Milyen csodás a tél! Mennyi ajándékot rejt - ha Lélekidőt adunk magunknak és felfedezzük a lehetőségeinket a mindenkori mostban!
Igazi tavaszi gyerekként korábban mindig a természet kirobbanó időszakaiért rajongtam, mostanában azonban egyre inkább látom - mert tudatosan tapasztalom -, milyen módon ágyaz meg az erőgyűjtés, az erőnk fokozatos újraépülése és felépülése annak, hogy ki tudjanak csírázni a magok, virágozzanak, majd leszüretelhető gyümölccsé érjenek.
Kreativitásunkat, sokféle értelemben vett, mégis egyazon teremtőerőnket minden évszakban és minden körülmények között élhetjük, mégis megvan minden időnek a saját arca, energetikája és az, amiben bennünket támogat.
Gyönyörködni az indián nyár derűs szépségében, learatni az ősz gyümölcseit és megélni a gyakran kevésbé kellemes elengedést ugyanúgy áldás. Télen már nem beéérünk, inkább bevackolódunk, pihenünk, töltődünk. De ez nem jelent passzivitást: ritmusa, íze, mélysége van, és rengeteg erőt mozgat! Ebből az alapvetően tiszta, csendes szellemi erőből indul ki minden teremtés, és a földelődés - a fizikai szintű megvalósítás - része, hogy minőségi figyelmet és időt szentelhessünk magunknak és a teremtéseinknek. A természettel együtt arra vagyunk hívva, hogy újraálmodjuk, újrateremtsük magunkat, és megtehetjük, hogy tudatosan fektetjük le új alapjainkat.
A Fény születésének ünnepe, a Téli napforduló számomra ennek az ünnepe. Megélhetjük, hogy a fénymag, a tudat tiszta fénye – valójában a szeretet – új szintre ébredt bennünk, és figyelve rá tudatosan kezdhetjük el teremteni, amit az Új Évben, az új körön élni szeretnénk.
Ez a létezés mélyebb rétegében nem is annyira „miket” jelent, mint inkább „hogyanokat”:
Hogyan, milyen minőségben kívánunk élni?
Mi a fontos, mi az, ami bennünk a legmagasabbat szolgálja?
Mit tehetünk mindezért most?
Összegezve a megtett utat, ölelve minden tapasztalásunkat, arccal a fény felé fordulva lélegezzünk egy nagyot a "harapni friss" téli levegőből... fújjuk ki és engedjük útjára a régit... majd pihenjünk meg kicsit a két lélegzet közötti csendben, a legtágasabb, megnyilvánulatlan, előjel nélkül létezésben... s végül egy nagy mosollyal mondjunk igent, arra, ahogyan és amiként élni szeretnénk!
Boldog Téli Napfordulót, szépséges téli napokat és ragyogó Újat mindenkinek!
Szeretettel:
N’alika
.png)