N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. március 27., hétfő

Az Egység meséi: AZIZA ÁLMA - A szerelmes nő meséje (részlet)




Aziza egy Marokkóban élő festőnő, aki magabiztosan mozog a világban és másokat is inspirál, a gond ott kezdődik, ha megjelenik a férfi. 
Történetünk kezdetén Aziza egy (újabb) „se veled, se nélküled” kapcsolatban szenved; a fordulat akkor következik be, amikor annyira elege lesz a szenvedésből, hogy kész meglátni az összefüggéseket. 
Miért sodródik bele valaki újra és újra ugyanazokba a történésekbe? Hogyan törhetünk ki ismert mintáink beragadt ciklusából? Mi a „hiányzó láncszem” önmagunk valódi változásához, ha a párkapcsolatról van szó? Ezekre az izgalmas kérdésekre kaphatunk választ a novellából.

Lejjebb a bevezetést olvashatod, a 12 perces hanganyagot itt hallgathatod meg, a teljes szöveget pedig a  Csendvirágok kötetben találod! 
A novellához készült Pinterest táblához katt ide!


Éjféli imára hív a müezzin fátyolos hangja Tanger háztetői felett. Aziza ma éjjel is ide-oda hánykolódik színes selyempárnáin, mostanában kerüli az álom. A Költőre gondol, aki talán épp egy félkész vers fölé görnyed… vagy az ablakban könyököl, s egyik cigarettát szívja a másik után... vagy egy másik nőt ölel.
Egy biztos: nem ővele van.

Aziza úgy érzi, egy évezrede várakozik már a szerelmére, be van ide zárva, mint valami toronyszobába. Magánya egész kertet szőtt benne, befonják az indák. Nem, még ha a vágyakozás teremtette is őket, akkor sem tud gyönyörködni ezekben a növényekben; fojtó, tüskés, húsevő virágok!
Felkel az ágyból, a konyhába siet, vizet tölt a míves rézkancsóból, iszik egy kortyot.
Visszafelé menet körbenéz tágas padlásszobáján, mely a hold ezüstfényében most egy nem is evilági térnek tűnik. Szépséges káosz, afféle igazi művészlakás; az ilyen pillanatokban rácsodálkozik: én tényleg itt lakom? Szétdobált ruhák, könyvek, festékek és ecsetek kupacai, festővásznak talán sosem elkészülő képekkel, antik, félig letakart hatalmas állótükör – nagyanyai örökség, miként a szénfekete ragyogó szempár és az ugyancsak sötét, hosszan leomló, sűrű haj.

A tükröt takaró gyolcsleplet lerántva szembenéz magával. Nem tetszik neki, amit lát. Mosolyogni próbál - erőltetett, lelepleződik. Pedig napközben oly’ valódinak tűnik ez a mosoly! S ő szórja is bőkezűen, ahogyan reggelente a piacra menet végigvonul a nyüzsgő kikötőváros girbe-gurba utcáin, vagy a délutáni lágy fényben a  festőiskolai tanítványoknak magyaráz.Vonzza az embereket, akár a méheket egy mézédes illatú virág. Ám ő jól tudja, milyen elvadult a benső kertje.

(...)


Folytatás a könyvben


**


Az Egység meséi novellasorozat a blogon.


Szeretnél értesülni az új írásaimról?  Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!


MEGJELENT!


2020 kora tavaszán megjelent az első Csendvirágok kötet, benne Az Egység meséi-sorozat hét novellájával

További információért és a megrendelésért kattints ide!


💮


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép. 

Csendvirágok borítófotó © Schäfer Zsófia 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése