Nem halok meg úgy, hogy nem éltem,
attól félve, hogy elbukom
vagy elégek.
Belakom minden napom,
s engedem, hogy az életattól félve, hogy elbukom
vagy elégek.
Belakom minden napom,
megnyisson,
kevésbé aggódóvá
befogadóbbá tegyen.
Kioldja szívem,
váljon szárnnyá,
legyen fáklya, ígéret.
Kockára teszem jelentőségem,
élek,
s így ami magként érkezik hozzám,
a másiknál virágzik ki,
s ami virágként hull ölembe,
gyümölcsként adom át.
kevésbé aggódóvá
befogadóbbá tegyen.
Kioldja szívem,
váljon szárnnyá,
legyen fáklya, ígéret.
Kockára teszem jelentőségem,
élek,
s így ami magként érkezik hozzám,
a másiknál virágzik ki,
s ami virágként hull ölembe,
gyümölcsként adom át.
Dawna Markova: I Will Not Die an Unlived Life: Reclaiming Purpose and Passion. © Conari Press, 2000.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése