Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2020. február 24., hétfő

Könyvajánló: JONATHAN LETHEM – ÁRVA BROOKLYN

New York hétköznapjai a rozsdás szegénynegyedektől az átlag középosztálybeli utasokkal teli metrón át az elképzelhetetlen luxusig; kisstílű gengszterek és nagy halak, szeretetéhes, de túlélést tanult árvák és elkötelezett zen buddhista gyakorlók. Szendvics, Prince, tikkelés és minden idők egyik legkevésbé rátermett, mégis zseniális detektívje. Összefoglaltam? Nem biztos. :)

Jonathan Lethem regénye 1999-ben jelent meg, magyarra először 2001-ben fordították és Edward Norton adaptációjának köszönhetően tavaly újra kiadták. Imádtuk a filmet és bár tudtam, hogy Norton a könyvnek csak egy részét használta fel, meglepett, milyen mértékben rugaszkodott el az eredetitől. A regény mindenesetre alanyi jogon is csúcsszuper, melegen ajánlom az ínyenc olvasóknak-íróknak, azt is mindjárt elmondom, miért.

„Pattanásig feszülök. Ernyedten lógok. Egész életemet ez a két állapot határozza meg, csak épp nincs köztük semmi átmenet. Igazából egyetlen szónak kéne erre lennie: feszesernyedt. Légzsák vagyok a műszerfalban, rétegesen behajtogatva, várva a pillanatot, amikor végre felrobbanhatok és szétrepülhetek, betöltve az összes létező teret.” – 295. o. 

A 2000-es amerikai kiadás borítója

Rég’ olvastam krimit, nem is vagyok a műfaj nagy rajongója (egyébként a mozikban talán még elcsíphető legújabb Agatha Christie-parafrázis, az extra-csavaros Tőrbe csalva nagyon szórakoztató volt), az Árva Brooklynban megidézett film noir-okat pedig kifejezetten szeretem.
Tudod, ez az a filmműfaj, amit a detektívregények egy csoportja ihletett (+ a német expresszionizmus stíluselemei: kontrasztos világítás, közelik, sötét terek, sziluettek), még az 1940-es években. Általában egy nyomozás áll a középpontjában, a rejtély kutatója pedig - azon túl, hogy ballonkabátot és/vagy keménykalapot visel és sokat dohányzik :) - kicsit hasadt, kicsit antihős-figura, mégis drukkolunk neki. 
Lethem-től azonban egyáltalán nem tipikus krimit kapunk: a műfaj számára sokkal inkább apropó, melynek kliséit és az azokkal való játékot arra használja, hogy valami sokkal fontosabbról meséljen. Hogy miről? Emberi mivoltunk összetettségéről - viszolyogtatóról és szépről, fájdalmasról és megnevettetőről, esendőségről és erőről -, belekóstol(tat)va abba is, hogyan működik, ami mindezt összefogja: a tudatunk. Sőt, egy kicsit még abba is, milyen is igazából magának a tudatnak természete! ;) Irodalom ez a javából - egy zsáner köntösében (a film noir-ok és főleg az ezek alapjául szolgáló hard boiled krimik stílusában), azt minduntalan ki is forgatva. De úgy is mondhatnám, hogy a krimit a tudatáram-regénnyel keresztező, különösen izgalmas, emlékeinkben nyomot hagyó próza.

Ennek a hatásnak a kulcsa, az abszolút jolly joker pedig a narrátor és főhős, Lionel Essrog. Tulajdonképp’ egyedül őt és a belőle kiinduló viszonyrendszert tartotta meg Norton is a filmjében, a cselekmény viszont legalább 80%-ban teljesen más, és amellett, hogy nagyra értékelem az ő társadalmi érzékenységét és a klasszikus drámai dinamikát, amit ehhez az alaphoz hozzátett, Lethem regénye sokkal fordulatosabb cselekményszövésű, sokkal humorosabb, a politikai szál és olvasat helyett pedig ott a spiritualitás, ami viszont a filmből teljesen kimaradt.

Szóval van egy Tourette-szindrómás akcióhősünk, egy Tourette-es, kényszeres magánnyomozónk – ezek a kifejezések már önmagukban is oxymoronnak számíthatnának így együtt. Hisz’ hogyan lehet hatékony egy olyan figura, aki nem csak nem ura a saját elméjének (ettől még csak-csak, mert nyugi, mások sem annyira! :)), de a kimondott szavainak és viselkedésének sem.

„– Örülnék, ha felhívna – Portárs! Korpás! Tortás! – ha bármi furcsát lát.
– Maga elég furcsa – mondta komolyan.
– Ha valami furcsát lát. Rajtam kívül.” –
157. o.
Lionel-ben az a rabul ejtő (és ezért nem tettem le a könyvet a pszichésen inkább megdolgozó első 40-50 oldal után, hogy aztán már végig vigyen magával), hogy teljesen transzparens. Őszinte. Nem csak mint elbeszélő az, hanem aktív cselekvőként is, és ebből a kondicionálhatatlan – vagy alig kondicionálható – energiából egy végülis kontrollálhatatlan erő válik a cselekményben. Lionel nem egy nevető harmadik vagy egy körmönfont zseni, hanem az a játékos, akit leginkább a Tarot 0-ás kártyájával, A Bolonddal azonosíthatnánk (akit/amit a 22-es számmal is jelölnek, afféle „alfa és omegaként”): ő a látszólag őrült, a kaotikus, a szeszélyes, a bohóc, akinek viszont a szíve tiszta, és ez vezeti őt, pillanatról pillanatra.


A 2019-es új, magyar kiadás a Gabo-tól, a film plakátjával

„Bizonyítéka voltam az élet kiszámíthatatlanságának, otrombaságának, fájdalmasságának, életnagyságú modellje saját dilis szívének.” – 71. o.
A regény egyébként főként a 90-es évek Brooklyn-jában játszódik; itt nő fel a négy „Minna-fiú”, Lionel és társai, akik árvák és senkik, mígnem egy furcsa, anakronisztikus alak (kisstílű bűnöző, de a Marlowe-féle detektívek – a lá Humphrey Bogart - szerepébe vágyó) Frank Minna a szárnyai alá nem veszi őket. (Bruce Willis telitalálat volt a filmben erre a karakterre!) A fickó apafigura és példakép a számukra, az egyetlen kötődés, ami őket is láthatatlan szálakon kapcsolja össze egymással és belépőjük a normális(nak hitt) társadalomba.
Amikor Minnát meggyilkolják, Lionel szinte megszállottan kezd el nyomozni a tettes után; ő, aki Tourette-je és "járulékos kényszerei" mellett a gyásszal is küzd, meg úgy általában véve a valósággal. De hideg femme fatale-lal, hősünkhöz meghitten kapcsolódó naivával, nagyágyú és ügyetlen maffiózókkal, gyűrött és ostoba zsarukkal, titokzatos buddhistákkal és mindenféle csavarral is szolgál a történet. Talán nem annyira agyafúrt módon, mint egy hasonszőrű Raymond Chandler-klasszikus, de a „semmi sem az, aminek látszik” érzetünk megvan, mire a végére érünk.

Lethem könyvében a  legjobb  az a tükröztetés, amit az elbeszélő-főhős, illetve maga a Tourette-szindróma és az író, valamint a valóságot értelmező tudat között eljátszik / megmutat.
De a regény egész szövete - nyelv, tér, idő, zene - magán hordozza ezt a sajátosságot: mintha egy belső felfedezőúton járnánk. Hisz' végső soron minden, amit tapasztalunk, a szemlélődő tudaton belül létezik! ;)

 „Elég gyakran általánosítok, de a nyomozók már csak ilyenek. (’A kaliforniai házakon körülbelül az egyetlen hely az elülső ajtó, ahol nem lehet erővel behatolni. – Marlowe, Hosszú álom) És a krimik mindig tele vannak mindiggel: a nyomozó fáradt, szúrós tekintetével körbenéz a dolgok romlott állandóságán, és elbűvöl bájosan nyers általánosításaival: mély, igaz, állandó vagy példaértékű – valami. Na persze. Láttunk már ilyet. Nekem elhihetitek.
Természetesen az általánosítás is a Tourette egyik formája. A világ megérintésének, kezelésének egyik módja, hogy bevonjuk valamilyen magyarázó nyelvvel.”-343. o.

Mindehhez még „hab a tortán” a sokrétű érzékenyítés - az árvaság motívumától az erkölcsi fejlettség kérdésén át a Tourette-ig. Eleve már az is különleges élmény, hogy egy másképp működő aggyal és idegrendszerrel élő ember szemszögéből láthatunk (illetve ezt idézi meg az író), bár számomra - ahogyan az autizmus kapcsán, úgy a Tourette és a kényszerbetegség kapcsán is – egyértelmű, hogy ezek a mechanizmusok egy átlagosan működő elmében is jelen vannak, csak másfajta hangsúlyokkal és fékekkel, másfajta struktúrába rendezetten; így van az egészben valami tényleg mélyen emberi.

A regényt elsősorban az intellektuális humor kedvelőinek, érzékeny könyvbolondoknak, no meg prózaíróknak és íróként fejlődni kívánóknak ajánlom! ;)



**

Jonathan Lethem: Árva Brooklyn (Motherless Brooklyn, 1999)

Magyar kiadás: Gabo Könyvkiadó és Keresk.Kft., 2019
Fordította: Bart Dániel
349 oldal, puhakötés

Nálam: 10/9,5 - Abszolút újraolvasós, annyira jó meglátásokkal, stílussal, párbeszédekkel és jelenetekkel és eszméletlen humorral, hogy nehéz volt kiemelnem csupán néhány szövegrészletet. Annyi, hogy nálam egy lépésre vagy kisebb ugrásra van a még merészebbtől, még transzformatívabbtól, ezért a 9 vagy inkább 9,5 pont. :)

A könyv adatlapja a Moly.hu-n.



Márciusban három online kurzuson is találkozhatunk, a két időszakos lehetőségre, a Lélek-óra versíró kurzusra és a vadiúj Blogírásra már elindult és március 10-éig tart a jelentkezés. Early bird vagyis kedvezményes ár február 28-áig, pénteken estig érhető el. Az első műfajismereti író-kurzusunk, a Fantasy anyaga várhatóan március végén lesz kész és onnantól elérhető majd a honlapról!

Szeretettel várlak rájuk!



Kitöltötted már a blogszülinapi önismereti kérdőívet? 
Ha még nem, nagyon örülnék, ha olvashatnálak! ;)

A  kérdőív március 4-éig lesz elérhető és itt találod!


**

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről és rendszeres extra tartalmakat kapni?




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrása megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos könyvborítók, illetve nyilvános megosztó jogtiszta képe.

2020. február 20., csütörtök

3. BLOGSZÜLINAPI ÖNISMERETI KÉRDŐÍV!



Kedves Olvasóm!

Három éves lett a Csendvirágok blog és ebből az alkalomból meghívlak, hogy töltsd ki az alábbi, nagyjából 5-10 percedet igénybe vevő kérdőívet! A blog egyéves szülinapján készítettem már hasonlót, ez viszont még izgalmasabb lett, mert úgy állítottam össze, hogy legalább annyira szóljon Rólad, mint a blogról és rólam: a kérdések egyik fele kifejezetten a Te önismereti utadra és egyéni meglátásaidra vonatkozik! ;) Így segíthet reflektálni magadra és megerősíteni az önbizalmad, valamint nagyon várom a kiértékelését, mert úgy érzem, az összkép is figyelemre - és bejegyzésre :) - méltó lesz, ezáltal is adhat mindannyiunknak!

A válaszadás anonim, mégis sokat segítesz vele, hogy egy kicsit jobban megismerjelek, visszacsatolást kapjak a munkámról és a lehető legtesthezállóbbá tegyem a blogot azok számára, akiket támogatni tudok vele. 

Hálásan köszönöm, ha velem tartasz! :) [UPDATE! Köszönöm, hogy már ilyen sokan kitöltöttétek! Fantasztikusak vagytok! Március 4-éig, szerdáig marad elérhető a kérdéssor (csütörtök reggel zárom le), addig még igyekszem majd felhívni rá a figyelmet, utána pedig jöhet a "kiértékelés" nagy kalandja, ami szintén igénybe fog venni néhány hetet!]

Szeretettel várom a folytatást!

 N'alika


>> A KÉRDŐÍV KITÖLTÉSÉHEZ KATTINTS IDE!




**



Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted, ez pedig a Felszabadító Kreatív írás Fb-oldala.

(Ha szeretnéd megkapni a frissítéseket, a követési beállításoknál érdemes 
a "Megjelenítés elsőként"-et választani - egyszerre több oldalt is lehet így követni!)

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel - 2-3 hetente, általában extra tartalmakkal küldöm!



💗

2020. február 19., szerda

KONZISZTENCIA

Örök szabadság:
feláldozni a képet,
ki egykor voltál.




*divenire (olasz) = folyamatos változás :)


**


A fenti új haiku ugyan nem, de másik 48 (és 7 novella!) szerepel majd a tavasszal megjelenő, első Csendvirágok kötetben! Schäfer Zsófia gyönyörű borítófotójával készül, jelenleg a nyomdában van és alig várom, hogy kezembe vehessem, s ha szeretnéd, Neked is átadhassam! :)

 Ha szívesen értesülnél a könyv megjelenéséről és a hozzá kapcsolódó eseményekről, ne felejts el feliratkozni hírlevelemre! ;)





© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog vagy Facebook-oldal bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2020. február 17., hétfő

HA ÉN EZT KORÁBBAN TUDOM! - 10 dolog, amit meg kellett tanulnom az egészséges önképért

Ez az én „jobb későn, mint soha tananyagom”: olyan dolgok vannak benne, amiket felnőtt önismereti utamon, annak is csak egy érettebb szakaszában sikerült elsajátítanom. A címbeli felkiáltást viccnek szántam, ezzel a kis manifesztóval inkább azt kívánom érzékeltetni, hogy minden kerek, folyamatosan a feltárulásunk útján vagyunk - na és Téged is arra inspirálni, hogy élvezd az utazást! :)

Az is eszembe jutott, milyen csodás nem csak az, hogy ezt meg tudjuk engedni magunknak, de az is, hogy ha gyermekek vannak ránk bízva, őket is segíthetjük a szabad, valóban belőlük fakadó önkifejezésben!

Neked is ismerősek ezek? Ha vannak hasonló felismeréseid, örömmel fogadom, ha megosztod őket! ;)

1.   Fontos alanyi jogon teljesnek és egésznek elfogadnom magam – pont itt, pont most, pont így, ahogy vagyok. 
2.   Szabad, sőt üdvös értékelni és megbecsülni magam. 
3.   Alapvető szeretni magam és gondoskodni magamról, testi, lelki, szellemi szinten egyaránt megadva magamnak mindazt, ami valóban táplál engem. 
4.   Ha valamit nem úgy csinálok elsőre – vagy sokadszorra (!) -, ahogyan azzal elégedett lennék, mindig tudok változtatni. A „hibázás” gondolata helyett választhatom a szabadság, a tapasztalás és a folyamatos fejlődés minőségeit. 
5.   Ha valami nem úgy sül el, mint ahogyan elterveztem, ugyancsak tovább tudok lépni. A „kudarc” gondolata helyett választhatom a figyelem, az önazonos cselekvés és a folyamatos érés minőségeit. 
6. Más emberek látásmódja, véleménye vagy viselkedése az ő csomagjuk, nem kell vele azonosulnom.
7.   Mindenki saját magáért felelős. Nem kell más emberek helyett megcsinálnom dolgokat vagy megváltanom őket. A saját példámmal emlékeztethetem őket a saját erejükre, az ő dolguk, hogy veszik-e az adást.
8.   Természetes mind „igen”-eket, mind „nem”-eket mondanom bármikor, bárkinek – ha épp egyiknek vagy másiknak érzem létjogosultságát. 
9.   Természetes megbocsátanom magamnak és bárki másnak – és továbblépnem. A továbblépés mindenekelőtt egy benső mozzanat, ami a külvilágban járhat azzal, hogy együtt maradok valakivel, de azzal is, hogy külön utakon folytatjuk. 
10.   Képes vagyok teljesként, egészként és szabadon társulni – legyen szó bármilyen élethelyzetről vagy bármilyen kapcsolatról.

Ez pedig egy friss és nagyon közeli, „tökéletlen, de szeretem ” arckép rólam, köszönöm Io-Kedvesemnek! :) Azt hiszem, a legtöbb, amit tehetünk magunkért és egymásért, ha a szeretet tekintetével nézünk - magunkra és egymásra. :)




**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted, ez pedig a Felszabadító Kreatív írás Fb-oldala.


Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel - 2-3 hetente, és általában extra tartalmakkal küldöm!


💗



 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg és a kép a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!

2020. február 13., csütörtök

BLOGÍRÁS - Online kurzus - 2020. 03.11-24.

Régóta tervezed a blogolást, de jó lenne felkészülten belevágni? Van már blogod, de szintet lépnél
Szeretnéd megtanulni, hogyan építs fel egy sikeres blogot, amelyben örömöd leled, megtalálod az olvasóid és akár még pénzt is kereshetsz vele?

Akkor gyere velem erre a kalandra! :)


14 nap, mely segít, hogy:


- megtervezd a blogod vagy - ha már van blogod - az alapoktól újragondold 

megszerezd a legfontosabb technikai és műfaji ismereteket 

- áttekintsd és kipróbáld a blogforma számos lehetőségét

- tisztába jöjj vele, milyen tartalom és forma az igazán Neked való

-  fejleszd az írói és kommunikációs készséged, hogy könnyedén kifejezhesd magad és kapcsolódj

- megtedd az első megvalósító lépéseket a blogod létrehozása és a közönséged megtalálása felé :)





Mit kapsz, ha benevezel erre a két hétre?

•  8 komplex gyakorlatot, melyek tartalmazzák a legfontosabb elméleti alapokat és kitölthető munkafüzet formájában segítik, hogy megtervezd a blogod szerkezetét, témáit és fejleszd a megszólalásod. Az anyagok heti bontásban, két modulba rendezve, nyomtatható-összefűzhető pdf formátumban érkeznek el Hozzád és különböző mellékleteket, jegyzeteket, olvasmányokat, eszközlistát is tartalmaznak.

•  A kurzus - az elméleti és technikai tudás megszerzésén túl - arra is inspirál, hogy elmélyülj, befelé figyelj, fókuszálj és úgy cselekedj, hogy amit létrehozol, valóban Belőled szülessen.

 •  Az anyag konkrét lépéseket és praktikus eszközöket ad, hogy ne csupán álmodozz, hanem átlátható, megvalósítható víziót hozz létre, és az energiád tettekbe is forduljon. 

•  A két hét alatt az életed átitatódhat örömmel, önbizalommal és alkotóerővel...

•  ...és támogatást kapsz az útra lépéshez vagy az úton maradáshoz! A kurzus során jelenlétem kísér és egy alkalommal lehetőséged nyílik e-mailben is konzultálni velem. Mindennek a tetejébe állandó tagságot nyersz zárt Facebook-csoportunkba, ahol visszacsatolást kaphatsz a többiektől, akár a formálódó blogodról is. Hisz' együtt tanulni és együtt örülni a legjobb, és milyen jó, hogy ezt online is megtehetjük! ;)





Tizenegy éve blogolok. A Csendvirágokat három éve indítottam és igazi szerelem-projekt, amiből  azóta sikeres, egzisztenciát is biztosító vállalkozás született. Íróként, bloggerként és magyar-média szakos tanárként sokoldalú tudással és tapasztalattal rendelkezem a tervezéstől a munkaszervezésen át a marketingig. 
A blogolás egy szabad, kreatív és szuper-izgalmas platform, hogy előlépj azzal, ami Benned van - ráadásul rengetegféle, tényleg az egyéniségedre szabott tartalommal megtölthető és folyamatosan fejleszthető.

Blogíró online kurzusommal szeretettel mutatok Neked is utat, hogy elkezdhesd vagy új szintre emelhesd a saját önkifejezésed és online jelenléted!



Részvétel és jelentkezés

A kurzuson való részvétel ára 16.900 Ft.
(Március 10-éig, kedden 18 óráig kell megérkezni az utalásodnak vagy a róla szóló igazolásnak.)

A korán kelő, early bird ár 13.900 Ft, amennyiben utalásod vagy a róla szóló igazolás február 28-áig (pénteken 20 óráig) megérkezik!

Utalni PayPal-en keresztül is tudsz vagy számlaszámot küldök (az opciót a jelentkezésnél választhatod ki és módosíthatod is).

>> JELENTKEZEM A KURZUSRA!



Szeretettel várlak!


N'alika (Kupai Eszter), író és tanár, a Csendvirágok blog szerzője és a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője

Felszabadító Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz, rólam bővebben pedig itt.



MEGÁLL, MOZDUL

Megáll... figyel... beszív... kifúj...
létezik... nem azonosul.

Az otthonlét: tiszta tudat,
anyagban élsz, mégsem az vagy.

Határtalan, örök, Való:
beszél a csend, hallgat a szó.

Megáll... figyel... beszív... kifúj...
létezik... és mozdul, mozdul!

Az otthonlét: tiszta tudat,
formát öltve is szabad vagy.

Határtalan, örök, Való,
benned a csend - mesél a szó.



**


Ez a régi-új vers ugyan nem, de másik 48 (és 7 novella!) szerepel majd a tavasszal megjelenő, első Csendvirágok kötetben! Schäfer Zsófia gyönyörű borítófotójával készül, jelenleg a nyomdában van és alig várom, hogy kezembe vehessem, s ha szeretnéd, Neked is átadhassam! :)

 Ha szívesen értesülnél a könyv megjelenéséről és a hozzá kapcsolódó eseményekről, ne felejts el feliratkozni hírlevelemre! ;)





© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog vagy Facebook-oldal bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!



2020. február 12., szerda

Felszabadító Kreatív írás: LÉLEK-ÓRA - Online versíró kurzus - 2020. 03.11 - 31.

Milyen lenne az életünk dalok és versek nélkül? Üres és szürke, de szerencsére nem az! ;)
A történetmeséléshez hasonlóan az ember elemi igénye az érzelmi önkifejezés. Nem véletlen, hogy a líra a legősibb műnem, valamennyi irodalmi műfaj "szülőanyja".
Érzelmeink megélése és harmonikus formába öntése  alapvető jóllétünk és szabadságunk szempontjából.

A márciusi Felszabadító Kreatív írás kurzus a líra világába vezet, mégpedig a tavaszi megújulás energiájában!




E különleges, 3 hetes folyamat alatt:

•   felfedezheted magad a versíráson és a versek mélyebb megértésén keresztül 
•   elsajátíthatod a költői nyelv legfontosabb kifejezőeszközeit; segítségükkel mind a vers-, mind a prózaírásban látványosan fejlődni fog az önkifejezésed
•   megismersz számos versformát és lírai műfajt, és  hozzáértően alkothatsz bennük
•   felszabadultabban fejezheted ki az érzelmeid a mindennapokban és könnyebben kommunikálhatsz 
•   az elengedni tudás és az önelfogadás új szintjére nyílhatsz meg!

FONTOS! A kurzuson való részvétel nem igényel írói előképzettséget, előzetes tapasztalatot, szaktudást!  
Ha érzed a hívást erre a kalandra – akár alkotói fejlődésed, akár önismereti utad, akár mindkettő miatt – gyere és éld át, mit jelent a pillanat erejében megmerítkezni, s létrehozni valami különlegeset abból, ami már most Benned van! 

Lépésről lépésre haladunk... megfigyeljük, felismerjük és „játékba hozzuk” a bennünk élő inspirációt, melyhez segítségünkre lesznek a természet változásai is, az éledő tavasz külső és belső képei.

Formát bontunk, formát öltünk... megismerjük a szóképeket és  alakzatokat és sorra próbáljuk ki magunkat a nekünk tetsző versformákban, lírai és kevert műfajokban.

Számos írásmesterségbeli fogást tanulhatsz, mégis ez a folyamat jóval több mint írás-kurzus! 
A hatására feltáruló öröm és könnyedség a sajátod, mellyel nem csak játszva írhatsz és hozhatsz létre akár irodalmi műveket, de életed változására is hathatsz. 

Hajrá hát, kalandra fel! Fedezd fel saját hangod és szólalj meg rajta úgy, ahogyan az Belőled születik! :)



MIT KAPSZ A KURZUSON?


•  3 hét alatt elvégezhető, de akár több hónapra is elegendő különleges írásgyakorlatot: egy teljes Kreatív írás munkafüzetet, melyet nyomtathatsz és fűzhetsz! 

A pdf formátumú anyagokat hetente küldöm el e-mailben, Te osztod be magadnak és a saját tempódban végzed el őket. 
Ha nincs időd mindenre, később is a Tieid maradnak, egy-egy gyakorlatot újra elővehetsz, illetve számos variációs lehetőséget tartalmaznak, melyekkel kedvedre érlelődhetsz, fejlődhetsz tovább.

•  A gyakorlatokban sokoldalú tanári tapasztalataim, műfaji és írástechnikai ismereteim ötvöződnek azzal az intuitív, kreatív és lélekközpontú minőséggel, amit többek között e blogon keresztül is megismerhettél.

•  Bár nem vagyok közben fizikailag melletted, mégis, kapsz egy kísérő jelenlétet – egyrészt a gyakorlatok leírásán keresztül, másrészt úgy, hogy a kurzus három hete alatt e-mailben kérdezhetsz tőlem. 
A résztvevőket egy zárt Facebook-csoportba is meghívom, ahol lehet egymással beszélgetni, élményeket és alkotásokat megosztani. A csoportbeli tagságod és lehetőségeid a kurzus után is megmaradnak!


TI ÍRTÁTOK A KURZUSOKRÓL:

„Nagyon imádtam mindegyik gyakorlatot. Minden feladatnak kis hitetlenkedéssel álltam neki, vajon ezt hogyan fogom megoldani? Aztán ahogy a kezembe vettem a tollat és elkezdtem írni, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. 
Igazán találó nevet választottál a kurzusnak: valóban felszabadító az érzés. 
Nagyon örülök, hogy rád találtam és hálás vagyok neked, hogy megalkottad ezt a lehetőséget számunkra..."
          Timi 


„Sikerült tényleg beleadnom magam és mindegyik írás egy kapu volt önmagamhoz. Leginkább valamiféle tehermentesítő írásterápiának éltem meg… Ami a feladatokat illet, örömöm telt abban, hogy ennyiféle szemmel nézhettem magamra. 
Szeretném megköszönni a lehetőséget és a létrejött szabadságot, amiben kifejezhettem magam."  
J. Eszter 

„Szerelmes vers pályázaton szerepeltem sikeresen. Ez azért is érdekes, mert egy évvel ezelőtt még csak nem is gondoltam erre. 2019 márciusában részt vettem a Lélek-óra kurzuson és írogattam. A visszajelzések jól estek, bátrabb lettem és gondoltam teszek egy próbát a pályázattal.
Hálás köszönetem első sorban N'alikának és a többieknek is a biztató szavakért.” — Judit
 
„Az élet is egy játék, és nem mindegy, milyen minőségben veszünk részt benne. Alávetjük magunkat a szürke hétköznapok ólomsúlyú gépmadarának vagy lepkeszárnyon haladunk előre a beteljesedésünk útján?   
A Felszabadító Kreatív írás kurzuson megtörtént velünk a csoda. Kapuk nyíltak és falak dőltek le. Megérkeztünk egy teljesebb önmagunkhoz, amik ma is vagyunk, és amiből bármikor bátran meríthetünk…" - Bogi

Életem legjobb élményei közé sorolom! Ráterelt egy olyan ismeretlen útra, ami minden nap többé tesz. Köszönöm! :) 💗 
Eszter


RÉSZVÉTEL ÉS JELENTKEZÉS 




A kurzuson való részvétel ára 18.900 Ft.

Korán kelő, azaz early bird ár: 14.900 Ft 
Érvényes: február 28-áig, pénteken 20 óráig! (Eddig kell megérkeznie utalásodnak vagy a róla szóló igazolásnak.)

Utalni PayPal-en keresztül vagy számlaszámra tudsz, az opciót a jelentkezésnél választhatod ki és módosíthatod!



>> JELENTKEZEM A KURZUSRA!



Szeretettel látlak! 

N'alika (Kupai Eszter) író és tanár, a Csendvirágok blog szerzője, a Felébredés az én illúziójából című könyv társszerzője


Kreatív írás kurzusaimról itt olvashatsz bővebben.
Rólam pedig itt


2020. február 6., csütörtök

KISASSZONYOK – Filmajánló és reflexió

Annyira örülök, hogy megajándékoztam magam ezzel a filmmel – „én-időm” részeként moziztam, azt éreztem, ezt nagy vásznon kell látnom és megint nem csalt az intuícióm! :)
Először is: bármennyire is tudjuk, miről szól az ezerszer feldolgozott történet és bármennyire is szívünkbe zártuk mondjuk az 1994-es adaptációt Winona Ryder-rel, Christian Bale-lel, Claire Danes-szel meg a többiekkel, engedjük el bátran esetleges előítéleteinket! Greta Gerwig újat mond, újszerűen mesél és olyan érzékenységet és mélységet visz Louisa May Alcott - egyébként is érzékeny és mély, de azért ma már részben régimódi, 1868-as regényébe -, ami az ő egyéniségéből és egyedi látásmódjából fakadó plusz. Úgy nyúlt a kiváló alapanyaghoz, ahogyan kell: mintha egy saját művet írna; egyszerre hatalmas megbecsüléssel és hatalmas merészséggel! Ráadásul mostani korunk kollektív folyamataira is nagyon tudatosan reflektál, míg a korábbi feldolgozások inkább ösztönösen tették ezt.




Az első, rögtön szembetűnő húzás, hogy Gerwig szakít a lineáris történetmeséléssel – és hurrá, hogy megteszi! –, az ő Jo March-át már New York-ban élő, tanítóként és íróként pénzt kereső fiatal nőként látjuk, aki eltartja a családját, hogy aztán erről a kiindulópontról szétágazva végig két szálon fusson a cselekmény. A Kisasszonyok egyszerre felnövés-történet és romantikus dráma, ez az adaptáció pedig a mű több karaktert is végigvezető fejlődésregény-jellegét is sokkal markánsabban kiemeli.
A múltbeli és jelenbeli, párhuzamos történetek folyamatosan párbeszédben állnak egymással (ahogy Alcott regénye és Gerwig értelmezése is, sőt, egy ponton túl: a fikció és a valóság!), úgyhogy messze nem arról van szó, hogy újra felmondják nekünk az ismerős leckét női sorsokról, önfelvállalásról, nővéri szeretetről és emberségről, hanem alkotói-befogadói szempontból is olyat kapunk, ami izgalmas és megmozgató. Mint amikor önismerettel foglalkozva egyszerre keressük magunkat a múltban és a jelenben, feltéve a kérdést, mi az igazi belőlünk, és az elvesztett - vagy egyszerűen csak megváltozott - dolgok után mi marad meg egyáltalán, hogyan tudjuk (újra)definiálni magunkat. A fikció és valóság egymásba játszatása is bámulatos, de erről nem akarok többet mondani. :)

A sztorit csak felidézni szeretném, a lehető legrövidebbre fogom, annak ellenére, hogy valószínűleg sokan ismeritek (ennél az írás és irodalom filmes megjelenítéséről szóló válogatásnál is beszélgettünk róla), mégsem akarok spoilerezni, mert jellegzetesek a fordulatai.
Dióhéjban: négy lánytestvér, az őket egyedül nevelő édesanyjuk, amerikai polgárháború (ahol az édesapjuk harcol), szegénység és gazdagság, női életutak és lehetőségek, kitörni akarás és kiteljesedés, kinek-kinek a maga módján. És persze a művészet! Az önkifejezés kalandja írásban, színpadon, festészetben, zenében – és a kérdés: nőként ez hogyan lehetséges?




Greta Gerwig már rendezői debütálásában is Saoirse Ronan-nal dolgozott és olyan ez a rendezői-főszereplői kémia, ami tornádót generál, eszméletlen dinamikus, üdítő, ugyanakkor káoszhoz semmi köze: meghaladja, felemeli azt. Az egész filmre jellemző ez az erős kémia és a „káoszból harmónia” effektus.  Nem szeretem ezt mondani, mert a művészetben igazából nincsenek nemek, de ez egy igazi női film és ezerrel kikívánkozik belőlem, hogy rengeteg ilyen tehetséges női művészre lenne szükség a reflektorfényben is, kár, hogy Greta Gerwig-et egyfajta díszpintyként hordozzák körbe Hollywood-ban, mint anno Sofia Coppolát, mondván, „van nekünk női rendezőnk, látjátok!” De legalább… mert tényleg megérdemli a méltatást. Bár jegyezzük meg, hogy pont a legjobb rendezés Oscarjára nem jelölték (míg a legjobb filmre és forgatókönyvre igen; fun fact: párjával, a Házassági történetet jegyző Noah Baumbach-hal „Oscar-riválisok” és ugyanígy jártak, 6-6 díjra jelölték őket, de a rendezőire egyiküket sem) – pedig mindenekelőtt rendezői bravúr az a gyönyörűség, amit látunk. Minden és mindenki, tényleg minden apró részlet a helyén van, egyenesen kiváló, de ennek a mozinak szíve-lelke van! Gerwig úgy fogja össze az egészet, a múltat-jövőt, gyermek- és felnőttkort egymásba játszató cselekménytől a parádés szereposztáson át az összetetten megkoreografált, sokszereplős jelenetekig, mint egy gondos, figyelmes, szeretettel tápláló édesanya. (Fun Fact 2: a forgatás idején valóban várandós volt, kisfia a márciusi utómunkálatok vége után szinte azonnal megszületett – szépen együtt áramlott vele! :))




Az új Kisasszonyokban az a legjobb, hogy bár megőrzi az eredeti figurák és mondandó archetipikus rétegét is, süt belőle a valódiság és eredetiség. Imádtam Saoirse (egyébként is nagy kedvencem, a színésznő és a karakter is) Jo-ját, de legalább annyira Florence Pugh-t Amy szerepében, a titkos favoritom azonban egyértelműen Laura Dern Marmee-ja! (Ó, és mennyire bírom az ilyen apró nüanszokat, hogy például az ő ruháinak színeiben az összes lány meghatározó színe szerepel.)

Mindennek értelme van, minden tapasztalat és tapasztalásmód a helyén van, az életünk értékes és jelentőségteljessé tehetjük. Az önmegvalósítás és az örömteli kapcsolatok között nem kell választanunk, és egyáltalán nem kell megalkudnunk, mert a mi, egyéni utunk – amennyiben szeretetből fakad! - teljes és tökéletes lesz úgy, ahogy van. Számomra ezt az üzenetet adta a film, és ahogy a múltkor az Árva Brooklyn-t dicsértem és a ’19-es év meglepetés-legjobbjának neveztem, örömmel teszem mellé a Kisasszonyokat is. Nézzétek meg, felemelő!
A Kisasszonyokat január 30-ától játsszák a magyar mozik. Bónuszként pedig itt egy érdekes videó, melyben a négy legfontosabb filmes adaptációt hasonlították össze, olyan szempontból is, hogy hogyan változtak a nőtípusok és a női léttel, női szerepekkel kapcsolatos mondandó a négy korszakban!

**

Kisasszonyok (Little Women, 2019)

R: Greta Gerwig

Nálam: 10/10







© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok, a film sajtóanyagából származó képek, illetve nyilvános megosztók jogtiszta fotói.

2020. február 5., szerda

HOGYAN MOTIVÁLJAM MAGAM? – A valódi kitartás kulcsai

Januárban Élet-hívatás kurzust tartottam egy csodás 15 fős csapatnak, és nagyon élveztem a beszélgetéseket Veletek!
A kérdéseitekből szemezgetek, elsőként egy olyan témát kiemelve és blogbejegyzés formájában is megvilágítva, ami iránt általában is sokan érdeklődtök: a kitartásét, úton maradásét. 

„Rájöttem, hogy nem tudom magam motiválni. Amiket felírtam a motivációs listához, azok nem igazán motiválnak engem. Itt elakadtam. Nálam az szokott beválni, hogy ha érzem, ég a talpam alatt a talaj. Az a típus vagyok, aki utolsó nap tanul a vizsgára, vagy aznap reggel... akkor tudok összeszedett lenni. Nem működik, hogy jutalmazom magam, mert valójában úgyis folyton ezt teszem az alacsony önbecsülésem kompenzálására. Hiába mondják, hogy a célok elérése motiváló, és ha nem motivál eléggé, akkor nem az igazi célod... ez nekem sántít. 
Ez a félelem motiváltság, amit fent írtam, kockázatos dolog, nem hiszem, hogy ezzel kellene motiválnom magam. Vagy tudom ezt valahogy kevéssé veszélyes formában alkalmazni?
Hátha tudsz egy másik nézőpontot, jó ötletet adni ebben a témában!”

A fenti, nagyszerű kérdés hatására megfigyeltem, mit is jelent számomra a motiváltság és a személyesben alighanem valami univerzálisat is felfedeztem, mert erre jutottam: a szabad önkifejezés örömét. :) Egyrészt tehát akkor vagyok motivált (és szerintem a szó valódi értelmében mindannyian akkor vagyunk azok), ha öröm (életöröm, Léleköröm) van abban, amit csinálok, sőt: abból indul ki!

Azt tapasztaltam, hogy a célok kevésbé vagy máshogyan, legfeljebb rövidtávon és nem a lényeget tekintve motiválnak. Persze szükségesek az úton, de ezek elé is oda tennék valami mást: a szándékot. Azaz a "mit elérni?" elé a "milyen szándékkal, miért tenni?"-t!

Visszatérve az örömre, az örömteli önkifejezésre: ennél nagyobb - és tartósabb - motiváció, minthogy örömből és örömmel tesz az ember valamit, szerintem nincs.
Van azonban egy másik faktor is, hisz' "szabad önkifejezést” emlegettem. Az önmagunkban való kételkedés bizony felül tudja írni a természetes örömérzetünket.

Szóval ne bonyolítsuk túl, önmagunk elszabotálásának alapvetően két oka van:


1.)   Olyasmit csinál az ember, ami nincs vele összhangban. Nem esik jól, ezért halogat, ezért nehéz kitartania. A megoldás / feloldás, hogy egyszerűen nem kell erőltetni. Viszont merni kell beleállni abba, amit tényleg örömmel jön! (A "de a körülmények nem engedik" kitételre lejjebb mondok még valamit!) 
2.)  Megvan már, mit esik igazán jól csinálni, mi van a Lelkünk hívásával összhangban, de a magunkban való kételkedés miatt blokkoljuk. Mondok egy példát: imádtam írni gyerekként, ösztönösen is jött a készség, a tehetség, aztán kamaszkorban letörtek a szárnyaim és nagyon erősen elkezdtem alárendelődni az engem ért hatásoknak, tekintélyeknek, más embereknek. Frusztrált voltam, így nehezemre esett újra kezembe venni a tollat, halogattam, pótcselekvésekbe, függőségekbe menekültem (máskor meg pont az írás volt a kényszer, a függőség természetéről itt írtam.) Ami segített, hogy az öröm és szabadság iránti vágyam, az erőre kapás vágya felülírta a kételyeket. Másik hivatásomnak, a tanításnak is egyre tágasabb és megfelelőbb teret adva, folyamatosan tettem egyik lépésem a másik után. Ahogyan ebben a videóban is beszéltem róla, az évek során a tartalom folyamatosan érlelődött és a forma is folyamatosan változott. 



Ahhoz, hogy kellőképpen tudd motiválni és az úton tartani (a TE utadon!) magad, elsősorban az önismeret és a számodra igazi, önazonos létezés iránti elkötelezettség kell.
Amire az elhívatottságot érezzük, a Lelkünk vágya, nem olyasvalami, ami hiányozhatna belőlünk, vagy ne tudnánk benne „jók” lenni!

A körülményeinken pedig csak akkor tudunk változtatni, ha megértjük: senki más nem hagyhatja jóvá helyettünk, amit teszünk! Ha esetleg olyan emberek vesznek körül, akik folyamatosan abban erősítenek meg, hogy ami Belőled fakad az nem megfelelő, akkor nem olyan környezetben vagy, ami Veled összhangban lenne!
Ha a magadban való kételkedés megszűnik, a környezeted is változni fog. Ez tűnhet ijesztőnek, de valójában ez a dolgok rendje.

Amikor önazonosan nyilvánulsz meg, akkor természetes, hogy odaadó vagy, lelkes vagy, határozott és kiállsz mindazért, amit belül igaznak érzel. Így hát, ha motivációt szeretnél adni magadnak, akkor érdemes abban gondolkodnod, mivel tudod erre emlékeztetni magad.
Lehetnek ezek élmények, felismerések, olyan érzeteknek az emlékei, amikor nagyon összhangban voltál magaddal, vagy olyan zenék, videók, filmek, idézetek, verssorok, amiket egyfajta útjelzőkként választasz magadnak. Utána aztán valószínűleg elengeded majd őket, addig nyúlsz hozzájuk, míg szükséges.

Volt egy idézet - nem is emlékszem, kitől származott, most pedig nem találom -, de valahogy így hangzott: "mélyen hiszem, hogy a világ nem a szenvedés-tengely körül forog, hanem az öröm élteti". Ez nekem például annak idején sokat adott, megérintett és motiváló volt. Utána egyre inkább a saját felismeréseim vezettek egyfajta esszenciaként, de két dolog nem változott, és - amennyiben nem egy mások által kitaposott úton jársz, hanem saját magad(ét) kívánod megvalósítani -, ezek afféle kulcsok:


1.) Figyelni a bennünk lévő Érzésre. (Nemcsak az érzelmekre, ezért írtam nagybetűvel - inkább azokon túl vagy azok mélyére. Önismeret, őszinteség, önazonosság, a Lélek hívása – így vagy úgy, de ez minden kurzusomban, a kifejezetten íróiakban is ott van alfa és omegaként!) 
2.) Merni lépni, menni.  Ahogy fentebb is utaltam rá: a forma, az eszközök, a kapcsolatok, a lehetőségek, minden, de minden a megfelelő módon és időben megjelenik! De csak akkor, hogy ha mozgásban vagyunk, ha együtt (egyként) áramlunk az Élettel. 

És bizony: le lehet vetkőzni az alacsony önértékelést is, de igazi ez csak akkor lesz, ha belülről töltődünk fel szeretettel, önbecsüléssel... és milyen csodás, hogy ezt megtehetjük! :) Mert valóban mindenünk megvan hozzá!

Kitartást, felszabadultságot és sok örömöt kívánok minden útonjárónak, bármi is az, ami igazi lelkesedéssel jön Belőletek!

Szeretettel:

N'alika


**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted, ez pedig a Felszabadító Kreatív írás Fb-oldala.

(Ha szeretnéd megkapni a frissítéseket, a követési beállításoknál érdemes 
a "Megjelenítés elsőként"-et választani - egyszerre több oldalt is lehet így követni!)

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel - 2-3 hetente, általában extra tartalmakkal küldöm!


💗



 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A felhasznált képek saját fotók nyilvános megosztóról származó jogtiszta képek.



2020. február 3., hétfő

ÁRVA BROOKLYN – Filmajánló és reflexió

Az év eleji időszak a díjkiosztók szezonja, gyakran ilyenkor tudok megnézni olyan filmeket, amiket tavaly év végéig bemutattak, de nálunk nem játszottak a mozik (vagy nem jutottak el a városunkba). Ha korábban nem, akkor általában ilyenkor akad legalább egy, ami kedvenccé válik és simán rámondom, hogy az előző év legjobbja volt. :) ’17-ben és ’18-ban ezt két echte művészfilm - ráadásul egyazon rendező, Luca Guadagnino két alkotása -, a Szólíts a neveden és a Sóhajok érdemelte ki nálam. Io-val közös „éves kedvencünk” a 2014-es Csillagok között óta nem volt és el is mondtuk párszor, mennyire hiányoljuk az igazi kultfilmeket.

Nos, ha valakiről színészként elmondható, hogy kultfilmekben utazik, az bizony Edward Norton!  Két egészen felejthetetlen, a mi generációnk számára biztosan meghatározó moziban alakított óriásit, az Amerikai História X-ben (1998) és a Harcosok klubjában (1999), de szinte minden egyes szerepében kiemelkedő volt. Joaquín Phoenix kvalitásaihoz hasonlóan régóta csodálom az átlényegüléseit, pedig ezek nem mindig látványosak, gyakran egészen finom rezdülésekből építkeznek, mint például debütáló alakításában, a Legbelső félelemben vagy nemrég a Birdman-ben. Azért az nagyon feltűnő, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben jóval kevesebbet láthattuk őt a vásznon, mint azelőtt, saját rendezése, az egyébként általa is írt Ég velünk! című romantikus vígjáték is majd’ húsz éve készült. Cseppet sem vált hátrányára, hogy hátrébb lépett Hollywood darálójától (és hogy nem is passzolt az új típusú kasszasikerekbe – azért megpróbálta a Hulk-kal, de gyorsan lecserélték), az viszont több mint nagyszerű, hogy 50 évesen elkészítette – filmre írta, rendezte, „producerelte” és eljátszotta – ezt a csodát.




Rögtön azzal kell folytatnom, hogy az Árva Brooklyn egy olyan csoda, amit kevesen fognak észre venni és a helyén értékelni, de ezt a film körüli interjúit olvasva úgy látom, Norton nagyon is jól tudta. Csúcs, hogy így is bevállalta és bevállalták vele együtt színésztársai, Gugu M-batha Raw-tól Alec Baldwin-on és Bruce Willis-en át Willem Defoe-ig, és egész nagyszerű csapata, beleértve Thom Yorke-ot és Flea-t, akik dalt írtak a filmhez vagy a többször díjazott remek operatőrt, Dick Pope-ot. Jonathan Lethem regényét nem ismerem, de ami született, távolról sem szolgai adaptáció, inkább egy árnyalt és továbbvitt feldolgozás, melynek csak egyik eleme, hogy a cselekményt egy merész húzással a 90-es évekből az 50-es évekbe teszi át.  Ami miatt nem számíthat hatalmas sikerre az, hogy ennek a számomra egyébként oly’ kedves midcult filmkészítésnek manapság gyakorlatilag befellegzett. A korábbi potenciális célközönség felszívódott valahol a sorozatok világában, de a kiindulópont mindenképp a hollywoodi filmipar, ami az üres látványfilmek sulykolásával leszoktatta a nézőt a műfaj-centrikus, a zsánerrel mégis merészebben bánó, intellektuálisan és érzelmileg is megerőltetőbb, erkölcsi kérdéseket középpontba helyező művekről. Tavaly ilyenkor a Zöld könyv ennek egy szegletét taglalta csupán, de az ahhoz hasonló antirasszista dráma / dramedy vonulatban nincs semmi extra, szinte az egyetlen, ami megmaradt kötelező hollywoodi penzumként a midcult-ból, az Árva Brooklyn viszont egy jóval mélyebb és összetettebb, nagyívű alkotás.

Lionel Essrog (Edward Norton) egy New York-i magánnyomozó irodában dolgozik, afféle másodvonalbeli, mindenes zsaruként. Tourette-szindrómája miatt a kommunikáció nem az erőssége, a megfigyelő képessége és következtetései viszont zsenialitáshoz közelítik. Az egyetlen, aki nem nézi dilisnek és hisz benne, főnöke és mentora, Frank (Bruce Willis) gyilkosság áldozata lesz, Lionel pedig komfortzónájából kilépve saját nyomozásba kezd, hogy feltárja, milyen ügybe nyúlt bele és ki a felelős a haláláért. A szálak a város építészéhez és ingatlanfejlesztőjéhez, az egyfajta árnyékhatalmat megtestesítő Moses Randolph-hoz (Alec Baldwin) vezetnek, közben Lionel egyre közelebb kerül a színesbőrű, civil aktivista ügyvédjelölthöz, Laura-hoz (Gugu M-batha Raw), aki szintén kihagyhatatlan a képletből. Lassan minden összeáll, de vajon időben-e ahhoz, hogy ne legyenek újabb áldozatok?




A film hosszabb és lassabb is a mostani átlagnál, végig fordulatos és izgalmas, viszont felszínes figyelemmel nézve, illetve akciómozit vagy klasszikus krimit várva nem lesz élvezhető. Norton a film noir műfajához nyúl, mely műfaj eleve midcult, azaz a tömegízlést kiszolgáló, tipikus műfajfilmek és a nehezebben befogadható művészfilmek között valahol félúton helyezkedik el.
Órákig tudnék lelkesen magyarázni a film noir-okról, nagyon kedves műfajom, de rövidre fogva is annyit mindenképp kiemelnék, hogy az igazán fontos benne nem a hangulatos sötét nagyváros, a kontrasztos megvilágítású, cigarettafüstös sziluettek vagy a gyűrött ballonkabátos-keménykalapos nyomozók látványa, hanem az az összetettség, amivel egy jó film noir mind morálisan, mind intellektuálisan megmozgat bennünket, miközben a társadalmi működések mélyére ás.
A film noir-ban gyakran semmi sem az, aminek látszik, de az igazán izgalmas az, hogy miért nem az – és ezt a kérdést egy monumentális mozihoz méltóan kimaxolja Edward Norton.
Nyilván remek irodalmi alapanyagból is dolgozott, de a legnagyobb erőssége a filmjének a karakterekben rejlik. Valami egészen megejtő Lionel megformálása, de a többi szereplő és viszonyrendszer is tökéletesen a helyén van. A főhősökbe, Lionelbe és Laurába egyszerűen beleszeretünk, nem csak azért drukkolunk nekik, mert a fordulatos nyomozós-üldözős sztori miatt azonosulnunk kell, hanem mert emberileg érintenek meg bennünket. Míg Alec Baldwin karakterében és az egész társadalmi, politikai, gazdasági működésmódban kifejezetten a jelenbeli, késő kapitalista korunkra ismerhetünk.




Ezt a tükröt egyrészt fájdalmas nézni, másrészt azonban ez a film telis tele van emberséggel és szeretettel. És nagyon érződik, hogy azzal - és ebből fakadóan hatalmas odaadással - is készült! Összhatásában emlékeztetett tavalyi könyv-kedvencemre, az Ahol a folyami rákok énekelnek-re. Számos, árnyalatokkal vászonra rakott, mégis a teljesség igényével megfestett mellékszállal és szereplővel támasztja alá a központi karakterek dinamikáját és cseppet sem szájbarágósan, de egyértelműen rámutat: jó embernek lenni a döntéseinken múlik, nem azon, hogy – bármilyen szempontból – milyennek születünk vagy milyen traumák értek bennünket.

Engem ugyanakkor ez a film abban is megerősített, hogy elsődlegesen azt tartom már értéknek egy alkotásban, ha érzem, hogy az, aki ezt létrehozta, olyan tudati (lelki, erkölcsi stb.) minőségben létezik, amivel összhangban vagyok.
Tulajdonképpen mindegy, miről szól a történet, milyen műfajú a film, ez a – több mint „szerzői”, emberi! – attitűd jön át rajta.

Hálás vagyok ezért a filmért és biztos vagyok benne, hogy többször is meg fogom nézni. Ínyenceknek ajánlom, de legfőképp azoknak, akik nemes dolgokat keresnek - mert ha egy szóba kellene sűrítenem a sajátosságát, pontosan ezt mondanám rá: nemes.



**

Árva Brooklyn (Motherless Brooklyn, 2019)

R: Edward Norton

Nálunk: 10/10

IMDb adatlap.

Magyar feliratos előzetes. 




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók a film sajtóanyagában szereplő képek, hivatalos filmplakát, valamint nyilvános megosztók jogtiszta képei.