Vers: A KALAND

Emlékszel, milyen volt, 
mikor kicsi voltál? 
Amikor nem kellett 
rosszul érezned magad, 
ha valamit nem tudtál. 
Nem ült szégyen szívedre 
azért, amilyen vagy,
nem kellett követned
mások által járt utat.
Eszedbe se jutott, 
hogy egy valaki légy, 
aki fontos, több, 
jobb - aki végre elég.

Tudtad, bármit lehet,

hogy kis testben sem vagy 

gyerek, hanem valami nagy.

Hogy élni jó és egyszerű, 

csak mert önmagad vagy.

Látod? Ez mit sem változott!

Engedted, s a bűbáj távozott.

Itt állsz megint, üres a pakk.

Vár az erdő, indulj hát, fedezd fel -

bizony, ez olyan hely, mit csak az lát, 

ki nem akar belőle parcellát!

Szívedből szökellve

feltárul az utad,

élni jó és egyszerű,

szeresd bátran magad!