ha sokszínű, tágas a mély?
Miért félünk érezni,
ha van, s tán mindig lesz remény?
Miért nem változtatunk,
ha feszít a régi keret?
Miért nem csodálkozunk,
mint egy ártatlan kisgyerek?
Ha szólít a hívás,
szívünk indokot nem keres.
A döntés egyszerű:
erre rendel a szeretet.
Drága Emberi Lény,
nincsen mire várnod,
ébredj tudatodra,
váltsd meg a világod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése