Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2017. június 26., hétfő

5 KÖNYV A NAGY VÁLTOZÁSRÓL

A „Kilépés-történetek”- sorozat részeként (a filmajánlók között találhatsz vonatkozó írásokat)
5 olyan alkotást gyűjtöttem össze, melyek mindegyikében kulcs-szerepet kap az átlényegülés momentuma. A„nagy változás” tehát itt is a minőségi, tudati átalakulást jelenti, amikor a főszereplő nem csupán új játéktérre lép, hanem az egész megszokott játékot maga mögött hagyja.

A most következő valamennyi történetre igaz, hogy egy pontig lázas hajsza, keresés folyik bennük, melynek során a hős(ök) egyre újabb dolgokkal igyekeznek felruházni magukat, s azután… egyre inkább „vetkőzni” kényszerülnek: hullanak leplek és jelmezekmíg végül egyetlen momentumban elengedésre kerül és összeáll minden.

Jó szórakozást, és örülök, ha megírod a Te kedvenceidet!


SZEPES MÁRIA: A VÖRÖS OROSZLÁN (1946)

A vörös oroszlán főhőse a címbeli örök élet italát, a Prima Materiát kutatja - évszázadokon és életeken át. Miután ugyanis megöl egy alkimistát, hogy megszerezze tőle az elixírt, teste hiába hal meg és kerül ő újjászületve egy másikba,  a tudat nem felejt: minden tapasztalatára emlékszik. E gyötrelmes és felemelő benső utazás során az ösztöni, érzelmi és szellemi nemesedés különböző stádiumain „ég át” – miközben a külvilágban tanúi lehetünk Európa több sorsfordító eseményének, legendás és történelmi alakokkal találkozhatunk.

Szepes Mária - bátyja, Wictor Charon szellemi inspirációját is magán viselő -1939-ben született, sokáig hányatott sorsú kalandregénye az ezotéria iránt érdeklődők számára afféle "kötelező olvasmány".  Nem könnyű pedig, kissé dagályos is a stílusa, ám üzenete, töltése igazi beavató művé teszi.
Legfőképpen arra mutat rá, mit jelent tapasztalni, s hogy az átélésen keresztül leszüremlő „esszencia” mennyire nem mérhető a mástól hallott, például könyvekből megszerezhető(nek hitt) tudáshoz.
Arra is rávilágít, amire a spirituális ideákkal azonosulva sokan nem tudatosak: hogy az elfojtással csakis elkülönülés születhet, mely egy ponton szükségszerűen kirobbanásba torkollik… viszont ha benső figyelemmel élsz meg bármit, a tudat készenléte, jelen-létre való „hajlama” erősödik, s előbb-utóbb megtörténik az áttörés.
Ehhez az üzenethez képest a mágia, az asztrálvilág, vagy a karmikus játszmák és összefüggések ábrázolása az izgalmas fordulatokkal együtt is már csak „hab a tortán”! ;-)


VIRGINIA WOOLF: ORLANDO (1928)

Bár az ezotériához semmi köze, a 20. századi modern regény egyik megteremtőjének különleges alkotása sok szempontból hasonlít Szepes Mária művéhez. Főhőse, Orlando az Erzsébet kori Angliában élő fiatal nemes, aki élete végén nem hal meg, csak alszik egy nagyot… majd felébred, és új testben, új korban, egy más valakiként, akár még nemet is váltva tovább él.
Így megy át csaknem négy évszázadon, s hajszolja ő is a „Prima Materiát”, ami számára a művészi kiteljesedéssel egyenlő. Ennyi időn, életen és sokszínű tapasztalaton keresztül ő is rengeteget változik, s az egykor annyira vágyott dolgok már egészen mást jelentenek számára. Majd pedig egy ponton túl, valahogy … minden összeáll.

Humor, báj, folyamatos „kikacsintós” szólamok az olvasó felé: olyan lazasággal van ez a mű megírva, mintha nem is akarna sokat markolni… pedig fog! :-) A spirituális érdeklődésűeknek talán túl irodalmi, a csak irodalom felől közelítőknek pedig lehet "túl elvont", mégis hozza azt, ami a két, látszólag különböző irányultság mélyén egy.  
A tudat kalandjait, sok-sok különböző hanggá, személyiséggé való szétmállását, majd összecsengését, s végül annak felismerését, hogy az, ami ezek mögött ténylegesen vagy és mindvégig voltál - bár minden kalandot lehetővé tett -  egyik szerepével sem azonos. 
Nagy ritkaság mindezt az irodalom nyelvén, eredeti művészi formában kifejezni!


HERMANN HESSE: SZIDDHÁRTHA (1922)

Herman Hessének sikerült művészi és spirituális szempontból egyaránt örök művet alkotnia. „Hindu regéje” egyszerű és gyönyörű kifinomultsággal tárja elénk Sziddhárta tapasztalási folyamatát, melynek során szárba szökken, kivirágzik és megérik benne a valódi bölcsesség. Sokan a keleti és nyugati filozófiák szintézisének tartják e művet.

Sziddhártát a Valóság hívja, ezért már egészen fiatalon annak szenteli magát, hogy felkutassa, megértse, hogy átadja magát „neki”. Rengeteg a tudása, szellemileg nem akárhonnan indul – ilyen szempontból a nyugati intellektusnak és a kiművelt spirituális keresőnek is jó példája lehet, aki számára az elme pallérozásánál sokkal nagyobb kihívás leegyszerűsödni, illetve belemenni a tapasztalásba és levedleni mindazt, ami bármilyen valósnak tűnik is, csupán illúzió.
Sokan idéznek bölcs sorokat a műből, én leginkább az Egység, a Teljesség átélésének erőteljes lírai ábrázolását emelem ki.
Ez egyértelműen jelzi a szerző figyelmét,  azt a fajta elmélyülést, ami túlmutat minden filozofáláson, gondolaton vagy spirituális közhelyen.


