Művészet és önismeret. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. október 28., vasárnap

Mesék a szabadságról: NE HAGYJ NYOMOT! (Filmajánló és reflexió)

2004-ben, az USA Oregon állambeli Portland városában a rendőrök előállítottak két embert: egy apát – egykori háborús veteránt - és a 13 éves lányát. Akkor már 4 éve éltek a városhoz közeli, mégis vadregényes nemzeti park területén.
Az esetről szóló újsághír annyira megérintette Peter Rock írót (és kreatív írás tanárt! :)), hogy regényt írt belőle My Abandonment címmel. Debra Granik (többek között A hallgatás törvénye rendezőnője és Jennifer Lawrence felfedezője) pedig, Anne Rossellini-vel közös forgatókönyve alapján csodálatos filmmé transzformálta.

A „hálózaton túli”, azaz off-grid életmódról szóló filmet
ajánlottam már itt, a blogon, ez volt a 2016-ban készült Captain Fantastic. A Ne hagyj nyomot! ugyanezt a témát feszegeti, középpontjában pedig szintén a szülő-gyermek kapcsolat áll.
Mindkét mű azt a dilemmát hangsúlyozza, mit tehet egy szülő, ha azt érzi, nem akarja a jelenkori társadalomba, elvárások és színjátékok irreális világába tuszkolni a gyermekét, hanem lát rá alternatívát, hogy egy mélyebb összhang állapotában nevelje fel. Hogyan reagál erre a többségi társadalom, akiknek a szabályaival szükségszerűen ütközni fog, és hogyan a (kamasz) gyerek, aki kíváncsi a világra és joga van a saját bőrén tapasztalnia?
És egyáltalán: mi lehet az alternatíva? Meddig mehetünk el; hol végződik a szülő és hol kezdődik a gyermeki, de mégis szuverén tudat, az ő saját igényeivel?




Míg a Captain Fantastic-ben volt valami meseszerű bohémség, a Ne hagyj nyomot! lecsupaszított és egyszerű. Bár mindkettő a független filmek kedvelőinek való, ez lassabb és valamivel realisztikusabb is.
A történetről igyekszem a lehető legkevesebbet elárulni, mert a maga egyszerűségében is elég fordulatos és sok finom megfigyelni valót tartalmaz, amit nem szeretnék helyetted megtenni. :)
Nagyon elfogytak a szavaim utána, de több héttel a megtekintése után is rendesen bennem maradt… Más korban és élethelyzetben játszódik ugyan, mégis az utóbb látott filmek közül leginkább a Mária Magdolnához tudom hasonlítani, annyira tiszta és emberi.

Két csendes karakter viszi a filmet. A titokzatos múltú, poszttraumás stressz-szindrómától gyötört apuka (Ben Foster az egyik legalulértékeltebb, nagyszerű színész) és lánya, Tom (Thomasin Harcourt Mackenzie – Granik újabb nagy felfedezettje) együtt és külön is felejthetetlenek!
Tom nyitottsága, világhoz való viszonyulása megejtően szép, valójában ez a természetes, így létezhetnénk mindannyian.

Számomra önmagában az a tény, hogy ilyen filmek, mint a Ne hagyj nyomot! elkészülhetnek, bizonyítéka, hogy van még ereje az igaz értékeknek és az emberiség, mint közösség, a megszokottól talán nagyon eltérő formában, de túl fogja élni jelenlegi krízisét.


S mivel ez az írás a Mesék a szabadságról sorozat része, szokás szerint kérdezek a végén:

Te mitől - és főleg - hogyan érzed magad igazán szabadnak?

Fogalmazd meg, ahogyan itt és most jön Belőled a pillanatban! :)


**

Ne hagyj nyomot! (Leave No Trace, 2018)

R:  Debra Granik

Nálunk: 10/9,5

IMDb adatlap.

Magyar feliratos előzetes.

(A filmet Magyarországon szeptemberben mutatták be a miskolci CineFest-en. Már nézhető az online megosztókon.)

 **






© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2018. október 23., kedd

LOVING VINCENT - Filmajánló és reflexió

Két remek filmet is láttunk a napokban, így most kicsit a „bőség zavara” effektus áll fenn, azt sem tudom hirtelen, melyiket ajánljam előbb. :) A Loving Vincent –tel kezdem, amit tavaly karácsony táján ugyan bemutattak a magyar mozikban, hozzánk sajnos nem ért el és csak most volt alkalmunk megnézni, hogy felkerült az online filmmegosztó oldalakra.

Annyira különleges darab, hogy már csak mint hatalmas odaadással készült, igazi szerelem-projektet is látni kell – nekünk legalábbis rögtön ez volt az érzésünk, miután elolvastuk, hogyan készült.
Egy angol-lengyel házaspár, Hugh Welchman és Dorota Kobiela írta és rendezte, 100 képzőművész dolgozott rajta mintegy hat éven át, hogy 65.000 (!) képkockányi, valódi festményből létre jöjjön a Van Gogh-stílusában hullámzó és vibráló mozivarázslat!

A Loving Vincent egy gyönyörű hommage "a modern művészet atyjának". 
Te tudtad, hogy Van Gogh mindössze 28 évesen kezdett el festeni és 37 éves korában bekövetkezett tragikus haláláig lázas sietségben, nap mint nap alkotva hozta létre mintegy 800 képből álló életművét?
S azt, hogy a bátyján kívül senki nem hitt benne, sikertelen művész és magányos ember volt, aki nem is álmodhatott róla, hogy majd több százmillió dollárokért kelnek el a képei és bögrékre meg textilszatyrokra nyomtatják őket?


Forrás: LovingVincent.com

Nézve a Vincent utolsó napjairól emblematikus festményein, figuráin és helyszínein keresztül mesélő, sok nézőpontú történetet, mélyen megérintődtem azon a paradoxonon, hogy a szeretet és elfogadás hiánya egyszerre tud felhajtóerő lenni az egyén kiteljesedéséhez és csodálatos megvalósításaihoz – és halálos seb.
Min múlik, hol a határ, mikor elég az elég és érik be / meg a tudat, hogy kiszálljon eme körforgásból...? 

A tömeg-tudatosságba süllyedt, elszürkült és felszínessé vált ember számára érthetetlen, ha valaki nyitott szívvel, egyedi látásmóddal, érzékenységgel él, ez az értetlenség pedig gyakran arrogáns dühöt vált ki belőle és inkább belerúg. 
Én is tapasztaltam ezt és azt is, hogy gyógyír erre csakis a felébredés az illúziókból - még a "szegény énből" is! -, azaz: a jelenléte annak, ami vagyunk. 
Akkor történik meg, amikor már készek vagyunk nem azonosulni, sem mások, sem a magunk ítéleteivel. Amikor készek vagyunk kilépni a reakciók körforgásából, mert már nem bántjuk, hanem őszintén, mélységesen szeretjük magunkat.

Fogalmam sincs, hol, hogyan tapasztal most az egykor Vincent formát öltött tudat, de hogy ebből az Ő emberi minőségét olyan szépen értő-érző, tiszta szeretetből visszaáramlott felé, az biztos!

Művészetért lelkesedő művész-lelkeknek ajánlom a filmet. :)


PS: Ahogyan ezt a blogot is. Fanyalgók, értetlenek, kötekedők és sértegetők kíméljenek! Egy hete épp ezért léptem ki a Filmpszichológia Fb-csoportból is.

Ez itt szeretet-tér, az kapcsolódjon, aki érzi és értéket lát benne! Köszönöm, hogy itt vagy és így vagy itt! ;)

**

Loving Vincent (2017)

R: Hugh Welchman és Dorota Kobiela

Nálam: 10/8,5 – Bár nagyon vitt magával és ötletesnek tartom a történetet, túl erősnek éreztem a „bűnügyi nyomozásos” jelleget. Viszont az egészet összességében sokkal jobban szerettem annál, minthogy egyszerűen egy pontszámra váltanám :)

**







© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók a film sajtóanyagában szereplő kép.

2018. október 21., vasárnap

Festészet: JELEN-VALÓSÁG NICHOLAS ROERICH KÉPEIN

Nicholas Roerich munkásságára ez a kissé felemás cikk hívta fel a figyelmünket.
A szerző, a tőle megszokott módon mindent, ami „spirituális” vagy csak számára érthetetlen, jól begyakorolt cinizmussal fogad, ám ezzel együtt is hála, hogy megírta: a csodák mindenféle úton-módon eljutnak az emberhez! :)

A Kedves volt az, aki Roerich fotóját meglátva és a Shambala iránti szenvedélyéről olvasva hívást érzett és beleásta magát az életműbe.
Régi történelmi tanulmányaimból emlékeztem a Roerich-paktumra, az 1935-ben született pánamerikai megállapodásra, melyet 35 ország írt alá a béke és a kultúra védelmében - Nicholas Roerich volt a kieszközlője. Azt azonban nem tudtam, hogy az orosz származású, előbb Finnországba, Angliába, majd az Egyesült Államokba emigráló Nyikolaj és Jelena (Nicholas és Helena) micsoda örökséget hoztak létre.
Egyszerre voltak ösztönzői mások művészi önkifejezésének, óvták a kulturális értékeket, hatalmas gyűjtő- és rendszerező munkát végeztek Kelettől Nyugatig, és alkottak maguk is.
Megalapították az Agni Jóga szellemi iskolát, jó barátságot ápoltak Helena Blavatsky-val és a Teozófiai Társasággal és több alkalommal utaztak – volt, hogy éveken át tartó - expedícióra Indiába és Tibetbe.

Nicholas Roerich (1874-1947) írói, régészeti és filozófiai tevékenysége is izgalmas, ám legkiemelkedőbb a festészete, mely elképesztően hatalmas, több mint 7000 darabból álló életművet jelent! Számos képe megnézhető élőben a a New York-i Roerich Museumban, melynek a honlapja is tanulmányozásra érdemes; én most egy 15 képből álló válogatást mutatok Nektek.
Szépen megfigyelhető rajtuk a változás is, ahogyan a korai modernizmusra jellemző, szecessziós-szimbolista stílus egyre sajátosabbá, egyben letisztultabbá válik.

Roerich-et a minden életterületre kiterjedő Teljességre törekvés, a szellemi-spirituális tapasztalatok és a belső, tudati Rend igénye vitte előre. Ennek a hajtóerőnek és odaadásnak köszönhető a festményein tükröződő egyszerre finom és erőteljes jelenlét.
Eszembe jutott ennek kapcsán két nagyszerű magyar kortársa, Csontváry és Gulácsy, akik szintén ösztönös tehetséggel és különleges érzékeléssel alkotó, misztikus művészek voltak, ám nem (kifejezetten) szellemi útkeresők / úton járók. Sokszor nüansznyinak tűnik, mégis érezhető a különbség a látomás (látomásos művészet) és a látás, illetve egy látásmód kifejezése és a dolgokban lévő eredendő harmónia felfedezése között... 

Hogy valóban megtalálta-e Roerich Shambalát, úgy vélem, mellékes. Hisz' a képei festésekor azt a minőséget élte és a nyitott szívvel-tudattal befogadó néző számára azt is közvetíti, amit keresett.

Fogadd őket figyelemmel, leld bennük örömöd és jelezz vissza a Facebook-on, a bejegyzés alatt, ha Neked is tetszenek! :)


The Rite Of Spring, 1913

Song Of The Morning, 1920

Bridge Of Glory, 1923


Buddha, The Conqueror, 1925

Mother Of The World, 1925

Elijah, The Prophet, 1930

Himalayas, 1933

The Mount Of Five Treasures (Two Worlds), 1933

Path To Shambala, 1933

 Most Sacred (Treasures Of The Mountain), 1933

Star Of The Morning, 1933

Compassion, 1936

Star Of The Hero, 1936

Stronghold Of The Spirit

Self-Portrait With Guga Chohan

**


Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A festményekről készült fotók Nicholas Roerich örököseinek szellemi tulajdonát képezik.

2018. október 15., hétfő

Újranézve: 5 LÉLEK-EMLÉKEZTETŐ TANÍTÁS A GYŰRŰK URÁBAN

A fantasy műfaj lényegi magja tulajdonképpen egy mondatban összegezhető: „VAN VÁLASZTÁSOD!”
Az igazán jó fantasy könyvek és filmek az emberi szándék teremtő erejéről szólnak. Vagyis az emberlét benső, nagy megmérettetéseiről és arról, hogyan formálódik a szereplők döntései által a külvilág.

Jól tudta ezt J.R.R. Tolkien, a 20. századi fantasy mestere, egyben újrateremtő atyja. (És tudta a két leghíresebb Tolkien-követő, George Lucas és J.K. Rowling is. A Csillagok háborúja - minden űrdíszlet ellenére – épp ezért nem sci-fi. Hisz’ sem a jövőnek, sem az emberiség és a technológia kapcsolatának nincs benne meghatározó szerepe – a nagy horderejű döntéseknek annál inkább!)

A Gyűrűk Ura regénytrilógia ugyan a mitikus Középföldén, tündék, mágusok, törpök, hobbitok, emberek és orkok világában játszódik, ám igen erős korreflexió is - egyben általános érvényűnek szánt erkölcsi tanítás az emberi tudatosságról.
Peter Jackson és alkotótársai pedig a valaha volt talán legkiválóbb „irodalom filmen” adaptációt készítették el, létrehozva a szöveghűség és a kreativitás ama különös egyensúlyát, melyet egyszerre tudnak élvezni a regényt már ismerők, és azok is, akik nem olvasták.

Ez a film számomra a sokadik újranézés után – most épp négy év elteltével–is csodálatos, jelenvaló felismerésekkel teli! (Leszögezem, hogy a rendezői változatról van szó, ami összesen 12 óra. Nekünk úgy volt igazán élvezhető, hogy hat estére elosztottuk.)

Nyilván minden életszakaszban más kapcsolódni egy műalkotással. 17 évvel ezelőtt, amikor mozikba került A Gyűrű szövetsége 21 éves voltam, most meg már közel a negyvenhez. S még a legutóbbi újranézés óta is annyi változás, érlelődés zajlott le bennem!
Most viszont talán a kollektív tudatosság árnyai miatt is hatott olyan erőteljesen A Gyűrűk Ura mondandója, hisz’ azok a történések, melyekkel nap, mint nap találkozunk a hír-horizonton cseppet sem szívderítőek. Gondolok itt az egyre inkább kizsákmányolt Földünk állapotára és a diktatórikus állami berendezkedések elterjedésére.
Tolkien is egy nagy krízis idején írta meg ezt a regényt, megélte az emberi értékek devalválódását és a mindkét világégést, a könyvével pedig pont arra hívta fel a figyelmet, hogy ne hagyjuk veszni a lélek szabadságát.

De nézzük a „hogyan”-okat! Azokat a kulcsokat, melyeket felfedezhetünk a műben, mint az emberi tudat felemelkedését segítő üzeneteket.




1. Mindenki alkalmas és fontos! Nincs kis ember, nincs kis tett!

Ahogyan nincs „félember” (lásd „félszerzet”) sem a szó valódi értelmében. Tolkien mind A hobbitban, mind A Gyűrűk Urában, de az íróként tett nyilatkozataiban is hangot adott annak, hogy a gonoszt nem elvont fogalomként vagy grandiózus, világrontó lépések sorának látja, hanem valami olyasminek, ami hétköznapi és egyéni szinten dől el.
A „kis galádságokkal”, hazugságokkal, elnyomással, érdek-vezérelt és másokon átgázoló cselekvésekkel az emberek maguk mérgezik a tudatukat, de van kiút. Minden élethelyzetben, még a legnehezebben is lehet másként cselekedni! 
S ahogyan A Gyűrűk Urában a két hobbit viszi véghez a lehetetlennek tűnő, nagy küldetést, minden egyes ember – származástól, nemtől, kortól stb. függetlenül - alkalmas rá, hogy meghaladja a korlátait és tudatosságában változzon, változtasson!




2. A mindennapok, az egyszerűség és a természet-közeli lét dicsérete.

A könyvekből még jobban kitűnik, de a filmekből is egyértelműen átjön, milyen nagy jelentőséget tulajdonított ennek Tolkien. A kedvesség, a hétköznapi harmónia, a teremtett világ szeretete átitatja ezt a művet, ezért tudjuk még a legsötétebb felhők társaságában is otthon érezni magunkat benne – ahogyan itt, a Földön is!
Valamennyi, erkölcsi értelemben is nagy formátumú és végül győzelmet kivívni képes szereplő közös tulajdonsága, hogy látja és éli ezeket az értékeket. Szívszorító az a jelenet a harmadik rész végén, amikor már a Végzet hegyéhez érve Frodó összeomlik és azt mondja Samunak, ő már nem érzi a víz ízét, a szellő érintését…
A következő sorok pedig A hobbitban hangzanak el, ám szintén kifejezőek:
„Ha többen értékelnék közülünk nagyobbra az ételt, az örömöt és a dalokat az aranyhalmoknál, sokkal kellemesebb hely lenne a világ.”




3. Önismeret és túllépés a másokat uralni akaráson.

Nagyon tetszik, ahogyan A Gyűrűk Ura az ember hatalomhoz való viszonyát vizsgálja. Az „egy gyűrű”, a hatalom gyűrűje, amit azért hoztak létre titkos varázslattal, hogy uralja a többieket, a főbb szereplőket mind megpróbálja.
Gandalf, a mágus tudja, hogy ő jóra használná az eszközt, ám a jót akarás is válhat elnyomássá és a gyűrűt (mondhatni: az egót!) erősítené vele. Ő már ismeri magát annyira, hogy ezt képes gyorsan belátni, ezért bízza Frodóra a gyűrű hordozását.
Galadriel, a tündekirálynő hiába olyan hatalmas és fényes, hogy sokan rá sem tudnak nézni, a gyűrű beavatásának köszönhetően a saját gyengeségével szembesül – és képes azt meghaladni. (Ahogyan Gandalfnak is szintet kell lépnie és meg is teszi. A fejlődés, a tudati evolúció végig jelen van a történetben!)

Akárcsak a mai világban is: a sötétség térnyerése azt jelenti, hogy az önismeret, vagyis a Való minőségünk felismerésének szándéka helyett a tekintetünket kifelé fordítjuk – mint Szauron idegesen pásztázó szeme – és a külvilágot akarjuk kontrollálni. Míg a fényesség odabent ragyog és kinn is a segítségünkre siet: ha éljük, minden a helyére kerül. Ezért tökéletes király Aragorn, aki képes végigmenni ezen a belső úton, megérni a királyságra és valóban a legnagyobb jót szolgálni.




4. „Nem kell egyedül csinálnod!” – Az egység szimfóniája. 

 Gyönyörű a történetben az együttműködés , illetve az együtt-áramlás bemutatása. A kettő között én azért teszek most különbséget, mert a másodikon azt a minőséget értem, ami nem egy racionális vagy érdek-vezérelte együttműködés, legtöbbször nem is látjuk, mihez vezet, egyszerűen csak érezzük, hogy így kell cselekednünk.
Minden részlet jelentőséggel bír és gyakran csak a nagyobb etap végén látjuk meg a teljes képet. Ilyen Gollam szerepe, akit Bilbó is, Frodó is életben hagynak annak ellenére, hogy az életükre tör, míg végül ő is – és mindenki más is! – szükséges a győzelemhez.
Az is nyilvánvaló, hogy az egymásra való, odaadó figyelem és egymás kölcsönös segítése nélkül nem sikerülhetne az előrelépés.
A beteljesüléshez vezető úton pedig a látomásoknak, a belső világból érkező üzeneteknek sokszor még relevánsabb szerepe van, mint egy külső eseménynek.
A különböző dimenzióknak ezt a párbeszédét a filmben fantasztikusan jól sikerült megoldani, erre most még inkább rácsodálkoztam, mint korábban.




5. Az önzetlen tett jelentősége. 

Egy picit ismét személyesebb vizekre evezve elmondom, hogy nem tudatosan ugyan, de az önzetlenséget sokáig egyfajta „spirituális egós motorként” éltem. Igyekeztem önzetlen lenni, ami egy állandósult másoknak alárendelődő, megfelelés-kényszeres mintát erősített - munkában, családban, párkapcsolatban, egyéb kapcsolatokban. Úgy hittem, ez így , azaz: ettől vagyok jó.
Most nagy örömmel üdvözöltem A Gyűrűk Urában annak ábrázolását, mit jelent megadásban, valódi önzetlenséggel cselekedni. Mára ugyanis tudom, ennek nincs köze az előzetes elképzelésekhez arról, mit hogyan kell jól csinálni, sem az alázatosságról vagy szerénységről alkotott önkép-mintákhoz.
Előfordul, hogy nem annak van itt az ideje, hogy „igen”-t mondjunk valamire vagy békésen közelítsünk valakihez. Gandalf például, ha annak érzi létjogosultságát, kardot ragad, ha pedig annak, hogy a város ostromának kellős közepén egyedül üldögéljen Minas Tirith udvarán és csak figyeljen, akkor azt teszi.

Ez a fajta cselekvés a belső vezető energiája, ami képes túllátni mind a személyes érdekek érvényesítésén, mind mások igényeinek kiszolgálásán. Én is annyiszor tapasztalom bármilyen hétköznapi élethelyzetben, hogy a keménység és a lágyság a jelenlétben történő cselekvésben természetes módon, mindig egyensúlyba kerül.
Azaz: amikor otthon vagy magadban, azt (és úgy) teszed, amit belülről tenni vagy hívatott.

És akkor még egy kis „bónusz”: a művészet! Imádom, ahogyan Tolkien világát áthatja a művészet – a könyveiben ez még hangsúlyosabb, de a film sem marad el ennek kidomborításában.
Legyen szó versről, dalról, képző- vagy építőművészetről, a nagyság itt mindig egyfajta kifinomultsággal párosul.
Az alkotás önmagából fakadó öröme finomítja a tudatot. A szívből történő formaadás megszépíti és kiteljesíti a létezésünket. ;)


**

J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura regénytrilógiájának eredeti megjelenései: A Gyűrű szövetsége (The Fellowship Of The Ring, 1954. május), A két torony (The Two Towers, 1954. július), The Return Of The King (1955. október)

A  filmek:

A Gyűrűk Ura – A Gyűrű szövetsége (The Fellowship Of The Ring, 2001), A két torony (Two Towers, 2002), The Return Of The King (2003)

R: Peter Jackson

Nálam: persze, hogy 10/10! :) (S ez nem azt jelenti, hogy nincsenek benne kisebb döccenők, akár poénra is vehető dolgok. Ahogyan a regény műfaja - amit Paul De Mann „monumentális formátlanságnak” nevez és az Élethez hasonlít – az ilyen monumentális, epikus filmek is pont ezért nagyszerűek. Bár lenne szándéka és tere több alkotónak ilyen nagyot álmodni és megvalósítani!)


**

Ha nem szeretnél lemaradni az ehhez hasonló bejegyzésekről,
kövesd a Csend-virágok blogot a Facebook-on és hírlevélben is! ;)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2018. október 8., hétfő

MIRE JÓ A KREATÍV ÍRÁS? - GYAKORI KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

Nagy örömömre annyian jelentkeztek - vagy kacérkodtok a jelentkezéssel - és kérdeztek, hogy itt az ideje egy GYIK-nek! Ebben a bejegyzésben tehát a Felszabadító Kreatív írással kapcsolatos gyakori kérdéseket fogom összegyűjteni, és természetesen válaszolok is rájuk! :)



1.  Mi az a kreatív írás?

A kreatív írás angolszász eredetű, de világszerte létező (gyűjtő)fogalom.
Olyan írás tanfolyamokat takar, melyekhez nem szükséges előképzettség, viszont azon az elven alapulnak, hogy az írás és alkotás öröme mindenféle akadémikus tanulmány nélkül MINDENKI számára elérhető.

Ezek a kurzusok nem ígérik, hogy író leszel vagy írásból fogsz megélni, nem kapsz plecsnit, mint mondjuk egy OKJ-s képzés végén. Viszont a hatásukra felszabadultan alkothatsz, létrehozhatsz bármit, ami Belőled születik, írástechnikát, önismeretet, irodalmat és sok minden egyebet is tanulhatsz, sőt akár még íróvá is válhatsz! ;)


2.  Segít, ha komolyabb szándékaim vannak az írással?

Persze, hogy igen! Bár játékosság és könnyedség jellemzi őket és arra bátorítanak, hogy merj megszólalni a saját hangodon, a kreatív írás kurzusokat világszerte (főleg) profik tartják.
Gyakran diplomás tanárok és/vagy írók.

Lassan 20 éve tanítok; magyar nyelv és irodalommal, valamint filmelmélet-filmtörténettel kezdtem. Most már nem gimnáziumban és nem szaktantárgyi keretek között teszem, de a kurzusaimba beépültek mind a tárgyi ismereteim, mind a pedagógiai tapasztalataim.
Az első kreatív írás tanfolyamomat 2010 őszén indítottam (akkor még fizikai formában, Budapesten),
a szépirodalmi és egyéb írói munkásságomba pedig betekinthetsz ezt a blogot olvasva és/vagy megvásárolva a könyveimet / könyveinket!
 Az alkotói blokkok feloldásától a műfajismereten és stilisztikán át a biztos kézzel való történetvezetésig rengeteg dologban tudok Neked segíteni.


3.  Nem lesz túl nehéz, ha nem annyira az írástanulás, mint inkább az önismeret a célom?

Jelenleg a résztvevők nagyjából fele elsődlegesen az önismeret szándékával jön a kurzusokra, míg a másik felük kifejezetten az írói fejlődés vagy kibontakozás miatt. A gyakorlatok több szintűek és úgy alakítom ki őket, hogy mindkét helyzetben sokat adjanak. Másrészt a variációik és mélyítési lehetőségeik miatt rugalmasak.

Ha hív ez a kaland, de úgy érzed, zéró írástapasztalatod van, akkor sem kell tartanod attól, hogy nehéz lesz. Pontos instrukciókat adok és ha igényled, segítek!
A tanfolyamok akkor is hasznosak, ha nem az írás a szívszerelmed, hanem a más területen való kiteljesedéshez, vagy általában véve az önbizalom-növeléshez és a felszabadult önkifejezéshez, kommunikációhoz használnád a kreatív írás katalizátorát és eszközeit.


4.  Elég sok a dolgom a mindennapokban. Bírni fogom a tempót? 

Természetesen azt nem tudom megmondani, "bírni fogod-e", mert nagyban függ attól, mik a szándékaid és mennyi energiát teszel bele a kurzusba. Hisz' a gyakorlatok csak ugródeszkák, Te kelted őket életre!
A zárt Fb csoportunkban gyakran esik szó az időszervezésről, de az alkotóerőt korlátozó tévhitekről is - ezekről itt, a blogon is írok, főként az Alkotósarokban. A tempó tartásában sokat segít a csoport is, rendszeres bejegyzésekkel, fókuszokkal és a közösségi dinamikával.
A tempó egyébként tartható, a visszajelzések alapján sokatoknak sikerül, és azt is szoktam mondani, hogy ha a gyakorlatok kb. 2/3-át elvégzed, már tökéletes flow-élményben lehet részed! :)

Viszont egyáltalán nem gond és nem kapsz kevesebbet, ha teljesen önállóan és akár a megadott 2, 3 vagy 4 hetes időtartam többszöröse alatt végzed el a gyakorlatokat!
Részletes, könnyen követhető instrukciókat adok, a Facebook-csoportbeli tagságod - és az ottani megosztás vagy kérdezés - lehetősége  pedig a kurzus végeztével is megmarad!





5.  Pontosan hogyan zajlik az online kurzus?

Modulokba rendezett e-tananyagokat küldök, általában nyomtatható pdf fájlokat és letölthető, mp3 formátumú hanganyagokat. Hetente egy e-mail-t kapsz a szokott időben, 2, 3 vagy 4 héten át.
Az anyagot a végén össze is fűzheted munkafüzetté. A Haladó próza- és regényírás 5 modulból álló anyagát viszont egyben kapod meg, már a jelentkezésed és befizetésed után.

Meghívlak egy zárt Facebook-csoportba is, melynek tagsága opcionális, viszont a tapasztalatok alapján nagyon megéri, hisz' nem csak velem, hanem egymással is tudtok kapcsolódni, támogathatjátok egymást és "több szem többet lát" alapon, konstruktív módon véleményezhetitek az alkotásaitokat.


6.  Ellenőrzöd a feladatokat? Milyen visszacsatolást kapok?

A gyakorlatoknak nincs helyes vagy helytelen megoldása! :) 

Ha elakadnál vagy kérdésed merül fel a gyakorlatok kapcsán, a kurzus ideje alatt segítek e-mailben.
Ha kíváncsi vagy, hogyan működik a szöveged az olvasó számára, vagy ha szeretnéd jobbá tenni, jöhetsz hozzám egyéni írásfejlesztésre, mely szolgáltatás keretében konstruktív visszajelzést adok. Ez a lehetőség hamarosan elérhető a blogról, amennyiben már most érdekel, írj nekem!


7.  Tartasz majd fizikai programot is?

Igen,  szeretnék majd személyes jelenléttel is újra tanítani. Ha eljött az ideje és összeállt minden körülmény, szólni fogok itt, a blogon!
Viszont most nagyon élvezem és az életkörülményeim miatt is ideális (auti gyerkőcöt nevelek, részben itthon, kisebb óraszámban van csak oviban), hogy az országban bárhol, s még országhatárokon, akár óceánokon is átívelve tudunk egymással "találkozni"! :)
Ha olvasol vagy jártál már hozzám online kurzusra, tudod, hogy ez cseppet sem egy személytelen vagy konzerv dolog. 


8.  Hányféle kurzus van és mitől extrák?

Már 9 féle, köztük egy 5 hetes, két 4 hetes, három 3 hetes és három 2 hetes tanfolyamom van, rövidebb nevükön: Haladó próza- és regényírás, Felszabadító, Történetek, Film-Kép-Írás, Gyógyító mese- és haiku-írás, Lélek-óra, Élethivatás, Bőségtudat és Blogírás.
2020-ban újabb kéthetes kurzusok is érkeznek és az első félévben havonta többet is tartok.
A változtatás jogát természetesen fenntartom, de igyekszem legalább fél évre előre érvényes menetrendet adni!

Mindegyik kurzus különleges, mert másra irányulnak, a gyakorlatok teljesen egyediek, a non plus ultra pedig az a szellemi, spirituális dimenzió, amivel az önismereti úton - minden írástechnikai tudást felülmúlóan - ajándékozhatnak meg. Vagyis Te magadat, velük! :)

A kurzusoknak nincs előfeltételük, egyedül a Haladó próza- és regényírásnál vannak javaslataim, de most már Te döntöd el, belevágsz-e (lásd a kurzus részletes leírásánál!)  Ez, valamint 2020 tavaszától a Lélek-óra versíró és önismereti kurzus is állandóan elérhető lehetőség. (Jelenleg, s természetesen visszavonásig.)

Nézd meg az aktuális kurzusokat!






9.  Melyik kurzus a nekem való? Hogyan válasszak programot / milyen sorrendben csináljam meg őket?

Olvasd el az aktuális menetrendet (a leírásokat), hangolódj rájuk és válassz! 
Az az izgi, hogy nem szintek vannak, hanem témák. Bármelyiket megcsinálhatod és akár mindegyiket is, bármilyen sorrendben. Garantáltan nem fogsz unatkozni és rengeteget változol, bontakozol!


10.  Milyen korosztálynak ajánlod a kurzusokat?

14 éves kortól bármeddig, nincs felső határ!  Illetve a Gyógyító mese- és haiku-írást akár már 10 éves kortól is, de ha kiskorút (18 év alattit) íratsz be vagy 18 év alatt jelentkezel, mindenképp egyeztessünk előtte!


11. Nem lehet dátumtól függetlenül is megvásárolni az anyagokat?

Nem, ez így egy "cakk-pakk", az igényelt - vagy épp nem igényelt - online, mégis személyes kísérésemmel együtt. Kivéve a fent említett Haladó...-t és a Lélek-órát! (Az önállóság lehetősége természetesen valamennyi kurzusnál adott!)

Kerülöm az automatizáltságot, úgyhogy jelen állás szerint, ha nincs épp meghirdetve olyan kurzus, amilyet szeretnél, várnod kell rá. (De kérdezhetsz tőlem privátban, illetve "leadhatod az igényed"! ;))


12. Mire jó mindez? Mit tudok kezdeni azzal, amit itt tanultam?

Megint csak írtam erről sokat a blogon az Alkotósarok & kurzusok menüpontban, s ajánlom figyelmedbe azokat a beszámolókat, melyeket a kurzusok résztvevői írtak arról, mit kaptak - itt találod őket.


Szeretettel kívánok Neked felszabadult, örömteli önkifejezést és megvalósítást mindenhez, amit szeretnél, és várlak a kurzusokon:

N’alika (Kupai Eszter), író, tanár, szabad alkotó, a Csendvirágok blog szerzője


**