2019. április 22., hétfő

Az Egység meséi 12.: A GYÓGYÍR - Gaia meséje (részlet)



Gaia, az Anya-bolygó csodálatos gondoskodással hordozza és táplálja gyermekeit. Ám az emberek megfeledkeztek róla, ahogyan saját maguk valódi természetéről is. Vannak azonban, akik emlékeznek rá és segíteni szeretnének neki.

A tizenkettedik novella becsült olvasási ideje 14 perc

Ha szeretnél hozzá képi inspirációt is, nézd meg a mesenovellához készült Pinterest-táblát 
Gaia meséjét a 2020 kora tavaszán megjelent Csendvirágok könyvben találod, itt csak egy rövid részletet olvashatsz belőle.


"Hogy a Rend része, s az Isteni Szerelem kifejeződése, Gaia abban a pillanatban felismerte, hogy öntudatára ébredt. 
Ekkorra már végbement benne a kiegyensúlyozódás folyamata: a forró magmát hűs óceán borította be, az egymásba záródó maghéjak kéreggé szilárdultak, majd a kölcsönhatásból létrejött a légkör, mely gyengéd, de biztosan óvó karokkal ölelte át a felszínt.

Gaia legbelül, lénye magjában - mely ugyanúgy pulzált és lüktetett, mint odakinn a Nap - pontosan érezte küldetését.
Olyasmire rendeltetett, amire azelőtt soha senki: méhéből egyedi és megismételhetetlen csoda fakad majd!"

(...)


A teljes történetet itt olvashatod:

2 megjegyzés: