Tudod, mi a hasonlóság Marcel Proust, Mark Twain, J.R.R. Tolkien, Charles Bukowski és Toni Morrison között, azon kívül, hogy remek írók? Hogy mindannyian 40 éves koruk után kezdtek el írni! Cervantes az 50-es évei közepén írta a Don Quijotét, és az angol irodalom számos nagy alkotója – például Chaucer, Swift vagy Defoe – szintén életének hatodik évtizedében adta a fejét írásra. A rekorderek között van az olasz Giuseppe Tomasi di Lampedusa, aki A párduc című, első regényét 69 évesen írta, valamint Delia Owens, aki az Ahol a folyami rákok énekelnek-et 70 évesen!
Manapság kultúránk az idő elleni küzdelem bűvöletében él, és hajlamosak vagyunk a produktivitást a fiatalsággal asszociálni – gondoljunk csak a „30 sikeres vállalkozó 30 alatt” típusú listákra, vagy hogy a külső megjelenés fiatalossága milyen nagy hangsúlyt kap a médiában. Az ageizmus létező jelenség, de nemcsak az a gond vele, hogy igazságtalanságot, de minimum egyensúlytalanságot teremt, hanem az is, hogy egy meghatározó és mindannyiunkat tápláló értéket szorít perifériára: a bölcsességet.
„A kor csak egy szám” – szól a mondás, ami általában arra utal, hogy valaki a korát meghazudtoló aktivitással bír. Sok íróra ez fokozottan igaz, azért is, mert ez a fajta szellemi munka mást igényel, mint az olyanok, amelyekben az illető a testével dolgozik. Míg egy sportoló vagy egy táncművész számára a korai kondicionálásnak meghatározó szerepe van a teljesítmény szempontjából, az író sokkal inkább a tudatával, a belső világával dolgozik. Íróként talán még szembetűnőbb, mennyire minket erősít az idő: az élettapasztalataink és az önreflexiónk érlel bennünket.
.jfif) |
| Egy igazi kései virágzású, gyönyörű növény, a dália. Fotó: Geri Lavrov / Getty Images |
A botanikában a late bloomer (későn nyíló vagy későn fejlődő) kifejezés azokra a növényekre utal, amelyek a fő, tavaszi és nyári szezont követően, jellemzően a nyár végén vagy ősszel (júliustól az első fagyokig) hozzák virágaikat vagy hajtanak ki.
A late bloomer kifejezést az angolban a „kései virágzású” alkotókra is használják. Az évek az ő esetükben nem hanyatlást hoztak, hanem a minőség kikristályosodását és egy olyan tiszta, kompromisszummentes önazonosságot, amely fiatalon szinte elérhetetlen.
Nézzünk meg most néhány elképesztő női sorsot, amelyek megmutatják a kései virágzás különböző, egytől egyig nagyon inspiráló arcait!
Sue Monk Kidd (sz. 1948) a harmincas éveiben átlagos családanyaként élt és ápolónőként dolgozott. Később a munkája mellett elvégzett egy kreatív írás kurzust, majd – többek között Thomas Merton kontemplációinak hatására – keresztény spirituális esszéket írt. Az igazi belső fordulat a negyvenes évei végén történt vele, egyrészt a feminista teológiának, másrészt spirituális tapasztalatainak köszönhetően. Elmondása szerint egy ponton rájött, hogy a saját mélységeit és a női lélek korábban elnyomott történeteit csak a fikció, a regényírás formájában képes elmesélni.
Első regényét, A méhek titkos életét 54 évesen publikálta. Világsiker lett.
A kései virágzás jellegzetessége nála: A szerepek levetkőzése. Nem arról volt szó, hogy ne lett volna tehetséges korábban is, de meg kellett érnie benne annak a bátorságnak, hogy a saját, autentikus női tapasztalatait és spirituális igazságait fel merje vállalni a világ előtt.
.jpg) |
Sue Monk Kidd - Fotó: Tony Pearce / Penguin Publishing (via Wikimedia Commons) |
2. A megfigyelés sűrűsége: Delia Owens
Delia Owens (sz. 1949) szinte egész életét zoológusként, a vadonban töltötte, sok éven át Afrikában, ahol a volt férjével éltek. Évtizedeken át figyelte az állatokat, a természetet, az izolációt, az együttműködést és a túlélést.
Amikor a hatvanas évei végén úgy döntött, hogy mindezt a felhalmozott tudást egy történetté formálja, megszületett az Ahol a folyami rákok énekelnek. 70 évesen adta ki első regényét, amely az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi szenzációja lett.
A kései virágzás jellegzetessége nála: Az élettapasztalat mint nyersanyag. Owens fejéből nem az íróasztal mellett pattant ki az egység és a magány természetrajza. Megélte mind a megfigyelései, mind a magánéleti tapasztalatai által. Egy hetvenéves nő tudása és alázata kellett ahhoz, hogy ez a könyv ne csupán egy krimi legyen, hanem ember és természet összefonódásának himnusza.
 |
| Fotó: Dawn Marie Tucker / deliaowens.com |
3. Két lábbal a földön: Toni Morrison
Toni Morrison (1931–2019), az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja a harmincas éveiben egyedülálló anyaként nevelte két gyermekét, miközben főállásban tankönyvszerkesztőként dolgozott. Hajnali négykor kelt, hogy írni tudjon, mielőtt a fiai felébredtek. Első regénye, a Nagyonkék 39 éves korában jelent meg, a mesterműveként számon tartott A kedves pedig 56 éves korában. Hat év múlva irodalmi Nobel-díjat kapott.
A kései virágzás jellegzetessége nála: A belső fegyelem és a kényszerű inkubáció. A hétköznapi kötelezettségek, a gondoskodás és a túlélés évei nem elvesztegetett időt jelentettek számára, pont ellenkezőleg: egy olyan belső kohót, ahol a szavak és a mondatok súlyt és feszültséget hordoznak, megkerülhetetlenné válnak, és érett, „földközeli” prózává kristályosodnak.
 |
| Toni Morrison - Fotó: Getty Images |
4. A szellemi és érzelmi szintézis: Mary Ann Evans
Mary Ann Evans évtizedekig a brit intellektuális élet hátterében dolgozott: briliáns esszéista, kritikus és fordító volt, de a művészként való színrelépést sokáig halogatta. Harmincas éveinek közepén járt, amikor egy, a viktoriánus Angliában botrányosnak számító kapcsolatot kezdett George Henry Lewes-szal. Evans és Lewes nem szeretőként bujkáltak, hanem felvállalták intellektuális és szerelmi partnerségüket, gyakorlatilag házaspárként éltek együtt. Ezért azonban kemény árat fizettek: családi és társadalmi szinten is kiközösítették őket. A nő Lewes bátorítására kezdett el végre fikciót írni, és 40 éves volt, amikor megjelent első igazi regénye, az Adam Bede – a botrány miatt George Eliot álnéven.
Legnagyobb remekművét, a monumentális Middlemarch-ot 52 éves kora körül írta meg. A regény egy egész tartomány társadalmának, házasságainak, emberi gyarlóságainak és belső vívódásainak tűpontos, pszichológiailag is mély analízise, olyan, amihez fogható aligha létezik az angol irodalomban.
A kései virágzás jellegzetessége nála: Az intellektuális és érzelmi fejlődés szintézise. Evans-nek szüksége volt a filozófiában, valláskritikában való elmélyülésre, valamint a társadalmi konvenciókkal való szembenézésre és a megélt, mély szerelemre is. A Middlemarch azért nem születhetett meg húsz- vagy harmincéves korában, mert a vidéki Anglia ezer apró rezdülését és az emberi megalkuvások, illúziók hálóját csak egy olyan tudat volt képes így átlátni, aki már maga is elég tapasztalat birtokában volt.
 |
| George Eliot aka Mary Ann Evans. Forrás: Christine Kohler / Getty Images |
5. A radikális újrakezdés: Mary Delany és Agatha Christie
Néha a kései virágzás nem egy korábbi út folytatása, hanem egy nagy krízist követően egy teljesen új dimenzió megnyílása.
Gondoljunk Agatha Christie-re, aki a harmincas évei végén, már befutott íróként egy súlyos idegösszeomlás és egy fájdalmas válás után elutazott Keletre, és aztán rátalált a régészetre. Élete második felét ásatásokon töltötte, és azt nyilatkozta, hogy a régészet és a múlt feltárása még az írásnál is közelebb állt a lelkéhez.
Vagy ott van a 18. századi Mary Delany. Miután megözvegyült, 72 évesen feltalált egy teljesen új művészeti formát: a papírmozaikot. Több száz, botanikailag tökéletesen pontos, mégis lélegzetelállítóan művészi virágábrázolást készített selyempapírból. A kor legnagyobb botanikusai és művészei jártak a csodájára a vibráló életnek, amit egy idős asszony ollóval és papírral teremtett.
 |
| Kép: The Delany Family Collection / Schomburg Center for Research in Black Culture (The New York Public Library) |
Egy láthatatlan mozgalom: Akik negyven felett írták át a szabályokat
A kései virágzás természetesen nem nemi kérdés – csak épp a történelem folyamán a patriarchális társadalmi berendezkedés miatt a férfiaknak általában megvolt a szabadságuk arra, hogy korán elindítsák a karrierjüket. A nők előtt viszont gyakran évtizedekig zárva maradtak a kapuk: a család, a gyermeknevelés, a társadalmi elvárások vagy a lehetőségek hiánya miatt sokuknak szó szerint meg kellett várniuk az életük második felét, hogy egyáltalán megszólalhassanak. Az ő kései virágzásuk mögött szinte mindig ott van egy láthatatlan, elhallgattatott, majd 40, 50 vagy akár 70 évesen elemi erővel kitörő belső szabadságharc.
Hogy a tabló még színesebb legyen, íme még néhány nagyszerű női alkotó és előadó, akik fittyet hánytak az idő múlására.
Írók, akik meg tudták várni a saját hangjukat
Érdekesség, hogy ennél a négy írónőnél nem annyira egy belső fordulópont, mint inkább egy beazonosítható külső biztatás – egy gyermektől kapott bátorítás, egy véletlen beszélgetés, egy új életszakasz nyitánya – volt az, ami végre engedélyt adott nekik a megszólalásra.
Annie Proulx: A Kikötői hírek és a Túl a barátságon Pulitzer-díjas szerzője 53 éves volt, amikor legelső regénye (a Postcards) megjelent.
Laura Ingalls Wilder: A világhírű A farm, ahol élünk sorozat írója 65 évesen adta ki az első kötetet, miután lánya bátorítására végre leírta gyermekkori emlékeit.
Penelope Fitzgerald: A jeles brit regényíró 60 éves elmúlt, amikor kiadta első könyvét – karrierje csúcsát pedig a Booker-díj elnyerésével érte el, 63 évesen.
Harriet Doerr: Amerikai írónő, aki férje halála után, idős fejjel tért vissza az egyetemre, és 74 évesen jelentette meg debütáló regényét (Stones for Ibarra) – amellyel azonnal elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat is.
Képzőművészek, akiknek a kor hozta el a „belső vizionárius” ébredését
Náluk a kéz és a szem türelme, na meg persze egy váratlan fordulat kellett ahhoz, hogy megszülessen az életmű:
Grandma Moses (Anna Mary Robertson Moses): az egyik leghíresebb „kései” ikon; 78 éves korában kezdett el komolyan festeni, miután a reumája miatt már nem tudott hímezni. Autodidakta módon tanult. Falusi tájképei nemzetközi hírnevet hoztak neki, és egészen 101 éves koráig alkotott!
Clementine Hunter: afroamerikai népi művész, aki egy ültetvényen dolgozott szakácsként, és az ötvenes éveiben vett először a kezébe ecsetet – kidobott olajfesték-maradékokkal alkotva. Ma a képei neves múzeumokban láthatók.
Emily Kame Kngwarreye: az ausztrál őslakos közösség zsenije, aki 80 éves koráig csak hagyományos ceremoniális textilfestéssel foglalkozott. Csak élete utolsó évtizedében kezdett el vászonra festeni – akril képeivel forradalmasította a modern ausztrál művészetet.
Louise Bourgeois: bár fiatalon is alkotott, a világhír 70 éves kora után érte el, amikor a New York-i MoMA retrospektív kiállítást rendezett neki. Hatalmas, ikonikus pók-szobrai (Maman) ekkor hódították meg a világot.
Divat, gasztronómia és színpad
És hogy a kései virágzás ne csak könyvekben és vásznakon éljen: három nő, aki egy teljesen más terepen találta meg a saját nyelvét.
Vera Wang: a világhírű divattervező 40 éves koráig műkorcsolyázó, majd a Vogue szerkesztője volt – negyvenévesen hozott egy radikális döntést, és megalapította önálló menyasszonyi ruha márkáját.
Julia Child: aki megismertette Amerikával a francia konyhát, közel 40 éves volt, amikor egyáltalán megtanult főzni. Első korszakalkotó szakácskönyvét 49 évesen adta ki, televíziós karrierje pedig az ötvenes éveiben indult be.
Susan Boyle: a skót énekesnő 47 évesen állt a Britain’s Got Talent színpadára, és vált egyetlen éjszaka alatt globális popzenei szenzációvá – teljesen átírva a zeneipar életkor-sztereotípiáit.
Valóban sosem késő?
A kései virágzás nem azt jelenti, hogy „jobb későn, mint soha”. A kései virágzás azt jelenti, hogy bizonyos növényeknek hosszabb ideig tartó érlelődésre van szükségük. Nem a kora tavasz, hirtelen első napsugaraira bújnak ki, kell nekik a stabil nyári napfény. És amikor mások már talán elvirágoztak, ők akkor mutatják meg a legpompásabb, legellenállóbb színeiket, akár egészen a fagyokig.
A nehezebb időszakaink, a gyermekneveléssel töltött idő, a szerepek, amelyeket magunkra vettünk, a sebek, amiket szereztünk, nem végállomások. Pont ez az a talaj és éltető belső hő, amiből most, ebben a pillanatban is alkothatunk! Az idő nem telt el. Most érkezett el.
A te fordulópontod, a te érett erőd
Ha a fenti alkotók sorsát olvasva megmozdult benned egy halk, de határozott igen, ha érzed, hogy benned is ott egy történet, egy új hivatás, vagy egyszerűen csak a saját, elnémított hangod, szeretettel hívlak két olyan online lehetőségre, amelyek közelebb visznek valódi hangodhoz és valódi vágyaidhoz:
Ha úgy érzed, életed válaszúthoz és belső átalakuláshoz érkezett, és szeretnéd az írás és az önreflexió erejével tisztán látni, hová vezet a következő lépésed: a tavalyi nagysikerű, idén július 14-éig elérhető Fordulópont – Nyári írói elvonulás önmagaddal című programom pontosan ebben támogat. Nem mellesleg: ha írsz, azt is megtanulhatod általa, hogyan ábrázolj emlékezetes fordulatokat, minőségi átalakulásokat és újrakezdéseket.
Ha szeretnéd megélni és kibontakoztatni a benned rejlő bölcsességet, és a harminc, negyven, ötven vagy akárhány feletti éveidet a legteljesebb, legkreatívabb, valóban autonóm időszakoddá tenni: július 31-éig elérhető Érett női erők című kreatív írás minikurzusom egy jó dobbantó. Ezen az öt óra alatt elvégezhető (de valójában sokkal többet adó) kis kaland ősképekkel dolgozunk, összekötve a spirituális tradíciókat a modern önismerettel és s szépirodalommal, az írásművészetet pedig az életművészettel.
Virágozz ott, ahol éppen vagy! :)
Szeretettel,
Eszter
