Messzire mentem és ugyanoda jutok:
tárt karokkal ölelem a pillanatot.
Úgy üdvözlöm, mint egy ismerős illatot,
nem kötöm magamhoz, s ráunni nem tudok.
tárt karokkal ölelem a pillanatot.
Úgy üdvözlöm, mint egy ismerős illatot,
nem kötöm magamhoz, s ráunni nem tudok.
Levendulaméz: nyári rét zümmögése!
Édes rózsavíz: az élet ünneplése!
Fanyar föld-sóhaj, már csíráznak a magok,
milliárd szív lüktet, s az egyik én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése