Körülöttünk alkonyodott és a horizont a bíbor szín különleges árnyalatában fürdött; sosem láttam még ehhez foghatót.
Emberek érkeztek, hamarosan mindenki ott volt. Mindenki, akitől bocsánatot szerettem volna kérni, és mindenki, akinek megbocsátással tartoztam. Hol könnyen ment, hol nehezen, de amikor a homlokukon lévő csillagba merültem, felismertem a lelküket: ugyanolyan, végtelenül hatalmas, sokarcú, színes fényhologram volt, mint az enyém!A szeretet mindent elsöprő hulláma járt át. Hogy tudnám őket megtagadni, és hogy tudnám magamat elutasítani, amikor egyek vagyunk, egyek Istennel?
Beesteledett, ami itt, e vízióban a bíbor legsötétebb árnyalatát jelentette, s az égből, mint szerpentinek, kis csillagfüzérek hulltak alá. Minden porcikám ünnepelte az életet.
A következő pillanatban mintha aranyszínű fényrobbanás öntött volna el. Jövőbeli énem üdvözölt és átéltem végtelen békéjét és boldogságát. Teljes bizalomban és szeretetben élt, itt, a Földön, megingathatatlanul egy volt Istennel és önmagával
Kedves Olvasóm! Ezzel a regényrészlettel kívánok Neked áldott húsvétot, tavaszi megújulást! 💜
