2017. február 22., szerda

Együtt dobog

Együtt dobog a szívünk; 
„tiéd”, „enyém”: nem különb.
Ugyanaz a motor hajt.
Ugyanúgy működünk. 

Talán épp más mozgat, 
más gondolat, érzés 
köti le a figyelmed.
De tudod, ismerős nekem 
minden gondod, örömöd, 
vágyad, félelmed. 

Gyere hát, Kedves,
itt egy hely mellettem!
Most csak nézzük egymást, 
csendben, szelíden. 

Szememből visszacsillan, 
ami vagy.
Szemedből visszacsillan, 
ami vagyok.
Olyasmi történik, 
amitől eláll minden szavunk… 


Bárkinek is képzeltük magunk,
ez, ami most van: örökké vagyunk.


2017. február 18., szombat