2020. szeptember 12., szombat

VÉLEMÉNYEK A KÖNYVEIMRŐL


„Nagyon-nagyon vártam ezt a könyvet, hogy megérkezzen hozzám! Csodálatos, ahogy N'alika játszik a szavakkal! A versek a novellák… egyszerűen szavakba öntenem nehéz, hogy mit is gondolok róla. A lelkemhez szólt minden egyes mondata, ríme! Felnyitja az ember szemét, szívét megnyitja és elgondolkodtat!
Vegyétek kézbe ti is és olvassátok!” 
− Tünde 

"Csodálatos könyv, teli szívmelengető és perspektívatágító versekkel, novellákkal! Nagy szeretettel ajánlom!" 
Io

 

„A verseiddel feküdtem és keltem. Nagy mélységek és magasságok... nagyon közel állnak hozzám, tartalmilag és formailag is. Most a novellák olvasása következik. Nagyon jó, hogy megszületett a kötet, várom a folytatást. Nagyon értékes, amit csinálsz, amit adsz. Áldás!” 
−  Judit 

„Valahogyan egy lágyság érződik ezekből a sorokból, amely gyógyító, elfogadó és megnyugtató számomra. Mindig rácsodálkozom újra és újra, hogy a szavaknak milyen ereje van. Köszönöm, hogy olvashattam.” 
−  Edit 

Ahol kinyílik...

„Én is ajánlom! Napindítóként olvasom, ahol kinyílik. Érzem, ahogy visszahat a napomra. Köszönöm szépen!” 
− Éva

 

„A köteted a távolba, mégis oly közelre repített! A Csendes dal a himnuszom, az Idő az otthonom, Gaia meséje pedig egy ízig-vérig teremtéstörténet. Antaro meséjét megkönnyeztem, Petit a szívembe zártam, Aziza valahol én (is) vagyok, Darío meséje tanít, Szibillát (nem csak a Facebook-részletből) ismerem... Majd Veled és az Utazóval utaztam, karon fogtatok, együtt suhantunk. Mi minden van Benned! (Kalap le, meghajol. :))  
A narancsbőr, kávéban kardamom, tágra nyílás, burok-hullatás, karneolfényű délutánok táncával pörgök-forgok, alámerülök és lebukom az írásaidba, és ott lelek nagy korty életet adó levegőre.  
Köszönöm, hogy enyém lehet ez az élmény, csodás a köteted! Szívbemarkolóan felemelő, csilingelő öröm-Forrás! 

− Evelin

„Az elején még taktikám volt reggel este egy kis szösszenet, novellából csak egy naponta, de a végére értem! Így kezdtem újra. :)"
          − Tücsi

"Mit ad nekünk N’alika világa? 
Útvesztők, útkeresések sora, 
Révbe érés, tiszta eszencia.
Egység a világgal, egység minden lénnyel
Elfogadott testtel, örömmel, reménnyel.
Egyensúly, szeretet és mélységes hála
Versben és mesében nyugalmat lelsz nála.”
− Gyöngyi

Így örülök a visszejelzéseiteknek a könyv megjelenése után, 2020 friss tavaszán! 

"A versek taoista költemény sűrűségűek, a szúfik életigenlésével összeszőve...

A novellák most valamiért könnyebben utat találnak hozzám: Aziza útját sokszor végigjártam jómagam is, Darió-ét is... 
Megkönnyeztem őket.

Köszönöm!"
− Melinda


"Mindig ott van a polcomon és egyesével csepegtetem a virágokat, mert minden nap mást és mást látok meg benne. Azt hiszem a te munkáidnak éppen ez a csodája, hogy sosem fogy el. Szóval nem estem neki csak úgy mert akkor a fele sem jönne át. Különösen érdekes ez a kötet, mert ahogy én fejlődöm, úgy fejlődik velem a könyved is.  

− Hédi


"A Csendvirágok versei... szavakon túli öröm és teljesség az olvasásuk! A tőled/tőletek kapott inspirációért is, és a virtuális találkozásunk örömére is, vár rád egy meglepi a Fb-os verses oldalamon. 

Öleléssel:

Ibolya


"Köszönöm, csodás! Nem tettem le órákig...
Igaz, mindkettő kötetet ajándéknak szántam. :) Repesve várom, hogy írj egy újabbat, addig is a 'blogodból táplálkozom'. :)" 
 B. Éva


"Imádom! :) Biztos, hogy ott lesz az éjjeliszekrényemen, hogy mindig szem előtt legyen és lefekvés előtt még szemezgethessek belőle."
Kata

 

"Gyönyörű a könyv!
Hála Érted!" 
−  Mariann

 


**


"Már egyszer elolvastam a könyved és nagyon tetszett.
Nagyon inspirálóak a karakterek számomra, a kérdések is elgondolkodtatóak, és az elrejtett vagy éppen nem elrejtett 'tanácsok​'​​'útbaigazítások' is meditálásra sarkallnak.
Az számomra a number one​, ​amikor arról írsz, hogy miért írjunk és miért ne írjunk.  

Többször elolvasom még, és a gyakorlatokat is el fogom végezni sorjában. Ma az Érző karaktert gyakoroltam. :) Remélem, egyszer a Kalandor is fog menni a gyakorlatban. :)"

  H. Edit

 

"Nagyon örülök az e-booknak, már el is kezdtem vele dolgozni :)

Egy kis személyes, ha megengeded: vettem a bátorságot és karácsonyi ajándékként családtagjaimnak, barátaimnak és vendégeimnek egy novellámat is becsomagoltam az ajándékuk mellé. Nagyon örültek neki :) 

Köszönöm a sok segítséget és biztatást Neked!"

– P. G. Erika


"Igazi boldogságélményt okozott a könyved! Közben nem összefüggően, de ami kikívánkozott, leírtam. 

Összefoglalóan nagy kedvencem tőled e kompakt ajándék, a Művész-archetípusok.

Egyik kedvenc sorom: '…az igazán izgalmas dolgok … a megpróbáló hatások alkímiai tégelyében születnek.'

Köszönöm.

Edina"


"Élveztem minden aspektusát! Köszönöm!"

 

–  F. Évi

 

"Hálás vagyok, főleg a kérdésekért. Sok mindent megmozgat bennem. Szinte utazom, ahogy keresem magamban a válaszokat."

 

 F. Eszti  

>> TOVÁBB A MŰVÉSZ-ARCHETÍPUSOKHOZ!


**


„Először színeket láttam, zöldet, sárgát, kéket, pirosat, mindenféle színekben futottam Veled együtt… aztán csak a ragyogás maradt.”  
– Kata

 

"Elolvastam N'alika A folyó című regényét. Majd néhány nappal később elolvastam újra, hogy jobban átfolyhasson rajtam :)

Nagyon tetszett, szeretettel ajánlom Nektek is! Nagyon megindító!"

–  Erika

**

„Azt kell mondjam, ez a könyv világszínvonal! Nekem eddig ez a The Best, ekkorát Adyashanti Világod vége, és Hawkins Erő kontra erő c. könyve ’lökött rajtam’, de ez most mégis más. Nincs több kérdés. Teljesen feloldódtam. 
A héten annyi dolgunkat rendeztük, mint máskor hónapok alatt. Ez a végső megértés, amikor nem valamit kellett megértenem, hanem én magam vagyok a Mindent MegértŐ(elfogadás). Gondoskodás van jelen egész életemben. 
Andi

"Most olyan pihekönnyűnek érzem magam, nem tudom még, merre tovább, de nagy batyut tettem le és nyugodt vagyok.
Ildi

"Ez a könyv tényleg 'hétpróbás' spirituális keresőknek való. Az első fele letehetetlen és izgalmas, a második embert próbáló és néha kifejezetten kellemetlen :D, de megéri. Köszönöm." 
– Zoli


2020. július 7., kedd

MIÉRT PONT A NOVELLA? – 5 ok, amiért ez a műfaj remek ugródeszka, hogy fejlődj

Van már egy online kalandunk, melyben az elbeszélői szövegek mélyére ásunk és a történetmesélést elemeire bontva, erős önismereti reflektáltsággal tanuljuk: ez a Történetek
Legújabb, A novellaírás művészete című kurzusunk azonban mást ad. Itt ugyanis egyetlen műfaj sajátosságai lesznek segítségedre, hogy valami egyedit, belőled születőt alkoss. 
A novellára mindazonáltal nem érdemes korlátként vagy valamiféle sablonként tekinteni, inkább megtartó, de tágítható keretként, mely inspirál, és amellyel együtt mozdulhatsz.
S hogy miért olyan izgalmas ez a műfaj? Például ezekért:


1.  MERT ÚJÍTÁSRA HÍV 

 A novella szó jelentése „újdonság”. A forma, ahogyan most ismerjük a reneszánsz idején született, de Boccaccio 14. századi szövegeitől kezdve Örkény egyperceseiig az egész novellairodalmon végigfénylik a merészség és újszerűség varázsa.

A novella rendszerint egy új élethelyzettel, a mindennapok sodrába beköszöntő változással szembesít szereplőt-olvasót egyaránt, nem csoda, hogy sok novella beavatás-történet is egyben.
Kezdő vagy továbblépni igyekvő írónak egyaránt testhezálló feladat a változásról írni – no és változatosan, újszerűen írni is! A kurzuson tapasztalni fogod, hogy ez a látszólag egyszerű műfaj nem csupán alaphelyzete(i) szempontjából ihlető, hanem rengeteg kísérletezési lehetőséget is magában rejt!



2.  MERT LÁTOD A VÉGÉT 

A kurzusok zárt Facebook-csoportjában van egy szavazásunk arról, milyen céllal írtok, és az önismereti szándék mellett, mintegy  „fej fej mellett” ott a rövid próza, rögtön utána pedig a regényírás következik. Saját tapasztalatomból és másoknál is látom viszont, hogy a regény – de a kisregény, elbeszélés is – lehet túl nagy falat, amibe könnyen beletörik a kezdeti igyekezet.
Nemcsak magabiztosságot ad, de az írásmesterségbeli fejlődéshez is kiváló, ha egészen „belaksz” egy rövid műfajt. A novellaírás művészete kurzuson ráadásul a korábbiaknál is több variációs lehetőséggel dolgozunk, így újabb és újabb körökben is megmerítkezhetsz a műfajjal való munkában, és akár sok, rövid, kerek történet megírása során erősítheted meg elbeszélői alapjaid.

 

3.  MERT A KEVESEBB NÉHA TÖBB 

A novellaírás kurzuson befogadóként is rácsodálkozhatsz erre a nagy igazságra, és alkotóként is gyakorolhatod. Ez a műfaj zseniális módon tanít meg egyszerűsíteni, tömöríteni, lényeget látni és láttatni - és mélységükben ábrázolni a dolgokat.
Gondolj egy tortára! Hogy igazán értékelni tudd, nem kell mindjárt egy egészet behabzsolni mondjuk a kedvenc cheescake-edből, az is elég jó, ha figyelemmel elfogyasztasz egyetlen szeletet, ugye? 
Ha pedig igazi ínyenc vagy, lehet, hogy többféle tortát is kipróbálsz és gyönyörködsz a rétegekben.

 

4.  MERT FEJLESZTI A SZERKEZET-ALKOTÁSI KÉPESSÉGED 

A cselekményszövés nem egy légből kapott valami, amit az ember csak úgy kiráz a kisujjából. Teli lehetsz remek, eredeti ötletekkel, lehet klassz és figyelemre méltó a stílusod is, de ami első körben elengedhetetlen egy jó írásműhöz az a szer-ke-zet

Nem csak típushibák kiküszöbölése miatt fontos ezzel foglalkozni, hanem mert egyszerűen így működik: muszáj benne gyakorlatot szerezni. Ezért is terveztem már '19 végén egy önálló kurzust ebben a témában, viszont A novellaírással egy sokkal összetettebb és élvezetesebb dolog született, ami nem utolsó sorban praktikusabb is.
Ha akarsz, felkészülsz vele valami nagyobb terjedelmű dolog megvalósítására (például regényírásra), vagy „csak” létrehozod a saját szuper novelláidat. 

Bónusz: a szerkezet fontosságáról az Íróktól íróknak sorozat több részében esik szó, például, amit J.K. Rowling is hangsúlyozza. [Azóta levettem ezt a sorozatot a blogról, de a Facebook-oldalunkon sok hasonló bejegyzést találsz még!] Én pedig az Írói kisokosban prezentáltam róla jó kis szakmai cikkeket, például ebben a bejegyzésben.


5.  MERT KIVÁLÓ ÖNISMERETI KALAND 

Na, már megint! Azzal kezdtem, hogy a novella az újdonságról, a változásról szól, sőt valamilyen – gyakran végsőkig - kiélezett helyzetet, sorsfordulatot mutat be. Ilyesmiről írni akkor is valamelyest önreflektív, ha kerülöd az önéletrajzi elemeket vagy ha nem is kifejezett önismereti szándékkal jössz, hanem alkotni.
Ki tudja, talán még az életben is változást hozó lépésekre inspirál a novellád! Ha nyitott és kíváncsi vagy - no meg, ha figyelsz és cselekszel -, biztosan meg fogod lepni magad! 

** 


[UPDATE! A fenti egy korábbi kurzus volt, amit azóta számos alkalommal megrendeztem. Biztosan lesz még, ha jönnél, itt is jelezheted, ha pedig kíváncsi vagy, mit tartok a közeljövőben, nézd meg, az aktuális lehetőségeket!]

2020. június 3., szerda

JENIFER NOSTRAND: CSODA

Épp a csodákról beszélgettünk,
ahogy végighajtottunk
a zsúfolt, vasárnapi sztrádán

ekkor szárnyak örvénylésére
kaptam fel a fejem
és egy csapat vadlúd
repült át a kocsink felett
olyan alacsonyan, hogy
tisztán láttam
maguk alá húzott lábukat.

Jelenlétük suhogása fejünk felett
egy pillanatra
mindent elhomályosított

s ahogy eltűntek,
te megszólaltál:
„már értem, mire gondolsz”.



Jenifer Nostrand Bless the Day: Prayers and Poems to Nurture Your Soul című 1998-as kötetéből.


2020. május 20., szerda

SUSAN NOYES ANDERSON: A FA BENNEM

Gyökereim ültesd dús barna földbe,
ágaim nyújtózzanak,
a reggel aranysugarai bennem
minden zugot beragyogjanak!

Leveleim ölelje fényes kék ég,
felhőin hadd lebegjek,
kereső énem végre szabadjára,
fátylát lebontva, szállni engedd!

A Lélek nőjön nagyra bennem,
s terjedjen fény belőlem,
hogy szemem lássa a szent ajándékot,
ha parlagon hever előttem!

Emeljem fejem hegymagasra, szórjak
csúcsról csúcsra új magot,
segíts, hogy jól műveljem a földet,
mi szívemnek szeretni adatott!


2020. május 7., csütörtök

DZSALÁL AD-DÍN RÚMÍ: ZÁRD BE A BESZÉD AJTAJÁT -NYISD KI A SZERETET ABLAKÁT!

Van az a csók, mit egész életünkkel vágyunk:
Lélekérintésnek adni földi testet.

Tengervíz könyörög a gyöngynek, törje kagylóhéját,
s a liliom szenvedéllyel hívja a vadon-kedvest.

Éjjel kinyitom ablakom, a Holdat kérem,
arcát érintse enyém,

s ő lélegezzen belém…
Zárd be a beszéd ajtaját -
nyisd ki a szeretet ablakát!

A Hold sosem az ajtón át érkezik,
mindig az ablakon.



2020. április 25., szombat

5 TRÜKK, HOGY MEDERBE TERELD A SZÉTFOLYÓ IDŐT (Anélkül, hogy elveszne a jelenlét öröme)

Nemrég jött szembe velem ez a kis vicces szösszenet:
„Fura egy év volt eddig 2020. Február 29 napos volt, márciusban legalább 300 napot számoltam, április meg kb. 5 éve tart.” 
Sokunknak elege van már ebből a karantén-létből, és ez lényegében független attól, hogy home office-ban dolgozik-e valaki (én például egyébként is) vagy most kellett váltania, esetleg továbbra is bejár a munkahelyére vagy kényszerű újratervezésben van. 
A címbeli „szétfolyó időt” nem arra értem, hogy túl sok az időnk vagy elúszik a napunk azzal, hogy nem csinálunk semmit, hisz’ ha egész nap sürgő-forgó üzemmódban vagyunk, a folyamatos tevékenységgel ugyanúgy elúszhatunk! A „szétfolyó” itt annyit jelent, hogy parttalanság van. 
Parttalan állapot, mert még nem igazán látjuk a bezárás végét, sem a következményeit. Egyéni és kollektív szinten is extrém nagy bizonytalanságot élhetünk meg, a régi rutinjaink kevésbé működnek, a túlhajtások és pótcselekvések pedig sokszorosan „bosszulják meg magukat”, stresszt eredményezve.
Számos helyen leírták, hogy ez az időszak milyen remek lehetőséget nyújt a befelé figyelésre és az újratervezésre, új, bennünket és egymást jobban szolgáló prioritások felállítására, sőt egyfajta spirituális, tudati-lelki „forradalomra”. Én úgy látom, ez csak akkor, illetve azoknál fog működni, akiknek valóban az a szándéka, hogy változtassanak. 
Ha a "túlélő-program" a domináns, akkor viszont csak kibekkelni akarja az ember ezt az egészet. Természetes, hogy ez is ott van bennünk, és arról talán még több cikk szól mostanában, hogy legyél gyengéd és elfogadó magaddal, és ne akarj világot váltani a karanténben, mert ez bizonyos értelemben a „gyász” időszaka is (a régi életformánk elvesztését gyászoljuk)  - és így tovább.
Ha jártál már hozzám kurzusra, tudod, hogy az egyensúlyt képviselem: van, amikor kell az a plusz erőfeszítés, van, amikor pedig egy teljesebb belelazulás abba, ami van. A „mit” és „hogyan” pedig akkor lesz hiteles (önazonos), ha nem fejben dől el, nem koncepciók által, hanem a Lélekjelenlét, a Te benső forrásod vezérel. 
Összességében azonban igaz, hogy ha fejlődni szeretnénk, felül kell tudnunk emelkedni a túlélő-üzemmódon és élni az erőnkkel. 
 

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem néhány olyan egyszerű "trükköt", melyek tapasztalataim szerint segítenek rendet teremteni és ráállni a belső ritmusunkra a mindennapokban. Nem egy merev rendszerre, inkább valami rugalmasra, amiben jobban önmagunk lehetünk és tisztábban érezhetjük, mire vagyunk hívva belülről, a pillanatban.

Ezek a lépések akkor is segítenek, ha hajlamos vagy a halogatásra, és többféle körülmény esetén - gyerekekkel, egyedül vagy társsal élve, karantén idején vagy után, pár percekre vagy hosszabb időtartamra rendszeresítve - egyaránt megtehetők.

Lássuk! 

1.  TEGYÉL MEG „CSAK” MAGADÉRT IS DOLGOKAT! 
  

Nekem a home office életmód harmonikus megélésében is sokat segítettek olyan látszólag apróságok, hogy például itthonra is felöltözöm olyan ruhákba, amik kényelmesek, de csinosnak érzem magam bennük és társaságban is szívesen viselném őket. Vagy, hogy megcsinálom az arcápolási rutinomat (nem 25 lépésben, mint Liv Tyler, de mondjuk háromban-négyben), felteszek egy finom illatot (ezt nagyon szeretem most), megajándékozom magam egy tea- vagy kávészünettel, és így tovább.

Kinek mi az, ami az örömérzetét növeli, mindenesetre szuper, amikor teszel magadért és megcsinálsz olyan dolgokat, amikkel nem akarsz senki másnak megfelelni, hanem neked egyszerűen így jó.
(A most véget ért Bőségtudat kurzuson számos gyakorlatunk volt a megengedésre, befogadásra és élvezetre, ha jártál egyik vagy másik alkalmon, érdemes elővenni ezeket is, leginkább pedig spontán megélni, ami jön!)


2.    LEGYEN „SEMITTEVŐ” IDŐD! 

Ez most furán hangozhat, különösen, hogy ilyen „előkelő” helyre teszem egy „mederbe terelős” cikkben, de nagyon fontos és elemi szinten felfrissítő!

Visszatérő kérdésetek a kurzusokon a halogatás. Saját tapasztalatom és másoknál is látom: sokszor épp azért nincs időnk számunkra egyébként fontos dolgokra, mert iszonyúan túlvállaljuk és túlstresszeljük magunkat. A „mindig kell valami figyelemlekötő tevékenység” egy félelem-alapú, beszűkült tudatállapot, amiben nem tud élni a jelen pillanat ragyogása.

Nagyon csalóka, de az online lét nagyobb részben pont ilyen figyelemlekötő tevékenység, szóval amikor semmittevést mondok, nem a fészbukozásra meg a sorozatnézésre biztatlak (persze tedd, ami igazán jó érzéssel jön!), hanem a „csak lenni” megengedésére.
Ha rendszeresíted az ilyen valódi kikapcsolódást, meglátod, mennyi energiád szabadul fel és hogy beindul / újjáéled a kreatív áramlás!



3.  ALKOSS! – A legjobb ötletek a csendből születnek, a gondolatok közötti űrből (forrásból), de neki is kell állnunk megvalósítani őket!  Úgyhogy ne maradj fejben! 
A rendszeres alkotótevékenység (legyen szó írásról vagy bármi másról), és a vágyaid megvalósításának útján tett lépéseid hihetetlen módon inspirálnak, belülről töltenek fel, miközben „kint” is egyből megmozgatják az energiákat és visszacsatolást hoznak.

Ha úgy érzed, a fókuszáláshoz és előrelépéshez kell most az extra muníció, szeretettel látlak a kurzusokon!


4.  MENJ KI A TERMÉSZETBE!

Hú, ez mekkora jolly joker! Ha az erkélyeden, ha a szomszéd parkban, ha az erdő mélyén vagy valamilyen víz partján tudod megélni, akkor ott; nem a helyszín számít, hanem hogy tudatosan kinn légy a szabadban, hogy kapcsolódj a földdel, az elemekkel, a tiszta tér energiájával. Elemi fontosságú, szó szerint ezzel tudod a legtöbb táplálást adni magadnak.

Mozogj, töltődj, élvezd – így kikerülsz a fejedből és amikor visszatérsz a tevékenységeidhez, jobban fogsz tudni fókuszálni.
Bónuszként pedig a természetben való gyakori tartózkodás segít ráérezni a saját ritmusodra, ami belülről vezérel az adott napodon, nem azért mert összeírtál egy to do list -et!
(A ritmussal a Lélek-óra Versíró kurzuson kiemelten foglalkozunk!)


5.  SZABJ HATÁROKAT!

Légy irányítója az Erődnek, vezesd magad, miközben figyelsz az erő és a gyengédség egyensúlyára is (azaz: belülről vagy vezérelve)!

Minek van itt az ideje, mit kell tenned, mi az, ami nem lényeges, és mi az, ami felesleges?
  • Azokhoz a dolgokhoz, amiket halogattál, tegyél oda magadnak (betartható) határidőket – és tartsd is be őket! Állíts be emlékeztetőket, tegyél ki falragaszokat, légy kreatív! 
  • Ami fölösleges az életedben, attól meg szabadulj meg bátran! Nem kell kampányszerűen, elég ha a pillanatban jelen vagy. Ha otthon dolgozol, tedd le időben a munkát!
Ne engedd, hogy bárki vagy bármi dróton rángasson, meghatározza, mit és hogyan tegyél – ne feledd, addig és azt csinálják meg veled, amit engedsz!
Légy az uralkodója saját birodalmadnak és élvezd benne a létezést!

Örömteli megélések kívánok! Ha tetszett a bejegyzés, írd meg, és azt is szívesen veszem, ha a saját tapasztalataid, meglátásaid is megosztod!


**

Szeretnél még ilyen tartalmas cikkeket olvasni?

2020. február 5., szerda

HOGYAN MOTIVÁLJAM MAGAM? – A valódi kitartás kulcsa

Januárban Élethivatás kurzust tartottam egy csodás 15 fős csapatnak és nagyon élveztem a beszélgetéseket Veletek!
A kérdéseitekből szemezgetek, elsőként egy olyan témát kiemelve, ami iránt általában is sokan érdeklődtök: a kitartásét, úton maradásét.
„Rájöttem, hogy nem tudom magam motiválni. Amiket felírtam a motivációs listához, azok nem igazán motiválnak engem. Itt elakadtam. Nálam az szokott beválni, hogy ha érzem, ég a talpam alatt a talaj. Az a típus vagyok, aki utolsó nap tanul a vizsgára, vagy aznap reggel... akkor tudok összeszedett lenni. Nem működik, hogy jutalmazom magam, mert valójában úgyis folyton ezt teszem az alacsony önbecsülésem kompenzálására. 
Hiába mondják, hogy a célok elérése motiváló, és ha nem motivál eléggé, akkor nem az igazi célod... ez nekem sántít. 
Ez a félelem motiváltság, amit fent írtam, kockázatos dolog, nem hiszem, hogy ezzel kellene motiválnom magam. Vagy tudom ezt valahogy kevéssé veszélyes formában alkalmazni?
Hátha tudsz egy másik nézőpontot, jó ötletet adni ebben a témában!”

A fenti, nagyszerű kérdés hatására megfigyeltem, mit is jelent számomra a motiváltság és a személyesben alighanem valami univerzálisat is felfedeztem, mert erre jutottam: a szabad önkifejezés örömét.
Egyrészt tehát akkor vagyok motivált (és szerintem a szó valódi értelmében mindannyian akkor vagyunk azok), ha öröm (életöröm, léleköröm) van abban, amit csinálok, sőt: abból indul ki!

Azt tapasztaltam, hogy a célok kevésbé vagy máshogyan, legfeljebb rövidtávon és nem a lényeget tekintve motiválnak. Persze szükségesek az úton, de ezek elé is oda tennék valami mást: a szándékot. Azaz a "mit elérni?" elé a "milyen szándékkal, miért tenni?"-t!

Visszatérve az örömre, az örömteli önkifejezésre: ennél nagyobb - és tartósabb - motiváció, minthogy örömből és örömmel tesz az ember valamit, szerintem nincs.
Van azonban egy másik faktor is, hisz' szabad önkifejezést emlegettem. Az önmagunkban való kételkedés bizony felül tudja írni a természetes örömérzetünket.

Szóval ne bonyolítsuk túl, önmagunk elszabotálásának alapvetően két oka van:
1.) Olyasmit csinál az ember, ami nincs vele összhangban. Nem esik jól, ezért halogat, ezért nehéz kitartania. A megoldás / feloldás, hogy egyszerűen nem kell erőltetni. Viszont merni kell beleállni abba, amit tényleg örömmel jön! (A "de a körülmények nem engedik" kitételre lejjebb mondok még valamit!)

2.) Megvan már, mit esik igazán jól csinálni, mi van a lelkünk hívásával összhangban, de a magunkban való kételkedés miatt blokkoljuk.

Mondok egy példát: imádtam írni már kisgyerekként is, ösztönösen jött a készség, a tehetség is, aztán kamaszkorban "letörtek a szárnyaim" és nagyon erősen elkezdtem alárendelődni az engem ért hatásoknak, tekintélyeknek, más embereknek. Frusztrált voltam, így nehezemre esett újra kezembe venni a tollat, halogattam, pótcselekvésekbe, függőségekbe menekültem (máskor meg pont az írás volt a kényszer).

Ami segített, hogy az öröm és szabadság iránti vágyam, az erőre kapás vágya (fokozatosan) felülírta a kételyeket. Másik hivatásomnak, a tanításnak is egyre tágasabb és megfelelőbb teret adva, folyamatosan tettem egyik lépésem a másik után. Ahogyan ebben a videóban is beszéltem róla, az évek során a tartalom folyamatosan érlelődött és a forma is folyamatosan változott - s változik azóta is.





Ahhoz, hogy kellőképpen tudd motiválni és az úton (a TE utadon!) tartani magad, elsősorban az önismeret és a számodra igazi, önazonos létezés iránti elkötelezettség kell.
Amire az elhívatottságot érezzük, a lelkünk vágya, nem olyasvalami, ami hiányozhatna belőlünk, vagy ne tudnánk benne „jók” lenni!

A körülményeinken pedig csak akkor tudunk változtatni, ha megértjük: senki más nem hagyhatja jóvá helyettünk azt, amit teszünk!
Ha esetleg olyan emberek vesznek körül, akik folyamatosan abban erősítenek meg, hogy ami Belőled fakad az nem megfelelő, akkor nem olyan környezetben vagy, ami Veled összhangban lenne!

Ha a magadban való kételkedés megszűnik, a környezeted is változni fog. Ez tűnhet ijesztőnek, de valójában ez a dolgok rendje.
Amikor önazonosan nyilvánulsz meg, akkor természetes, hogy odaadó vagy, lelkes vagy, határozott és kiállsz mindazért, amit belül igaznak érzel. Így hát, ha motivációt szeretnél adni magadnak, akkor érdemes abban gondolkodnod, mivel tudod erre emlékeztetni magad.
Lehetnek ezek élmények, felismerések, olyan érzeteknek az emlékei, amikor nagyon összhangban voltál magaddal. Vagy olyan zenék, videók, filmek, idézetek, verssorok, amiket egyfajta útjelzőkként választasz magadnak. (Utána aztán valószínűleg elengeded majd őket, addig nyúlsz hozzájuk, amíg szükséges.)

Volt egy idézet - nem is emlékszem, kitől származott, most pedig nem találom -, de valahogy így hangzott: "mélyen hiszem, hogy a világ nem a szenvedés-tengely körül forog, hanem az öröm élteti". Ez nekem például annak idején sokat adott, megérintett és motiváló volt. Utána egyre inkább a saját felismeréseim vezettek egyfajta esszenciaként, de két dolog nem változott, és - amennyiben nem egy mások által kitaposott úton jársz, hanem saját magad(ét) kívánod megvalósítani -, ezek afféle kulcsok:

1.) Figyelni a bennünk lévő érzésre. (Nemcsak az érzelmekre - inkább azokon túl vagy azok mélyére. Önismeret, őszinteség, önazonosság, a lélek hívása – így vagy úgy, de ez minden kurzusomban, a kifejezetten íróiakban is ott van alfa és omegaként!)

2.) Merni lépni, menni. Ahogy fentebb is utaltam rá: a forma, az eszközök, a kapcsolatok, a lehetőségek, minden, de minden a megfelelő módon és időben megjelenik! De csak akkor, hogy ha mozgásban vagyunk, ha együtt (egyként) áramlunk / működünk az élettel. 

És bizony: le lehet vetkőzni az alacsony önértékelést is, de igazi ez csak akkor lesz, ha belülről töltődünk fel szeretettel, önbecsüléssel... és milyen csodás, hogy ezt megtehetjük! 

Mert valóban mindenünk megvan hozzá! Már most.

Kitartást, felszabadultságot és sok örömöt kívánok minden úton járónak, bármi is az, ami igazi lelkesedéssel jön belőletek!

Szeretettel:

Eszter

**

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel - 2-3 hetente, általában extra tartalmakkal küldöm!

2020. január 9., csütörtök

DAWNA MARKOVA: CÍM NÉLKÜL [NEM HALOK MEG ÚGY, HOGY NEM ÉLTEM]

Nem halok meg úgy, hogy nem éltem,
attól félve, hogy elbukom
vagy elégek.
Belakom minden napom,
s engedem, hogy az élet
megnyisson,
kevésbé aggódóvá
befogadóbbá tegyen.
Kioldja szívem,
váljon szárnnyá,
legyen fáklya, ígéret.
Kockára teszem jelentőségem,
élek,
s így ami magként érkezik hozzám,
a másiknál virágzik ki,
s ami virágként hull ölembe,
gyümölcsként adom át.



Dawna Markova: I Will Not Die an Unlived Life: Reclaiming Purpose and Passion. © Conari Press, 2000.