Vers: ESŐ-LESŐ

Mi is adná vissza az eső dobolását,
talp alatt a nedves sóder morzsolódását,

csuromvizes fűzfák, virágok látványát,
végtelen magányom hiánytalanságát?

Nem adja más vissza, csak a tapasztalat,
ahogy Önmagadért rovod az utakat.
Céltalan haladva nyitott szíved ablak,
aki beletekint, rajta átsuhanhat.

**

Ez a vers az első Csendvirágok-érából való. Az ekkor született alkotások nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.

2020-ban megjelent, Csendvirágok című verses-novellás kötetem itt vásárolhatod meg.