Vannak témák, amelyek régóta szólongatnak minket, amik megdobogtatják a szívünket, de könnyen lehet, hogy meg is ijesztenek: hogyan fogom én ezt megvalósítani? Alkotóként és „életművész” minőségünkben is kell ez a „szédület”, hogy olykor túl nagy, túl sok, túl új legyen valami. Hisz’ a lelkünk szerinti alkotás és élet nem kiszámítható, a növekedés, az érés pedig kihívásokkal jár.
Az utóbbi időben több ilyen határátlépést és meghaladni valót tapasztalok a hivatásomban is. Az új kurzusom témája pedig egy régi szerelemprojekt váratlan újraéledése. Íróként már jegyzek felnövéstörténetet, de nagyon szerettem volna az egyik kedvenc műfajomról, a coming of age-ről és általában véve az ifjúsági zsánerről egy kurzust is. Nem túl technikait, de hasznosat, nem túl terápiásat, de az önismereti úton is inspirálót.
Ahogyan alakul az anyag, egyre több csodát és lehetőséget fedezek fel benne, valahogy úgy, ahogyan Francis Hodgson Burnett 125 éves (!), „egyszerű, de nagyszerű” regényének hősei birtokba veszik és szeretettel gondozni kezdik az elvadult kertet, majd ennek nyomán vitális erőt, szépséget, sőt gyógyírt találnak benne. A kert képe és ez a folyamatosan megújuló flow – egyben annak üzenete, hogy amibe energiát teszünk, az élni kezd – megtartó és inspiráló keret lesz a kurzusunkon is.
Most viszont még valami mást is szeretnék mutatni neked: az anyag írása közben ugyanis annyi szépséggel, a felnövés-téma művészeti és popkulturális feldolgozásainak olyan gazdag tárházával találkoztam, hogy egy kis bekukkantás – ezúttal a filmes „coming of age titkos kertbe” – máris sokat adhat neked és nekem is.
Nézzünk meg együtt öt olyan aspektust, amely a felnövés – valamilyenné válás, átlépés, érés – témájának egy-egy fénytörése. Úgymond szükséges velejárója annak, hogy felnövünk, de rejt is valamilyen potenciált, amit továbbvihetünk magunkkal, amiből meríthetünk később is. Mit mesélnek erről azok az alkotások, amiket nem feledünk? :)
Miről szól? Négy tizenkét éves fiú egy holttestet keres az erdőben, és közben valami sokkal fontosabbat találnak meg: azt a pillanatot, amikor a barátság még mindent jelent; amikor még nyitott szívvel tudunk játszani, félni, megtartani egymást és bízni egymásban – mielőtt az élet óhatatlanul szétválasztana bennünket.
Miért időtálló? Mert pontosan azt a rövid időablakot ragadja meg, amikor a gyerekkori kötelékek még sérthetetlennek tűnnek – ez teszi visszavonhatatlanul fájdalmassá, mégis felemelővé.
Írói inspiráció: Rob Reiner ikonikus filmje egy kifejezetten erős irodalmi alapanyagból, Stephen King A test című novellájából készült. A novella műfajának ereje az a bizonyos szűk keresztmetszet: tényleg csak egyetlen történésre és egy rövid időszakra koncentrál, azt viszont mélységében mutatja be. (Mi sem véletlenül dolgozunk majd sokat a novella műfajával!) S mint Kingnél oly gyakran, a mű annak is mementója, hogy maga a történetmesélés is gyászfeldolgozás, gyógyító hatású.
Ha tetszett a film / megérintett a téma, ezeket is ajánlom: Heidi, A titkos kert (Agnieszka Holland verziója), Híd Terabithia földjére, Szép remények, Sráckor.
Miről szól? Egy párizsi kiskamasz, Antoine Doinel mindennapjai a meg nem értettség, a családban való érzelmi elhanyagoltság és az iskolai szigor hálójában telnek. Lassan megtanulja, hogy a felnőttek világa nem véd meg, megtapasztalja, milyen, amikor a szeretetreméltóság feltételekhez van kötve – és mit jelent mindeközben nem megtörni, hanem kiállni a szabadságért.
Miért időtálló? A szabadságvágy ábrázolása, Truffaut formabontó rendezése és a színészetben teljesen újonc Jean-Pierre Léaud szuggesztív játéka miatt. [Spolier] A filmtörténet egyik legszebb „nyitott végű” záróképe – Antoine végtelennek tetsző futása a tengerparton és tekintete a kamerába – azóta is a felnövéstörténetek egyik legpontosabb metaforája: a szabadság és a kiszolgáltatottság megjelenítése ugyanabban a pillanatban.
Írói inspiráció: A film részben önéletrajzi ihletésű, és pont ettől nyer hitelességet – Truffaut nem ítélkezik a szereplője felett, csak figyeli, tanúskodik. Íróként is tanulhatunk ebből: a legerősebb gyerek- és kamaszábrázolások nem magyaráznak, hanem megmutatnak, és hagyják, hogy az olvasó átérezze, ami történik, majd maga jusson el a saját megértéseihez.
Ha tetszett a film / megérintett a téma, ezeket is ajánlom: Amarcord, Kóristák, Holt költők társasága, Okostojás, C.R.A.Z.Y.
Miről szól? Öt árva, rokonok által nevelt lánytestvér története, akiket egy észak-törökországi faluban a patriarchális tradíciók nevében otthonukba zárnak. A rácsok mögött azonban nem törik meg a szellemük: bár ki-ki másként éli meg az elnyomatást, a nővéri szövetség és vad, elnyomhatatlan élni akarásuk erőt kovácsol.
Miért időtálló? Mert nem a lázadás látványos gesztusairól szól, hanem a túlélés apró, mégis mindent jelentő mozzanatairól – és mert a film nem old fel könnyen: a szabadságnak ára van, de a remény mégis győz.
Írói inspiráció: Mert nem kívülről, esztétizálva tekint a lányokra – mint például Jeffrey Eugenides és Sofia Coppola Öngyilkos szüzek (The Virgin Suicides) című alkotása, ahol a férfi tekinteten keresztül látjuk a női sorsot. Deniz Gamze Ergüven török származású francia rendezőnő belülről, a legfiatalabb testvér, Lale szemszögéből mesél. Így válik a film nyers, lüktető és autentikus tablóvá a szabadságvágyról és az aktív ellenállásról – miközben egyszerre marad személyes és kollektív.
Ha tetszett a film / megérintett a téma, ezeket is ajánlom: Nulladik óra, Persepolis, Kisasszonyok, Vízililiomok, Wadjda.
Miről szól? Felnövés a történelmi trauma árnyékában, az ’56 utáni Magyarországon, ahol a felnőttek megalkusznak, az apák eltűnnek, a fiúk pedig a rock ’n’ rollba, az első szerelmekbe és a szabadság illúziójába menekülnek.
Miért időtálló? Gothár Péter filmje a hazai felnövéstörténetek abszolút csúcsa: melankolikus, de nem szentimentális, fájdalmas és fanyar egyszerre. A tehetetlenség, a történelmi patthelyzet és a fiatalság kirobbanó energiájának olyan sajátos elegye, amire azt mondhatjuk, hogy tökéletesen kifejezi nemcsak a kamaszkort, de a magyarság lelkületét is.
Írói inspiráció: Az atmoszférateremtés és a korszellem megragadása miatt. Megmutatja, hogy a történelmi és a személyes idő nem választható szét – amit elhallgatunk, mindig ott van, a legkisebb gesztusokban is. Íróként érdemes megkérdezni: mi az, amit a szereplőim kora, a ki nem mondott szavak, a (még) nem felismert korszellem formál bennük?
Ha tetszett a film / megérintett a téma, ezeket is ajánlom: Moszkva tér, Eldorádó, Apa, Csinibaba, Sose halunk meg.
Miről szól? Sutter, a népszerű, mindig mosolygó és italtól mindig kicsit bódult gimnazista, aki számára csak a jelen pillanat létezik, és Aimee, a csendes, jó tanuló, céltudatos lány – egy szokatlan páros, akik végül a legjobbat hozzák ki egymásból.
Miért időtálló? Az (500) nap nyár alkotóinak filmje a felszínen könnyed, de mélyre megy. Úgy leplezi le az önbecsapást és érleli meg a szereplőit, hogy sem giccsbe, sem moralizálásba nem fordul át. Megmutatja az őszinteség, az önelfogadás és az önállóság erejét.
Írói inspiráció: A karakterfejlődés finom, hiteles íve egy megbízhatatlan, de rokonszenves elbeszélő által rajzolódik ki. Jó példája annak, hogyan ábrázoljunk valakit, aki rossz döntéseket hoz, de szerethető. Akinek drukkolunk, hogy változni tudjon – és vele együtt talán mi is változunk.
Ha tetszett a film / megérintett a téma, ezeket is ajánlom: Egy különc srác feljegyzései, Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, Submarine, Sing Street, A nyár királyai.
Neked vannak kedvenc felnövéstörténeteid? Ha igen, írd meg kommentben!
Ha pedig megragadott a téma, gyere, fedezzük fel együtt a belső tájakat, és írd meg a saját felejthetetlen történeteidet!
🌿 A titkos kert – Alkotó utazás a kamaszkorba
Online kreatív írás kurzus indul augusztus 25-én!
Korán kelő kedvezménnyel augusztus 17-éig (hétfő éjfélig) csatlakozhatsz!
Szeretettel látlak!
Eszter


