„Mindannyiunknak megvan a szerepe abban, hogy felfelé íveljen a történet.” – Joy Harjo, az USA 23. koszorús költője
Még intoleráns időkben is
Van egy zsúfolt osztályterem,
s benne egy nő, aki nemcsak történelmet,
hanem együttérzést is tanít. Van egy barista,
aki szívet formáz az összes tejhabba
a capuccinón, amit felszolgál.
Van egy férfi, aki segít a másik férfinek,
mikor látja, hogy mankóval próbálja átküzdeni magát
a jeges úton. Van egy könyvtárszoba nőkkel tele,
akik énekelnek és imádkoznak az ellenségeikért.
Vannak diákok, akik pénzt gyűjtenek,
hogy segítsenek a mellrákban vagy AIDS-ben szenvedőknek.
Két lány nevetésben tör ki és már csak úgy, a nevetés öröméért
kacagnak, míg kicsordul a könnyük,
és megfájdul a bordájuk meg a hasuk.
Van egy költő, aki bátorságot és zenét önt
minden egyes szóba, amit megoszt a világgal.
S ott egy másik nő is, aki hallja a szavait
és azt gondolja: „Nahát, ez a költő pont rólam beszél!”
Így változtatjuk meg a világot egyik kedves cselekedettel,
egyik igaz szóval és egyik hosszú nevetéssel a másik után. Mert
most annak a nőnek felcsillan a szeme és azon tanakodik:
„Mi az én szerepem abban, hogy felfelé íveljen a történet?”
s benne egy nő, aki nemcsak történelmet,
hanem együttérzést is tanít. Van egy barista,
aki szívet formáz az összes tejhabba
a capuccinón, amit felszolgál.
Van egy férfi, aki segít a másik férfinek,
mikor látja, hogy mankóval próbálja átküzdeni magát
a jeges úton. Van egy könyvtárszoba nőkkel tele,
akik énekelnek és imádkoznak az ellenségeikért.
Vannak diákok, akik pénzt gyűjtenek,
hogy segítsenek a mellrákban vagy AIDS-ben szenvedőknek.
Két lány nevetésben tör ki és már csak úgy, a nevetés öröméért
kacagnak, míg kicsordul a könnyük,
és megfájdul a bordájuk meg a hasuk.
Van egy költő, aki bátorságot és zenét önt
minden egyes szóba, amit megoszt a világgal.
S ott egy másik nő is, aki hallja a szavait
és azt gondolja: „Nahát, ez a költő pont rólam beszél!”
Így változtatjuk meg a világot egyik kedves cselekedettel,
egyik igaz szóval és egyik hosszú nevetéssel a másik után. Mert
most annak a nőnek felcsillan a szeme és azon tanakodik:
„Mi az én szerepem abban, hogy felfelé íveljen a történet?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése