe. Utóbbiak ketten már formát (lét-síkot) váltottak, de az egymással megosztott szeretetünk örök!

Életről, halálról, családról, művészetről és önmeghaladásról szóló, több generációs nem-is-annyira-mese, a bohémság, humor és szépség kellő kiegyensúlyozó erejével - szívből ajánlom!

**

Coco (2017, R: Lee Unkrich és Adrian Molina)

Nálam: 10 / 9

IMDb.

Magyar nyelvű előzetes.


**



(Kövesd "Megjelenítés elsőként" jelleggel - több oldalt is lehet így!)

ÚJ! HÍRLEVÉL friss infókkal, extra olvasni- és néznivalókkal, online lehetőségekkel!




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.

2018. január 25., csütörtök

Festmény: MARNEY WARD VIRÁGAI

Irodalom, film és zene bőven van a blogon, egyéb művészeti inspirációkból viszont kevesebb. Úgy tervezem, ezen változtatok, meglátjuk, hogyan alakul. Máris hoztam egy frissen talált nagyon szépet: ismerd meg Marney Ward-ot, aki virágokat fest!

Nem tudom, Te hogy van vele, számomra az az igazán megérintő, amikor benne van az ember szíve-lelke abban, amit csinál, teljesen mindegy, miről van szó! Minden lehet művészet és azzá csak így lesz. 
Nekem Marney Ward festményeiben az egyszerűség és az érezhető odaadás tetszik, amivel készültek. Átsugárzik rajtuk a Lélek. Élnek. 

Fények, finomság, vízfesték, a természet érintése... Ő azt írja, a virágok festésekor nem csak azok esszenciáját kívánja áthozni, hanem saját spirituális természetét, ahogyan az a természettel való egységben megjelenik.

Nézd, milyen szépek! 















Marney Ward honlapja.

Facebook-oldala.


**

Képzőművészeti tárgyú írásaim a blogon

Csendvirágok Facebook-oldal.

Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel.

💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A festményekről készült fotók Marney Ward szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.


2018. január 19., péntek

Vers: HÍVOGATÓ


Múlt nincs.
Lét van.
Gyújtsd meg!
Lobban.
Nem majd.
Mostan.
Szíved
dobban.



MEGJELENT!



További információért és a megrendelésért kattints ide!



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Borítófotó © Schäfer Zsófia

2018. január 15., hétfő

10 TIPP, HOGY ÖSSZHANGBAN LÉGY MAGADDAL



Való minőségünk nem elkülönült. Amikor ezt éled, nem kell „kapcsolódnod” magaddal vagy mással, hogy feltöltekezz, mert minden olyan természetesen áramlik. Nem kell eljutnunk sehová, sem gyakorlatokkal „megdolgoznunk” a jelenlétért.
Ami vagyunk, az mindig az erőfeszítés-mentettség állapotában ragyog - olyan, mint egy végtelenül pulzáló energiaforrás.
Nagyon egyszerű ez, mégis, létjogosultsága lehet, hogy a mindennapok talaján tegyünk érte.
A megszokott minták ugyanis automatikusan, mintegy „robot-üzemmódban” működnek.
Amikor nem figyelünk oda Magunkra, olyan mintha műanyag fóliába lennénk csomagolva, így közlekedve pedig - mintegy alvajáróként :) - nem csak nehéz, hanem lehetetlen is természetesnek lenni.
A test csodálatos jelző, hiszen az elengedettség (és elégedetlenség) hiányát azonnal megmutatja. Ha feszültséget tapasztalsz fizikai, érzelmi vagy mentális szinten, akkor – halkan vagy hangosabban – de arra figyelmeztet, hogy az elkülönültség állapotában vagy.
Persze a személyiségnek ugyanúgy kialakulnak azok a stratégiái, melyekkel megtanulja elnyomni e tüneteket, hogy elkerülje a Valóságot. Fontos tudatossá válnunk rá, hogy alapvető kondicionáltságunk okán (sokáig) rettegünk azt élni, ami valójában vagyunk, hiszen ez megszokott én-tudatunk, identitásunk elvesztésével fenyeget. Hiszen a természetes áramlás gyakran spontenaitást, ki nem számítható változást és rengeteg felszabaduló, tiszta energiát (életerőt, kreativitást, ok nélküli örömöt, szeretetet) jelent, amitől félünk - szimplán félünk attól, ami vagyunk. Szerencsére azonban a félelemről is le lehet szokni! ;)

Az alábbiakban nem feszültségkezelési ("tünetelnyomó") tippeket sorolok, hanem néhány egyszerű lépést, melyek könnyebbé tehetik, hogy eredendő, természetes nyitottságod elérhetővé váljon.

Fogadd szeretettel, s örülök, ha megosztod a tapasztalataidat hozzászólásban itt vagy a Facebook-oldalon!








1.   LÉLEGEZZ! A világ legtermészetesebb dolga, hogy lélegzünk - valójában inkább „lélegeztetve  vagyunk"- vajon észrevesszük-e? Ma vettél már tudatosan levegőt? Akár egyetlen egy figyelemmel kísért, tiszta lélegzetvételnek is csodálatos ereje van! Próbáld ki MOST! :)


2.   FIGYELJ SZÍVBŐL! Az elme pörgésétől vond a figyelmed a szívedbe - akár úgy, hogy néhány pillanatra becsukod a szemed és veszel egy mély lélegzetet! A fókuszálást erősíti, ha a kezed a szívedre teszed.
Merj érezni, megnyílni, mindegy, miről szól épp az élethelyzeted! Könnyen lehet, hogy spontán mosolygáson kapod majd magad, anélkül, hogy lenne rá okod! ;)


3.  FOGADD EL AZ ÉLETET! Itt és most élsz, nem csupán körülvesznek az események!
Figyelj oda, nem „robot-üzemmódban” vagy-e éppen!
Mielőtt bármire reagálnál, engedd meg, hogy érezd az életet, minden érzékszerveddel!
Becsüld meg, hogy alkalmad nyílik megtapasztalni ennek az életnek minden egyes, páratlan pillanatát! Hisz' mindent most tapasztalsz először és utoljára pont így!


4.   ÉRINTS! Menj bele, engedd magad eggyé válni azzal, ami hív, ami tulajdonképp' másik formát öltve Te magad vagy!  Figyelj tudatosan arra, hogyan nyúlsz a dolgokhoz, hogyan érinted őket!
Ez a fizikai érintésre (tárgyak – egy egyszerű ajtókilincs is -, emberek, állatok, növények, önmagad!), éppúgy igaz, mint a finomabb mentális, érzelmi síkokra!
Azaz: légy tudatos arra, hogyan viszonyulsz!


5.   VÁLTOZTASS! Merj másként csinálni dolgokat, mint ahogyan megszoktad. Lépj ki még ma valamilyen kényszeredből, mindegy, hogy kicsi vagy nagy!
Figyeld meg őszintén, mi van Benned, mire vagy belülről hívva!
Mondj bátran nemet olyan dolgokra, amikre reflexszerűen igent mondanál - vagy épp fordítva! -, és cselekedj úgy, ahogyan a jelenből jön!


6.   IGYÁL TÖBB VIZET! Tedd ezt is figyelemmel – nem kontrollal, hanem az érzésre figyelve, ahogyan magadhoz veszed. Tápláld magad!
És igen: terjeszd ezt ki a táplálkozásra is – fogod érezni, mit, mennyit, mikor egyél!
Talán nem is kell nagy életmód-átalakító terveket szőnöd, csak megtenni, ami tényleg jó Neked, pillanatról pillanatra! ;)


7.   NYÚJTÓZZ, MOZOGJ! Végezz nyújtó gyakorlatokat, el- és megengedéssel, mély lélegzetvételekkel, beleengedve magad a pillanatba!
Csak úgy, cél nélkül, élvezve a tested, maximálisan elfogadva jelenbeli állapotát.
Belső igényeidre figyelve végezz mozgást, testedzést is!


8.   ÖLELJ! A párodat, a gyermekedet, a szülődet, egy barátodat, egy fát, egy állatot, magadat… bármit, amit, ahogy jön! Őszinte nyitottsággal tedd, és megengedve, hogy kapj!


9.   LEPD MEG MAGAD! Csinálj valami olyasmit, amire egyáltalán nem számítottál!
Lehet egy rögtönzött program, séta egy új útvonalon, ahol még nem jártál, valamilyen mozgásforma, ami spontán jön vagy még nem csináltad, olyan zene, amit még nem hallgattál, új ételkreáció, mese-olvasás, régóta halogatott alkotó megvalósítás… bármi!


10.  ÉRKEZZ MEG! Ne siess most, engedd, hogy belelazulj, abba, amit csinálsz!
Légy ott, ahol éppen vagy!
Ha mersz élni, a jelennél nincs tutibb! ;)




Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



Önismerethez, lelassuláshoz, Magadra való figyelemhez:

MEGJELENT A CSENDVIRÁGOK KÖTET!






© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált képek saját fotók, illetve nyilvános megosztóról származó jogtiszta képek.

2018. január 14., vasárnap

HÁROM ÓRIÁSPLAKÁT EBBING HATÁRÁBAN – Filmajánló és reflexió

Martin McDonagh brit író-rendező Erőszakik (In Bruges) című első, 2008-ban készült filmjében az fogott meg, hogy meg tudott lepni, emellett volt egy mélysége, emberi minősége, egy tökéletes drámai íve és forgatókönyve – azaz olyan művészi kvalitásai, melyek ugyan még erős műfaji beágyazottsággal, de nagy alkotót sejtettek.
A közel 9 évnyi érés igencsak érződik új, harmadik rendezésén, és az említett meglepetés-faktor is ott van benne, emiatt különösen oda kell figyelnem, hogy úgy írjak róla, hogy még véletlenül se lőjek le semmilyen fordulatot.
Simán úgy érzem most magam, mint amikor rácsodálkozik az ember egy különleges, új virágra - akár élőlényről van szó, akár műalkotásról, nincs kedved ízekre szedni, csak örvendezel, hogy van ilyen, és örömmel osztod meg a hírét, hogy mások is felfigyeljenek rá.

Azért a Három óriásplakát… nélkülem is elég nagy visszhangot kap, hisz’ 4 Golden Globe-ot nyert (köztük a legjobb film a drámai kategóriában, legjobb forgatókönyv, női főszereplő és férfi mellékszereplő díját), és a most induló, 2017 legjobbjait jutalmazó díjszezonban, tuti, hogy fogunk még róla hallani.
Én a RedBand-es (korhatáros) előzetesét láttam először, és majdnem úgy döntöttem, nem nézem meg. Annyira, de annyira más egyébként a film összhangulata, mint ami abból kijön! Öncélúan erőszakosnak, erőszakon humorizálónak tűnik, pedig nagyon nem az! Nekem már tele a puttonyom Tarantinóval és társaival, a stilizált erőszakkal, a változatlan vagy csak közhelyesen moccanó jellemekkel, a felszín unott kapirgálásával és az ingerküszöböt emelni szándékozó kegyetlenkedésekkel (és most még csak nem is feltétlenül a hollywood-i blockbusterek-ről beszélek). Tudom, hogy a hideg, cinikus és depresszív filmek számítanak menőnek és művészinek már jó ideje, de ha ez a film ilyen lenne, nem tudnám jó érzéssel ajánlani, és nagy eséllyel már meg sem néztem volna. Mivel azonban az emberi oldal és a mélyebbre menetel igénye már a gengszterfilmes kliséket fel-leépítő Erőszakiknál is ott volt, ráadásul az új darabról többen megjegyezték, hogy felnőtt és érzékeny film, adtam neki esélyt , és nagyon örülök, hogy így tettem!

A történet röviden: kisváros Amerika közepén, délnyugat felé, egy igazi álmos koszfészek (David Lynch is hasonló helyen nőtt fel és hagyott benne mély nyomokat a kisszerűség és a nyomasztás keveréke - szürreális figurákban és helyzetekben itt sincs hiány!)
Mildred Hayes egyedülálló anyuka, miután tinédzser lányát megerőszakolják és megölik, a tettesnek pedig fél év elteltével sincs nyoma, úgy dönt, nem hagyja annyiban. Három, városszéli óriásplakáton üzen a seriffnek, aminek következménye egy ádáz és egyre kétségbeesettebb küzdelem lesz a rendőrséggel és a helybeliekkel.




„Hiszen nincs semmi… csak az üresség van, és teljesen mindegy, hogy bánunk egymással… Remélem, nem.” Az az egy személyes jelenet, amiben elhangzik ez a mondat, volt az egyik, aminél fogva a film berántott, a másik pedig még szintén az eleje-felé, amikor a seriff és Mildred erőfitogtatásos, kemény párbeszéde közben történik valami váratlan, és ahogyan azt lereagálják.

Libabőrös, szíven ütő jelenetek sora, nagy irodalmi művek színvonalán megírt forgatókönyv - sokszoros kizökkentése, nézőpontváltásra késztetése a befogadónak, és jutalomjáték a hihetetlen alázattal játszó színészeknek! (Frances McDormand, Woody Harrelson és Sam Rockwell szerintem itt egyaránt teljesen jogon kaphatna Oscart vagy bármit, de például Peter Dinklage is zseniális).

Briliáns rendezés, zene és zenekezelés (ismét Cartell Burwell-lel közös harmonikus együttműködése McDonagh-nak), és nem, nem fogok lelőni semmit, de két nagyon erős tartalmi momentumot kiemelek, ami miatt olyan nagy ez a film. Egyrészt az erőszak anatómiája. Itt fáj minden ütés, mert érzed. És nincs öncélú túlzás, kegyetlenkedés. Az erőszak mögötti harag, a harag mögötti fájdalom, méltatlanság, igazságtalanság-érzet mind hitelesen és szívbemarkolóan ábrázoltatik – humorral, öniróniával ellensúlyozva, egy nagyszerű és befogadható módon -, s megmutatva a legkegyetlenebbet: a bűntudat, az önszeretetlenséget, a magunknak való megbocsátás szükségességét.

 „Az erőszak erőszakot szül”… a film még el is ironizál a közhelyen, és minden, de minden lehet olaj a tűzre (ezzel a metaforával sokszorosan játszunk, ahogyan a western műfajának megidézésével is.)
Másrészről ez egy olyan film, ami lezúz, megforgat és felemel. Mondhatnám, hogy „van jellemfejlődés”, de ennél jóval több…
A folyamatok viszont csendesen érlelődnek, ne várj hollywood-i csinadrattát és magad is bele kell tenned értelmező érzőként. (Magyarán: ha a saját dühöd és fájdalmad mélyére is kész vagy nézni, kétszer annyira ütős lesz ez a film!)

Ha a lassabban áramló, független filmek / művészfilmek, a sajátos stílusú és humorú drámák bejönnek, és ha pszichológiailag hiteles, mélyen emberi, fordulatos és összetett történetet akarsz látni, feltétlenül ajánlom!

**

Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017 R: Martin McDonagh)

Nálam: 10/10

IMDb adatlap.

Előzetes.

**





© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakát.

2018. január 7., vasárnap

Téli filmes csomag: KINCSEM, TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL, HEGYEK KÖZÖTT & ÉVSZAKOK

Volt már egy ilyen összeállítás nyári verzióban – alapvetően olyan filmekről van szó, melyek talán nem kimagasló vagy "hibátlan" alkotások, de felfedeztem bennük olyan értéket, ami miatt ajánlani tudom őket.
Nincs tipikus tél - legalábbis nálunk tavasziasan süt a nap, itt, Somogyban pár napja 17 fokot mértek -, de ezeknek a daraboknak van egy átvitt értelemben vett felmelegítő jellegük. Akár együtt nézed valakivel, akár épp egyedül vagy, meghittséget árasztó, kellemes "télire valók".

Na, nézzük! :)


KINCSEM (2017, R: Herendi Gábor)

Nagy Ervin kisemmizett nemest játszik, aki küzd, kockáztat, nyer és szerelmes lesz az ellensége lányába.

Két magyar filmmel kezdek, melyek közül az első az utóbbi évek legjobb blockbustere, szerintem nem csak hazai viszonylatban. Mi nagyon jól szórakoztunk rajta, s bár alapvetően ennél az igényes szórakoztatásnál sokkal többet nem ad, ezt kifejezetten üdítő módon teszi.
Tetszett a történet és annak elmesélése is, a kiegyezés utáni Magyarországon a belső ellenállás üzenete, a szemtelen és bátor "magyar virtus", és igazságérzet - körítve azért némi teszetoszasággal és "beépített" önbizalomhiánnyal. A kitartó szerencsecsinálás, aminek révén a kicsiből nagy lesz, de a becsület megmarad.

A Guy Richie-től (és Matthew Vaughn-tól) átvett stíluselemeket sem nélkülöző, steam punk-kal felturbózott századvégi, ismerős, mégis sosem-volt magyar világot inkább frissítőnek és viccesnek tartottam, mint erőltetettnek, a színészi játék előtt pedig le a kalappal!

Nálam: 10/8

Előzetes.



TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL (2017, R: Enyedi Ildikó)

A felületes tekintetnek egy vágóhídi igazgató és egy élelmiszer-biztonsági szakértő... két, sorból kilógó, magányos és érzékeny ember egymásra találása.

Míg az előbb film a maga műfajában igazi kellemes meglepetés volt, ez számomra inkább csalódás, amennyiben úgy éreztem, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Jobban megírt, sokrétűbben árnyalt és élvezetesebb történettel, mélyebb jellemrajzzal ez egy igazi, nagy mű lehetett volna, így inkább egy megérintő benyomás.
Mint egy szép, de jócskán tovább bontható rövidfilm, egész estét nagyjátékfilmnek viszont (nekem) kevés volt... talán sokat vártam.
Ugyanakkor a rendezői koncepció és üzenet figyelemre méltó, nem mennék mellette el csak úgy!
A két ember fizikain túlra mutató-érzékelő találkozása is. S a vágóhíd kontra természetben lét végigvonuló metaforája... Képileg igen erős film, sok minden szinte beleég az emberbe, tovább dolgozik belül.

