Vers: LÉLEKZET

Halkítsd le most a világot,

csak a Valóra figyelj,

túlcsordul újra a csend benn,

ki vagy, akként létezel!

Érintsd meg így a világot,

nincs már, mit keresned kell,

átölel mint puha paplan,

szeretetként lélegzel.

Vers: IDŐ

Karneolfényű délutánokban élek.
Az udvarsöprés ritmikus morajában.
Egy mentőautó szirénázásában.

Az ebéd utáni csendes ejtőzésben.
Egy épp most hulló, sárga falevélben.
A sosem voltban, örök létezésben.