A
fantasy műfaj lényegi magja tulajdonképpen egy mondatban összegezhető: „VAN VÁLASZTÁSOD!”
Az igazán jó
fantasy könyvek és filmek
az emberi szándék teremtő erejéről szólnak. Vagyis az emberlét benső, nagy megmérettetéseiről és arról, hogyan formálódik a szereplők döntései által a külvilág.
Jól tudta ezt J.R.R. Tolkien, a 20. századi
fantasy mestere, egyben újrateremtő atyja. (És tudta a két leghíresebb Tolkien-követő, George Lucas és J.K. Rowling is. A
Csillagok háborúja - minden űrdíszlet ellenére – épp ezért nem sci-fi. Hisz’ sem a jövőnek, sem az emberiség és a technológia kapcsolatának nincs benne meghatározó szerepe – a nagy horderejű döntéseknek annál inkább!)
A Gyűrűk Ura regénytrilógia ugyan a mitikus Középföldén, tündék, mágusok, törpök, hobbitok, emberek és orkok világában játszódik, ám igen erős
korreflexió is - egyben
általános érvényűnek szánt erkölcsi tanítás az emberi tudatosságról.
Peter Jackson és alkotótársai pedig a valaha volt talán legkiválóbb „irodalom filmen” adaptációt készítették el, létrehozva a szöveghűség és a kreativitás ama különös egyensúlyát, melyet egyszerre tudnak élvezni a regényt már ismerők, és azok is, akik nem olvasták.
Ez a film számomra a sokadik újranézés után – most épp négy év elteltével–is csodálatos, jelenvaló felismerésekkel teli! (Leszögezem, hogy a rendezői változatról van szó, ami összesen 12 óra. Nekünk úgy volt igazán élvezhető, hogy hat estére elosztottuk.)
Nyilván minden életszakaszban más kapcsolódni egy műalkotással. 17 évvel ezelőtt, amikor mozikba került
A Gyűrű szövetsége 21 éves voltam, most meg már közel a negyvenhez. S még a legutóbbi újranézés óta is annyi változás, érlelődés zajlott le bennem!
Most viszont talán a kollektív tudatosság árnyai miatt is hatott olyan erőteljesen
A Gyűrűk Ura mondandója, hisz’ azok a történések, melyekkel nap, mint nap találkozunk a hír-horizonton cseppet sem szívderítőek. Gondolok itt az
egyre inkább kizsákmányolt Földünk állapotára és a diktatórikus állami berendezkedések elterjedésére.
Tolkien is egy nagy krízis idején írta meg ezt a regényt, megélte az emberi értékek devalválódását és a mindkét világégést, a könyvével pedig pont
arra hívta fel a figyelmet, hogy ne hagyjuk veszni a lélek szabadságát.
De nézzük a „hogyan”-okat! Azokat a kulcsokat, melyeket felfedezhetünk a műben,
mint az emberi tudat felemelkedését segítő üzeneteket.
1.
Mindenki alkalmas és fontos! Nincs kis ember, nincs kis tett!
Ahogyan nincs „félember” (lásd „félszerzet”) sem a szó valódi értelmében. Tolkien mind
A hobbitban, mind
A Gyűrűk Urában, de az íróként tett nyilatkozataiban is hangot adott annak, hogy a gonoszt nem elvont fogalomként vagy grandiózus, világrontó lépések sorának látja, hanem valami olyasminek, ami hétköznapi és egyéni szinten dől el.
A „kis galádságokkal”, hazugságokkal, elnyomással, érdek-vezérelt és másokon átgázoló cselekvésekkel az emberek maguk mérgezik a tudatukat, de van kiút.
Minden élethelyzetben, még a legnehezebben is lehet másként cselekedni!
S ahogyan
A Gyűrűk Urában a két hobbit viszi véghez a lehetetlennek tűnő, nagy küldetést, minden egyes ember – származástól, nemtől, kortól stb. függetlenül - alkalmas rá, hogy meghaladja a korlátait és tudatosságában változzon, változtasson!
2.
A mindennapok, az egyszerűség és a természet-közeli lét dicsérete.
A könyvekből még jobban kitűnik, de a filmekből is egyértelműen átjön, milyen nagy jelentőséget tulajdonított ennek Tolkien.
A kedvesség, a hétköznapi harmónia, a teremtett világ szeretete átitatja ezt a művet, ezért tudjuk még a legsötétebb felhők társaságában is otthon érezni magunkat benne – ahogyan itt, a Földön is!
Valamennyi, erkölcsi értelemben is nagy formátumú és végül győzelmet kivívni képes szereplő közös tulajdonsága, hogy látja és éli ezeket az értékeket. Szívszorító az a jelenet a harmadik rész végén, amikor már a Végzet hegyéhez érve Frodó összeomlik és azt mondja Samunak, ő már nem érzi a víz ízét, a szellő érintését…
A következő sorok pedig
A hobbitban hangzanak el, ám szintén kifejezőek:
„Ha többen értékelnék közülünk nagyobbra az ételt, az örömöt és a dalokat az aranyhalmoknál, sokkal kellemesebb hely lenne a világ.”
3.
Önismeret és túllépés a másokat uralni akaráson.
Nagyon tetszik, ahogyan
A Gyűrűk Ura az ember hatalomhoz való viszonyát vizsgálja. Az „egy gyűrű”, a hatalom gyűrűje, amit azért hoztak létre titkos varázslattal, hogy uralja a többieket, a főbb szereplőket mind megpróbálja.
Gandalf, a mágus tudja, hogy ő jóra használná az eszközt, ám a jót akarás is válhat elnyomássá és a gyűrűt (mondhatni: az egót!) erősítené vele. Ő már ismeri magát annyira, hogy ezt képes gyorsan belátni, ezért bízza Frodóra a gyűrű hordozását.
Galadriel, a tündekirálynő hiába olyan hatalmas és fényes, hogy sokan rá sem tudnak nézni, a gyűrű beavatásának köszönhetően a saját gyengeségével szembesül – és képes azt meghaladni. (Ahogyan Gandalfnak is szintet kell lépnie és meg is teszi. A fejlődés, a tudati evolúció végig jelen van a történetben!)
Akárcsak a mai világban is:
a sötétség térnyerése azt jelenti, hogy az önismeret, vagyis a Való minőségünk felismerésének szándéka helyett a tekintetünket kifelé fordítjuk – mint Szauron idegesen pásztázó szeme – és a külvilágot akarjuk kontrollálni. Míg a fényesség odabent ragyog és kinn is a segítségünkre siet: ha éljük, minden a helyére kerül. Ezért tökéletes király Aragorn, aki képes végigmenni ezen a belső úton, megérni a királyságra és valóban a legnagyobb jót szolgálni.
4.
„Nem kell egyedül csinálnod!” – Az egység szimfóniája.
Gyönyörű a történetben az együttműködés , illetve az együtt-áramlás bemutatása. A kettő között én azért teszek most különbséget, mert a másodikon azt a minőséget értem, ami nem egy racionális vagy érdek-vezérelte együttműködés, legtöbbször nem is látjuk, mihez vezet, egyszerűen csak érezzük, hogy így kell cselekednünk.
Minden részlet jelentőséggel bír és gyakran csak a nagyobb etap végén látjuk meg a teljes képet. Ilyen Gollam szerepe, akit Bilbó is, Frodó is életben hagynak annak ellenére, hogy az életükre tör, míg végül ő is – és mindenki más is! – szükséges a győzelemhez.
Az is nyilvánvaló, hogy az egymásra való, odaadó figyelem és egymás kölcsönös segítése nélkül nem sikerülhetne az előrelépés.
A beteljesüléshez vezető úton pedig a látomásoknak, a belső világból érkező üzeneteknek sokszor még relevánsabb szerepe van, mint egy külső eseménynek.
A különböző dimenzióknak ezt a párbeszédét a filmben fantasztikusan jól sikerült megoldani, erre most még inkább rácsodálkoztam, mint korábban.
5.
Az önzetlen tett jelentősége.
Egy picit ismét személyesebb vizekre evezve elmondom, hogy nem tudatosan ugyan, de az önzetlenséget sokáig egyfajta „spirituális egós motorként” éltem. Igyekeztem önzetlen lenni, ami egy állandósult másoknak alárendelődő, megfelelés-kényszeres mintát erősített - munkában, családban, párkapcsolatban, egyéb kapcsolatokban. Úgy hittem, ez így
jó, azaz: ettől vagyok jó.
Most nagy örömmel üdvözöltem
A Gyűrűk Urában annak ábrázolását, mit jelent megadásban, valódi önzetlenséggel cselekedni. Mára ugyanis tudom, ennek nincs köze az előzetes elképzelésekhez arról, mit hogyan kell jól csinálni, sem az alázatosságról vagy szerénységről alkotott önkép-mintákhoz.
Előfordul, hogy nem annak van itt az ideje, hogy „igen”-t mondjunk valamire vagy békésen közelítsünk valakihez. Gandalf például, ha annak érzi létjogosultságát, kardot ragad, ha pedig annak, hogy a város ostromának kellős közepén egyedül üldögéljen Minas Tirith udvarán és csak figyeljen, akkor azt teszi.
Ez a fajta cselekvés
a belső vezető energiája, ami képes túllátni mind a személyes érdekek érvényesítésén, mind mások igényeinek kiszolgálásán. Én is annyiszor tapasztalom bármilyen hétköznapi élethelyzetben, hogy a keménység és a lágyság a jelenlétben történő cselekvésben természetes módon, mindig egyensúlyba kerül.
Azaz: amikor otthon vagy magadban, azt (és úgy) teszed, amit belülről tenni vagy hívatott.
És akkor még egy kis „bónusz”: a művészet! Imádom, ahogyan
Tolkien világát áthatja a művészet – a könyveiben ez még hangsúlyosabb, de a film sem marad el ennek kidomborításában.
Legyen szó versről, dalról, képző- vagy építőművészetről, a nagyság itt mindig egyfajta kifinomultsággal párosul.
Az alkotás önmagából fakadó öröme finomítja a tudatot. A szívből történő formaadás megszépíti és kiteljesíti a létezésünket. ;)
**
J.R.R. Tolkien
A Gyűrűk Ura regénytrilógiájának eredeti megjelenései: A Gyűrű szövetsége (
The Fellowship Of The Ring, 1954. május), A két torony (
The Two Towers, 1954. július),
The Return Of The King (1955. október)
A filmek:
A Gyűrűk Ura –
A Gyűrű szövetsége (The Fellowship Of The Ring, 2001),
A két torony (Two Towers, 2002),
The Return Of The King (2003)
R: Peter Jackson
Nálam: persze, hogy 10/10! :) (S ez nem azt jelenti, hogy nincsenek benne kisebb döccenők, akár poénra is vehető dolgok. Ahogyan a regény műfaja - amit Paul De Mann „monumentális formátlanságnak” nevez és az Élethez hasonlít – az ilyen monumentális, epikus filmek is pont ezért nagyszerűek. Bár lenne szándéka és tere több alkotónak ilyen nagyot álmodni és megvalósítani!)
**
Ha nem szeretnél lemaradni az ehhez hasonló bejegyzésekről,
© Csend-virágok - https://www.csendviragok.huSzerző: N'alika (Kupai Eszter)Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!
