Művészet és önismeret. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2019. szeptember 25., szerda

A LEVÉLÍRÓ – Filmajánló és reflexió

Ez a film egy kis gyöngyszem, szeretek ilyenekre bukkanni és írni is róla, hátha többen felfedezitek. :) Nem egy nagyszabású movie epikus fordulatokkal, remek alakításokkal vagy látványos kulisszákkal, hanem egy tévéfilm, és A fény ösvényéhez vagy Az igazi csodához hasonlóan tanmese. Ez a műfaj szinte garantáltan tartalmaz pár kevésbé életszerű elemet, azaz, bizonyos szereplők, helyzetek egyszerűen túl könnyen illeszkednek a történetbe, hisz’ a mondanivaló irányít.
Minél kevésbé irreális és didaktikus egy tanmese, annál szerethetőbb és hatékonyabb is, mi Christian Vuissa alkotását (ő írta, rendezte és producer is) lényegileg ilyennek láttuk.

A film főhőse egy kamaszlány, Maggy, aki látszatra nem különösebben kiemelkedő semmiben, vannak vágyai és van egy rakás kudarca. Lavírozik, hogy az ezekkel való szembesülést elkerülje, próbálja megúszni, hogy túl mélyre menjen a saját életében és igyekszik menőnek látszani.
Egy napon aztán szép kézírással írt levelet kap egy idegentől, aki úgy tűnik, mintha ismerné őt. Pontosan azt mondja és legfőképp pont úgy szól hozzá, ahogyan az az elevenébe talál. Maggy felkutatja a levélírót és a találkozások hatására változni kezd…



A tinédzser szereplő és díszletei ellenére a történet nagyon is univerzális, olyasmiről szól, ami az idősebb korosztály számára is ott van akadályként és potenciálként: a látásmódunkról és annak megváltoztatásáról. Arról, hogy amíg a körülményeinket okoljuk és nem vállalunk 100%-os felelősséget saját magunkért, lehetetlen a boldogság, no meg, hogy minden akkor fordul át és ugrik meg minőségileg az életünkben, amikor levesszük a fókuszt arról, mit várunk el másoktól, és ehelyett adni kezdünk magadból. 
Nem árulom el, mi történik a filmben, de szépen és többnyire egész hitelesen közvetíti ennek a belső (tudati, spirituális) forradalomnak a folyamatát.
Igen, ez olyasmi, ami felülírja a régi mintákat, sokszor nem túl kellemesen szembesít az illúzióinkkal, hogy elengedhessük őket, feltárja az élet-hívatásunkat és annyi ajándékot hoz, amit elképzelni sem tudtunk. És milyen nagyszerű, hogy ezeket az ajándékokat továbbadhatjuk! :)

Ha megérintett ez a leírás, nézd meg ezt a kedves és őszinte jóindulattal készült filmet, emlékeztetni fog arra, hogy bár sokszor kihívás levetni a megszokottat és konfrontálódik az ember sok mindennek, alapjában milyen egyszerű is változni és micsoda felhajtóerőt ad mindenhez, ha kész vagy Lélekből élni! ;)


**

A levélíró (The Letter Writer, 2011)

Rendezte: Christian Vuissa

Előzetes.

IMDb adatlap.




**





© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.


2019. szeptember 17., kedd

„ENNEK MEG KELL LENNIE!” – Az alkotás alkímiája

Sokféle motivációból alkothat az ember és mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Mégis, csodálatos, felemelő és a személyiségedre nézve mélyen transzformáló hatású, amikor az egyetemes alkotóerő csatornájává válsz.

Ilyenkor azt érzed: „ennek meg kell lennie”, függetlenül attól, milyen lesz a végeredmény. Nem dolgod, hogy megítéld vagy, hogy a fogadtatásán gondolkozz. Nem azért csinálod, mert „megéri”, még csak célod sincs vele. Nem tudod, mire visz ki ez az egész, sőt, van benne valami nagy és ismeretlen, ami először talán félelmetes.
A lényed forrásából fakadó vágy hajt, hogy kifejeződj, hogy formát adj, hogy pont az szülessen meg, aminek lennie kell, s ez felülírja a félelmet.

Átadod magad annak, ami egyszerre nagyobb nálad és mégis Te vagy. Elönt az öröm, az erő és a bátorság.
A „kicsi én” hiheti azt, hogy ezt nem lehet megcsinálni, hogy ő kevés, hogy nem fogják értékelni, már nem ő irányít, s bizony el is tűnt a pillanatban.




Teszed egyik lépésed a másik után. Olyan, mintha minden magától menne, közben mégis tudatosan irányítod az energiát. A részletek sorra megjelennek előtted, pont a megfelelő időben mindent meg tudsz válaszolni, amit még nem láttál előre, kibontakozik előtted az út...
Végül pedig magad is megleped az eredménnyel. :)

A fentieket nem csak saját tapasztalatból tudom, hanem több száz csodás embertársamat kísértem rövidebb-hosszabb ideig ezen az úton, és mindenkinél így működött.
Ami a „non plus ultra”, hogy ez nem csak a konkrét művészeti ágakban való alkotással van így, hanem minden teremtő, megvalósító folyamattal!
Aki erre egyszer igazán ráérez és engedi az említett transzformáló hatást munkálkodni - s minden életterületén tudatosan így nyilvánul meg -, annak egész élete művészetté válik! :)

Ez pedig maga a szeretet, az öröm és a szabadság. A Lélekjelenlétben élt élet.

Mi az hát, amiről most úgy érzed, „meg kell lennie”?
Mik azok a történetek, melyeket el kell mesélned? 
Mi az, amire hivatott vagy - és épp így, ebben a formában csak Te vagy hivatott?

💗


A Felszabadító Kreatív írás kurzusokkal abban segítek, hogy mindezt feltárd, meglépd, megéld!
2020 májusától szeptemberig ezeket a lehetőségeket tartom, nézz körül, és ha megszólít valamelyik, állj bele bátran! 

Szeretettel várlak:



Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel! 

A Facebook-on is megtalálsz, itt és itt.



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)


Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.

2019. szeptember 4., szerda

Zeneajánló: S. CAREY – HUNDRED ACRES (2018)

Egy ideje készülök írni erről a lemezről, augusztus végén nap, mint nap szólt nálunk, imádtuk. Közben kitört az ősz, az ovi és minden szezonális teendő, de most újra hallgatva megint az a csendes gyönyörűség fogott el. Megállni, figyelni, lelassulni… elmerülni a pillanatban… természetesen tenni a dolgokat, természetesnek lenni… s persze folyamatosan, tudatosan visszatérni a fizikai értelemben vett természet erejéhez is, engedni, hogy töltsön, ihlessen. Engem erre inspirál ez a finom, lassan csordogáló patakhoz, erdőkön-mezőkön átsuhanó szellőhöz, tágas rétre sütő napfényhez hasonlatos, 35 perces zenei élmény. :)

Sean Carey – művésznevén S. Carey – az amerikai indie / folk zenekar, a Bon Iver dobosa és vokalistája, de a szólókarrierje legalább ennyire eredeti és izgalmas. Nyugodt, kedves attitűdje és kísérletező hajlama már 2010-es, debütáló albumán, az All We Grow -n is megmutatkozott, én akkor ismertem meg, és rögtön elvarázsolt, a szó legnemesebb értelmében.  Az erős önismereti reflektáltság és koncepciózusság a második lemezen, a 2014-es Range Of Light -on is folytatódott, ahol - a felnőtté válás tapasztalatainak formába öntése után - már a szerelem, a családalapítás és az elköteleződés volt a téma.
A Hundred Acres 2018 februárjában jelent meg, hozzánk másfél évvel később jutott el, de sebaj, pont most volt itt az ideje. A kreativitás maradt, de a korábbiakhoz képest jóval egyenletesebb, azért finom csavarokkal teli, gazdag zenei szőnyeggel bíró, mégis letisztultabb ez az album, nem csoda, hisz’ a természethez és a természet békéjéhez való visszatérésről szól.
Ahogy Carey a címadó dalban énekli: "minden amire szükségünk van, száz hold föld és egy kis tér, hogy szabadon lélegezhessünk."


 


Sean Carey emlékeztet a szintén multiinstrumentalista tehetség Sufjan Stevens-re vagy José González-re, de megvan a nagyon jellegzetes, saját stílusa. Nagyon szeretem azt a gyengéd, „tündéres”, gondoskodó férfienergiát, ami megnyilvánul rajta keresztül.
A dalok által kirajzolt ív pedig azt az érzetet hozza, amikor a természetbe való ösztönös kimenekülés után elkezdesz lenyugodni, felfedezni az ott kapott sugallatokat és megélni azt a bölcsességet, amit ajándékba hoztál.

Kedvenc pillanatok:Rose Petals úgy ahogy van (a legutóbbi, Love Yourself  című válogatásomra is felkerült), a Hideout csilingelése és többrétegűsége, a True North lassú felépülése és vonósai, a Hundred Acres áramlása, fel-le zuhanó-szárnyaló jellege, na meg a megnyíló Have You Stopped To Notice és a megérkező Meadow Song!




Most pedig (nekem legalábbis hamarosan) ki a természetbe! ;)

Két élő bónusz: Rose Petals és True North.


**

S. Carey: Hundred Acres (Jagjaguwar, 2018)

Nálam: legalább 10/9! :)


**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos lemezborító.