Aki az elidegenítő effektusként ható, kissé vontatott stílusú színészi játékot és művészfilmes, kevésbé történet-centrikus ábrázolásmódot nem bírja, annak nem ajánlom, kísérletezőbb érzékenyeknek és vizuális beállítottságúaknak inkább!

Nálam: 10/7

Előzetes.


HEGYEK KÖZÖTT (The Mountain Between Us, 2017, R: Hany Abu-Assad)

Két vadidegen miután járatukat törlik, úgy dönt, hogy sétarepülőt bérelve rövidítik le útjukat, aztán lezuhannak és együtt muszáj túlélniük.

Nagy jellemrajzokat és sztorit ettől a filmtől sem kell várni, kicsit leülős, meg "ne már" fejfogós részek is előfordulnak benne, mégis szinte végig élveztem.
Sokat nem akar, és talán ezért fog többet.
Az egyszerű, de izgalmas történet Kate Winslet és Idris Elba nagyszerű színészi játékával kombinálva (mindkettejüket nagyon szeretem és itt is hozzák a formájukat) abszolút nyerő.

Tudunk drukkolni nekik, kibontakozik a különös helyzet intimitása és pszichológiai összetettsége, és a film kifutása is nagyon ott van. (Nem fogok spoilerezni. :) )
Ó, és a hegyek, a tél, a nagy távlatok, a lenyűgöző természet!

Nálam: 10/8,5

Magyar feliratos előzetes.


ÉVSZAKOK (Les saisons, 2015, R: Jacques Perrin és Jacques Cluzaud)

A végére hagytam a legjobbat! :)  A Vándormadarak rendezőinek legutóbbi filmje az európai erdőségek változásait követi végig szimbolikusan több ezer évet átölelve és felhívva a figyelmet a jelenkor legégetőbb problémáira, szelíden, és mégis afféle ’final call’-ként. (És itt visszakapcsolhatunk ahhoz, amit az elején írtam, hogy hová tűnt mondjuk innen, Magyarországról a tél...).

A másfél órás dokumentumfilmet nézve Földanyában és a vele egyként élő szépséges, ártatlan lényekben gyönyörködhetünk, felvillantva annak lehetőségét, hogy még nincs késő, és mi is közelíthetünk feléjük rácsodálkozó ártatlansággal és óvó szeretettel.
Bár így lenne, úgy kívánom a változást..!

Nálam: 10/8,5

Magyar nyelvű előzetes. 


 **



ÚJ! Elindult a Csend-virágok hírlevele, itt feliratkozhatsz rá! 




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.


2018. január 1., hétfő

Playlist: TO (BE) LOVE(D) – Szeretni és szeretve lenni (Zenei válogatás)

A cím a zárójelekkel angolul egyfajta lefordíthatatlan szójáték, hiszen így egyszerre tartalmazza a „szeretni”, „szeretve lenni” és „szeretet lenni” kifejezéseket. :)

Ebben a minőségben kívánok Nektek csodálatos Új Évet!

Válogattam egy csokorra valót olyan finomságos zenékből, amelyek most mozognak bennem… ezek afféle erő-dalok is, mindben ott a felemelő, beérkező, megnyugtató, inspiráló energia így vagy úgy. (Szokás szerint a szövegekre is érdemes figyelni.)

Jó szemezgetést vagy egyben hallgatást!




Ezeket tartalmazza:


01    M83 – Coloring The Void
02    Eddie Vedder – No Ceiling (Into The Wild OST)
03    Joan As Policewoman – To Be Loved
04    The Album Leaf - On Your Way
05    Iron & Wine feat. Brad Bridwell – This Must Be The Place (Talking Heads Cover)
06    Matisyahu – Indestructible
07    Ituana – You Can’t Always GetWhat You Want (Rolling Stones Cover)
08    Israel Kamakawiwo’le – Somewhere Over The Rainbow  /What A Wonderful World
09    Cat Power – I Found A Reason
10    R.E.M. – Leaving New York
11    Lamb – Gorecki
12    Bryan Adams – Here I Am (Spirit: Stallion Of The Cimarron Soundtrack)


**



Csendvirágok a Facebook-on.



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.