Mi lenne, ha a gyémántokat
csak észre kéne venned,
ahhoz, hogy a tieid legyenek,
s őket mindenben felfedezd?
A napsütötte óceánon, a holdtalan égen,
a téli tájon; eső
után egy csepegő faágon;
mosolygó arcokon, a tóban, egy csermelyben és a
folyóban;
a tűzhelyen, a lépcsőkön, a pocsolyákban, jégen és a felhőkön;
mindenütt, ahol megcsillan az élet, ahol
megvillannak a fények;
csókokban, csilingelő
nevetésben, a pezsgésben;
borban, erjedésben és az elenyészésben;
madártollban, szárnyaló képzeletben;
fogakon, szavakban és egy lélegzetben…
Gyémántok, gyémántok,
mindenütt gyémántok!
S ezután vajon meglátod
a valódi gazdagságot
abban, aki
vagy?
Ingrid Goff-Maidoff What Holds Us című kötetéből (Sarah's Circle Publishing, 2011)
A gyönyörű tükörvers forrása Ingrid honlapja / blogja, amelyet itt találsz.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése