Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. február 26., vasárnap

ALL YOU NEED IS LOVE – Surrender To The Moment (Zenei válogatás)

E 12 dal mindegyike amellett, hogy a szerelmet / szeretetet ünnepli, valamilyen módon a pillanatban való önátadásról, mélységes ellazulásról szól...

Örömmel osztom meg ezt a kis pikk-pakk összeállt, de azért nem akármilyen válogatást, élvezd Te is! :)

01    Ewan McGregor – Your Song (Elton John Cover, Moulin Rouge! OST)
02    Jeff Buckley & Elizabeth Fraser – All Flowers In Time Bend Towards The Sun
03    Queen – One Year Of Love
04    Swell Season – Low Rising
05    David Bowie – Heroes
06    Iron & Wine – Naked As We Came
07    Toto – Paul Meets Chani (Dune OST)
08    Nick Drake – Northern Sky
09    Smashing Pumpkins – Thirty-Three
10    Jimi Hendrix – May This Be Love (Waterfall)
11    Lamb – Gabriel
12    Jim Sturgess & Dana Fuchs – All You Need Is Love (Beatles Cover, Across The Universe OST)



**

Zene rovat a blogon

Fb-oldal

Hírlevél



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe. 

2017. február 17., péntek

OROSZLÁN - Filmajánló és reflexió

Évente 80.000 gyereknek veszik nyoma Indiában - ezzel a megdöbbentő adattal a film végén szembesülünk. Minden évben egy-egy újabb kisvárosnyi gyereket tartanak számon eltűntként, csak ebben a (hatalmas) országban; ők az utcagyerekek, éheznek, nyomorognak, gyakran a gyerekkereskedők és súlyos bűncselekmények áldozatai.

Nem egy vidám film az Oroszlán, egyébként még annyira sem, amennyire lehetne. Pedig Saroo igaz története maga a csoda: ez a kisfiú nem csak megmenekült, de szerető családra, később szerető társra lelt, majd - újabb csodával határos módon - sikerült felkutatnia régi otthonát és édesanyját.
Ahol némi könnyedség, humor, öröm lehetne az ábrázolásban, ott is alig van, könnyek és fájdalom annál inkább; a nem véletlenül párhuzamba állított Gettómilliomos ehhez képest egy igazi feel-good mozi. Én biztos, hogy lazítottam volna ezen a hangulaton, hisz’ még a nehéz, kihívásokkal teli élet sem csak szenvedősdiből áll, pláne ha itt még egy elvileg boldog szerelmi szál is bekúszik…
Ahogy az anyaságot is valami kivételes áldozat-mártír szerepként sikerült végül megjeleníteni, ami azért egy nagyon bevett közhely is.


Mindezekkel együtt szép és mélyen megérintő film ez, amit jó szívvel ajánlok!
Az abszolút, egyes számú ok a film első fele, Sunny Pawar-ral a főszerepben. Ő játssza a kis Saroo-t, aki elveszve kóborol hónapokon át Kalkutta utcáin, de alapvetően nem is színészi játéknak tűnik az ő jelenléte. Elképesztő tisztasággal van jelen a filmvásznon, és mi egyszerre élhetjük át ezt a helyzetet vele együtt, gyermekként és az egészre rálátva, már felnőttként. Totális szívnyitás, a gyermeki énnel való találkozás, giccsmentesen, őszintén… a rendező és operatőri munkáról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni!
Micsoda erő lakozik a gyerekekben, s ez az erő a nyitottságukból, ártatlanságukból ered!

Saroo nevelőszüleivel való találkozása, kapcsolódása, ahogyan elkezd felengedni; Nicole Kidman színészi játéka, az örökbefogadó, nem vérszerinti, de szívszerinti szülői minőségen keresztüli feltétel nélküli szeretet; a sors / életút kihívásai és a rá adott válaszaink fontossága… mondhatni minden a helyén lenne. Számomra a „Rooney Marás” szerelmi szálon csúszik el a dolog, illetve Dev Patel (a felnőtt Saroo), bár hozza a tehetségéhez méltó, átütő alakítást, egy kissé azonban túltolja ezt a szenvedős karaktert (rendezés, forgatókönyv kérdése nyilván, ami a film második felében már nem tud szintet tartani).

Nem sokon múlik tehát a nagy mű, nem jön össze, de tökéletlenségében is gyönyörű...

**

Oroszlán (Lion, 2016)
Rendezte: Garth Davis

Nálam: 10/8

IMDb

Magyar feliratos előzetes.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2017. február 14., kedd

GONDTALANSÁG – Parainesis a tudathoz

Minden sokkal egyszerűbb, mint amennyire bonyolítjuk. De még a bonyolítás oka is egyszerű: azonosulunk az egós elmével. Annak a karakternek a gondolati-érzelmi világával, akiről egyszer elhittük, mi vagyunk. „Innen” lehetetlen tisztán látni.

A Valóság csodásan egyszerű és végtelenül hatalmas! Hagyd hát a fátylakat, a gondolatok kacskaringózásait, az érzések ide-oda rángatását! Ne sződd tovább!

A benned lüktető Valóra figyelj – és huss, lehullik szemedről a hályog, szívedről a nehézség! Tágasságot érzel majd, tiszta lapként ragyog az elme, a szíved repes. Tudod, mit kell tenned, s már cselekszel is.


Christoph Schrein - Kalabis (festmény)


2017. február 13., hétfő

CSILLAGOK KÖZÖTT – Filmajánló és reflexió

Ha jól számolom, ötödik alkalommal láttuk az Interstellar-t. Azért ahhoz, hogy egy film ötödjére is csodamód működjön, vigyen magával, ráadásul szárnyalva, magasat-mélyet bejárva, ott kell lennie a szeren. És ez bizony ott van!

Egy igazán kiváló film számomra egész egyszerűen a sok-sok élvezetes pillanatából áll össze, akárcsak az élet. Itt is, mint Christopher Nolan valamennyi filmjében – a top3-ban nálam a Tökéletes trükk és A sötét lovag követi – imádom a karakterek dinamikáját és ínyencfalatként élvezem a párbeszédeket. (Az író-tesó, Jonathan Nolan zsenijét legalább ennyire dicsérik!) Persze ugyanígy gyönyörködöm a vizualitásban, a képi világ szinte kézzelfogható atmoszférájában, Hoyte Van Hoytema operatőr fénytöréseiben, a zseniális színészi alakításokban (Matthew McConaughey-t a True Detective mellett itt szeretem legjobban) vagy Hans Zimmer filmzenéjének klasszikusokhoz méltóan tökéletes használatában… de itt most meg is állnék.

Csak úgy, mint egy jó könyvnél az újraolvasások, egy nagyszerű film újranézése is mindig ad valami extrát. Számomra ez most az erő üzenete volt. A „lehetetlen(nek tűnik), de szükségszerű” bátorsága. Mert ahogyan a filmben, úgy a való életben is így történnek meg a sorsátíró dimenzióugrások.

Ehhez a bátorsághoz a lökést a szeretet adja, csakis ez lehet a magja, motorja minden valódi változásnak! Így lehet nagyot ugrani, legyen szó bármiről, amiben meg kell haladnunk, ami előttünk áll.

Valójában azt, akinek magunkat hittük.




**

Csillagok között (Interstellar, 2014)
Rendezte: Christopher Nolan 

Nálam 10/10.






© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos filmplakátról való.





2017. február 12., vasárnap

ÉJSZAKA


-   Gyere el hozzám, gyere el végre, mindegy, hogyan, csak gyere! - suttogta a szerelmes, de hangja tompán csengett. Mintha kietlen tájak sziklafalairól vagy sötét vizek mélyéről verődne vissza.

- Vagy egy feneketlen kútból. Nincs benne semmi, csak a kongó üresség. - gondolta Aziza. Úgy érezte, évezredek óta fekszik már ugyanitt, egy helyben, a saját ágyában. Ezerszínű selyemtakarói csak koporsódíszek, s ha fel is kel, hogy munkáját végezze, minden, amit tesz, csupán lefojtott árnyék; mozdulatai mozdulatlanok. Azért újra megpróbálta: szívére helyezte a kezét, szemét szorosan lehunyta és hallgatta saját, élő lélegzetvételét. „Hiszen élek. Ennyi biztos. Élek, de Nélküle semmi vagyok. Nélküle itt sem vagyok.”

- Gyere el, kérlek! Gyere, mert kérem - ugye hallod? Gyere, mert akarom! Gyere el ma éjjel! Gyere el MOST!

Nem érkezett válasz, sehonnan. Az éjszaka azonban, mint mindig, ezúttal is jótékony volt vele: mintha csak megesett volna rajta a szíve, puha vánkosával elnyelte szavait.

Aziza miközben teljes figyelmét annak szentelte, hogy hiányzó kedvesét szólongassa, megfeledkezett valamiről. Arról, hogy mindig - épp ezekben a pillanatokban is - életként öleli, minden elképzelt szerelmet felülmúlóan szereti önmagát. Bizony, amint kongó hiányának kútjába már nem fél belenézni, ráébred erre - és minden megváltozik!


Alexandra Kithrova – Night

**

Ebből a "mini-novellából" született Az Egység meséi Aziza álma című darabja!

2017. február 11., szombat

BÉKEIDŐ


Emlékszem, mikor gyerekként odakinn játszottunk és bogáncs tapadt hajba-ruhába, milyen makacsul ragaszkodott az a tüskés kulimász! Minél vadabbul küzdöttünk, annál lehetetlenebbnek bizonyult megszabadulni tőle.

A régóta megszokott minták ereje oly’ nagy: mint vizek a Holdhoz, mint molylepke a fényhez, úgy vonzódik hozzájuk a tudat. A tét nem kevés: a túlélés! Megmaradni annak, akinek magunkat hisszük. Minden kapcsolati játszmánk mögött ez áll. „Alád simulok, hogy tőled védelmet nyerjek. Föléd kerekedem, így nem tudsz bántani. Ha megfelelően együttműködöm veled, nem veheted el tőlem a képet, amit magamnak gondolok.”

Szorít a játszma, mint szűk cipő, kényelmetlen, mint kinőtt ruha; idegen test, mely bogáncsként hozzám tapadt. Küzdök, egészen addig, míg újra felismerem: hisz’ ez őrület! A kép, amit védenék, nem én vagyok! Az csupán képzelet, s ami vagyok, el nem vehető!

Hogy mi marad ezután?
Mosoly és csend.
Az apró dolgok öröme.
Időtlen béke.
Az itt és most.
A boldog semmise’.


Kép: Ismeretlen szerző






2017. február 10., péntek

SZABAD DAL (Kosztolányi-parafrázis)


Hisz’ én vagyok az, mire vágytam!
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok, itt e világban
S épp ennyire itthon az égben.



Kép: Ismeretlen szerző

2017. február 9., csütörtök

VÁLTOZAT TANMESÉRE

...és akkor a király azt mondta: „hát megbolondultam én? Innék a mérgezett forrásból is, csakhogy befogadjanak? 

Úgy döntött, nem győzködi tovább a többieket, hogy igyanak a tiszta forrásból, sem pedig arról, hogy ő nem bolond. Ehelyett olyat tett, amin maga is meglepődött: lemondott a trónról.

Boldogan élt, míg meg nem halt, korona és szolgálat nélkül, az emberek között, ám többé nem függve tőlük. Hosszú és szép élete során hasonszőrű társakra is talált, akik ugyancsak a tiszta vizet itták. 

Mindig volt náluk belőle egy flaskányi, amit örömmel adtak az arra szomjazóknak. Emlékeztetve őket, hogy létezik a tiszta forrás, s ha úgy döntenek, varázsálmukból ők is felocsúdhatnak. Bármikor.

Kép: Ismeretlen szerző




2017. február 7., kedd

DÍSZLET



Áttörte a falat. Könnyebbnek bizonyult, mint sejtette. „Minden egyes gondolat ilyen papírmasé-fal…” – suttogta meglepetten. 

S hogy mögötte mi van? Úgy érezte, nem árulhatja el nekik. Nem mintha az ő titka lett volna, nem mintha féltve kellett volna őriznie.

Egyszerűen tudta: addig a pontig, míg ők is meg nem teszik, az igazság csupán gondolat lesz számukra. Papírmasé-fal, melyen át kell törniük.

Lara Zankoul - Head In The Clouds (2014)