Vers: HULLÁMAINK

Mikor jelen vagyunk egymás számára
önmagunk lehetünk: 
egyszerre egész mások,
és pont ugyanolyanok.
A hullámok, melyeket vetünk, 
a másikban jelennek meg,
s bennünk folytatódik, amit ő elkezdett.
Egyből kettő lesz, a kettőből egy.
Mindig több, mindig jobb,
mint azt legmerészebb álmainkban gondoltuk!
Mindig ugyanaz, mindig más -
feloldódik az ellentmondás.
Vagyok, vagy, vagyunk:

a termékeny, örök együtt-áramlás!