DZSALAL AL-DÍN RÚMÍ: CÍM NÉLKÜL [FÉNYEDBEN MEGTANULTAM SZERETNI…]

Fényedben megtanultam szeretni,
szépségedben verset írni.
Mellkasomban táncolsz,
miközben senki sem lát.

Ám én néha igen,
és a látvány ezzé a művészetté válik.

Dobpergés morajlik a levegőben:
ver a szívem.

S a dobbanás mélyén megszólal egy hang:
„Tudom, hogy fáradt vagy,
de gyere! Mutatom az utat.

Tán irigyled a nagylelkű óceánt?
Miért ne adnád az örömöd mindenkinek?

A halak nem csészékben tartják a szent nedűt,
csak úsznak a hatalmas, folyékony szabadságban.” 

A MAI NAP IS ÜNNEP

Köszönöm, drága rózsa, az illatod,
hogy épp itt, épp most nekem adod.
Napfény, a balzsamod, eper, az ízed,
Gaia, az otthonom, ezernyi színed.

Tüdőm, hogy lélegzel, elmém, hogy forogsz, 
lábam, hogy elviszel, szívem, hogy dobogsz.
Lelkem, hogy vezetsz, sosem hagysz el, 
társak, hogy elhalmoztok szeretettel.

Köszönöm, hogy szépség él bennem,
és ahová nézek, ott terem.

A vershez készült egyperces videót itt találod.