MICHAEL ENDE: A VÉGTELEN TÖRTÉNET (1979)

A Végtelen Történetet a gyermekirodalomba „száműzni” – azaz csakis meseregényként, legfeljebb fantasy-ként tartani számon – olyan, mintha a közvélemény nem akarna tudomást venni az egyik legütősebb és legkomplexebb spirituális beavató műről, ami valaha született! Az 1984-es filmes feldolgozás, ami legfeljebb egy pici szeletét jeleníti meg a regénynek, ráerősít erre a „félre-ismerésre”.  
A Végtelen Történet azonban az arra nyitottaknak feltárja titkát – ahogyan az a könyvbeli Barnabás számára is megtörténik.
A történet szerint a szorongó, könyvekben menedéket találó kisfiút megszólítja és szó szerint magába szippantja egy különös regény, melynek lapjain ő is hamarosan hőssé válik. Sőt: azzá a főhőssé, aki bármit kíván, megvalósíthatja. Barnabás vágyról vágyra halad, merthogy fő célja nem más, mint megtalálni a valódi vágyát – és beteljesíteni azt.

Megvágyni – megélni - elengedni… és: megélni – megérteni - megérni. Így alakul Barnabás nem mindennapi története, ami épp annyira egyedi, mint amennyire univerzális: mert bizony a lényeget tekintve így alakul mindannyiunké! Az ego malma őröl, pörög-forog, hogy a tapasztalás haza juttassa a tudatot valódi otthonába. A könyv főhőse eljut ide, s vele együtt az olvasóban is ébred és visszacsendül a hazahívó szó…
Ende regénye, mint a tiszta forrásvíz, a könyvbeli örök élet itala… ne habozzatok megkóstolni vagy akár újraolvasni, csodálatos kincs ez a mű! ;-)


IOWIO ÉS N'ALIKA: FELÉBREDÉS AZ ÉN ILLÚZIÓJÁBÓL (2016)

Ez a könyv rajtunk keresztül látta meg a napvilágot: a párommal együtt írtuk. (Közös honlapunkat itt találod.)

Most, hogy újra szerkesztem ezt a cikket, eszembe jutott hasonlatként a tarot-kártyák közül a Kardok Ásza. Ez a könyv egy ilyen, szellemi rendet tevő, „csomó-átvágó” mű:
erőteljesen szétválasztja az illúziót és a Valóságot.

Az első fele egyszerre regényes („spirituális fejlődésregény”) és lírai önvallomás. Amolyan „egy sima-egy fordított” jelleggel, női-férfi formában váltakozik a megszólaló személye, bemutatva egyikünk és másikunk leginkább sorsformáló megtapasztalásait.
Egy női és férfi személyiség kacskaringós-kalandos életútja tárul így fel, azoké, akiknek hosszú időn át magunkat hittük.
Történeteik addig kanyarognak az önismeret, a párkapcsolat, a hivatás és az önmegvalósítás egyre magasabb oktávú köreivel, mígnem megtörténik a tudat önmagára ébredése – az illúziókkal való azonosulás széthullása.

A könyv második felében a történet(ek)en túlra érkezünk és Téged szólítunk meg.
Igen, pont Téged! ;-)
Nem kell hinned benne vagy bármit elképzelned, pont ellenkezőleg! Ha nyitott figyelemmel olvasol, érezni fogod.

Számos olyan spirituális tanítás jelenik meg manapság (különösen a non-dualizmus divattá válásával), mely arról szól: az vagy, amit keresel, csak fogd föl (=értsd meg), hogy már megérkeztél. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a Valóság feltárulása nem egy értelmi aktus, épp ezért sem megérteni, sem átadni nem lehet.
Annak lemodellezése, hogy milyen a felébredettség és hogyan alakul tovább (kvázi hogyan válsz „még felébredettebbé / megvilágosodottabbá”), pedig éppen hogy elvihet a lényegtől, és magát a kereső (spirituális) egót teremti újjá.

Mi nem elképzelésekkel szeretnénk gazdagítani, ezért a könyv második felében nem arról írunk, milyen a Valóság vagy mit élsz meg éberen, hanem arra mutatunk rá, hogyan teremti meg az ego az illúzióvilágot (beleértve a spirituális ego önkép-fenntartó kényszereit is).

A könyvet olvasva ráláthatsz az illúziókra, melyek miatt eddig elakadtál, hogy megengedve az elkülönülés fátylának lehullását, Teljességben ragyoghass. Akként, aki vagy! :)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. 

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos könyvborítók, illetve saját szellemi tulajdon.

2017. június 22., csütörtök

MAGÁNYBÓL A TELJESSÉGBE

-  Úgy érzem, senki nem szeret úgy, ahogyan szeretném… - sóhajtotta.

-  És talán pont úgy nem is fog. – tette hozzá kisvártatva. Bármilyen vigasztalannak hatott, valahogy felszabadító volt kimondania. Sokévnyi lázas megfelelni akarás és annyi, mások elismeréséért való küzdelem után itt volt újra, teljesen egyedül. Beleborzongott az ismerős fájdalomba, a kitaszítottság érzésébe. Tudta, hogy ebben az életében kitől ered az örökké elégedetlen kritikus szerepe: a cenzoré, akit bensővé tett, hátha így elnyerheti végre az elfogadását.

Ebben a pillanatban azonban még tovább látott!
-  Hiszen senki más nincs itt, csak én magam! Senki nem elégedetlenkedik velem... senki nem vár el többet. 

Megütötte a felismerés: Ő határozta el, hogy nem él az erejével. Hogy lekicsinyli önmagát, hogy belemenekül az önsajnálatba! Nagy, de már nem fájdalmas, megkönnyebbült sóhajtás szakadt ki belőle.
Az energia, amit most magában és maga körül, minden létező magjában érzékelt végtelen erejű, ugyanakkor tökéletesen semleges volt. Valóban azt kezdhetett vele, amit csak akart! 
Nem kellett sem lefokoznia, sem felmagasztalnia önmagát ahhoz, hogy éljen, pontosan így, ahogyan van! A létezés benne és mindenkiben egyformán ott tündökölt, ugyanazzal a tökéletesen elfogadó és megtartó erővel.

Szeretettel simított végig saját karján… mintha csak most csodálkozna rá először erre a formára: a testre és tudatra, melyen keresztül tapasztal. Átkarolta magát, mélyen lélegzett és ebben a tiszta ölelésben hazaérkezett. 

Felismerte, hogy ha nélkülözött is, valójában soha, egyetlen pillanatra sem szenvedett hiányt semmiben.



**


Csend-virágok Facebook-oldal


Hírlevél



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog vagy Facebook-oldal bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2017. június 20., kedd

KÖZELSÉG / INTIMACY (Zenei válogatás)

Nem hétköznapi dalok, melyek valamiképp a hétköznapok intimitását, az élet apró rezdüléseit jelenítik meg.  
Az itt-lét csodáját, ami egós elmével felfogva nem mindig kellemes vagy monumentális, a Lélek tekintete mégis tökéletesnek találja, úgy, ahogy van. Átáramló érzelmekkel, felbukkanó és lecsengő feszültséggel, magányban és „együtt”-ben meglelt örömmel… „könnyedén”, „nehezen”… mindenhogy.

Remélem, Te is élvezed majd, nekem nagyon jólesett összerakni és hallgatni!
Hallgasd őket egyben, vagy egy-egy közeli „pillanat-lenyomatként” külön-külön, és emlékeztessen arra, hogy a váratlan, a misztérium adja az élet sava-borsát!
Nincs olyan pillanat, melyben ne nyílhatnánk meg és élhetnénk a Teljességet! :)


01   The Cure – Plainsong
02   Anais Mitchell – Your Fonder Heart
03   Iron and Wine – Call It Dreaming
04   Ani DiFranco – Garden Of Simple
05   Louis Armstrong – What A Wonderful World
06   Pearl Jam – Just Breathe
07   M83 – We Own The Sky
08   Sigur Rós – Svefn-G-Englar
09   Black – Wonderful Life
10   Lamb – Heaven
11   Mammals feat. Flash Forest – Move Slower
12   Nick Drake – From The Morning
13   Matisyahu - Miracle



**

A Csend-virágok eddigi zenei válogatásait itt találod!

Ha tetszett, jelezz vissza itt vagy a Facebook-on!




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe. 

2017. június 19., hétfő

Újranézve: HOLNAPOLISZ (Filmajánló és reflexió)

A 17 éves Casey született optimista. Ahol mások akadályt látnak, ő a lehetőségre igyekszik figyelni. Változtatni szeretne a világon, melyről csupa aggasztó hír veszi körül. Amikor megjelenik az életében egy különös kislány, Athena és elvezeti őt Frank-hez, a kiégett egykori álmodozóhoz, minden a feje tetejére áll.
Betekintés a jövőbe, menekülés a titokzatos robot-üldözők elől, teleportálás… Casey nem győzi kapkodni a fejét. Hamarosan mindenre fény derül, és Frank-kel együtt kell döntést hozniuk, ráadásul abban a tudatban, hogy választásuk az az egész világ sorsát befolyásolhatja!

Ismét egy olyan film, mely - a Felhőatlaszhoz vagy A viskóhoz hasonlóan – kimaradt a fősodor agyonsztárolt darabjai közül, így aztán nem lett nagy anyagi siker, a (szerintünk) méltatlanul alacsony 6,5-ös IMDb átlagával pedig valószínűleg kevesen ugranak rá utólag.
No de, hátha lesz, aki akár e bejegyzés által fedezi fel magának! ;)

„Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy változtassatok a jövőtökön, ti mégsem hisztek benne.” – hangzik el a film egyik kulcsjelenetében, s a főszereplőinknek bizony lépniük kell, ha új irányt akarnak szabni az eseményeknek.
A Holnapoliszt nem csak az üzenete miatt ajánlom, hanem azért is, mert remek, sodró és humoros kalandfilm, akár igazi családi szórakozásra is alkalmas. (Úgy is itt a nyári szünet! Ezt sokféle korosztály élvezheti együtt – az alsó korhatár gyerekfüggő, de 9-10 éves kortól simán ajánlom!)
Megvan benne az a bizonyos plusz, ami úgy hiányzik a mostani moziból, de a 80-as évek Új-Hollywoodjában (például Spielberg akkori filmjeiben) még megvolt, s amit a J.J. Abrams-féle rendezők (Super8, Star Wars: Az ébredő erő) patikamérlegen próbálnak kimérni.




Egyébként – és erre ez a film igen jó példa –, ezt a „szpirit”-et nem a díszletek vagy a történet elemei hordozzák, hanem azon egyszerű okból fakad, hogy van mondandója. Mégpedig felemelő, a szó valódi értelmében inspiráló mondandója! Aki ezt érzi és rezonál vele, az imádni fogja! :)
Brad Bird rendező egyébként ezt az energia-löketet már korábbi animációs filmjeiben (L’ecsó, A hihetetlen család) is hozta, de itt más eszközökkel és más szinten tudta kibontani.)

A színészek remekelnek benne; George Clooney-n látszik, hogy kifejezetten élvezi ezt a szerepet (és tényleg olyan, mint egy nagyra nőtt 10 éves, aki addig duzzog sebzetten, míg el nem engedi az ideáit és velük együtt a csalódásait).
Raffey Cassidy, a robotlány Athena szerepében pedig egyszerűen fantasztikus, sok mindenben szeretnénk még látni! (A Kedvestől az ő karaktere kapcsán felidéződött az egykori csehszlovák ifjúsági sorozat, Majka, a „csillaglány” figurája – vajon hány mostani, 30-as / 40-es férfiú volt belé szerelmes gyerekként? :) Én már nem számolom, annyival találkoztam! :D Erős bevésődés volt sokaknak a felszínen túl mutató női minőséghez. )
S a Holnapoliszban az is szuper, hogy Casey szerepében egy igazi női főhőst kapunk, aki okos, kreatív, lelkes, bátor és úttörő. Mi más is lehetne szívből jövőbb példa és üzenet egy szórakoztató kalandfilmen keresztül, ha nem ezek a töltések?

A „hajszál híján”, ami miatt nem egy 10 pontos remekmű, a forgatókönyv kis hézagaiban keresendő (bár fölösleges szerintem keresni). Nem lett egy nagy ívű, epikus film, de nagyon is szerethető így, ahogy van!
Azoknak ajánlom, akik szívvel-lélekkel csinálják a dolgokat, tudatosan és szabadon szeretnének élni, és az embertársaikat is erre ösztönöznék! ;)

**

Holnapolisz (Tomorrowland, 2015)

Rendezte: Brad Bird

Nálam: 10/9

IMDb adatlap.

Magyar nyelvű előzetes.


**


Csend-virágok a Facebook-on – örülök, ha itt is találkozunk! :)



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2017. június 16., péntek

15 KÜLÖNLEGES FILM A SZERELEM VALÓSÁGÁRÓL - 2. rész

Ígéretemhez híven folytatom a kedvenc, rendhagyó szerelmes-filmjeinkből készült válogatást. Az első részt itt olvashatod, alant pedig következik a lista első nyolc helyezettje. Bár lista helyett inkább úgy tekintek erre az összeállításra, mint egy kivételes gyöngyszemekből álló gyöngysorra, aminek a szemei épp így lettek felfűzve...

Jó szórakozást! :-)


8. CSILLAGPOR (Stardust, 2007)

A Csillagpor olyan, mint egy gyógyító csoda, amit szerelmi bánatban szenvedőknek vagy egyedül szomorkodóknak receptre kellene felírni! :-)
Nyilvánvalóan a nívós irodalmi alapanyag is teszi – Neil Gaiman dark fantasy elemekkel teleszőtt meseregénye a maga egyszerre kedves és sötét humorával imádni való, ám ehhez sikerült a tökéletes filmes megvalósítás is.

Bár ez egy klasszikus és szépséges mese, benne „jóval”, „rosszal” és „igazival” (meg varázslatokkal, gonosz boszorkákkal, lányként a földre hulló csillagokkal és unikornissal), „még ennél is igazibb” lényege: maga a ragyogás! ;-)


7. FELHŐATLASZ (Cloud Atlas, 2012)

Ismét egy ütős irodalmi alapból (David Mitchell regényéből) készült, és remekül sikerült alkotás, azon ritka fajtából, amikor a film még meg is fejeli, továbbviszi a könyv mondandóját.

A Felhőatlasz több idősíkon játszódó és összeszövődő cselekményszálaiban a szerelem („klasszikus szerelem” és „szeretet” voltában is) egy katalizátor: az önfelvállaláshoz, változáshoz, változtatáshoz - egy szóval a szabadsághoz vezet.

A filmről itt írtam részletesen. 


6. FORREST GUMP (1994)

Családilag is nagy kedvencünk a megunhatatlanul csodálatos Forrest Gump, mely nem kifejezetten a benne lévő (nem hagyományos) szerelmi szál miatt került ebbe a válogatásba. Az életszeretet, "nagybetűs" szerelem, ami ebből a filmből sugárzik annak az ártatlanságnak köszönhető, ahogyan hőse belemegy az élet tapasztalásába.

Tiszta elfogadásban, nyitottságban és mély szeretetben – Szerelemben – élni nem csak a „tudatlan Bolondok” kiváltsága, azonban csak akkor képes rá az ember, ha hajlandó felszabadulni az egós elme uralma alól!


5. IN YOUR EYES (2014)

Ez a film is egy meglepetés-felfedezés volt, annál is inkább, mert a forgatókönyvét az a Joss Whedon írta, aki a Bosszúállók című képregény-filmek írója és rendezője, ez a gyöngyszem azonban a nagy popcorn-moziktól eltérőbb nehezen lehetne.
A kiindulópont amolyan „spiri csemege”: egy férfi és egy nő egymástól több száz kilométerre, fizikai találkozás nélkül elkezdi érzékelni, majd hallani a másikat, és egymással „belső dialógusokat” folytatni… és hát, ne tagadjuk: ők egymás lelkitársai.

Bár a sztori itt-ott döccen, a film egyáltalán nem lesz közhelyes. Nagyon-nagyon finom, intim hangulat jellemzi: tökéletesen jeleníti meg a szerelem állapotában jelen lévő őszinteséget, ártatlanságot, az egységre való természetes nyitottságot...


4. MIELŐTT FELKEL A NAP / MIELŐTT LEMEGY A NAP (Before Sunrise, 1995 / Before Sunset, 2004)

A meghittséget, az őszinteséget és a természetességet Richard Linklater Before…-filmjei esetében is ki lehet emelni, azzal kiegészítve, hogy itt az egész megvalósítás egy műfajátíró, stílusteremtő bravúr, a színészek részéről is.  

Ennyire életszagú, életszerű, mégis szórakoztató és magával ragadó filmet, ami úgy szép és romantikus, hogy hajszálnyit sem megy át giccsbe, ritkán látni!

Illetve kettőt - és ezzel a 15-ös listánk bizony eggyel több filmet tartalmaz, de ez egyszerűen így volt kerek: hisz’ az első, és a 9 évvel később játszódó második rész annyira összetartozik, és annyira sokat adnak így, egymás közelségében megnézve, hogy kár lenne szétválasztani őket! 



3. FEJBEN JÁRÓ BŰN (Ruby Sparks, 2012)

Hűha, ez megint egy igazi csemege, de még milyen! Mi történik akkor, ha minden úgy alakul, ahogy akarod? A film főhőse egy fiatal író, aki „véletlenül” megírja magának a tökéletes nőt, vagyis az „igazit” – és valósággá válik. A bökkenő az, hogy irányítani is tudja, és épp az önzéséből fakadó kontroll okozza a galibákat.

Nagyon szórakoztató, kedves és bölcs filmet kapunk, rengeteg helyzetkomikummal, melynek sztoriját ráadásul a főszereplők, Paul Dano és Zoe Kazan (a való életben is egy pár) jegyzik. Brillíroznak, minden téren.


2. HÉTKÖZNAPI PÁR (Perfect Sense, 2011)

A cím (balul sikerült ez a magyarítás) ne tévesszen meg! Egészen húsba vágó ez a film.
A történet is kemény: a nem túl távoli jövőben furcsa és kegyetlen vírus tizedeli az embereket. A fertőzöttek sorra veszítik el érzékszervi képességeiket (szaglás, ízlelés, látás…)

Két, látszólag össze nem illő ember, egy kutatónő és egy szakács együtt küzdenek a vírus megfékezéséért, és közben egymásba szeretnek.
A film utolsó képsoraiban összegződő lényeget semmiképp sem önteném szavakba… Embert próbálóan gyönyörű alkotás!


1. A NŐ (Her, 2013)

Az utóbbi évek egyik legcsodálatosabb filmje rendhagyó szerelmi történet, melynek hőse, Theodor egy testetlen mesterséges intelligenciába (hanggal és önálló tudatformával rendelkező számítógépes operációs rendszerbe) szeret bele.

A film minden szinten és részletében hordozza azt a minőséget, amiért időről időre újranézni is érdemes. Hosszabb magyarázat most ne álljon itt, elég talán annyi, hogy a felsorolásban nincs még egy film, mely ennyire mélyen megragadná, kifejezné a Valóságot... Azt, aminek leírására a szavak nem elégségesek, de ott, legbelül, ha nem is tudatos rá, mindenki érzi…

UPDATE: A film kapott egy önálló bejegyzést - itt írok róla!


**


A Facebook-on követsz már?
("Megjelenítés elsőként" jelleggel érdemes - több oldalt is lehet így!)

ÚJ! Hírlevél sok extrával! - Itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.

2017. június 15., csütörtök

15 KÜLÖNLEGES FILM A SZERELEM VALÓSÁGÁRÓL - 1. rész

Hogy mi is a Szerelem, nagyjából annyira lehetséges elmondani, mint például szavakba önteni, mi a zene - vagy mi a Valóság! ;) S  jegyezzük meg az elején: a mozit nem véletlenül nevezik „álomgyárnak”. Az emberi kollektív tudat vaskos illúzió-takaróba burkolózik, s ha a „szerelem” vagy a „párkapcsolat” fogalmait nézzük, ezeknek a tévhiteknek bizony a filmipar az egyik legbőkezűbb fenntartója. 
Ebben az összeállításban kevés a tipikus Hollywood-i film, és nem is csupa szerelmes-filmet válogattam. Egyik közös nevezőjük, hogy mindegyik tartalmaz valami szokatlant: olyan csavart, ami elemeli őket a klisék világától. A másik, hogy ezek a filmek – műfajuktól és történetüktől függetlenül - valamiként rátapintanak a Valóságra… 

Lássuk hát, hogyan! :)


15. AVATAR (2009) 

Talán a legkevésbé meglepő, hogy James Cameron „spirituális sci-fi fantasy”-je szerepel ezen a listán A főszereplő szerelmesek nem csupán egymással, hanem a természettel, a Földdel – bocs, Pandorával! ;-) –, és társaikkal, közösségükkel is élik a „nagybetűs” Szerelmet, az egységet.

„Látlak Téged” mondat pedig a Szerelem tiszta, Lélek-látó tekintetének kifejezésével túlmutat önmagán - így lesz az egyszerű meséből és nagyszabású szuper-látványosságból igazi mestermű.


14. ELEVEN TESTEK (Warm Bodies, 2013)

Elsőre igen bizarrnak tűnik: tini-film és zombi-horror paródia, több műfaj (vígjáték, romantikus film, dráma, horror) találkozási pontján. Na jó, másodikra is az. :-) Ugyanakkor ebben a filmben van „szpirit”, nem is akármilyen!

A szerelem egyéni és kollektív szinten is megváltó erőnek bizonyul benne, a korunk társadalmára vonatkozó zombi-metaforáról pedig Jonathan Levine rendező nem újabb bőrt húz le, hanem újat mond vele! Ráadásul mindezt végtelenül humorosan, bájosan és szeretettel teszi.


 13. EGY MAKULÁTLAN ELME ÖRÖK RAGYOGÁSA (Eternal Sunshine Of A Spotless Mind, 2004) 

 
„A szerelem sötét verem” – tartja a közmondás, és itt bizony a párkapcsolat árnyoldalaiból is bőven kapunk. Mert mi történik akkor, ha két össze nem illő, alapvetően tényleg összeférhetetlen személyiség lesz egymásba szerelmes? 


Létezhet-e megoldás arra az őrületre, amit a kötés-oldás, a „se veled-se nélküled” állandó játszmái hoznak létre? Főként akkor, ha már megtörtént a szakítás, és a döntés úgy néz ki, visszafordíthatatlan… 
 A válasz ott a film címében, s az utalás is: az egós elme „teli puttonyával” nem lehet szeretni, létezik azonban más: a „tiszta lap” minősége. :)  


12. A SZEM TÜKRÉBEN (I Origins, 2014) 

 
Az I Origins tipikus szerelmesfilmnek indul, mégsem az.  Mire a végére érsz, sokkal mélyebb dologról fog szólni, még akkor is, ha csak óvatos duhajként, tapogatózó keresőként ér hozzá ehhez a titokhoz – pontosan úgy, ahogyan a film hatalmas transzformáción átmenő főhőse is teszi. 


A film vége katartikusan szép, és rámutat arra, mennyire másodlagos a forma, amivel magunkat azonosítjuk és a kapcsolat jellege, amit másokkal élünk – a Valósághoz képest!



11. A SZERETET SZIMFÓNIÁJA (August Rush, 2007) 

 
Az August Rush nem szerelmesfilm. Van ugyan benne szerelmi szál, hisz’ a főszereplő kisfiú egykor egymás mellől elsodort szüleit próbálja újra összehozni, viszont ez a film is messze túlmutat a sztoriján. Ahogy azon is, hogy a szerelem egyenlő lenne a párkapcsolattal vagy egy érzelmi állapottal. 


A „nagybetűs” Szerelem, a Valóság az, amire megnyitja a nézőjét, nem annyira intellektuális módon, mint inkább az érzelmi megélés útján. Nem véletlenül a zene érzésének, átélésének készsége a kapocs a szereplők között. 
Csodálatos film, egyedül, párban, családdal, bárhogyan érdemes megnézni! 
Nálunk mindenki imádta. :)  


10. MOULIN ROUGE! (2001) 

Minden idők egyik legklasszabb és legszórakoztatóbb szerelmesfilmje szerintem a Moulin Rouge!, amihez nagyban hozzájárul a pop-kultúra elemeinek egészen kreatív újra-felhasználása. 
Az egész egy nagy szerelmi vallomás a Szerelemhez és - ennek szinonimájaként - a művészethez: mindkettő határokat átlépő, félelmet nem ismerő csodáját hirdeti. 

Baz Luhrmann rendező zsenijét dicséri, hogy - hasonlóan a Rómeó+Júlia című filmjéhez - a sok-sok túlzó gesztus, játék és giccs alkotta felszínen hősiesen ragyog át ez a benső, tartalmi mag. 


9. FREQUENCIES (aka OXV – The Manual, 2013)

Nagyon különleges filmmel van dolgunk, ami a szerelmi témán túl egy sor izgalmas kérdést vet föl, mindenekelőtt a szabad akarat kontra eleve elrendeltségét.  

De a gondolattal való, (tudatos és nem tudatos) valóság-teremtés vagy a kozmikus rend és egység ínyencfalatjait is a kifinomult néző elé teszi. 
A történet és a megvalósítás is igen eredeti, nagy meglepetés volt erre a filmre rátalálni, így a világért sem szeretném lelőni a néha egészen mellbevágó fordulatokat! 

Éljen megint csak a Szerelem (és a zene)! ;) 


**

>> A folytatást az első nyolc helyezettel itt olvashatod!

Tetszett a bejegyzés? Fejezd ki hozzászólással vagy lájkkal
itt, vagy a Csendvirágok Facebook-oldalán!

ÚJ! Hírlevél sok extrával! - Itt iratkozhatsz fel!



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.

ÉRZELMEKNEK VALÓ ALÁRENDELŐDÉS VAGY TISZTA ÉRZÉKELÉS? (Gyakorlattal)


Ülsz a moziban. Pár perccel ezelőtt még az utcán sétáltál és egészen más dolgokkal volt tele a fejed. Elkezdődik a vetítés, s te már az első jelenetnél finoman belevonódsz a történetbe. Nem kell sok idő és azon kapod magad, hogy együtt izgulsz és örvendezel a főhőssel. Ha valamit méltatlanságként él meg, te is gonosznak tartod és utálod az ellenlábasát, ha pedig személyes tragédia éri vagy szívfacsaróan búcsúzik a kedvesétől, készítheted a százas papírzsepit.

Ülsz a Facebook előtt. A vicces posztokon nevetsz, az értékrendeddel ellentétes politikai híreken feldühödsz, talán még a vérnyomásod is felmegy. Megdicséred magadban X.Y. profilképét és bosszankodsz azon, hogy Z. továbbra is ugyanazokat a köröket futja. A gyönyörű lakásbelsőket nézegetve egy kicsit vágyakozol álmaid otthonod után, aztán továbbkattintasz. Oda, ahol a következő, számodra épp legerősebbnek bizonyuló érzelmi impulzus vár.

Ülsz a metrón. Az előző pillanatban még semmi, de semmi nem zavart… talán egy kicsit megbámultad a körületted lévőket, talán átfutott az agyadon egy-két kósza, ártatlan kis ítélet… most meg egyszer csak azon kapod magad, hogy az exeden gondolkodsz! Mi több, felidéződik benned az a legalább egy évvel ezelőtti este, amikor annyira bántóan viselkedett veled. Már egészen el is felejtetted ezt a drámát, most meg látod: teljesen elevenen él elméd belső vetítővásznán. Mintha épp most történne! Elönt a gyógyíthatatlan sebzettség érzése, a gyomrod összeugrik, szorul a torkod, mindjárt sírni fogsz… le kell szállnod a metróról.

**

E három röpke életkép mindegyike az érzelmek erejéről, pontosabban az érzelmi azonosulásainkról tanúskodik. Az érzelmeink valósága – akárcsak a gondolatainké - olyasmi, amit egészen készpénznek veszünk és reagálunk rájuk, majd reagálunk belőlük - ahogyan a példákból is kitűnik: szinte gombnyomásra.
Ahogyan "saját bőrömön" tapasztalva is számtalanszor megfigyeltem: maga az érzelem gyakran nem is válik tudatossá, csak a jéghegy csúcsa, az automatikus reakció marad.

Az automatikus reakcióinkból fakadó cselekvéseink aztán tovább szövődnek, s ha nem vagyunk rájuk tudatosak, meghatározzák a soron következő tapasztalásainkat. Hogy a példáknál maradjak: a legelső esetben a hőssel való (öntudatlan) azonosulás révén a filmben kifejezett világképpel is feltöltekezünk, ami szépen, csöndben tovább dolgozik bennünk.
A második esetben: mindaz, amit az automatikusan történő Facebook-használat révén tapasztalunk, meghatározza a valóságlátásunkat. S közben talán észre se vesszük, hogy az egész mögött szubjektív ítéleteink halmaza van, melyeket akár meg is kérdőjelezhetnénk!
Végül a harmadik példában: a metrón végigpörgetett és átélt belső mozi visszahat a jelenlegi párkapcsolati helyzetünkre, legyen szó egy látszólag a semmiből kirobbanó veszekedésről vagy a ránk törő mérhetetlen magányosság érzéséről.

Ha elkezdjük megfigyelni, hogy egy tetszőleges napunk során ezek a reakciók milyen arányban szövik át az észlelésünket és szabnak irányt a tetteinknek, bizony érezhetjük úgy magunkat, mintha marionett-bábuként táncolnánk, személyiségünk önműködő mechanikájának kiszolgáltatva.
Ez az őszinte megfigyelés nagyon fontos! A legelső, hatalmas lépés ahhoz, hogy leváljunk ezekről a kötelekről, melyek megakadályoznak bennünket a szabad, Lélekből jövő kifejeződésben.

Az alábbiakban szeretnék egy egyszerű példát mutatni a nem azonosulás nélküli, természetes érzékelésre, amit akár itt és most, ahogy ezt a szöveget olvasod, azonnal kipróbálhatsz!





Íme, egy egyszerű kis gyakorlat, ami tapasztalásra hív!

1.) Keress valamit magad körül, aminek jellegzetes illata van! Könnyebb először, ha valami kellemeset választasz, például valamilyen növény vagy fűszer aromáját – nálunk a környéken például elképesztő hársa-virágzás tombol, de ha van a kezed ügyében valami illatos fűszernövény, például friss rozmaring, bazsalikom, menta vagy fahéj… rózsa, fenyőgyanta… bármi, megteszi! (Ez a dolog tényleg szó szerint bármivel tud működni, olyan, általában „nem-szeretem” szagokkal is, mint a trágyáé vagy az eceté!)

2.) Szagold meg és figyelj! 

Miközben magadban, belül érzékeled az illatot, légy tudatos rá, amikor megjelenik a beazonosítás gondolata (mi ez?)… majd az ítélkezés gondolata (ez jó! kellemes, finom!)… karöltve a személyes kötődéssel (én ezt szeretem!… emlékszem, hogy… de jó lenne, ha… stb.)

3.) Figyelj most úgy, hogy csak tisztán érzékelsz! Nem baj, ha ott a gondolat, csak tudatosan válj le róla… hogy magát az illatot mindennemű megcímkézés és ítélet nélkül fogadd.

Fogadd magadba – fogadd magadban, hiszen ha megfigyeled, az érzés igazából benned jelenik meg!

Engedd, hogy egészen kitöltsön, a hozzá kapcsolódó gondolatot pedig továbbra is hagyd, csak a tiszta érzésre koncentrálj!

Hagyj némi időt erre a tapasztalatra!

**

Egyetlen fizikai érzékszerven keresztüli érzékelésmódot, a szaglást vizsgáltunk meg, de igazából az érzelmekkel sem más a helyzet! Ez a(z éles) gyakorlat haladó verziója! ;-)
Figyeld meg legközelebb, amikor mondjuk dühöt, szomorúságot, szorongást, büszkeséget vagy rajongó lelkesedést érzel:
(Igen, bizony! Nem csak a tipikusan negatívnak titulált érzelmekre, melyektől általában szabadulni akarunk igaz ez a marionett bábu-effektus!)

1.) Milyen gondolat kapcsolódik a fizikai érzethez?

2.) Mi történik, amikor megengeded, hogy leválj erről a gondolatról (maradhat ott, nem tolod el, csupán a puszta érzetre figyelsz magadban – nem címkézed, nevezed meg mondjuk így „dühös vagyok”, és nem mondod rá, hogy ez „de rossz…
Az, amit jelenléten vagy lélekjelenléten értek egyáltalán nem azt jelenti, hogy visszavonulsz az érzések elől! Nem egy fókuszált állapot, ami kizár minden mást, hanem határtalanul tágas! A jelenlétben a lét örömének természetes állapotára nyílsz meg, ami azt is megengedi, hogy olyan érzetet tapasztalj, ami talán épp nem olyan kellemes.
A tiszta érzés / érzékelés állapotában az érzetekkel, érzelmekkel vagy hangulatokkal való azonosulás az, ami eltűnik: megjelennek benned, nincsenek eltaszítva, de már nem belőlük reagálsz, és nem ragadsz beléjük.
Reagálás helyett szabadon cselekszel. 

**

Remélem, hasznosnak találtad ezt az írást! Ha igen, örülök, ha hozzászólsz, akár itt, akár a Csend-virágok Facebook-odalán!

További önismereti tárgyú írások a Csend-virágok blogon.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel! 



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó, jogtiszta kép.

2017. június 14., szerda

BEPILLANTÁS A VALÓSÁGBA - 3 vers-gyöngyszem a magyar irodalomból

Elkezdtem néhány korábbi írást átköltöztetni ide; ezek a Szerelemben címet viselő önismereti blogomon jelentek meg, zömében 2016 őszén. 

Az első egy vers-válogatás, amiről ezt írtam annak idején: "három csoda három magyar költőtől, melyek a Valóságba való bepillantás minőségét hordozzák magukban."

De mit értek "Valóságon", így nagy betűvel? 
Nem a szubjektív, ki-ki által maga teremtett és valamilyennek tapasztalt valóságot, hanem az Abszolútot: a természetes létállapotunkat.
Annak tapasztalati felismerését, ami van, ami - mi, mindannyian - vagyunk, mégis ennek igazsága csak egyéni utunkon tárulhat fel - kinek-kinek a maga módján.
A tulajdonképpeni választ a "ki vagyok én?", "mi az élet értelme?", "mi az igazság / valóság?" és egyéb módokon is megfogalmazható nagy kérdésre, melyet azok tesznek fel, akik elindulnak önmaguk (spirituális) megismerésének útján.

Ahogy tapasztalom, és ennek ez a blog is tanúbizonysága – ld. például az indító szövegét -, hogy a Valóságot leírni, közvetlen megélését visszaadni lehetetlen. Ezért nem tud egyetlen spirituális tanítás vagy mester sem „hazavinni” önmagunkba, csak rámutathat e "helyre", ami nem is hely. :)
S a költészet is – mely jóval mélyebben képes megjeleníteni a fizikai síkon túli dimenziókat, mint a hétköznapi kifejezésmód – legfeljebb csak utalhat rá. 

Amit a jelen válogatás kapcsán csodának neveztem az, amikor a művész a transzcendens általa átélt megtapasztalását a költészet eszközeivel újrateremti.  

Nem egy hangulat, érzelmi állapot vagy filozófiai kérdés adja tehát e versek töltését, hanem a Teljesség érintése, a határtalan ihletése. 
Épp ezért ezeknél az alkotásoknál az „inspiráció” a szó eredeti értelmében működik: Lélekbe hívnak! 

Gyere, fedezzük fel őket együtt! Elemezni, szétcincálni azonban ígérem, nem fogom őket, csupán egy-egy rövid reflexió kerül majd utánuk!
 




 Szabó Lőrinc: „Ez vagy Te”



Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se 
sírok már érte: 
nem olyan fontos dolog a halálom. 
Semmi sem vész el ezen a világon, 
egy a lélek és ezer a ruhája 
s a valóság csak ez a könnyü pára. 
Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek 
a drága mézet, száz illatot és 
száz színt elkevernek, 
így találják meg a sokban az egyet: 
egy a valóság s ezer a ruhája, 
a lélek az egy, ez a könnyü pára, 
hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak 
és megnyugodnak; 
melyik melyik volt, nem tudja a tenger. 
Én is megteltem már az örök eggyel: 
egy az anyag s 
minden más csak ruhája, 
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára, 
érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag? 
Vágd szét a magvat! 
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban, 
ez nő meg fává, ez a láthatatlan: 
ez a lélek, a mindenség csirája, 
ez a valóság, ez a könnyü pára, 
tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe, 
de ott az íze: 
mindenen átcsap az örök lehellet: 
az isten él, az isten A Te Lelked: 
ez a valóság, melynek nincs halála, 
ez a mindenség, ez a könnyü pára: 
Ez Vagy Te, Szvétakétu!

(1934)


Reflexió

Bár a csokorba szedett három közül ez mond ki a legtöbbet a Valóságról fogalmi, tartalmi szinten, mégsem érződik pusztán szellemi tudásnak, amit a költő kifejez.  
  
A vershelyzet teszi igazán különlegessé: ugyanis a halott szól az élőhöz, vigasztalást és amolyan fordított prédikációt nyújtva. S mennyire más az üzenet „odaátról”! Gondolj csak bele: a földi gyászbeszédek mindig arról szólnak, ki volt az ember a forma szintjén, személyiségként, a világ szemében - ez az emlékeztetés azonban arra mutat rá, hogy a forma elengedése után mennyire nem számít már mindez.  

A „valakiség” ruhájának és a személyes kötődéseknek a lehullásával feltárul az, ami valójában van, s a szeretet sem tűnik el, épp ellenkezőleg: tisztán ragyog. 

Tapasztalom, hogy ehhez nem szükséges a fizikai test halála, egyszerűen csak hagynunk kell, hogy azt éljük, ami valójában vagyunk! Kifejeződünk egy formán keresztül, de figyelmünk által tudatába kerülünk annak, hogy nem vagyunk egyenlőek vele.


**




Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke


Indulj dalom, 
bátor dalom, 
sápadva nézze röptöd, 
aki nyomodba köpköd: 
a fájdalom.

Az életen, a szinten, 
a fénybe kell kerengni, 
légy mint a minden, 
te semmi.

Ne mondd te ezt se, azt se, 

hamist se és igazt se, 
ne mondd, mi fáj tenéked, 
ne kérj vigaszt se. 
Légy mint a fű-fa, élő, 
csoda és megcsodáló, 
titkát ki-nem-beszélő, 
röpülő, meg-nem-álló.

Légy az, ami a bölcs kéj 

fölhámja, a gyümölcshéj 
remek ruhája, zöld szín 
fán, tengeren a fölszín: 
mélységek látszata.

No fuss a kerge széllel, 

cikázva, szerteszéjjel, 
ki és be, nappal-éjjel 
s mindent, mi villan és van, 
érj el. 
Tárgyalj bolond szeszéllyel, 
komázz halál-veszéllyel 
s kacagd ki azt a buzgót, 
kinek a mély kell.

Mit hoz neked a búvár, 

ha fölbukik a habból? 
Kezébe szomorú sár, 
ezt hozza néked abból. 
Semmit se lát, ha táncol 
fényes vizek varázsa, 
lenn nyög, botol a lánctól, 
kesztyűje, mint a mázsa, 
fontoskodó-komoly fagy 
dagadt üvegszemébe. 
Minden búvárnak oly nagy 
a képe.

Jaj, mily sekély a mélység 

és mily mély a sekélység 
és mily tömör a hígság 
és mily komor a vígság. 
Tudjuk mi rég, mily könnyű 
mit mondanak nehéznek 
és mily nehéz a könnyű,
 mit a medvék lenéznek. 
Ó, szent bohóc-üresség, 
sziven a hetyke festék, 
hogy a sebet nevessék, 
mikor vérző-heges még, 
ó, hős, kit a halál-arc 
rémétől elföd egy víg 
álarc, 
ó, jó zene a hörgő 
kínokra egy kalandor 
csörgő, 
mely zsongít, úgy csitít el, 
tréfázva mímel 
s a jajra csap a legszebb 
rímmel.

A céda életet fesd, 

azt, ami vagy te, tettesd, 
királyi ösztönöddel 
ismersz-e még felettest? 
Az únt anyag meredt-rest 
súlyát nevetve lökd el 
s a béna, megvetett 
test bukásait a szellem 
tornáival feledtesd.

Hát légy üres te s könnyű, 

könnyű, örökre-játszó, 
látó, de messze-látszó, 
tarkán lobogva száz szó 
selymével, mint a zászló, 
vagy szappanbuborék fenn, 
szelek között, az égben 
s élj addig, míg a lélek, 
szépség, vagy a szeszélyek, 
mert – isten engem – én is, 
én is csak addig élek.

Menj mély fölé derengni, 

burkolva, játszi szinben, 
légy mint a semmi, 
te minden. 


(1933)
 
Reflexió 

A versben egymásba olvadnak és feloldódnak a határok, az egymásnak látszólag ellentmondó minősítések és perspektívák. Mély és sekély, nehéz és könnyű, játékos és komoly, anyagi és szellemi, semmi és minden… 

Esti Kornél Kosztolányi novella-sorozatának hőse, a vers pedig ars poetica, azaz költői hitvallás is egyben, mely azt sugallja, hogy az alkotó számára a valódi költészet célja csakis a Teljesség, a hétköznapi fogalmakkal kifejezhetetlen kifejezése lehet.


**



Pilinszky János: Aranykori töredék 

U. E.-nek


Öröm előzi, hirtelen öröm, 
ama szemérmes, szép anarchia! 
Nyitott a táj, zavartan is sima, 
a szélsikálta torlaszos tetőkre, 
a tenger kőre, háztetőre látni: 
az alkonyati rengeteg ragyog. 
Kimondhatatlan jól van, ami van. 
Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul, 
a házakon s a házak tűzfalán, 
a világvégi üres kutyaólban 
aranykori és ugyanaz a nyár! 
És ugyanaz a lüktető öröm; 
dobog, dobog a forró semmiben, 
ellök magától, eltaszít szivem 
és esztelen szorít, szorít magához!

Mi készül itt e tenger ragyogásból? 
Ha lehunyom is, süti a szemem; 
mi kívül izzott, belül a pupillán, 
itt izzít csak igazán, idebenn! 
A világ is csak vele fényesűl, 
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó 
és olyan édes. Úgy igazi minden.

(1949) 


Reflexió

Nézted már úgy a horizonton lenyugvó napot, hogy teljes nyitottsággal fogadtad be a látványt és az érzetet? A versbeli szemlélő ezt a nyitottságot éli, s a tudat szinte „berobban” a tiszta létezés állapotába...

A „kint” és a „bent” tökéletesen egy… ez a lét-öröm csendes extázisa. A pillanatban felragyog a határtalan, az örökkévaló...


**

Tetszettek a versek? Vannak hasonló kedvenceid, amiket szívesen megosztanál velünk? Rajta! :)

Ha inspirálónak tartod az itt olvasottakat, kövesd a Csend-virágok oldalát a Facebook-on is!


Kétheti hírlevelemben olyan írásokat küldök, melyek a blogra nem kerülnek fel, Nektek, feliratkozóknak készítem! Katt ide, ha még nem vagy a listán! :)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdonát képezi. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotók nyilvános megosztók jogtiszta képei.