2017. február 22., szerda

Vers: EGYÜTT DOBOG


Együtt dobog a szívünk; 
„tiéd”, „enyém”: nem különb.
Ugyanaz a motor hajt.
Ugyanúgy működünk. 

Talán épp más mozgat, 
más gondolat, érzés 
köti le a figyelmed.
De tudod, ismerős nekem 
minden gondod, örömöd, 
vágyad, félelmed. 

Gyere hát, Kedves,
itt egy hely mellettem!
Most csak nézzük egymást, 
csendben, szelíden. 

Szememből visszacsillan, 
ami vagy.
Szemedből visszacsillan, 
ami vagyok.
Olyasmi történik, 
amitől eláll minden szavunk… 


Bárkinek is képzeltük magunk,
ez, ami most van: örökké vagyunk.


**


Kedves Olvasóm! 

Egy picit mesélek Neked a vers utóéletéről. :)

2019 tavaszán nagy öröm ért: a Kistokaji Általános Iskola 7-8. osztályos színjátszókörösei "elkérték" az Együtt dobog című versemet és beépítették az általuk előadott színdarabba. 
A legjobbak közé jutottak az országos versenyen a Hídavatás című darabbal, aminek a végén közösen mondták el a verset.

Nemcsak az volt csodás érzés, hogy inspirálta őket az alkotásom és sokakhoz elvitték, hanem maga a tény is, hogy fiatalok ezt a mondandót és energiát képviselik. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése