Lélekzet

Halkítsd le most a világot,

csak a Valóra figyelj,

túlcsordul újra a csend benn,

ki vagy, akként létezel!

Érintsd meg így a világot,

nincs már, mit keresned kell,

átölel mint puha paplan,

szeretetként lélegzel.

Idő

Karneolfényű délutánokban élek.
Az udvarsöprés ritmikus morajában.
Egy mentőautó szirénázásában.
Az ebéd utáni csendes ejtőzésben.
Egy épp most hulló, sárga falevélben.
A sosem voltban, örök létezésben.