2017. március 5., vasárnap

Test

Mennyifélének láttalak már!

Kövérnek, soványnak, öregnek, 
máskor meg szinte időtlennek. 
Rugalmatlannak, léhának, nehéznek,
újjászületettnek, feszesnek, üdének. 
Leharcoltnak, narancsbőrösnek, taszítónak,
gyönyörűnek, kereknek, hívogatónak.

Legtöbbször már majdnem, 
de még mindig nem elég jónak.

S most, hogy véget ért a rohanás,
ez, ami maradt: oltalom, oldódás. 
Sosem máshol, sosem máskor -
a Valóság a címkétlen pillanat.
Itt végre elengedheted magad.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése