N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2019. szeptember 26., csütörtök

Alkotósarok: 10 BÁTORÍTÓ ÜZENET A KREATÍV ÉLETHEZ – Kompromisszum-mentes művészektől


Az Íróktól (nem csak) íróknak sorozatba szántam e válogatás első képeit, aztán úgy alakult, hogy "(Nem csak) íróktól (nem csak) íróknak" :)), szóval még az eddigieknél is univerzálisabb és több mindenre használható lett. 
Mindig figyelem az aktuális energiákat és azokat a témákat, amiket Ti dobtok fel a kurzusokon, így ezekre is reflektálok az írásokban. Mindazonáltal az „elég jónak lenni”, a magunkkal szemben támasztott elvárások kérdése, a hibázástól való félelem és a kudarcok utáni felállás rendszeresen kerül elő, és azt tapasztalom, hogy ezek húzódnak meg leggyakrabban az önszabotázs hátterében is.
Na meg, még ennél is mélyebben az ismeretlentől, a kiszámíthatatlantól való félelem.

A kontrollálás kényszerét elengedni, mégis ihletetten, a belső sugallatainkat követve irányítani, más szavakkal: tudatosnak lenni, de átadni magunkat a lelkünk vezérlésének – ez bizony művészet. :) Így a címbeli kreativitás sokkal többet jelent annál, minthogy egy konkrét művészeti ágban alkotunk. Inkább arra utal, hogy élünk a teremtőerőnkkel és engedjük, hogy valóban önazonosan nyilvánuljunk meg életünk minden területén. 

A mai bejegyzéshez tíz olyan alkotótól választottam szöveget, akik mertek kockázatot vállalni a művészi szabadságukért és létrehozni olyan dolgokat, melyeket egyáltalán nem volt evidens létrehozniuk, amikkel a környezetüket is kizökkenthették a megszokottból.
Ismét felfűztem őket egy szálra, akár egy gyöngysort, s kívánom, hogy legyen segítségedre a nehéz időkben épp úgy, mint az átlagos hétköznapokban, hogy könnyedén szelhesd a habokat!

Íme, hát a 10 bátorító üzenet az én olvasatomban! :)



1. EMLÉKEZTESD MAGAD, MIÉRT IS CSINÁLOD!

Esszenciális, amit Kurt Vonnegut amerikai író a maga eredeti módján megfogalmazott, figyelj csak!
„Gyakorolj bármilyen művészetet, zenét, éneket, táncot, színészetet, rajzot, festést, szobrászatot, költészetet, prózaírást, esszét, riportot, mindegy, hogy jól vagy rosszul megy, ne pénzért és hírnévért, hanem hogy megtapasztald és rájöjj, mi van belül; hogy kiteljesedjen a lelked!

Komolyan mondom! Kezdd el most azonnal, alkoss és csináld az életed hátralévő részében! Rajzolj egy vicces vagy szép képet Ms. Lockwood-ról és add oda neki! Táncolj otthon iskola után, énekelj a zuhany alatt és így tovább és tovább! Alkoss egy arcot a krumplipürédből! Játszd el, hogy te vagy a Drakula gróf!

Itt egy megbízás ma estére, remélem, Ms. Lockwood nem vág meg emiatt. Írj egy hat soros verset, mindegy miről, csak rímeljen! Nem lehet korrekt teniszt játszani háló nélkül. Legyen a tőled telhető legjobb! De senkinek ne beszélj róla, ne mutasd meg, ne szavald el még a barátnődnek, a szüleidnek vagy Ms. Lockwood-nak se, oké?

Tépd össze ici-pici darabokra és dobd ki egymástól jó távol eső kukákba! Meglátod, máris dicsőséges jutalmat kaptál a versedért. Megtapasztaltad a növekedést, többet tudtál meg magadról, és tettél a lelked kiteljesítéséért.”



2. LEGYÉL KEGYES MAGADHOZ!

Ugyan Frida Kahlo alábbi sorai nem a festészetről szólnak (itt írtam Róla a kiállításai kapcsán), úgy érzem, az attitűd miatt helyük van ebben a válogatásban!
Önmagunk elszabotálása ezerféleképpen és területen történhet a párkapcsolattól a hivatáson át a pénzteremtésig, a lényeg, hogy ilyenkor nem engedünk teret annak, amivel valóban összhangot érzünk.
Ezért olyan fontos felvállalni és kinyilatkoztatni az igényeinket, elsősorban önmagunk felé, és semmiképp sem másokat – embereket, helyzeteket – kinevezve, hogy váltsák ezt valóra nekünk.
Ha szenvedsz valamitől, gondolja arra, hogy végső soron ki más kegyelmezhetne meg Neked, ha Te nem teszed? Ha a szándék megvan, ha a „hogyan”-ba beleállsz és cselekszel, az Élet mindent tökéletesen elrendez! ;)
„Olyan szerelmet érdemelsz, aki kócosan is akar, mindennel együtt: minden okkal, ami hirtelen felébreszt és minden démonnal, ami nem hagy aludni. (…)

Olyan szerelmet érdemelsz, aki figyel, ha énekelsz, támogat, ha szégyelled magad és tiszteli a szabadságod; aki veled repül és nem fél lezuhanni sem.

Olyan szerelmet érdemelsz, aki hazugságok helyett reményt, kávét és költészetet hoz az életedbe.”
A teljes Frida-szöveget ide fordítottam le!





3. MERJ KOCKÁZTATNI!

Az ismeretlenbe belegyalogolni, a megszokott rutinokat és automatizmusokat elengedni bármilyen félelmetes is tud lenni, szükséges ezen az úton. Tilda Swinton skót színésznő szerint az egyik legnagyobb áldás abban van, amikor erre megnyílunk. Ezt magam is így látom! ;)
Tildáról egyébként több filmajánlóban írtam, többek között itt.
„A káosz nagy barátja vagyok. Ez minden, ami van nekünk… Úgy értem, az egész koncepció az élet menedzseléséről abszurd… az élet kockázat, az élet lehetőség, az élet az, hogy nyitottak vagyunk a lehetőségekre.

A legjobb dolgok az életemben – és valószínűleg mindenki más életében is -, abból fakadtak, amikor nyitott voltam rá, hogy a rutinos utamról lefújjon a szél.”


4. VEDD LE A FÓKUSZT AZ „ÉN”-RŐL!

Nem arról van szó, hogy nyomd el és tagadd meg az egót, ami egy spirituális zsákutca, szintén az önszabotázs egy formája, hanem arról, amire gyakran önátadásként utalok, például ebben a legutóbbi bejegyzésben is. Martha Graham, a kortárs tánc megújítója, a Graham-technika kifejlesztője így ír erről:
„Csak egyetlen egy létezik Belőled, ez a kifejeződés egyedi.
És ha elzárod, senki máson keresztül nem tud megmutatkozni, elveszik. A világban nincs máshol jelen.

Nem feladatod, hogy megmond, mennyire jó ez vagy mennyire értékes, ahogyan az sem, hogy összehasonlítsd mások kifejeződésével.
A Te feladatod, hogy a magadét tisztán tartsd, hogy a csatorna nyitva legyen.

Még csak hinned sem kell magadban vagy a munkádban. Nyitva kell tartanod magad és ébernek lenned arra, ami motivál. Tartsd nyitva a csatornát!
Egyetlen művész sem maradéktalanul vagy mindig elégedett. Épp ez a különös, Isteni kielégületlenség, az áldott nyugtalanság visz bennünket tovább és tesz minket élőbbé.”



5. LÉPJ TÚL A FÉLELMEN!

Nagyon jókat mondott Nina Simone is, lefordítottam Tőle egy csokorra való rámutatást – itt találod őket  -, kétségtelenül az egyik legnagyszerűbb, amit magadért tehetsz, ha nem engeded, hogy visszatartson a félelem attól, amit igazán szeretnél!



6. NE BONYOLÍTSD TÚL!

Sokszor tényleg az tart vissza bennünket a cselekvéstől vagy a jólléttől, hogy túlgondoljuk a dolgokat. Belegabalyodunk a definíciókba magunkról és a világról és ezeket keresztül látunk. Szeretem azt a szellősséget és szabad levegőt, ami Ani DiFranco énekesnő legjobb dalait, lemezeit is átitatja. Bizony, még a művészetet sem kell idealizálni, sőt üdvös elengedni a koncepcióinkat! ;)



7. ŐRIZD A FÜGGETLENSÉGED!

Ha már egyszer ráéreztél, mi van a megfelelés-kényszeren túl, igen nagy kincsre leltél. Ne engedd, hogy akár a kritika, akár az elismerés elhomályosítsa, amit Te belül érzel. Az igazi iránytű Nálad van! ;)

Zadie Smith kortárs angol írónőtől is többet fordítottam, íróknak, írni vágyóknak különösen ajánlom ezt az összeállítást!



8. NYÍLJ MEG A TÁMOGATÁSRA!

Elsősorban és mindenekelőtt magaddal kell jóban lenned és önmagadban fellelni az erőt. Mindezzel együtt a támogatásért igenis kinyújthatod a kezed, mert ennek a lehetősége mindig ott van! Tapasztaljuk a kurzusok résztvevőivel a zárt Fb csoportban és a privát levelezéseinkben is, mennyit tudunk így adni egymásnak…

Stephen King írói tippjei közül korábban i fordítottam egy csokorra valót, itt olvashatod!



9. MERJ HIBÁZNI!

Fontos dolgot hangsúlyoz a fiatal színész, Timothée Chalamet (emlékezetes szerepeiről írtam ebben és ebben a filmajánlóban) Frank Ocean zenésznek adott interjújában.
Az alkotói gátak feloldásához elengedhetetlen, hogy megengedjük magunknak az egyenetlen teljesítményt, netán a bénázást is. :)
FO: Melyik felfogást osztod? Hogy az, amit csinálsz, valamiképp benned van, mint egy adottság, valami, amiben igazán jó vagy? Vagy úgy érzed, bármit is szeretnél csinálni, ha eldöntöd és igazán hiszel benne, jól fog menni? 
TC: Inkább az elsőre szavazok. Mindig is úgy éreztem, nem tudok nem játszani, mégis, hogy valóban eljussak ide, szükségem volt tanárokra, közülük is kifejezetten egy tanárra, aki segített elfogadnom, ha hibázom. 
Rosszul csinálni és túllépni rajta – ez az, ami megnyitotta nálam a gátakat. Játszottam egy színdarabban New York-ban, 15 évesen, egy nagyon nehéz, de elképesztően hasznos sulis év után ekkor oldódott ki bennem valami. Szenvedélyesen szeretem a zenét is. Szeretnék rengeteg kreatív dolgot csinálni, nem is feltétlenül zenélni, de írni és rendezni mindenképp. Nagyon-nagyon türelmes leszek magammal ezzel kapcsolatban.



10. ADD TOVÁBB!

John O’Donohue ír költő, író, filozófus szavai számomra elsősorban arra mutatnak rá, hogy a jóindulatú és támogató attitűdöt magam és mások felé egyaránt megnyilváníthatom. S hogy milyen felemelő és változásokat előmozdító így élni. :) Tegnap ajánlottam A levélíró című filmet, eléggé szinkronban van ezzel!
„Az egyik legszebb ajándék a világon a bátorítás ajándéka. Amikor valaki bátorít téged, segít túllépni azon az akadályon, amin máskülönben lehet, hogy nem tudnál túllépni. Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor mély bizonytalanságban vagyunk. Amikor az ilyen időszakokban magadra vagy hagyva, az összezavarodottságot és a káoszt olyannak érzed, mint a gravitációt.

Amikor egy barát bátorít téged, fény és világosság látogat meg, és képes vagy megtalálni a lépcsőt és az ajtót a sötétben.
A bátorítás, amit érzel, elsősorban nem a baráti szavakból vagy gesztusokból származik, hanem a jelenlétből, amivel beburkol, hogy megtaláld a rejtekajtód.

A bátorító jelenlét meg tud érteni téged és átérzi, milyen a te helyzetedben lenni. Nincsenek ítélkező szavak, csak megkönnyebbülés és felszabadulás.”

A szöveg forrása az Eternal Echoes című könyv.



**

Remélem, tetszett az összeállítás, ha igen, örülök, ha kifejezed és annak is, ha tovább adod a blog hírét! :)

A fordítások mindegyikét én készítettem, ezért kérlek, csak tőlem (innen vagy az Fb-oldalról) oszd meg őket!


Ha pedig szeretnél mind alkotásban, mind önismeretben nagyot fejlődni, szeretettel ajánlom figyelmedbe a Felszabadító Kreatív írás online kurzusokat!


>> Íme, az őszi / téli időszakra szóló kurzusnaptár!




A fenti két kurzust idén utoljára rendezem meg, a Történetek és a Blogírás csapatához október 12-éig csatlakozhatsz, szeptember 28-áig early bird áron!
Haladó próza- és regényírás anyaga egyelőre mindig elérhető, erre a nagy kalandra is bátorítalak! ;)

Szeretettel várlak bármelyik lehetőségre!


💗




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A fordítások egy része a szerző szellemi tulajdonát képezik. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! A szövegek és felhasznált képek forrását, amennyiben nem publikus sajtóanyagból származnak, jelöltem!


2019. szeptember 25., szerda

A LEVÉLÍRÓ – Filmajánló és reflexió

Ez a film egy kis gyöngyszem, szeretek ilyenekre bukkanni és írni is róla, hátha többen felfedezitek. :) Nem egy nagyszabású movie epikus fordulatokkal, remek alakításokkal vagy látványos kulisszákkal, hanem egy tévéfilm, és A fény ösvényéhez vagy Az igazi csodához hasonlóan tanmese. Ez a műfaj szinte garantáltan tartalmaz pár kevésbé életszerű elemet, azaz, bizonyos szereplők, helyzetek egyszerűen túl könnyen illeszkednek a történetbe, hisz’ a mondanivaló irányít.
Minél kevésbé irreális és didaktikus egy tanmese, annál szerethetőbb és hatékonyabb is, mi Christian Vuissa alkotását (ő írta, rendezte és producer is) lényegileg ilyennek láttuk.

A film főhőse egy kamaszlány, Maggy, aki látszatra nem különösebben kiemelkedő semmiben, vannak vágyai és van egy rakás kudarca. Lavírozik, hogy az ezekkel való szembesülést elkerülje, próbálja megúszni, hogy túl mélyre menjen a saját életében és igyekszik menőnek látszani.
Egy napon aztán szép kézírással írt levelet kap egy idegentől, aki úgy tűnik, mintha ismerné őt. Pontosan azt mondja és legfőképp pont úgy szól hozzá, ahogyan az az elevenébe talál. Maggy felkutatja a levélírót és a találkozások hatására változni kezd…



A tinédzser szereplő és díszletei ellenére a történet nagyon is univerzális, olyasmiről szól, ami az idősebb korosztály számára is ott van akadályként és potenciálként: a látásmódunkról és annak megváltoztatásáról. Arról, hogy amíg a körülményeinket okoljuk és nem vállalunk 100%-os felelősséget saját magunkért, lehetetlen a boldogság, no meg, hogy minden akkor fordul át és ugrik meg minőségileg az életünkben, amikor levesszük a fókuszt arról, mit várunk el másoktól, és ehelyett adni kezdünk magadból. 
Nem árulom el, mi történik a filmben, de szépen és többnyire egész hitelesen közvetíti ennek a belső (tudati, spirituális) forradalomnak a folyamatát.
Igen, ez olyasmi, ami felülírja a régi mintákat, sokszor nem túl kellemesen szembesít az illúzióinkkal, hogy elengedhessük őket, feltárja az élet-hívatásunkat és annyi ajándékot hoz, amit elképzelni sem tudtunk. És milyen nagyszerű, hogy ezeket az ajándékokat továbbadhatjuk! :)

Ha megérintett ez a leírás, nézd meg ezt a kedves és őszinte jóindulattal készült filmet, emlékeztetni fog arra, hogy bár sokszor kihívás levetni a megszokottat és konfrontálódik az ember sok mindennek, alapjában milyen egyszerű is változni és micsoda felhajtóerőt ad mindenhez, ha kész vagy Lélekből élni! ;)


**

A levélíró (The Letter Writer, 2011)

Rendezte: Christian Vuissa

Előzetes.

IMDb adatlap.




**





© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.


2019. szeptember 17., kedd

„ENNEK MEG KELL LENNIE!” – Az alkotás alkímiája

Sokféle motivációból alkothat az ember és mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Mégis, csodálatos, felemelő és a személyiségedre nézve mélyen transzformáló hatású, amikor az egyetemes alkotóerő csatornájává válsz.

Ilyenkor azt érzed: „ennek meg kell lennie”, függetlenül attól, milyen lesz a végeredmény. Nem dolgod, hogy megítéld vagy, hogy a fogadtatásán gondolkozz. Nem azért csinálod, mert „megéri”, még csak célod sincs vele. Nem tudod, mire visz ki ez az egész, sőt, van benne valami nagy és ismeretlen, ami először talán félelmetes.
A lényed forrásából fakadó vágy hajt, hogy kifejeződj, hogy formát adj, hogy pont az szülessen meg, aminek lennie kell, s ez felülírja a félelmet.

Átadod magad annak, ami egyszerre nagyobb nálad és mégis Te vagy. Elönt az öröm, az erő és a bátorság.
A „kicsi én” hiheti azt, hogy ezt nem lehet megcsinálni, hogy ő kevés, hogy nem fogják értékelni, már nem ő irányít, s bizony el is tűnt a pillanatban.




Teszed egyik lépésed a másik után. Olyan, mintha minden magától menne, közben mégis tudatosan irányítod az energiát. A részletek sorra megjelennek előtted, pont a megfelelő időben mindent meg tudsz válaszolni, amit még nem láttál előre, kibontakozik előtted az út...
Végül pedig magad is megleped az eredménnyel. :)

A fentieket nem csak saját tapasztalatból tudom, hanem több száz csodás embertársamat kísértem rövidebb-hosszabb ideig ezen az úton, és mindenkinél így működött.
Ami a „non plus ultra”, hogy ez nem csak a konkrét művészeti ágakban való alkotással van így, hanem minden teremtő, megvalósító folyamattal!
Aki erre egyszer igazán ráérez és engedi az említett transzformáló hatást munkálkodni - s minden életterületén tudatosan így nyilvánul meg -, annak egész élete művészetté válik! :)

Ez pedig maga a szeretet, az öröm és a szabadság. A Lélekjelenlétben élt élet.

Mi az hát, amiről most úgy érzed, „meg kell lennie”?
Mik azok a történetek, melyeket el kell mesélned? 
Mi az, amire hivatott vagy - és épp így, ebben a formában csak Te vagy hivatott?

💗


A Felszabadító Kreatív írás kurzusokkal abban segítek, hogy mindezt feltárd, meglépd, megéld!
2020 szeptemberétől decemberig ezeket a lehetőségeket tartom, nézz körül, és ha megszólít valamelyik, állj bele bátran! 

Szeretettel várlak:



Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel! 

A Facebook-on is megtalálsz, itt és itt.



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)


Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.

2019. szeptember 4., szerda

Zeneajánló: S. CAREY – HUNDRED ACRES (2018)

Egy ideje készülök írni erről a lemezről, augusztus végén nap, mint nap szólt nálunk, imádtuk. Közben kitört az ősz, az ovi és minden szezonális teendő, de most újra hallgatva megint az a csendes gyönyörűség fogott el. Megállni, figyelni, lelassulni… elmerülni a pillanatban… természetesen tenni a dolgokat, természetesnek lenni… s persze folyamatosan, tudatosan visszatérni a fizikai értelemben vett természet erejéhez is, engedni, hogy töltsön, ihlessen. Engem erre inspirál ez a finom, lassan csordogáló patakhoz, erdőkön-mezőkön átsuhanó szellőhöz, tágas rétre sütő napfényhez hasonlatos, 35 perces zenei élmény. :)

Sean Carey – művésznevén S. Carey – az amerikai indie / folk zenekar, a Bon Iver dobosa és vokalistája, de a szólókarrierje legalább ennyire eredeti és izgalmas. Nyugodt, kedves attitűdje és kísérletező hajlama már 2010-es, debütáló albumán, az All We Grow -n is megmutatkozott, én akkor ismertem meg, és rögtön elvarázsolt, a szó legnemesebb értelmében.  Az erős önismereti reflektáltság és koncepciózusság a második lemezen, a 2014-es Range Of Light -on is folytatódott, ahol - a felnőtté válás tapasztalatainak formába öntése után - már a szerelem, a családalapítás és az elköteleződés volt a téma.
A Hundred Acres 2018 februárjában jelent meg, hozzánk másfél évvel később jutott el, de sebaj, pont most volt itt az ideje. A kreativitás maradt, de a korábbiakhoz képest jóval egyenletesebb, azért finom csavarokkal teli, gazdag zenei szőnyeggel bíró, mégis letisztultabb ez az album, nem csoda, hisz’ a természethez és a természet békéjéhez való visszatérésről szól.
Ahogy Carey a címadó dalban énekli: "minden amire szükségünk van, száz hold föld és egy kis tér, hogy szabadon lélegezhessünk."


 


Sean Carey emlékeztet a szintén multiinstrumentalista tehetség Sufjan Stevens-re vagy José González-re, de megvan a nagyon jellegzetes, saját stílusa. Nagyon szeretem azt a gyengéd, „tündéres”, gondoskodó férfienergiát, ami megnyilvánul rajta keresztül.
A dalok által kirajzolt ív pedig azt az érzetet hozza, amikor a természetbe való ösztönös kimenekülés után elkezdesz lenyugodni, felfedezni az ott kapott sugallatokat és megélni azt a bölcsességet, amit ajándékba hoztál.

Kedvenc pillanatok:Rose Petals úgy ahogy van (a legutóbbi, Love Yourself  című válogatásomra is felkerült), a Hideout csilingelése és többrétegűsége, a True North lassú felépülése és vonósai, a Hundred Acres áramlása, fel-le zuhanó-szárnyaló jellege, na meg a megnyíló Have You Stopped To Notice és a megérkező Meadow Song!




Most pedig (nekem legalábbis hamarosan) ki a természetbe! ;)

Két élő bónusz: Rose Petals és True North.


**

S. Carey: Hundred Acres (Jagjaguwar, 2018)

Nálam: legalább 10/9! :)


**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos lemezborító.