DZSALAL AL-DÍN RÚMÍ: CÍM NÉLKÜL [FÉNYEDBEN MEGTANULTAM SZERETNI…]

Fényedben megtanultam szeretni,
szépségedben verset írni.
Mellkasomban táncolsz,
miközben senki sem lát.

Ám én néha igen,
és a látvány ezzé a művészetté válik.

Dobpergés morajlik a levegőben:
ver a szívem.

S a dobbanás mélyén megszólal egy hang:
„Tudom, hogy fáradt vagy,
de gyere! Mutatom az utat.

Tán irigyled a nagylelkű óceánt?
Miért ne adnád az örömöd mindenkinek?

A halak nem csészékben tartják a szent nedűt,
csak úsznak a hatalmas, folyékony szabadságban.”