2017. május 24., szerda

Vers: TEREMTÉS-DAL

Hajszoltam, miről hittem,
a világtól kaphatom.
Mígnem ráébredtem, hogy
csak magamból adhatom.

Nem „én” adom: adatik,
de minden pillanatban!
Készenlétem kell hozzá,
csak az, hogy elfogadjam.

Éltetői magunk vagyunk
annak, ami lettünk.
Rajtunk múlik – sosem máson –
az, hogy mit teremtünk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése