Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. március 20., kedd

Alkotósarok: A 7 LEGGYAKORIBB TÉVHIT AZ ALKOTÁSRÓL ÉS A FELOLD(ÓD)ÁSUK

Alkotói blokk, alkotói válság, „tiszta lap szindróma”... sokkal inkább: önkorlátozó minták! Melyek azok a hitek, hitrendszerek, melyek az önbizalom és önértékelés nehézségeit, kreatív erőink elakadását okozzák? És a lényeg: hogyan léphetünk tovább rajtuk?

Meghatározó múltbeli tapasztalom, hogy mennék előre, de mintha belülről visszatartana valami.
Kamaszkoromig imádtam írni, aztán bő tíz évre abbahagytam (csak az egyetemen kötelező esszéket és szakdolgozatokat írtam, fiatal tanárként pedig a diákjaimnak segítettem). Majd nagyjából tizenkét évvel ezelőtt úgy döntöttem, kibontom magam a masszív leblokkoltságból.
Érdekes volt, mert ez az alkotói krízis nálam elsősorban a magánéleti nehézségekben ütközött ki. Magyarán nem úgy gondoltam magamra, mint akinek írni vagy alkotnia kellene, de nem csinálja. Csak azt éreztem, hogy valami feszít belül, valami kifejezésre, elkezdésre törekedne bennem, de nem megy, nem érzem magam késznek rá.
Belevágni nem volt könnyű, mert a komfortzónából való kilépés sosem az, az ismeretlen mindig ijesztő. A magamba fektetett munkának azonban nagyon hamar el kezdett realizálódni az eredménye és olyan dolgokat hozott, melyek messze felülmúlták az elképzeléseimet. 
Újra írtam, megszülettek első novelláim, elbeszéléseim, kisregényem. Emellett számos más művészeti ágban is kipróbáltam magam a selyemfestéstől a táncig (éveken át csináltam mindegyiket). A barátaimmal közösen alapítványt hoztunk létre, később egyedül is vállalkozásba fogtam. Megismertem a párom és - számos más közös alkotás mellett - könyvet írtunk együtt. Majd 2017-ben megszületett a Csendvirágok blog, melynek alkotásai olyan könnyedén gördülnek, mint korábban semmi soha... :) ...és így tovább. [Azóta már az első Csendvirágok kötet is megjelent!]
Most pedig éppen ezek miatt a megélések miatt tudok segíteni, hogy belekezdj, amibe igazán szeretnél, ha úgy tetszik, megszüless (újjászüless) alkotóként, vagy továbblépj, ha úgy érzed, megrekedtél valahol.
Ezúttal azokat a tévhiteket szedtem össze, melyeket saját tapasztalataimból és mások alkotói útját  támogatva megfigyeltem. Lássuk hát, milyen gondolatok akadályoznak bennünket leginkább a szabad önkifejezésben - és hogyan oldhatók fel! Vagy inkább: oldódnak fel, mintegy maguktól, a gyakorlatban. Ám ehhez mi kellünk! ;)






1.) „Zseninek kell lennem, hogy csináljam.”

A leggyakoribb önkorlátozó gondolatminta – egész gondolatkör vagy hitrendszer – nem meglepő módon arról szól, hogy nem tartjuk magunkat "elég jónak".
Az önleértékelés jelentősége és mértéke nagyon sokáig tudattalan, egészen addig, míg el nem kezdjük megfigyelni és leleplezni - a gyakorlatban!

Valójában az ego a komfortzónában maradáshoz talál egy jó érvet magának (ne feledjük, hogy a kellemetlen, a fájdalmas, a hiányos is lehet komfortzóna, sőt nagyon gyakran az is - a lényeg, hogy ismerős, megszokott legyen!) Magyarán azért nem mozdulsz tovább, mert elhitted, hogy ez Neked úgy sem sikerülhet. Úgy gondolod, az, amit szeretnél, csak kevesek kiváltsága.

Valójában ez egy kollektív hitrendszerből fakad, mert a társdalom számára a lelkük hangját követő, alkotó egyéniségek borítják a status quo-t, azaz a bevált mintákat! Hisz' ha az ember nem áll be a sorba, nem irányítható.
A feloldás: Egyrészt nézd meg őszintén ezt a „zseni” és „tehetség” dolgot! Címkék, melyeket számos esetben utólag, a haláluk után osztanak ki az alkotókra. Másrészt a művészi önkifejezés hajtóereje nem a valakivé válni akarás szándéka, hanem a Lélek öröme! Ha ezt, a tiszta lelkesedést felleled önmagadban és ebből cselekszel, semmi nem állíthat meg, hogy boldog és szabad életet élj! 


2.) „Ha belekezdek, tuti felkopik az állam, mert ebből nem lehet megélni.”

Az egzisztenciális félelem elég meghatározó visszatartó erő tud lenni, és annál inkább az, minél többen azonosulnak vele tudattalanul.
Neveltetésünktől, szűkebb családi és társadalmi környezetünktől nagyban függ, mit sajátítottunk el ezzel kapcsolatban, de hasonlóan ahhoz, amit az előző hiedelemnél leírtam, érdemes belátni, hogy ez is csak egy gondolat, aminek épp az ágyaz meg a fizikai valóságban, hogy a legtöbb ember szentírásként tekint rá.
Szerencsére sokan vannak olyanok is, akik még a saját félelmeiken is túlragyogva merik követni, amire belülről inspirációt éreznek.
A feloldás: Ha ezt a kihívást tapasztalod, érdemes lehet megkeresni és megtalálni a számodra pozitív példákat, olyanokat, akik ennek a tézisnek az ellenkezőjét bizonyították. Persze, könnyebb lenne művészként (vagy életművészként) boldogulni, ha a családból lennének ilyen mintáink, de ha ott nincsenek, tovább kell tekinteni! Ne is azért, hogy utánozd őket, hanem hogy konstatáld: nem igaz, amit mások vagy a fejedben lévő hang állít - hogy lehetetlen, tuti kicsúszik alólad a talaj, és nem fog sikerülni. Hogy mondjak is egy példát: az megvan, ugye, hogy J.K. Rowling hogyan kezdte el írni a Harry Potter-könyveket? ;) UPDATE: Azóta fordítottam Tőle, itt olvashatod, amit Ő maga mond erről, az Alkotósarokban pedig találsz még egy sor ösztönző rámutatást másoktól is!


3.) „Majd ha meglesz hozzá az anyagi bázisom / elegendő szabad időm / kellő önbizalmam / tudásom, belevágok.”

Nem akarlak elkeseríteni, de ez a „tuti nem”. Én legalábbis senkit nem láttam még, aki „majd megcsinálta”. Persze bármit el lehet később kezdeni, de a legtöbben, akik ezt mondják, mire odáig eljutnának, hogy csinálják, kiégnek.
Mindenkinél, aki akár a művészi önkifejezésben, akár más jellegű, alkotó önmegvalósításban „kiengedte a szellemet  a palackból”, láttam önmeghaladást, nagy ugrást, olyan komfortzóna-elhagyást, ami bizony nem mindig volt számára kellemes.
A feloldás: Ugorj… vagy lépj – mindegy hogy nevezzük, de menj bele, vágj bele és tedd egyik lépésed a másik után!
Persze nem kell össze-vissza kapkodni, és lehetsz, sőt legyél is kegyes magaddal! A letisztuláshoz, erőgyűjtéshez és kiinduló muníciókhoz tudok én is segítséget adni Neked a kurzusokkal. ;)


4.) „Már annyi mindent felépítettem, nem hagyhatom veszni…”

Pedig a formaöltéshez képesnek kell lenni formát bontani, az (újjá)születéshez meghalni, elengedni, lenullázni akár.  Ez baromi félelmetes tud lenni, és könnyű beszélni róla, viszont meg lehet és gyakran meg is kell csinálni (vagy megtörténik).
Én ezek nélkül a nagy elengedések nélkül nem csak nem tudtam volna olyan, számomra csoda-dolgokat megvalósítani, mint akár ez a blog, de ami ennél jóval fontosabb: nem találtam volna valódi belső szabadságra!
A feloldás: Értsd meg, de leginkább érezd át az elengedés igazságát, az ebben rejlő erőt! Maga az alkotás, például az írás is egy "kis halál", hiszen, ha valaminek formát adsz, utána azzal a témával (vagy pontosan úgy) már nem fogsz foglalkozni, azt magad mögött hagyod.
Ne félj ettől, hisz’ az élet része, éld meg az elengedéseket, mert nem az vagy, amit felépítesz! Azt, ami Benned Valódi, senki és semmi nem veheti vagy rombolhatja le!


5.) „Ha megélem az igazi erőmet, nem fognak szeretni.”

Szintén nagyon erős tudattalan önkorlátozó félelem, hiszen a személyiség függ a többiek jóváhagyásától, megerősítésétől, az energiától, amit elismerés, elfogadás, anyagi vagy egyéb jutalom révén belőlük nyer (vagy reméli, hogy fog). Csakhogy ez nem egyenlő ám a szeretettel!
Én azt tapasztalom, hogy amilyen mértékben csökkent bennem a másoknak való megfelelés kényszere, egyrészt úgy virágoztak ki a támogató kapcsolatok, és morzsolódtak le azok, ahol már nem tudtunk együtt haladni, ahol elvárások, felülkerekedés, irigység és egyéb játszmák voltak jelen. Alapvetően nagyon sok támogató erőt kaphatunk egymástól, jóval többet, mint ahogyan azt sokszor hisszük, viszont az igazi áramlásban, Lélekjelenlétben nem csak a kritikáktól, de a dicséretektől sem függünk!
A feloldás: Beleállni az erődbe, abba, ami vagy. És ehhez elengedhetetlen az önismeret. Szembenézni, mi mit vált ki belőled, nem sodródni, tisztán, éberen létezni… s ez a szándékkal kezdődik!
Legyél tisztában azzal, mit szeretnél, mit jelent számodra itt és most a siker vagy elégedettség, és ennek szellemében, magad szeretve és felvállalva cselekedj! 


6.) „Úgy kell csinálnom, mint X.Y., mert neki bevált.”

Csodálatos, egyedi kifejeződés mindenki! Inspirálódhatunk egymástól, de autentikus lény vagy, olyan hanggal, témával, formával, olyan szépséggel, erővel, amiből nincs még egy!
A feloldás: Merj önálló lenni! Hallgass meg azok meglátásait, akiket hitelesnek tartasz, meríts erőt a konstruktív kritikából (ha nem az, mondj rá nemet bátran!), de ne függj senkitől!
Mi és hogyan akar megnyilvánulni Rajtad keresztül? Bízz a belső iránytűben, a Lélek vezetésében! Ez a legeslegtöbb, mégpedig elképzeléseket felülmúló! :)


7.) „Ha nem sikerül azonnal, azt jelenti, hogy rosszul csinálom.”

Ó, dehogy! Van az a híres mondás, miszerint az a különbség a mester és a kezdő között, hogy a mester többször hibázott, mint ahányszor a kezdő egyáltalán elindult.
Ezzel együtt a "kezdőség" is nagyon fontos szerintem, vagyis az a tiszta, ártatlan állapot, amikor hagyod megszületni, aminek tényleg meg kell, nem a fejedbe vett elképzeléseket akarod valóra váltani. Néha egész más érkezik ihletből, mint, amit kitervelnénk, és sokkal, de sokkal nagyszerűbb lesz.
A feloldás: Azok, akiket esetleg csodálsz, hogy milyen könnyedek, nem ma kezdték. Hagyd a tökéletesség hajszolását, nyílj meg a Való minőségedre és onnan élvezettel fogsz alkotni.
És bizony nem egy majdani célért, hanem úgy, hogy benne vagy… minden egyes pillanatban! :)

Örülök ha hozzászólásban  - akár itt, akár a Facebook-on-, vagy privátban megosztod a tapasztalataid!
Online kurzusaimon élesben kipróbálhatod, mit jelent szabadon áramolni és létrehozni a Belőled születő alkotásokat! 
A szeptember 12-én startoló Felszabadító mindmáig a legnépszerűbb kurzusom, épp az alkotói gátak áttöréséről és az új szintre emelkedésről szól! ;) Itt olvashatsz róla és 11-éig, pénteken 18 óráig csatlakozhatsz a csoporthoz! 

 


Ezt már elvégezted és tovább lépnél, fejlődnél? Valami más hív inkább?



**


Szeretettel várom a találkozást, nyitottan a formájára! :)

N'alika

💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése