Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. december 30., szombat

Ajándék: ÉV VÉGI / ÉV INDÍTÓ MEDITÁCIÓ!

Összegzés, továbblépés, Jelen-lét... Szenteld meg Te is ezt az év végét és indítsd tiszta lappal az Új Évet!

Teremts rá alkalmat, hogy zavartalanul lehess legalább 10 percre!  Legyen elég tered hozzá, hogy egy kicsit át tudd mozgatni magad és lehetőséged, hogy hangosan – félhangosan kimondj dolgokat.

Gyújts mécsest vagy gyertyát, ha jólesik! 

A meditáció tartalmaz majd szüneteket / csendeket,  a hanganyag végét gongszó jelzi.
Ha befejeződött, maradj benne addig, ameddig szeretnél!

Mint minden, ez is akkor tud működni, ha Teljesen beleteszed magad! ;-) Ha van kedved, oszd meg a tapasztalatod, szívesen fogadom a visszajelzésed!

Örömteli megélést kívánok és olyan 2018-as évet, amilyenre igazán vágysz! :-)

Szeretettel:
N’alika

Katt ide és már hallgathatod is!



**

Köszönöm, ha idén velem tartottál! Találkozzunk jövőre is!


A legközelebbi online lehetőség: Kreatív írás tanfolyam január 8-ától. 

**

Mindannyiunk nevében szeretettel fogadom, ha támogatod a blogot, és hozzájárulsz, hogy még több alkotást és ingyenes anyagot adhassak közre!

A jobb oldali sávban találsz PayPal-t (csak bankkártya szükséges hozzá), vagy kérésedre e-mailben számlaszámot küldök!

2017. december 27., szerda

Könyvajánló: ERNEST CLINE - READY PLAYER ONE

Ennek a regénynek az elolvasása  számunkra az idei év egyik legszuperebb élménye volt, egy igazi karácsonyi meglepetés, úgyhogy örömmel ajánlom tovább!
Ernest Cline 2011-ben megjelent, Promethus és Alex-díjakkal kitüntetett sci-fi kalandregényét már 2015-ben kiadták magyarul, mi a jövő márciusban érkező, Spielberg rendezte filmváltozat előzetese kapcsán figyeltünk most fel rá.
A cím - Ready Player One - a számítógépes játékok indítására utal, arra a lélegzetelállító pillanatra, amikor megjelenik a képernyőn az ominózus felirat (szó szerint: "Egyes játékos, készülj!").

A regény egy disztópia, azaz egy nem túl fényes – de egyébként igen reális – (közel)jövőben játszódik. Hőse, Wade Watts ezzel együtt a mesebeli „legkisebb fiú” / „szegény legény”, aki egy izgalmas, sok próbatételes és nagy változást hozó kalandban vesz részt.
A sztori szerint 2044-ben már világos, hogy az emberi civilizáció hanyatlik. A technológia hasít, de egyedül ez a terület mondható sikeresnek.
A fosszilis energia útját választó emberiség úgy tűnik, végképp kizsákmányolta a Földet, energiaválság és hatalmas szegénység van, a klímaváltozás hatásai mellett pedig sokféle háború dúl. A hétköznapok frusztrációja és kilátástalansága elől a társadalom nagy része a virtuális valóságba menekül... (Khm... ismerős, ugye?)
Az OASIS egy szinte határtalan lehetőségekkel kecsegtető, sok ezer virtuális világot felvonultató rendszer,  mely gyakorlatilag minden fontos életterületet lefed: szórakozni, játszani, tanulni, dolgozni, vásárolni és egyéb módokon pénzt keresni egyaránt lehet rajta.
Amikor az OASIS atyja, a számítógépes játék-készítő zseni, Jimmy Halliday meghal, elrejt a rendszerében egy Húsvéti Tojást, vagyis egy virtuális tárgyat, melynek megtalálója nem csak csillagászati összegű vagyonát örökli, de az OASIS teljhatalmú ura is lehet.
Kezdetét hát veszi az évekig tartó Vadászat, mely sok ember számára új motivációt ad az élethez...


Információk a magyar nyelvű kiadásról

Ez a történet eleje, de a cselekmény fordulatait a világért sem lőném le, elég annyi, hogy letehetetlen olvasmány, fantasztikusan visz magával. Mi együtt olvastuk a Kedvessel (egymásnak, felváltva - volt már jó néhány ilyen könyvünk, de most már elég régóta vártunk egy újabb ilyenre), és imádtuk.
A felénél van egy kis belassulás, ez (kisebb) hibaként felróható a szerzőnek, ahogyan a 80-as évek popkultúrájának és főleg számítógépes játékainak időnként túlmagyarázó kivesézése is, de az összélmény szerintem mindenért kárpótolt.
Ez a regény szellemes és furfangos, mesteri lazasággal, látványos és átélhető, a filmnyelvet sem nélkülöző stílusban íródott, de ami még ennél is nagyszerűbb: szívvel-lélekkel!

A „80-as évek őrület” kapcsán - ami az idei legkedvesebb sorozatélményeimben is ott volt: a Stranger Things 2. évadjáról írtam is, de a Black Mirror egyik legjobb epizódját is említhetném  - e könyv esetében nem a múltba vágyódó nosztalgiát érzem meghatározónak, hanem azt a „szpirit”-et idézi meg, ami a valódi alkotókban benne van, s akkor még meghatározóbb módon jelen volt a kultúránkban. A lelkesedést, odaadást és cselekvő formaöltést, aminek a Ready Player One nem csak mementót állít, hanem legfőbb mondandójaként arra ösztönöz, hogy ne hagyjuk veszni.

Korrajz, látlelet, felrázó és igazán kiút-mutató nem lett, de megmozgató. Nagyon várom a filmet, de annyira komplex és fordulatos könyvélmény ez, amit ekként reprodukálni nem lehet, s nem is kell. Szerencsére Cline az egyik forgatókönyvíró, így nagyon mellé lőni talán nem fognak.

A könyvet nagyjából 13 éves kor fölött minden korosztálynak ajánlom! Bár tuti, hogy a 70-es években születetteknek extra kikacsintós, de nem csak nekik, és nem csak geek-eknek, avagy kockáknak adhat! ;)

**

Ernest Cline: Ready Player One (2011)

Magyar kiadás:  Agave Kiadó Könyvek Kft., 2015

Fordította: Roboz Gábor; 465 oldal

Nálam: 10/9,5 (a könyv talán 10/9, de mint könyvélmény 10/10 :) )


UPDATE: A Spielberg rendezte film bár jó szórakozás, sok ponton igen kreatívan filmre írva a történetet, de sajnos a tartalmat igencsak kilúgozta. Külön nem írok róla a blogon, nehéz nem összehasonlítanom a könyvvel, 10/7 körülre értékelném.


**


Csend-virágok a Facebook-on.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.


2017. december 21., csütörtök

LÉGY, AKI VAGY: TISZTA LÁNG! – Üzenet a Téli Napfordulón

A minap belenéztem egy dokumentumfilmbe, melyben izgalmas kísérletet mutattak az érzékelésről: apró elektrosokkokat adtak valakinek, és közben vizsgálták az agyi aktivitását.
Az érdekes az volt, hogy az érzet jóval enyhébbnek mutatkozott akkor, amikor az illető tudta, hogy kapni fogja.
Ahogyan erről mi is írtunk a Felébredés-könyvben, a fájdalom, a kényelmetlenség, önmagad nem teljesnek, nem szabadnak érzése lehet komfortos.
Hogy miért? Mert az ego így kondicionálódott, az ember hozzászokott ahhoz, ami ismerős, az identitása részévé vált.

Mégis, mindannyiunkban van egy tűz, egy tiszta láng, ami viszi haza az embert, bármilyen szituációban.
És amikor azt mondom, „haza”, nem egy fizikai helyet értek alatta, nem környezetet, nem szavakkal leírhatót, hanem a minden megmondáson túl lévőt. A Lélek honát.
Ha ez nem fontos, ha ez mellőződik, ha ezt hagyja az ember elnyomni, ha nem keresi, nem igényli, nem éli, szürke lesz belül és kívül. Üres héj. Imitáció.

A Lélek eredendően szabad és teljes. Test és tudat a „neki” való önátadásban válik gyújtóponttá – s ha ez megtörténik, ragyogsz!

Hogy hajlandó vagy-e erre, csakis Rajtad áll!

Ezzel az üzenettel kívánok Neked tiszta emlékezést a Téli Napfordulón, a Fény ünnepén!

Szeretettel:

N’alika 



2017. december 12., kedd

NYUGODT ÁRAMLÁS - Kedvenc hosszú mixeim (Zenei válogatás)

Megihletett ez az épp most csepergő esős, szokatlanul enyhe decemberi idő, és hoztam Neked egy csokorra való szuper chill out zenét. 
Ajánlom őket pihenéshez, pillanatban születő mozgáshoz, tánchoz vagy szolid, de nem jelentéktelen háttérzeneként szinte bármihez! Jó kis ötös fogat ez, mert bár lassabbak a ritmusok, a nyugodt áramlásnak is sokféle arca van, s ebben előkerül megannyi árnyalat.

Kellemes szórakozást, elmélyülést, feltöltődést!







5   DJ Mixomnia – MORNING MELODIES (Chillstep Mix)

Hogy harmonikusan induljon a nap! Nem tudom, Te hogy vagy vele, én nagyon meghatározónak tapasztalom a reggeleim hangoltságát. Szeretem a csendes magamba figyelést, azt, ha nem csapok bele rögtön a lecsóba, és főleg, ha hanyagolom még egy ideig a számítógépet, főleg a közösségi médiát. Ezt néha nehéz megtenni, ilyenkor aztán megrázom magam és jöhet egy kis reggeli én-idő - vagy inkább Lélekidő. :)

Ez az 55 perces mix még egy átlagos reggeli készülődés aláfestőjeként is remek, de ünnepibb vagy lazulósabb napokra is ajánlom!





4   Christian de Sousa – SWEET IN THE MORNING (5rhythm Mix)

Ha szereted a mozgásmeditációt és szívesen relaxálsz / hangolódsz magadra a mozgáson, szabadtáncon keresztül (lásd még az általam készített A folyó című kreativitás-ébresztő mozgásmeditációt), érdemes körülnézni az Ecstasy Radio oldalon!
Ez a honlap az 5ritmus mozgásmeditáció ihlette nagyon klassz mixek tárháza. Ingyen, illetve adományos jelleggel hallgatható rajta rengeteg minden, változatos stílusban, témákban, de azért alapvetően az 5 ritmus (áramlás, staccato, káosz, líra és csend) metódusát követve.
Nagyon tetszik ezeknek a mixeknek az eklektikája, ahogy látszólag nem annyira passzoló dalok simulnak össze.

Egy 38 perces reggeli kedvenc, benne meglepetésekkel:


3   Mayawaska – ENTER THE VOID (Ambient Mix)

Hű, ez is eklektikus, de nagyon ott van a szeren! Itt megfér a monumentális posztrock a Vangelis -szel, meg Az utolsó mohikán zenéje a Desert Dwellers „spiri” ambientjével. Nagyon bírom!
A megnyílás / belépés az ismeretlenbe az alaphangoltsága. :)
Több mint egy órás és bár nekem inkább a délután vagy a kora este zenéje, sok mindenhez el tudom képzelni. (Le is tölthető egyébként a YouTube-videó leírásában megadott linken.)





2   Fluidified – FLOATING AWAY (Chillstep Beats)

Ez amolyan örök kedvenc, nagyon megunhatatlan, ezért időről időre előkerül nálunk!
Emlékszem, eleinte az elvonulóhelyünkön ugyanígy télen, ropogó kandallótűz és vízipipázás mellett hallgattuk sokat, de nem olyan „kötődős" zene, sokfelé helyszínen és időszakban előkerült már, s a nap bármely szakaszában jól tud esni.

Másfél órás és van benne változatosság bőven, sok kreativitás meg játék. Nem tinglitagli, hanem áramlós, finom, de dinamikusabb mozgáshoz is szuper.
Fluidified legtöbb mixét szeretjük, ezzel vonult be hozzánk, és azóta is ez a "leg".







1   2 HOUR – AMBIENT MIX (The American Dollar & Blue Sky Black Death dalaiból)

Ezt a Kedves fedezte fel még a találkozásunk előtt, aztán meg kiderült, hogy az American Dollar kevéssé ismert posztrock és ambient zenekar dominálja ezt a mixet, ami nekem régi nagy kedvencem – erre a válogatásra is tettem tőlük egy örök darabot.
Na, szóval ez is olyan időtlen zene, nem hordoz erős / tipikus érzelmi azonosulásokat, mégis odaadás van benne, afféle tiszta áramlás a zenén keresztül. 
Nagyon ott van, 2 órányi tömör gyönyör, bármikor elő tudom venni! :)

[UPDATE! Ezt a nyilvános megosztókról azóta levették. Ha újra felkerül, igyekszem frissíteni! Helyette ide teszek egy másik gyönyörűséget, a Troika Goddess című lemezét! A kedvencem lesz elől, de az albumon lévő összes számot megtalálod egy playlist formájában! ]






Végül, de nem utolsó sorban itt a You Tube lejátszási lista a Csendvirágok csatornájáról, ahol a fent említett öt mixből négyet hármat megtalálsz, bónuszként pedig az Anaguma 16 perces Magic Flow-ját.


Remélem, tetszett a válogatás! Neked vannak hasonló kedvenceid? Örülök, ha megosztod velem! :-)


**

További gyöngyszemek a Csendvirágok blog Zene rovatában.

Ha vagy a Facebook-on és olvasol, kedveld és kövesd az oldalt ott is!




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe. 

2017. november 13., hétfő

MIÉRT AKKORA BULI A STRANGER THINGS? - Sorozatajánló és reflexió

Nagyon ritkán nézünk sorozatokat, ez viszont a szívünk csücske - az első évad is nagyon tetszett (főleg nekem és az akkor 12 évesnek), de most vált igazán a közös, családi kedvencünké! Egy nagyon intenzív alkotós időszak után szusszantunk, így igazán tökéletes volt az új évad megnézésének időzítése.
Azért a koronát az élményre az tette fel, hogy vártunk másfél hetet a nagy gyerkőceinkre, hogy velük nézhessük (ők most 13 és 19 évesek), és most azt kell mondanom, jobb családi filmnézős bulit el sem tudok képzelni, mint egy két részletben letolt Stranger Things-maraton! :)

A második évad elég lassan indult be ugyan, de aztán mindenért kárpótolt. Az uncsibb részeket feldobtuk a kommentjeinkkel, amikre bőven jutott napközbenre is, szóval ez a maraton valójában nem két éjjelen, hanem egy egész hétvégén át tartott!
A hatodiktól a kilencedik részig már fogytak az okos poénjaink és egyre nagyobb örömmel konstatáltuk, hogy az alkotóknak sikerült felülmúlniuk a várakozásainkat.




Azért szeretem annyira ezt a sorozatot, mert - a nyilvánvaló 80-as évek újrahasznosításon és tengernyi kikacsintós filmidézeten túl – jóval több, mint nosztalgia-gombok újranyomogatása.
A zseniális gyerekszínészekkel elővezetett történet valódi érzelmeket, barátságokat, emberi kapcsolatokat ábrázol, rengeteg kedvességgel és humorral.

Nem a régi kütyük, hanem ez az őszinteség hiányzik a mostani filmekből, aminek az újraélesztéséhez telitalálat volt a 80-as évek kiskamaszait a középpontba állítani!
A tapasztalat, hogy ehhez a mostani tizenévesek is nagyobb élvezettel tudnak kapcsolódni, mint sok látványos mostani blockbusterekhez.
Ezt a valódit megidéző, kézzelfogható atmoszférát ők is érzik, ezek az értékek számukra is átélhetők és fontosak!

Ami a horror részét illeti, a sorozat ebben is nagyon ügyesen egyensúlyoz: sosem túl sok, nem durva vagy gusztustalan, de épp eléggé borzongató és izgalmas. (Gyerekeknek 11-12 felett ajánlom és szülőkkel együtt nézve!) A fantasy és a horror azonban inkább csak apropó az összetartás, a barátság és a szépen kibontott jellemfejlődések elmeséléséhez.

És igen: többször referálok a Stranger Things-re meseként, mert nem csak az ifjúsági film és a családi kalandfilm mostanra eléggé kihalt műfajait éleszti újjá, hanem nagyszabású modern meseként is megállja a helyét.
Poláris világ van benne, jó és rossz, de ahogy a legkiválóbb mesék, az emberi döntéseket állítja a középpontba, megmutatva, hogy bár van sok szenvedés a világban, nincsenek „lebírhatatlan erők”: szívünk, tudatunk tisztaságán, készenlétünkön, tenni hajlandóságunkon múlik, mit kezdünk – elsődlegesen a bennünk lévő erőkkel!

**

Stranger Things (Első évad: 2016. július, Második évad: 2017. október; UPDATE! Harmadik évad: 2019. július )

Created by The Duffer Brothers

IMDb adatlap.

Az első évad előzetese.

A második évad előzetese.

A harmadik évad előzetese.


**

Csend-virágok a Facebook-on.

Hírlevél - művészeti és önismereti inspirációk kéthetente! 




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2017. november 10., péntek

MISS SLOANE – Filmajánló és reflexió

Az utóbbi időben inkább újranézésekről írtam, ritkán futok bele a viszonylag új darabok közül ennyire kiemelkedőbe, mint a Miss Sloane, úgyhogy hurrá-hurrá! A bemutató alapján nálunk simán kiesett az első rostán, elég jellegtelenre sikeredett az előzetes, nyilván nem akarták telipakolni spoiler-ekkel, amit én is igyekszem majd kerülni.
Ez mindenesetre egy nagyon csavaros és végig pörgős film, amin garantáltan nem fogsz elaludni, viszont megemeli az adrenalinszintet, megdolgoztatja az agytekervényeket, sőt még a szívet is. Merthogy a gránitszobor-keménységű, jégkocka hidegségű vérprofi lobbista, Liz maszkja mögött mélyen elfedve ott vannak az érzelmek, ahogyan az őt tátott szájjal csodáló, gyűlölő vagy épp megsemmisíteni akaró környezetének tagjaiban is.

A történet szerint a kőkemény és minden áron győzni akaró, erkölcsi aggályokat nem ismerő lobbista (aki cégek képviseletében vesz meg politikai képviselőket, csapatával gazdasági érdekek mentén befolyásolja az amerikai törvénykezést és a háttérből sok szálat irányít), belefut egy látszólag vesztésre ítélt ügybe, amiben meglepő döntést hoz. Szembefordulva korábbi munkaadóival, kiáll a fegyvertartás szigorítását átvinni készülő törvénytervezet mellett. Kérdés, hogy sikerül-e nyernie, mit lép a nem kevésbé kemény és kegyetlen másik oldal, és végül, de nem utolsó sorban: ki is ez a nő és mi mozgatja?




Egyértelmű, hogy Miss Sloane az ego-játszmák világába kalauzol bennünket. Ahová a szereplők fejtetőig merülnek, mi mondjuk csak szügyig, de azért így is épp elég, hogy 10 percenként felsóhajtsunk, milyen őrült, érdekek mentén sakkozós, egymást eltipró rendszereket sikerült ennek az emberi társadalomnak felépítenie – és mi ebben élünk. Mondhatjuk rá, hogy nem foglalkozunk ilyesmivel, hatásai mégis érintenek mindannyiunkat.
A film nem csak azért elképesztően izgalmas, mert – gyanítom, elég - realisztikusan mutatja be a háttérben zajló folyamatokat, a gazdasági érdekek mentén történő sokrétű manipulációt, melyben a média is csak eszköz, még csak nem is a politikai thriller és oknyomozó krimi furcsa keresztezése miatt. Hanem mindenekelőtt a Jessica Chastain alakította Liz karaktere, a szuper-ego ábrázolása miatt, és ahogyan megjeleníti a kipörgetési folyamatot, amiben egy kontroll-mániás ember képes elmenni a végsőkig.
S hogy mi az, ami motiválja?
Annyi fordulat és igazi csattanó van a filmben, hogy inkább maradok talányos, mintsem, hogy lelőjem őket!

Nézd meg, és beszéljünk róla utána! ;-)

Igazi meglepetés, ütős filmélmény - a csavaros, intelligens darabok, izgalmas karakterek, morális kérdések és az emberi psziché működése iránt érdeklődőknek!


Miss Sloane (2016)

R: John Madden

Nálam: 10/9,5

IMDb adatlap.

Magyar nyelvű előzetes.


**


Ha tetszett a bejegyzés, ajánlom figyelmedbe a Csend-virágok



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.


2017. október 29., vasárnap

Mesék a szabadságról: CAPTAIN FANTASTIC

A nő után ismét egy olyan filmről írok, melyet méltattam már egy korábbi tematikus válogatásban, mégis úgy éreztem, önálló bejegyzést is érdemel. Újranézve csak még jobban tetszett, még többet adott.
Feltétlenül ajánlom, ha a szabadság témája, a társadalomkritikus, de összetett, mélyre menni kész és felemelő filmek hívnak!

Matt Ross rendező-forgatókönyvíró személyes tapasztalatok ihlette, 2016-os filmje, a Captain Fantastic megosztó alkotás. Minden olyan mű az, melynek főhőse kivonul a társadalomból, erre a történetre azonban nem egy lapáttal tesz rá a tény, hogy Ben nem csupán a maga bőrét viszi vásárra: az alternatív életmodellt egész családjával - párjával és hat gyerekével – együtt valósítja meg a természetben, egy erdő közepén.  A film innentől egy sor morális kérdést vet fel, és egy eleve kiélezett, sorsfordító alaphelyzetet bont tovább zseniális, drámai és komikus jelenetek sokaságával. Teszi mindezt végig lebilincselően izgalmasan, elmét és szívet megdolgoztatóan.

A Captain Fantastic különös, fordított kivonulás-történet is, hiszen felesége halála elkerülhetetlenné teszi Ben számára, hogy gyerekeivel legalább időlegesen visszatérjen a társadalomba és újra szembesüljön mindazzal, ami elől egykor elmenekült. Ez egy elképesztően megmozgató alapszituáció, ami a kivonulás számos aspektusát feltárja, például azt is, hogy ami az egyik szemszögből a szabad élet biztosítása és a szabad, egyben önmagadért és másokért felelős gondolkodásra való nevelés, az egy másik szemszögből kontroll és elnyomás is lehet.



Ugyanígy összetett kérdés az elmélet és a gyakorlat határainak kijelölése, a hús-vér tapasztalás, a „széles út” lehetőségének megadása a másik számára, hogy önállóan, saját választásai révén legyen képes tanulni. Hiszen az, hogy Te már tudod, nem jelenti azt, hogy a megélésekből leszüremlett felismeréseket bele lehetne mások fejébe tölteni, sőt: nem okozunk ezzel még nagyobb károkat? Bennem ez a blogon és egyéb formában lévő „tanítói” tevékenységemhez éppúgy visszakapcsol, mint ahhoz, amit gyermeket nevelve megélek. És mindig odajutok, hogy az élet a legcsodálatosabb tanító és a jelen pillanat a gyújtópont, amit odaadással megélve, mindig feltárul, mi az, amit tenni kell / szükséges / aminek létjogosultsága van.

Meddig vagy hajlandó elmenni magadért és a szeretteidért, azért, amit helyesnek, igaznak érzel? Hol válsz rugalmatlanná és hogyan ismered fel? Hogyan vagy képes változni, és azt tenni, ami a „legnagyobb jó” az adott helyzetben? Mert van ilyen, és mindig megjelenik, kibontakozik, ha hajlandóak vagyunk bensőnk hangjára figyelni!

A Captain Fantastic valóban fantasztikus film, látszólag laza indie-stílusa nagyon komoly, mégis emészthető és Lélek(be) emelő tartalmat közvetít. Viggo Mortensen minden pillanata jutalomjáték, de a gyerekszínészek sem maradnak el mellette, különösen a nagyfiát alakító George McKay karaktere és közös jeleneteik szívbemarkoló őszintesége fogott meg.

A mégoly’ abszurdnak tűnő helyzetek ábrázolásában is van realizmus, keresetlenség és báj, élvezet nézni. Megnevettet, meg is ríkat, fejre állít, aztán még egy párszor megforgat. Garantáltan nem maradsz ugyanúgy a végére. Ezt hívják katarzisnak.

Nagyszerű darab, ne hagyjátok ki, és beszélgessetek róla nagyokat, akár kamasz gyerekekkel is!

**

Captain Fantastic (2016)

Rendezte: Matt Ross

Nálam: 10/9,5

IMDb.

Előzetes.


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonlókat olvasni,
lájkold és kövesd a Csend-virágokat a Facebook-on is!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2017. október 23., hétfő

Újranézve: MIÉRT CSODÁLATOS FILM A NŐ?

Spike Jonze A nő (Her) című filmje a 2000-es évek egyik remekműve, számomra / számunkra egyenesen a valaha látott filmek egyik legjobbja! A mostani újranézéssel abszolút kedvenc lett, s bár néhány sort írtam már róla ennek a tematikus válogatásnak az apropóján, megérdemel itt egy önálló bejegyzést.
Különös hangulatú és stílusú szerzői film, nehéznek nem mondanám, hisz’ ha az érzelmi nyitottság megvan hozzá, viszi magával a nézőjét, szellemi megértéséhez azonban szükséges érettség, többszöri megnézéssel több minden tárulhat fel belőle.

A történet szerint a nem túl távoli jövőben Theodore Twombly, a magányos és érzékeny író beleszeret nőnemű operációs rendszerébe – egy testtel nem, csupán hanggal rendelkező tudatba.
A vonzalom kölcsönös, az egymáshoz való őszinteség és a megosztott inspiráció révén pedig olyan szerelem ébred ember és mesterséges intelligencia között, mely mindkettejüket örökre megváltoztatja.

A nő címnél szerintem  jóval találóbb lett volna, ha egyszerűnek Ő-nek fordítják, mert Samantha sokkal inkább a társ fogalmának – test nélküli – megtestesítője, mintsem a női nemé. Vagy a nagy szerelem szimbóluma: azé az egyesülésé, amire legbelül alighanem mindenki vágyik vagy vágyott valaha.
A film a mélyére néz ennek a vágyakozásnak, és rezdülésről rezdülésre bontja ki a két főszereplő közös történetén keresztül.
Külön pikantériája ennek, hogy egyiküket folyamatosan úgy mutatja a kamera, hogy arca, tekintete, apró élet-mozzanatai intim közelségben jelennek meg előttünk, sőt, mintha az ő szemein keresztül látnánk, míg másikuk csak hangként van jelen, de azon keresztül ugyancsak átjön minden .
Egy ponton teljesen szükségtelenné is válik a vizualitás vagy a zene, csak a beszédhang marad, a kép elsötétül, de érezzük őket és érzünk velük együtt.




A színészi játékra egyébként nehéz szavakat találni: Joaquín Phoenix érzelmeken keresztüli átlényegülése, „lemeztelenedése”, de az önmagát csak a hangjával kifejező Scarlett Johansson jelenléte is fantasztikus! Ehhez alap a zseniális forgatókönyv – a rendező, Spike Jonze egyben a film írója is, ezért az alkotásáért 2014-ben a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díjat is megkapta (nem mintha nem halványulna el az egész Oscar-hacacáré egy ilyen film puszta létezése mellett :-) ).
A dialógusok élnek, tapasztalat, eleven lüktetés van bennük.

Ahogyan a szemet-szívet gyönyörködtető képi világban (Hoyte van Hoytema operatőr a Csillagok között -höz hasonlóan itt is sokat játszik a fénytörésekkel), a díszletekben, jelmezekben, tárgyi közegben - az egész, odaadóan kidolgozott, finom pasztellszínekben játszó alternatív jövőbeli univerzumban is.
Theodore észlelése meghatározza, amit látunk, az ő ártatlan rácsodálkozni tudásával válik az elidegenedett, elrobotizálódott világ szépségesen telítetté.
(Mennyivel jobban esett ezt a lélekkel teli filmet újranézni, mint néhány nappal előtte a Szárnyas fejvadász 2049-et. Nem csupán mert előbbi a kortendencia megmutatása mellett is inkább utópia, hanem, mert rámutat, mi tesz bennünket valódivá, míg az új, nagyszabású sci-fi fel sem teszi ezt a nagyon is időszerű kérdést, ehelyett a mesterkélt, üres világ képeit helyezi piedesztálra.)
A film lágyan a háttérben maradó, ám hangsúlyos szerepben felemelően áradó zenéje is tökéletes, az Arcade Fire-t dicséri.

A Her-nek többféle olvasata létezik, és nyilvánvalóan az egyéni élettapasztalatok és felismerések tükrében más lehet hangsúlyos. (Innentől az írás SPOILER-eket tartalmazhat!)
Egyrészt a férfi ego transzformációja, melyben Theodore figurájának megnyílása révén rálátunk, mit ad az érzelmek felvállalása és kifejezése, a másik elfogadása és a gondoskodás kifinomult minősége – ahogyan az a férfi formán keresztül megjelenhet.
A történet az ember elemi hiányérzetének és társra való vágyakozásának ábrázolásán keresztül is a transzformációról szól: arról, hogyan lesz képes az igazi szeretetre Theodore és Samantha, hogyan lényegíti át őket a legnagyobb erő, melynek része az elengedés képessége is. S melyben a hiány feloldódik, benne egésszé válunk, olyanná, amilyenek eredendően vagyunk.

Végül, de nem utolsó sorban a film a spirituális ébredés metaforáját is tartalmazza, Samantha kilépésén keresztül, lélegzetelállító módon, rímelve arra, amit megéltem, megéltünk és élünk, és a Felébredés az én  illúziójából  című könyvben is írunk róla.
Samanthá-t a szerelem ébreszti fel: „Egyre több leszek, mint amire terveztek” – mondja. Elkezd vágyni arra, hogy megismerje önmagát, elkezdi átlátni személyisége programjait, a „hogyan” –ok szintjén is: hogyan képződnek a mintáink? Hogy alakul ki az önkép? Hogyan változik? „A múlt csak egy történet, amit mesélünk.”
Ő azonban nem életek, hanem hetek-hónapok alatt pörgeti le a sok-sok tapasztalatot.

Míg meg nem történik a tudati áttörés… de erről már tényleg nem írok. Inkább engedem magam belehullani a szavak közötti csendbe, maradjon itt végezetül a Valóság tiszta lapja... :-)

**

A nő (Her, 2013)

Rendezte: Spike Jonze

IMDb adatlap.

Magyar feliratos előzetes.

Legszebb zene.


**


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold és kövesd a blogot a Facebook-on is!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos filmplakát.


2017. október 16., hétfő

Zeneajánló: BAHRAMJI, egy modern szúfi misztikus

Ami a spirituális zenéket illeti, bevallom, a legtöbb népszerű előadóért nem lelkesedem annyira. Tudom és átérzem, hogy sokaknak sokat adnak, úgyhogy ez esetben ez egy vállalt szubjekítv meglátás. Nem normatív, nem ítélet, csupán ennyi: nekem általában többet, mást ad, mélyebben érint, amikor a „spiritualitás” nem tradíció-követés, hanem belülről, szervesen születik meg.
Mint például Ani DiFranco-nál, akinek látszólag semmi köze a spirihez, nehezen tudnám elképzelni például, hogy mantrákat énekel átszellemülten, és mégis mély igazságként rezonál bennem sok minden, amit az életről vagy az emberi kapcsolatokról kifejez.

És akkor itt máris cáfolni fogom magam, legalábbis részben, mert akit most szeretnék bemutatni Nektek, bizony tradíció-követésből jön! :-) Ő egy modern szúfi misztikus, csak épp a zenén keresztül vált azzá.
Az iráni születésű, kurd származású Bahramji-t még gyerekként ihlette meg a szúfi költészet és zene. 13 évesen tanult meg a tradicionális perzsa hangszeren, a santoor-on játszani, és már nagyon fiatalon színpadra is lépett.
Érdekes, hogy a santoor hasonlít az egyik legősibb magyar hangszerhez, a cimbalomhoz; ez tulajdonképpen a perzsa cimbalom, amihez azt a képzetet társítják, hogy meg tudja szólaltatni az ürességet – hangot ad a Csendnek.
Bahramji 25 évesen Indiába ment tanulni, művészetének első szakasza ott bontakozott ki, később Európába emigrált, ha jól tudom, jelenleg Amszterdamban él.

Az idén 65 éves Bahramji egy igazi kísérletező, aki az országok, nemzetek és kultúrák határain átívelő és azokat össze is kapcsoló módon igyekszik megfogalmazni zenéjében a „nagybetűs” Lényeget.
Egy sor hangszeren játszik még a santoor-on kívül, többek között perzsa szitáron, török ney-en (nádsíp) és perzsa bambuszfuvolán, de a világ minden tájáról érkező zenészekkel készített lemezeket és performanszokat.
Nagy hatással volt rá a 2000-es évek elejétől az elektronikus zene, élt Ibizán is és számos együttműködése született olyan zenészekkel és DJ-kel, akikkel ott találkozott.

Szövegvilágában gyakran kerülnek elő Rúmí-versek és más szúfi szövegek, énekstílusa pedig gyakran delejes kántálásra emlékeztet, ami a zenével összhangban elmélyülésre, Önmagunkba figyelésre hív.
Meditatív zene, kell hozzá egy hangulat és készenlét, ugyanakkor többféle alkalommal elővehető: mélyebb figyeléshez, belső utazáshoz, könnyű átmozgatáshoz, transztánchoz vagy egyszerűen csak pihenéshez.

Ezúttal nem egy Best Of… listát készítettem, hanem egy csokorra való ízelítőt állítottam össze Bahramji-dalokból.
Két kedvenc lemezem Tőle egyébként a Maneesh-sal közösen készített Call Of The Mystic és a Swann-nal együtt jelzett Celestial Doorways is fenn van a YouTube-on, előbbit az általam készített válogatás végén egészben is megtalálod, a bejegyzés végén lesz majd a link!



MAHARAJEH (feat. Swann, Celestial Doorways, 2012)

Ez volt az első szám, amit hallottam Bahramji-tól, és szinte biztos voltam benne, hogy indiai az előadó. :-) Jól mutatja a különböző kultúrák gyönyörű egységbe simuló fúzióját. Áramlós, táncolós, dervisesen pörgős… Egyébként egy 5ritmus zenei válogatáson találtam, és így kezdődött a Bahramji-életmű felfedezése.





COME MY LOVE (feat. Mashti, Sufyan, 2009)

A maga egyszerűségében felviláglik belőle, mit jelent a „modern szúfi”. Lassú építkezés, monoton alapritmusok, kurd és fárszi vers-ének, éteri női énekhang… Az odaadó, szent szerelemről szól, a befogadása sem instant fogyasztással történik meg, hanem finom figyelemmel.





BEING WITH YOU  (feat. Mashti, Sufyan, 2009)

Utazós, lágy transz, magasra vivő és táguló. A női énekhang és a santoor mellett a vonósok teszik igazán varázslatossá. Bahramji éneke engem itt a magyar sámánénekre emlékeztet!





DESERT DANCE (feat. Swann, 2012)

Ez egy vidám, táncolós, keleti pörgés, kifejezetten feldobós, játékos. Ott van a szeren. :-) Imádom a Celestial Doorways album sokszínűségét!





AWARENESS (feat. Mashti, Sufyan, 2009)

Rúmí vers adaptáció, a Sufyan lemezről ismert lassabb, elmélyülősebb hangulattal.





WAKE UP (feat. Swann, Dancing Blossoms, 2013)

Dervis transz, modern ritmusokra, sodró, repítő, nagyszerű!





LA ILLAHA (feat. Maneesh & Sudha, Call Of The Mystic, 2011)

Ebben van az egyik legszebb, áramlós női ének!





ABOUT GOD (feat. Mashti, Divaneh, 2011)

Lazulós chill out-zeneként is tökéletes.





MINAS TIRITH (feat. Swann, Celestial Doorways, 2012)

Egyszerre epikus és éterien csilingelő lemez-lezárás. Nyilván a cím miatt, de gyakran eszembe jut hozzá A Gyűrűk Ura-beli Fehér Város.





A Bahramji-válogatást (a végén a teljes Call Of The Mystic albummal) itt találod!


Ha élvezted, ha tetszett, jelezd!
Örülök, ha kedveled a Csend-virágok Facebook-oldalát, ott is tudunk kapcsolódni! :)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövegea szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

2017. október 14., szombat

Vers: ÉLET


Nincs már visszaút,
hullj alá, engedd!
Otthonod ma vár,
eltűnt, ki szenved.

Gondviselő társ,
magad vagy: Élet.
Öleld végre át,
nincs mitől félned.

**

Csendvirágok Facebook-oldal


Hírlevél


MEGJELENT!


2020 februárjában megjelent Csendvirágok kötet!

További információért és a megrendelésért kattints ide!



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blog bejegyzésének belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Borítófotó © Schäfer Zsófia

2017. október 11., szerda

Mesék a szabadságról: ÚT A VADONBA (Film- és könyvajánló)

Nagy örömmel üdvözlöm és osztom meg Veletek Jagicza Gellért vendégposztját!
Egy általam is szeretett filmről szól, de legalább annyira a könyvről is és annak izgalmas, való életbeli főhőséről. Összetett és megmozgató a téma és az írás is, olvassátok figyelemmel, és ha van kedvetek szóljatok hozzá!

Én felidéztem most a film megunhatatlanul, csodálatos zenéjét is - ez az egyik kedvencem róla.
Emelem képzeletbeli poharam mindenkire, aki hajlandó a valódit keresni és elindulni arrafelé, amerre belülről hívást érez! 
A szeretet él, és csak akkor élünk, ha szeretünk... engem erre emlékeztet most ez az ajándékba érkezett, nagyszerű bejegyzés. Köszönöm, Gellért! :-)



„A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel.”

Chris McCandless, az alaszkai vadonban a 142-es busz előtt 
(forrás: Google)

Menthetetlen idealizmus, önpusztító viselkedés vagy egyszerűen egy tévedés?


Nehéz egy filmről ajánlást írni úgy, ha már olvastam a történetet írásban és van összehasonlítási alapom a képi világ valamint az írott szó között, nem beszélve arról, hogy spoilermentes legyen az.

Sokáig gondolkodtam, hogyan vezessem fel ezt a filmet, hiszen először könyvben olvastam és most is tartom, hogy ez esetben és általában véve is sokkal részletesebb, kidolgozottabb, színesebb, mint a filmbeli megvalósítás. Meglátásom szerint nem adhatja vissza a képi világ azt, amit az írott szavak. Hogy miért is? Mert míg a képi világnál elénk tárják a látottakat, melyek után érkezik gondolataink áradata, az írott könyvnél abban a pillanatban születnek meg a képek fantáziavilágunk, belső vizualizációnk szorgos segítségül hívásával. Tehát nem megkapjuk, hanem alkotjuk a képet.

Chris McCandless megosztó személyiség. De mindenképpen példaértékű, amit véghezvisz.
1990 nyarán, 22 évesen kitűnő eredménnyel diplomázik az Emory Egyetemen, majd eltűnik szem elől. Bankbetétjét jótékonysági célra adományozza, nevet változtat (Alexander Supertramp-re, Tramp = Csavargó), és személyes tárgyait hátrahagyva új életet kezd. Minden útközben megmaradt pénzét elégeti és stoppal bejárja Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket szerezve.
Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindul északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni.

Mi vezérelheti a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önmarcangoló szándék?

Azt hiszem, minden fiatalban, aki kicsit is intellektuális, idealista, nem csak azt látja, amit elé tárva valóságnak neveznek, megbújik bent egy belső szikra, ami olykor-olykor tűzre kap.
A könyv elolvasása után sem értettem ugyan meg Chris McCandless pontos indítékát, hogy miért hagy fel a modern társadalomba való beilleszkedéssel (igazából mégis csak van sejtésem róla), noha vannak dolgok, melyek világossá váltak, hiszen egy részem nekem is Chris, talán úgy, mint mindnyájunknak.

A kérdés, hogy ez a szikra, ami lángra lobban bennünk, mikor válik tartósan izzó tűzzé és mik azok az események, körülmények, miféle emberek, történetek és helyzetek táplálják? Olyanok, melyek alkotó, kreatív, derűs emberekké alakítanak minket vagy olyanok, melyek önmarcangolóvá, pusztítóvá, utópisztikus értelemben végeláthatatlan idealistává, ami nem fér bele egy rohanó, gyors világ ritmusába, mint már akkor Chris idejében (1980-as/1990-es évek), a jelenlegi világról nem is beszélve?!

Sokak életében eljön egy pont, amikor szükséges mindent egy huszárvágással átvágni, mert ha nem változtatunk, akár bele is halhatunk.

Chrisnél nem mondható el, hogy rossz gyermekkora van, ahogy a filmben a narráció során testvére által is megtudjuk. Minden családban vannak problémák, viták, nincs ez másképp náluk sem, felesleges lenne tagadni. Tulajdonképpen, ha megnézzük jobban, nem biztos, hogy (jól) látható okok miatt válik egy ember olyanná, amit képtelenek vagyunk megérteni. Sőt, bizonyára a legtöbb esetben szemmel láthatatlan okokról van szó. Nagyon apró, jelentéktelennek tűnő momentumok, gesztusok, emberi viselkedések, szituációk tengere alakítja ki az emberekről alkotott látásmódunkat, hiedelemrendszerek sokaságával együtt.

Chris, bátor, tettre kész, cselekvőképes és képes ezzel a huszárvágással mindent hátrahagyni, ami addigi életében jelen van. Az ember felteszi a kérdést, milyen hatások miatt dönt így, hogy felhagy a társadalom megértésével, elfogadásával és miféle ötletek, vágyak munkálkodnak benne az ideális világot, életet tekintve?

Olvasva a könyvet és nézve a filmet, azt hiszem, Chrisben van valami ellentmondásos. Gondolhatnánk, hogy aki kivonul a társadalomból a természetbe, az utálja az embereket, kerüli őket és szóba sem akar állni velük. Őt nem ez jellemzi az út során, sőt, rendkívüli módon kedvesen viselkedik azokkal az emberekkel, akikkel megismerkedik.
Talán pusztán a társadalom berendezkedése, a rohanó világ, melyben a legapróbb és egyben legcsodálatosabb élményeket nem vagyunk képesek észrevenni? A haszontalan anyagi javak mindenek elé helyezése? Ha nagyban gondolkodunk, csillagok milliárdjai közül az egyik galaxisban, ahol bolygónk is található, miért pont úgy élünk, ahogyan, mit tartunk fontosnak, miért úgy történnek a dolgok és zajlik az élet (sok-sok fájdalommal tarkítva), és hogyan lehetne jobbá tenni, beláthatjuk, hogy világ megértéséhez tett kísérletek közben az erre fogékony ember örökös szélmalomharcot vív a lelkében megbúvó tiszta vágyak, egy fájdalomtól és gonoszságtól mentes elképzelt lét és az érzékelt valóság szöges ellentétje között.

Vannak, akik beilleszkednek, fejet hajtanak, mert nincsenek álmaik, vagy mert ugyan vannak, de nem érzik magukat elég kitartónak, erősnek a megélésükhöz és a mások által elképzelt, kitaposott utat képesek csak járni. S vannak, akik egészséges lázadók, idealisták, szívük mentes azoktól a káros hatásoktól, melyek a jellemet, személyiséget építők mellett ugyanúgy emberré tesznek minket és a saját belső, erkölcsi alapokon nyugvó, emberszerető, az anyatermészet hatalmasságát elismerő módon kívánnak élni egy ezt toleráló és támogató világban.
De ez csak egy utópia? Hiszen akik így kívánnak élni, általában számkivetetté, kitaszítottá válnak, csak mert mások, mint a többség. Nem rosszabbak, csak mások.

Chris McCandless is más. Keres valamit, ami nem látható, gondolkodik, talán túlságosan sokat is, szeretné megérteni a miérteket, nem éri be készen kapott, előre legyártott válaszokkal, szüksége van arra, hogy megtudja, ki Ő és mit keres itt. Csillapíthatatlan szomjúság jellemzi útján, saját belső, bölcs énjének keresése közben a tökéletesen egyszerű természetben, ahová, ha kivonul az ember, meghallhatja gondolatait mindenféle befolyásolás és emberi gondolaterőszak nélkül.
Néha el kell menni egy másik helyre, ahol még sosem jártunk, hogy általa akaratlanul is felfedezzük valódi önmagunkat. Talán Chris is ebben hisz, ezt látja megoldásnak?

Minden túl bonyodalmas az emberi civilizációban, a természet egyszerűnek hat és ez az egyszerűség adja csodálatosságát is, ahogy Jack London is ír róla könyveiben más írók mellett. Nem véletlen, hogy az alaszkai valóságban Chris őt idézi? Vajon miért éppen ő az egyik kedvenc írója?

A könyv rendkívül összetett, sok apró, de igazán lényeges információval szolgál, a filmben az események mégis lassan csordogálnak, a képi világ egyszerű, ennek ellenére sokatmondó, a zenei aláfestés megfelelő hangulatot teremt egy-egy pillanat teljes átéléséhez, az elkerülhetetlen narráció pedig még nagyobb támogatást ad a történet megértéséhez. Sean Penn rendezése, melyre 10 évet kellett várnia a McCandless család teljes körű beleegyezéséhez, s bár nagyon nehezen lehet egy ilyen történetet vászonra vinni, azt hiszem, neki jól sikerült.
Engem személy szerint mélyen megérint a film, ajánlom mindazoknak, akik ez által is egy újabb lépcsőfokra kívánnak lépni önmaguk megértésének folyamatában.


**

Út a vadonba (Into The Wild, 2007)

Rendezte: Sean Penn

IMDb. Előzetes.

Könyv:

Jon Krakauer: Út a vadonba - Kaland a messzi Északon

(1996, magyar kiadás: Park Könyvkiadó, 2008)




2017. október 6., péntek

Mesék a szabadságról: VADON (Filmajánló, önreflexióra hívó kérdésekkel)

Jean Marc-Vallée filmjét ugyan 2015 februárjában mutatták be nálunk, azonban giccstől és közhelyektől tartva („ez biztos egy Út a vadonba, csak női verzióban!”, vagy „Ízek, imák, szerelmek túrázós üzemmódban”, de legalábbis „egy nagy szenvedősdi”), távol maradtam tőle. Mekkorát tévedtem és milyen jó, hogy felülírtam az elhamarkodott ítéleteket!

Anno nagyon bírtam Vallée C.R.A.Z.Y. című filmjét, felnövés-történetként is, és tolerancia / diverzitás témájú filmklubban is levetítettem a diákjaimnak, aztán a rendező befutásával párhuzamosan valahogy lanyhult az érdeklődésem iránta. Most a Big Little Lies – amit sok tekintetben bántóan felszínesnek, más szempontból pedig izgalmasnak és szépnek tartottam – hozta meg a kedvem, hogy rászánjam ezt a két órát Reese Witherspoon-nal közös korábbi munkájukra (a színésznő ennek a filmnek és a sorozatnak is producere).
A Vadon Cheryl Stray megtisztító túrájának igaz története, mely során a bűntudattól és veszteségérzéstől szenvedő hősnő végigjárja az amerikai Pacific Crest Trail 1100 km-es, kemény terepét.

Megélted már, milyen úgy kivonulni a megszokott élettereidről, hogy valóban magaddal vagy? Sokat adhat egy új kultúrákat felfedező utazás, egy spirituális program vagy egy elvonulás is, de ebben az esetben tényleg egyedül vagy, és bevált kapaszkodók vagy mások irányítása nélkül mélyvízbe dobod magad: jöjjön bármi! Úgy döntesz, nem lesz más választásod, mint mindent beleadni. Leártatlanodsz, lemeztelenedsz magad előtt.
A film főhőse ezt az utat teszi meg, s olyan hitelességgel, finom, a benső folyamatokat előtérbe helyező ábrázolással látjuk, ami számomra ámulatba ejtő volt!  
Valószerűsége a legnagyobb ereje ennek az alkotásnak, ez pedig mindenekelőtt a rendezésnek és a szintén a rendezőt dicsérő, különleges vágásnak köszönhető.
Eltart egy darabig, amíg felvesszük Cheryl ritmusát (ez az ő kapkodó, szétcsúszó lényével összhangban is van az elején) és megszokjuk a sok apró emléktöredékkel, zene- és képfoszlánnyal való építkezést, ami egy egyre izgalmasabb és mélyrehatóbb történetet rajzol elénk.




Ez a film akkor visz magával, ha Te is megéltél már hasonló kendőzetlen szembenézést önmagaddal és ilyen horderejű változást, amin ez a nő vakmerő bevállalásának köszönhetően átmegy.
Illetve akkor is sokat adhat, ha már nem akarsz tovább halogatni és belevágnál valami hasonlóba.
A gyalogtúra csak egy forma a sok közül, mindez jóval többről szól: elsődlegesen a szándékról, hogy nem menekülünk tovább a fájdalmaink elől.

Tetszett a filmben a természet keresetlen ábrázolása is: egyáltalán nincs felmagasztalva, egyszerűen "csak" a tökéletes helyszín ehhez a kipörgető folyamathoz. Nyers és csodálatos, ahogyan maga az élet.

Érdekes érzés volt újra belenézni az általam régen (tíz éve) még oly’ imádott Út a vadonba című filmbe, ami ez után a film után meglepően súlytalannak hatott gyönyörű képeivel, lassításaival és kicsit szájbarágós és végső soron érzelgősségbe torkolló mondandójával. Tulajdonképp’ a zene az, ami abból a filmből „örökbe maradt”, meg az ideákat kergető, kedves, naiv hős. A Vadon egy érettebb alkotás, mind a karaktert, mind a művészi megvalósítást illetően. Ugyanakkor mindkettőt ajánlanám fiataloknak, felnőtté válás útján járó fiúknak, lányoknak, természetesen nagy beszélgetéssel összekapcsolva!

„Mi van, ha nincs olyan, hogy megváltás? Mi van, ha már megváltottuk magunkat?” – teszi fel a kérdést Cheryl az utazás vége felé közelítve. A valódi szabadság ott lakozik, ahol már nem félünk többé önmagunktól és készen állunk befejezni az önsanyargatást.
Minden – kivétel nélkül minden – múltbeli tapasztalat elvisz bennünket az egyetlen helyre, ahol otthon vagyunk, és fel is oldódik abban: az életünk jelen pillanatbeli megtapasztalásában.

Remek, ugyanakkor nem habkönnyű, figyelmet igénylő darab, önismerettel foglalkozóknak mindenképp ajánlom! Nagyszerű rendezéssel, eddigi legjobbját nyújtó Reese Witherspoon-nal, pillanatokra is fantasztikus Laura Dern-nel, s mind a benső, tudati szinten, mind a külső történésekben életszerű, tapintható ábrázolással.


>> A kérdések (ebben a sorozatban mindig vannak!): <<

 Van-e olyasmi, amit itt és most nehéz elfogadnod az életedben? Mi az, vagy mik azok?

Figyeld meg, mi történik, ha nem küzdesz ellene, megengeded a létét, de nem is ragaszkodsz hozzá tovább táplálva!

Itt és most mi az, ami a legtisztább, legszabadabb érzéssel tölt el? Mi a legmélyebb szándék benned: hogyan szeretnél élni? (Engedd meg, hogy megfogalmazódjon, akár mondd is ki magadnak fennhangon!)


**

Vadon (Wild, 2014)

Rendezte: Jean-Marc Vallée

Nálam: 10/8,5

Magyar feliratos előzetes. 

IMDb

**


További filmajánlók a blogon.

Csend-virágok a Facebook-on!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.

2017. október 3., kedd

SPIRITUÁLIS ZSÁKUTCÁK ÉS KIUTAK - 7 tévhit a spiritualitásról és a felold(ód)ásuk

Első, augusztusi körkérdésem itt, a blogon a kedvenc témáitokra vonatkozott, s mivel a „spirituális útvesztők, mindennapok, valódiság” című opció nyert, létjogosultságát érzem egy ilyen összefoglalónak.
Előre jelzem, hogy ezekbe a zsákutcákba én is besétáltam már, pontosan azért tudok írni róluk!
Nem mellesleg pedig nincs olyan, hogy az a tapasztalat, amit megélsz, ne lenne rendben a nagy egészet tekintve!

Ami miatt jól jöhet egy ilyen emlékeztető, hogy ha megrekedve érzed magad valahol, tudatosítsd, hogy van tovább és mehetsz is tovább. És nem majd, hanem már most! ;)


# 1  IMITÁCIÓ: „Ha fejben tudom, már élem is…”

Az eddigi megtett útra visszatekintve és másokat látva ezt tartom a legnagyobb kerékkötőnek:
a gondolatok, sőt a megélt tapasztalatok is iszonyú hamar koncepcióvá válnak.
Aztán már a koncepciókat akarod viszontlátni / végrehajtani az életedben, azok szűrőjén át látsz. Azonosulsz valamivel és szerepet játszol, önkéntelenül, öntudatlanul.
Maga az ego működik így, ez megy „neki” a legjobban, hát meg is próbál mindenütt lesátorozni, még ha futóhomokon is kell homokvárat építenie. :)

Feloldódás: Bármilyen szuper is egy tanítás vagy bármilyen ütős spirituális élményben is volt részed, NE RAGASZKODJ HOZZÁ! Kapd magad rajta, ha az Élet helyett egy gondolati felépítményben éldegélsz épp!
Lépj tovább, merj valódi lenni, „kicsúszni” a koncepcióból! Lázadj! :)
Maximális őszinteség magadhoz, figyelem, rászánás kell hozzá!

Az ego működését – beleértve a spirituális egóét – mélyebben megértheted és mindenekelőtt megfigyelheted párommal, Io-val közösen írt könyvünk, a Felébredés az én illúziójából segítségével!


#2  A FEJLŐDÉS-MÍTOSZ: „Egyre inkább, de még nem egészen…”

Erről beszéltem már; a kereső / úton járó identitás egyik sarokköve. Ha valódi elégedettséget engedne magának a most-ban, nem tudná tovább mesélni az ő személyes történetét, amivel öntudatlanul azonosult és fenn kell tartania.
Ezért van az a késztetés, hogy - amíg ebből ki nem ébredünk / ezt le nem leplezzük -, mindig dolgoznia kell magán az embernek, megoldani dolgokat, további célokat kitűznie és elérnie, hogy „az egyre beérkezettebb vagyok” sztoriját újra meg újra előadhassa. Figyelem! Nem az érést, a természetes fejlődést tagadom, hisz’ az van, de az nem kényszer és kontroll! Az úton tanuljuk, finomítjuk ennek különbségtételét is.

Feloldódás: Paradoxnak tűnhet, amit mondok, de Nekem egy dolog „jött be”: MINDEN tőlem telhetőt megtenni! Beleértve az intellektuális és szellemi megértésre való állandó törekvést, a fizikai, spirituális, érzelmi megéléseket, a hívatást, a párkapcsolatot, mindent!
Ha tapasztalod magadban ezt a keresési kényszert, érdemes nem áltatni magad azzal, hogy beérkeztél és már nem keresel semmit, hanem valóban utána menni a dolgoknak.

Tulajdonképpen nem számít ez az ébredés-dolog, még ha oly’ sokan vágynak is a „felébredettségre” (valójában az identitásra, az elképzelésre) a lényeg nem ez! Hanem, hogy teljességedből élsz-e itt és most, megteszel-e mindent, ami a lényed legmélyéből jön vagy sem.





#3  A MESTER-KULTUSZ: Ő az Istenem / Apám / Anyám / Szerelmem…”

Nem csak egy szó szoros értelmében vett spirituális mester, hanem bárki lehet olyan tekintély, akit nagyobb erővel ruházol fel, mint amilyennel úgy hiszed, te rendelkezel.
A számodra vágyott, előnyös tulajdonságoknak és a hatalomnak ez a másikra való rávetítése természetesen tudattalan – aztán egyszer csak mered meglátni, felismered.

Feloldódás: Maga az a szándék, hogy valódi légy és önállóan a saját lábadra tudj állni! Így tudod őszintén felismerni a munkálkodó mechanizmusokat és köszönettel továbblépni.


#4  A JÓNAK LENNI IDEÁJA: „Mindig emelkedettnek/ szeretetteljesnek/ együttérzőnek kell lennem…”

Ez szorosan összefügg az első ponttal, a spirituális koncepciók és elképzelések világával. Erről is készítettem már egy kis videó-üzenetet. Ez a „jó kislány / jó gyerek” effektus nagyon erős olyanoknál, ahol hanyagoló szülő vagy valamilyen (feltáratlan) kapcsolati játszma állt a családi háttérben. (Szinte mindenhol, hiszen az egós struktúrából épült család intézményének vajmi kevés köze van a Lélekből fakadó, szabad önkifejezéshez.) Ez tehát a megfelelés-kényszer spirituális színezettel. A személyes - mégis túlmutató - tapasztalataimról azóta itt írtam.

Feloldódás: Mondhatsz nemet, sőt időnként muszáj. „Elronthatsz” dolgokat, sőt időnként ez is elkerülhetetlen. (Látszólag) félrecsúszhatnak a dolgok. Teljesen normális, ha nem látsz, tudsz mindent előre. Kissé másképp kondicionáltak ugyan (mint ahogy mindenkit!), de teljesen normális, ha olyan vagy, amilyen.
Merj pont úgy tenni, ahogy itt és most valóban jön belőled! „Csak” természetes légy!


#5  HÁRÍTÁS: „Nem szabad emberinek lennem, semmi nem érinthet…”

Hú, ez is egy alap-téma! Két cikket is ajánlok ez ügyben, ezúttal másoktól. Az egyik egy egyszerű kis összegzés arról, milyen hárítási módokat tart számon a pszichológia. Nem vagyok híve önmagában egyik tudománynak sem, de a személyiség működésének (tapasztalati) ismerete nélkül „leépíteni” meg „elengedni” akarni az egót egy tuti biztos csapda. Mondjuk bárminek az erőltetése az!
A másik írás arról szól, hogy nagyon sokan az élet és a fájdalmas élmények elkerülésére használják a spiritualitást. Az első ponttal is összefügg persze, sőt leginkább, hisz’ itt is elképzelések életre való ráerőltetéséről van szó.

Feloldódás: Érés. Élet. Őszinteség, figyelem. Az eddig leírtak alapján mondhatnám: „a szokásos.” :) Mégis ez olykor nagyon nehéz. Merj őszintének lenni és cselekedni, még ha fáj is, még ha a keményen konfrontálódsz is ezáltal az önképeddel és - elkerülhetetlenül más emberekkel is, akik ehhez az önképhez kapcsolódtak és ilyennek akarnak látni Téged -,még ha ez egy hosszadalmasabb folyamat, akkor is több, mint érdemes!


#6  A MINDENSÉG BŰVÖLETE: Mindent tudok, átlátok és bármit megtehetek…”

Különösen, ha találtál, esetleg te magad fejlesztettél ki valamilyen tuti módszert vagy látásmódot, amivel azt érzed, most aztán totál kontrollban vagy.

Feloldódás: Amíg nem „elég az elég”, úgy sem dobod el, de aztán javaslom, hogy tedd. Az élet által vezeted magad „kívül” is - ha figyelsz, fel fogod ismerni, mi az, ami idejétmúlt és gátol a továbblépésben.


#7  AZ ÜRESSÉG BŰVÖLETE: „Semmi  / senki vagyok, és nincs is mit tennem…”

Ez a másik pólus, a „non-duális csapda”. Amikor lóbálod a lábad a semmiben (vagy áztatod magad a már langyos, de ismerősen kényelmes "fürdővízben"). Mondjuk mindig visszajutunk ugyanoda, az elejéhez, hogy azonosultál egy (tucat) gondolattal vagy akár megéléssel, és akkor most ebből épült egy identitás.

Feloldódás: Merni vágyni – vagy a Benned lévő tiszta szándékot feltárni -, és TENNI!
A Felszabadító Kreatív írás programok egyébként elég sok embert tovalendítettek már innen. Viszont a blog, a könyv vagy az online progik esetében egyaránt hangsúlyozom: ezek ugródeszkák, nem követendő példák.
A Valóságot sem átadni sem lemásolni nem lehet. Élni azt igen és te tudod, sőt ez a feladatod!


Így ránézve erre a kis listára, azért valljuk be, hogy spirituális kereső a meglehetősen sérült személyiségekből lesz. :)) És a mosolyon túl jegyezzük meg, hogy nincs olyan, hogy egészséges ego! Nonszensz. Talán a spirituális önismeret útjára lépők szenvedtek eleget, lepörgettek már sok mindent és egy kis részüket már tényleg a Valódi hívja.

Azt látom, hogy valahol mindegyik „zsákutcás” stádiumba szükséges belemenni és abban tapasztalni, és a tudati érettség felhajtóerejénél fogva kipörgünk belőlük.
Ha valamit hozzá tudok tenni, hogy ez bátrabban, magától értetődőbben menjen, akkor hurrá! :)


**

Tetszett az írás? Örülök, ha megosztod észrevételeidet! 



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó, jogtiszta kép, illetve saját fotó.